Magyar Szó, 1946. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1946-01-01 / 1. szám

ARA 1 DINAR POSTARTNA PLACENA D GOTOV1 Saldi a fasizmusra ! ~ Szabadság a népnek/ A VAJDASÁGI NÉPFRONT NAPILAPJA III. évfolyam­ haviszád, kedd, 1946 Január 1­1. szám to a­ Min­oloon gazdasági győzelmet kell aratnunk amilyen a moll év katonai és politikai győzelme volt Az elmúlt év a hadi és a politi­kai győzelem esztendeje volt ha­zánkban. Egy év leforgása alatt év­századok harca valósult meg: elő­ször szabadultak föl igazán és vég­érvényesen hazánk népei az iperia­­lista hatalmak elnyomása alól. A győzelmes Vörös Hadsereg és a Népfölszabadító Hadsereg a fasiz­mus kiirtásával nemcsak a hitlerista rablóimperializmusnak vetett véget, hanem egyúttal visszavonhatatlanul fölszabadította az országot minden külső hódító szándéktól és minden belső népáruló cinkosságtól. Az új­­­ország belső életéből mindörökre tzű­ntek a népellen­es uralmak nyo­rai­ai, soha ezen a földön többé csendőrök és szolgaid­rák, bánok és főispánok nem basáskodnak a dol­gozó nép fölött. A nép vette kezébe sorsának és jövőjének irányítását a legalsó helyi népbizottságoktól egész a népkormányig, a népura­lom kiterjed a legkisebb falu igaz­gatásától egész a népköztársaság vezetéséig. Népeink életéből mind­örökre eltűntek lehetőségei a népeit egymás ellen kijátszhatnának, a nemzeti gyám­ét szitásának d álgozó népeink szabadságban és egymás megbecsülésében építik közös jö­vendőjüket. Mindezen történelmi változások kiharcolása és biztos őr­zője a népfelszabadító háború meg­­rendíthetetlen népi hadserege: a Ju­goszláv Hadsereg és annak vezére, Tito marsal. Egy évvel ezelőtt még az a fel­adat állt előttünk, hogy fölszaba­dítsuk hazánkat, megtisztítsuk a külső és belső ellenségtől és a sza­badság honfoglalását befejezzük. Az elmúlt év derekán ezt ki is vívtuk. Azután következett a politikai hon­foglalás, az öntudat meghódítása a politikailag még föl nem szabadult rétegekben. Ez a második honfog­lalás, ami természetszerűleg követte az elsőt, a népbizottsági és később a parlamenti választásokon egész nyilvánvalóvá vált. A politikai győ­zelem éppen olyan lenyűgöző erejű­ volt, mint a hadászati. De a hadá­szati és politikai győzelemmel együtt nőtt a gazdasági felszaba­dulás is és a népfelszabadító harc­ban lefektetett alapokon tovább folytatódott a harc népeink életé­nek harmadik területén, a gazdasági élet területén is. Még a népfelsza­badító harc idején kezébe vette az uralomra jutott nép a gazdasági élet fő támaszpontjait is. De ezen a területen még sok harc várt és vár reánk. Annyira, hogy az eddig vívott harcok után az új évre ez a gazdasági harc nyomja rá bélyegét Ennek az új évnek a gazdasági életben legalább olyan arányú győ­zelmet kell hoznia, mint az elmúlt év katonai és politikai győzelme volt. A kivívott győzelmet és a nép­uralmat az új népi gazdasági rend­szernek kell megalapoznia. Mert tisztában kell lennünk azzal, hogy a reakció katonai és politikai vere­sége után nem nyugszik, sőt min­den erejét gazdasági térre össz­pontosítja. Ezt bizonyítja élénk ak­tivitásuk a parlamenti választások előtt és vereségük után harcuk súlypontjának áthelyezése gazdasági területre. A leghevesebb harc fo­lyik tehát: az ifjú népálla­n messze kiható gazdasági törvényeket hajt végre és mozgósítja a dolgozó nép tömegeit az újjáépítésre — más­részt a reakció is szervezkedik : igyekszik a demokratikus tervé­neket kijátszani (földreform), az újjáépítést elszabotálni, az igazsá­gos áruelosztás kifejlődését meg­akadályozni (feketepiac), a gazda­sági egyensúly kiépítésére irányuló intézkedéseket meghiúsítani, vagy késlelteni (búzafeleslegek elszállí­tása, telepítés), egyszóval bár meg­bújt és alattomos, de kétségbeeset­ten éles harcot folytat a dolgozó nép uralmának végső megszilárdí­tása ellen. A honi reakció természe­tesen külföldi erőre is támaszkodik és a szervezkedő nemzetközi reak­cióban bizakodik. Ez a nemzetközi reakció pedig úgy politikai, mint gazdasági téren mindent latbavet, hogy hazánkat, a demokrácia egyik legerősebb pillérét, aláássa. Ezen hazánk gazdasági fejlődése nem­csak a mi ügyünk, hanem a nem­zetközi demokrácia ügye is. Az újévnek magával kell hoznia a teljes gazdasági győzelmet. A me­zőgazdaságnak elegendő kenyeret kell biztosítania hazánkban minden­ki számára és ezért parasztságunk politikai öntudatát tovább kell tel­jesítenünk. Iparunknak a legele­mibb ipari cikkekkel el kell látnia hazánkat s ezért munkásságunk po­litikai öntudatát és fegyelmezettsé­gét kell emelnünk. Hogy az ipari és mezőgazdasági termékek racionális cseréjét elérjük, ki kell építenünk a munkás-paraszt egységet, nemcsak politikai, hanem gazda­sági vonalon is. A tavaszi mezőgazdasági munka nagy ígéretekkel indul. A békeévek őszi vetésterületét meghaladtuk és részben megműveltük a földet ipari növények alá is. Ez mindjárt hat­hatós segítséget is nyújt nyers­anyagban fejlődő mezőgazdasági iparunknak is. A télen át földmun­­kás-szövetségünknek nagy munkát kell kifejtenie, hogy földműves ré­tegeinket úgy politikailag és szer­vezetileg, mint szakszerűség szem­pontjából felkészítse a reá váró nagy feladatokra. A földműves ré­tegeknek már előre meg kell szer­­veződniök, hogy a mezőgazdasági bizottságok és a traktorállomások munkája minél hathatósabb és ra­cionálisabb lehessen. A tavaszi me­zőgazdasági munkán meg kell már látszania a földreform hatásának is. A most először magukét művelő földmunkásoknak, mint önállósult gazdáknak tudniok kell, hogy egyet­len barázda nem maradhat megmű­­­veletlen s ezért egész öntudatosan bele kell kapcsolódniok a föld terv­szerű megmunkálásába, hogy minél kisebb megrázkódtatással járjon a földmunkások honfoglalása a mező­­gazdasági életben, sőt a tervszerű és minőségi gazdálkodás fejlődését siettessék. Ehhez azonban nagyon sok segítség és támogatás kell, kü­lönösen a telepesek irányába, aki­ket az éghajlat s nem kisebb mér­tékben a mezőgazdasági kultúra és a termelési körülmények változása nagy próba elé állít. Itt kell föld­­hözjutott vajdasági földmunkásaink­nak munkás­ öntudatukról bizonysá­got tenniök és úgy támogatni a te­lepeseket, hogy a testvériség meg­teremtése mellett közösen biztosít­sák hazánk dolgozóinak kenyerét. Ipari újjáépítésünk is nagy lend­ü­lettel indul az újévben — orsz szerte szervezett és tervszerű mun­­­kaversenyekkel az ipari többterme­lés szolgálatában. Tervszerű szerve­zett munka, munkaverseny és mun­kafegyelem a többtermelés előfelté­telei. Szakszervezeteinknek kell eb­ben az irányítást végezniük, hogy ipari munkásságunkat fölemeljék nagy feladatainak színvonalára. Ki kell fejleszteniök azt a pozitív harci munkaszellemet, amely nem torpan meg az akadályok előtt, hanem nagy távlattal, sok kezdeményező szellemmel szerez be üzem- és nyersanyagot, racionalizálja a mun­kát, fejleszti a munkatempót és a munkafegyelmet, hogy az adott kö­rülmények között a termelés maxi­mumát adják. Elsőrangú szükségletű ipari termelvényekkel munkássá­gunknak el kell látnia hazánkat eb­ben az újévben. Ezen gazdasági céljaink elérése egyúttal a reakció teljes vereségét is jelenti. Nagy feladatainkat azon­ban csak úgy tudjuk megvalósítani, ha frontszervezeteink úgy az ipari, mint a mezőgazdasági munka terü­letén a legszélesebb népi részvé­telt, munkát és építő kritikát tud­nak mozgósítani. A Népfront adjon minél nagyobb távlatot népi töme­geinknek és aktivizáljon minél több építő erőt, mind jobban építse ki a munkások, parasztok és dolgozó ér­telmiség harcos szövetségét. Hosz­­szú háborús évek után az első béke­évet tegyük öntudattal, harccal, fá­radhatatlan munkával autonóm Vaj­daságunk, szerb népköztárs­i ht­junk és egész hazánk teljes megszilárdu­lásának és haladásának esztende­jévé. son pal SOT! PaL a vajdasági népparlament alelnök­e Ji moszstvai tanács&oxásott legtőbb feltegsetessége a barátság és bizatom Seti­ov a TASS diplomáciai hírma­­gyarázója írja: A háború után, béke kiépítésében nagy jelentőségű esemény történt, az 1945-ös év, a hitleri Németország és a japán imperializmus felett ada­tott győzelem esztendeje végén. A Szovjet Szövetség, az Egyesült Ál­lamok és Anglia külügyminiszterei­nek konferenciája, amelyet Moszk­vában tartottak meg, olyan határo­zatokat hozott, amelyek kétségbe­­vonhatatlanul jelentős fejlődést mu­­tatnak a béke és biztonság terén. Is­meretes, hogy a londoni konferencia után a külföldi sajtó egy része azt írta: a három hatalom amely a béke fenntartásáért a legnagyobb felelős­séget viseli együttműködése a gya­korlatban sikertelen. A moszkvai konferencia összehívásának ténye, különösen pedig az azon hozott ha­tározatok az ilyen állítások alapta­lanságát bizonyítják. A békeszerző­dések előkészítése a fegyverszüneti szerződéseket aláíró felekkel azon kérdések közé tartozott, amelyek tekintetében a tanácskozó külügy­miniszterek között Londonban ko­molyabb nézeteltérések merültek fel. A moszkvai konferencián ezt a kérdést a potsdami értekezlet elvei­­nek szellemében oldották meg és ez természetesen felbátorította a béke híveit. A többi határozatok is, amelyeket Moszkvában hoztak, nagy jelentősé­gűek. Már a kérdések puszta fel­sorolása is azt tanúsítja, hogy szám­talan kérdésben megtalálták az együttműködés útjait. Elhatározták a Távolkeleti Bizottság felállítását, amelynek célja megakadályozni hogy újabb japán támadásra kerül­hessen a sor. Kimondták a koreai független állam megszervezését is. Megegyeztek Kína egyesítésének és demokratizációjának szükséges­ségében, ami a nemzeti kormány vezetése alatt, de a demokratikus elemek széles körű támogatásával történik Határoztak Románia és Bulgária elismerésének feltételeiről is, valamint arról hogy az Egyesült Nemzetek keretében megfelelő bi­zottságot létesítsenek az atomerőik ellenőrzésére Köztudomású volt hogy mindezen kérdésekben komoly ellentétek merültek fel az egyes kormányok felfogásában. A reakciós fasiszta szellemű elemek, akiknek érdekében áll a béke és biztonság ügyének megzavarása, arra számí­­tottak, hogy ebből az ellentétből hasznot húzhatnak. A moszkvai ér­tekezlet elrontotta számadásukat. A Moszkvában hozott határozatok újabb lépést jelentenek er­re a szö­vetséges államok együttműködése és a béke megszilárdítása felé. A külföldről érkező első kommen­tárok azt mutatják, hogy a külföldi közvélemény óriási jelentősséget tu­lajdonít a határozatoknak A Assas­­siated Press ügynökség tudósítóia kommentárjában ámutat arra, hogy »a moszkvai találkozó legfon­tosabb jellemvonása nem mutatko­­zik meg az egyébként terjedelmes közleményben, mert a találkozó leg­főbb jellegzetessége éppen a három állam legszélesebb alapokon nyug­vó barátsága és egymás iránti bi­zalma«. A Reuter diplomáciai hír­magyarázója kiemeli a moszkvai ér­­tekezlet két nagy sikerét: »Először, kijutottak a zsákutcából, amely a három nagyhatalom együttműködé­sében fennállott a londoni külügy­miniszteri konferencia óta Másod­szor, a három állam megegyezett az Egyesült Nemzetek szervezetében létesítendő biztonsági és atomellen­­őrző bizottság kérdéseiben Ez nagy mértékben megtisztította a légkört, amelyben az Egyesült Nemzetek szervezetének küszöbön álló köz­gyűlése dolgozni fog­. ★ A jugoszláv alkotmányozó nem­zetgyűlés egyhangúlag hozott ha­tározatt, amellyel kikiáltotta a köz­társaságot és jóváhagyta a köztár­saság föderális rendszerét, most hi­vatalos nemzetközi elismerésben ré­szesült. Anglia, az Egyesült Államok és más államok is közölték a jugo­szláv kormánnyal hogy elismerik a köztársasági államberendezést Jugo­szláviában. Ismeretes, hogy a Ka­­ragyorgyevics dinasztia legutóbbi képviselői siralmas szerepet játszot­tak az ország életében és a reaknó mellé álltak. Ezzel az egész nép gyű­löletét váltották ki. Éppen ezért egészen természetes, hogy nemcsak a jugoszláv nép, hanem a külföldi demokratikus körök túlnyomó ré­sze is helyesli a jugoszláv nemzet­gyűlés határozatát. A Manchester Guardia­n legutóbb kommentárt fűzött ehhez a kérdés­hez és válaszolt azoknak, akik bí­rálták a jugoszláv köztársaságot A lap ezeket írta: „Bármilyen le­gyen is a kritika, sokan egyetérte­nek azoknak az angol parlamenti tagoknak a véleményével, akik no­vember elején Jugoszláviába uto­gattak és akik kijelentették, hogy az új Jugoszláviának a mai nemzeti ellenállási erőkből és abból a ha­­ladó szellemből kell kiépülnie, amely az országot egyesítette.” ★" A jugoszláv alkotmányozó nem­zet­gyyles munkája után december 15-ikén megkezdődött a bolgár nemzetgyű­lés első ülésszaka is. Gan­r­ev Venerin tanár a megnyitó be­szédben felsorolta mindazokat az eredményeket, amelyeket Bulgária 1944 szeptember 9-ike után ért el a demokratikus fejlődés és a megúj­hodás terén. Ganev kijelentette, hogy Bulgária továbbra is eltánto­­ríthatatlanul halad a béke, a lojali­tás és az összes demokratikus álla­mokkal, elsősorban a szlovén or­szágokkal való együttműködés út­ján és feltétlenül támogatni fog minden kezdeményezést, amely a béke me­gsartó­rditására irányul.” A Szob­anye titkos szavazással Kolarov Vaszilyt, a bolgárok egyik legidősebb demokratikus közmunká­sát választotta elnöknek és ülésein megkezdte az alkotmány tanulmá­nyozását, hogy olyan alkotmányt készíthessen, amely biztosítja a sza­bad fejlődést. A megnyitó beszéd­del kapcsolatban Dimitrov Georgij is felszólalt, aki kijelentette, hogy szükséges a nagy nemzeti Szobra­­nye összehívása, hogy az alkotmányt megváltoztassák, felszámolják a ki­rályságot és kikiáltsák a bolgár köz­társaságot. A bolgár sajtó nagy lel­kesedéssel üdvözli a Szobranye munkáját Boldog újévet az új névköztársaságban!

Next