Magyar Szó, 1946. május (3. évfolyam, 103-128. szám)

1946-05-11 / 111. szám

*. 11. A pártai külügyminiszteri értekezlet tanácskozásain a problémák­ban tömeget kell rendezni, hogy — a «z ámítások elenére — a ta­­nácskozások e héten még nem fej­eződnek be és előreláthatólag csak a jövő hét második felében adják ki a zéróközleményt A külügymi­­niszterek még nem fejezték be a békeszerződések vitás pontjainak ren­­***esét, nem tárgyalták le a békeszerződések keretébe tartozó, de­­hőn rendezendő kérdéseket, mint a dunai ellenőrzés, a nemzetközi f Mud­ forgalom és egyebek. Megbeszélésre várnak a francia területi igények Olaszországgal szemben, az olasz gyarmatrendezés javaslatai, a nyugati hatalmak balkáni gazdasági érdekei, az olasz demokrácia dokreinái, a Ruhr-, Rajna- és Saar-vidék helyzetének tisztázása, a né­m­et megszállás átszervezésének ügye és végül függőben van még ma­gának a záróközleménynek a megszövegezése, amelyet a tanácskozá­­sok befejezése alkalmából adnak ki. Az egyik legutóbbi ülésen Byrnes James amerikai külügyminiszter javasolta, állítsák össze a helyettes külügyminiszterek azoknak a kér-­léseknek a jegyzékét, amelyekben nem jött létre megegyezés. Ezt a jegyzéket legkésőbb június 13-ig a nagyhatalmi külügyminiszteri ta­­nács elé terjesztik, majd a június 15-ikére összehívandó békeértekeze tst is megvitatná. Molotov hozzájárult a javaslathoz, feltéve, hogy a külügyministerek helyettesei június 15-ig elkészülnek a békeszerződé­megszövegezésével A békeértekezleten 31 állam kiküldöttel veaz­­■fk részt. A tanács Molotov kiegészítésével elfogadta Byrnes javasla­ti és a békeértekezletet, amelyet a moszkvai konferencia értelmében május elsején kellett volna kezd­eni, június közepén kezdik meg. A sajtóértesülések szerint a kdl­píyminiszteri értekezletet szomba­tig kellett volna befejezni é* »za­jlottak arra, hogy a külügymin­i'ttterek ntár szombaton elutaznak •^fiiból Minthogy az angol, ame. f*4' én francia delegációk az ülé­­*** u tán tájékoztatják sajtóik kap- Silmit, nyilvánvaló, hogy a hír a J^ü­gy­miniszteri tanács köreiből azonban a megvitatásra váró •■obiémák nagy tömege miatt a te­­®«cskoncsokat nem szakítják félbe rHpdaddig, amíg a külügyminiszte­­r** nem fejtették ki álláspontjukat Xteszen kérdésekben. Ezzel kiván­­ugyanis elősegíteni azt, hogy J*°kban a kérdésekben is, «melyek. JJ* nem jött létre megegyezés JJ tomáciai után folytathassák a J*«vezésre irányuló tevékenységű, j *a előkészítsék ■ tanács legkö­­értekezletét. A tanács meg jelenleg négy albizottság ma4 .^■'k a helyettes kül­lgyminiszte­­rT* tanácson kívül, amely szintén a YJ*cskozások anyagát készíti elő. »Ibizottségok: 1. a gazdaségi trőénescet, 2. a francia—olasz ha­­­rvonalak problémáját, 3. az olasz ijjjerészet és tengeri erők feloszt­ójának ügyét, 4. a békeszerződés 2* a lövegét készíti elő. Ezek a bt- I? s*gok még nem készültek el Ja. Uévekkel a külügyminiszteri ta- 2®* száméra éa ezeket a jelenté­­*• részletesei meg kell majd kütof,ymintazter*k között több- W/n derült a sor közvetlen érint. J7« is. Legutóbb Byrnes Bevin. ii cP'ytstott hosszas tanácskozást u. a'desu megbeszéléseket folyta­­ssa e­gyenként mind a három mi. ^'riársával. Molotov a szovjet nagykövetségen diszebédet adott a külügyminiszterek és kísérőik tisz­­teletére, Byrnes az amerikai nagy­követségen fogadóestet rendezett a delegációk tiszteletére. A világsajtó továbbra is nagyon behatóan foglalkozik a párisi érts­­kezlet problémáival és természete­sen Trieszt kérdése sem került le a napirendről. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak annak az engedékenységnek, amelyet a jugoszláv kormány az olasz hadikárpótlási összeg te­kintetében tanúsított a két or­szág jóviszonyának megteremté­­se érdekében arra az esetre, ha Olaszország kielégíti Jugoszlá­­via jogos követeléseit Trieszt és Julia tartomány kérdésében. A lap már hangsúlyozzák, hogy ezzel Jugoszlávia megteremtette a meg­egyezés lehetőségeit és előfeltéte­leit. Lehetségesnek tartják hogy de Gasperri miniszterelnöknek ró­mai útja ezzel élt összefüggésben. A lapok arról is tudnak: Molotov közölte de Gasperrivel: hajlandó 82 olasz javaslatokat támogatni a gyarmatok kérdéseiben azzal a fel­tétellel, hogy Olaszország lemond Triesztről. A francia sajtó Bevin Ruhr-vidé­­ki tervét bírálja és megállapítja, hogy Franciaországnak minden oka megvan gondterhelten figyelni az angol politikát az angol megs­or­­lási övezetben, amely kiterjed az egész Ruhr-vidékre és a Rajna— Westféliai ipari medencére. Rámu­­tatnak arra, hogy az angolok ahelyett, hogy meg­semmisítenék a német támadás katonai és gazdasági arzenálját, azon fáradoznak, hogy felújítsák azt és újra üzemképessé tegyék a nehézipart és hadiipari ter­­melést Bevin terve figyelmen kívül hagyja ezt a körülményt és mellőzi a fran­­cia javasatokat is, habár Francia­­ország ezen a területen kívánja megteremteni­ biztonsági övezetét minden esetleges újabb német tá­­madás ellen. Már a potsdami kon­ferenciáit elhatározták hogy meg­alakítják a szövetséges ellenőrző bizottságot a Ruhr-vidék kormány­zására, Anglia azonban egyáltalán nem kívánja kiüríteni a Ruhr­ tarto­­mányt, csak akkor, ha befejezik a németországi megszállást. A fran­­cia sajtó aggodalommal ír erről a tervről és szorgalmazza, hogy a kül­­ügyminiszterek rendezzék a kérdést abban a szellemben, ahogyan­­ Franciaország álláspontját elfogad­­va — a potsdami értekezleten már döntöttek. Ugyancsak behatóan fog­­lalkozik a francia sajtó a szovjet ja­vaslattal, amelyben az olasz gyar­mati kérdés tökéletes rendezését látja. * A négyhatalmi külügyminiszteri­ tanács ülése június 15-ére hívják­ össze a békekonferenciát 11 ÁLLAM VESZ RÉSZT A KONFERENCIÁN, AMELYET A KÜLÜGYMINISZTERI TANÁCS ÚJABB ÜLÉSE ELŐZ MEG M­agyar Készült a kistapítsű Szabadság - híd. A Kossuth-híd hősei megkapjsik kitüntetéseiket A németek Magyarország összes hidait felrobbantották, vasútjét, közlekedését tönkretették, mozdo­nyait magukkal vitték nyugatra. A felszabadulás után a közlekedés­ügyi minisztérium azonnal hozzáfo­gott, hogy rendbehozza a vasúti hálózatot és felépítse a hidakat Buda és Pest közötti összeköttetést tulvildgl parancs biztosítja a „ládcarta*’ eredménye. Nyolc hónap alatt rohammunkával elkészült a Kossuth-híd. A buda­pesti hidak közül a második Mol, amelyen a legelőrehaladottabb álla­potban vannak a munkálatok, a volt Ferenc -József-híd. Ezt a hidat Szabadság-bikknak nevezik majd és munkásai tíz nappal a kitűzött ha­táridő előtt, augusztus 20-án akar­ják befej­ezni. Május elsején délelőtt Nagy Fe­renc miniszterelnök ünnepélyes ke­retek között adta át a Kossuth-híd építőmunkársainak a kitüntetéseket Ebből az alkalomból kitüntetést ka­pott a híd megálmodója és építési munkálataink irányítója, Gerő Er­nő közlekedésügyi miniszter­­. A magyar kormány előterjesztésére a köztársasági elnök számos szovjet­­katonát is kitüntetett, akik szintén derekas munkát végeztek a fa kiépí­tés körül. A magyar mintatöreknök a kitün­tetéseket a következő szavakkal adta át a kitüntetett munkásoknak: — Viseljétek valamennyien jó egészséggel én azzal a tudattal ezt az érmet, hogy egy jobb sorsra ér­demes nemzet hétóijáinak kifejezőe. A május elsejei kitüntetési ünnep­­s­séget megelőzően Itídy Zoltán köz­­­­társasági elnök megtekintette az épülés alatt álló Szabadság-hidat. A volt Ferenc József-hidnak budai hídfőjét már teljesen kiemelték a Dunából és ebből az alkalomból tör­tént a köztársasági elnök látoga­tása. A köztársasági elnök kisére­­l­­ében volt Gerő Ernő közlekedés­­ügyi miniszter. Szécsy Károly, a hídépítés vezetője köszöntötte a­­ köztársaság elnökét aki sokái­g el­beszélgetett a hídépítő munkások­kal és kijelentette:­­,Ezt a nádat illen fogják a németek felrobban­tani." S én teagya! véretek* TrmvVért M ZAGREB lakossága hatalmas tömegű felvo­nulással tüntetett a győzelem nap­ján. Az ünnepség megkezdését ágyú­­lövések jelezték, s a városban fel­hangzottak a tüntetők követelődző kiáltásai: „Triesztért harcoltunk, Trieszt a miénk.’’ . A katonazenekar a hitzonusai ját­szottak, amikor Karanovics Nikola őrnagy a tribün elé lovagolt és ott lejelentkezett Tito marsal ki küldött­­jénél, Gresnyák Iván al­táborn­agy­nál. Ezzel kezdetét vette az árun ép­ség. Az ünnepségen elsőknek a ha­­­di zászlók hordozói vonultak fel, őket tökéletes rendben a gyalogos egységek követték, amelyeknek élén a gépfegyveres szakasz haladt. A gyalogosok után teljes hadifel­szerelésben vonultak az összekötő a mérnöki és az egészségügyi egy­ségek. A nép virággal fogadta a felvonuló katonaságot. A nép különös lelkesedésse­ fo­gadta tengerészeink f­elv­o­nulását, siette Adriát, Isztrát és Triesztet. Az ünneplő tömeg feje fölött és után megjelentek a repülő egysé­gek, majd az úttesten tovább dü­börögtek, a tüzérségi és a harckocsi osztagok. A harckocsik elvonulása után a zágrábi utcák még sokáig hangosak voltak az ünneplő tömeg lelkes kiáltásaitól: „Éljen Hadsere­günk, éljen Tito marsul”. SZARAJEVÓBAN hasonlóképp­­en ünnepélyes keretek között ülték meg a győzelem napját Az ünnepi nagygyűlésen a Népfront és a Had­sereg képviselői beszéltek és külö­nösen népeink testvériségéről szól­tak, amelyekért Bosznia és Hercego­vina annyi áldozatot hoztak a nép­­felszabadító harcban. A győzelmet csak így biztosítjuk, ha ezt az egy­séget megőrizzük. A szónokokat sű­rűn megszakította a tömeg­eket kiáltása, amely Tízot­te a Jugo­szláv Hadsereget éltette, valamint Trieszt Jugoszláviához való csato­lásának kívánságát juttatta kifeje­zásra. SZKOPLYE útta is zászlókkal te zöldágakkal kidíszítve várták a győzelem napját Kedden este a Nemzeti színházban ünnepi akadé­miát rendeztek, amelyen szentvettek a makedón kormány, a Jugoszláv te a Vörös Hadsereg képviselői, a Makedóniában tartózkodó angol képviselni kiküldöttet valamint az önzés antifasiszta szervezetek kép­viselői. Másnap Tito marul terén ünnepi nagygyűlést rendeztek, ame­lyen hatalmas tömegben vett ré­zt a lakosság. LYUBSTANA lakossága fényes külsőségek között ülte meg a győ­zelem napját amely egyben felsza­­badulásának egyéves évfordulója­ra. A várost körülvevő hegyen ágyu­­dörgte és népi szokás szerint apró tüzek feje robbsnána jelezte, hogy egy évvel ezelőtt ezen a napon lépte át Ljubljana határát a fel­szabadító a 29-ik hercegovinai di­vízió. Az ünnepség délelőtt 9 órakor a Népfront ünnepélyes ütésével kez­­dődött Az ünnepi beszédek után az összegyűlt tömeg Joazip Broz Titót Jugoszlávia marsalját Ljub­ljana díszpolgárává választotta meg. Közel 60.000 ember ünnepelte ■ szabadság te ■ győzelem ünnepét a szlovén fővárosban. A felvonulás után a szlovén nép­viseletbe öltözött asszonyok gazda­­gon megajándékozták Ljubljana felszabadítóit, a IV. hadtest hajó­­nész­ei Ünnepély végeztével pedig a temetőbe vonult a tömeg , ott megkoszorúzta elesett hőseink sit­tét. Az év extrem ünnepe n­épextersaségiainftAan Main* i-fa* öremünnep marad aantyktaganemW népetek iM tatet történeti­­iben. Federális egységeink latiéi la felszabadulásuk napját a győzelem napját ünnepelték ezen a napon s minden szeretetük e szabadság kirí ■ véi felé a hős néphadsereg s annak vezfetes futó Irányul. fix ünnepié Vajdasár Minden közneg­en város ünnepelt A szabadon sil soknyelvű dolgo­zik nagy győzelmi ünnepit Vajdasár minden nemzetisége népünneppé avatta. . Minden munkása, parasztja és becsületes értelmisége ünne­pelte azokat a dicsi harcosokat, akik a fasizmustól az elmaradottsigra mentették meg az emberiséget. Ugyanakkor valamennyi népért dolgo­zó szabad ember, jogosan követeli Triesztnek hazánkhoz való csatolá­sit mert Triesztért számtalan hős katonánk áldozta életi­ BÁCSTOPOLTA LAKOSSÁGA is méltó módon ünnepelte meg a fasizmus felett aratott győzelem napját Zászlókat lengetett a szél, virágok díszítették a házak abla­kait s minden kirakatban Tito mar­­sál és Sztálin generalisszimusz ké­­pei voltak. A község főterén hatal­mas diadalkaput emeltek. Az ünnepségen többezer ember vett részt Zeneszóval zászlók és parolák alatt vonultak fel a község főbb útvonalain, majd a sporttelep­re mentek, ahol először Jovics Du­sán, a kerületi Népfront kiküldött­je szerb nyelven mondott beszédet a nap jelentőségéről, a népfelsza­­badító és Vörös Hadseregről, vala­­mint az elmúlt egy év alatti m­un­­kaeredményekről Dr. Molnár Sán­dor gimnáziumi tanár magyar nyel­­ven mondott nagy tetszéssel foga­dott beszédet. A hadsereg nevében szerb nyelven Szturák Gojkó politi­kai komeszár, magyar nyelven pe­dig Varga István, a volt Petőfi­ bri­­gád­­kapitánya beszélt. Ezután a népkertben egész napon keresztül tartó népmulatség volt, este pedig a Kulturotthonban tartottak nagy­sikerű műsoros estet. H.K. SZTÁRIBECSE népe lelkesem megünnepelte május 9-ikét, a fasiz­mus felett aratott végső győzelem napját. " Május 8-án este fáklyás felvonu­lást rendeztek, amelyen a katona­ság, a középiskolások, a szakszer­vezetek ts a többi antifasiszta szer­vezetek valamennyien résztvettek. A tömeg a községháza előtti téren gyü­lekezett, ahol Popov főhadnagy is­mertette a nap jelentőségét. Este a Kultúrotthon nagytermében a ka­tonaság ünnepi akadémiát rende­zett. A fáklyás felvonuláson több mint 4.500 ember vett részt. A győzelem napján délelőtt 9-kor tüntetést rendeztek. A tüntetés u­­tán a körzetek lakossága a Főtéren gyülekezett. Az örömünnepélyt Dud­­várszki Drága a járási népbizottság titkára nyitotta meg és a népbizott­ságok nevében köszöntötte az egy­begyűlteket Utána Manojlovics Ne­telsfee uorh Pakts Mihilv smdia ,hud­gyér nyelven hanertette május 9-ének a győzelem napjának jelen­tőségét mint azt a nagy napot, ame­lyen a dolgozók fegyelmezett had­serege győzelmet aratott a fasiszta Németország felett A katonák ne­vében Drivacsics Voja őrnagy az if­júság nevében pedig Flipcsev Náda beszélt, aki a jugoszláviai Népi If­júság III. kongresszusának jelentő­ségéről, az ifjúság által elvégzett munkákról beszélt A beszédek végeztével az ifjúság kívánságára táviratban üdvözölték a III. Ifjúsági kongresszust T. V. ZOMBORBA. 10.000 dolgozó ünnnepllte a győze­lem nagy napját. Minden utcából özönlöttek az emberek zászlók és transzparensek színpompájában, a Szabadság-térre igyekeztek. A me­net élén a munkások zenekara ha­ladt, utánuk az ifjúság, a szakszer­vezeti aloszttályok, üzemek több min 20 percig tartó díszfelvonulást rendeztek.­ A tömeg a győzelem napját, Tito marsall a Jugoszláv­­ Hadsereget , Vörös Hadsereget, és szövetséges Szovjetuniót éltette. • Ezután ü­nnepélyes nagygyűlést tartottak, amelyen Sztankov Péter a kerületi Népfront nevében üdvö­zölte a jelenlévőket Beszédében hosszasan foglalkozott a fasiszták ellen vívott hiborúval, népeink nagy szabadságharcával. Hangoztatta jo­gos követeléseinket Trieszt én a szlovén tengerpart visszacsatolásá­ra. Követeljük Triesztet — mondot­ta — Trieszt a mienk. Ezután Bosnyák Iván a kerületi népbizottság, Holockov Igor az if­júság, Lyubicsics ezredes pedig a katonaság nevében beszélt. Az ünnepi nagygyűlés résztvevői ezután a temetőbe mentek de meg­koszorúzták a vörös katonák pár­ját, akik Zombor felszabadulásakor életüket vesztették. A győzelem napján délután 4 óra­kor megnyitották a kerületi trak­­torállomást, amely az újjáépítésnek, népeink összefog» win ah te halad*­ s aáintr i«ill.v»« 1 »

Next