Magyar Szó, 1946. június (3. évfolyam, 129-154. szám)
1946-06-01 / 129. szám
VII. Molotov fogadóestje Tito marsal és a jugoszláv delegáció tiszteletére Molotov külügyminiszter, a szovjet kormány helyettes miniszterelnöke május 30.ikán fogadóestet rendezett a jugoszláv kormányműldöttség tiszteletére, amelynek élén Broz Joszip Tito, Jugoszlávia marsalja, miniszterelnök áll. A fogadóesten a marsalon kívül jugoszláv részről megjelentek: Rankovics Alekszandar belügyminiszter, Vujaszinovics közlekedésügyi miniszter, Popovics Kocsa altábornagy, a Jugoszláv Hadsereg vezérkari főnöke, Neskovics Blagoje dr., Szerbia miniszterelnöke, Kidrics Borisz, Szlovénia miniszterelnöke, Popovics V. moszkvai jugoszláv nagykövet, valamint a jugoszláv kereskedelmi delegáció tagjai Petrovics Nikola külkereskedelmi miniszter vezetésével. A vendégek között voltak a svéd kereskedelmi delegáció tagjai Solman miniszterrel az élen, az izlandi kereskedelmi delegáció tagjai, továbbá Role Zsimjerszki, Lengyelország marsalja, Rasmusen dán külügyminiszter, Ericsen dán földművelés- és halászatügyi miniszter, a dán kereskedelmi delegáció tagjai Axel herceg vezetésével és a Moszkvában akkreditált diplomáciai missziók vezetői. A Szovjet részéről megjelentek Szirpov, Lemeknov, Akopov, Boljszkov, Taftanov, Hrapcsenko miniszterek, Visinszki, Dekanozov, Lozovszki, Litvinov helyettes külügyminiszterek, Kuznyecov, a szovjet flotta admirálisa, Versinyin és Alekszandrov vezérezredesek, Vaszilov, a tudományos akadémia elnöke, Zaharov tábornok, Kuznyecov vezérezredes, Goljkov vezérezredes, Lavrentijev beográdi szovjet nagykövet, Szjenisaszinov, Kuzmin helyettes külkereskedelmi miniszterek, a külügyminisztérium, hadügyminisztérium és külkereskedelmi minisztérium felelős személyei, végül a közélet kiválóságai és a bel- és külföldi sajtó képviselői. A fogadóest a legbarátságosabb légkörben folyt le. Olasz felületiövetelisek a francia határkllasztrási javaslattal szemben A helyettes külügyminiszterek tanácsának csütörtöki ülésén — mint jelentettük — meghallgatták dr. Gruber osztrák külügyminiszter és gróf Carandini londoni olasz nagykövet fejtegetéseit a déltiroli kérdésben. Az osztrák álláspont szerint Bolzen Olaszország területéhez tartozna, de Meran és a környező fontos biztonsági és gazdasági érdekeken kívül arra is hivatkozott, hogy az osztrák javaslat révén 21.000 olasz kerülne osztrák fennhatóság alá. Döntést nem hoztak ebben a kérdésben, mert a beterjesztett adatokat előbb kellő alapossággal kívánják tanulmányozni. A tanács üléseivel kapcsolatban, amelyeken a francia-olasz határkiigazítás kérdéseiről is tárgyaltak és meghallgatták di Soragnia olasz kiküldött fejtegetéseit, a Humanité ezt írja: »Di Soragnia kifejtette országa álláspontját Tanderel és Brugrel Cinizmussal, amely már szinte komikumba csapott át, di Soragnia a minisztereknek egy fényűző kivitelű térképet mutatott be, amelyen az olasz határvonal úgy volt megvonva, hogy Monaco, Nizza és a tenger melléki Alpesek egész keleti része Olaszországhoz tartoznék. Di Sorignia merészelte azt állítani, hogy ezek a természetes határok, amelyeket a leghíresebb földrajztudósok jelöltek meg Franciaország és Olaszország között. Mellőzve ez állítás groteszk és visszataszító oldalát, azzal támasztotta alá állításait, hogy ifjabb Pliniára és Nostradamusra hivatkozott. Miért nem hívta segítségül mindjárt Julius Cézárt, aki meghódította Galliát, Spanyolországot, sőt egészen Britániáig eljutott. Maurice Thorez már április 28-án Nizzában rámutatott arra, hogy az olaszok rövidesen Nizzát ás Savoyát követelik. Azt mondta akkor: «Ahogyan 1910-ben Fiume tekintetében, ma Trieszt tekintetében hallatszik a kiáltozás: Fel Beográd ellen! Rövidesen hallani fogjuk majd: Fel Nizza, esetleg fel Páris ellen!« A Huanité végül kiemeli: »Miért riadnának vissza az olasz fasiszták attól, hogy területi követeléseket támasszanak Nyugat felé, amikor Bideau támogatja követeléseiket Trieszt tekintetében«. A francia magatartás Trieszt kérdésében máris megbosszulta magát a francia-olasz határ kérdésben. A legtermészetesebb dolog lett volna, hogy Franciaország jogos területi igénye mellett a másik teljesen jogos és igazságos területi igényt, Jugoszlávia követelését Trieszt és Julia tartomány tekintetében támogatta volna. Bideau azonban ezt elmulasztotta. A Humanité pontosan rámutatott, milyen következményekkel járt ez Franciaországra nézve. Magyar Szó Vasutas sztrájk Amerikában (3S7 vasúttársaság 1.400.000 vasutas alkalmazottja sztrájkolt az Egyesült Államokban). 8 Jugoszlávia magyar dolgozói köszöntik a szabadságáért küzdő spanyol népet amelynél* dicsőséges h arcában jugosssláviai magyaros'* isteuszdöttel* A noviszádi Magyar Kulturkör népegyetemi rendezéseinek sorozatában jelentős, ünnepi állomást jelent a csütörtök esti »Spanyol Est.« Ünnepi estet jelent már csak azért is, mert szokatlanul nagy számban jelentek meg a tartományi főváros dolgozói, harcosaink, antifasiszta értelmiségünk, akik tartalmas, érdekes és színes előadásban vettek tudomást arról, ami Spanyolországban történt és történik. Egységes, felemelő hatású, szép műsor volt, amely helyenként lelkes tüntetésekre ragadta a megjelenteket. Noviszád magyarjai átérezték a spanyol nép szabadságharcának világjelentőségét és meghatott tisztelettel adóztak azoknak a hősöknek — közöttük sokszáz magyarnak is —, akik egy szabadságharcos nép első hívására fegyvert ragadtak az oszthatatlan szabadság védelmére. A spanyol nép szabadságharcát bár leverték az akkor terebélyesedő fasiszta erők és bár Európa utolsó fasiszta erődítményeként Franco és rendszere még öl, fosztogat és az orvgyilkosok tízezreinek nyújt menedéket — a Magyar Kultúrotthon csütörtök esti közönsége megérezte, hogy a nép ellenállhatatlan erővel feltörő szabadságvágya, a világ becsületesen gondolkodó dolgozóinak akarata elsöpri Európa térképének ezt a szégyenfoltját. Az ünnepi előadás az Internacionáléval kezdődött, melyet a noviszadi tanárképzősök énekkara énekelt. Kék Zsigmond bevezető szavai után Rind Károly szavalta el a »Katalán koldusdal«-t. A műsor negyedik számaként ismét a tanárképzősök énekeltek, ezúttal Szlavenszki, Sztálin—Tito indulóját. A műsor magas színvonalú összekötő szövegét Gál László mondotta. Fokozódó érdeklődés közben lépett a dobogóra az ünnepi est szónoka: Boner Ferenc. Szélesvállú, barna fiatalember. Bal keze fejét kesztyű takarja —a kezét odaadta a spanyol népnek, odaadta a szabadságért. Egyszerű szavakkal színes, hősi mesébe kezd... — A spanyol szabadságharc híre a katonaságnál ért, Makedóniában. Ott, persze, nem kaphattunk objektív felvilágosítást a harc előzményeiről és céljairól. Leszerelésem után Beográdban felvettem a kapcsolatot az elvtársakkal, közöttük a topolyai Mezei Pállal is és így tudtam meg, hogy valójában mi történik Spanyolországban. Elhatároztuk, hogy kiutazunk, mert akkor minden harcos antifasisztának Spanyolországban volt a helye. A Kommunista Párt mozgósította Jugoszlávia dolgozóit, hogy a párisi világkiállítás lehetőségeit felhasználva minél több önkéntest küldjön ki a becstelenül megtámadott spanyol népnek segíteni. Bár a hatóságok mindent megtettek, hogy a tömeges kiutazást megakadályozzák, sikerült útlevelet szereznem és 1937 júniusában, mint »derék és tisztességes fakereskedő« elindultam — a párisi világkiállításra. A jugoszláv—olasz határon még a kezeimet is megvizsgálták a szorgalmasan szimatoló rendőrkopók, vájjon ezek a kezek nem egy dolgozó kérges tenyereire? Én azonban számoltam ezzel a lehetőséggel is és jóelőre eltüntettem a bütyköket a tenyeremről... A vonaton kerültem a beszélgetést, pedig sok ismerős arcot láttam. Csak Párisban találkoztunk a spanyol Komiténál jugoszlávok, közöttünk bánáti és bácskai magyar fiúk is. Párisban figyelmeztettek, hogy még van időnk meggondolni a dolgot. Felhívták figyelmünket arra, hogy a spanyol nép helyzete súlyos, a hadsereg jóformán fegyvertelen és a világ kizsákmányoló Francot segítik. »Legyünk tisztában azzal — mondották —, hogy a Nemzetközi Brigád 52 állam dolgozóit képviseli. Még nem fordult elő a történelemben, hogy a világ proletariátusa ilyen öntudatosan induljon egy nép megsegítésére. Éppen ezért, a Nemzetközi Brigád mutasson példát, a harcban és fegyelemben.« Megbeszéltük az utazást is. Aztán kis csoportokban elindultunk s nem sokkal a párisi gyűlés után, egy francia fiú vezetésével átléptük a spanyol határt. Boner Ferenc előadása itt megszakadt. A függöny mögött már felsorakoztak a tanárképzősök és a túlnyomó részben szerb nemzetiségű leányok és fiuk magyarul énekelték el a Nemzetközi Brigád híres indulóját. A közönség viharos tapssal fogadta a nem várt meglepetést és a tanárképzősök lelkes örömmel énekelték mégegyszer a pattogó ütemű indulót. — Sok magyart találtam a brigádban — mesélte tovább Boner Ferenc. — Találkoztam Mező Pállal, akitől Beográdban váltam el. Ott volt a később hősi halált, halt idősebb Varga István Topolyáról és az ugyancsak hősi halált halt szabadkai Hedrik Károly. Ott volt ifjabb Varga István, a becsei Ribár Pál, a szabadkai Lobi Iván, Satinyai Illés és még sokan mások. Jöttek magyarok a világ minden tájáról, Belgiumból és Franciaországból, Amerikából és Hollandiából és Magyarországból is. És aztán jöttek angolok, amerikaiak belgák, hollandok, norvégek, franciák, hinduk, négerek. Egymásután alakultak meg az amerikai Lincoln-brigád, a magyar Rákosi-zászlóalj, a bolgár Dimitrov, a német Tallmann-, a csehszlovák Masaryk-, a horvát Djokovics-, a lengyel Dobrovszki- és az olasz Garibaldi-brigádok. A spanyol nép végtelenül nagy szeretettel fogadta a világ minden részéből összesereglő szabadságharcosokat. Egy öreg aragóniai földmunkással beszélgettem egyszer, aki megkérdezte, hogy honnan jöttünk. Mondom neki, Jugoszláviából, Magyarországról, ki honnan ... — Nem tudom, hogy hol vannak ezek az országok — mondta meghatottan az öreg paraszt, — de az Isten áldjon meg téged is, meg azt a földet is, ahol felnőttél... A mi zászlóaljunk parancsnoka a nagy szabadsághős Zalka Máté volt, akit ott Lukács tábornok néven ismertett. Az ő vezetése mellett, rosszul felfegyverkezve, sokszor éhesen , túlnyomó erejű, állig felfegyverzett fasiszta hadseregek ellen harcoltunk és azt hiszem, nem hoztunk szégyent a Nemzetközi Brigád nevére. Sok magyar fiú ott maradt sok magyar és jugoszláv fiú adta életét a spanyol szabadságért... Itt megint megszakadt Boner Ferenc előadása. A Beográdban mártírhalált halt noviszádi Polgár András leánya mély étérzéssel, nagyon szépen szavalta Csopio Brankó magyarra fordított versét, a Halott proletárok dalát. Hősies harcok történetei követték egymást. A Nemzetközi Brigád hősei, közöttük Nagy Koszta és Dapcsevka Peko altábornagyok végigharcolták egész Spanyolországot. A túlerő, Európa úgynevezett »demokratáinak« bűnös közömbössége, sőt ellenségeskedése és a fasiszta hadseregek leverték a spanyol nép szabadságharcát. A kezére rokkant Boner Ferenc franciaországi internálótáborba került Nyolc hónappal később a Nemzetközi Brigád egy részét útnak indították a táborba. A le havrei kikötőben hajóra szálltak és 1939 augusztus 24-ikén megindult a hajó a szabad Szovjetunió felé . ■: A »Szibir« fedélzetén velük együtt utazott a jugoszláv szabadságharc megszervezője, vezére, a béke nagy építője, Tito marsal. Boner Ferenc megható, tetszéssel fogadott szép előadása után, a közönség egyperces hallgatással tisztelgett a spanyol szabadságért elesett hősök emlékének. Lulhof József Spanyolország mai helyzetét ismertette. Ma már tudjuk — mondotta —, hogy az a lavina, amelyet tíz évvel ezeket, Spanyolországban indultnak hová , gördült ér mi anadmit sodor* magával. Borzalmas, viepes terror uralkodik ma is Spanyolországban, ahol a nemzetközi makaó fegyver- és élelmiszerszállításoként támogatja a német és olasz fasiszták irányítása alatt álló önkénytrraknat A nép maga éhezik és minden terror ellenére, szakadatlanul küzd Franco uralma elen. A külföldre menekült spanyol százezrek igyekeznek megmozdítani az egész demokratikus világot, hogy végre kimerítsék a szenvedő spanyol népet a szakadatlan polgárháború borzalmaiból. A harc élén most is, mint a fegyveres harcok idején, a szabadságharc nagyszerű asszony alakja, Dolores Ibarmi-La Passionaria áll. A Biztonsági Tanács kiküldött albizottsága befejezte munkáját és küszöbön áll a Tanács döntése, amely csak egy lehet: a demokrácia diadala a fasiszta terror felett. Beszéde végén a noviszádi magyarok a következő táviratot küldték La Passionáriához: Dolores Ibarur, La Passionaria asszonynak és általa a szabadságért harcoló spanyol népnek. A jugoszláviai magyar dolgozó nép telkes köszöntését és rokonszenvét küldi a szabadságért küzdő elnyomott spanyol népnek, melynek dicsőséges szabadságharcában a nemzetközi brigád mindenféle nemzetiségei között jugoszláviai magyarok is küzdöttek. Nemcsak kívánjuk, de hitünket is kifejezzük, hogy a legrövidebb időn belül a spanyol nép is lerázza az elnyomók igáját és elkergeti árulóit, a fasizmus és a nemzetközi reakció spanyol és ideges szolgáit, kezébe veszi sorsát és olyan szabadságban fog élni, mint Jugoszlávia dolgozó népei. Éljen a szabadságért küzdő spanyol nép! Le Francoval, a spanyol nép gyilkosával! Le a fasizmus maradványaival és a nemzetközi reakcióval! Éljen a szabadságszerető népek nemzetközi harca a fasizmus maradványai ellen!