Magyar Szó, 1947. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1947-01-05 / 4. szám
A Szovjetunió rágalmazóinak bárgyúsága A Szovjet Szövetségben készülnek az egyes köztársaságok legfelső tanácsuk választásaira. Ebből az alkalomból ismertetjük Zaszlavszkij átfogó cikkét. Szovjetunió súlya és szerepe egyre növekszik a nemzetközi életben. Ezzel a szovjetellenes rágalmak alól egyre inkább kicsúszik a talaj. A szovjet nép élete hovatovább feltárul a világ népei előtt. 1. Hogyan változtak meg a szovjetellenes rágalmak? Régebben a szovjetellenes rágalomhadjáratnak az volt a vesszőparipája, hogy a Szovjetunióban „felbomlott a családi élet”, „bevezették a nőközösséget” és így tovább. Manapság ilyen esetlen és bárgyú fecsegésre már senki sem ragadhatja magát. Közismert, hogy a szovjetek országában a családi élet szilárdabb alapokon nyugszik, mint bármely más országban s a szovjet erkölcs szigorúan elitél mindenfajta nemi eltévelyedést. A Szovjetunió az egyetlen ország, ahol a prostitúció ismeretlen. Régebben a Szovjetunió rágalmazói azt híresztelték, hogy a szovjetek országában üldözik a vallást, a templomokat bezárják, a papokat pedig börtönbe vetik. Manapság már senki sem merészel ilyen esetlen és ostoba rágalmakat terjeszteni. Közismert, hogy a Szovjetunióban mindenki szabadon gyakorolhatja vallását a templomok ajtaja nyitva van a hívők előtt s a szovjet állam semmiképpen sem avatkozik be az egyház belső ügyeibe. Régebben a szovjetellenes gyalázkodók nem átallották azt mondani, hogy a szovjetek országában az értemiségieket akolba terelik össze, a Szovjetunióban nincs tudományos élet, a technika alacsony szinvonságon áll s a szovjet nép teljesen képtelen saját erejéből a népgazdaság fejlesztésére. Manapság már senki sem vetemedik ilyen esetlen és bárgyú rágalmakra. Világszerte ismeretes, hogy a Szovjetunió sokmillió főt számláló értelmiséggel rendelkezik, a szovjet technika semmibensem áll a legfejlettebb országok technikája mögött, sőt számos téren felülmúlja a külországok technikáját s hogy a Szovjetunióban több az egyetem, a különféle főiskola és tudományos intézet, mint bármely más országban. De semmiről sem terjesztettek a Szovjetunió rágalmazói annyi esetlen és ostoba hazugságot, mint a szovjet mezőgazdaságról. Fantasztikus sületlenségeket találtak fel a kolhozokról. Azt állították, hogy a kolhozok a jobbágyság visszaállítását jelentik, hogy a kolhózista parasztok éheznek és nem akarnak dolgozni, hogy a kolhózföldek kevesebbet teremnek, mint az egyéni parasztgazdaságok. Ma már kevesen terjesztenek ilyen megbocsáthatatlan ostobaságokat. Az egész világ tudja már, hogy a kolhozok a mezőgazdasági termelés magasabb formáját képviselik. Fölényük a kisparaszti gazdálkodással szemben a háború folyamán nyilvánvalóvá vált mivel azok nemcsak ellátásukat biztosították, hanem bőségesen tudtak gondoskodni a hadsereg és az egész szovjet nép ellátásáról is. Erre azonban nemcsak a jobbágyi munka bizonyult volna képtelennek, de még az egyéni parasztgazdálkodás is. Az, hogy a kolhozparasztok a fasiszta hódítókkal szemben vérük hullatásával védelmezték a kolhozrendszert, mindennél meggyőzőbb cáfolata a szovjetellenes rágalmaknak, a szovjet ifjúság képviselői általános rokonszenvnek örvendtek. A rágalom hitelét veszti, ahol az igazságot megismerik. A Szovjetunió gyalászói a legaljasabb hazugságokat találtak ki a szovjet nővel kapcsolatban. Kétségbe vonták azt, hogy a szovjet nő jó anya és jó munkásnő lehet. Ma azonban már az egész világ tudja, hogy a Szovjetunió a világ egyetlen országa, ahol a prostitúció a kapitalista társadalomban uralkodó nyomor, munkanélküliség eme szégyenteljes következménye, teljesen ismeretlen. Ma már az egész világ tudja, hogy a szovjet hatalom a legnagyobb szeretettel veszi körül a gyermekeket. A nemzetközi antifasiszta nőkongresszuson a legnagyobb elismerés hangján emlékeztek meg a szovjet nő kiváló erényeiről a munka, a gyermeknevelés és a társadalmi élet terén. Márpedig, ahol az igazságot megismerik, ott a rágalom hitelét veszti. A fasizmus fölött aratott katonai és politikai győzelem a Szovjetunió rágalmazóinak seregét is földre sújtotta. A szovjetunió gyalázóinak élcsapata, a német fasizmus meg van semmisítve. Hosszú időn át Göbbes és bandája a prímás szerepét játszotta a szovjet ország rágalmazói közt Berlinben gyártották a szovjet szövetségről a legpiszkosabb és legképtelenebb gyalázkodásokat, amiket azután lelkendező örömmel kaptak fel a reakciós körök. A demokratikus hatalmak győzelme visszavonulásra késztette a Szovjetunió legádázabb rágalmazóit. Magától értetődik azonban, hogy ezek az urak sohasem fogják önszántukból lerakni a fegyvert. A banditák nem hajlandók beismerni gaztetteiket a gyalázkodók nem hajlandók feladni rágalmaikat. Nem találkoztunk a burzsoá sajtó berkeiben egyetlenegy olyan „jóssal” sem, aki esztendőkön át a Szovjetunió elkerülhetetlen vereségét jövendölte, most pedig ország-világ előtt beismerné: igen én ostoba és tudatlanvoltam. Ezek a „jósok”, mintha mi sem történt volna, továbbra is a háború előtt és a háború folyamán használt hangnemben szajkózzák pimasz és ízetlen gyalázkodásaikat, de a portások és a balerinák osztályait. A portások éppenhogy megélnek keresetükből, bár nem halnak teljesen éhen. Ezzel szemben a balettáncosnők szerencsésebbek, mivel olyan életmódot folytatnak, mint a jómódú angolok. Winterton szerint a szovjetek országában a fényűzés legfelsőbb határa a bőséges táplálkozás, a nyaraló és az automobil Az amerikai és az angol milliomosok bizonyára el voltak ragadtatva, amikor megtudták, hogy a szovjet „gazdagok” ilyen „tékozló életet élnek. Kétségtelenül vannak a Szovjetunióban balerinák és költők, akik jól táplálkoznak s vannak portások, akiknek táplálkozása kevésbé bőséges. Arról azonban kezeskedünk, hogy Winterton és az »Igazság« főszerkesztője a szovjetek országában egyetlen olyan költőt sem találhat, akinek az éh-halál elkerülése céljából portásnak kellett volna beállnia. Ugyanígy nem találhat balett-táncosnőt sem, aki háztartási alkalmazottnak, szobalánynak vagy szakácsnőnek szegődött volna el csak azért, hogy valahogyan megélhessen. A Szovjetunió szocialista rendszerétől távol áll a nyárspolgári egyenlősítés. A szovjet társadalomban mindenkit munkájának arányában javadalmaznak. A Szovjetunióban a sztahhanovista munkások többet keresnek, mint a balerinák. A szocializmus nem hagyja figyelmen kívül a képzett szakerő és a szakképzetlen dolgozó munkája közötti különbséget. A szocializmus a termelőeszközöket néptulajdonná változtatta. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden tulajdont megszüntetett. Ellenkezőleg. A szocializmusban éppen azok jutnak tulajdonhoz, akik a kapitalista társadalomban minden tulajdonjogból ki voltak zárva. Ez mindennapi igazság a szovjet ember számára. A szovjetek országában megszűnt a létjogosultsága azoknak a fajankó mihasznáknak, akik beleszületnek a mérhetetlen gazdaságba, akik tucatnyi palotával, villával, parkkal, luxushajóval s főképpen gyárral meg földbirtokkal rendelkeznek s igy módjukban áll tízezernyi munkás verejtékével növelni vagyonukat, miközben ők maguk hereéletet élnek. Minden józanul és elfogulalanul gondolkozó embernek be kell látnia, hogy azoknak az országoknak, melyekben a munkanélküliség és a prostitúció általános jelenség, kevesebb joguk van magukat demokratikusnak nevezni, mint a szovjetek országának, ahol a költők verset írnak, a balerinák táncolnak, a portások a kaput nyitogatják s mindenki becsülettel dolgozik saját maga és a köz érdekében. bürokraták kasztját az elmozdithatatlan hivatalnokokat. A szovjet állam bármely képviselője eltávolítható, ha a nép nincs vei© megelégedve. A szovjet emberek az iskola padjaiban és az életben sajátítják el az államigazgatás művészetét Ez természetesen nem azt jelenti, hogy tetszés szerint bárki beleülhet a bírói székbe, vagy a különböző szovjetek elnökségébe. Ez nem államrend volna, hanem államellenies rendetlenség. Ilyesmi sehol sincs annál kevésbé, a szovjetek országában, amely megalakulásától kezdve semmiféle államfordulatot vagy belső megrázkódtatást nem élt át. A Szovjetunióban az államhatalmat választott kormány gyakorolja amely mögött nemcsak a nép többsége áll, hanem az egész nép. 6. A Szovjet hatalom a világ legszilárdabb államhatalma A szovjetellenes rágalmazók azt állítják, hogy a Szovjetunióban az államhatalom a vezető kommunistáknak, Sztálinnak és legbensőbb segítőtársainak kezében van. Igen, meg kell állapítani, hogy a szovjet kormány élén, a szovjet hatalom megalakulásától kezdve Sztálin, Molotov, Vorosilov, Kaganovics és más kimagasló államférfiak állanak. Ők Lenin ügyének folytatói miután ők voltak Lenin legbensőbb munkatársai. Az elmúlt huszonkilenc esztendő folyamán a többi országokban sok kormány, sok elnök és sok miniszterelnök váltotta fel egymást, akiknek neve ma már jórészt feledésbe merült. Európa és Amerika országaiban egymásután jöttek mentek a kormányok, ugyanakkor a Szovjetunióban szilárdan és rendületlenül egy és ugyanazt a kormányt bízta meg a nép az ügyek vezetésével. A szovjet ország gyeplőit változatlanul a bolsevikok pártja tartja kezében s a párt sorai egyre zártabbak, egyre szélesebbek, a legjobb szovjet emberek egyre nagyobb tömegeit tömörítik. Ez nemcsak a szovjet demokrácia szilárdságát bizonyítja, hanem mélységét is. Melyik ország népe táplál olyan megingathatatlan bizalmat kormányával szemben, mint a szovjet nép a szovjet kormány irányában? Amikor a nagy amerikai államférfial Franklin Rooseveltet negyedszer is jelölték az elnökségre, hatalmas ellenzéke támadt. Ez az ellenzék azt állította, hogy a negyedszeri jelölés ellenkezik a demisiokrácia alapelveivel. Roosevelt ellenfelei a demokrácia leggondosabb ellenségei voltak. Az amerikai nép nem hitt nekik. Az amerikai nép negyedszer is Rooseveltnek és munkatársainak ajándékozta bizalmát. És ki tagadhatná, hogy Roosevelt újraválasztása a demokrácia előnyére vált, nem pedig a hátrányára? Roosevelt és az általa kijelölt kormány több mint 19 éven át tartotta kezében a hatalmat Kétségtelenül az" ötödik négy év folyamán is sikerült volna neki, ha életben marad. A lenini-sztálini kormány csaknem 30 esztendeje tartja kezében a hatalmat s a szovjet nép egyöntetűen áll kormánya mögött. Ez azt jelenti, hogy meg van elégedve kormányának politikájával és legteljesebb mértékben bízik benne és ugyan miért volna elégedetlen? A szovjet állam egész története, különösen a legutóbbi háború története azt bizonyítja, hogy a Szovjetunió Sztálin vezetésével gazdag és hatalmas állammá fejlődött, hogy a szovjet emberek jóléte gyarapodott s hogy ez a kormány a szovjetek országát a további nagyszerű fejlődés útján vezeti. Az egész világ elismeréssel adózik Sztálin lángeszének a Sztálin köré tömörülő államférfiak bátorságának és határozottságának. Ugyanakkor Sztálin nyomatékkal mutat rá a szovjet nép óriási érdemeire a győzelem kivívása során és hangsúlyozza, hogy az egyszerű szovjet emberek voltak azok, akik az emberi civilizációt a fasizmussal szemben megvédelmezték. Az emberiség története nem ismer olyan szoros egységet, mint amilyen a szovjet kormányt és a szovje népet egybefűzi. Ebből pedig az következik, hogy a szovjet demokrácia a világ legigazabb és legátfogóbb demokráciája. Ez a demokrácia már nem is túlnyomó többség uralma, hanem valódi népuralom, az egész nép uralma. D. ZASZLAVSZKIJ 2. Az igazság megismerésével hitelét veszti a rágalom Közismert, hogy a Szovjetunióban nincs munkanélküliség. Világszerte ismeretes, hogy a szovjetek országában megvalósították a tervgazdaságot és a kapitalista országok kisebb vagy nagyobb mértékben utánozni próbálják a Szovjetuniót „négyéves”, „tízéves” stb. tervek felállításával. Ezek a tervek azonban nem valósíthatók meg, amivel ezekben az országokban az ipari és egyéb vállalatok tulajdonosai kapitalisták, akik nem hajlandók alávetni magukat a tervgazdaságtól elválaszthatatlan ellenőrzésnek vagy szocialista tervgazdaság, vagy kapitalista termelési anarchia. Ezt a vitán felül álló igazságot semmiféle szovjetellenes rágalom sem tudja megdönteni. A szovjet demokrácia egyik kimagasló vívmánya a Szovjetunió népeinek testvéri szövetsége. Ilyen testvériséggel egyetlen más országban sem találkoznak. Ez a testvériség a szovjet állam egyik fő erőforrása. Ennek a testvériségnek sziklaszilárd alapja a népek egyenlősége, minden nép önállóságának tiszteletben tartása, minden nemzeti vagy faji megkülönböztetés kíméletlen üldözése. A szovjet nép sem az antiszemitizmust, sem a színes fajok megvetését nem ismeri. A szovjetellenes rágalmak ezen a téren is hatástalanoknak bizonyulnak. Hiúnak bizonyult minden olyan kísérlet, amely áthághatatlan fallal akarta elválasztani a szovjet népet a többi népektől. A második világháború közelebb hozta egymáshoz a szabadságszerető népeket, most pedig, a háború után még inkább megismerik egymást. S az igazság megismerésével hitelét veszti a rágalom. A Szovjetunió rágalmazói semmilyen piszkolódástól sem riadnak vissza, hogy a szovjet fiatalságot befeketítsék. Mennyi tücsköt-bogarat hordtak össze ezzel kapcsolatban reakciós sajtó firkászai! Azt azonban nem akadályozhatták meg, hogy a londoni nemzetközi ifjúsági konferencián a különböző országok ifjai és fiatal leányai összetalálkozzanak, megismerjék egymást, baráti kapcsolatokat létesítsenek egymással. Ezen a tanácskozáson Szovjet színművészek Budapesten Bécsből nemrég Budapestre érke-zett Gankin igazgató vezetésével 70 szovjet művész. A szovjet színművészek Szolovjev: „A nagy uralkodó” című drámáját mutatták be a Magyar Színházban. A dráma tárgya Rettenetes Iván korából való. Természetesen a szovjet színészek orosz nyelven adták elő a darabot, ennek ellenére a jelenlévő közönség feszült figyelemmel követte a dráma jeleneteit, ami a szovjet színházi kultúra kiválóságát bizonyítja Külön meg kell emlékeznünk a rendezés finomságáról, átgondoltságáról és a pompás díszletekről. Jellemző a szovjet színházi felfogásra, hogy nem sztárrendszer alapján épült fel, hanem inkább arra törekszik, hogy az együttes kollektív munkájával fejezze ki a dráma lényegét. A közönség megérdemelt és forró tapssal üdvözölte a kiváló játékot. 6 Magyar 3. A Szovjetunió megismerése kihúzza a rágalmazók lába alól a talajt Amint a szovjetellenes rágalmazókat egyik állásukból kiverik, azonnal új állásokba vonulnak. Közben azonban lehetetlen fel nem ismerniük, hogy szennyes munkájuk egyre több nehézségbe ütközik A Szovjetunió megismerése, az igazság megismerése egymás után űzi ki a gyalázkodókat megerősített állásaikból. Ezért új hazugságok közrebocsátásával kísérleteznek. Azelőtt azt a rágalmat terjesztették, hogy a Szovjetunióban mindenki koldusszegény. Most viszont egy bizonyos Poll, Winterton és nyomában a magyarországi „Igazság” azzal „vádolja" a Szovjetuniót, hogy ott gazdagok is élnek. Ez a Winterton és — Uram bocsáss — az „Igazság” felfedezte a szovjetek országában a „gazdasági egyenlőtlenséget”. Nézzük, csak kik ezek a gazdagok? Winterton írásai szerint baletttáncosnők és néhány költő. Ezek kiválóan étkeznek, háztartási alkalmazottakat tartanak, saját nyaralójuk és autójuk van. Ugyanakkor azonban — álltja Winterton — vannak olyan portások, akik a keresetükből éppenhogy megélnek. Ezért Winterton szerint a Szovjetunió nem nevezhető a szó szoros értelmében vett demokratikus országnak. Nem tudjuk várjon ostoba viccnek vagy pedig vicces ostobaságnak nevezzük-e a hasonló szószaporítást. Lehet komolyan válaszolni az ilyen „vádakra”? Már rámutattunk arra, hogy a Szovjetunióban nincsenek egymással ellenségesen szembenálló osztályok, nincsenek földbirtokosok és szegényparasztok, kapitalisták és munkások. Winterton azonban felfedez 4. A finom gyalázkodás Vannak azonban a Szovjetunióban úgynevezett finom gyalázkodók. Ezek a legfejlettebb kapitalista országoknak, Angliának, Franciaországnak vagy az Egyesült Államoknak átlagos életszínvonalát hasonlítják össze a szovjet emberek átlagos megélhetési színvonalával és miután megállapítják, hogy a kapitalista országokban ez a színvonal magasabb, diadalordításban törnek ki: Íme a kapitalizmus és íme a szocializmus! Említést sem téve az öszszehasonlítás közben elkövetett manipulációkról, arról tudniillik, hogy figyelmen kívül hagyják a kapitalista országokmunkanélkülijeit, nyomorgó nincstelenjeit és prostituáltjait, ezek a finom rágalmazók »elfelejtenek« egy »csekélységet.« Elfelejtik, hogy a cári Oroszország volt Európa legszegényebb országa. Az orosz paraszt nyomorához csak a román parasztok nyomora volt fogható. A kapitalista országok között az orosz munkás bére volt a legalacsonyabb. Oroszország hemzsegett a mezítlábasoktól és a csavargóktól, akiknek típusát Gorkij műveiből ismerjük. A forradalom előtti Oroszország lakosságának háromnegyed része nem tudott írni-olvasni. A parasztság, mely a kezdetleges eszközökkel művelte a földet, egész életén keresztül éhezett. A falvakban úgyszólván ismeretlen volt az orvos, az iskola és az értelmiségi ember. Ez a nyomorgó, tudatlan és gyenge Oroszország visszavonhatatlanul a múlté. A Szovjetunió átlagos életszínvonala terén számos európai országot megelőzött s ha a második világháború népgazdaságának fejlődését fel nem tartja, ma az átlagos életszínvonal terén is a legfejlettebb államok első soraiban foglalnak helyet. 5. A Szovjetuniót maga a nép igazgatja A szovjetek országában csak a nép, tehát a munkások, a parasztok és a dolgozó értelmiségiek juthatnak szóhoz, mivel más osztály nincs. Úgy a központi, mint a helyi államhatalmat választott szovjetek gyakorolják, a szovjetek tagjai, a dolgozó nép fiai és leányai A szovjet népet a kommunisták, a bolsevikok pártja vezeti. Számszerint ez a világ legnagyobb pártja Tagjainak száma meghaladja a hatmilliót. Ugyanakkor a párthoz tartozik a kommunista ifjúsági szövetség — a Komszomol — is, mintegy nyolcmillió taggal. Végül a Szovjetunió szakszervezetei 25 millió tagot számlálnak. A Párt, a Komszomol és a szakszervezetek — a kommunista nevelés iskolái. A szovjet emberek a Pártban, a Komszomolban, a szakszervezetekben s a kolhozokban tanulják meg az állam igazgatásának tudományát. A helyi szovjetekben — a kerüeti szovjettől a helyi szovjetig — milliónyi ember veszi ki részét az állam igazgatásából Mindezek az emberek választás útján kerülnek a helyükre. Valamennyien számadással tartoznak működésükkel a lakosságnak. Nincs a világon egyetlen ország sem, ahol a nép ilyen tömegesen venné ki részét a közügyek igazgatásából. A szovjetek országában a művelődés nem egyetlen osztály kiváltsága, mint a kapitalista országokban. Minden tehetséges fiatal fiú vagy leány felvétetheti magát a főiskolákba, míg a középiskolát a lakosság túlnyomó többsége elvégzi. A szovjet államrend nem ismeri a