Magyar Szó, 1947. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1947-01-05 / 4. szám

A Szovjetunió rágalmazóinak bárgyúsága A Szovjet Szövetségben ké­szülnek az egyes köztársaságok legfelső tanácsuk választásaira. Ebből az alkalomból ismertet­jük Zaszlavszkij átfogó cikkét. Szovjetunió súlya és szerepe egy­­re növekszik a nemzetközi életben. Ezzel a szovjetellenes rágalmak alól egyre inkább kicsúszik a talaj. A szovjet nép élete hovatovább feltá­rul a világ népei előtt. 1. Hogyan változtak meg a szovjetellenes rágalmak? Régebben a szovjetellenes rága­lomhadjáratnak az volt a vesszőpa­ripája, hogy a Szovjetunióban „fel­bomlott a családi élet”, „bevezették a nőközösséget” és így tovább. Ma­napság ilyen esetlen és bárgyú fe­csegésre már senki sem ragadhatja magát. Közismert, hogy a szovjetek országában a családi élet szilárdabb alapokon nyugszik, mint bármely más országban s a szovjet erkölcs szigorúan elitél mindenfajta nemi eltévelyedést. A Szovjetunió az egyetlen ország, ahol a prostitúció ismeretlen. Régebben a Szovjetunió rágalma­zói azt híresztelték, hogy a szovje­tek országában üldözik a vallást, a templomokat bezárják, a papokat pedig börtönbe vetik. Manapság már senki sem merészel ilyen eset­len és ostoba rágalmakat terjeszte­ni. Közismert, hogy a Szovjetunióban mindenki sza­badon gyakorolhatja vallását a templomok ajtaja nyitva van a hí­vők előtt s a szovjet állam semmi­képpen sem avatkozik be az egy­ház belső ügyeibe. Régebben a szovjetellenes gyaláz­­kodók nem átallották azt mondani, hogy a szovjetek országában az ér­­te­miségieket akolba terelik össze, a Szovjetunióban nincs tudományos é­let, a technika alacsony szinvonsá­gon áll s a szovjet nép teljesen kép­telen saját erejéből a népgazdaság fejlesztésére. Manapság már senki sem vetemedik ilyen esetlen és bár­gyú rágalmakra. Világszerte isme­retes, hogy a Szovjetunió sokmillió főt számláló értelmiséggel rendel­kezik, a szovjet technika semmiben­­sem áll­ a legfejlettebb országok technikája mögött, sőt számos té­ren felülmúlja a külországok tech­nikáját s hogy a Szovjetunióban több az egye­tem, a különféle főiskola és tu­dományos intézet, mint bármely más országban. De semmiről sem terjesztettek a Szovjetunió rágalmazói annyi eset­len és ostoba hazugságot, mint a szovjet mezőgazdaságról. Fantasz­tikus sületlenségeket találtak fel a kolhozokról. Azt állították, hogy a kolhozok a jobbágyság visszaállítá­sát jelentik, hogy a kolhózista pa­rasztok éheznek és nem akarnak dolgozni, hogy a kolhózföldek ke­vesebbet teremnek, mint az egyéni parasztgazdaságok. Ma már kevesen terjesztenek ilyen megbocsáthatat­lan ostobaságokat. Az egész világ tudja már, hogy a kolhozok a me­zőgazdasági termelés magasabb for­máját képviselik. Fölényük a kis­paraszti gazdálkodással szemben a háború folyamán nyilvánvalóvá vált mivel azok nemcsak ellátásukat biz­tosították, hanem bőségesen tudtak gondoskodni a hadsereg és az egész szovjet nép ellátásáról is. Erre azon­ban nemcsak a jobbágyi munka bi­zonyult volna képtelennek, de még az egyéni parasztgazdálkodás is. Az, hogy a kolhozparasztok a fa­siszta hódítókkal szemben vérük hullatásával védelmezték a kolhoz­­rendszert, mindennél meggyőzőbb cáfolata a szovjetellenes rágalmak­nak, a szovjet ifjúság képviselői ál­talános rokonszenvnek örvend­tek. A rágalom hitelét veszti, ahol az igazságot megismerik. A Szovjetunió gyalászói a legalja­sabb hazugságokat találtak­ ki a szovjet nővel kapcsolatban. Kétség­be vonták azt, hogy a szovjet nő jó anya és jó munkásnő lehet. Ma azonban már az egész világ tudja, hogy a Szovjetunió a világ egyet­len országa, ahol a prostitúció a kapitalista társadalomban uralkodó nyomor, munkanélküliség eme szé­gyenteljes következménye, teljesen ismeretlen. Ma már az egész világ tudja, hogy a szovjet hatalom a legna­gyobb szeretettel veszi körül a gyer­mekeket. A nemzetközi antifasiszta nőkongresszuson a legnagyobb elis­merés hangján emlékeztek meg a szovjet nő kiváló erényeiről a mun­ka, a gyermeknevelés és a társadal­mi élet terén. Márpedig, ahol az igazságot megismerik, ott a rága­lom hitelét veszti. A fasizmus fölött aratott ka­tonai és politikai győzelem a Szovjetunió rágalmazóinak sere­gét is földre sújtotta. A szovjetunió gyalázóinak élcsapa­ta, a német fasizmus meg van sem­misítve. Hosszú időn át Göbbe­s és bandája a prímás szerepét játszot­ta a szovjet ország rágalmazói közt Berlinben gyártották a szovjet szö­vetségről a legpiszkosabb és leg­képtelenebb gyalázkodásokat, ami­ket azután lelkendező örömmel kap­tak fel a reakciós körök. A demok­ratikus hatalmak győzelme vissza­vonulásra késztette a Szovjetunió legádázabb rágalmazóit. Magától értetődik azonban, hogy ezek az urak sohasem fogják ön­szántukból lerakni a fegyvert. A banditák nem hajlandók beismerni gaztetteiket a gyalázkodók nem hajlandók feladni rágalmaikat. Nem találkoztunk a burzsoá sajtó berke­iben egyetlenegy olyan „jóssal” sem, aki esztendőkön át a Szovjet­unió elkerülhetetlen vereségét jö­vendölte, most pedig ország-világ előtt beismerné: igen én ostoba és tudatlan­­voltam. Ezek a „jósok”, mintha mi sem történt volna, tovább­ra is a háború előtt és a háború fo­lyamán használt hangnemben szaj­kózzák pimasz és ízetlen gyalázko­­dásaikat, de a portások és a balerinák osztá­lyait. A portások éppenhogy meg­élnek keresetükből, bár nem halnak teljesen éhen. Ezzel szemben a ba­­lettáncosnők szerencsésebbek, mivel olyan életmódot folytatnak, mint a jómódú angolok. Winterton szerint a szovjetek országában a fényűzés legfelsőbb határa a bőséges táplál­kozás, a nyaraló és az automobil Az amerikai és az angol milliomo­sok bizonyára el voltak ragadtatva, amikor megtudták, hogy a szovjet „gazdagok” ilyen „tékozló életet él­nek. Kétségtelenül vannak a Szovjet­unióban balerinák és költők, akik jól táplálkoznak s vannak portások, akiknek táplálkozása kevésbé bősé­ges. Arról azonban kezeskedünk, hogy Winterton és az »Igazság« főszerkesztője a szovjetek országában egyetlen olyan költőt sem­ találhat, aki­nek az éh-halál elkerülése céljá­ból portásnak kellett volna be­állnia. Ugyanígy nem találhat balett-tán­cosnőt sem, aki háztartási alkalma­zottnak, szobalánynak vagy szakács­nőnek szegődött volna el csak azért, hogy valahogyan megélhessen. A Szovjetunió szocialista rendsze­rétől távol áll a nyárspolgári egyen­lősítés. A szovjet társadalomban mindenkit munkájának arányában javadalmaznak. A Szovjetunióban a sztahhanovista munkások töb­bet keresnek, mint a balerinák. A szocializmus nem hagyja figyel­men kívül a képzett szakerő és a szakképzetlen dolgozó munkája kö­zötti különbséget. A szocializmus a termelőeszközöket néptulajdonná változtatta. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden tulajdont megszün­tetett. Ellenkezőleg. A szocializmusban éppen azok jutnak tulajdonhoz, akik a ka­pitalista társadalomban minden tulajdonjogból ki voltak zárva. Ez mindennapi igazság a szovjet ember számára. A szovjetek orszá­gában megszűnt a létjogosultsága azoknak a fajankó mihasznáknak, akik beleszületnek a mérhetetlen gazdaságba, akik tucatnyi palotá­val, villával, parkkal, luxushajóval s főképpen gyárral meg földbirtokkal rendelkeznek s igy módjukban áll tízezernyi munkás verejtékével nö­velni vagyonukat, miközben ők ma­guk hereéletet élnek. Minden józan­ul és elfogulal­anul gondolkozó embernek be kell látnia, hogy azoknak az országoknak, me­­lyekben a munkanélküliség és a prostitúció általános jelenség, keve­sebb joguk van magukat demokra­tikusnak nevezni, mint a szovjetek országának, ahol a költők verset ír­nak, a balerinák táncolnak, a por­tások a kaput nyitogatják s min­denki becsülettel dolgozik saját ma­ga és a köz érdekében. bürokraták kasztját az elmozditha­tatlan hivatalnokokat. A szovjet ál­­lam bármely képviselője eltávolítha­tó, ha a nép nincs vei© megeléged­ve. A szovjet emberek az iskola padjaiban és az életben sajátít­­ják el az államigazgatás művé­szetét Ez természetesen nem azt jelenti, hogy tetszés szerint bárki beleülhet a bírói székbe, vagy a különböző szovjetek elnökségébe. Ez nem ál­lamrend volna, hanem államellenies rendetlenség. Ilyesmi sehol sincs annál kevésbé, a szovjetek országá­ban, amely megalakulásától kezdve semmiféle államfordulatot vagy bel­­ső megrázkódtatást nem élt át. A Szovjetunióban az államhatalmat választott kormány gyakorolja amely mögött nemcsak a nép több­­sége áll, hanem az egész nép. 6. A Szovjet hatalom a világ legszilárdabb államhatalma A szovjetellenes rágalmazók azt állítják, hogy a Szovjetunióban az államhatalom a vezető kommunis­táknak, Sztálinnak és legbensőbb segítőtársainak kezében van. Igen, meg kell állapítani, hogy a szovjet kormány élén, a szovjet ha­talom megalakulásától kezdve Sztálin, Molotov, Vorosilov, Kaga­­novics és más kimagasló államférfi­ak állanak. Ők Lenin ügyének foly­tatói miután ők voltak Lenin leg­­bensőbb munkatársai. Az elmúlt hu­szonkilenc esztendő folyamán a többi országokban sok kormány, sok elnök és sok miniszterelnök váltotta fel egymást, akiknek neve ma már jórészt feledésbe merült. Európa és Amerika országaiban egymásután jöttek mentek a kor­­mányok, ugyanakkor a Szovjetuni­óban szilárdan és rendületlenül egy és ugyanazt a kormányt bízta meg a nép az ügyek vezetésével. A szov­jet ország gyeplőit változatlanul a bolsevikok pártja tartja kezében s a párt sorai egyre zártabbak, egyre szélesebbek, a legjobb szovjet em­berek egyre nagyobb tömegeit tö­mörítik. Ez nemcsak a szovjet demo­­krácia szilárdságát bizonyítja, hanem mélységét is. Melyik ország népe táplál olyan megingathatatlan bizalmat kormá­­nyával szemben, mint a szovjet nép a szovjet kormány irányában? Amikor a nagy amerikai állam­férfial Franklin Rooseveltet ne­gyedszer is jelölték az elnökségre, hatalmas ellenzéke támadt. Ez az ellenzék azt állította, hogy a ne­­gyedszeri jelölés ellenkezik a dem­isiokrácia alapelveivel. Roosevelt el­lenfelei a demokrácia leggondosabb ellenségei voltak. Az amerikai nép nem hitt nekik. Az amerikai nép negyedszer is Rooseveltnek és mun­katársainak ajándékozta bizalmát. És ki tagadhatná, hogy Roosevelt újraválasztása a demokrácia előnyé­re vált, nem pedig a hátrányára? Roosevelt és az általa kijelölt kormány több mint 19 éven át tar­­totta kezében a hatalmat Kétségte­lenül az" ötödik négy év folyamán is sikerült volna neki, ha életben marad. A lenini-sztálini kormány csak­­nem 30 esztendeje tartja kezé­ben a hatalmat s a szovjet nép egyöntetűen áll kormánya mö­­gött. Ez azt jelenti, hogy meg van elé­gedve kormányának politikájával és legteljesebb mértékben bízik benne és ugyan miért volna elégedetlen? A szovjet állam egész története, különösen a legutóbbi háború tör­ténete azt bizonyítja, hogy a Szov­jetunió Sztálin vezetésével gazdag és hatalmas állammá fejlődött, hogy a szovjet emberek jóléte gyarapo­­dott s hogy ez a kormány a szov­jetek országát a további nagyszerű fejlődés útján vezeti. Az egész világ elismeréssel adó­zik Sztálin lángeszének a Sztálin kö­ré tömörülő államférfiak bátorságá­nak és határozottságának. Ugyan­akkor Sztálin nyomatékkal mutat rá a szovjet nép óriási érdemeire a győzelem kivívása során és hang­­súlyozza, hogy az egyszerű szovjet emberek voltak azok, akik az em­beri civilizációt a fasizmussal szem­ben megvédelmezték. Az emberiség története nem is­­mer olyan szoros egységet, mint amilyen a szovjet kormányt és a szovje népet egybefűzi. Ebből pedig az következik, hogy a szovjet de­mokrácia a világ legigazabb és leg­átfogóbb demokráciája. Ez a demok­rácia már nem is túlnyomó többség uralma, hanem valódi népuralom, az egész nép uralma. D. ZASZLAVSZKIJ 2. Az igazság megismerésével hitelét veszti a rágalom Közismert, hogy a Szovjetunióban nincs munkanélküliség. Világszerte ismeretes, hogy a szovjetek országában megvalósítot­ták a tervgazdaságot és a kapitalis­ta országok kisebb vagy nagyobb mértékben utánozni próbálják a Szovjetuniót „négyéves”, „tízéves” stb. tervek felállításával. Ezek a ter­vek azonban nem valósíthatók meg, amivel ezekben az országokban az ipari és egyéb vállalatok tulajdono­sai kapitalisták, akik nem hajlandók alávetni magukat a tervgazdaság­tól elválaszthatatlan ellenőrzésnek vagy szocialista tervgazdaság, vagy kapitalista termelési anar­chia. Ezt a vitán felül álló igazságot sem­miféle szovjetellenes rágalom sem tudja megdönteni. A szovjet demok­rácia egyik kimagasló vívmánya a Szovjetunió népeinek testvéri szö­vetsége. Ilyen testvériséggel egyetlen más országban sem találkoznak. Ez a testvériség a szovjet állam egyik fő erőforrása. Ennek a testvériség­nek sziklaszilárd alapja a népek egyenlősége, minden nép önállósá­gának tiszteletben tartása, minden nemzeti vagy faji megkülönböztetés kíméletlen üldözése. A szovjet nép sem az antiszemitizmust, sem a szí­nes fajok megvetését nem ismeri. A szovjetellenes rágalmak ezen a téren is hatástalanoknak bizonyul­nak. Hiúnak bizonyult minden olyan kísérlet, amely áthághatatlan fallal akarta elválasztani a szovjet népet a többi népektől. A második világ­háború közelebb hozta egymáshoz a szabadságszerető népeket, most pedig, a háború után még inkább megismerik egymást. S az igazság megismerésével hitelét veszti a rá­galom. A Szovjetunió rágalmazói semmi­lyen piszkolódástól sem riadnak vissza, hogy a szovjet fiatalságot befeketítsék. Mennyi tücsköt-boga­­rat hordtak össze ezzel kapcsolat­ban reakciós sajtó firkászai! Azt azonban nem akadályozhatták meg, hogy a londoni nemzetközi ifjúsá­gi konferencián a különböző orszá­gok ifjai és fiatal leányai összeta­lálkozzanak, megismerjék egymást, baráti kapcsolatokat létesítsenek egymással. Ezen a tanácskozáson Szovjet színművészek Budapesten Bécsből nemrég Budapestre érke-­­­zett Gankin igazgató vezetésével 70­­ szovjet művész. A szovjet színmű­vészek Szolovjev: „A nagy ural­kodó” című drámáját mutatták be a Magyar Színházban. A dráma tár­gya Rettenetes Iván korából való. Természetesen a szovjet színészek orosz nyelven adták elő a darabot, ennek ellenére a jelenlévő közönség feszült figyelemmel követte a drá­ma jeleneteit, ami a szovjet szín­házi kultúra kiválóságát bizonyítja Külön meg kell emlékeznünk a ren­dezés finomságáról, átgondoltságá­ról és a pompás­ díszletekről. Jel­lemző a szovjet színházi felfogásra, hogy nem sztárrendszer alapján épült fel, hanem inkább arra törek­szik, hogy az együttes kollektív munkájával fejezze ki a dráma lé­nyegét. A közönség megérdemelt és forró tapssal üdvözölte a kiváló játékot. 6 Magyar 3. A Szovjetunió megismerése kihúzza a rágalmazók lába alól a talajt Amint a szovjetellenes rágalmazó­kat egyik állásukból kiverik, azon­nal új állásokba vonulnak. Közben azonban lehetetlen fel nem ismer­­niük, hogy szennyes munkájuk egy­re több nehézségbe ütközik A Szovjetunió megismerése, az igaz­ság megismerése egymás után űzi ki a gyalázkodókat megerősített ál­lásaikból. Ezért új hazugságok köz­rebocsátásával kísérleteznek. Azelőtt azt a rágalmat terjesztet­ték, hogy a Szovjetunióban min­denki koldusszegény. Most viszont egy bizonyos Poll, Winterton és nyomában a magyarországi „Igazság” az­zal „vádolja" a Szovjetuniót, hogy ott gazdagok is élnek. Ez a Winterton és — Uram bocsáss — az „Igazság” felfedezte a szov­jetek országában a „gazdasági egyenlőtlenséget”. Nézzük, csak kik ezek a gazdagok? Winterton írásai szerint baletttáncosnők és né­hány költő. Ezek kiválóan étkeznek, háztartási alkalmazottakat tartanak, saját nyaralójuk és autójuk van. Ugyanakkor azonban — álltja Win­­terton — vannak olyan portások, akik a keresetükből éppenhogy megélnek. Ezért Winterton szerint a Szovjetunió nem nevezhető a szó szoros értelmében vett demokrati­kus országnak. Nem tudjuk várjon ostoba vicc­nek vagy pedig vicces ostobaságnak nevezzük-e a hasonló szószaporítást. Lehet komolyan válaszolni az ilyen „vádakra”? Már rámutattunk arra, hogy a Szovjetunióban nincsenek egymással ellenségesen szembenálló osztályok, nincsenek földbirtokosok és sze­gényparasztok, kapitalisták és mun­kások. Winterton azonban felfedez­ 4. A finom gyalázkodás Vannak azonban a Szovjetunióban úgynevezett finom gyalázkodók. Ezek a legfejlettebb kapitalista or­szágoknak, Angliának, Franciaor­szágnak vagy az Egyesült Államok­nak átlagos életszínvonalát hason­­lítják össze a szovjet emberek át­lagos megélhetési színvonalával és miután megállapítják, hogy a kapi­talista országokban ez a színvonal magasabb, diadalordításban törnek ki: Íme a kapitalizmus és íme a szo­cializmus! Említést sem téve az ösz­­szehasonlítás közben elkövetett ma­nipulációkról, arról tudniillik, hogy figyelmen kívül hagyják a ka­pitalista országok­­munkanélküli­jeit, nyomorgó nincstelenjeit és prostituáltjait, ezek a finom rágalmazók »elfelej­tenek« egy »csekélységet.« Elfelejtik, hogy a cári Oroszor­szág volt Európa legszegényebb or­szága. Az orosz paraszt nyomorá­hoz­ csak a román parasztok nyomo­ra volt fogható. A kapitalista or­szágok között az orosz munkás bé­re volt a legalacsonyabb. Oroszor­szág hemzsegett a mezítlábasoktól és a csavargóktól, akiknek típusát Gorkij műveiből ismerjük. A forra­dalom előtti Oroszország lakossá­gának háromnegyed része nem tu­dott írni-olvasni. A parasztság, mely a kezdetleges eszközökkel művelte a földet, egész életén keresztül éhe­­zett. A falvakban úgyszólván isme­retlen volt az orvos, az iskola és az értelmiségi ember.­­ Ez a nyomorgó, tudatlan és gyen­ge Oroszország visszavonhatatlanul a múlté. A Szovjetunió átlagos élet­­színvonala terén számos európai or­szágot megelőzött s ha a második világháború népgazdaságának fejlő­dését fel nem tartja, ma az átlagos életszínvonal terén is a legfejlettebb államok első soraiban foglalnak he­lyet. 5. A Szovjetuniót maga a nép igazgatja A szovjetek országában csak a nép, tehát a munkások, a parasztok és a dolgozó értelmiségiek juthat­nak szóhoz, mivel más osztály nincs. Úgy a központi, mint a helyi állam­­hatalmat választott szovjetek gya­korolják, a szovjetek tagjai, a dol­gozó nép fiai és leányai A szovjet népet a kommunisták, a bolsevikok pártja vezeti. Számszerint ez a világ legnagyobb pártja Tagjainak szá­ma meghaladja a hatmilliót. Ugyan­akkor a párthoz tartozik a kom­munista ifjúsági szövetség — a Komszomol — is, mintegy nyolcmil­lió taggal. Végül a Szovjetunió szak­­szervezetei 25 millió tagot számlál­nak. A Párt, a Komszomol és a szak­­szervezetek — a kommunista neve­lés iskolái. A szovjet emberek a Pártban, a Komszomolban, a szak­­szervezetekben s a kolhozokban ta­nulják meg az állam igazgatásának tudományát. A helyi szovjetekben — a kerü­­­­­eti szovjettől a helyi szovjetig — milliónyi ember veszi ki részét az állam igazgatásából Mindezek az emberek választás útján kerülnek a helyükre. Valamennyien számadás­sal tartoznak működésükkel a la­kosságnak. Nincs a világon egyetlen ország sem, ahol a nép ilyen tömege­sen venné ki részét a közügyek igazgatásából. A szovjetek országában a műve­lődés nem egyetlen osztály kivált­­sága, mint a kapitalista országok­­ban. Minden tehetséges fiatal fiú vagy leány felvétetheti magát a fő­iskolákba, míg a középiskolát a la­kosság túlnyomó többsége elvégzi. A szovjet államrend nem ismeri a

Next