Magyar Szó, 1947. február (4. évfolyam, 27-49. szám)

1947-02-01 / 27. szám

IV. ÉVFOLYAM 27. SZÁM______________ NOVISZAD, SZOMBAT, 1947 FEBRUÁR 1. ARA 2 DINÁR falesítsák meg a Népfront teljes vezetőszerepet a májusi munkaversenyben Irta: Belics Peter a vajdasági tartományi Népfront titkára A vajdasági néptömegek megért­ve a munkaverseny nagy jelentősé­gét a Népfront-szervezet kereteiben, a novemberi munkaverseny után most a májusi munkaverseny idő­szakába léptek. A munkaverseny len­dülete nálunk is állandóan azért emelkedik, mert a munkások, dol­gozók, parasztok és az értelmiség tudatában van annak, hogy csakis ezen az úton, önfeláldozó munká­val, önkéntesen és az új munkanor­ma bevezetésével gyorsíthatja meg a gazdasági fejlődés útját és érheti el a Jugoszláv Szövetségi Népköz­­társaságnak, együttes hazánknak fel­virágzását Hogy a dolgozó tömegek kedve­ző hangulatának amely a verseny­munka iránt már megnyilvánult, szervezett formát biztosíthassunk és hogy népkormányunknak, népható­­ságainknak minél nagyobb segítsé­get nyújtsunk az általános, népi fe­ladatok megvalósításában, a vajda­sági Népfront végrehajtó bizottsá­ga 1947 január 5-én tartott ülésén versenyre hívta a Népfront összes szervezeteit, az összes falusi, váro­si és körzeti bizottságokat, a szak­szervezeteket az antifasiszta asszo­nyok és a Népi Ifjúság szervezeteit. A végrehajtó bizottság ugyanakkor konkrét feladatokat állított az ösz­­szes fenti szervezetek elé. Annak ellenére viszont, hogy a novemberi verseny megindulása óta közel két hónap telt el, azt látjuk, hogy a verseny a városokban, de különösen a falvakban nem fejlő­dött helyesen és nem eléggé élénk. Így például annak ellenére, hogy több mint egy hónap múlt el a ver­senyfelhívás óta — a rendelkezé­sünkre álló adatok szerint mindösz­­sze két óárási Népfront-szervezet, a kikindai és a sztáribecsei, valamint egy városi szervezet (a szubniicai) vette fel a versenyt. Ugyanakkor az AFZs járási vezetői vala­mint a Népi Ifjúsági Szervezetek vezetői minden azaz legtöbb járásban elfogadták már a versenyt. Mit bizonyít ez? Azt, hogy a ver­senylendület a nép soraiban fennáll ugyan, ugyanígy az egyes szerveze­tek kezdeményezése ,s­­ a Nép­front-bizottságok, azonban nem vál­lalják a feladatokat, nem készíte­nek egységes versenytervet az ösz­­szes frontszervezetek részére, nem dolgozzák ki a feladatokat az egyes szervezetek számára, így következ­nek be olyan jelenségek, hogy a ver­seny nem fejlődik helyesen a Nép­front irányítása alatt, más front­­szervezetek viszont olyan f­eladato­­kat is vállalnak, amelyek megvaló­sításához a front kétségtelen támo­gatása kell. Ha tekintetbe vesszük, azokat a tapasztalatokat, amelyeket a n­ovem­beri verseny során elértünk - ami­kor a mulasztások és hibák egész sorát követtük el — azt kell mon­danunk, hogy ezeken a tanulságo­kon okulva a máájusi munkaverseny során sokkal nagyobb eredménye­ket kell elérnünk gazdasági, politi­kai és kulturális téren, mint a múlt­ban. Ugyancsak az elmúlt verseny tapasztalatain okulva szervezeteink sorait is jobban meg tudjuk szilár­dítani. Mindenekelőtt, megvizsgálva a mostani május elsejei verseny eddi­gi menetét kétségtelen, hogy az alapvető fogyatékosság — mint m­ár fentebb is mondottuk — az, hogy a bizottságok többsége nem vállalt olyan kötelezettségeket és feladato­kat, amelyek átfogták volna minden szervezet kötelezettségeit is. Vajda­­ság Népfrontjának végrehajtó bi­zottsága, mint ismeretes, a követke­ző versenyfeladatokat tűzte ki-I. megvalósítani az egységes szak­­szervezetek IV. plénumán hozott határozatokat, Sikeresen és idejében befejezni a gabona is kukorica felvásárlását, A .­végezni az előkészületeket a tavaszi vetésre és megvalósítani a népbizottságok vetési tervét. 4. biztosítani az adók befizetésé­nek teljes sikerét minden hátralék­kal együtt, 5. minden téren támogatást nyúj­tani a telepeseknek és segíteni ne­kik, hogy bekapcsolódjanak Vajda­ság gazdasági és társadalmi életé­be, 6. megszervezni a néphatóságok támogatását a lerombolt szerémsé­­gi falvak felépítésében. 7. kifejleszteni a versenyt a vaj­­dasági tartományi főbizottság köz­­oktatásügyi osztályának az írástu­datlanság elleni harca tekintetében hozott tervének végrehajtására, 8. szervezetileg megerősíteni min­den frontszervezetet. E feladatok mellett minden járá­si és városi bizottságnak kötelessé­ge, hogy bevegye a versenytervbe legfontosabb helyi feladatait is. A novemberi verseny tapasztala­tai arra tanítanak bennünket, hogy minden járási, városi és helyi bi­zottságnak rendelkeznie kell ver­senybizottságokkal. Ezeknek a bi­zottságoknak az a feladata, hogy összhangba hozzák az egyes szer­vezetek verseny­ter­vének megvalósí­tását, hogy nyilvántartást vezesse­nek az elért eredményekről, érté­keljék, váljon a vállalt kötelezett­ségek reálisak-e, támogassák a front bizottságát konkrét kötelezettségek feltalálásában stb. Ezekbe a bizott­ságokba a végrehajtó bizottság meg­felelő számú tagján kívül be kell kerülniük az egyes frontszervezetek (szakszervezet, AFZs, Népi Ifjúság) versenye vezetőinek is. Azokban a járásokban, ahol nemzeti kisebbsé­gek élnek, a bizottságokba be kell kerülniük kulturegyesületeik képvi­­selőinek is. Hiba volna ha a verseny egész szervező munkáját csupán ezeknek a bizottságoknak hagynánk A Népfront bizottságainak valósá­gos vezető szerepet kell betölteniök a versenyben ellenőrizve versenybi­zottságaik munkáját és utasításokat adva nekik. Az eddigi versenyekben szerzett tapasztalatok általában arról tanús­kodnak, hogy a verseny méreteire nagyjelentőségű és egészen helyes hogy a gazdaságilag egyforma ere­jű és hasonló struktúrájú egyes já­rások versenyezzenek egymással meghatározott és konkrét kötele­zettségekben A gyakorlat azt is megmutatja ha nincs állandó kap­csolat az egymással versenyző járá­sok között a verseny ellanyhul és esik. Éppen ezért fontos, hogy a versenybizottságok egymás között kapcsolatot létesítsenek és így meg­állapítsák milyen fokon áll a vállalt kötelezettségek teljesítése, illetve hogy milyen eredményeket értek el Ezeket az eredményeket éppen úgy mint a saját elért eredményeket nyilvános helyen közszemlére kell tenni, a szervezet értekezletein pár­huzamot kell vonni az eredmények között, le kell vonni a pozitív kö­vetkeztetéseket az elért eredmények alapján stb. Hogy milyen fontos az állandó értesítő szolgálat az elért eredmények tekintetében arra néz­ve beszédes példával szolgálhat Zombor és Zenta városok esete a novemberi munkaverseny keretében A két város kimondta, hogy ver­senyezni fog a kukoricabeszolgálta­tásban, az adófizetésben és más fel­­adatokban. Az a körülmény azon­ban, hogy a lakosság nem tudott a kölcsönös versenyről, hogy a ver­senybizottságok között nem volt kapcsolat, odavezetett, hogy a ver­seny teljesen „befagyott“ Hozzá kell tennünk, hogy nem ez az egye­düli példája a versenymunka hely­telen megszervezésének. Versenyről nem lehet szó ott, ahol az egész verseny kizárólag a fel­adatok formális vállalásából áll Eze­ket a feladatokat azonban egyálta­lán nem teljesítik Hogy a verseny­nek teljes tartalma, építő és alkotó életereje legyen minden bizottság­nak, minden kollektívának és min­den egyes személynek ismernie kell nemcsak saját kötelezettségeit —és­pedig a legrészletesebben — hanem minden másik versenyző kötelezett­ségeit és eredményeit is. Éppen ab­ban van a verseny lényege, hogy az nemcsak a járásokat és városo­kat, hanem azok keretén belül az egyes falvakat, körzeteket, utcákat szállásokat, munkáskollektívákat és az egyeseket is magában foglalja. Kétségtelen, hogy a verseny he­lyes fejlődéséhez helyesen vezetett nyilvántartás is kell, nemcsak a vál­­lási kötelezettségek, hanem a ver­seny folyamán elért eredmények te­kintetében is. A novemberi verseny folyamán nem voltak helyes nyil­vántartások, éppen ezért egyes egyé­nek és egyes kollektívák eredményei nem láttak napvilágot és a novem­beri verseny általános eredményei­ben benne sem foglaltattak. Versenyezni annyit jelent, mint néptársainkat megelőzni. A verseny­zőket megelőzni csak az a szerve­zet és az az egyén képes, akinek világos nyilvántartása van a saját és más versenyzők eredményeiről. Február hónapba léptünk. Három hónapja van még hátra május else­jéig. Ezt a három hónapot az összes frontszervezeteknek a verseny he­lyes megszervezésére kell fordítani Éppen ezért a Népfront összes járá­si és helyi bizottságai állapítsák meg helyes önkritikával: mit tettek ed­dig a verseny minél szervezettebb és minél eredményesebb megszer­vezésére. Május elsejei versenyünk — a vaj­dasági Népfront versenye — legyen még egy erős bizonyítéka népeink ragaszkodásának a Népfront iránt. Vajdaság eredményei pedig járul­janak hozzá ahhoz, hogy szerb nép­­köztársaságunk első legyen Jugo­szlávia népeinek nemes versenyé­ben, a májusi munkaversenyben P­olotov aláírta az olasz, román, bolgár, magyar és f­nn békeszerződéseket Moszkvából jelentik: Molotov szovjet külügyminiszter csütörtökön a Szovjet Szövetség nevében aláírta az olasz, román, bolgár, magyar és finn békeszerződéseket A Külügyminiszteri Tanács new­­yorki ülésén úgy határoztak, hogy a szovjet, angol és amerikai kül­­ügyminiszterek saját fővárosaikban írják alá a békeszerződéseket az öt volt csatlósállammal. Byrnes volt amerikai külügyminiszter hivatalá­nak átadása előtt Washingtonban aláírta a békeszerződéseket, kivéve a finn békeszerződést, amelynek az Egyesült Államok nem szerződő tag­­ja. Most megtörtént Molotov ré­széről is a békeszerződések aláírása. A békeszerződés résztvevő államai és a békeszerződést kötő volt csat­lósállamok február 10-én Parisban írják alá a békeszerződést. Az alá­­írás hivatalos formaságain a Szov­jetunió képviseletében, Bogomolov szovjet nagykövet vesz részt Jugoszláv jegyzék a karintiai miniszterelnök ellen KIZÁRÁSÁT kérik a külügyminiszter-helyettesek LONDONI ÉRTEKEZLETÉRŐL Londonból jelentik: A jugoszláv delegáció jegyzékben kérte fel a külügyminiszter-helyettesek érte­kezletét, hogy Hans Piesch karin­tiai miniszterelnököt zárják ki a ta­nácskozásokról. A jegyzék londoni politikai és újságíró körökben élénk érdeklődést keltett. A külügyminisz­­ter-helyttesek mai ülésükön a jegy­zékről tanácskoztak. A jegyzéket a reggeli ülés megnyitása előtt nyúj­tották át az értekezlet elnökének, még mielőtt az osztrák kiküldöttek kifejthették volna álláspontjukat Az elnöklő Mark Clark amerikai tá­bornok azonban a jegyzéket vissza­tartotta és csak az osztrák expozé meghallgatása után vette figyelem­be, habár a jugoszláv jegyzék ép­pen azt követeli, hogy az osztrák delegáció egyik tagját kizárják a konferenciáról. A jugoszláv jegyzék ügyében mindeddig nem hoztak ha­tározatot. Egyetlen nagyhatalom sem engedheti meg magának a háborút Eisenhower tábornok nyilatkozata Eisenhower tábornok, az ameri­kai vezérkari főnök Washingtonban előadást tartott az újságírónők klub­jában. Hangsúlyozta, hogy a Szov­­jet Szövetség népei őszintén kíván­ják a jóbarátságot Amerika népei­vel. Megemlékezett arról, hogy az oroszok nagyon szeretik hazájukat és készek azért mindenkor harcolni, tekintet nélkül arra, hogy tagjai-e a Kommunista Pártnak, vagy pár­­tonkívüliek. Beszéde végén Eisenhower kije­lentette, hogy nem ismeri Amerika „feltétlen biztonságának" lehetősé­geit. Az ilyen biztonságot nem lehet fegyveres erővel megteremteni, ha­­nem csak úgy, ha minden nemzet elősegíti az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének sikeres működését. „Egyet­len nagyhatalom sem idéz fel szán­dékosan háborút, mert nem készül erre és nem is engedheti meg ma­gának“ — fejezte be beszédét Ei­senhower. Jugoszláv jegyzék az angol kormányhoz a nápolyi gyilkos merénylet ügyében Véget kell vetni az engedékenység politikájának a háborús bűnösökkel szemben Beográdból jelentik. A londoni jugoszláv nagykövetség a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársaság kormánya nevében a következő jegyzéket nyújtotta át a Foreign Office — az angol külügyminiszté­rium — képviselőjének. A jugoszláv nagykövetség tisz­teletét fejezi ki a Foreign Office iránt és kormánya utasítása sze­rint a következőket közli: Az olaszországi tanácsadó bizott­ság jugoszláv delegációjának tag­jai, Gluncsics Vickó és Engel Jo­­szip, azt a feladatot kápták hogy meglátogassák a jugoszláv szárma­zású elhurcolt személyek táborait Olaszországban. A casertai szövetsé­ges parancsnokság Carter angol őr­nagy útján hozzájárult ehhez és egyben kíséretet ígért a jugoszláv megbízottak számára két angol tiszt személyében. Ugyanakkor Car­ter őrnagy írásbeli biztosít­ékot nyúj­tott, hogy a csetnik csoport fegy­vertelen. Gluncsics és Engel, Carter őr­naggyal való előzetes megbeszélés után, e hó 23-án 16.30 órakor meg­jelent a 38-as számú tábor parancs­nokságán Huges Főhadnagynál, aki ajánlotta keressék fel másnap, hogy meglátogassák a tábort. Mivel január 25-én reggel még mindig nem kapott értesítést, Gluncsics Vic­­kó úgy határozott, hogy újból meg­látogatja az angol táborparancsno­kot. A táborparancsnokség irodájában egy angol őrnagyot találtak. Ott volt Huges angol főhadnagy is, va­lamint egy harmadik katonai sze­mély. Ugyanakkor az iroda körül gyülekeztek a jugoszláv származá­sú háborús bűnösök és vasbotokkal felfegyverezve, az angol tisztek sze­­me láttára, vadul megtámadták a ju­goszláv kiküldötteket, akik közül Gruncsics három órával később be­lehalt az elszenvedett sérülésekbe, míg Engel állapota bizonytalan. A jugoszláv kiküldöttek, látva a fe­nyegető veszélyt védelmet, kértek az angol őrnagytól, aki azonban sem­mit se tett védelmükre, habár köz­vetlenül rendelkezésére álltak: 12 katona és a katonai rendőrség kö­zegei. A háborús bűnösök által, szövet­séges katonai személyek jelenlété­ben elkövetett borzalmas bűntett nagy elkeseredést váltott ki a jugo­szláv népeknél A Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság kormánya fel­háborodásában együtt érez népeivel mind a gonosztett aljas végrehajtó­ival szemben, akik háborús bűnösök és már korábban súlyos bűntetteket követtek el Jugoszláv­ában, majd a német katonasággal együtt szöktek meg a megérdemelt büntetés elől , mind pedig az angol katonai köze­gek iránt, akik megengedték, hogy szemü­k láttára megöljék egy szövet­séges ország kiküldötteit. A hasonló támadások az utóbbi időben gyakoriakká váltak nemcsak Olaszországban, hanem mindenütt, ahol vendéglátást nyújtanak a jugo­szláv háborús bűnösöknek. Ez azt bizonyítja, hogy velük szemben olyan magatartást tanúsítanak, amely felbátorítja őket az erősza­kos állásfoglalásra a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársasággal szemben, továbbá azt is, hogy a támadás vég­rehajtói ellen a felelős angol köze­gek nem teszik meg a szükséges megtorló lépéseket és végül, hogy a jugoszláv háborús bűnösöket ilyen módon büntetlenül maradó bűntet­tek végrehajtására buzdítják. A jugoszláv kormány hangsúlyoz­za, hogy ez a bűntett, ugyanúgy, mint az ehhez hasonlók sorozata, a valóságban annak a politikának a következménye, hogy a jugoszláv kormány által ismételten jogosan kö­vetelt háborús bűnösöket nem ad­ják ki és ezért emlékeztet arra, hányszor járt közbe a Foreign Office-nál a háborús bűnösök ügyé­ben. A közbenjárások azonban mindeddig eredménytelenek marad­tak. A Jugoszláv Szövetségi Népköz­­társaság kormánya a további bűn­tettek megakadályozására és a bű­nösök megbüntetésére követeli, hogy sürgősen tegyék meg a kö­vetkező intézkedéseket: 1. Alakítsanak vegyes bizottságot, amelynek feladata lesz Gluncsics (folytatás a második oldalon)

Next