Magyar Szó, 1947. február (4. évfolyam, 27-49. szám)
1947-02-01 / 27. szám
Ne hiányozzék mások asztaláról sem a mindennapi kenyér Szerda este van. Rendes összejövetelünket tartjuk a II. körzeti Népfront-szervezet helyiségében, amely bár elég tágas, mégis kicsinek bizonyul. Beszámolunk a körzetünkben történtekről: mennyi fát, ruhaneműt, lábbelit kaptunk és osztottunk szét a lakosok között. Megbeszéljük azt is, mi váz elosztásra. Részletesen foglalkozunk az adóhátralékok kiűzetésének szorgalmazásával az ipari növények szerződéseinek megkötésével. Beszélünk a gabonabeszolgáltatás sürgősségiről és akció helyes értelmezéséről. Megállapítjuk, hogy még mindig vannak, akik kenyérgabonájukat elrejtik, s hagyják: inkább dohosodjon meg, de nem adják át a világért sem. Ezekről meg van mindenkinek a véleménye. Aztán lassan kialakul a nézet, hogy a kenyér igazságos elosztása ma minden becsületes dolgozó ember érdeke. Nem nézhetjük tétlenül és szívtelenül azt, hogy amíg mi eszünk és jól is lakunk, addig mások asztaláról hiányozzék a mindennapi kenyér Hogy mindenkinek jusson kenyér, ennek érdekében már sok helyütt fejadagjukból ajánlottak fel becsületes földművesek. Alaposan megvitatjuk ezt a kérdést. Sokan hozzászólnak. Kiderül, hogy már nálunk is sokan adtak fejadagjukból. Sokan még ezután akarnak adni, mert eddig nem győzték a várakozást A Zsitopromet nagyon el van foglalva. Valaki indítványozta, hogy a huzavona és késedelmesség elkerülése végett szervezzük meg a beszolgáltatást, aktíváink lépjenek munkába. Járjunk be minden házat, jegyezzük fel az önként felajánlott búzamennyiség súlyát. Szervezzünk kocsikat, amelyek a felajánlott buzát összegyűjtik, hogy egyidőben történik meg az átadás. Valamennyien megegyezünk az összeírás és az átadás napjában. Megelégedéssel váltunk el egymástól a konferencia után. Aktívank munkába léptek Gyűrt a kenyérnek való. Péntek este kitűnt, hogy legalább 12 kocsi kell a gabona beszállításához. Szombaton reggel már 9 órakor ott állt 12 kocsi Elől zászlóval a szervezők. Sok gyalogszánkó, dragacs csikorgott a havas után és Ik ember, asszony csizmája, bocskora, cipője, papucsa, szaporodott a búza 15 mázsa . ‘17 mázsa .. JS ma «a... Végül összeszámoltuk: 54. m“*s® kg. búza lett az eredmény. Jó kedvvel dolgozta az embereit. Aki várakozott a maguk előtt, az táncolt kissé Mínusz 14 fokot mutatott a hőmérő belül azonban mindenki jóleső melegséget érzett. Kiváncsiak voltunk: ugyan nogy vélekednek az átadásról a fázós földművesek. Megszóllítjuk az egyik kisparasztot: — Maga is ad be buzit...? — Adok , keveset .. — Tudja-e mire kelt a maga felesleges búzája és hova megy? — Hát. . egy idő óta én is elmék a gyűlésekre mire! most jobban ráérek mint nyáron Oszt ott hallom, hogy búzából csak nekünk van feleslegünk, mert pl. ott ahonyan ez a bocskan gyült meg a lam f**m kiscipője, drága kincs a bu**• Hát gondoltam, jut is meg ma is Ha adok, csak jót teszek — igraz . . .?ndm oVe? ,orra kerül Újabb kocsi jön 8—10 emberrel többen vagyunk. Amott Pista bácsit isztogatja is a hótól. Csúszós a járda, elesett az öreg. Pista bácsi már a 80 esztendőn túl van, de alig látszik 65 évesnek. Míg tisztogatták lassan kifújta magát az öreg. Megkérdezzük tőle: — Talán maga is a fejadagjából ad be Pista bátyánk ...? — Abbul hát, meg a Kati nénédóbül... Nem sok ko mán nekünk. Kevéssel is beérjük ... erzsi lányom mesélte, hogy mikor fia katona vét, akkor olyan falvakban járt a gyerek, ahin ép ház sehet, de kukoricakenyérrel megkínálták mégis a szegényeket... Beszélgettünk másokkal is. Közben gyorsan ürülnek a zsákok. Egymásután repülnek ki a kis piros cédulák. Az új tulajdonos, a törpebirtokos és középbirtokos úgy teszi el csillagos könyvecskéjébe a kis piros cédulát mint bizonyítékát annak, hogy becsülettel megosztotta kenyerét egy másik téren dolgozó hatalmas táborral: a gyárakban, a bányákban és a műhelyekben dolgozó munkásokkal, akik ugyanazt végzik a kalapáccsal mint a földműves a sarlóval, a dolgozók szebb országát építik. K. K. A topolyai IL körzet földművesei gyűjtik a gabonát Szuboticán az Szintes pironaátadás legszebb padáját a hidepnalák mjajtjál! Szubotica, 1947 január Szuboticén nagy lendülettel folyik a gabona felvásárlás befejezésének munkája. A még be sem szolgáltatott kukorica mellett nemrég megkezdték a gabona elszámolások átvizsgálását. Az egyes elszámolásokat ugyanis téves adatok alapján hajtották végre és ez érzékenyen érintette a város gabona beszolgáltatásának mennyiségét. A revízió alá kerülő gabona elszámolási íveknek már mintegy 33 százalékát elvégezték. Az elszámolások befejezése után azonnal sor kerül az így kapott feleslegek beszállítására. A termelők megértették, hogy a feleslegek átadása nagyban hozzájárul az ország közellátásának zavartalan és tökéletes végrehajtására. Ezért a termelők egymásután hordták be felesleges gabonájukat a Zsitopromet magtáraiba. A revízión keresztül átment beszolgáltatási ívekből nyert mennyiségnek január 24-ig 76 százalékát adták el a földművesek. Ugyanígy folyik a fejadagból származott búza és lisztmennyiségek önkéntes átadása Ezen a téren a kistermelők mutatják legszebb példájukat az áldozatvállalásnak. Ezek a rétegek tisztában vannak ugyanis azzal, mit jelent az, amikor az ember az éhség elkeseredő, sóből származó türelmetlenséggel várja az életmentő magvakat , a kenyeret. Nagy lelkesedéssel vett részt a pótbeszolgáltatásban a zentai VI. körzet népe Zenta, 1947 január Zentán az önkéntesen összegyűjtött gabonamennyiséget az egyes körzetekünnepélyes keretek között szolgáltatták be. A város kis-és középparasztjai valamint földmunkásai bebizonyították, hogy szívükön viselik a többi dolgozók sorsát és mendeki igyekezetükkel a pótbeszolgáltatás eredményessége érdekében fáradoznak. A pótbeszolgáltatás alkalmával a leghatározottabb formában nyilvánul meg az az önzetlenség, amelynek nagy szerep jut a dolgozók közösségének életében. Zenta földműves népe tanúbizonyságot tett amellett, hogy a munkás-parasztszövetség eszméie megtestesült valóság, amely mindjobban kimélyül és szorosabbá válik Kevi és Felsőhegy ünnepi beszolgáltatása után a város körzetei is egymás után vonultak fel és valóságos népi ünnepé tették a fejadagjaikból kilónként összegyűjtött gabona átadását Felsőhegy után a VI. körzet népe is nagy lelkesedéssel vett részt a pórkeszög Itatásban. A körzet népe zeneszóval vonult az átadási helyre A menet élén ünnepi ruhában öltözött férfiak és asszonyok haladtak. Az ünnepi menetet, amely áthaladt a város belterületén, nagy tömeg kisérte az átadási helyig. Amikor malom közelébe értek, a malommunkások messziről megéljenezték a VL körzet népét. A munkásegység szép jele volt ez földmunkás összetalálkozott a malommunkással, az új tulajdonossal és a kisparaszttal. A VI. körzet 73 mázsa búzát adott át önként a fejadagjából. Az ünnepi menet megállt egy pillanatra a népbizottság épülete előtt. Megkérdeztük Kosik Péter kisparasztot: — Mennyit adott át fejadagjából.. ? Büszkén felelt: — Egy mázsát. — Hogy tud ennyi buzit nélkülözni. .? — Négyen vagyunk a családban. Mindegyikünk felajánlott fejadagjából 25 kilót. A kocsisor már indul is tovább, a malom felé így ünnepel munkásosztálynnll Szünotica üzemeiben Hetes nelepéssel köszöntették Szerbia népi alkotmányát -A teremben lázasan folyik a munka. Szél István keze alatt reszket és sikong a fréz gép. Megfeszülve hajol gépe fölé, a munka hevében szinte elváltozik arca. — Túllépni a normát, de nem negyven százalékkal, mint ahogy az a Metóliával kötött egynapos versenyszerződésben áll, hanem kétszeresére emelni a termelést. Szerbia népe alkotmányt kapott, s a gyárak munkásai versenyeznek. Az idő rohan és nincs többé megállás. A felszabadult népi erők megfeszített karokkal és forró szívvel görgetik előre a történelem kerekét. Kínában jogaiért harcol a proletér, Chicagóban megfeszül a strájkoló munkás ökle, Görögországban ömlik a dolgozók piros vére... és Jugoszláviában? Jugoszláviában soha nem látott lendülettel folyik az új életformáért, a jobb életért indított harc. — Ma negyven százalékkal túllépjük a normát, — mondják a „Marika“ cipőgyár munkásai. — Rekordot akarok felállítani —int a stancológép felé Fábián Ferenc. V 4-es folyik a rohammunka. A talpfelverő-gép kattogása, a srézgép sistergése, a stanc-gép nagy nehéz taktusa közös hangorkánná vegyül, — ebből születik meg a munka leggyönyörűbb szimfóniája... Tizenegy óra. A szakcsoport titkára egyik géptől a másikig futkos. Munkaasztaltól a munkaasztalig. Hét órakor Indult a munka most 11-en áll az óra mutatója. A napi munkaidő felénél Szabó Jenő felsőrész szabász a napi 58 pár helyett már a 65-ik párt dobta a munkaasztalra Tizenegy óra! Fábián Ferenc a napi 500 pár talppréselés helyett 813 párt jegyez az asztal sarkára ... Az izmok neki feszülnek. A munkások csak ritkán tekintenek az eredményt jelző táblára, az egyre növekvő számokra. Mindenki érzi a nap jelentőségét. — Szerbia dolgozó népe alkotmányt kapott — Hurrá! Ma minden normát megdöntünk! ... Mintha a gépek is értenék a munkások akaratát. Szinte vidámabban forognak a tengelyek. — Nézze csak ezeket a rozoga gépekzet, — mondja Berényi bácsi — ezelőtt három évvel, még a kapitalisták kerestek rajtuk, — most meg nekünk termelnek, a „Marika“ cipőgyárral. Az emeleti műhelyben alig tudja betenni az ember a lábát. Tele van kannákkal, vedrekkel és más bádogedényekkel. Csak egy pillantás a munkások és munkásnők kezeire, arcára és kész a klauzula. — Nehéz dolga lesz a „Mariké“nak! Délután négy óra. A munkások abbahagyják a munkát. Megkezdődik az eredmények számbavétele. Az arcok feszülten figyelnek, — győzelem vagy..? Az arcok kisimulnak és egy-egy számadat után széles mosolyra húzódnak. — Karó János 255 százalékkal túllépte a napi normát... — Negyven százalékos túllépés? Ma nincs olyan norma, amit a munkások dinamikus munkakedve meg nem döntene. Mahalik Antal fáradtan, de diadalmasan dől neki gépének. — Behozta! — Vujkovics elismerőleg néz szaktársára, hiszen az a reggeli előnyt „behozta“. Mahalik 253,86 százalékkal, Vujkovics pedig 243,46 százalékkal lépte túl a napi normát. A gyár munkájának legnehezebb szektorán dolgoznak mind a ketten Társaik megbecsülik őket. Megérdemlik. Miting. —* Alkotmányunk a dolgozók alkotmánya ... — Éljen az alkotmány! Éljen az iparosítás és villamosítás! Éljen Titó, éljen a munka!... — Néptársak és néptársnők, munkánk mai eredményével méltóan ünnepeltük alkotmányunk meghozatalát... Azok az eredmények, amelyeket elértünk, méltóvá tesznek bennünket arra a szerepre, amelyet nekünk, a munkásosztálynak a történelem szánt... — Fábián Ferenc néptársunk 500 pár talp helyett, 1.265 párat vágott ki gépén. Szabó Jenő 58 pár felsőrész helyett, 105 párat. Szél István szézelőgépén 120 pár cipő helyett 200 pár cipőtalp és sarok ment át... — Éljenek a rohammunkások! — Néptársak, — kezdi az előadó — amig mi itt szabadon és lelkesen termelünk, építjük hazánkat, addig testvéreink egy része még mindig az idegen elnyomás igáját nyögi. Követeljük, hogy az Ausztriában élő testvéreinket csatolják vissza hozzánk, adják vissza elszakított népeink szabadságát... Követeljük Dél- Stayert és Karintiát... A külügyminiszter helyettesek tanácsának — London. „Mi a „Marika“ és „Szerec“ — cipőgyár munkásai követeljük szól a munkástávirat. •** „Marika“ cipőgyár és a „Metália“ fémárugyár egynapos rohammunkájának eredményei távlatot nyitnak számunkra azokról az ered■ ményekről, amelyeket a dolgozók osztályának hatalmas ereje teremt meg hazánkban. Brindza Károly■ Szél István, frézelő Mahalik—Vulkovicki 58.861243.46 %-os normat kilépén yén 12 óra A „Metália“ fémárugyár versenyző munkásai ott ülnek a munkapadok szélén és falatoznak. A műhelyben egymásba halmozott lavórok és vödrök emelkednek a plafon felé. Mahalik Antal háromszoros rohammunkás megtöri homlokát és a falra függesztett táblára mutat. — Vujkovics az első ...de behozom! és máris a présgép felé nyúl. Vujkovics reggel 9 óráig a kétórás normáját 333 százalékkal túllépte. Mahalik „csak“ 281 százalékkal. Mahalikot szemmel láthatóan bántotta a „gyönge“ eredmény De szemében kemény elhatározás csillog: behozom! Vujkovics nemrég szerelt rá. Kemény kötési legény. Rövid gyakorlat után a legjobb munkások közé emelkedett. Mahalik nagyszerű versenytársat talált benne. Mindketten bíznak győzelmükben. — Nem is igazi versenyző az, aki nem azzal a céllal indul a versenyre, hogy győzzön. A bádogos osztályon Karó János versenyez Fieisz Vilmossal, Pankovics Etellel és Magyarcsernye földművesei 110 mázsa búzát adtak át fejadagjukból „Harc a gabonáért - harc a boldogabb jövőért" — ezt a jelszót Magyarcsernye népediesen magáévá tette. A község Népfront szervezetei a helyi népbizottsággal és a szakszervezettel karöltve gabonagyűjtő akciót szerveztek amely szép eredménnyel járt. A gyűjtés napján zászlókkal feldíszített szánok járták be a község utcát. Futárok jelezték előre minden házban a gyűjtés érkezését. Az akció nem várt sikereket hozott. A falu népe saját fejadagjából 110 mázsa búzát adott át. Magyarcsernye földművesei megmutatták hogy a közösség érdekében hajlandók bármikor áldozatot hozni. A gyűjtés napjának estéjén a Népfront széleskörű értekezletet tartott, amelynek során közölték a beszolgáltatás eredményeit A napi gyűjtés szép eredménye nagy lelkesedést és megelégedést váltott ki a konferencián megjelent földművesekből Az önkéntes adakozók névsorát azok nagy száma miatt itt nem közölhetjük, de nem is fontos, mert a község földművesei nem azért adtak, hogy az újságban olvassák neveiket, hanem hogy adományaikkal segítsenek a rászorulókon. Selmeci János Magvar Szó 3