Magyar Szó, 1947. február (4. évfolyam, 27-49. szám)

1947-02-01 / 27. szám

Ne hiányozzék mások asztaláról sem a mindennapi kenyér Szerda este van. Rendes összejö­vetelünket tartjuk a II. körzeti Nép­­front-szervezet helyiségében, amely bá­r elég tágas, mégis kicsinek bi­zonyul. Beszámolunk a körzetünk­ben történtekről: mennyi fát, ruha­neműt, lábbelit kaptunk és osztot­tunk szét a lakosok között. Megbe­széljük azt is, mi váz elosztásra. Részletesen foglalkozunk az adó­hátralékok kiűzetésének szorgalma­zásával az ipari növények szerző­déseinek megkötésével. Beszélünk a gabonabeszolgáltatás sürgősségiről és akció helyes értelmezéséről. Meg­állapítjuk, hogy még mindig van­nak, akik kenyérgabonájukat elrej­tik, s hagyják: inkább dohosodjon meg, de nem adják át a vil­á­gért sem. Ezekről meg van mindenkinek a véleménye. Aztán lassan kialakul a nézet, hogy a kenyér igazságos elosztása ma minden becsületes dol­gozó ember érdeke. Nem nézhet­jü­k tétlenül és szívtelenül azt, hogy amíg mi eszünk és jól is lakunk, ad­dig mások asztaláról hiányozzék a mindennapi kenyér Hogy mindenki­nek jusson kenyér, ennek érdeké­ben már sok helyütt fejadagjukból ajánlottak fel becsületes földműve­sek. Alaposan megvitatjuk ezt a kérdést. Sokan hozzászólnak. Kide­rül, hogy már nálunk is sokan ad­tak fejadagjukból. Sokan még ez­után akarnak adni, mert eddig nem győzték a várakozást A Zsitopro­­met nagyon el van foglalva. Valaki indítványozta, hogy a huza­vona és késedelmesség elkerülése végett szervezzük meg­ a beszolgáltatást, aktíváink lépjenek munkába. Jár­junk be minden házat, jegyezzük fel az önként felajánlott búzamennyiség súlyát. Szervezzünk kocsikat, ame­lyek a felajánlott buzát összegyűj­tik, hogy egyidőben történik meg az átadás. Valamennyien megegye­zünk az összeírás és az átadás nap­jában. Megelégedéssel váltunk el egymástól a konferencia után. Aktívank munkába léptek Gyűrt a kenyérnek való. Péntek este ki­tűnt, hogy legalább 12 kocsi kell a gabona beszállításához. Szombaton reggel már 9 órakor ott állt 12 kocsi Elől zászlóval a szervezők. Sok gyalogszánkó, dra­­gacs csikorgott a havas után és Ik­ ember, asszony csizmája, bocskora, cipője, papucsa, szaporodott a bú­za 15 mázsa . ‘17 mázsa .. JS ma «a... Végül összeszámoltuk: 54. m“*s® kg. búza lett az eredmény. Jó kedvvel dolgozta­ az embereit. Aki várakozott a maguk­ előtt, az táncolt kissé Mínusz 14 fokot mu­tatott a hőmérő belül azonban min­denki jóleső melegséget érzett. Kiváncsiak voltunk: ugyan nogy vélekednek az átadásról a fázós föld­művesek. Megszóllítjuk az egyik kisparasztot: — Maga is ad be buzit...? — Adok , keveset .. — Tudja-e mire kelt a maga fe­lesleges búzája és hova megy? — Hát. . egy idő óta én is el­mék a gyűlésekre mire! most job­ban ráérek mint nyáron Oszt ott hallom, hogy búzából csak nekünk van feleslegünk, mert pl. ott ahon­­­yan ez a bocskan gyült meg a la­­m f**m kiscipője, drága kincs a bu­­**• Hát gondoltam, jut is meg ma is Ha adok, csak jót teszek — igraz . . .?ndm oVe? ,orra kerül Újabb kocsi jön 8—10 emberrel többen vagyunk. Amott Pista bácsit iszto­gatja is a hótól. Csúszós a járda, el­esett az öreg. Pista bácsi már a 80 esztendőn túl van, de alig látszik 65 évesnek. Míg tisztogatták lassan kifújta magát az öreg. Megkérdez­zük tőle: — Talán maga is a fejadagjából ad be Pista bátyánk ...? — Abbul hát, meg a Kati nénédó­­bül... Nem sok ko mán nekünk. Kevéssel is beér­jük ... erzsi lányom mesélte, hogy mikor fia katona vét, akkor olyan falvakban járt a gye­rek, ahin ép ház se­het, de kukori­cakenyérrel megkínálták mégis a szegényeket... Beszélgettünk másokkal is. Köz­ben gyorsan ürülnek a zsákok. Egy­másután repülnek ki a kis piros cé­dulák. Az új tulajdonos, a törpebir­­tokos és középbirtokos úgy teszi el csillagos könyvecskéjébe a kis piros cédulát mint bizonyítékát annak, hogy becsülettel megosztotta ke­nyerét egy másik téren dolgozó ha­talmas táborral: a gyárakban, a bá­­­nyákban és a műhelyekben dolgozó munkásokkal, akik ugyanazt végzik a kalapáccsal mint a földműves a sarlóval, a dolgozók szebb országát építik. K. K. A topolyai IL körzet földművesei gyűjtik a gabonát Szub­oticán az Szintes pironaátadás legszebb padáját a hid­epnalák­ m­jajtjál! Szubotica, 1947 január Szuboticén nagy lendülettel fo­lyik a gabona felvásárlás befejezé­­sének munkája. A még be sem szolgáltatott kukorica mellett nem­rég megkezdték a gabona elszámo­­lások átvizsgálását. Az egyes elszá­molásokat ugyanis téves adatok alap­ján hajtották végre és ez érzéke­nyen érintette a város gabona be­­szolgáltatásának mennyiségét. A re­vízió alá kerülő gabona elszámolási íveknek már mintegy 33 százalékát elvégezték. Az elszámolások befeje­­zése után azonnal sor kerül az így kapott feleslegek beszállítására. A termelők megértették, hogy a feles­legek átadása nagyban hozzájárul az ország közellátásának zavartalan és tökéletes végrehajtására. Ezért a ter­melők egymásután hordták be felesleges gabonájukat a Zsitopro­­met magtáraiba. A revízión keresz­­tül átment beszolgáltatási ívekből nyert mennyiségnek január 24-ig 76 százalékát adták el a földművesek. Ugyanígy folyik a fejadagból származott búza és lisztmennyisé­­gek önkéntes átadása Ezen a té­ren a kistermelők mutatják legszebb példájukat az áldozatvállalásnak. Ezek a rétegek tisztában vannak ugyanis azzal, mit jelent az, ami­kor az ember az éhség elkeseredő, sóből származó türelmetlenséggel várja az életmentő magvakat , a kenyeret. Nagy lelkesedéssel vett részt a pótbeszolgáltatásban a zentai VI. körzet népe Zent­a, 1947 janu­ár Zentán az önkéntesen összegyűj­tött gabonamennyiséget az egyes körzetek­­ünnepélyes keretek kö­zött szolgáltatták be. A város kis-és középparasztjai valamint földmun­kásai bebizonyították, hogy szívü­kön viselik a többi dolgozók sorsát és mendeki igyekezetükkel a pótbe­szolgáltatás eredményessége érde­kében fáradoznak. A pótbeszolgál­­tatás alkalmával a leghatározottabb formában nyilvánul meg az az ön­zetlenség, amelynek nagy szerep jut a dolgozók közösségének életé­­ben. Zenta földműves népe tanúbi­zonyságot tett amellett, hogy a m­unkás-parasztszövetség eszméie megtestesült valóság, amely mind­jobban kimélyü­l és szorosabbá vá­lik Kevi és Felsőhegy ünnepi beszol­gáltatása után a város körzetei is egymás után vonultak fel és való­ságos népi ünnepé tették a fejadag­jaikból kilónként összegyűjtött ga­bona átadását Felsőhegy után a VI. körzet népe is nagy lelkesedéssel vett részt a pórkeszö­g Itatásban. A körzet né­pe zeneszóval vonult az átadási hely­re A menet élén ünnepi ruhában öltözött férfiak és asszonyok halad­tak. Az ünnepi menetet, amely át­haladt a város belterületén, nagy tömeg kisérte az átadási helyig. Amikor malom közelébe értek, a malommunkások messziről megélje­nezték a VL körzet népét. A mun­­kásegység szép jele volt ez föld­munkás összetalálkozott a malom­munkással, az új tulajdonossal és a kisparaszttal. A VI. körzet 73 mázsa búzát adott át önként a fejadagjából. Az ünnepi menet megállt egy pil­lanatra a népbizottság épülete előtt. Megkérdeztük Kosik Péter kispa­rasztot: — Mennyit adott át fejadagjá­ból.. ? Büszkén felelt: — Egy mázsát. — Hogy tud ennyi buzit nélkü­lözni. .? — Négyen vagyunk a családban. Mindegyikünk felajánlott fejadag­jából 25 kilót. A kocsisor már indul is tovább, a malom felé így ünnepel munk­ásosztálynnll Szün­otica üzemeiben Hetes nelepéssel köszöntették Szerbia népi alkotmányát -A­ teremben lázasan folyik a munka. Szél István keze alatt reszket és sikong a fréz­ gép. Meg­feszülve hajol gépe fölé, a munka hevében szinte elváltozik arca. — Túllépni a normát, de nem negyven százalékkal, mint ahogy az a Metóliával kötött egynapos ver­­senyszerződésben áll, hanem kétsze­resére emelni a termelést. Szerbia népe alkotmányt kapott, s a gyárak munkásai versenyez­­nek. Az idő rohan és nincs többé megállás. A felszabadult népi erők megfeszített karokkal és forró szív­vel görgetik előre a történelem ke­rekét. Kínában jogaiért harcol a pro­­letér, Chicagóban megfeszül a stráj­­koló munkás ökle, Görögországban ömlik a dolgozók piros vére... és Jugoszláviában? Jugoszláviában so­ha nem látott lendülettel folyik az új életformáért, a jobb életért in­dított harc. — Ma negyven százalékkal túllép­jük a normát, — mondják a „Ma­rika“ cipőgyár munkásai. — Rekordot akarok felállítani —­­int a stancoló­gép felé Fábián Ferenc. V 4-e­s folyik a rohammunka. A talp­felverő-gép kattogása, a srézgép sis­­tergése, a stanc-gép nagy nehéz tak­tusa közös hangorkánná vegyül, — ebből születik meg a munka leggyö­­nyörűbb szimfóniája... Tizenegy óra. A szakcsoport tit­kára egyik géptől a másikig fut­kos. Munkaasztaltól a munkaaszta­lig. Hét órakor Indult a munka most 11-en áll az óra mutatója. A napi munkaidő felénél Szabó Jenő felsőrész szabász a napi 58 pár he­lyett már a 65-ik párt dobta a mun­kaasztalra Tizenegy óra! Fábián Fe­­renc a napi 500 pár talp­préselés he­lyett 813 párt jegyez az asztal sar­kára ... Az izmok neki feszülnek. A mun­kások csak ritkán tekintenek az eredményt jelző táblára, az egyre növekvő számokra. Mindenki érzi a nap jelentőségét. — Szerbia dolgo­zó népe alkotmányt kapott —­ Hur­rá! Ma minden normát megdön­tünk! ... Mintha a gépek is értenék a mun­kások akaratát. Szinte vidámabban forognak a tengelyek. — Nézze csak ezeket a rozoga gé­pe­kzet, — mondja Ber­ényi bácsi — ezelőtt három évvel, még a kapi­talisták kerestek rajtuk, — most meg nekünk termelnek, a „Marika“ cipőgyárral. Az emeleti műhelyben alig tudja betenni az em­ber a lábát. Tele van kannákkal, vedrekkel és más bádogedényekkel. Csak egy pillantás a munkások és munkásnők kezeire, arcára és kész a klauzula. — Nehéz dolga lesz a „Mariké“­­nak! Délután négy óra. A munkások abbahagyják a munkát. Megkezdő­dik az eredmények számbavétele. Az arcok feszülten figyelnek, — győ­zelem vagy..­­? Az arcok kisimulnak és egy-egy számadat után széles mosolyra hú­zódnak. — Karó János 255 száza­lékkal túllépte a napi normát... — Negyven százalékos túllépés? Ma nincs olyan norma, amit a munkások dinamikus munkakedve meg nem döntene. Mahalik Antal fáradtan, de dia­dalmasan dől neki gépének. — Be­hozta! — Vujkovics elismerőleg néz szaktársára, hiszen az a reggeli előnyt „behozta“. Mahalik 253,86 szá­zalékkal, Vujkovics pedig 243,46 szá­zalékkal lépte túl a napi normát. A gyár munkájának legnehezebb szektorán dolgoznak mind a ketten Társaik megbecsülik őket. Megér­demlik. Miting. —* Alkotmányunk a dolgozók al­kotmánya ... — Éljen az alkotmány! Éljen az iparosítás és villamosítás! Éljen Titó, éljen a munka!... — Néptársak és néptársnők, mun­kánk mai eredményével méltóan ün­nepeltük alkotmányunk meghozata­lát... Azok az eredmények, ame­lyeket elértünk, méltóvá tesznek ben­nünket arra a szerepre, amelyet ne­künk, a munkásosztálynak a törté­nelem szánt... — Fábián Ferenc néptársunk 500 pár talp helyett, 1.265 párat vágott ki gépén. Szabó Jenő 58 pár felső­rész helyett, 105 párat. Szél István szézelő­gépén 120 pár cipő helyett 200 pár cipőtalp és sarok ment át... — Éljenek a rohammunkások! — Néptársak, — kezdi az előadó — amig mi itt szabadon és lelkesen termelünk, építjük hazánkat, addig testvéreink egy része még mindig az idegen elnyomás igáját nyögi. Követeljük, hogy az Ausztriában élő testvéreinket csatolják vissza hoz­zánk, adják vissza elszakított népe­ink szabadságát... Követeljük Dél- Stayert és Karintiát­... A külügyminiszter helyettesek ta­nácsának — London. „Mi a „Marika“ és „Szerec“ — ci­pőgyár munkásai követeljük szól a munkástávirat. •** „Marika“ cipőgyár és a „Me­tália“ fémárugyár egynapos roham­munkájának eredményei távlatot nyitnak számunkra azokról az ered■ ményekről, amelyeket a dolgozók osztályának hatalmas ereje teremt meg hazánkban. Brindza Károly■ Szél István, frézelő Mahalik—Vulkovick­i 58.861243.46 %-os normat kilépén­ yén 12 óra A „Metália“ fém­­árugyár versenyző munkásai ott ül­nek a munkapadok szélén és fala­toznak. A műhelyben egymásba hal­mozott lavórok és vödrök emelked­nek a plafon felé. Mahalik Antal háromszoros rohammunkás megtöri­ homlokát és a falra függesztett táblára mutat. — V­u­j­k­ov­i­c­s az első ...de be­hozom! és máris a présgép felé nyúl. Vujkovics reggel 9 óráig a két­órás normáját 333 százalékkal túl­lépte. Mahalik „csak“ 281 százalék­kal. Mahalikot szemmel láthatóan bántotta a „gyönge“ eredmény De szemében kemény elhatározás csil­log: behozom! Vujkovics nemrég szerelt rá. Ke­mény kötési­ legény. Rövid gyakor­­lat után a legjobb munkások közé emelkedett. Mahalik nagyszerű ver­senytársat talált benne. Mindketten bíznak győzelmükben. — Nem is igazi versenyző az, aki nem azzal a céllal indul a versenyre, hogy győzzön. A bádogos osztályon Karó Já­nos versenyez Fi­e­i­s­z Vilmos­sal, Pankovics Etellel­­ és Magyarcsernye földművesei 110 mázsa búzát adtak át fejadagjukból „Harc a gabonáért - harc a bol­dogabb jövőért" — ezt a jelszót Magyarcsernye népe­­diesen magá­évá tette. A község Népfront szer­vezetei a helyi népbizottsággal és a szakszervezettel karöltve gabona­­gyűjtő akciót szerveztek amely szép eredménnyel járt. A gyűjtés napján zászlókkal feldíszített szánok járták be a község utcát. Futárok jelez­ték előre minden házban a gyűjtés érkezését. Az akció nem várt sikere­ket hozott. A falu népe saját fej­adagjából 110 mázsa búzát adott át. Magyarcsernye földművesei megmu­tatták hogy a közösség érdekében hajlandók bármikor áldozatot hoz­ni. A gyűjtés napjának estéjén a Népfront széleskörű értekezletet tartott, amelynek során közölték a beszolgáltatás eredményeit A napi gyűjtés szép eredménye nagy lelke­sedést és megelégedést váltott ki a konferencián megjelent földműve­sekből Az önkéntes adakozók név­sorát azok nagy száma miatt itt nem közölhetjük, de nem is fontos, mert a község földművesei nem azért adtak, hogy az újságban ol­vassák neveiket, hanem hogy ado­mányaikkal segítsenek a rászoruló­kon. Selmeci János Magvar Szó 3

Next