Magyar Szó, 1947. március (4. évfolyam, 50-76. szám)

1947-03-01 / 50. szám

A moszkvai tanácskozások előkészületei A monopolok befolyásának elhárítása a német és az európai béke előfeltétele A Külügyminiszteri Tanács m­osz­­kvai ülésszakára összeállították az angol és amerikai delegációkat, me­­lyeknek kisérő személyzete már el is indult a szovjet fővárosba. A mintegy száztagú angol delegáció élén Bevin külügyminiszter áll és tagjai a többi között Oliver Har­vey, a külügyminisztérium nyugat­európai osztályának főnöke sir Wil­liam Strong, külügyminiszterhelyet­tes a német ügyekben, lord Hood külügyminiszterhelyettes az osztrák ügyekben. A küldöttségben részt­­vesznek a hadügy-, légügy- és pénz­ügyminisztériumok megbízottai is. Az amerikai delegáció ugyancsak nagy tanácsadói személyzettel uta­zik Moszkvába. A küldöttség veze­­tője Georges Marshall külügymi­niszter, akit elkísér Robert Murphy, a németországi amerikai parancs­nokság politikai tanácsadója, Mark Clare tábornok, az ausztriai meg­szálló csapatok volt főparancsnoka, Benjamin Coen, aki Byrnes mellett is részt vett a Külügyminiszteri Ta­nács ülésein és John Foster Dolles, a köztársasági párt külpolitikai ta­nácsosa. AZ ANGOL-AMERIKAI MONOPO­LOK SZEREPE A NÉMET KÉR­DÉSBEN Küszöbön áll tehát a békeépítés munkájának egyik legnehezebb, de egyben legfontosabb tanácskozása. A német békeszerződés feltételeitől függ hogy sikerül-e Németorszá­got demokratikus, a többi népekkel békésen és hasznosan együttműkö­dő állammá tenni vagy olyan hely­zetet teremtenek amelyben a reví­ziós törekvések, a militarista és im­perialista szándékok ismét jó talajra találnak a német népben .A nehéz­ségek nem lebecsülendők, de nem szabad túlértékelni sem azokat, mert az öt volt csatlósállammal kö­tött békeszerződések azt mutatják, hogy a megegyezés lehetséges. Két­ségtelen azonban, hogy elsősorban az angol-amerikai monopolok impe­rialista törekvéseit kell kiküszöbölni a tanácskozásokból. Az amerikai delegáció összeállítása azonban ar­ra vall, hogy a monopolok befolyá­sa nagyon is érvényesül Steal, az ismert hbmagyarázó »Report om world affers« című folyóiratában rámutat arra, hogy az angol-ameri­kai kartellek kiélezett harcot vív­nak, hogy érvényesítsék befolyásu­kat kormányaiknál a moszkvai ta­nácskozásokon követendő politika tekintetében. A fő tanácsadó Dolles legutóbb a Ruhr-vidék ipari erején alapuló egyesült Nyugat-Európát javasolt, amivel szemben Steal meg­állapítja, hogy a béke éppen akkor volna biztosítható, ha a Ruhr-vidék ipari erejét egész Európa kellően kihasználhatná. Ha azonban az an­gol-amerikai kartellek ezt a vidéket imperialista tűzfészekké avatják, ez újabb háború veszélyét jelenti. Steal arra a meggyőződésre jut, hogy a Dolles befolyása eléggé ve­szélyes. ő maga a leghatalmasabb kartellek jogi képviselője, fivére, Allan, a Henry Schroeder newyorki nagybank igazgatója, aki legutóbb beutazta a nyugateurópai területe­ket és az angol és amerikai megbí­zottakon kívül a német nagyiparo­sokkal tanácskozott. Megteremtette a kapcsolatokat dr. Duisberggel, a frankfurti nagy német koncernek igazgatójával A tanácskozások cél­ja, hogy Franciaországot távoltart­sák a gazdag iparvidékektől ame­­­lyeket kizárólag az angol-amerikai monopolok gazdasági és politikai ] befolyására kívánnak kihasználni. ] MARCEL CACHIN A FRANCIA­ANGOL ÉS FRANCIA-CSE­HSZLO­­VÁK EGYEZMÉNYEKRŐL Az úgynevezett »nyugati tömb« ennek , a monopolista szándéknak a politikai formáját jelenti, mert si­kerülne Franciaországot annyira az angolszász monopolok befolyása alá hajtani, hogy kiküszöbölhetnék be­folyását a Ruhr-vidék gazdasági ki­zsákmányolásában. Marcel Cachin, a francia Kommunista Párt elnöke, aki egyben a parlament külpolitikai bizottságának is elnöke, a Rude Pravo című prágai lapnak nyilatko­zott erről a kérdésről, a készülő angol-francia­ és francia-csehszlovák egyezményekkel kapcsolatban ki­jelentette, hogy a legrövidebb időn belül aláírásra kerülő angol-francia szerződés ugyanolyan szellemű lesz, mint a francia-szovjet szerződés és semmiféle összefüggésben sem áll a nyugati tömb megteremtésére irá­nyuló tervekkel. Legjobban bizo­nyítja ezt az, hogy Franciaország egyidejűleg szerződést köt Csehszlo­vákiával. A francia Kommunista Párt az angol szerződési tárgyalásoknál az angol álláspont megváltoztatását szorgalmazta Németország kérdésé­ben. Még­pedig olyan értelemben, hogy a francia újjáépítést előnyben részesítsék a német újjáépítéssel szemben és biztosítsák a biztonsá­gi intézkedéseket Németországgal szemben. Hasonló célt szolgál és ugyanígy a béke érdekeit érvénye­síti a csehszlovák szerződés, amely egyben kizár minden olyan kombi­nációt, hogy Franciaországot be­rántsák egy »nyugati tömbbe.« Ca­­chin végül hozzáfűzte, hogy a fran­cia nép többé sohasem engedi meg a müncheni politika feltámadását. SZOKOLOVSZKI MARSAL ÉLES BÍRÁLATA AZ ANGOL-AMERIKAI ÖVEZETEK EGYESÍTÉSÉRŐL Cachin nyilatkozata a francia nép éberségét árulja el. Steal megítélé­sét és azt, hogy mennyire szükség van erre az éberségre. Szo­­kolovszki marsal, a berlini Szövetsé­ges Ellenőrző Tanács szovjet dele­gátusa határozta meg a tanácsban elmondott beszédében Éles bírála­ta az angol és amerikai megszállási övezetek egyesítéséről feltárta a nyugati övezetek tényleges helyze­tét. Az egyesített övezetek német miniszterelnökei értekezletet tar-­­ tottak egy közös politikai direktó­rium, a teljes politikai kormányzat központi szervezetének megterem- t tésére azzal, hogy ebből alakult ki­­ később a német központi kormány­zat az egész területen. E tervek­­ az Ellenőrző Tanács megkerülésé­vel készülnek, mint ahogyan a Ta- ' nács hozzájárulása nélkül hajtot­ták végre a két megszállási övezet gazdasági egyesítését is. Az egyesí­tésnek azonban nagyon komoly kö­vetkezményei lehetnek a német jö­vőre. Szokolovszki leszögezte, hogy az­­ övezetek egyesítésének célkitűzései­­ között egyáltalán nem szerepelnek a­­ potsdami határozatok. Szó sincs a­­ német hadiipar felszámolásáról, a­­ hadikárpótlási szállítások biztosítá­­­­sáról a háborúban károsult államok­­­­nak, sem a fasizmus gazdasági alap-­­­jainak szétzúzásáról, vagyis a né­­r­met monopolok és a junkerek nagy­­­ birtokainak felosztásáról. Érthető,­­ ha a demokratikus körök aggoda­­l­­ommal figyelik az övezetek egyesí­­r­tését, hiszen ez az általános pro­­c­gram mellőzését jelenti. Nyilvánvaló,­­ hogy a gazdasági egyesítés nem a­­ német nép érdekeit szolgálja. Ki­­p mondottan arra irányul, hogy a két­­ övezet termelése a saját szükségle­­n­tét fedezze. Ez azonban az egységes német ipar felbomlását eredményez­né. A cél az, hogy az övezetek ter­melése kiegészítse egymást és az egész német terület számára bizto­sítsák a szükségletek fedezését. Ennek a politikának az oka az an­­golszász monopolok üzleti és impe­rialista törekvése. Kétségtelen — mondta Szokolovszki —, hogy az idegen monopolok behúzódása egy ország gazdasági életébe annak az országnak a gazdasági rabságbave­­tését jelenti. Ez sohasem volt hasz­nos, mindig csak­ káros volt az ér­dekelt országra. Bizonyos, hogy a német békés termelés gyengülését eredményezné, habár egész Európá­nak nagy szüksége van a német ipar termelésére. Az idegen mono­polok befolyása alatt álló Németor­szág nem felelhet meg ennek a cél­nak, a békés és független Németor­szág viszont elősegíti az európai gazdasági élet normalizálódását. Az övezetek egyesítése és az azon belül történő új, a német történelemben ismeretlen államalakulatok mester­séges létrehozása a német bomlásra, a széttagozódásra vezetne. Újabb tápot adna arra, hogy a német nép — az újjáépítés erőfeszítései helyett — a soviniszta törekvések megvaló­sítására összpontosítaná erejét és is­mét hibás, katasztrófára vezető úton fejlődne. — Megengedhetjük-e mi ezt, akik felelősek vagyunk az európai béké­ért? — tette fel a kérdést Szoko­­­lovszki. — Hangsúlyozta, hogy az ilyen rövidlátó politika végzetes következményekkel járna. Éppen ezt a politikát akarták megakadá­lyozni a potsdami határozatokkal. Nem szabad ezt politikai téren sem megengedni és a szövetséges poli­tikának Németországban éppen az a célja, hogy megteremtse Német­ország békés, demokratikus, a né­pekkel együttműködő szellemének kiépítését. KIMONDTÁK A POROSZ ÁLLAM FELOSZLATÁSÁT A Szövetséges Ellenőrző Tanács ugyanezen az ülésen jóváhagyta és aláírta a porosz állam feloszlatásá­ról szóló törvényt. Ezzel a legve­szedelmesebb militarista szellem, a nagybirtokok és kartellek imperia­lista törekvéseinek országa, Po­roszország megszűnt Az ország hatalmát Nagy Frigyes alapozta meg, Bismarck tökéletesítette ami­kor a német államok egyesítésével a porosz királyságot állította a bi­rodalom élére, Hitler pedig a mo­­nopolisztikus és államvezetőségi csúcsok összefonásával, a fasizmus­sal azzá a hatalommá tette, amely végigpusztította egész Európát. A porosz állam felosztása egyike a fontos lépéseknek Németország de­mokratizálása felé. A demokratizálás pedig a mosz­kvai konferencia egyik legfőbb feladata. Ennek az előfeltételeit kell a békeszerződésben biztosí­tani az európai és az egész vi­lág békéje és nyugalma érde­kében. 2 AU WA* Szó -■ —- "1 AAA A „szerbi német közigazgatás“ témnei a beopoli Hűtéség előtt Tizenhárom náci gyilkos ü­l ismét a beográdi katonai bíróság előtt, közöttük dr. Harold Turner altá­bornagy, államtanácsos, Szerbia volt katonai parancsnoka. Ezek a tizenhármak, akik között akad osztrák származású is, a »ná­­cigya­korlat« szokott módszereivel irtották, fosztogatták, internáló­tá­­borokba hajszolták népeinket: szer­beket, horvátokat, makedónokat, szkipetárokat , bánáti öntudatos magyarokat­­ . Turner államtanácsos és Georg Kissel gazdasági tanácsos véres irá­nyításának idején, 1941. és 1942 fo­lyamán, több mint hatezer ártatlan és fegyvertelen polgárt mészárol­tak le Szerbia területén. Turner szervezte meg a bánáti »volksdeutscher«-okat, ő képeztet­­te ki ezeket rendőrré spiclivé, be­súgóvá és gyilkossá. Turner adott utasítást internáló­ táborok létesíté­sére, ahol a Gestapo »kényelmeseb­ben« gyilkolhatta népeink legjobb fiait. Turner parancsnoksága alatt irtották ki Szerbia zsidó lakossá­gát, rendeletei következtében 20 ezer szlovént és 12.500 szerbet de­portáltak »új Európa« vérivé náci­­szörnyetegei. Működésének »fénypontja« a ha­­zaáruló Nédics-kormány megalakí­tása volt. A »kormány«.ba olyan embereket válogatott Turner, akik­ről tudta, hogy már hosszú évek óta saját népük elemi érdekei ellen harcolnak Turner igazgatásának egyik oszlopa a hírhedt Jovanovics Dragi volt A vádlott Turner­­ természete­sen ártatlannak érzi magát Az el­nök kérdésére beismeri, hogy már Párisban és Szalonikiban is feje volt a katonai igazgatásnak. Hitler személyes kívánságára került a szerbiai igazgatás élére. Nem ad egyenes válaszokat. Van például bátorsága azt hazudni, hogy csak most hallott először a hírhedt bangi­ai haláltáborról és azokról a szörnyűségekről, amik ott történtek. Azt is csak­ »most tudta meg«, hogy ,a közvetlenül parancsnoksága alatt álló zászlóalj teljesített szolgálatot a haláltábor­­ban. A tárgyalás folyik. ■ ..................■N A magyarországi szlávság együtt küzd a magyar néppel a köztársaságért és demokráciáért „A Bajai Háromszög szláv népe jogait követeli’­címmel számol be a magyarországi szí­­vek lapja, a ,,Nase Novine” a magyarországi szláv Antifasiszta Front bácsbokodi konferenciájáról, amely hangot adott a magyarsági szlávok ama szi­lárd elhatározásának, hogy együtt a magyar demokráciával, kitartanak a reakció elleni határozott küzde­lemben. A magyarországi szláv antifasisz­ták elnöke, Vujics Pavle, a többi között kijelentette, hogy „Szemben azokkal az ellenséges törekvésekkel, melyek a régi rendszert akarják visszahozni és népeinket összeveszí­­teni, mi a tisztességes magyarokkal együtt népi demokráciát és népha­­talmat akarunk Magyarországon”. Rob Antun, főtitkár, kijelentette, hogy a reakció éppen azért akarja szembeállítani Bácska szláv lakos­­ságát a magyarsággal, mert tudják, hogy a szlávság szervezett és öntu­datos demokratikus egész. Rob fel­szólalt az ellen, hogy jugoszláviai fasiszta szökevényeket telepítsenek le a bajai háromszögbe. ..Mi jól tudjuk — mondotta-, hogy kik meg­e­nekülnek Jugoszláviából. Akik nem szeretik a népi hatóságokat és akik mindig a más számlájára éltek. ] Ezek a szökevények most itt sze­ret-­­ nének népeink nyakára mászni’’. , Rob hangsúlyozta, hogy ezek a ju- ,­goszláviai szökevények élénk kap-­­­csőlátókat tartanak fenn a Köztár-­­ saság elleni összesküvőkkel. Egyik­­a községben például, ahol egyébként­­ csak magyarok laknak, ezek a Ju-­­ goszláviából menekült fasiszták­­ megtámadták a tisztességes magyar , lakosságot és Szovjet- és Jugoszláv­­­via-ellenes plakátokat ragasztottak­­ ki. A plakátokon a fasiszta Hothyt,­­ a véres Hitlert, a fasiszta csendőrsé­­­­get tömjénezték és egyben azt má­­s­zolták rá, hogy: „Le a demokrati-­­­kus rendőrséggel!" . A jugoszláviai szökevény fasiszt­a­tája eltávolítása e vidékről a Magyar­­ Köztársaság és a szomszédi jóvi­szony érdekében feltétlenül szt­ksé­­­­ges. Lelkes tapsokkal fogadott be­­r­szédét Rot a következő szavakkal fe- ^­jezte be: „Hisszük, hogy a magyar­­ demokratikus erők le tudnak szá- ^ molni a fasizmussal és reakcióval , s egy olyan néphatalmat rendeznek be,­ amely minden nép szabadságát biztosítja ebben az országban”. A konferencia határozati javaslat­­­tában megállapította, hogy a ma-­­ gyarországi Bácskában néhányezer­­ szökevény magyar, sváb, horvát és­­ szerb él, akinek a magyar hatósá­gok tették lehetővé, hogy leteleped­jenek azon a vidéken, ahol szlávok­­ élnek és ahol ezek a népellenségek­­ szláv- és demokrácia-ellenes politi­­s­kát folytatnak a magyar s a világre­­n­akció érdekében.­­ A határozati javaslat a továbbiak-­n­ban megállapítja, hogy a szlávság­­a­nak még most sincs képviselete a községi és városi területekben, va­lamint a képviselőházban. A határo­zati javaslat követeli a Jugoszlávi­ából menekült fasiszták és reakci­ósok eltávolítását, „mert ez a szá­zadok óta itt élő népek és a Ma­gyar Köztársaság érdekében történ­­iék.” A határozati javaslat követe­li, hogy a szlávság elküldhesse kép­viselőit úgy az önkormányzati testü­letekbe, mint a képviselőházba, kö­veteli, hogy a közoktatásügyi mi­­n­isztérum a szláv iskolákat elássa a szükséges felszereléssel, valamint egy olyan értelmű­ rendelet kiadását, hogy a szláv gyermekek kötelesek szláv iskolákban tanulni — ahogy egy hasonló rendelet a magyar gyer­mekekre vonatkozólag már létezik is. A határozati javaslat végül köve­teli, hogy a szláv Antifasiszta Front szervezetei, és kulturotthonai szá­mára megfelelő, svábokból elhagyott épületeket kiutaljanak. Mohácson ugyancsak kerületi konferenciát tartottak a magyaror­szági szlávok képviselői. „A Vörös Hadsereg szabadságot hozott Ma­gyarországnak — mondotta a szó­nok-, azonban meg kell mondanunk, hogy mi még nem vagyunk telje­sen szabadok a hazánkban. Még mindig vannak felelős állásokban olyanok, akik a régi horthy-rend- Szer barátai és ellenségei a demok­ráciának és a köztársaságnak”. "Nem véletlen — mondotta a továb­biakban-, hogy a Kisgazda Párt emberei állnak mindig a szlávok kí­vánságaival szemben, hiszen nem­régen még Kovács Béla volt e párt főtitkára, aki ellensége a munkás­ságnak és parasztságnak de külö­nösen a magyarországi szlávságnak. „Mi Magyarországon — folytatta a szónok- a magyar munkássággal és parasztsággal együtt harcolunk a népi hatóságokért, mert csak a né­pi hatóságok tudják biztosítani nemzeti jogainkat!” A mohácsi konferencia határoza­ti javaslata követeli, hogy Baranya minden községében, ahol szlávok is élnek a magyar mellett, szláv nyelve­ken is közöljék a hirdetményeket és az állami épületeket lássá­k el szláv nyelvű felírásokkal is. A javaslat a továbbiakban köve­teli, hogy azonnal távolítsák el azo­kat a hivatalnokokat, tanítókat és pa­­pokat, akik soviniszta gyűlöletet szí­­tanak magyarok és szlávok között és akik megakadályozzák a népek közötti jóviszony kifejlődését. A határozati javaslat, amely egyébként megyezik a bácsbokodi javaslat szövegével, a következő szavakkal végződik: „A magyar de­mokrácia és a magyar nép érdeke, hogy kívánságainkat teljesítsék, mert ezzel eldől az az ezeréves per, amely sajnos, még ma is folyik”. ------- ------------- ——»vv» A magyar közigazgatást paraszt is mondáselemekkel kell felfrissíteni Budapestről jelenti a Tanjug. A belügyi tárca költségvetési vitájá­ban, a magyar parlamentben Rajk László belügyminiszter terjesztette elő expozéját. Hangsúlyozta: n­em­ elegendő demokratikus törvények meghozatala, biztosítani kél azok demokratikus végrehajtását is. Be­­hatóa­n foglalkozott a magyar köz­­igazgatás problémáival és megálla­pította, hogy az egész gépezetet fel kell frissíteni népi elemekkel.­­ A felszabadulás után eltűntek a régi ország úri vezetői — mon­dotta Rajk László — és az új élet minden eredménye a népbizottsá­­gok érdeme. Helyes lett volna, ha az emberek, akik abban a nehéz időben átvették az ügyek vezetését, továbbra is megmaradnának helyü­kön. De nem ez történt. A közigaz­gatásban ismét előretörtek a múlt reakciós alakjai, ak­it most bújtak ki a búvóhelyeikről. A közigazgatás­ban így nagyjából minden a régi maradt és ha ezen nem változta­tunk, elkerülhetetlenül bekövetke­zik a demokrácia súlyos megráz­kódtatása. Amíg gyökeresen nem változtat­tunk a rendszeren, a legjobb demokratikus törvényeket is rosszul hajtják végre. Ezt csak úgy kerülhetjük el, ha a közigazgatásba számarányoknak megfelelő számban munkás és pa­raszt elemek kerülnek. A rendőrségről szólva, Rajk kifej­tette, hogy itt már sokkal gyöke­resebb változtatásokat hajtottak végre, mint a közigazgatásban. A rendőrség soraiba 72 százalék új elem került be és a vezetőhelyeken 95 százalékban parasztok és munká­sok állnak. A belügyminiszter visz­­szautasította a vádat, hogy a rend­őrséghez nem vesznek fel kisgazda­­párti híveket. Mindenkit szívesen látnak, aki igazán demokratikus be­állítottságú, de a régi rendőrszelle­­met nem tűrik meg többé. Ttffllal, golyó szopók­k­al rohamoztál­ meg a nőit belga hadifoglyokat mert jogaikat követeltél! a kormánytól Brüsszelből jelentik. Véres esemé­nyek játszódtak le a brüsszeli par­­lament előtt. Azok a belgák, aki­k a háború alatt német hadifogság­ban, vagy politikai börtönökben és gyű­j­tőtáborokban voltak, tüntető­felvonulást rendeztek. Követelték rendkívüli jogaik elismerését és az előirányzott pénzsegély hátralékos részleteinek kifizetését A hatalmas ötvenezer főnyi tömeg a Rue de la Cost-on haladt a parlament elé, de itt a rendőrség háromszoros kor­donnál körülzárta és gépfegyverül­­zet nyitott reá. Nagyon sok tüntető meghalt, és különösen nagy a se­besültek száma. A tüntetők rohamot intéztek a rendőrség ellen, mire tan­kokkal, lovassággal rohamozták meg a tömeget és így kényszerí­tették visszavonulásra. A belga közvélemény nagy elke­seredéssel fogadta a hírt. Csak nö­velte az elkeseredést, hogy a rend­őrség August Bissere belügyminisz­ter rendeletére hajtotta végre a tö­megmészárlást­ A belügyminiszter azzal mentegette eljárását, hogy „mindössze két másodperc ideje volt válaszának meggondolására, vájjon lövessen-e a rendőrség a tüntető tömegre“. A tüntetők egyébként a kormány korábbi ígéretére hivatkoz­va követelték jogaikat és mindad­dig nem követtek el semmiféle rend­­bontást, amíg a rendőrség meg nem rohamozta őket.

Next