Magyar Szó, 1947. június (4. évfolyam, 136-162. szám)

1947-06-01 / 136. szám

IV. ÉVFOLYAM 136. SZÁM NOVISZÁD, VASÁRNAP, 1947 JUNIUS 1. Az első váltás jelentést ad... a samac-szarajevói vasútvonal első váltása befejezte munkáját. Ezzel kapcsolatban az ifjúsági auifikusbrigádok főtörzskara az alábbi jelentést adta ki: — Az első váltás brigádjai az egész vasútvonal földmunkálatainak 40 százalékát elvégezték Eddig 1.700.000 köbméter földet dolgoztak fel töltések építésére. Május 27-ig a vrancsuki alagútban 1.168 métert törtek előre az aknász brigádok. Mindössze 360 méter van még hátra. Áttörték a 154 méteres bisztricsáki alagutat. Az első váltás ifjai ezeken kívül 85 különféle építményt emeltek, a szávai hídépítők pedig megteremtették az előfeltételt, hogy júliusban Samactól a Dobojig 70 km távon áthaladjon az első ifjúsági vonat Az első váltásban több mint 6 ezer ifjú vett részt a különféle szaktanfolyamokon és vált fel szakképzett munkássá. Ez idő alatt 4.272 ifjú tanult meg a vasútvonalon írni-olvasni. Az első váltás úfjainak önfeláldozó munkája lehetővé tette a Népi Ifjúság központi tanács VII. plénumának, hogy Jugoszlávia Népi Hiúságának nevében kötelezze magát a samac-szarajevói vasútvonal befejezésére 1947 november 29-ig. Ennyi a jelentés, de a számok amelyeket Jugoszlávia csodálatos ifjúsága ott lenn a Bosznia folyó völgyében életre keltett évszázadokon át hirdetik majd. Itt egy új élet fiai építettek egy új kort, a boldog és biztos élet korát. 9 nap alatti 3.888 köbméter föld helyett, 4.660 köbméter Az szombori brigáid tábora .Samactól 7 km-re Crkvina falu mellett van. Körülötte síkság, de ide látszanak a Majevica hegység nyúlványai. A brigád április elsején kötelezte magát, hogy 2.600 m. hosszú 2 m. magas töltést épít két hónap alatt. A brigádban az első hetekben 280 ifjú volt, később 190-re csökkent a létszám. A többiek különféle tanfolymokra jelentkeztek. Nagy lelkesedéssel indult meg a munka. Az ifjak minden tíz napra új normakötelezettséget vállaltak s ezeket 2—3 nappal a határidő előtt végezték el. A május elsejei munkaversenyben a brigád kötelezte magát, hogy 3.888 köbméter földet ás ki. Ezt a normát is túlhaladták az ifjak és 9 napalatt 4.660 köbméter földet ástak ki. Egy század három csoportra oszlik. Minden csoport 20—30 köbméter földet dob ki egy nap alatt és így a brigád napi teljesítménye 600- 700 köbméter föld kiásása. A legjobb eredményeket a brigád 111 szakasza érte el. Ez a szakasz naponta átlag 200 köbméter földet ásott ki. Ennél a szakasznál volt legtöbbet a brigád vándorzászlaja is. Ilyen munkateljesítmény mellett aztán nem maradhatott el a megérdemelt elismerés sem. A brigád az elért eredményekért magkapta a szekció vezetőségétől a megtisztelő és jól kiérdemelt rohambrigád elnevezést. A zombori brigád ifjai ezzel teljesítették az eljövetelük alkalmával tett ígéretüket, a mint rohambrigád térjnk vissza. A brigád ifjai tudták, hogy az elismerés még nagyobb teljesítményt követel tőlük, tudták, hogy rohambrigád elnevezést nehéz megszerezni, de még nehezebb megtartani. És a zombori ifjak fokozták a munkaütemet. Ennek megvan az eredménye is. A brigád teljesítménye már eléri a napi 800 köbméter föld kitermelését. A brigádnak öt rohammunkása van: Milics Romics, Csovics Misko, Salajics Híja, Topkics Jmre és Tosics Danica, a magyarok közül a legjobb munkások Molnár Géza, Mudlicz Sándor és Horváth Pál. Jelentős kulturmunkát is végeznek a brigád ifjai. "Az írástudási tanfolyamok teljes sikerrel fejeződtek be és minden hallgató megtanulta a betűvetést. Nagyszerűen dolgozik a brigád műkedvelő csoportja is. Több sikeres előadást rendeztünk a helybeliek előtt, tánc és énekszámokkal, rövid színdarabokkal és szavalatokkal. A könyv minden ifjúnak a legjobb barátja, mindannyian olvasnak és a könyvek tartalmát az olvasócsoportokon elmesélik egymásnak. A brigád a napokban visszatér Zomborba. Büszkén térnek haza az ifjak, mert ígéretüket beváltották. Amit pedig a vasútvonalon tanultak, odahaza a gyakorlatban hasznosítják, mindennapi munkájukban. Szabó Antal szombori rohambrigád, Modrics „GYŐZTETEK PAJTAS ...” A nap már majdnem merőlegesen tűzi sugarait a barakokra. Még csend van A nappal dolgozó brigádok már régen a munkahelyen vannak A Korcsagin brigád ifjai most kezdenek ébredezni — tíz óra elmúlt. Tegnap éjjel munkán voltak, azért ma kissé tovább pihennek a szokottnál. A küttös ébresztőt fuj... Fiuk felkelni — hallani a parancsnokok hangját. Sórakozó... Századonként kivonulnak az ifjak sportpályára, hogy elvégezzék a reggeli tornát. Torna után reggeli, majd mindenki a tábort tisztogatja. Egy órakor újra sorakozót fuj a kürtös. Boldogan futnak a fiúk a barakok elé. — Mi van ebédre? — kérdezik. — Leves és lekváros tészta, mondja büszkén az éppen arra haladó szakács. Ebéd közben nagyban folyik a vita. — Halasi István a 11. század parancsnok-helyettese beszél. — Hiába is beszélsz Lajos — mondja Sárándi Lajosnak, a IV század parancsnokának, — a mi századunk jobb eredményeket ért el mint ti. Ezt megmutatja a grafikon is, ma már negyedszer van nálunk a század vándorzászlaja. — Ezt tudjuk. De hogy meddig marad nálatok, az, kérdés. Mert a munkán mi is ott leszünk ám! — Hangzik a válasz. Így van ez állandóan. Harc folyik a vándorzászlóért, a munkahelyen, a kulturmunkában és a testnevelésben. Hat órakor sorakozó, majd vacsora Vacsora után az ifjak előkészítik munkára a szerszámokat és elindul a brigád. Felhangzanak a vasútépítők dalai, örömmel megy mindenki a munkára. Ma újra éjjel, munkára megy a Kotcsagin brigád. ★ A brigád már a Száva partján menetel, negyed óra múlva a munkahelyre ér. A mai munka: földberakás a vagonokba, amelyeket a már kész három és fél kilométer hosszú vágányon a töltéshez visz a tehervonat. Az oszlopokra szerelt lámpák jól megvilágítják a terepet, úgyhogy akadály nélkül halad a munka A levegő még mindig forró. A félmeztelen ifjak teste fénylik a verejtéktől. — Hurrááá — gyerünk gyorsabban, mi leszünk az elsők — kiabálják a HL század ifjai Minden századnak öt vagont kell megraknia. — Kész! Hurrááá!!! Harsan fel a 111.század minden ifjúnak torkából az örömkiáltás. — Győztetek pajtás — mondja Sárándi — Halasinak, s a két kemény ifjú kéz megszorítja egymát. Hat óra alatt 15 vagont rak meg minden század Minden ötödik vagonnál a 111. század volt az első. A vándorzászló ötödször is a I1 századé. A hold a hazatérő brigád felett mosolyog Enyhe szél mozgatja a fák leveleit. Valahonnan a Száváról egy gőzös zakatolása hallatszik A csendet a tábor felé menetelő ifjak dalai verik fel. Munkára serkentő szerb és magyar harcos dalok zengenek az éjszakában. A Korcsagin brigád ifjai énekelnek. Lőrinc Lajos Szlavonszki Samac AZ I. ZRENYANINI ROHAMBRIGÁD Az I. zrenyanini brigád ifjai előtt egy cél lebegett — elnyerni a rohambrigád címet. Tudták a zrenyanini ifjak, hogy ezért a cél eléréséért mit kell tenniök. Munkateljesítményük minden nap növekedett, a tagnap elért munkaeredmény másnap már elavult. Így dolgozva, egy napon megjött az örömhír, a brigádot rohambrigáddá nyilvánították. Amikor az ifjak megtudták, a nagy eseményt, örömükben olyan nagy lendülettel dolgoztak, hogy 80 százalékkal túllépték napi normájukat Munkakedvük azóta sem hanyatlott. Általánosan 50 százalékkal lépik túl a normát. A brigád napi normája 400 köbméter föld kitermelése, de legkevesebb 640 köbmétert végez el naponta. mmmmmmmmMnmimmBBwmmmmmmanmmmmmmm ÁRA 2 DINÁR Középiskolásaink és a szakiskolák A vajdasági középiskolás ifjúság összejövetele nagy tanulságokkal szolgált. Sokat tanultak a diákok és tanáról egyaránt. Az ötéves terv megvalósításának kérdését tárgyalták meg az iskola és a középiskolás ifjúság szemszögéből. Konkréten arról volt szó, hogy leszűrjük a tanulságokat az eddigi munka helyes vagy helytelen vonaláról, eszközeiről, újabb eszközöket találjunk arra, hogy a szülőkkel és diákokkal megértessük mind hazánk jövője, mind egyéni érdekeik azt kívánják, hogy szakiskolákban folytassák tanulmányaikat. Az eddigi eredményekkel, ha általánosságban tekintjük őket, meg lehetünk elégedve. A lefolytatott ankét azt bizonyítja, hogy a diákság megértette a szakiskolák nagy jelentőségét és nagy számban fog szeptemberben átiratkozni és beiratkozni a különféle szakiskolákba. Ezektől kerülnek ki azok a középfokú kvalifikációval és magasfokú képzettséggel rendelkező káderek, amelyekre az ötéves terv megvalósítása szempontjából, új, szebb és jobb életünk kiépítése szempontjából olyan nagy szükségünk van. Az ifjúsági szervezetek maguk is részt vettek a diákok és sokszor a szülők részvételével rendezett értekezleteken, úgy is mint szervezők, de úgy is mint előadók. Ezzel azonban nem elégedtek meg. Szakembereket, mérnököket, mezőgazdasági szakembereket, tanárokat kértek fel előadókul és sok helyen a meggyőzés más, szemléltetősbb eszközeit is igénybe vették. Zrenyanic mezőgazdasági iskolája pl. kiállítást rendezett s ezt szakelőadásokkal kötötte össze. Hasonló kiállítások más iskolákban is megnyíltak. A technikai, ipari középiskolák diákjai meglátogatták a környék algimnáziumait, összeköttetést teremtettek velük, előadásokat és programmal egy bekötött estéket rendeztek Zrenjanin és Vrsac környékén. Egyes iskolák, így pl. a vrsaci is, versenyre hívták ki a környék gimnáziumainak diákjait és megteremtették az összeköttetést és munkatársi viszonyt a közoktatásügyi hatóságokkal is. Mindennek természetesen megvolt már eddig is az eredménye. Persze nem mindenütt egyforma eredménye. Mert az eredményt nem osztogatják ingyen. Éppen a magyar középiskolák számos helyen szinte hozzá sem fogtak ehhez a munkához, Szuboticára gondolunk elsősorban. Szubotica hatalmas gimnáziuma pl. amelyet pedig 1700 diák látogat úgy látszik csakugyan csupán »látogat« eddig nem igen vett részt ebben a munkában Még a magyarnyelvű iskolák tanítói és tanári karának utánpótlásáról sem próbált gondoskodni Ez annál inkább szembetűnik, mert hiszen a szuboticai magyar gimnázium tanulói folyóiratot is adnak ki és ez a folyóirat feltétlenül hivatott volna Minden munkért versenyszellemben végeznek az ifjak. Ennek meg is van az eredménye. Az első versenyből öt rohammunkás és nyolc megdicsért, a másik versenyből pedig 10 rohammunkás és 15 megdicsért ifjú került ki. A verseny szakadatlanul folyik és a brigád ifjai remélik, hogy amíg le nem váltják őket, még adnak egynéhány rohammunkást. A brigád magyar ifjai is teljes lendülettel dolgoznak és köztük is vannak rohammunkások rá, hogy részt vegyen a kádernevelő munkában, sőt, hogy ezt a munkát irányítsa is egyúttal. A faliújság is az iskola vagy osztály életének tükre és irányító, állásfoglaló, önkritikas szerve mindenütt, ahol jól szerkesztik, de még hatásosabb kritifkai és Irányító szervvé kell fejlődnie az iskolai folyóiratnak, amelyet az Lítusi szervezet, a népi ifjúság szerkeszt. Jó ideje, igaz, nem láttuk a folyóirat számait, talán továbbra is azt teszi, amit indulása idején: szerkesztőinek verseit közli csupán. Az eddigi eredmények mellett az összejövetel egyes kisiklásokat is megállapított, így sok helyen a diákok inkább a középfokú technikai iskolába mint a középfokú ipari iskolába jelentkeznek, holott a két iskolaadta káderekre egyaránt szükség van. A diákok arra a tagozatra, arra a szakra jelentkeznek, amelyet tétlenül ismernek, amely viszont talán nem is felel meg teljesen hajlamaiknak, Így túlnyomóan a gép- és elektrotechnikus szakra jelentkeznek a diákok, míg az olyan újonnan megnyíló tagozatokról, mint a vegyi, vagy akár olyan régi szakról is mint a malomipari és malomépítési, vagy építési szak — a diákok alig vettek még tudomást, így pedig , előfordulhatna, hogy a gép- vagy elektrotechnikai tagozat nem vehetné fel mind a jelentkezőket, míg a vegyi, malomvagy építési tagozat jelentkező nélkül maradna. Márpedig nem elégséges a gépszakértő, ha senki sem építette fel a gyárépületet, amelyben a gépszakértő dolgozhat. Persze mindez az elégtelen ismertetés következménye és feltétlenül szükséges a különféle iskolák és különféle szaktagozatok ismertetése mind konferenciákon mind a sajtó hasábjain. Az ifjúsági szervezet különben a közoktatásügyi hatóságokkal karöltve tetszetős és olcsó (3 dináros) brosúrát adott ki s ebben ismerteti Vajdaság szakiskoláit A brosúra ismertetésére még feltétlenül visszatérünk. Magyar viszonylatban és általános viszonylatban is nagyon fontos azoknak a kádereknek kiépítése, amelyek arra hivatottak, hogy a további káderképző munkában vegyenek részt. Ma még úgy áll a helyzet, hogy a tanárok is a tanítók is túl vannak terhelve. Annyi órát tartanak, hogy ez már a tanítás minőségének rovására. A szuboticai tanítóképző mellett szeptemberre megnyílik a noviszádi tanítóképző is s ebbe gimnáziumi tanulók is átiratkozhatnak. A gimnáziumi tanulók átiratkozását megkönnyíti az a körülmény is, hogy már szeptemberben nagyobb segélyben részesülnek a szakiskolák internátusai és otthonai mint a gimnáziumok megfelelő osztályába járó diákoknak helyet adó internátusok. LŐRINC PÉTER Kazi Piroska I. zrenyanini rohambrigád A II. SZAKASZ MÁR NEM ADJA ÁT A ZÁSZLÓT Az I. zrenyanini rohambrigád egyik lelkes tagja, Máté István az alábbi levelet írta szerkesztőiségünknek. „Felejthetetlen élmény marad számomra a vasútvonalon töltött idő. Habár mindennap egyforma programunk volt, mégis minden perc változatosságot hozott számunkra. És a munkalendület, ami áthatotta a vasút ifjú építőit, a legnagyszerűbb versennyé vált az egész vasútvonalon A brigád ifjainak a munkája tökéletesen van megszervezve. Az ifjak hármas csoportokban végzik munkájukat. Minden ilyen csoportnak két talicskája van, az egyik ifjú krampácsol, a másik tölti a talicskát a harmadik pedig hordja a földet Ezt a munkát természetesen felváltva végzik. Minden ifjú tudja, hogy a norma túllépése az idő jó beosztásától függ. A munkáról vígan jönnek a táborba az ifjak, nemcsak azok akik győztek a versenyben, hanem azok is, akik alul maradtak, mert a normát ők is majd minden esetben túllépik. A mai nap különösen boldoggá tett bennünket, a II. szakasz tagjait. A napi parancs felsorolásakor dicséretet kapott a szakaszunk és eredményes munkáért megkaptuk a szakasz vándorzászlaját, amit eddig a IV szakasz őrzött. Elhatároztuk, hogy a váltásig már nem adjuk ki kezünkből a zászlót Minden erőnket megfeszítve dolgozunk a még hátralévő napokban, hogy a II. szakasz tagjai is büszkén mondhassák: „mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy brigádunk elnyerje a rohambrigád címet”. Ifjú Máté István , vasútépítő, Magyarcsernye.