Magyar Szó, 1947. június (4. évfolyam, 136-162. szám)

1947-06-01 / 136. szám

IV. ÉVFOLYAM 136. SZÁM NOVISZÁD, VASÁRNAP, 1947 JUNIUS 1. Az első váltás jelentést ad... a samac-szarajevói vasútvonal első váltása befejezte munkáját. Ezzel kapcsolatban az ifjúsági auifikusbrigádok fő­törzskara az alábbi jelentést adta ki: — Az első váltás brigádjai az egész vasútvonal földmunkálatainak 40 százalékát elvégezték Eddig 1.700.000 köbméter földet dolgoztak fel töltések építésére. Május 27-ig a vrancsuki alagút­ban 1.168 mé­tert törtek előre az aknász brigádok. Mindössze 360 méter van még hátra. Áttörték a 154 méteres biszt­ricsáki alagutat. Az első váltás ifjai ezeken kívül 85 különféle építményt emeltek, a szávai hídépítők pe­­dig megteremtették az előfeltételt, hogy júliusban Samactól a Dobojig 70 km távon áthaladjon az első ifjú­sági vonat Az első váltásban több mint 6 ezer ifjú vett részt a különféle szak­tanfolyamokon és vált fel szak­képzett munkássá. Ez idő alatt 4.272 ifjú tanult meg a vasútvonalon írni-olvasni. Az első váltás úfjainak önfeláldozó munkája lehetővé tette a Népi Ifjúság központi tanács VII. plé­numának, hogy Jugoszlávia Népi Hiúságának nevében kötelezze magát a samac-szarajevói vasútvonal be­fejezésére 1947 november 29-ig. Ennyi a jelentés, de a számok amelyeket Jugoszlávia csodálatos ifjúsága ott lenn a Bosznia folyó völgyében életre keltett évszázadokon át hirdetik majd. Itt egy új élet fiai építettek egy új kort, a bol­dog és biztos élet korát.­ 9 nap alatti 3.888 köbméter föld helyett, 4.660 köbméter Az s­zombori brigáid tábora .Sa­mactól 7 km-re Crkvina falu mellett van. Körülötte síkság, de ide látsza­nak a Majevica hegység nyúlványai. A brigád április elsején kötelez­te magát, hogy 2.600 m. hosszú 2 m. magas töltést épít két hónap alatt. A brigádban az első hetek­ben 280 ifjú volt, később 190-re csökkent a létszám. A többiek kü­lönféle tanfolymokra jelentkeztek. Nagy lelkesedéssel indult meg a munka. Az ifjak minden tíz napra új norma­kötelezettséget vállaltak s ezeket 2—3 nappal a határidő előtt végezték el. A május elsejei munka­­versenyben a brigád kötelezte ma­gát, hogy 3.888 köbméter földet ás ki. Ezt a normát is túlhaladták az ifjak és 9 nap­­alatt 4.660 köbmé­ter földet ástak ki. Egy század három csoportra osz­lik. Minden csoport 20—30 köbmé­ter földet dob ki egy nap alatt és így a brigád napi teljesítménye 600- 700 köbméter föld kiásása. A leg­jobb eredményeket a brigád 111 sza­kasza érte el. Ez a szakasz naponta átlag 200 köbméter földet ásott ki. Ennél a szakasznál volt legtöbbet a brigád vándorzászlaja is. Ilyen munkateljesítmény mellett aztán nem maradhatott el a megér­demelt elismerés sem. A brigád az elért eredményekért magkapta a szekció vezetőségétől a megtisztelő és jól kiérdemelt rohambrigád el­nevezést. A zombori brigád ifjai ez­zel teljesítették az eljövetelük alkal­mával tett ígéretüket, a mint ro­hambrigád térj­nk vissza. A brigád ifjai tudták, hogy az el­ismerés még nagyobb teljesítményt követel tőlük, tudták, hogy roham­brigád elnevezést nehéz megszerez­ni, de még nehezebb megtartani. És a zombori ifjak fokozták a munka­ütemet. Ennek megvan az eredmé­nye is. A brigád teljesítménye már eléri a napi 800 köbméter föld ki­termelését. A brigádnak öt rohammunkása van: Milics Romics, Csovics Misko, Salajics Híja, Topkics Jmre és To­­sics Danica, a magyarok közül a legjobb munkások Molnár Géza, Mudlicz Sándor és Horváth Pál. Jelentős kulturmunkát is végez­nek a brigád ifjai. "Az írástudási tanfolyamok teljes sikerrel fejeződ­tek be és minden hallgató megta­nulta a betűvetést. Nagyszerűen dolgozik a brigád műkedvelő cso­portja is. Több sikeres előadást rendeztünk a helybeliek előtt, tánc és énekszámokkal, rövid színdara­bokkal és szavalatokkal. A könyv minden ifjúnak a legjobb barátja, mindannyian olvasnak és a könyvek tartalmát az olvasó­cso­­por­tokon elmesélik egymásnak. A brigád a napokban visszatér Zomborba. Büszkén térnek haza az ifjak, mert ígéretüket beváltották. Amit pedig a vasútvonalon tanul­tak, odahaza a gyakorlatban hasz­nosítják, mindennapi munkájuk­ban. Szabó Antal s­zombori rohambrigád­, Modrics „GYŐZTETEK PAJTAS ...” A nap már majdnem merőlege­sen tűzi sugarait a barakokra. Még csend van A nappal dolgozó brigá­dok már régen a munkahelyen van­nak A Korcsagin brigád ifjai most kezdenek ébredezni — tíz óra el­múlt. Tegnap éjjel munkán vol­tak, azért ma kissé tovább pihen­nek a szokottnál. A küttös ébresztőt fuj... Fiuk felkelni — hallani a parancs­nokok hangját. Sór­akozó... Századonként kivonulnak az if­jak­­ sportpályára, hogy elvégezzék a reggeli torn­át. Torna után reggeli, majd minden­ki a tábort tisztogatja. Egy órakor újra sorakozót fuj a kürtös. Boldogan futnak a fiúk a barakok elé. — Mi van ebédre? — kérdezik. — Leves és lekváros tészta, mond­ja büszkén az éppen arra haladó sza­kács. Ebéd közben nagyban folyik a vita. — Halasi István a 11. század parancsnok-helyettese beszél. — Hiába is beszélsz Lajos — mondja Sárándi Lajosnak, a IV szá­zad parancsnokának, — a mi száza­dunk jobb eredményeket ért el mint ti. Ezt megmutatja a­ grafikon is, ma már negyedszer van nálunk a század vándorzász­laja. — Ezt tudjuk. De hogy meddig marad nálatok, az, kérdés. Mert a munkán mi is ott leszünk ám! — Hangzik a válasz. Így van ez állandóan. Harc fo­lyik a vándorzászlóért, a munkahe­lyen, a kulturmunkában és a testne­velésben. Hat órakor sorakozó, majd vacso­ra Vacsora után az ifjak előkészí­tik munkára a szerszámokat és el­indul a brigád. Felhangzanak a vas­útépítők dalai, örömmel megy min­denki a munkára. Ma újra éjjel, munkára megy a Kotcsagin brigád. ★ A brigád már a Száva partján menetel, negyed óra múlva a mun­kahelyre ér. A mai munka: földbe­rakás a vagonokba, amelyeket a már kész három és fél kilométer hosszú vágányon a töltéshez visz a tehervonat. Az oszlopokra szerelt lámpák jól megvilágítják a terepet, úgyhogy akadály nélkül halad a munka A levegő még mindig forró. A fél­meztelen ifjak teste fénylik a verej­téktől. — Hurrááá — gyerünk gyorsab­ban, mi leszünk az elsők — kiabál­ják a HL század ifjai Minden szá­zadnak öt vagont kell megraknia. — Kész! Hurrááá!!! Harsan fel a 111.század minden ifjúnak torkából az örömkiáltás. — Győztetek pajtás — mondja Sárándi — Halasinak, s a két ke­mény ifjú kéz megszorítja egym­át. Hat óra alatt 15 vagont rak meg minden század Minden ötödik va­gonnál a 111. század volt az első.­­ A vándorzászló ötödször is a I1­ századé. A hold a hazatérő brigád felett mosolyog Enyhe szél mozgatja a fák leveleit. Valahonnan a Szává­ról egy gőzös zakatolása hallatszik A csendet a tábor felé menetelő ifjak dalai verik fel. Munkára serkentő szerb és magyar harcos dalok zen­genek az éjszakában. A Korcsagin brigád ifjai énekelnek. Lőrinc Lajos Szlavonszki Samac AZ I. ZRENYANINI ROHAM­­BRIGÁD Az I. zrenyanini brigád ifjai előtt egy cél lebegett — elnyerni a ro­­hambrigád címet. Tudták a zrenya­nini ifjak, hogy ezért a cél elérésé­ért mit kell tenniök. Munkateljesít­ményük minden nap növekedett, a tagnap elért munkaeredmény más­nap már elavult. Így dolgozva, egy napon megjött az örömhír, a bri­gádot rohambrigáddá nyilvánítot­ták. Amikor az ifjak megtudták, a nagy eseményt, örömükben olyan nagy lendülettel dolgoztak, hogy 80 százalékkal túllépték napi normáju­kat Munkakedvük azóta sem ha­nyatlott. Általánosan 50 százalékkal lépik túl a normát. A brigád napi normája 400 köbméter föld kiterme­lése, de legkevesebb 640 köbmétert végez el naponta. mmmmmmmmMn­mimmBBwmmmmmmanmmmmmmm ÁRA 2 DINÁR Középiskolásaink és a szakiskolák A vajdasági középiskolás ifjúság összejövetele nagy tanulságokkal szolgált. Sokat tanultak a diákok és tanáról­ egyaránt. Az ötéves terv megvalósításának kérdését tár­gyalták meg az iskola és a közép­­iskolás ifjúság szemszögéből. Konk­réten arról volt szó, hogy leszűrjük a tanulságokat az eddigi munka helyes vagy helytelen vonaláról, esz­közeiről, újabb eszközöket talál­junk arra, hogy a szülőkkel és diá­kokkal megértessük mind hazánk jövője, mind egyéni érdekeik azt kí­vánják, hogy szakiskolákban foly­tassák tanulmányaikat. Az eddigi eredményekkel, ha ál­talánosságban tekintjük őket, meg lehetünk elégedve. A lefolytatott ankét azt bizonyítja, hogy a diák­­ság megértette a szakiskolák nagy jelentőségét és nagy számban fog szeptemberben átiratkozni és beirat­kozni a különféle szakiskolákba. Ezektől kerülnek ki azok a közép­fokú kvalifikációval és magasfokú képzettséggel rendelkező káderek, amelyekre az ötéves terv megvaló­sítása szempontjából, új, szebb és jobb életünk kiépítése szempontjá­ból olyan nagy szükségünk van. Az ifjúsági szervezetek maguk is részt vettek a diákok és sokszor a szülők részvételével rendezett érte­kezleteken, úgy is mint szervezők, de úgy is mint előadók. Ezzel azon­ban nem elégedtek meg. Szakembe­­reket, mérnököket, mezőgazdasági szakembereket, tanárokat kértek fel előadókul és sok helyen a meg­­győzés más, szem­léltetősbb eszközeit is igénybe vették. Zrenyanic mező­­gazdasági iskolája pl. kiállítást ren­dezett s ezt szakelőadásokkal kö­tötte össze. Hasonló kiállítások más iskolákban is megnyíltak. A techni­kai, ipari középiskolák diákjai meg­látogatták a környék algimnáziu­mait, összeköttetést teremtettek ve­­lük, előadásokat és programmal egy bekötött estéket rendeztek Zrenja­­nin és Vrsac környékén. Egyes is­kolák, így pl. a vrsaci is, versenyre hívták ki a környék gimnáziumai­nak diákjait és megteremtették az összeköttetést és munkatársi vi­szonyt a közoktatásügyi hatóságok­kal is. Mindennek természetesen meg­volt már eddig is az eredménye. Persze nem mindenütt egyforma eredménye. Mert az eredményt nem osztogatják ingyen. Éppen a ma­gyar középiskolák számos helyen szinte hozzá sem fogtak ehhez a munkához, Szuboticára gondolunk elsősorban. Szubotica hatalmas gim­náziuma pl. amelyet pedig 1700 di­ák látogat úgy látszik csakugyan csupán »látogat« eddig nem igen vett részt ebben a munkában Még a magyarnyelvű iskolák tanítói és tanári karának utánpótlásáról sem próbált gondoskodni Ez annál in­kább szembetűnik, mert hiszen a szuboticai magyar gimnázium tanu­lói folyóiratot is adnak ki és ez a folyóirat feltétlenül hivatott volna Minden munkért versenyszellem­ben végeznek az ifjak. Ennek meg is van az eredménye. Az első ver­senyből öt rohammunkás és nyolc megdicsért, a másik versenyből pe­dig 10 rohammunkás és 15 megdi­csért ifjú került ki. A verseny sza­kadatlanul folyik és a brigád if­jai remélik, hogy amíg le nem váltják őket, még adnak egynéhány roham­munkást. A brigád magyar ifjai is teljes lendülettel dolgoznak és köz­tük is vannak rohammunkások­ rá, hogy részt vegyen a kádernevelő munkában, sőt, hogy ezt a munkát irányítsa is egyúttal. A faliújság is az iskola vagy osztály életének tükre és irányító, állásfoglaló, ön­kritikas szerve mindenütt, ahol jól szerkesztik, de még hatásosabb kri­­tifkai és Irányító szervvé kell fejlőd­nie az iskolai folyóiratnak, amelyet az Lítus­i szervezet, a népi ifjú­ság szerkeszt. Jó ideje, igaz, nem láttuk a folyóirat számait, talán to­vábbra is azt teszi, amit indulása idején: szerkesztőinek verseit közli csupán. Az eddigi eredmények mellett az összejövetel egyes kisiklásokat is megállapított, így sok helyen a diá­kok inkább a középfokú technikai iskolába mint a középfokú ipari is­kolába jelentkeznek, holott a két iskolaadta káderekre egyaránt szük­ség van. A diákok arra a tagozatra, arra a szakra jelentkeznek, ame­­lyet tétlenül ismernek, amely vi­­szont talán nem is felel meg telje­sen hajlamaiknak, Így túlnyomóan a gép- és elektrotechnikus szakra jelentkeznek a diákok, míg az olyan újonnan megnyíló tagozatokról, mint a vegyi, vagy akár olyan régi szakról is mint a malomipari­­ és malomépítési, vagy építési szak — a diákok alig vettek még tudomást, így pedig , előfordulhatna, hogy a gép- vagy elektrotechnikai tagozat nem vehetné fel mind a jelentke­­zőket, míg a vegyi, malom­­vagy építési tagozat jelentkező nélkül maradna. Már­pedig nem elégséges a gépszakértő, ha senki sem építet­te fel a gyárépületet, amelyben a gépszakértő dolgozhat. Persze mind­ez az elégtelen ismertetés következ­­ménye és feltétlenül szükséges a különféle iskolák és különféle szak­­tagozatok ismertetése mind konfe­renciákon mind a sajtó hasábjain. Az ifjúsági szervezet különben a közoktatásügyi hatóságokkal kar­öltve tetszetős és olcsó (3 dináros) brosúrát adott ki s ebben ismerteti Vajdaság szakiskoláit A brosúra ismertetésére még feltétlenül vissza­térünk. Magyar viszonylatban és általá­nos viszonylatban is nagyon fontos azoknak a kádereknek kiépítése, amelyek arra hivatottak, hogy a további káderképző munkában ve­gyenek részt. Ma még úgy áll a helyzet, hogy a tanárok is a tanítók is túl vannak terhelve. Annyi órát tartanak, hogy e­z már a tanítás minőségének rovására­­. A szu­boticai tanítóképző mellett szep­temberre megnyílik a noviszádi ta­­nítóképző is s ebbe gimnáziumi ta­nulók is átiratkozhatnak. A gimná­ziumi tanulók átiratkozását meg­könnyíti az a körülmény is, hogy már szeptemberben nagyobb segély­ben részesülnek a szakiskolák in­­ternátusai és otthonai mint a gim­náziumok megfelelő osztályába já­ró diákoknak helyet adó internátu­­sok. LŐRINC PÉTER ­ Kazi Piroska I. zrenyanini rohambrigád A II. SZAKASZ MÁR NEM ADJA ÁT A ZÁSZLÓT Az I. zrenyanini rohambrigád egyik lelkes tagja, Máté István az alábbi le­velet írta szerkesztőiségünknek. „Felejthetetlen élmény marad számomra a vasútvonalon töltött idő. Habár mindennap egyforma programunk volt, mégis minden perc változatosságot hozott szá­munkra. És a munkalendület, ami áthatotta a vasút ifjú építőit, a leg­nagyszerűbb versennyé vált az egész vasútvonalon A brigád if­jainak a munkája tö­kéletesen van megszervezve. Az if­jak hármas csoportokban végzik munkájukat. Minden ilyen csoport­nak két talicskája van, az egyik if­jú krampácsol, a másik tölti a ta­licskát a harmadik pedig hordja a földet Ezt a munkát természetesen felváltva végzik. Minden ifjú tudja, hogy a norma túllépése az idő jó beosztásától függ. A munkáról ví­gan jönnek a táborba az ifjak, nem­csak azok akik győztek a verseny­ben, hanem azok is, akik alul ma­radtak, mert a normát ők is majd minden esetben túllépik. A mai nap különösen boldoggá tett bennünket, a II. szakasz tagja­it. A napi parancs felsorolásakor di­cséretet kapott a szakaszunk és eredményes munkáért megkaptuk a szakasz vándorzászlaját, amit eddig a IV szakasz őrzött. Elhatároztuk, hogy a váltásig már nem adjuk ki kezünkből a zászlót Minden erőnket megfeszít­ve dolgozunk a még hátralévő na­pokban, hogy a II. szakasz tagjai is büszkén mondhassák: „mi is hoz­zájárultunk ahhoz, hogy brigádunk elnyerje a rohambrigád címet”. Ifjú Máté István , vasútépítő, Magyarcsernye.

Next