Magyar Szó, 1947. június (4. évfolyam, 136-162. szám)
1947-06-01 / 136. szám
A bánáti háborús bűnösök a bíróság előtt Egyre élesebben kibontakozik a tárgyaláson a megszállók hazaáruló szolgáinak vadállatias kegyetlenkedése Zrenyanin, május hó. A bánáti háborús bűnösök tárgyalása Zrenyaninban tovább folytatódott. A tárgyalások iránt, napról-napra nagyobb az érdeklődés. Különösen délutánonként, amikor a munkásság nagy tömege is ráér, a városfőterén és a Buzatéren ezrekre menő tömeg hallgatja a hangszórók közvetítését, mivel a tárgyalóterem sokkal kisebb térfogatú, semhogy ekkora tömegeket befogadhatna. Pénteken a katonai bíróság kihallgatta Reithet, Vojkovics Natáliát és délután megkezdte a'' másik vádlott dr. Kuszing Eugen akikindai járás volt elnökének kihallgatását. Reith vezette a Zrenyanin Zsárkó néphős elfogyására irányuló akciót. Zrenyanin Zsárkó fejére 100.000 dinár jutalmat tűztek ki. Ez az öszszeg arra utalta Reithet, hogy személyesen is résztvegyen az elfogatásban. A katonai Gestapoval együtt dolgozták ki az elfogatási tervet Roknics Zorka árulása alapján. Az akciót Reith személyesen vezette. Személyesen vett részt Zrenyaninban Turinszki Zsurka elfogatásában is s ekkor 10.000 dinár jutalomban részesült. A tárgyalás során kiderült, hogy Reith volt Bánát leghatalmasabb ura. A lakosság élete és halála felett rendelkezett. Beismerte, hogy társaival ő állította össze a Norvégiába és Németország haláltáboraiba száműzöttek névsorát és segített a megszállóknak Bánát gazdasági kirablásában és a sok kulturális műérték elhurcolásában. A három napja folyó tárgyalások borzalmas bűntényekre vetnek fényt. A Reith kívánságára létesített zrenyanini haláltáborokban történtek a legnagyobb kegyetlenkedések. A foglyokat kegyetlenül verték és halálra kínozták. Reith kihallgatása során a bíróság tanúvallomásokat olvasott fel. A tanúk elmondták, hogy a zrenyanini táborokban a foglyoknak hason csúszva hatalmas követ kellett fejükkel maguk előtt taszítaliak, mindaddig, amíg eszméletlenül összeestek. De e kínzásnál még sokkal borzalmasabb dolgok is történtek A foglyok elmondották, hogy egyszer emberhússal etették meg őket. Keith egy alkalommal vigyorogva kérdezgette a foglyokat: — »Hogy izlett az étel? Milyenek voltak a bordák?« De nemcsak Zrenyaninban történtek ilyen dolgok. A mokrini kivégzések után, ahol a Szokolana épületében 30 személyt lőttek agyon, a holttesteket a cigányokkal felakasztatták a sürgett akarókra A kivégzést vezetők ugyanakkor megparancsolták a foglyoknak hogy a terem véres padlóját nyalják fel. Közben különféle eszközökkel állandóan verték őket, ha húzódoztak a parancs végrehajtásától. A Moknnban végrehajtott agyonlövetéseknél Reith jelen volt és ellenőrizte, hogy parancsait szabályosan hajtják-e végre. Ilyen dolgok történtek a bánáti haláltáborban, melynek fenntartásáról, egészségügyi viszonyairól és a foglyok élelmezéséről Reith — saját állítása szerint— maga gondoskodott és cinikusan megjegyzi, hogy látogatásai alkalmával semmi különöset nem vett észre és neki nem panaszkodott senki, mert ha panaszkodtak volna, ő bizonyára segített volna Reith kihallgatása után Vojkovics Natáliát vezették a terembe. Minden szem a belépő 28—30 év körüli kékszoknyás nőre nézett, aki idegesen játszott ujjaival. Az elnök kérdéseire eleinte egészen halkan válaszolt. Vékony hangja alig hallatszott a felerősített hangszóróból. A megszállás alatt, amikor Spallerés Merzsnár szolgálatába lépett, másképpen is tudott beszélni. Elnök: Igaz-e hogy Merzsnárral együtt vett részt a letartóztatottak kihallgatásán? Vojkovics: Igen, jegyzőkönyvet gépeltem. Elnök: Hány kihallgatáson volt jelen? Vojkovics: Mintegy ötvenen. Elnök: Tudta, hogy milyen sors vár azokra, akiket kihallgattak? Vojkovics: Igen, de nem mindig. Elnök: Tudott-e a velencei letartóztatás tervéről? Vojkovics Natália eleinte megpróbálja tagadni, hogy előre tudott valamit a letartóztatásokról és kivégzésekről, de később beismeri, hogy tudott róluk és semmit sem tett a szerencsétlenek érdekében, bár módjában lett volna és volt rá elegendő idő is. Nemcsak, hogy nem segített a letartóztatottakon, hanem a kihallgatások alkalmával feletteseit még biztatta a kegyetlenkedésre. Egy letartóztatott nőt kihallgatása alkalmával így noszogatott vallomástételre: „— Beszélj, amíg a főnöknek türelme van, mert ha én volnék az ő helyében a város közepén ütnélek agyon”! Nem csoda tehát ha főnökei megbíztak benne és önálló kihallgatásokkal is megbízták. A jegyzőkönyvekhez többször a maga véleményét is mellékelte. Meg is van több jegyzőkönyv a hozzácsatolt melléklettel és a biróság most megkérdezi, várjon ő irta-e ezeket. Lehajtja fejét. — Igen — mondja. _ A kihallgatás során kiderül, hogy Vojkovics Natália verses származású, s fogtechnikusnak tanult. A zenörség szolgálatába önkéntesen lépett habár kaphatott volna mesterségében is munkát. Gyűlölte a népfelszabadító mozgalmat, minden erejével harcolt ellene. Bár alkalma volt, senkin sem segített, pedig tudta, hogy legtöbb letartóztatottra halál vár Elnök: Vájjon árulás-e ez a néppel szemben? Vojkovics: Árulás Elnök: Bűntény-e ez? Vojkovics: Igen. Több más kérdés tisztázása után, amelyek világosságot vetnek a zrenjanini rendőrség vallatási szobájára és a vallatás módjaira, Spáler és Mezsnár szerepére, a védők intéznek kérdéseket a vádlottakhoz. Pénteken délután a harmadik vádlott dr. Kuszing kihallgatását is megkezdték. Dr Kuszingot a megszállás után nevezték ki a kikindai járás élére mint ismert nácit és kulturbundistát. Az elnök kérdésére elmondja hogy megértette a vádat, de csak részben érzi magát bűnösnek. — Ügyvéd voltam, — mondotta, — s a helyi parancsnok nevezett ki a kikindai járás élére. Innen kerültem később Pancsevóra. Elnök: Voltak e kivégzések járása területén és hány embert végeztek ki? Kuszing: Voltak. Ahogy emlékszem 30-at. Elnök: Mit tud a Szovjetszövetség és Németország közötti háború kitörésekor történt tömeges letartóztatásokról? Kuszing: Tudom, hogy letartóztattak olyanokat, akiket a régi Jugoszláviában kommunistáknak ismertek. Elnök: Részt vett-e személyesen a mokrini kivégzésekben?. Kilszing: Ott voltam, de a kivégzéseket a Kreiskommandantura tisztje vezette. Elnök: Maga döntötte el, hogy kiket kell agyonlőni? Kuszing: Nem. Elnök: De hiszen ön írta alá a kivégzettek listáját, — és átnyújtja a halálraítéltek csoportjának névsorát, amely alatt dr. Kuszing aláírás szerepel. Elnök: Öné ez az aláírás? — Igen, — mondja de igyekszik úgy feltüntetni, hogy csak azért írta alá, mert félt, hogy koncentrációs táborba kerül. Ez a védekezési mód derűt kelt a hallgatóság körében. A közvádló ezután egész sor eredeti fényképfelvételt tár Kuzsing, Reith és Vojkovics elé. A képek borzalmasan megcsonkított és állati kegyetlenkedéssel kivégzett gyilkosságokról és kivégzésekről tanúskodnak. Ezeket a képeket a rendőrség és Gestapo külön propaganda-szervei készítették és náluk is találták meg őket. A képek bizonyítják a nép kiirtásának vadállatias módszerét. Elnök: Kiket ábrázolnak ezek a képek, felismerik-e őket? A terembe csend lett. A közönség figyelte a jelenetet amikor a vádlottaknak szembe kell nézniök áldozataik borzalmasan megcsonkított holttestéről készült fényképekkel és kénytelenek beismerni, hogy ez nem közönséges bűntény, hanem a legállatiasabb módon elkövetett gyilkosságok sorozata. Dr. Kuszingot számos más bűncselekmény is terheli. Különféle zsarolásokat követett el és a legpiszkosabb emberkereskedelmet folytatta társaival együtt. Hatalmas összegeket zsaroltak ki kiváltási díj fejében a megfenyegetett vagy táborba hurcolt személyektől. Kuzsing maga 50.000 dinárról szóló váltót íratott alá Bogdán Iszagyosi lakossal annak fejében, hogy nem lesz bántódása. Kuszing kihallgatása után a bíróság dr. Rebicsnek, a kovacsicai és a libunári járás megszállás alatti elnökének kihallgatását kezdte meg. Franz Reith ws amerikai szenzáció , amely tényleg az Hatalmas arányú ásványkutatás a Szovjetunióban Az Associated Press jelentése szerint Owen Bruster amerikai köztársasági szenátor a rendelkezésére álló adatok alapján »szenzációs felfedezést« tett, amely szerint a Szovjetunióban olyan nagyarányú ásványakatás folyik, amelyhez hasonlót sem állam, sem nép még soha el nem kezdett. Bruster a Szovjet Szövetségben folyó kutatásokról egyes részletekét bizalmasan elküldött olyan amerikai szenátorokhoz, akik a természet kincseinek felkutatásával foglalkoznak. Adatai szerint a kutatás a Szovjetunió valamennyi köztársaságában folyik, benne nyolcszáz expedíció és körülbelül hatvanezer tudós, mérnök, szakember és munkás vesz részt, a legkorszerűbb felszereléssel ellátva, amely — Bruster szerint — modernebb bármely más országban használt hasonló eszközöknél. Szerinte a kutatások nemcsak az ötéves tervvel állanak szoros összefüggésben, hanem valamii »titokzatos« előkészületekkel is. Rövid ideig tartott az izgalom az amerikai sajtóban, mert — ahogy a hivatalos amerikai hírszolgálat jelenti —, Bruster »felfedezése« nem jelent semmiféle titkot, az általa felsorolt adatok már a nyilvánosság elé kerültek a szovjet, informatív jellegű jelentésében, amelyet Amerikában nagy példányszámban legálisan terjesztenek. A zágrábi usztasa-per A Horvát Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának Tanácsa pénteken folytatta és befejezte Kvaternik kihallgatását Kvaternik beismerte, hogy a horvát „honvédséget” azért szervezte, hogy fegyveres erővel megvédje és fenntartsa a „Független Horvát Állam“-ot. Ahol csak megjelent a Népfelszabaduó Hadsereg, ahol a nép fegyvert fogott szabadságáért, Pavelics „hadvezére” azonnal odaküldte domokránácait. — Részt vett-ea katonai tervek kidolgozásában? — Jóváhagytam, vagy elutasítottam a terveket. — A németek parancsnoksága alatt volt-e az ön által szervezett „horvát honvédség”? — Azokban az országrészekben, ahol nyugtalanságok keletkeztek, például Boszniában, német tábornok volt a parancsnok. Az elnök felolvassa Budák Mile vallomását: „Észrevettem, hogy különösen a katonaság tekintetében a németek egyre inkább beleszólnak az ügyek intézésébe, amíg aztán Kvaternik hadügyminiszter teljesen átadta nekik a parancsnokságot”. — Tud-e arról, hogy ezekben az időkben leginkább Macsek Parasztpártja támogatta a domokránácokat? — Macsek emberei a FHA fenntartásán dolgoztak. Azt mondták, hogy a domobránácok „horvát hadsereg“, és ezért fel kell fegyverezni. — A terepen volt-e együttműködés az usztasák és a domobránácok között? — Mindig együtt harcoltak. A PARTIZÁNOK MÉGIS ELJUTOTTAK... Kvaternik azzal védekezik, hogy a partizánokról „azt hitte, hogy csetrerkek”.Az ügyész ráolvassa, hogy amikor az usztasa hóhér, Moskov, egy alkalommal Pavelicsnál volt ebéden, a beszélgetés folyamán Moskov azt a véleményét fejtegette, hogy a partizánok eljutnak Zágrábig is. Kvaternik haragosan felugrott és ráordított Moskovra: „A partizánok sose kelnek át a Kupán, ahogy a törököknek sem sikerült soha!” — Lám — mondja az ügyész-, a partizánok mégis átkeltek a Kupán, eljutottak még Nyugat-Európába is, ahol magát fülöncsípték... A hallgatóság hangosan felnevet és feldübörög a taps a teremben. — Kik dolgozták ki a Népfelszabadító Hadsereg elleni támadó terveket? — A németek, velünk együtt. — Név szerint kik voltak azok a németek? — Egy zágrábi és egy beográdi német tábornok, de ott volt az olasz Roatta generális is. Az ügyész lecsap: — Ön tehát német számlára küldte Horvátország fiait, hogy harcoljanak, és öljék saját népüket? Bűn-e ez, ön szerint? A válasz alig hallható: — Igen. NEM TAGADOM, GYILKOS VAGYOK Amikor, 1942-ben, Stahl német tábornok parancsnoksága alatt, németek, usztasák és domobránácok megtámadták a dicsőséges Kozarát, Kvaternik odasietett, hogy „fellelkesítse” a tömeggyilkosokat. Tehetetlen öregeket, férfiakat és nőket, asszonyokat és gyermekeket, akik nem tudtak elmenekülni, összefogtak. A munkaképeseket deportálták Németországba, a betegeket és gyengéket azonnal leöldösték. Az ügyész Kvaternikhoz fordul: — Tudja-e, hogy ön a tömeggyilkosságok szervezője, hogy Paveliccsal együtt a leggonoszabb gonosztevő? A „hadügyminiszter’“ egészen berekedt: — Nem tagadom. — Volt-e valami összefüggés önök és a horvát nép szabadság és függetlenség iránti törekvései között? — Semilyen. MUSSOLINI — AZ ÖRZŐANGYAL sorra kerül Kvaternik minden bűne. Az, hogy kereskedett a horvát nép fiaival és leányaival; az, hogy a pravoszlávokat a németek rendelkezésére bocsátotta; az, hogy erőszakosan áttelepítette az emberek és családok tömegeit szülőföldjükről... Az elnök felolvassa az „Új Horvátország”-ból a hírt: „Őfelsége az olasz császár és király fogadta Kvaternik Szlavko Boglavnikot”. Kissé alább pedig: „Kvaternik Szlavko olasz nyelven beszélt: „A tengelyhatalmak, különösen a Duce és a Führer iránti hálánkat nem csak szavakkal, tettekkel is megmutatjuk. Én, az usztasák főparancsnoka, csakúgy mint munkatársaim, sohasem fogjuk elfelejteni, hogy a Duce volt őrző angyalunk.. A hallgatóság nevet. Az elnök tovább kérdezi: — Elmondta-e ezt a beszédet? — Elmondtam, így szokás a nemzetközi politikáiban. — És kinek a hátán csinálták maguk ezt a „nemzetközi politikát”? — Kétségen kívül, a horvát nép hátán. — Ez azt jelenti, hogy hazudott a horvát nép előtt? — Igen. — Mi a neve ennek a hazugságnak a néppel és a nép sorsával kapcsolatban? — Hazaárulás. Mint az usztasa kormány tagja, Kvaternik a szerbek, zsidók és cigányok deportálásáért és lemészárolásáért is felelős. A fosztogatásokat „Horvát Munka Szövetkezet”-en keresztül végezte, amelynek ő volt az igazgatója. — Mi volt maga ebben a szövetkezetben? — Igazgató. — Kinek javaslatára foglalta el ezt az állást? — Macsekéra. Én az ő híve voltam. — Még most is Macsek híve? — Nem vagyok. — Miért nem? — Az a meggyőződésem, hogy jaj a horvát népnek, ha Macsek kezébe hull. Még elmondja, hogy a macseklista-vezetők valamennyien igyekeztek az usztasa kormányba kerülni, az usztasák pedig Macsekban látták a legfelsőbb tekintélyt. Néhány okmány felolvasása után, az ügyész kérte a tanuk kihallgatását. A főtárgyalás folyik. Rvdernik volt és védül. Macsek vett a legfőbb tekintély 9 laburistáK mapgatei honíeimidja Reuter jelentés szerint a laburisták margatei konferenciáján, a többi között, elfogadtak egy olyan értelmű határozati javaslatot, amely követeli a brit-szovjet kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését. Elfogadtak egy olyan javaslatot is, amelynek célja az európai politikai és gazdasági együttműködés megerősítése. Azt a határozatot, amely a brit diplomácia személyzetét bírálta visszavonták az ígéretre, amely szerint: „biztosítják, hogy mindent megtesznek annak a célnak elérése érdekében, hogy minden fontos brit diplomáciai képviselethez munkáspárti attasék kerüljenek.“ « A lakásépítésre vonatkozó vezetőségi javaslatot a delegátusok egy részének kifogásai ellenére, elfogadták. Francis Noel Baker felszólítást intézett a konferenciához, amelyben kéri, hogy teremtsék meg a kapcsolatot a spanyol ellenállással és követelte, hogy közöljék a konferenciával a bask munkások üdvözletét. A párt főtitkára, Morgan Phillips kijelentette, hogy a laburista párt végrehajtó bizottsága a konföderáció nevében kifejezi szolidaritását és lelkesedését a bask munkások ellenállása iránt. A külpolitikai vonalon elfogadott határozati javaslatról Robert Lloyd, a Reuter levelezője, azt írja, hogy a határozati javaslat elfogadása nem jelenti azt, hogy ezután nem lesznek lényeges eltérések az egyes csoportok között. Az a javaslat, amely a külföldi brit katonai kötelezettségek csökkentését kívánta — írja Lloyd — azt mutatja, hogy továbbra is fennállnak a véleményeltérések a brit külpolitikát illetően, különösen pedig azokra a kérdésekre, amelyek Nagybritannia gazdasági helyzetére vonatkoznak. A demokratikus Söröd hadsereg újabb sikerei (TASS) Hivatalos adatok szerint május 28-án este kétezer görög partizán megtámadta a gyalogsági brigádból és csendőregységekből álló florinai helyőrséget. Négy óra hosszat tartó harc után a partizátok elfoglalták a város egy részét, másnap reggel azonban visszavonultak a hegyek közé. Más partizánegységek elfoglalták Litehorion városkát Katerinitől délre, valamint e kerületnek több helységét Az athéni képviselőházban monarchofasiszták felelősségre vonták Sztratosz hadügyminisztert, a számukra kedvezőtlen kateriniai események miatt. A hadügyminiszter kijelentette, hogy lehetetlen az ország minden részében kormányerőket összevonni és „ilyen incidensek természetes jelenségek”. A hadügyminiszter szerint, partizánegységek betörtek Hasszia és Kazakasz területekbe, ahol velük szemben a kormánycsapatok ellenállást fejtenek ki. Magyar Szó 3