Magyar Szó, 1948. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1948-01-01 / 1. szám

1948. I. 1. Tito országának „Az embernek nem csak joga Hanem kötelessége is Szabadnak lennie“. (Petőfi) A Jugoszláv Szövetségi Népköz­­társaságban, az egyenrangú népek testvéri közösségében fennállása negyedik évének kezdetét ünnepli az igazán szabad és igazán magyar népi sajtó. Nyolc magyar újság és folyóir­at: Magyar Szó, Ifjú­ság Szava, HÍD, 7 Nap, Föld Népe, Dolgozó Nő, Pio­nír Újság és Dol­gozók, mindegyik a maga munkate­rén­ hirdeti és erős­­íti a népuralmat és bizonyítja egy­úttal az Alkot­mány szavainak valóraváltását , a sajtószabadsá­got. A nyolc ma­gyar újság követ­kezetes folytatója a demokratikus hagyományoknak, a Felszabadító Harc vívmányai­nak és terjesztője a testvériség-egy­ség gyönyörű gyü­mölcsöket teremtő eszméjének. Élő bizonyítéka annak, hogy a nemzeti kisebbségek kultu­rális szabadsága nemcsak törvény­cikk, nemcsak pa­ragrafus, hanem egyre terebél­yeseb­bé váló valóság. Évről-évre gyarapodik a jugo­szláviai magyar sajtó. Évről-évre emelkedik könyvkiadásunk. A nép­uralom első esztendejében indult lapunk. A második év kezdetét hár­man ünnepeltük. A harmadikét már heten. Most nyolcan vagyunk és az egy napra átszámított példány­számunk túllépi a negyvenezret. Tervünk — és a tervek Tito or­szágában megvalósulnak, — hogy lapjaink számát 1948-ban sport és humorisztikus lap kiadásával tízre emeljük. A félmilliót számoló jugoszláviai magyarság joggal bü­szkélkedhetik ezzel és büszke lehet sajtójára. * Ki a rm olvasótáborunk? Az egész nép. Kihez szólnak lapjaink? Az egész néphez. Miről írünk? Népünk kérdéseiről Ki írja lapjainkat? A dolgozó nép. ’ Ezt lapjaink­­minden oldala bi­zonyítja. Életünk kérdései merül­nek fel hasábjainkon, azokra ke­ressük a választ. Amit írunk soha­se egyeseknek szól, egy kiválasz­tott rétegnek. Mert a beszolgálta­tás vagy a mélyszántás nem csak földművelőink, illetékes népható­ságaink és szakembereink dolga, hanem mindannyiunkat érdekel. És ugyanis mindannyiunk ügye gyáraink munkája — a több és jobb termelés. Közös munkánk a Népfront és annak minden kezde­ményezése. Mindannyiunk ügye az írástudási harc, kultúregyesülete­­ink és műkedvelőink élete. Végül de nem utolsósorban, közvetlen ér­deklődésünk középpontjában áll a világesemények színtere, a nemzet­közi élet , a béke és a háborús gyújtogatók táborának egyre éle­sebbé váló harca. És amikor saj­tónk erről ír, tudósít, egyúttal tu­datosítja is bennnünk a kérdése­ket, tudatossá teszi a nemzeti és népi összetartozás harci szellemét Sajtónk fölhív az előttünk álló fel­adatok megoldására, sorakoztat a harcra.* Lapjaink világosságra töreked­nek. Arra, hogy a feladatokat tisz­tán lássuk, hogy kifejezéseink mi­nél egyszerűbbek legyenek. Csak így lehetünk mindenkié — a ma­gunké. Eleven kapcsolatainkat népünk legszélesebb rétegeihez tudósítóink néhány ezerre menő sűrű hálózata képezi és olvasóink leveleinek szá­zai biztosítják. Ez a demokratikus népi sajtó jellegzetessége, amilyen jellegzetessége az is, hogy nagy fe­lelősségünk tudatában, csak a szín­­igazat­ írjuk. Bírálatunk mindenkori célja a segítség. Azért bírálunk, hogy fel­ismerjük és a leghathatósabban or­vosoljuk hibáinkat. Hogy leleplez­zük a sorainkba férkőzött kártevő­ket, boldogabb életünk megterem­tésének ádáz ellenségeit és fölvi­lágosítsuk az általuk tévútra ve­zetett becsületes szándékú dolgozó testvéreinket . ! Századik évfordulója köszönt ránk 1848-nak, egyúttal az első szabad magyar sajtóterméknek. Vö­rösmarty Mihály versében így üd­vözölte azokat a nevezetes napo­kat, amikor a magyar nép törté­netében rövid időre megállt — ahogyan Petőfi nevezte a cenzúrát­­— a pokol cséplőjének zakatolása: „Kelj föl rabágyad kőpárnáiról Beteg megzsibbadt gondolat! Kiálts fel érzés, mely nyögél Elfojtott vérző szív alatt. Oh jöjjetek ki láncra vert rabok Lássátok a boldog, dicső napot, S a honra, mely soká tűrt vetetek Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.“ És a világot ámító, nagyszerű in­dulás után kilencven évvel a nagy költői utódnak mégis így kellett írni: „Költő vagyok — szólj ügyészedre, Ki ne tépje a tollamat (József Attila) A Felszabadító háború véget ve­tett a nemzeti és társadalmi el­nyomatásnak, népi tartalommal töltötte meg a demokráciát és né­pi tulajdonná tette a szólás és vé­lemény szabadság legerősebb esz­közét , a sajtót. Államéletünk a demokrácia, a népjogok oszthatatlanságának el­vén épül fel és fejlődik. A jogok és kötelességek egyformán mind­­annyiunké. Demokráciánk nem az athéni rabszolgatartók és nem a tő­kés monopolisták kizsákmányoló, kizárólagos és előjogos demokráci­ája, hanem a maga boldogabb éle­téért és a tartós békéért küzdő egyetemes nép demokráciája. Ezt a célt szolgáljuk és ezt bizonyítja sajtónk. Nem rikító szenzációk haj­­hászása és éles elnbetük, nem gyil­kosságok vértfagyasztó leírása és leleplezett gyilkosok, szélhámosok kiszínezett életrajza tölti ki hasáb­jainkat, hanem a munka, az újjá­építés hőstettei és hősei és velük együtt mindennapi életünk apró örömei és bajai. És ez is a népi sajtó jellegzetessége. Lapjaink és folyóirataink számá­nak és példányszámának ádandó emelkedése pedig azt mutatja, hogy jó utat választottunk, helyes cél felé haladunk. Szabadok vagyunk és szabad a sajtónk. Szabadságunk szálka egye­sek szemében és fenekednek ránk. Ez egyetlen kötelességet ró mind­annyiunkra. Min­den erőnkkel vé­deni vérrel a szemet jogainkat,­­a demokratikus országok és népek barátságát építve, hazánk erejét növelve kovácsolni a demokrácia fegyvereit hogy még szilárdabb bástyái legyünk a világbékének. Az 1848-as szabadságharc esz­méinek szellemében, Tito vezetése alatt mindent meg kell tennünk, hogy a nekünk ünnepi 1948 újabb diadalok és sikerek éve legyen. Hisszük, hogy a szabad Jugoszlá­via szabad magyar sajtója megáll­ja helyét és végrehajtja feladatát. Steinfeld Sándor, magyar saj­tój­a * ­/Hagyat harmadik állffordu­lójáta Montevideo, 1947 december hó Az Uruguayban élő jugoszláviai magyarok csoportja üdvözletét küldi a jugoszláviai magyar sajtónak és különösen a most negyedik­­évébe lépő Magyar Szónak. 1944 decemberében a fölszabadult Vajdaságban megjelent az u.­ Jugoszlávia szabad magyar népi sajtójának első terméke a „Szabad Vajdaság” és magyar nyelven buzdílott harcra Tito zászlaja alatt a megszállók és cinkosaik ellen az új demokratikus országért s népei­ért. A „Magyar Szó” azóta is zászlóvivője. Útmutatója és szervezője a magyar dolgozó népnek, magyarnyelvű harci és munkaeszköze Jugo­szlávia Népfrontjának, amely a testvériség és egység útján vezeti Jugos­zlávia népeit az ötéves Terven át egy békésebb és boldogabb holnap felé, a szocializmus felé. Szeretettel emlékezünk meg ■szabad magyar népi sajtónkról és há­roméves áldásos működéséről. Fogadja a Magyar Szó jókívánságainkat és haladjon tovább azon az úton, amely Jugoszlávia többi népei között a magyarnak is békés boldog jövője felé vezet Tito marsal zászlaja alatt. Éljen a hároméves Magyar Szó! Éljen Jugoszlávia Népfrontja és annak lánglelkű­ vezetője Tito marsal! Éljen Jugoszlávia népeinek testvérisége és egysége! Éljen a jugoszláv,magyar testvériség! Az uruguayi Jugoszláv Egyesület * magyar csoportja Lutkics Konstantin a Jugoszláv Egyesület titkára Kurtics Peter Kovács János Ladányi János Palásthy Mihály, Csurog Mailár Pál, Becse Szolarics János, Muravidék Weisz József, Melence Pécsi Margit Balázs István, Szkorenovác Hrascsanec Rudolf, Muravidék Rack András, Zombor Kovács Károly Horváth Sándor Mallár Vilmos, Becse Beke József, Pádé a magyar csoport elnöke Papp István, Nikinci titkár Oszlár János Forgács Pál, Becse­­Jakub József, Verbász Valló Mátyás, Zsablya Ónódy Ferenc, Mo! Papp Ferenc Oszlár József, Becse Hreskó István, Muravidék­ Csallak Sándor, Becse Hegedűs Mihály Szabó Pál Masics István, Volosinovo Buncsa Rádó, Csurug Magyar Szó Az egyéves Pionirujság Egy évvel ezelőtt egy decemberi estén­­, Magyar Szó szerkesztőségé­ben néhányan megbeszélésre jöttek össze. Körülülték az asztalt. Egy feketébe öltözött fiatal asszony pa­pírlapokat vett elő s magyarázni kezdett: — Ez az első oldal. Ide jön Tito képe, ide néhány sor a Petőfi brigádról. Ez a második oldal, ez meg a harmadik. —­ Sorra vette a ceruzájával felvázolt oldalakat. A kis társaság mindent részletesen megbeszélt. A Pionirujság első száma született meg ezen az estén. A magyarázó fiatalasszony Cellik Magda, a Pionir­­ujság szerkesztője, a fiatalon el­hunyt közszeretetben álló tanár Cel­lik István özvegye. A tapasztalt új­ságírók technikai tanácsokat adtak, a Magyar Szó, a 7 Nap és a Magyar Kulturszövetség segített a legkiseb­bek lapja megindulásában. A szer­­kesztőség három tagja, Cellák Mag­­da Csasznyi Teréz rovatvezető és Molnár Géza tanár, az akkori lek­tor és korrektor bizakodva hallgat­ták a bátorító szavakat. Közvetlen és mégis ünnepélyük hangulata este volt ez. Mindenkit áthatott az a fel­­emelő érzés: már ezt is elértük, új­ságot kapnak a legkisebbek. 40.000 jugoszláviai magyar pionír. És 1947 január elsején megjelent az első szám 18.500 példány Húsz szám jelent meg egész éven át. Minden hónap elsején és 15-én, a nyári hónapok kivételével, megér­­kezett a kedves vendég u­j képeik,­kel új tanításokkal, új hírekkel és fejtörőkkel. A 8 oldalból 12 oldal lett, s hogy az ára mégse legyen magasabb az olcsóbb előállítású ro­tációs gépbe került. Ugyanabba a gépbe, amelyik a Magyar Szót is nyomja. Példányszám­a is mindig emelkedett. Szeptemberben, az új iskolai év kezdetén 7.000 példánnyal indult el és három hónap múlva, de­cember 15-én az első évfolyam hu­szadik, utolsó száma 18.500 példány­ban jelent meg. Elmondhatjuk te­hát, hogy a Pionírusság a jugoszlá­viai magyar gyermekek nevelésében egyik főttényezővé, sőt szellemi irá­nyítóvá vált. ­ Értékek — fogyatékosságok Nem elég azonban magas pél­dányszám elérése. A Pionirusságnak tartalomban, kidolgozásban és tech­nikai kivitelezésben is fejlődnie kell. Jobb minőségű Pionirusság a cé­lunk! Felsorolhatnánk az 1947.es évi munka értékeit és fogyatékossá­gait. Értéke, hogy hatalmas tudósí­­tói tábort teremtett, a pionírok részt vesznek a szerkesztésben. Ér­téke, hogy négy oldallal bővült az év folyamán, és az ára ugyanaz ma­radt. Szeptembertől kezdve hosszú magánhangzás-szedést kezdett. Fel­­tétlenül értéke, hogy igyekezett mindig időszerű lenni, bekapcsolód­ni az Ötéves Tervbe és a nagy ese­­mények útjaira elvezetni a kisem­­­bereket, a pionírokat. Fogyatékosságai közül is megem­líthetünk néhányat. Ilyenek a he­lyesírási, illetve sajtóhibák. Ezeknek teljes kiküszöbölése nyomdai okok­­ból szinte lehetetlen. A tanítók és tanárok azonban ezeket a hibákat, is értékesíthetik úgy, hogy a tanu­lókat versenyre serkentik kikéresé­­sükben. Lehet, hogy a Pionirusság maga is megindít egy hibakereső versenyt. Fogyatékossága a szö­vegekben itt-ott előforduló magyar,­talanság, a magyar nyelv törvényei­nek meg nem felelően, rosszul szerkesztett mondatok. Bizony eb­ben fejlődnie kell. Fog is. Hibáztat­nunk kell a gyermekek fejlettségi fokánál magasabb, nehezebb nyelven megírt cikkeket is, és azt, hogy gyakran csak a legidősebb pioníro­kat tartja szem előtt. Általában nem érvényesült benne eléggé a nyelv­tani elemezésnél való használhatóság szempontja. Az biztos, hogy nyelv­tani szempontból az len­e az esz­ményi cioni­usság, amelyikben az egyszerű és összetett mondatok, a szótajok és a mondatrészek minde­­gyükének iskolapéldái sorakoznának fel. Ez azonban nem is olyan egy­szerű dolog. Nagy hozzáértést, szaktudást és gyakorlatot és több időt kíván. A szerkesztőség mind­ezeket maga is tudja és látja. Nagy kár azonban, hogy egész éven át egyetlen szakembertől, — tanártól vagy tanítótól — nem kapott levelet a szerkesztőség. Levelet, amelyben megírták volna, ezt meg ezt jól ír­­tátok meg, nagyszerűen fel tudtam használni, emez azonban nehéz volt, így kellett volna. Ha minden tanító vagy tanár, aki a lapot felhasználta az iskolában, csak egyetlen cikkel kapcsolatban is megírta volna ta­pasztalatát, véleményét, nagyon hasznos munkát végzett volna. MUNKATÁRSAKUL HÍVJUK A­ TANÍTÓKAT ÉS TANÁROKAT A Pionirusság éppen azért, hogy a második évfolyam számai a fej­lődés magasabb fokára jussanak, munkatársakul hívja a tanítókat és a tanárokat. Azokat, akik képessé­­get éreznek mgukban egy-egy jó cikk megírására és felelősséget a jugoszláviai magyar gyermekek iránt. Közölt írásaikért, természete­sen tiszteletdíjat kapnak. A Pionír, újság ugyanis jó előre összeültett terv szerint készül s így kinek-kinek közölheti, hogy miről, mennyit, ho­gyan és mikorra írjon. Bízunk ab­­ban, hogy jelentkeznek erre a neve­lők. A szerkesztőség és az olvasó barátsága A gyermekek mindenről beszá­molnak Tudósítják a szerkesztősé­get az életükben előforduló esemé­nyekről. Különösen szép és eredmé­nyes munkát végeznek a debelyacsai pionírok. Ők tartoznak a Pionírus­ság legjobb tudósítói közé. Ünnepé­lyükre a szerkesztőség náluk járt tagját meg is hívják. Kedves szerkesztő néni, január elsején szép Télapó ünnepélyt ren­dezünk, amelyre Terike nénit is meghívjuk. Mi gimnazisták, va­gyunk legnagyobb részt a szereplők. Télapó című színdarabot ad­juk elő. Lesz még magyar tánc, kóló, orosz tánc, balett és néhány vers. Ünnepély végén Télapó egyforma csomagot oszt minden pio­nírnak. Beszámolunk az első ötéves Terv első évében elvégzett munkákról is. Felolvassuk a jövő évre vállalt feladatunkat. Ugye szép lesz az ünnepélyünk, amelyre sok szeretettel meghívjuk Terike nénit. ~ Sasi András gimn. 1. a. Debelyacsa Segítőtárs a tanulásban Egy év alatt a gyermekeknek se­gítőtársuk lett a Pionirusság. Jó pajtásként áll mellettünk és velük harcol a­­Jó osztályzatokért A tanu­­lásra szóló felhívásra versenyeket rendeznek. Az egyik levelük ezzel kapcsolatban így szól Mi magyarcsernyei II. progim­nazisták fogadalmat tettünk, hogy február elsejére 12 ötös, 19 négyes és 15 hármas tanulót mutatunk ki. Év végére még többet. Ezt a fogadalmat elfogadta az I. osztály is, úgy szerveztük meg, hogy az I., 11. osztály versenyez egymás­sal. A versenyt december elsején kezdtük meg. Megfogadtuk, hogy a gyenge tanulókon segítünk és megmagyarázunk minden előttük érthetetlen dolgot. Tehát ezzel a versennyel mi magyarcsernyei pi­onirok fellázadtunk a kettesek ellen“ – Mezei János II. o. t., Novacrnya. A pionirújság szerkesztősége el nem fogyó a munkakedvvel és a pionírok iránti még nagyobb szeretettel kezdi meg a má­­sodik év munkáját. A nehéz­ségek és sikertelenségek na­­gyobb erőfeszítésekre, a sikerek na­gyobb teljesítményekre serkentik Azt szeretnénk, ha a Pionírujság eljutna minden jugoszláviai magyar pionírhoz, hogy mind-nyind együtt haladjanak. Titóval a hazáért — előre! Orosz László

Next

/
Thumbnails
Contents