Magyar Szó, 1948. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1948-01-01 / 1. szám
»48. I. t I OLTVÁNYI ERZSÉBET Magyar Szó Munkások és igazgatók az új évről ötéves Tervezik második esztendejébe lépőnk. Az új esztendőben gyáriparunk újabb hatalmas fejlődést ér el. De újabb hatalmas erőfeszítést is kíván tőlünk. Az új esztendőben egyrészt növelni kell üzemeink termelőképességét, másrészt még tökéletesebben ki kell használnunk gépeinket. Egyrészt üzemvezetőinknek biztosítaniuk kell az üzemek kibővítését, korszerűsítését, jobb munkafeltételeket, megfelelőbb normadíjazást, másrészt munkásságunknak emelnie kell szakképzettségét és munkalendületét, még jobban el kell sajátítania a gépek kezelését, még észszerűbbé és sikeresebbé tenni munkáját, egyéni és csoportversennyel még jobban emelni az általános munkalendületet. a noviszádi „Vajdasági öntöde“ munkásigazgatója: — A második, tervévben üzemünk termelése megváltozik: áttérünk a finomabb gépek előállítására. E célból új formázógépeket gyártunk, hogy öntödénket korszerűsítsük. Formázó gépeket készítünk más üzemek számára is, öntödénk ez évi tervét 90 százalékkal túlszárnyalta, ezért új tervünk jóval nagyobb lesz. A munkások és alkalmazottak létszámát kétszeresére emeljük. A megkezdett munkáslakások építését is fokozzuk, munkásaink jobb ellátásáért üzemi gazdaságot létesítünk. Folyamatos tanfolyamokon öntőket, lakatosokat, esztergályosokat képezünk ki. Ezenkívül az üzemi csoporttal együttműködve csökkentjük a kimaradásokat. a noviszádi „Marinkovics Szonya“ textilgyár igazgatója: — Üzemünk nemrégen egyesült a noviszádi „Szvila“ (volt Girlisz) selyemgyárral. Ez a gyár egyik osztályunkként termel majd ebben az évben. Hozzánk csatolták még a „Kozara“ textilüzemet is. Ennek gépeit már átszállítottuk és beszereltük munkatermeinkbe. Az egyesítés lehetővé tette, hogy ez évi tervünket 25 százalékkal növeljük. Tervbevettük, hogy idén egy nagyobb raktárt, üzemi munkásotthont és fürdőt építünk. Továbbfejlesztjük a mindennapi nyilvántartást is, mert általa jobban megszervezhetjük a munkát és a felmerülő hibákat azonnal orvosol, hatjuk. Üzemeink vezetői és munkásosztályunk tökéletesen tudatában van a második Terv-év nagyobb feladatainak és felelősségének. Megkérdeztük egy-két üzem vezetőjét és munkáját, hogy mivel várja a második esztendőt. Az üzemvezetők a termelőképesség emelésének terveiről, a munkások a munkaeredmények versenyszerű emeléséről beszélnek. Válaszaikból kibontakozik az új esztendő nagylendületű munkája: tervek és vállalások, újabb lehetőségek és újabb kötelezettségek. Válaszaik azt a megdönthetetlen meggyőződést sugározzák, hogy a második év tervét nemcsak megvalósítjuk, de idő előtt befejezzük és túl is szárnyaljuk. a zrenyanini „Zrenyanin Zsurka“ egyesített bútorgyárak munkásigazgatója: — Új tervünk sokkal több feladatot ró a gyár munkaközösségére, mint a múltévi. A munkamenet leegyszerűsítésével, több új munkás felvételével, a bútorgyár termelését 30 százalékkal növeljük. A meglévő technikai berendezéssel 1948 évi termelési tervünket idő előtt elvégezzük, pénzügyi tervünket pedig 50 százalékkal túlhaladjuk. A szakmunkások hiányát új káderek nevelésével és a félkvalifikált munkások fokozott kiképzésével megoldjuk. Tanoncaink számára otthont építünk. Ezenkívül üzemi gazdaság létesítésével feljavítjuk étkezdénket és munkásaink ellátását. a zrenyaniniZrenyanin Zsarkobútorgyár rohammunkása ez évre a következő kötelezettséget vállalta: Átlag 20 százalékkal túllépi napi normáját- Feljavítja a minőséget. Az apró anyag felhasználásában tíz százalékos anyagmegtakarítást ér el. Az év folyamán egyetlen egyszer sem késik el és marad ki igazolatlanul a munkából. Minden üzemi és termelési értekezleten részt vesz. Ezenkívül részt vesz a munkaközösség minden önkéntes munkaakciójában. A több termelésért vívott harcban versenyre hívja fel a bútorgyár valamennyi rohammunkását, a termelési terv határidő előtti teljesítéséért, a noviszádi „Vajdasági öntöde” rohammunkása, mezőgazdasági munkás volt. Hét hónap óta van a gyárban, s már a novemberi versenyben — annak bizonyítékaként, hogy a nők már minden munkahelyen megállják a helyit, két — az esztergapad rohammunkása lett. — A májusi versenyben tökéletesítem szaktudásomat és mostani normámat 25 százalékkal túlszárnyalom. Ebben a versenyszakaszban a termelési költségek csökkentéséért kérni fogom a norma felemelését. Egyénileg versenyzem, Fumics Szlavica és Török Irén esztergályos munkástársaimmal. a noviszádi »Marinkovics Szonya« textilüzem rohammunkása, a zágrábi »Ivancsica« textilüzem munkásainak példájára a novemberi versenyben nyolc szövőszéken kezdett dolgozni. Az új versenyszakaszban kötelezte magát, hogy normáját tíz százalékkal túlhaladja és jóval feljavítja a minőséget is. — Egyéni versenyre hívom Tubics Rosza váltásban dolgozó munkatársnőmet, aki nyolc szövőszéken dolgozik. Állandóan fejlesztem szaktudásomat és a jövőben igyekszem tevékenyebben résztvenni az üzem dolgozóinak szakszervezeti életében is. Ezenkívül ez a munkásnő a szaktanfolyamon résztvevő munkásokat is segíti a gyakorlati munka mielőbbi elsajátításában. KISS BÉLA POPOV DRÁGA, SERFŐZŐ JÁNOS, MEDIMORLD SZTEPAN, JÁNOSI VERONA, JUHÁSZ MÁRIA DIMITRIJEVICS GYÖRGYE OLTVÁNYI ERZSÉBET, a szuboticaiLa Passionaria, harisnyagyár kétszeres rohammunkása, a szuboticai üzemek tíznapos versenyének egyik legjobbja. A munkásnő eddig átlag 2 perc alatt három pár harisnyát varrt össze. A májusi versenyben vállalta, hogy eléri a két perc alatt négy pár harisnya elkészítését. — A májusi versenyben kötelezem magam, hogy szaktudásomat továbbfejlesztem és gépemen minden eddigi teljesítményt felülmúlok. 5 DIMITRIJEVICS GYÖRGYE, a szuboticai ,,Első ötéves Terv" üzem cipészmunkásból lett igazgatója: — Elvállaljuk, hogy uj tervünk teljesítését 11 hónap alatt elvégezzük. Ezévi tervünkben uj szabású és mintázásu cipő gyártását kezdjük meg. Az uj szabású cipők ízlésesek és minden lábra kényelmesek lesznek. A gyártás eddigi kísérletei jól sikerültek. Az üzem munkahelyén bevezetett normákat újra revízió alá vesszük és feljavítjuk. I -X-X mre Néphős ae¥e. A fasiszta hódítók elleni szabadságharcban nőtt nagyágyá. És ma is nő az újjáépítésben, a Terv megvalósításáért vívott munkacsatában. Nem fogalom, nem legenda. Több ennél. Élő és fejlődő, valóság: gyár- Gépek zúgását, munkapadok csengő-bongó zaját, épülő új műhelyek kibontakozását jelenti. Nagyobb teljesítményt, versenyt, normát, nyilvántartást, munkáslakásokat menzát és üzemi boltot. „Mihály Samu” ez a palánkai jutagyár új neve. Ismét küzdelemre hív. Most azonban nem a fasiszta hadigépek és bunkerek ellen, hanem a termelési terv teljesítéséért. Előrehirdeti szilajon és a róla elnevezett üzemben uj hősöket nevel: a mimika hőseik. Norm az átlépő rohammunkásokat. Diadalívszerü nagykapu. A magasbanyos póznán vörös zászlót lenget a hűvös decemberi szél. Ez a jutagyár bejárata. A kerékszaggattó kocsiút mentén jobbról balról embermagasságú élő sövény. A keskeny gyalogjárót is ez szegélyezi. Mintha lélekző alagútban járna az ember. De csak azdegennek furcsa ez. A benszülöttek megszokták. Talán már észre sem veszik. A nagy gyárudvarban kisebb nagyobb épületek sorakoznak. Műhelyek. Előtérben hatalmas, hosszú csűr. A szürke ponyvák résein nyersanyagban dukál ki. — Ez lesz a lakatos mühely... Most épült A magas termetű idős portás kidolgozott keze uj épületre mutat. Nem ez az egyetlen a gyárudvarban. Az elmúltévben több is készült. Az igazgatóság kibővítette az üzemet. Új épületben, új munkateremben dolgoznak majd a kovács-, lakatos-, asztalos-, szíjgyártó-, hegesztő- és szerszám műhely munkásai . * — Tervünket még nem teljesítettük. Jendrics Mile igazgató nehezen mondja ki ezt a mondatot. Pedig nem az ő hibája, nem a munkaközösség mulasztása ez. A hadirokkant igazgató mellén ott tündököl a 41-es emlékérem. Sokáig harcolt a szabadságért. Kitartóan, becsületesen, honfiként, fegyverrel kezében. És harcol most is a több és jobb minőségű juta, és kenderfonálért. -x— Ezévi termelési tervünk a juta feldolgozását irányozta elő. Az 1946-os évből felmaradt nyersanyag még májusban elfogyott . Az első jutabálákat pedig csak augusztusban kaptuk meg. Nem volt feldolgozandó juta a gyárban. Holt idény kísérteti, a munkások foglalkoztatásának megszakadása. Mégsem bocsátottak el senkit. . . Felkutattuk a környéken fellelhető kenderszárat. Elszállítottuk a kendergyárakba, megtörettük, kioltattuk — és tovább dolgoztunk. Észszerűen kihasználták a régi kendert és nagymennyiségű zsákot készítettek belőle. A gyár nem állt meg. Munkásai nem vesztették el mard holnapra biztos keresetüket. A nyáron üzemük egyesült a beográdi állami kombinált vállalattal. Gépeit leszerelték és ide szállították. E miatt egy ideig leállt a termelés. A gépek beszerelését mégis jóval a tervbevett idő előtt elvégeztek. Jendrics igazgató a gyár dolgozóinak mielőbbi munkába állításával törődött ekkor is. A termelés mégsem indult meg. Négy hónapig szünetelt, mert hiányzott a szükséges villanyeső. A megnagyobbodott gyár ugyanis erősebb hajtóerőt igényelt. Végül ezt a kérdést is helyesen megoldották. Sikerült Sábáéról Palánkéra szállítani és beszerelni az új hajtógépet. Ennek a gépnek szállítása és beszerelése mindössze 20 napot vett igénybe. A termelés megindult ugyan, de nem érte el a megkívánt teljesítményt. Hiányzott az ipari villanyerő. A jutagyárnak, hogy rendesen termelhessen 300 kilowatt áramerőre volt szüksége. Gépe azonban csak 50 kilowattot termelt. Megindult a hajsza az áramért. Végül is a noviszádi villanytelep, amelynek már május 30-tól el kellett volna árammal látnia az üzemet, szeptember végén megkezdte a rendszeres villanyelű szolgáltatást. Győzött a munkások és az igazgató harca. A megnagyobbodott üzem terve is kibővült. — A beográdi gyár gépeivel együtt megkaptuk termelési tervét is. Elegendő szakemberünk azonban ezeknek a gépeknek kezelésére nem volt. Pedig nagy szükség volt rájuk. .. Nem tehettek mást. Szaktanfolyamon kellett új szakembereket kiképezniük. A kurzus megindult. Végzett hallgatói, elsajátítva a kellő szaktudást, mozgásba hozzák a némaságra kárhoztatott gépeket. — A novemberi versenyben dolgozóink jó eredményt értek el. Az élenjárókat a verseny befejeztévelrohammunkássá avatták. Cvetinov Alka 38, Zajac Zuszku pedig 24 százalékkal túlszárnyalta normáját és ötödször is megőrizte, az élenjáró dolgozó címét. Popadics Katica 26 százalékos normatúllépésével harmadszor lett rohammunkás. Snel Károly lakatos, új módszerrel dolgozva, eszterga padján 50 százalékkal túlszárnyalta normáját. Észszerű sütésével évente átlag 7000 dinárt takarít meg a vállalatnak. Az üzem vezetősége észszerűsítővé avatta és pénzjutalomban részesítette. Sijacski Jovanka 35, Tadics Mária és Oreskovics Julia pedig 25 százalékkal túllépte a normát. Mindhármukat rohammunkássá avatták. Ezenkívül 48 dolgozót megdicsértek és megjutalmaztak. A megdicsértek közül különösen Horvátics Alfonz műszaki vezető és Kubányi György szövőmester tűnt ki szorgalmával. — Ezek az élenjáró munkások tették teljesítményükkel és jó példájukkal lehetővé, hogy kibővített novemberi tervünket teljesíthessük. — Üzemünkben — a lakatos, és asztalosműhelyt és az apreturát (kikészítőt) kivéve, — mindenütt bevezettük a műszaki normákat. A fonodában van ugyan munkahely, ahol nincs norma. De csak azért, mert tényleg nem lehet bevezetni Bent a munkatermekben fonógépek zakatolnak. Munkások figyelik éberen az orsókra futó szájokat. Szemük sugarában, mozgékony ujjuk tapintásában ott lüktet a győzniakarás. — Győzni fogunk, — mondja az igazgató. — Győzni fogunk, — dobogják a munkásszivek, a gépek forgó kerekei és a csattanó gépszijak * ,igen" A Plánkai „Mihály Samu” köztársasági jellegű jutagyár munkaközössége győzni fog, mert Tito első ötéves tervének megvalósításáért küzd. Dolgozóinak, munkavezetőinek és igazgatójának magabiztos hitét hirdeti a kapu felett diadalmasan lengő vörös zászló is, büszkén, szabadon Galamb János.