Magyar Szó, 1949. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1949-02-01 / 27. szám

VL ÉVFOLYAM, 27. (1275.) SZÁM NOVISZAD, KEDD, 1949 FEBRUÁR 1 ARA 2 DINAR A sznjii­lipg miszk­rii közleménye az Északatlanti pakli atepieratás a n­yuló lárpáról A nyasan szövetség - az angol-amerikai i­mádó tömb fegyvere E tropso­n A szovjet külügyminisztérium közleményének első része ezt a ci­­m­et viseli, s ebben rövid történeti ismertetését adják az úgynevezett nyugati szövetség megteremtésének. Kiemelik, hogy megteremtői kezdet­től fogva kizárták a lehetőséget, hogy a szövetségben részt vegyenek a népi demokrácia országai és a Szovjet Szövetség A nyugati szö­­vetség megteremtői ezzel megmutat­ták, hogy ez a szövetség nem a bé­keszerető európai országok egyesí­tésére irányul és nem az európai tartós béke biztosításának érdekeit szolgálja, hanem más célokat követ, amelyeknek semmi közük a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdí­tásához. A nyugati tömb megteremtése teljes változást jelent Nagybritan­­ni­a és Franciaország politikájában, elsősorban Németország problémá­it illetőleg és mutatja hogy ezek­ek az országoknak a kormányai le is­kidtak a Jaltában és Potsdamban­émetország kérdésében kötött igyezményekről. A második világ. htv idején a szövetségeseket a ^kler-elenes koalícióban nemcsak zed^ akarat egyesítette, hogy gyo befejezzék a »ittlen Né és a fasizmus ellen ve­­hoev *SZabaditó háborút, hanem, zák a J'«vőben is megakadalyoz­­mu't erőszakot, amely az el.­idézettV lilékben kér világháború Szövet«# Ugyameg a 1942^"­* Magybrda amáv ' A SFHslHs r/SA'Äw*« p-n J^sakadályozását.­sonló sTMn%tára'6 hT\3 Aa: iuté politika kifej­ezés­m'nd az aláfrA és,:?hangban állott mind nld- 6 Országok érdekeivel. keszerető'? va,amennyi európai be- Szodet Szöv°/wre érdekeivel A előtt' Uor! V is- mi-; eh­­hez a politikához ''r',a .ma?tartós béke biztosi ,az e,hr­ápai tartós met erőszak 1 '^nak az u'abb. vér politilM iához ,m^akadá'yozásanak meeterpmü' A 'Vugati szövetség Njgvb­itannia ie.,ent ,h°f.V mondott . é' Franciaország le. sánaf erről amndvS--m­e?akadá,y0,ZiS' hiú!!.!*! 3 0° !tartásáról PS ui. a békeszerető országokra nagyon ve­széyes politikába kezdett azzal a céllal hogy megszid­ódja uralmát más európai országok felett, s nem riad vissza attól sem hogy erre a falra felhasználja a tegnapi támadót is, bár a brüsszeli paktum melléke­­sen kifejezi azt a kívánságot hogy megakadályozzák Németország tá­­madópolitikájának­ feléledését Sem­mivel sem magyarázható hogy Ang­lia és Franciaország kormánya az USA kormányával együtt, azon fá­­radozik hogy most céljai szolgála­tába álltsa Nyugatnémetországot ahol a régi náci és militarista ele­­mek az angol-amerikai megszálló, hatóságok támogatásáva­, egyre na. A szovjet külügyminisztérium — s mint jelentettük — közleményt adott ki az északatlanti paktum megteremtésére irányuló tárgyalá­sokról. Ezúttal részletesen ismertet­jük a már röviden közölt közle­ményt. A közlemény rámutat arra, hogy január 14-én az USA külügyminisz­­tériuma hosszabb okmányt tett köz­­zé »A béke építése kollektív biz­­tonság az Atlanti óceán északi ré­szében« címmel. Ezzel kapcsolat­­ban megállapítja: »Ebben a hivatalos okmányban főbb vonalakban kifejtik az USA álláspontját az úgynevezett »észak­atlanti paktumot« illetőleg, amiről az amerikai kormány a kanadai kormánnyal együtt m­ár a múlt év gyobb befolyást nyernek a közigaz­gatási gépezetben. Rámutat a közlemény arra, hogy a nyugateurópai államok politiká­jának megváltozása támogatásra és bátorításra talált az USA uralkodó köreiben. Kiemeli, hogy az öt nyu­gati állam katonai tanácsa azzal a céllal alakult meg, hogy a nyugati hatalmak csoportját a második vi­lágháborúban szövetséges államok ellen használják fel. A nyugati or­szágok számos államférfi­a és az angol-amerikai és francia sajtó is nyíltan támadó kijelentéseket tesz arról, hogy a nyugati szövetség a Szovjet Szövetség és a népi demo­krácia országai ellen alakult ha­bár ezeknek az országoknak a bé­keszerető politikája kétségbevon­hatatlan és általánosan ismert tény Az öt nyugati állam szövetsége katonai és politikai kiegészítése a Marshall-terv európai végrehajtó kormányzatának. Az európai or­szágok ezen két csoportját az an­gol-amerikai tömb uralkodó körei irányítják s ezeknek a legkevésbé sem­­.H érdekükben a Marshal- tervben és a brüsszeli paktumban résztvevő országok nemzeti és gazdasági céljainak megvalósítása. Az ő céljuk az, hogy erősítsék és kiterjesszék stratégiai, katonai és nyarán megkezdje a tárgyalásokat az angol, francia, belga, holland és luxemburgi kormánnya­. A­ múlt év­­ben az öt emített nyugateurópai ország uralkodó körei közös véde­­lem címén megkötötték a katona­­politikai szövetséget az USA véd­­nöksége alatt, az idén pedig vég­rehajtják az »északatlanti szövet­­ség« megteremtésére irányuló messzemenő angol-amerikai terveket és ebben ugyanezek az európai or­szágok és Kanada vesznek részt az USA közvetlen vezetésével. Ezt hi­­vatalosan is igazolta Truman elnök, amikor január 20-án kijelentette, hogy rövidesen a szenátus elé ter­­jeszti ennek a szerződésnek a ter­­vezetet­, gazdasági hadállásaikat Ahogyan a Marshall-tervnek sem célja, hogy ténylegese­n gazdaságilag újjáépítse az európai országokat, hanem terv­ként szolgál arra, hogy a marshal­l­­zált országok politikáját és gazda­ságát az angol-amerikai uralom hadászati-katonai terveihez idomít­sa Európában, ugyanúgy az új cso­portosulást sem a kölcsönös segít­ségre és a nyugati szövetségbe tar­­tozó országok kollektív védelmére teremtették, hanem abból a célból, hogy folytassák az angol-amerikai uralkodó körök uralmi befolyásá­nak megszilárdítását és további ki­terjesztését Európában és eközben a maguk érdekének rendeljék alá ezeknek az országoknak a kül- és belpolitikáját. A nyugati szövetség támadó jel­­legét mutatja az is, hogy egyre inkább követelik a katonai erők és katonai kiadások növelését. Emel­lett a nyugati szövetség megterem­tői megalakították a katonai bi­zottságot, sőt a nyugati szövetség főparancsnokainak bizottságát is, amelyben az élen Montgomery an­gol tábornaggyal helyet kaptak az öt állam vezérkari főnökei, habár nem bizonyíthatják be, hogy bár­milyen támadás veszélye fenyegeti államukat. Az a sietség, ahogyan ezeket a katonai szervezési intéz­kedéseket végrehajtják, szintén nem azt bizonyítja, hogy ennek az új csoportulásnak a résztvevői biztosítani kívánják a tartós békét Európában. Inkább azt mutatja, hogy politikai nyomást akarna­k gyakorolni egyes európai orszá­gokra és Nyugatnémetorszá­gra is. Ennek az új európai csoportosu­lásnak a megteremtésével egyidejű­leg az USA és Anglia uralkodó kö­rei az utolsó két hónapban az északatlanti szövetség megteremté­sén fáradoztak, amelybe belép az öt nyugateurópai államon kívül Kana­da és az USA is. Az északatlanti szövetség céljai sokkal messzebb­­m­enőek a nyugateurópai tömb cél­jainál. Szoros összefüggésben áll­nak azokkal a tervekkel, hogy erő­szakkal az USA védnöksége alatt megvalósítsák az angol-amerikai vi­láguralmat. Az északaf­and J­oafetum és az ango­-amerikai világuralmi terven E­dm alatt a második részben a szovjet külügyminisztérium közle­ménye rámutat arra­, hogy az észak­atlanti paktum a fő eszköz hogy az egész világon megvalósítsák az USA uralkodó köreinek uralmi poli­tikáját. Az északatlanti szerződés terve­zete világosan mutatja, hogy az angol amerikai tömb világuralomért harcol. Habár az északatlanti pak­tum öt európai ország, Kanada és az USA részvételét irányozza elő, mégis mindenki előtt világos, hogy ez az USA uralkodó köreinek az ügye Mivel pedig így az észak­atlanti paktum ténylegesen az USA és a Nagybritannia uralkodó körei­nek fő eszközévé válik »az Atlantik mindkét partján«, ezzel a paktum egyezik az angol-amerikai világ­uralom megvalósításának támadó politikájával, amit — mint ismere­tes — Churchill, szenzációt keltő fultoni beszédében az USA és Nagy­­britannia fő háború utáni feladatá­nak nyilvánított. Az USA, Kanada és az öt nyu­gateurópai ország részvételén kívül az északatlanti paktum tervezete előirányozza más országok részvé­telét is Ezzel kapcsolatban szó van Svédország, Norvégia és Dánia csat­lakozásáról. Egyes körök indítvá­nyozzák hogy az ezzel kapcsolatos nehézségeket a külön skandináv paktum megteremtésével küszöböl­jék­ ki. Ez nem akadályozná a skandináv országokat, hogy csatla­­kozzanak az északatlanti tömbhöz. Ugyancsak vizsgálják a lehetősé­get hogy Franco Spanyolországa, Portugália, Olaszország, sőt Török­ország is csatlakozzék az északat­lanti paktumhoz. Ezzel párhuzamo­san beszélnek a Földközi-tengeri unió, vagy Földközi-tengeri keleti paktum megteremtéséről, az atlan­ti tömb segédeszközéről is A külön államtömbök egyre na­gyobb számban való megteremtése, az USA és Anglia védnöksége alatt, még inkább kiemeli azt a tényt, hogy a fő imperialista tömbnek egyáltalán nincs regionális jellege hanem egyes hatalmaknak az ér­dekeit, sőt azt a célját szolgálja, hogy a világ minden tája felett uralkodjanak. Ezt igazolja az a terv is, hogy megteremtsék a délkelet­­ázsiai országok tömbjét, amelyet gyakorlatilag a nemrégiben New Delhiben megtartott úgynevezett ázsiai értekezleten már kezdtek megszervezni. Mindez mutatja, hogy az USA és Nagybritannia uralkodó körei azon fáradoznak, hogy az at­lanti tömbbe közvetlenül vagy közvetve minél több államot bevon­janak és ezzel úrrá váljanak fe­lettük. Az északatlanti paktum célja hogy az USA és Nagybritannia uralkodó körei vezetőhelyet foglal­janak el minél több államban és megfosszák őket a lehetőségtől, hogy független nemzeti kül- és bel­politikát folytassanak. Ezeket az államokat segédeszközül akarják felhasználni támadó terveik meg­valósításához. Ebben a helyzetben szó sem lehet arról, hogy a Szov­jet Szövetség és a népi demokrácia országai r­észt vegyenek az északat­lanti paktumban, vagy más hasonló szövetségihez, mivel az északatlanti paktum a hatalmak egy­edő cso­portjának, elsősorban az USA és Anglia uralkodó köreinek azt az erőszakos törekvését fejezi ki, hogy valamilyen módon a maguk céljai­hoz idomítsák más állammok enge­dékeny, vagy velük szemben füg­gő helyzetben lévő kormányának­­politikáját. Ezeknek a tömböknek a megte­remtése és a paktumoknak az alá­írása nem küszöböli ki a számtalan ellentétet és torzsalkodást az eze­ket a paktumokat aláíró országok között. E paktumok nem küszöbö­lik ki az ellentéteket még az an­gol—amerikai tömb fő résztvevői között sem, mivel mind a két ha­talom támadó törekvései lépten­­nyomon összeütköznek egymással. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy nem minden ország kíván csat­lakozni ezekhez a tömbökhöz és a már résztvevő országok sem ren­delik alá magukat minden esetben az angol-amerikai parancsnak. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a keleti gyarmati or­szágokban rohamosan terjed a népfelszabadító mozgalom. Végül meg kell említeni, hogy a Szovjet Szövetség és a népi demokrácia or­szágai megteremtették népeikben az őszinte törekvést, hogy megva­lósítsák a barátság és az országok egyenjogúságának nagy elveit. Már magának a szovjet államnak a fennállása, amelynek hatalma és nemzetközi befolyása növekedik, továbbá az az erőteljes támogatás, amit más országok demokratikus erői nyújtanak neki elháríthatat­­lan akadály minden támadó terv számára, amely arra irányul, hogy bármely hatalom világuralmát meg­teremtse. Ez történelmi igazolást nyert a fasiszta államok felszámo­lásában is, hiszen ezek is grandió­zus világuralmi terveket akartak megvalósítani és ezektől a tervek­től a jelenlegi angol-amerikai vi­­láguralmi tervek csak nagyon ke­véssé különböznek. Közismert tény, hogy az utóbbi időben az angol-amerikai tömb or­­szágai, különösen pedig az USA, haj­landók tovább növelni fegyveres erői két­ katonai költségvetésüket, ki­építeni légi és tengeri támaszpont,­jáik hálózatát a világ minden táján és egyéb katonai terveket készíteni egészen az atombomba háborús fel­használásáig Az USA uralkodó kö­rei a második világháború befeje­­zése után kezdtek légi és tengeri támaszpontokat létesíteni az Atlan­ti és a Csendes óceánon és sok más távoli tengeren, így azután az ame­rikai támaszpontok száma nemcsak nem csökkent, hanem még növeke­dett a világ minden táján. Egész államokat, különösen a szovjet ha­­tárok közelében, hídfővé tettek az angol,amerikai légierők és egyéb fegyveres erők számára, hogy meg­­támadhassák a Szovjet Szövetsé­get. Az USA állandóan új hiteleket nyújt ezeknek az országoknak há­borús fegyverkezésre. Senki sem állíthatja, hogy ez az USA védelmé­ben történik. Véletlennek tekinthe­­tő,­ hogy az USA és Nagybritannia a második világháború után fenn­tartotta közös vezérkari főnökségét Washingtonban és ez a kulisszák mögött folytatja tevékenységét és előkészíti az új támadó terveket? Ha ilyen tervek nem volnának, nem lenne ok arra, hogy ez a ve­zérkar ma is fennálljon Washing­­tonban, sem arra hogy angol és amerikai csapatokat küldjenek egy­­re több országba. Amerikai csapa­tok állnak Európában és Ázsiában még az Egyesült Nemzetek egyes tagállamainak területén is. Világos, hogy ennek a külpolitikának semmi köze az USA védelmének törvényes gondjaihoz és ezt a politikát tel­­jesen áthatja az erőszak szelleme, a támadás szelleme. Sőt mi több, egyes körök az USA- ban Nyugatnémetországot és Ja­­pánt is fegyverként akarják fel­használni támadó terveik megvaló­­­sításához. Ezért nem­ véletlen, hogy az USA mindenféle kifogást hoz fel, hogy elhalassza a német és japán békeszerződés megkötését. Ez az USA uralkodó körei külpolitikájá­­nak­ természetes következménye, mert ez a politika támadó terveken alapul. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni arra hogy az amerikai po­ltika támadó jellegű a demokrati­kus erőkkel és a demokratikus or­szágokkal szemben is, hiszen a gö­­rög nép csak azért nem szabadul,­hatott ki a nehéz helyzetből, mert a népnek idegen reakciós erők hat­hatós támogatásban részesültek kí­vülről. Berlin kérdésével kapcsolatban a szovjet kormány mégegyszer meg­­mutatta, hogy az USA és Anglia jelenlegi uralkodó köreinek nem áll érdekében a megegyezés és együttműködés a Szovjet Szövetség­gel, sőt lemondanak a korábbi egyezményről is. Az USA végül o­­lyan messzire ment hogy most boj­kottálta a kereskedelmet a Szovjet Szövetséggel. Ez a politika azonban elsősorban annak az országnak ká­­ros, ahonnan ered. Mindezek, az USA és Nacybri­­tannia háború utáni külpolitikájára vonatkozó tények bizonyítják, hogy (Folytatás a második oldalon! Sztálin generalisszimusz válasza az Internativa­­lan Service amerikai sajtóügynükség európai igazgatójának kérdéseire A TASS közli Joszáf Viszariono­­vics Sztálin válaszát Mr. Kings Kingsburry Smith, az International News Service amerikai sajtóügy­nökség európai igazgatójának kér­déseire. ELSŐ KÉRDÉS: Hajlandó-e a szovjet kormány megvitatni az amerikai kormánnyal olyan nyilat­kozat kiadását, amely leszögezné, hogy egyik kormánynak sincs szán­dékában a háború eszközéhez fo­lyamodni a másik ellen? VÁLASZ: A szovjet kormány kész volna megvitatni ilyen nyilat­kozat kiadásának kérdését. MÁSODIK KÉRDÉS: Hajlandó-e a szovjet kormány az USA kor­mányával együtt e békepaktum megvalósítására olyan intézkedése­ket tenni, mint a fokozatos leszere­lés? VALASZ: Magától értetődik, hogy a szovjet kormány együttműköd­hetne az USA kormányával a béke­paktum megvalósítására irányuló olyan intézkedések megtételében is, amelyek a fokozatos leszerelésre vezetnek. HARMADIK KÉRDÉS: Várjon ha az USA, Anglia és Franciaország kormánya hozzájárul, hogy el­­­lassza a külön nyugatnémet állam megteremtését addig, amíg a Kül­ügyminiszteri Tanácsot össze nem hívják a német kérdés egészének megvitatására, hajlandó volna-e a Szovjet Szövetség kormánya meg­szüntetni a szovjet hatóságok által foganatosított forgalmi korlátozá­sokat Berlin és Németország nyu­gati övezetei között? VÁLASZ: Ha az USA Nagybri­tannia és Franciaország betartják a harmadik kérdésben kifejtett fel­tételeket, a szovjet kormány sze­rint nincs akadálya annak, hogy megszüntesse a szállítási korlátozá­sokat, mégis azzal, hogy egyidejű­leg megszüntessék azokat a szál­lítási és kereskedelmi korlátozáso­kat, amelyeket a három állam ve­zetett be. NEGYEDIK KÉRDÉS: Hajlandó-e Excellenciád találkozni egy közösen kiválasztott helyen Truman elnök­kel, hogy megvitassál­ ennek a békepaktumnak a kérdését? VÁLASZ: Korábban már ismétel­ten kijelentettem, hogy nem ellen­­zem a találkozót.

Next