Magyar Szó, 1949. április (6. évfolyam, 77-102. szám)

1949-04-01 / 77. szám

2 M agyar Szó A Bolgár hatóságon h­am­­ilárg­iáikkal durván megszegik az egyezményeket A JSzNK kormánya Jegyzékben tiltakozott a bolgár kormánynál Jugoszlávia és Bulgária viszo­nyában csak az együttműködés és a barátság szolgálhatja mindkét ország érdekeit. A múlt tanulságai ékesszólóan bizonyítják, hogy min­den más politika káros. A bolgár vezetők azonban megfeledkeztek erről- lemondtak a közeledés és a barátság kimélyítésének politikájá­ról — a legutóbbi háborúnak er­ről az értékes vívmányáról, — és most lemondanak azokról az egyez­ményekről is, amelyeket a háború után mind a két ország érdekében kötöttünk. A­helyett, hogy harcol­nának ennek a barátságnak a meg­szilárdításáért, mindent elkövetnek, hogy minél inkább rontsák a vi­szonyt Jugoszlávia és Bulgária kö­zött. A vezetőknek ezt a „politiká­ját“ a bolgár kormány számtalan alsóbb szerve hajtja végre, s múlt év júliusa óta a legelképesztőbb ju­­goszlávellenes kihívásokban, külö­nösen a kettősbirtokosok határfor­galmáról szóló egyezmény megsze­gésében tünteti ki magát, e köze­gek eljárásai pedig az utóbbi idő­ben egészen nyíltan arra irányul­nak, hogy kiélezzék a helyzetet a jugoszláv-bolgár határon. Ezek az eljárások újabb olyan nézeteltéré­sek és viszályok forrásai Jugoszlá­via és Bulgária között, amire ju­goszláv részről semmi okot sem adtunk. A jugoszlávellenes kilengések so­rozatában a bolgár határforgalmi közegek az év eleje óta áttértek a vasúti határforgalmi szolgálatról szóló egyezmény legdurvább meg­szegésére, még­hozzá olyan mód­szerekkel, hogy azok nemcsak két szövetséges ország viszonyában megengedhetetlenek, de egyáltalán elképzelhetetlenek civilizált orszá­gok között. Az 1946 november 21-iki jugo­szláv-bolgár vasúti egyezmény ér­telmében mind a két ország ellen­őrző közegei jogosultak arra, hogy a caribrad-dragománi vonalon fe­lülvizsgálják az utasok okmányait és ha van „hivatalos határátlé­pési engedélyük“, akadálytalanul átléphetik a határt. Ezeket az iga­zolványokat a jugoszlávok számára a bolgár népi milícia szófiai igaz­gatósága­ a bolgárok számára a pi­­roti belügyi osztály főnöke hitele­síti. A bolgár határőrök azonban egy idő óta megszegik ezt az egyez­ményt. Külügyminisztériuimunk 1948 november 16-iki jegyzékében ide­jében felhívta a bolgár­­kormány figyelmét ezekre a szerződésszegé­sekre. Azóta azonban, a­helyett hogy a kilengések megszűntek vol­na, számuk egyre növekedik, sőt mind súlyosabb és komiszabb­ jugo­szlávellenes kirohanások is tör­ténnek. Így például id­én január 27-ikén a bolgár határőrök Dragomán ál­lomásán leszállították a vonatról a vonatot kísérő jugoszláv milicistá­­kat és 24 órán át őrizet alatt tar­tották őket. Ugyanez történt mili­­cistáinkkal a kalotk­ai állomáson Petar Radiszavcsics mi!''c­stától, az 5-ös számú vonat kísérőjétől Ansel Dapov bolgár altiszt február 7-én elvette „határátlépési hivatalos iga­zolványát“, Dragománban pedig Nikolov bolgár őrnagy megfenye­gette, ne lépje át többé a határt, mert letartóztatja és majd ítél fe­lette. Másnap visszaadták az ok­mányt, de teljesen szétszaggatottan. Hasonló eset történt február 20-ikán Vaszil Dimitrov és február 21-ikén Drago­jub Gyorgyevics milicistánk­­kal. Radojica Gyuras’novics jugo­­szláv milicistát, miután határátlé­pési okmányait elvették és össze­szaggatták, a bolgár közegek meg durva szidalmakkal is sértegették. Ugyanezt tették február 22-én Jo­­van Tosics, Miodrag Molasevics, Dobromir Gyokovics Csaszlav To­sics, Arszenij Peicsics és Novica Sztojanovics vonatkísérőinkkel, u­­gyanakkor minden ok nélkül egész éjszaka Dragománban tartották a­­ caribródi vámhivatal három vám­őrét. A bolgár határőrök ezzel sem el­­ éget­tek meg, hanem még durva testi támadásokra is vetemedtek, így Miodrag Lucsics milicistát, aki egy mozdonyt kísért Caribródba, Kalotina bolgár állomáson fegyve­res bolgár katonák megtámadták, szerb anyját szidták és ököllel, géppuskatussal összeverték Leta­szították a mozdonyról, majd K­r­­csa Zarev bolgár altiszt odarohant, káromolni és sértegetni kezdte, re­volvert fogott rá és azt kiabálta­­„Azt akarod hogy agyonlőjelek?" Lucsicsot súlyosan összeverve ott­hagyták a perronon és csak másnap adták vissza összeszaggatott ha­tárátlépési engedélyét. Mindezekben az esetekben a ju­­­ goszláv milie­isták, aki­k a személy- ■ vonatokat kísérték, a durva és az­ 1 •­catlani kihívások ellenére béketűrő­­en viselkedtek és a fennálló egyez­mények értelmében feliciti ism­eret­esen telj­esíttették kötelességüket. A JSz­NK külügyminisztériuma 1949 már­cius 12-iki jegyzékeiben erélyesem tiltakozott, és figyelmeztette a bol­gár kormányt határőreinek arcát­lan kilengéseire, felvilágosítást kö­vetelt, hogy a bolgár kormány mi­­­lyen intézkedéseket szándékozik tennii a határszolgálati egyezmény tiszteletben tartásának biztosítása érdekében. Ugyanez a jegyzék fi­­­­gyelmeztette a bolgár kormányt,­­ hogy ha bolgár részről nem nyúj­­­­tanak biztosítékot az egyezmény tiszteletben tartására, hazánk kény­telen lesz érdekeinek biztosítása vé­gett átszervezni a jugoszláv h­atár­­­szolgálatot úgy, hogy a jugoszláv­­ hatá­rközegek jugoszláv területen­­ végzik el a­z ellenőrzést, de nem en­­­­gedi­k meg a bolgár közegeknek sem, hogy Jugoszlávia felé átlépjék a határt. Kormányunk március 12-iki jegy­zéke ellenére nem szűntek meg a bolgár határőrség közegeinek ju­­goszlávellenes kilengései. Tíz bol­gár katona, köztük két vámőr, március 17-én a határon leszedte a vonatról a 125-ös számú vonatot kisérő Dragoljub Gyorgyevicset és két őr őrizete alatt ott tartotta, hogy megvárja a Jugoszláviába visszatérő vonatot. Másnap ugyanez történt Joran Tosics és Braniko Szi­monovics milicistákkal, akiket kényszerítettek, hogy a kálet­inai állomáson egész éjszaka szabad ég alatt várakozzanak A bolgár kato­nák négy vámőrünket kidobták a vonatból és arra kényszerít­ették őket, hogy esőben és hidegben az állomáson várják be a legköze­lebbi vonatot. Jovam Tosics milicis­tát, habár szabályszerű iratai vol­tak, durva erőszakkal kidobták a vonatból, szidalmazták és a pa­rancsnokságra kísérték Még sú­lyosabb incidensek történtek már­cius 22-én és 23-én. Ivan Dimitrov m­illicistét, aki március 24-én azt a vonatot kísérte, amelyen a beográdi bolgár nagykövet is utazott, Drago­mánban Nikolov bolgár őrnagy elé vezették. Ez kétszer arculütötte és ezt mondta: »így jár minden mili­cistátok, ha idejön azonkívül kato­náink gyalog kísérik Dragomántól a határig és egész uton verik. Azt akarod, hogy téged is a határra vezessenek katonáink és útközben »összever­­mek«? Amikor Dimitrov nevű milicistánk figyelmeztette Ni­­kolovot, hogy hazánk szidalmazásá­val és közegeinknek a vonatról va­ló leszedésével megszegik a határ­­forgalmi egyezményt és a b­édi egyezményt is, az őrnagy azt felel­te: »Igen mi megszegjük ezt is és a béd­i egyezményt is.« • Az egyezmény megszegésének ezekkel az újabb eseteivel kapcso­latban Ivkovics elvtárs, a JbzNK szófiai nagykövetségének tanácsosa felkereste Kamenov bolgár külügy­­miniszterhelyettest és felhívta fi­gyelmét azokra az incidensekre, amelyek a jugoszláv kormány már­cius 12-iki jegyzéke után történtek. Kamenov feljegyzett minden ada­tot ezekről a kirohanásokról és megígérte, hogy a bolgár határ­őröket, akik részt vettek bennük, — mint mondatta — »felelősségre fogják vonni«. A jugoszláv képvi­selő ismételten garanciát kért Ka­m­­enovtól arra nézve, hogy az egyezményt tiszteletben tartják, s hogy megszegőit felelősségre von­ják, s erre határozottan ígéretet is kapott. Az események azt mutatták, hogy a bolgár képviselők ígérgeté­sei csak üres szavak. A jugoszláv­­ellenes incidensek továbbra is foly­tatódtak. K­ü­lügy­m­inisz­tériu­munk ezért március 29-én új jegyzéket nyújtott át a beográdi bolgár nagykövet­ségnek, s ebben hangsúlyozza, hogy a bolgár kormány semmiféle intéz­kedést sem tett azért, hogy lehe­tetlenné tegye az egyezmény to­vábbi megszegését, sőt az még dur­vább formában folytatódik. Ez év március 22-én — mondja a jegyzék — Zsivics Szvetomir jugo­szláv milicista kísérte át a 8. számú vonatot Bulgáriába. Kalotinába ér­kezésekor erőszakosan kilökték a vonatból és a földre dobták, miköz­ben Timko Miltiszov altiszt szidal­mazó kifejezésekkel illette Ez év március­­2- án Gyurasino­­vics Radopca jugoszláv milicista ki­sérte át Bulgáriába a 2. számú vo­natot. Amikor Kálót mába érke­zett, behatolt fülkéjébe négy bolgár katona, erőszakkal leszállították a­­ vonatról, s a váróterembe vezették, s ott bezárták és fegyveres őrt állí­­í­­­tot­tak­ az ajtó elé. Bizonyos idő el­telte után megjelent két bolgár ka­tona és egy altiszt. Megmotozták, majd elrendelték, hogy kísérettel gyalog menjen a határra. Arra a megjegyzésre, hogy miért nem vi­szik vonaton, egyik katona hozzá­­ugrott és pofonütötte. Kalotina külterületén utolérték őket Timko Miluszov és Kiril Zarev, a drago­­máni határőrség altisztjei, hív­­ta Jós egyenruhába öltözve, s átvették Gyurasinovicsot, hogy a határra ve­zessék. Egy utkanyamnál Kiril Zarev altiszt revolvert szögezett a mili­­cistára, Timiko Miluszov pedig szi­dalmazni kezdte, azt hajtogatva, hogy megöli és a csatornába dobja. Ezután mindketten ököllel ütlegelni és rugdosni kezdték, így verték és lökdösték maguk előtt egészen ad­dig, míg a határőr-állomásra érkez­tek, s ott azt mondták neki: »Menj és dicsekedj el főnöködnek, s mondd meg neki, Írjon még egy jegyzéket a bülügyminisztériu­m­ út­ján.« Ez év márcus 23 án Dracsevics Dobrivoje jugoszláv milicista a 130. számú vonatot kísérte át Bulgáriá­ba, s két bolgár katonával, a bol­gár vonatkísérőkkel együtt , egy csukott teherkocsiban tartózko­dott. Amikor a bolgár területen lévő Dragoil állomásra érkeztek, a két bolgár katona vonatkísérő megparancsolta neki, hogy szálljon le a vonatról, amit a jugoszláv vo­natkísérő visszautasított, mert ezt a vonatot Dragomá­nig kellett el­kísérnie. Ezután még két katona érkezett, s velük együtt Kiril Zárev altiszt, s az — bár Drazsevics meg­mutatta neki »hivatalos határátlé­pési engedélyét« s a határforgalmi szolgálat rendezéséről szóló egyez­mény kivonatát. — ököllel a mili­cista arcéba ütött, majd vállánál­ fog­va kilökte a vangonből . A jegyzék a továbbiakban­­leszö­gezi, hogy a bolgár h­at­árőrsz­er­veknek mindezek és ezekhez hason­ló eljárásai ugyanabban az időben történnek amikor a bolgár vonat­kísérők minden akadály nélkül vég­zik kötelességüket Jugoszláv terü­leten, éppen az 1946 november 21- én kötött egyeztmény alapján. Mál­tán a jegyzék kiemeli, hogy a bol­gár hatós­ágo­k határsértései mind súlyosabb fel­eket öltenek Ismétel­ten kiélezi a bogár k­ormán­yna­k a fev­eré­vesekb tiltakozását az egyez­mény rn°','t'7e0.asp »A JSzNK külügyminisztériuma megállapítja, — hangzik a jegyzék, — hogy a Bulgár Népköztárs­as­ág kormánya nem nyújtott biztosítékot arra, hogy a Bo­gár NK határőr szervei tiszteletben tartják a határ­­forgalmi szolgálatról szóló egyez­ményt amit nem lehet másképpen magyarázni, csak úgy, hogy ez a Bolgár NK kormányának tudtával történik. Tekintettel erre, a bolgár határőrszervek eljárásaival terem­­tett helyzetre, a JSzNK külügymi­nisztériuma kormányának utasítá­sa alapján tudomására hozz­a a Bol­gár NK kormányának, hogy _ a JSzNK kormánya — ha mégis néz­­kednek az ilyen eljárások, amelyek­kel a bolgár határmenti hatóságok megszegik a határforgalmi szolgá­­latról szóló egyezményt, — akkor átszervezi a jugoszláv határ­szolgá­latot oly módon hogy a jugoszláv határforgalmi közegek csak jugo­szláv területen fogják végezni az utas­­csomag, és áruforgalom ellen­őrzését. Ebben az esetben a bolgár köze­gek, amelyek most akadálytalanul végzik kötelességüket a JSzNK te­rületén, szintén nem folytathatják többé munkájukat Jugoszláviában­. Abból a célból, h­ogy a bolgár ha­tóságoknak lehetőségük nyíljon és idejük legyen ara, hogy amint meg­ígérték kivizsgálják az incidense­ket, és felelősségre vonják a bűnö­söket a jugoszláv milicisták március 26-tól 29-ig nem lépték át a bolgár határt. Amikor azonban március 29- én reggel milicistáink Miodrag Pav­lovics és Drazsevics Dobrivoje is­mét átkísérték a vonatot a bolgár állomásig, akkor Dragománban újból megtámadták véresre verték és ar­ra kényszerítették őket, hogy gya­­lag menjenek vissza a 24 km-nyire lévő határra. E miatt az újabb tám­a­dás miatt amelyre kormányunk számos figyelmeztetése ellenére sor került, a jugoszláv milicisták már­cius 30-ától kezdve többé nem kí­sérik át a határon a vonatokat s a bolgár határforgalmi szervek sem léphetnek többé a mi területünkre. A bolgár határforgalmi szervek kirohanásainak és a vasú­ti határ­forgalomról szóló egyezmény meg­szegésének a háttere egészen vilá­gos. A felelős bolgár vezetők min­den módot felhasználnak arra, hogy nézeteltérést idézzenek elő és kiélez­zék a viszonyt hazánkkal, hogy utána­­Jugoszlávia Bulgária iránti ellenséges magatartásáról« beszélhes­senek. Ez megmutatkozott a beo­­grádi bolgár ügyvivő kísérletében is, hogy kormányunk indokolt és egyedül lehetséges döntését a határ­forgalmi szervek határátlépésének megszüntetésével kapcsolatban úgy mutassa be mintha »a vasúti for­galomról szóló egyezmény felmon­dása« a mi részünkről történne. A módszer világos. Először durván megszegik az egyezményt és a ju­goszláv szerveknek lehetetlenné te­szik hogy a gyakorlatban végre­hajthassák, utána pedig kijelentik, hogy ezt az egyezményt — Jugo­szlávia mondja fel! És így új téma születik a jugoszláv-elenes hajsza számára. A bolgár vezetőik átlátszó jugoszlávellenes mesterkedései akik­nek az utasításai szerint történnek mindezek a jugoszlávellenes kivo­­nások a Tájékoztató Iroda határo­zata óta nem moshatják le róluk a felelősséget a jugoszláv-bolgár viszony romlásáért. A bolgár hatóságok jugoszlávelle­nes kirohanásai károsak magára a bolgár népre nézve. A bolgár veze­tő emberek egyetlen épeszű embert sem győzhetnek meg hazájukban arról, hogy a jugoszlávellenes pro­vokációkra épített elv nélküli poéti­kájuk használ a Bolgár Népköztár­saság érdekeinek. A bolgár nép tud­ja, hogy a szocialista Jugoszlávia népeivel való barátság az egyeb­k­i egészséges politika amely az ő ér­dekét szolgálja A Tájékoztató Iro­da határozata után hazánk elen in­dult szocialista-ellenes hajsza pedig káros mind a szocialista front egy­sége mind pedig külön a Jugoszlá­via és Bulgária közötti baráti vi­szony szempontjából is A jugoszláv ellenes provokációk szitásában a bolgár kormány nagy felelősséget vállalt magára .épe és a történe­lem előtt (Tanjug) Wallace harcra hívja az amerikai népet az Atlanti-paktum ellen Henry Wallace rádióbeszédet mondott és különösen éles hangon bírálta a szovjetellenes katonai szövetséget — az Atlanti-paktumot — és az USA-nak azt a politiká­ját, amely háború felidézésére irá­nyul. Négy év előtt halt meg Roosevelt és azóta minden tavasz­­szal újabb merénylet készül a bé­ke ellen. Az Atlanti-paktum az idei merénylet, arra való, hogy az Egyesült Nemzeteket egymással szemben álló nemzetek testületévé tegye. Wallace erélyesen szembe­szállt azokkal a hazugságokkal, a­­melyek szerint a Szovjet Szövet­ség veszélyezteti Amerika bizton­ságát. Rámutatott arra, hogy a Szovjet Szövetség határain kiépí­tett katonai támaszpontok hálóza­ta azt mutatja, hogy Amerika ké­szül támadásra. Szovjet részről számtalanszor készségüknek adtak kifejezést, hogy közvetlen tárgya­lásokon rendezzék a vitás kérdé­seket, a Fehér Ház és az USA külügyminisztériuma azonban a bé­kés ajánlatra az Atlanti-pakt­um­­­mal felelt. Wallace végül felhívta az amerikai népet, emelje fel til­takozó szavát az Atlanti-paktum ellen, az UNO megvédése érdeké­ben és azért, hogy megtalálják a kölcsönös megértés lehetőségét a Szovjet Szövetséggel. NAV MOsweü't a XomsEomal • 11-ik kongresszusa Moszkvából jelentik: Március 29-én a Kremlben összeült a lenini ifjúkommunisták szövetségének, a Komszomolnak a 11-ik kongresszu­sa. Részt vesznek a Szovjet Szövet­ség valamennyi köztársaságának kiküldöttei, azonkívül a donbaszi bányászifjúság, a gorki gépüzemek ifjúságának, az uráli fémipar, a szibériai kolhoztagok ifjúságának kiküldöttei, a szovjet értelmiségi ifjúság képviselői és mások. A kongresszus ünnepélyes megnyitása után egyhangúlag jóváhagyták a napirendet, amelyen a Komszomol Központi Vezetőségének jelentése, a Központi Felügyelőbizottság je­lentése, beszámoló a Komszomol is­kolai munkájáról, a Statútum mó­dosítása, az új Központi Vezetőség és az új központi felügyelőbizott­ság választása szerepel. A Központi Vezetőség nevében Miha­ilov titkár terjesztette be a jelentést. Hangoztatta hogy a 11-ik kongresszust abban a fontos idő­szakban tartják meg, amikor a szovjet nép, Lenin­ Sztálin párjá­nak vezetésével, sikerrel tovább­fejleszti a szocializmust és fokoza­tosan áttér a kommunizmusba. Eb­ben az időszakban a Komszomol feladata, hogy még jobban kifej­lessze a szocialista versenyt, tá­­mogassa az ifjúság minden alkotó kezdeményezését és mindenkor gondoskodjék a munkásifjúság ipa­ri- technikai szakképzettségének to­vábbfejlesztéséről. Beszámolóját Mihajlov a nemzetközi helyzet is­mertetésével fejezte be. Hangoz­tatta, hogy a szovjet ifjúság har­col a világ demokratikus ifjúsága egységének megszilárdításáért. A szovjet ifjúságot Lenin és Sztálin nevelte és ez az ifjúság becsület­­­tel teljesíti történelmi hivatását, igazolja, hogy joggal viseli az e­­gész világ demokratikus ifjúsága élcsapatának nevét. Mihailov beszédét nagy lelkese­déssel fogadták. nv TRIESZT DOLGOZÓI TILTAKOZ­NAK AZ ATLANTI-PAKTUM ELLEN A trieszti szlovén-olasz Népfront közgyűléséről táviratot intéztek a Biztonsági Tanácshoz Beavatkozá­sát követelték az Atlanti-paktum ellen Különösen erélyesen tilta­koztak az ellen, hogy Trieszt Sza­badterületet bevonják az Atlanti­paktumba és ezzel veszedelmes ka­­cérforgik 1«« IV. 1 » A világ írósága lelkesen köszönti a néve kongresszust Az ifjúsági világszövetség párisi főtitkársága közölte hogy a béke érdekében Párisba összehívott világ­kongresszus mozgalmához az ifjú­ság a világ minden tájáról nagy lel­kesedéssel csatlakozott. A vietnami, a mongol népköztársaságbeli, a ro­máin ifjúsági szövetség, a német sza­­badifjúság szövetsége csatlakozott az összehívókhoz. Angliában a la­­burista főiskolai ifjúság szövetsége, a­ kommunista ifjúsági szövetség, sőt az angol ifjúsági központi szö­vetség is elhatározta hogy elküldi am­egbízottait a kongresszusra. A pá­risii kongresszus után nagy ifjúsági béketüntetést rendeznek Parisban és ezer résztvesz több mint ezer belga l­ki is Az olasz szakszerveze­tek ifjúsági bizottsága tíztagú kül­döttséget küld. Dániából, Svédor­szágból, Venezuelából Braziliából és sok más országból érkezett jelentés arról hogy nemcsak az értelmisé­giek és a demokratikus nők hanem a demokratikus ifjúsági szervezetek­ is elküldik delegátusaikat a világ­kon­gresszusra. 350.00 MUNKÁS TIL­TAKOZÓ SZTRÁJKJA SZICÍLIÁBAN Szicília szigetén, Parma megyé­ben, 350.000 ipari és mezőgazdasági munkás egynapos általános sztrájk­kal tiltakozott az ellen, hogy ebben a megyében az utóbbi hónapban több mint 30 gyár és vállalat be­szüntette a munkát. A megye vala­mennyi városában és falvában tö­­meggyű­léseket rendeztek. Sok he­lyen összeütközés volt a tömeg és a rendőrség között. A karabinienk Párnában tömeges letartóztatást eszközöltek. AZ ANTWERPENI KIKÖTŐ­ MUNKÁSOK SZTRÁJKJA Antwerpenben sztrájkba léptek a kikötőmunkások és a rendőrség semmiféle erőszakkal sem tudja ar­ra kényszeríteni a munkásságot, hogy _visszatérjen munkahelyére A kikötőben megszűnt minden mun­ka. A sztrájkolók követelik a mun­kanélküli segély felemelését és egyben harcolnak a békéért. A sztrájk­gyorsen Van Braden, a bel­ga Kommunista Párt cevk vezető­je rámuta­tott arra, hogy a Mar­shall-terv a tönk szélére áttatta Belgiumot és a Spaak kormány a termedószelemű amerikai tömbbe kényszerítette az országot, habár Belgiumnak békére van szüksége. A gyűlés határozatot fogadott el és ebben tiltakozik a h es­en hogy Belgiumot bevonják a gonosz At­lanti Paktumba.

Next

/
Thumbnails
Contents