Magyar Szó, 1949. október (6. évfolyam, 233-259. szám)
1949-10-01 / 233. szám
VI. ÉVFOLYAM, 233 (1481) SZÁM NOVISZÁD, SZOMBAT, 1949 OKTÓBER 1. ARA 2 DINAR Tito marsal beszéde a pionírokhoz Kinek építjük a gyárakat, kinek építjük ezt az országot ? Nektek, jövendő polgárainknak Kedves gyerekek és kedves vendégek! Ezzel a gyermekhéttel kapcsolatban hangoztatni akarom, hogy ennek semmiképpen sem szabad kampányszerű jelleget ölteni. Az anyáról és gyermekéről, gondoskodás a legkisebbekről, az iskola előtti korban lévő gyermekekről, az iskolás gyermekekről a középiskola végéig és a gazdaságban dolgozó gyermekekről — mindez a szorosan összefüggő kérdések olyan láncolata, amely ténylegesen egyetlen elválaszthatatlan kérdést alkot. Mert többé nem szabad megtörténnie annak, hogy kampányszerűen gondoskodnak az anyákról és ápolásukról anélkül, hogy ugyanakkor ne gondolnának arra, mi lesz a gyermekekkel, amelyeket ezek az anyák szülnek, különösen a dolgozó anyák gyermekével, amikor ezek az anyait emiatt kénytelenek elszakadni gyermeküktől. Felvetődik a kérdés, hogyan nevelik és ápolják majd ezeket a gyermekeket és meglesznek-e a feltételek ehhez? Ezt a kérdést pedig nem lehet kampányszerűen megoldani, nem oldhatják meg sem maguk a szülők, sem maguk a néphatóságok. Csak egyik és másik részéről is együttes erővel lehet megoldani. Ez pedig megköveteli a rendszeres munkát a szüntelen gondoskodást a gyermekekről és arról, hogyan állják őket lábra és maholnap milyen polgárai lesznek majd szocialista országunknak. Vájjon a mai napig eleget végeztünk-e ezen a téren? Nyilván nagyon káros volna ha a magunk megnyugtatására azt mondanánk, hogy eleget tettünk. Nem tettünk eleget. És vájjon megtettünk-e mindent, amit tehettünk? Nem tettünk meg mindent nálunk, habár megtörténtek a szükséges intézkedések, hogy a gyermekekről gondoskodjunk, a gyermekkel magával még nem törődnek eléggé. Meg kell ezt mondanom, mert vannak olyan járási párt vezetőségek, járási népbizottságok, sőt városi népbizottságok... is, amelyek nem gondoskodnak kellően a gyermekekről. Van olyan népbizottság, amelyik jól működik, de sok olyan van, amelyben nincs meg a kellő megértés az anyák és gyermekekről és a gyermeknevelésről való gondoskodás iránt. A felsőbb hatóságok, nemcsak a szövetségi kormány, de az egyes köztársaságok felsőbb hatóságai sem tudják maguk megoldani ezt a kérdést. Megszabhatják az általános irányvonalot, előteremthetik az ehhez szüfésés üres anyagi eszközöket, — ma megvan a lehetőségünk arra, hogy rendelkezésre bocsátjuk a szükséges anyagi eszközöket — de ezt az irányvonalat azután követni is kell. Amikor az anyákról van szó, meg kell mondanom, hogy alkalmam volt meggyőződni, hogy némely emberben egyáltalán nincs megértés az anyáként, akik életet adnak, vagy adtak el polgároknak, mint ahogy nincs b®nnük megértés a gyermeknevelés és ennek jelentősége iránt sem «fordult például azan eset, hogy anyáknak, akiknek több gyermekük van — öa vagy akár csak kettő — nem adtak élelmiszerjegyet azért, mert nem mehettek munkára, vagy nem mehettek el a Front egyik vagy másik akciójára. Azok a vezetők, akik így állítják be a dolgot, nem fogják fel, hogy mi az a társadalom számára hasznos munka. A gyermekét sierető anya a leghasznosabb társadalma a hasznos munkát végzi és közte, valamint aközött aki munkára mivt nem szabad különbséget tenni. Sőt, a többgyermekes anyáknak még több lehetőséget kell nyújtani hogy gyermekeiket helyesen nevelhessék , meg kell mondanom nektek, hogy benneteket, apróságokat, nevelni ;ne0 Van egyszerű, mert vannak nehezen hajlítható gyermekek és ha nem nevelik őket rendszeresen, maholnap rossz polgárokká válnak. Örülök, hogy ma láthatlak benneteket, a legjobbakat hazánk legjobb gyermekei között. Nektek, legjobbaknak, kell példát szolgáltatnotok a többieknek, hogyan dolgozzanak, hogyan kell nevelni az anyáknak pedig, akik otthon maradnak, hogy gyermekeiket neveljék, meg kell kapniok minden szükségest Ugyanúgy mint a munkába járóknak, hogy gyermekeikről még inkább gondoskodhassanak A vállalatokban nem gondoskodnak eléggé az anyákról és a vezetők, habár szigorúan kellene tartaniuk magukat a törvényekhez és kormányrendeletekhez, gyakran megszegik a törvényt. Például előirányoztuk, hogy az anyák a szülési időszakban 90 nap szabadságot kapjanak, hogy a gyermeknek szentelhessék magukat, de evvel nem törődnek eléggé, ezzel a rendelkezéssel visszaélnek és némely vállalati igazgatók és vezetők önkényesen megkurtítják a megszabott időt. De nemcsak ez. Előfordul, hogy a határidő után ezek az anyák dolgozni akarnak, mint a többi munkásnő, illetve alkalmazott és közalkalmazott, de gyermekeik magukra maradnak otthon, ha nincs senki a házban, felügyelet nélkül maradnak. Többször előfordult az is, hogy ilyen anyák éjszaka dolgoznak, aminek nem volna szabad megtörténni. Vannak más hasonló példák is. Ez nem általános jelenség, de vannak ilyen szabálytalanságok. Egyszóval az anyáknak nem adják meg mindenütt az előirányzott könynyítéseket. A vezető elvtársak jegyezzék meg maguknak, hogy amikor így cselekszenek, igazságtalanságot követnek el államunkkal és országunkkal szemben, mert ezzel megszegik a törvényt, s ennek nem szabad, megtörténni. Továbbá van rá eset, hogy nem törődnek eléggé bölcsődék, és napközi otthonok felállításával. A társadalmilag hasznos munkában foglalkoztatott munkásnő vagy alkalmazott, akinek kis gyermeke van és vállalatától vagy intézményétől messze lakik, nem fogadhat fel munkaerőt, hogy gondoskodjék gyermekéről, mert ez nem volna racionális Elvtársaim pedig — a nagy beruházási építkezéseknél gyakori eset — figyelmen kívül hagyják ezt és nem gondoskodnak gyermekintézmények, bölcsődék és otthonok építéséről, hogy az anyák még dolgoznak otthagyhassák gyermekeiket, akár a vállalat mellett létesített gyermekintézményben, akár az utcában vagy környéken, amerre laknak. Hiszen ha egy asszony egy gyermekkel foglalkozik ez a nem észszerűen kihasznált munkaerő, az az észszerű, ha mondjuk 20, vagy már amennyit megállapítanak, gyerekre jut egy nevelőnő és gondoskodik a gyermekekről, amíg anyjuk dolgozik. Hallottunk olyan kifogást, hogy ezt azért nem tették meg, hogy ne okozzanak anyagi kárt. Ez helytelen és hibás felfogás Nekünk ezt a rendszert meg kell teremtenünk, mert országunk szocialista ország. Mi ma a legfontosabb, a legértékesebb hazánk számára? Az ember, az ember pedig olyan lesz, amilyennek nevelik. Ezért kell törődnünk vele, hogy a gyermeknek, aki holnap ennek az országnak öntudatos polgára lesz, biztosítsuk a jó és helyes nevelés minden feltételét, hogy a szocialista Jugoszlávia egészséges és helyesen nevelt polgárai legyenek. Ezért elvtársaink kötelessége a törvény értelmében is, hogy mindenütt, ahol nagyobb gyárak vagy intézmények épülnek és sok asszonyt foglalkoztatnak, törődjenek bölcsődék és napközi otthonok építésével is Hiszen az anyák nem hagyhatják magukra a gyermeket, a Front és a női szervezet fáradozása pedig, hogy ebben segítsen, nem elegendő, mert a gyermekeknek, különösen apró gyermekeknek egyetlen pillanatra sem szabad a nevelőnő éber szemének felügyelete nélkül maradniok. Államunk erre a célra rendelkezésre bocsát minden anyagi eszközt, de még sincs mindenütt elég megértés ez iránt és az emberek így gondolkoznak. Először felépítjük a gyárat, azután gondoskodunk majd a bölcsődéről, hiszen ez az életszínvonal kérdése. Nem, elvtársak, az életszínvonal fokozatosan emelkedhet, de a gyermeknevelés nem várhat addig, amíg a gyárak felépülnek. A gyermekintézményeket, bölcsődéket és napközi otthonokat a gyárakkal vagy egyéb intézményekkel egyidejűleg kell építeni, hiszen nem is kerül ez olyan sokba. Az iskolai ifjúságról is jobban kell gondoskodni, mert ezek a gyermekek sem tudnak önállóan gondolkozni és magánosan élni. Abban a korban vannak, amikor ha magukra hagyják őket, rossz irányba fejlődhetnek. Nekik is szükségük van idősebb nevelőre és közös életre. Nektek megvan a pionírszervezetetek, városotok, vasulatok és egyebek. Ez rendjén van. De ez még nagyon kevés. Gyorsabban és több gondossággal kell felépíteni a gyermekotthonokat, pionírotthonokat, gyermekkerteket, egyszóval azokat a helyeket, ahol több gyermek lehet együtt és kollektív életet élhet. E téren sem történt még valami sok nálunk és itt is gyökeresen kell változtatni. Ez nem csak a felsőbb néphatóságok, a köztársasági kormányok és a körleti bizottságok kötelessége, hanem a járási és helyi bizottságoké is. Egyetlen helyi bizottságnak, egyetlen falunak sem szabad elfeledkeznie arról, hogy a gyermeknevelés terve ugyanolyan fontos terv, mint a vetési terv vagy egyéb terveink. Elmondok nektek egy esetet, hogy mennyire nem gondoskodtak a gyermekekről, ezt nemrégen hallottam egy boszniai faluban tett látogatásom alkalmával. Amint a néppel beszélgettem elpanaszolták nekem az anyák, hogy nem kapnak tejet a gyermekek számára, habár itt állami birtok és tejgazdaság van Csak azok a gyermekek kapnak tejet, akiknek anyja vagy apja ott dolgozik a birtokon, de már azoknak a munkásoknak a gyermekei akik a birtokon dolgoznak ugyan, de erdei munkát végeznek, nem kapnak tejet Elmondták az anyák azt is, hogy egy ideig kaptak, de aztán rendelet jött, hogy minden tejet feldolgozzanak sajtnak, vannak és egyébnek és azóta nem kapnak. Csodálkoztam, hogy így fogják fel és így állítják be a dolgot, hiszen a gyermek az első! Hát kinek teremtsük a gyárakat és építünk mindent, kinek a számára építjük ezt az országot? Jövendő polgáraink számára. Mit ér nekünk a gyár, ha nincsenek egészséges polgáraink. És azok az anyák, akik panaszkodtak, azok nem ugyanolyanok mint a többi anyák, vájjon nem ugyanannak az államnak anyái? Itt nekik volt igazuk, mert teljesen mindegy, mindannyiuknak egyforma joguk van. Csakhogy azokban, akiknek erre gondolni kellett volna, nem volt elég megértés a gyermekek iránt és nem gondoskodtak róluk. Van még ilyen eset, amilyent említettem. Éppen ezért a jövőben ebben a kérdésben szigorúabbaknak kel lennünk. Tudnotok kell, kedves gyermekek, hogy mi fentről gondoskodunk rólatok és törődünk veletek. Igaz, nem mindenkor ellenőriztük eléggé, hogy végrehajtották-e rendeleteinket és ez a mi hibánk, mert amikor meghoztunkegy törvényt, vagy kormányrendeletet azt gondoltuk, hogy tettére válik. Ezért ma, amikor visszatekintünk, hogy mi történt eddig, mi lehetett volna és minek kellett volna történni, láttuk, hogy mi vagyunk a hibásak, mert nem vontuk felelősségre azokat, akik a törvényes rendelkezéseket végrehajtották?. Mától kezdve, ígérem nektek, felelősségre vonjuk őket, hiszen az állam megadja a szükséges eszközöket. Iskolai ifjúságunk érdekében sem tettünk meg mindent. Iskoláinkban gyakran kicsik a tantermek, sőt nincs is elég. Gyermekotthon sincs elég. Némelyik állami intézmény pedig egyszerűen kisajátította a gyermekotthonokat és nem megy ki onnan, azt hiszi a gyermekek az utcán is maradhatnak. Nem, ezek az otthonok gyermeknevelés céljára épültek és a gyermekeké kell, hogy legyenek. Az intézmények pedig amelyek beköltöztek a gyermekotthonokba, menjenek ki onnan és gondoskodjanak arról, hogy helyiségek épüljenek számukra. E téren sem tettünk meg mindent. Nem ellenőriztük, vájjon végrehajtották-e azt az intézkedést, hogy a gyermekotthonokat ki kell üresíteni, hogy a gyermekek használhassák őket. Mindezen felül felsorolhatnék még egyéb szabálytalanságokat és szabálytalan eljárásokat, de ez hoszszú volna és nincs is rá szükség, hiszen majd beszélünk mi közvetlenül azokkal, akikre ez tartozik. Csak azt akarom még egyszer hangoztatni, hogy az anyákról és a gyermekek neveléséről , születésüktől egészen addig, amíg a maguk lábára nem állnak, nem gondolkoznak a maguk fejével és nem tudnak gondoskodni magukról —■ gondoskodnia kell valamennyi államszervünknek a néphaitóságok legmagasabb szervétől a legalacsonyabbig. Most pedig néhány szót mondok nektek, ifjú pionírjaim és általatok minden pionírunknak, szerte Jugoszláviában. Tudjátok, hogy vannak jó, kevésbé jó és rossz gyermekek. Ne gondoljátok, hogy ezt én nem tudom Tudom és ezért a jobbaknak kell hatniok a kevésbé jókra, nevelniük kell őket, hogy ők te jók legyenek. Nálunk még meg vannak a régi társadalmi felfogás maradványai, amikor a gyermekeket még magukra hagyták és az utcára ízták Ezek ma már nagyobbá -a gyermekek és nehezebb nevelni őket. De ma, amikor az egész országban forr a szocialista építés, gondoskodnunk kell ezekről a gyermekeinkről, nekik te tanulniok kell. Valamennyi gyermekünknek tanulni kell. Engedelmeskedjenek szüleiknek és nevelőiknek, járjanak az iskolába és fáradhatatlanul tanuljanak. Sose hanyagolják el a feladataikat. Egyszóval törődjenek vele, hogy nevelőiknek és szüleiknek öröme teljék bennük és munkájukban. Ti is versenyezzetek egymással mint a munkások és többi dolgozóink, versenyezzetek ki végzi jobban a feladatát. Ha valamit nem jól végeztek, ne hivatkozzatok arra, hogy vannak rosszabbak is nálatok. Sose vegyetek példát a rosszabbakról. Mindig csak a jobbakról és arra törekedjetek, hogy olyanok legyetek, mint a legjobb közöttetek. Én, kedves gyermekeim, néhány olyan dolgot is mondtam, amit ti még nem érthettek meg és nem tudtok felfogni. Azért tettem ezt, hogy az idősebbek, akik itt vannak veletek, de lejjebb a néphatóságaink és szerveink is, értsenek belőle. De amit megértettetek és tudnotok kell az az, hogy népi államunk, a felsorolt sok fogyatékosság ellenére is messzemenően gondoskodik a gyermekekről. Vannak más fogyatékosságok is, ezt jól tudom. Elmondok még néhány esetet, hogy ti te tudjátok. Például nálunk a városokban nincs elegendő tej, nekünk pedig tele vannak raktáraink tejporral és konzervvel, de az anyáknak nem jut tej a gyermekek számára. Ez a tej ott romlik a raktárakban , és mi nagy anyagi kárt szenvedünk azért, mert akadt valami irodakukac, nem gondolkozik és nem osztja ki a tejet, mert nem hagyták jóvá. De azok közül, akiknek jóvá kell hagyniok, szintén van olyan, aki az irodaszékemet követi, egyáltalán nem gondolkozik — akár járási, akár városi bizottságról van szó — és eszébe se jut, hogy kiadja a tejet. Némelyek attól félnek, hogy holnapra nem lesz és ezért nem adják. Vagy vegyünk más példát, azt amikor nem gondoskodnak a gyermekek ellátásáról a pontrendszer alapján. Egy időben nálunk egyáltalán nem készítettek cipőt a gyermekek számára, csak a felnőttek részére, mintha a gyerekeknek nem is kellene cipő. Megtudtuk ezt és megkérdeztük, hogy miben fognak a gyermekek járni." Gyerekcipőket te kell készíteni legkisebbtől a legnagyobb számig, sőt topánkat is a legkisebbek számára. Nem kell ezeknek fényűző lakkcipőknek lenni, jó a közönséges cipő is, de jó és erős legyen. Az, hogy nem irányozták elő, hogy a gyermekek számára ennyi és ennyi cipő készüljön, mutatja, hogy milyen kevéssé törődtek még a legfelsőbb helyen is, a gyermekek szükségleteivel Az ilyen és hasonló fogyatékosságokat a leggondosabban ki kell küszöbölni. Azért mondom mindezt, hogy tudjátok mi mindent kell tenni a gyermekekért, és hogyan kell gondoskodni róluk. Ti pedig legyetek méltók szocialista hazátok gondoskodására. Legyetek jók, tanuljatok jól, és igyekezzetek a legjobbak lenni, nevelkedjetek a szocialista Jugoszlávia szellemében A legjobbakról vegyetek példát és ne irigykedjetek egymásra Ez vonatkozik valamennyi gyermekünkre és ti, a legjobbak, a legjobbak között, valamennyi köztársaságunkból, mondjátok el ezt és szolgáltassatok példát nekik. Mialatt Tito marsal beszélt, a 80 gyermek maga volt a megtestesült figyelem Lélekzetvisszafojtva hallgatták nagy tanítómesterüket. Végezetül a gyermekek előadást rendeztek Tito marsai számára: szavaltak, énekeltek, táncoltak és amikor másfél óra után elhagyták a Béli dvort feledhetetlen emlékkel távoztak és leírhatatlan öröm töltötte el őket. Csütörtök délután Tito marsal a Béli-dvorban fogadta a pionírok 80 tagú küldöttségét. A küldöttséget az ország minden vidékéről a legjobb pionírokból állították össze. Zászlóval az élen sorakoztak fel, merev ágyász-állásban és érces hangon üdvözölték a marsait a pionír üdvözlettel: »T’toval a hazáénk előre!« Amikor azonban Tito marsai mosolygó arccal hozzájuk lépett és szívélyes szavakkal üdvözölte őket, felbomlott a rend és a gyermekek igazi gyermeki rajongással vették körül Tito marsait. Midegyik kezelni akart vele és az sem nyugtatta meg őket, amikor Tito megígérte, hogy mindannyian sorra kerülnek. Nadezsda Jelicsin pionírlány köszöntő szavai után Tito marsal megvendégelte a gyerekeket. Maga addig elbeszélgetett az anya- és gyermekgondozó szövetség vezetőivel Utána a gyermekek ismét a marsai köré gyülekeztek, szabadon beszélgettek vele, kérdésekkel ostromolták. De amint Tio marsal beszélni kezdett hozzájuk, elnémultak és valósággal lesték szavait, csak arcuk és szemük ragyogása mutatta, hogy felfogják, milyen nagy élményben van részük