Magyar Szó, 1949. november (6. évfolyam, 260-284. szám)

1949-11-01 / 260. szám

2 Befejezte építkezési tervét az apatini „Tito marsalll termelő szövetkezet A szövetkezeti építkezési hét ide­je alatt, amely október 23-ától no­vember 1-ig tartott, a noviszádi já­rás termelő szövetkezetei gyorsí­tották a gazdasági udvarok építé­sének iramát. Az idén sok szövet­kezetben gyarapodott az állatállo­mány és ezért nagyon fontos, hogy a szükséges épületeket még a tél beállta előtt felépítsék, hogy vé­dett helyre központosítsák az álla­tokat. A termelő szövetkezetek a na­pokban nagyobb mennyiségű építő­anyagot kaptak, ami lehetővé teszi, hogy még a rossz idő beállta előtt több új épületet felépítsenek. Az építőbrigádok eredményei azt mu­tatják, hogy az építkezési tervet legtöbb szövetkezetben megvalósít­hatják. Példa erre a ravnói »Nova Vojvodina« szövetkezet kimagasló teljesítménye, ahol 5 nap alatt felépítettek egy 50 méter hosszú tehénistállót. Ezt a munkát 30 szövetkezeti kőmű­ves végezte 100 szövetkezeti tag se­gítségével. Jó eredményeket ért el a bácskijáraki »Crvena Zvezda«­­«. Építőbrigádja más szövetkezetekből segédkező tagokkal 8 nap alatt 3 sertésólat felépített. A zmajevói »Budutynoszt« szövetkezetben hihe­tetlenül rövid idő alatt befedtek egy 100 méter hosszú sertésólat. A no­­viszádi járás többi szövetkezetében is nap-nap után készülnek az új gazdasági épületek. Mindenütt igye­keznek, hogy megvalósítsák idei építkezési tervüket. Vajdaságban az apatimi »Marsai Tito« fejezte be elsőnek építkezési tervét. A szövetkezeti építőbrigád érdeme, hogy egy nagy silót idejé­ben felépített és már el is raktá­rozhatták benne a takarmányt. Két­­három napon belül pedig egy 50 szarvasmarhát befogadó istállón, egy fiaztatón, valamint 200 válasz­tási malac számára alkalmas épüle­ten fejezik be a munkálatokat. Tizenkét szövetkezeti tag a szlovéniai erdőkben vágja már a fát, az 1950. évi építkezések céljaira. A noviszádi járás termelő szövet­­tt­kezetei 1950-ben tovább bővítik gazdasági udvarukat és e célból már most, az építkezési hét ideje alatt különleges brigádokat küldtek a zlatibori és kupinovói erdőgazda­ságba, hogy kitermeljék az 1950 évi építkezésekhez szükséges fa­anyagot. Ez az akció elősegíti majd, hogy a jövő évben még több siker­rel dolgozzanak és a gazdasági építkezésekben még nagyobb ered­ményeket érjenek el. Szövetkezen­ vinni, a verseny Jik­ leszünk a győztesek! Kevés olyan termelő parasztszö­­vetkezet van mint az irigi »Novo Duba«. Ezt a szövetkezetet még 1946-ban alakította meg 16 bátor, kezdeményező család és a követke­ző évben már elnyerte a Szerb Nép­köztársaság vándorzászlaját, 1948- ban 50.000, 1949-ben pedig 20.000 dináros pénzjutalommal tüntették ki. Ma már több mint 130 család­ból áll, és mivel gazdaságilag is megerősödött, így október elsején bátran elfogadta a sztejanováci »Brile« szövetkezet versenyfelhívá­sát A versenypontok közül legfon­tosabbak: befejezni az őszi vetést október 20-áig, a kukoricatörést november 1-ig, a szárvágást pedig december 1-ig. — Elfogadtuk a versenyt, — mond­ja az elnök, — s habár munkaerő tekintetében ők sokkal jobban áll­nak, mint mi, mert úgyszólván az egész falu tagja szövetkezetüknek, mégis hiszem, hogy minden pont­ban mi leszünk a győztesek. Komolyan fogták fel a versenyt a tagok is, mert a »Brile« felhívása után a maximumra fokozták telje­sítőképességüket. A szövetkezet három traktora nem vesztegette­ az időt, hanem munkához látott. Ket­tő szántott, a harmadik pedig mind­járt vetett utána. Úgyszólván éjjel­­nappal dolgoztak, mert győzni akar­tak. Az eredmény nem is maradt el. Az irigi »Novo Doha« termelő pa­rasztszövetkezet október 17-én az országban elsőnek fejezte be az őszi vetést. Elsősorban Závorkó István­nak, és Kasprdics Peturnak, a két traktoristának van ebben nagy ét­­t­erme, mivel a szántás-vetés ideje alatt nem ismertek fáradságot, és napon­ta mintegy 8-8 holdat szántottak fel. De meg­ kell dicsérni Nenádo­­vics Györgyét is, a szövetkezet me­­chanikusát. Az ő érdeme, hogy a traktorok egész idő alatt munkaké­pesek voltak, s legfeljebb csak rö­vid fél órát vesztegeltek néha a ja­vítás végett.­­ Most már a kukoricatöréssel kell sietnünk, mert ha nem fejez­zük be november elsejére, akkor nem nyerjük meg a versenyt. Már­pedig ennek nem szabad megtör­ténnie. A kukoricatörést október 10-én kezdték meg, de csak azon a terü­leten fejezték be eddig, ahová a terv szerint búzát kellett vetni. A további kukoricatörést kissé elha­nyagolták, és inkább a szüretelésre összpontosították a munkaerőt. De azért, ha az idő engedi, elsejére be­fejezik a kukoricatörést is A földművelés és szőlészet mellett nagy gondot fordítanak az állatte­nyésztésre, és már igen tekintélyes állatállománnyal rendelkeznek. Vl­lataik­­jól tápláltak, látszik rajtuk, hogy oyan emberek gondozzák őket, akik nemcsak értik, de szere­tik is foglalkozásukat Vass István és Radisics Sztevan, az állattenyész­tő brigád tagjai, a noviszádi kiállí­­tás alkalmával lelkiismeretes mun­kájukért 4— 4.000 dinár jutalmat kaptak. A gazdasági udvar építése körül azonban egy kis baj van. Megszer­vezték ugyan az építőcsoportot és építőanyag is volna, mert még a múlt év folyamán égettek 180.000 téglát, de az építkezés mégsem ha­lad kielégítően A nyár folyamán felépítettek egy tehénistállót de még ezt sem rendezték be teljesen Az elnök szerint ennek az az oka, hogy csak egy földművelő brigád­juk van, s ezért az építőcsoport tagjait is többször bevonták a me­zőgazdasági munkákba De a kuko­ricatörés után ismét nekiláttak az építkezésnek, és december 15-ére felépítenek még egy sertésólat, amit különben a versenyterv is előirá­nyoz. Van az irigi »Novo Doha«-nak még egy kiemelkedő eredménye: a napközi otthon. Ma a vajdasági ter­melő parasztszövetkezetek legtöbb­jében még csak tervben szerepel a napközi otthon, az ő asszonyaik viszont már több mint egy éve gond­talanul mehetnek munkába, mert gyermekeik jó helyen vannak. Az irigi »Novo Doba« komolyan fogta fel a versenyt, és nemcsak közvetlen vetélytársát akarja le­­győzni, hanem újból felveszi a küz­delmet Szerbia legjobb szövetkeze­tinek ríméért is M. P. -­Mr fi zombori állami Mr?Mi emeleti Megalakult az első rohambrisád A zombori birtokon október 26- ig befejezték a búza vetését. Most már az őszi munkák gyorsabban haladnak, csupán még néhány hold kukorica betakarítása van hátra. A hónap végéig ezt, is elvégzik. Ezután a mélyszántást szor­galmazzák,­­ számításuk sze­rint november 15-éig befejezik. Ebben a munkában különösen ki­tűnt a szántóbrigád. Hat nappal­ a határidő előtt felszántotta az őszi vetés alá előirányzott földterületet. Odaadó munkájáért dicséretet érde­mel Horváth István, Zóni Károly, Tokodi András és Pánics Mile. Mialatt a termőföldeken a ver­senymunka folyt, az állattenyésztő brigádok több megbeszélést tartot­tak, s elhatározták, hogy minta­­brigádot alakítanak. A határozatot valóra is váltották. Egyelőre a tehe­nészetben működik a mintabrigád. A 15 legjobb tehenész — a bri­gád tagjai — feladatot vállal­tak hogy egy tehéntől átlag 2,500 liter tejet fejnek évente. A mintabrigád már elkészítette tervét, 62 tehén, 35 üsző és 20 borjú van gondjára bízva. A brigádon be­lül 7 csoport alakult. Ebből 5 cso­port a teheneket, két csoport pedig az üszőket és a borjakat gondozza. A brigád gondjára bízott állato­kat külön istállókba és ólakba he­lyezték el, amelyeket a­ brigád tag­jai előzőleg kimeszelték és fertőt­lenítettek. Ez a példás szorgos munka átragadt a földművelő bri­gádokra is, így kilátás van arra, hogy az őszi munkák befejeztével itt is megalakul a rohambrigád. -n­ Állami birtokok kártevői felett ítélkezett a topolyai járási népbiróság A topolyai járási népbíróság a napok­ban több ítéletet hozott a szövetkeze­teik és állami birtokok kártevői ügyé­ben. Vuscmirovics Gojko­soffir ismert mun­kakerülő, saját beismerése szerint a ka­­ragvorgyevói „Napredak" termelő szö­vetkezetben 40 vágon szalmát felgyúj­tott. A biróság két évi kényszermunká­ra és 40.000 dinár pénzbüntetésre ítélte. Gergely Dezső, a sztaramoravicai „Krivaja" állami birtok kocsisa volt és 10 mázsa kukoricát lopott a birtokról, s később 2.700 dinárért árusította. Ger­gelyt a bíróság 8 hónapi kényszermun­kára ítélte. Hunyadi Nándor, Párák János és Csá­ti János,­­ szintén a „Krivaja“ állami birtok alkalmazottai, nagyobb mennyi­ségű gabonát, több lószerszámot, 81 zsákot és kéziszerszámokat eltulajdoní­tottak­. Párák Jánost 1 évi és 1 hónapi kényszermunkára, Hunyadit és Csótit pedig 1—1 évi kényszermunkára ítélte a népbíróság. Biesek Mihály, a „Krivaja" állami bir­tok raktárosa és brig­ád éro­sa nagyobb mennyiségű gabonát lopott. Ezenkívül, mint raktáros nem fordított kellő gon­dot az állami vagyon őrzésére. Bicseket a népbíróság­­ évi kényszermunkára ítélte. Magyar Sid T 9« XT . T ’ Fémolvasztás lignitgázzal gyár dolgozói termelési tanácsko­zásaikon sokat foglalkoztak az ön­töde munkáját egyre komolyabban fenyegető kokszhiánnyal. Amióta a tájékoztatóirodás országok gazda­sági szabotálás folytán beszüntették a koksz-szállítást, az adai gyárban is érezhető volt hiánya. Az üzem dolgozói sokat törték a fejüket, ho­gyan lehetne a kérdést megoldani. Több munkás elhatározta, hogy ta­nulmányozza, mikénti lehetne az ön­tőde munkáját lignitszén felhasznál­­ásával elősegíteni. Samnyai Miklós­sal, a generátorosztály vezetőjével az élen, 4—5 szakember elhatároz­ta, hogy kísérleteket folytat, és meg­próbálja lignitgázzal végezni a vas­­olvasztást. Azóta hosszabb idő telt el. Sar­­nyain kívül, a többiek abbahagy­ták a munkát. — Nem lesz ebből semmi, nem tudjuk megcsinálni,— mondották, önbizalmukat vesztve. Samyai, ez a fiatal, tanult, kül­földön is járt szakember ettől kezd­ve egymaga folytatta a kísérlete­zést. Sokat dolgozott. Minden ide­jét e munkának szentelte. Először­­ember 22-én végre Samyai előké­szítette az első olvasztási és öntési próbát. A VAS ELOLVADT — A lignitgázzal való első pró­­baolvasztás igazolta elgondoláso­mat, — mondja Samyai. — A vas elolvadt, azonban a hőfok még­sem volt elég magas ahhoz, hogy jó mi­­nőségű öntvényt kapjak. A vas ol­vasztásához legalább 1300—1400 hő­fok szükséges, az első olvasztáskor azonban nem volt mivel ellenőrizni a kifejlesztett hőfokot... Ez a biztató eredmény újabb erő­feszítésre ösztönözte a fiatal mun­kást, még nagyobb kedvvel és ki­tartással folytatta a munkát. To­vábbi egy hónapot dolgozot­t gáz­generátora tökéletesítésén, és fárad­sága nem volt hiábavaló Október 20-án, a második próba alkalmával jfuiT­joTioznoseffU oniveTiyi (MbizoUb elő. Nemrég, amikor üzemük átvette a vándorzászlót, Samyai kötelezett­séget vállalt, hogy még jobban tö­kéletesíti a lignitgázzal való ol­vasztást és öntést. Ígéretét be is tartotta. Új gázgenerátorával meg­oldotta a kokszhiányt és több mint felére csökkentette az öntés terme­lési költségét. A lignitgázzal való olvasztásról ezeket mondja Samyai: — A vas felolvasztásához gázge­nerátor szükséges. A gázgenerátor által fejlesztett ventilátorok segít­ségével átnyomják az előmelegítőbe, itt emelkedik a hőfok, innen pe­dig, a hő bejut a kiápoló kemencé­­be. Hosszú ideig tartott, amíg si­került bányáinkban termelt lignit­szénnel, amit eddig az üzem csak fűtésre használt, vasat olvaszta­nunk. Éppen abban rejlik a talál­mány jelentősége, hogy ha a fém­­olvasztásnak ez a módja más öntö­dékben is elterjed, forradalmat je­lent a fémiparban. AZT­ HITTÉK, NEM TUDUNK MAJD TERMELNI Az adai „Potiszje“ munkásfelta­lálója elmondja, hogy kísérletezé­sében az a gondolat vezérelte, hogy a gázgenerátor megszerkesztésével előrelenti­tse az öntöde termelését ami a kokszhiány miatt visszaesett, és hogy ezzel a téttel is válaszol­jon a hazánkat rágalmazó tájékozt­­atóirodás országoknak, különösen Csehszlovákiának, ahonnan — mielőtt a szállítást beszüntették volna, — kokszot kaptunk. — Bírálóink azt hitték, iparunk­­ nem tud majd dolgozni koksz nél­kül. Én csak azt akartam megmu­tatni, hogy igenis tovább folytatjuk hazánk iparosítását, és diadalmasan építjük a szocializmust minden rá­galom és hazug propaganda, és min­den elénk gördített akadály elle­nére. Thurzó Miklós Újjáéleszteni a hulladékgyűjtést A hibákon okulva állandósítani kell a munkát a Népfront-szervezetekben A hulladékgyűjtés akciója, amely áprilisban kezdődött meg, kitűnő eredményeket hozott Vajdaságban, sokkal jobbakat, mint az elmúlt években. A Népfront-szervezetek felfogták, milyen fontos nyersanyag a hulladék iparunk számára, mely­nek fejlődésével együtt emelkedik a nyersanyag-szükséglet is. Egy hó­nap alatt tömegszervezeteink több­­százezer kg vasat és különféle más hulladékot gyűjtöttek össze. Az akció azonban nemsokára csaknem teljesen elhalt. A legutóbbi hónapokban még éppenséggel kevés hulladékot gyűjtöttek a szervezetek. Néhol ugyan történtek kísérletek az akció fellendítésére, de sehol sem értek el e tekintetben komolyabb sikert. Ezért elsősorban a járási hulla­dékgyűjtő bizottságot terheli a fe­lelősség. A legtöbb járásban ez a bizottság papíron létezik. Számos bizottság megalakulásától a mai napig még egyetlen értekezletet sem tartott. Sokhelyütt a bizott­ság tagjai olyan aktivistáit, akik túlterheltek egyéb munkákkal, s így nincs is idejük, hogy a bizott­ságban dolgozzanak. Ebből kifolyólag az első feladat: átszervezni és megszilárdítani a bizottságokat, és olyan embereket választani so­raikba, akik többet foglalkozhatnak a hulladék állandó és rendszeres gyűjtésével. Az átszervezett járási bizottság­nak aztán arra kell törekednie, hogy a falvakban is megszervezze, illetve megszilárdítsa a hulladék­gyűjtő bizottságokat, mert e nélkül el sem lehet képzelni a rendszeres hulladékgyűjtést. Számos népfrontvezetőnek az a véleménye, hogy területén nincs több hulladék. Ez helytelen. Hulla­dék mindig van és lesz. Minden háztartásban, üzemben, gyárban ás építőhelyen naponta képződik hulla­dék Külön figyelmet kell szentelni a papírhulladék gyűjtésének, mert a Szövetségi Népfront­ Bizott­ság terve e tekintetben még nem valósult meg. Vonatkozik ez az alu­minium réz, csont, stb. hulladék­gyűjtésére is. Az akció egyik komoly problé­mája a hulladék elszállítása. Az »Otpad« vállalatai eddig töb­­bé-kevésbbé jó eredménnyel végez­ték feladatukat, nagyjából teljesí­tették tervüket, így az »Otpad« Vasta­ ’gban 590 000 kg vasat, több mint 221 000 kg szövethulladékot, 15.000 kg öntvényt, több mint 20 ezer kg csontot, majdnem ugyan­ennyi üveget, valamivel kevesebb papír és egyéb hulladékot szállított rendeltetési helyére. Számos járásban azonban még sokezer kg hulladék vár elszállítás­ra. Egyes helyeken — például Te­­merinben — a hulladék a szabad ég alatt áll, kitéve az idő viszontagsá­gainak. A járási népfront-bizottság fel­adata: megszervezni a hulladék elszállítását a legközelebbi gyűj­tőállomásra. A lelkiismeretlen munka kihatással van az akció további sikerére. A hónapokig kihasználatlanul álló hul­ladék elveszi a fronttagok kedvét s további munkától. Éppen ezért ha­ladéktalanul el kell szállítani az­ ösz­szegyűjtött hulladékot. Fogyatékos­sága volt még az akciónak a hiá­nyos és pontatlan jelentésszolgálat is. Az újonnan alakítandó hulladék­gyűjtő bizottságoknak meg kell szüntetniük ezt a helyzetet Ahol szükség van rá, új alapokra kell helyezni a munkát, és nem szabad megelégedni az időnkénti sikerek­kel. A szövetségi frontbizottság a frontszervezetek állandó feladata­ként jelölte ki a hulladékgyűjtést. -VA- A vajdasági magyarok tiltakozó gyűlése aláp A vajdasági magyarok október hó 23-án megtartott tiltakozó gyű­lésével kapcsolatban számos levél érkezett a Vajdasági Kulturegyesü­­letek Szövetsége magyar osztályá­hoz, illetve a »Magyar Szó« szer­kesztőségéhez. A magyar közéleti- és kulturmunkások csatlakoznak a gyűlésen elhangzott határozathoz, amely a vajdasági magyarság állás­pontját, elgondolásait és törekvé­seit tükrözi. kifejezésre juttatja szo­cialista hazája, a JSzNK iránti sze­­retetét, Jugoszlávia Kommunista Pártja és külön Tito elvtárs iránti hűségét és ragaszkodását. Boner Ferenc, v­olt jugoszláviai spanyol önkéntes levelében a többi között a következőket írja: — Végtelenül sajnálom, hogy egyéb elfoglaltságom miatt nem ve­hettem részt a vajdaság magyarok október hó 23-án megtartott tilta­kozó gyűlésén ... Csatlakozom a gyűlés határozatához, mert kifejezi a Jugoszláviában élő magyar nép felháborodását a Magyar Népköz­­társaság mai vezetőinek aljas cse­lekedetei miatt, akik csúfosan meg­szegték és egyoldalúan felbontották a két ország közötti ha­atsági, együttműködési és kölcsönös segély­nyújtás szerződést, lábbal tiporva ily módon a magyarországi dolgo­zók érdekeit is. Ezt Magyarország népe nem fogja nekik megbocsáta­ni, ahogyan azt sem, hogy mint a Tájékoztató Iroda szekértolóinak, nem volt bátorságuk megmondani az igazat a szocialista jugoszláv­á­­ra! Érdemes harcolni ezért az igaz­­ságos ügyét, melyért Jugoszláv­a Kommunista Pártja vezetésével Ju­goszlávia népei harcolnak. És nem­csak harcolni, de ha kell meghalni is. Mert a dolgozó népek millióinak csak akkor lesz igazi szabadságuk, ha úgy valósítják meg a marxiz­­mus-leninizmus tanait, ahogyan Ju­goszlávia Kommunista Pártja meg­valósítja és ha nem hamisítják meg, ahogyan a Bolsevik Párt nyomásá­ra a magyarországi pártvezetők te­szik ... Vértes Árpád népképviselő, a vaj­dasági Népszkupszma tagja írja: — Szabadságomról visszatérve, most nyílott alkalmam, hogy hoz­zászóljak a magyarok tiltakozó gyű­léséhez. Ezen a gyűlésen kifejezés­re jutott a vajdasági magyarok fel­háborodása a magyarországi ál­lam­­vezetők gonosz és rágalmazó had­járata miatt, mellyel bomlasztják a népi demokráciák népei közötti együttműködést­­. A gyűlésen el­hangzott felszólalások alapján meg­hozott határozattal teljes egészé­ben egyetértek. Kijelentem, minden tevékenységemmel azon leszek, hogy a jugoszláviai magyarság, ha­zánk többi testvérnépével együtt diadalra vigye a szocializmus ügyét A jugoszláviai magyarság mindig és mindenben Tito marsa­. Kardle­y, Rankov,cs. Gyilasz elvtársak és a többi államvezető mögött fog ha­ladni a szocializmus megvalósitásár­ban... Debreczeni József író irja: . . Hosszú idő óta szobához kötött beteg lévén, a gyűlésen őszin­te sajnálatomra nem vehettem részt. Személyesen kérem, fogadják ez­úton szolidaritásom nyilvánítását

Next