Magyar Szó, 1949. december (6. évfolyam, 285-311. szám)

1949-12-02 / 285. szám

2 November 29-reek, köztársaságunk ünnepének előestéjén Beográdban a Nemzeti Szili!....bali diszgyűlést tartottak. A diszgyülésen Veljko Vlasovics elvtárs, a jkp KV tagja a következő beszámolót tartotta: Elvtársak és elvtársnők! Hat év múlt el azóta a történelmi nap óta, amikor népeink legjobb fiai a Népi Forradalom napaiban összegyűltek, hogy lefektessék új, valóban népi államunk alapjait, hogy megszilárdítsák azokat a vívmányokat, amelyeket a nép, élén a Kommunista Pártra, fegyveres erejével vívott, hogy meghatározzák a soron következő feladatokat, m elyeket a köz érkező ütközetekben kellett megvalósítani, hogy győzeleme vigyék azt az ügyet amiért népeink fiai vétkét hullatták; a teljes nemzeti és társadalmi felszabadulás ügyét. Ez a történelmi esemény tudatára adta a világnak, hogy a háború tüzében, a megszállt Európában még egy szocialista állam születik, bebizonyítva Lenin állításának helyességét, hogy a második világháborúban a kapitalista világ láncolatából újabb láncszemek hullanak ki, hogy a szocializmus a kontinens más országaiban is győzedelmeskedik. Az AVNOJ második ülésszakának határozataiból olyan forradalmi láng csapott ki, amely meszsze országunk határain túl is világított, népeinknek pedig ez a láng hirdette az új időszak a jobb és boldogabb élet időszakának eljövetelét. Ezekben a napokban, de később is akadt sok ember, mind az ellenség soraiban mind pedig a barátok között, aki nem értette meg 1943 november 29-e lényegét és jelentőségét. Sok akkori barátot, főleg azokat, akik a forradalmat és a forradalmi ütközetet bizonyos kaptafák szerint képzelték el, zavarba hozta az AVNOJ határozatai meghozatalának módja, helye és időpontja. Nem voltak képesek megérteni a határozat jellegét és horderejét, ha már nem szélesebb értelemben, legalább is Jugoszlávia népeinek sorsa és jövője szempontjából. Az utóbbi napok eseményei igazolják, hogy ezek az emberek nem is akarták és ma sem akarják megérteni mindazt, ami a felkelés első napjától kezdve és a népi forradalom fellángolásától kezdve a mai napig hazánkban történt. Azonban sem egyesek önfejűsége, sem mások megfigyelő képességének hiánya, sem a harmadikok becstelen szándéka nem tudta megakadályozni és nem is akadályozhatja meg az események történelmi fejlődését, valamint hazánk dolgozóinak győzelmes harcát az új, szocialista társadalom építésében Kínos és tövises volt az az út, amelyet népi forradalmunk megtett mint ahogy ma sem könnyű egy csöppet sem az az út, amelyen országunk szocialista építése halad. A népfelszabadító háború első napjaitól kezdve a mai napig harcunkat és győzelmünket egy másik harc követte, harc azért, hogy mindenki megtudja és megismerje az igazságot arról, ami hazánkban történik. Ez az igazságért folytatott harc népeinknek gyakran nehezebb mint a fegyveres harc nehézségei és a szocialista ország építéséért folyt harc mai nehézségei. A háború idején szívósan kellett bizonygatni, hogy harcosaink sortüze söpri el a megszállók katonáit, hogy Tito elvtárs, nem pedig az áruló Drazsa Mihajlovics vezeti Jugoszlávia népeinek felszabadító harcát, és végül, hogy nem valamilyen testvérgyilkos harcról van szó, hanem a néptömegeknek a Kommunista Párt vezetésével a megszállók ellen szervezett felkelésekről, s a belföldi burzsoázia elleni harcról, amely a megszállók szolgálatába szegődött. Amikor ez a tény végre bizonyítást nyert népeink legjobb fiainak vér és életáldozatával, amikor közülünk mindenki azt gondolta, hogy elmúlt a bizonyítás ideje, hogy a tények, amelyek mindenki számára kézzel foghatók, valóban lények, olyan helyzetben találtuk magunkat, hogy ismét küzdenünk kell hazánk igazságáért, ismét bizonygatnunk kell, hogy mi, mi vagyunk és nem valaki más, hogy amit építünk nem kártyavár, hanem erős beton hogy olyanok vagyunk, amilyenek vagyunk, nem pedig ahogy mások festenek bennünket. Ez az igazságért folytatott harc életünk, népi forradalmunk, szocialista országépítésünk szerves része lett, s amint ismeretes, az igazságot el lehet rejteni, az igazságot bizonyos ideig meg lehet hamisíani, de az igazság igazság marad és annak győznie kell, így volt a fegyveres harccal és a népi forradalommal, s így lesz hazánk szocialista építésével is. Az az út, amelyet a felkelők első puskalövésétől megtettünk a mai napig az ötéves Terv harmadik éve feladatainak befejezéséért végzett megfeszített munkáig, egyúttal egész történelmi korszakot alkot népeink életében, 1949 november 29-e pedig ennek a korszaknak legjelentősebb dátuma. A Janceban hozott határozatok — az AVNOJ-nak az új népi demokratikus Jugoszlávia legfelsőbb törvényhozó és végrehajtó szervévé válása, Jugoszlávia Felszabadítása Nemzeti Bizottságának mint népi kormánynak a megalakítása, az állam föderatív alapon való berendezése, a népfelszabadító bizottságok hatósági rendszerének befejezése — mindez bizonyítja hogy a Népi Forradalom döntő habár még nem végső győzelmet aratott. Ez pedig azt jelentette, hogy hazánkban a hatalom Mit mutatnak és miről beszélnek az eddig elért eredmények? Mindenekelőtt azt mutatják, hogy hazánk dolgozóinak eddig példátlan rövid idő alatt sikerült eltakarítaniuk a romokat, amelyek egész közgazdaságunkat elborították a háborús rombolás és pusztulás következtében, továbbá azt mutatják, hogy nem akartunk az ipari termelés háború előtti színvonalán maradni, amely a nyomor, szegénység és a külföldtől való teljes függőség színvonala volt. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy lerombolt gazdaságunk újjáépítése után szilárdan az iparosítás útjára, új termelőeszközök megteremtésének és a régiek kibővítésének útjára, a közgazdaságunkban mutatkozó, a régi Jugoszláviától örökölt aránytalanságok felszámolásának útjra léptünk. Ez továbbá azt is mutatja, hogy áttérve a tervgazdálkodásra, és elfogadva az első ötéves Tervet, elszántan hazánk szocialista építésének útjára léptünk. Az elért eredmények azt mutatják, hogy az Ötéves Terv feladatai, amelyeket sokan kinevettek mint kalandorszellemű, valószerűtlen terveket, és amelyeket ma is kinevetnek úgynevezett keleti bírálóink, teljesen reálisak és megvalósíthatók, elsősorban dolgozóink hatalmiig erőfeszítéseivel, akik megértették e feladatok megvalósításának horderejét és jelentőségét. Az elért eredmények azt bizonyítják hogy az eddigi feladatokat a termelés tekintetében 15 százalékkal, a beruházások tekintetében pedig 5 százalékkal túlszárnyaltuk, az egész ötéves tervhez viszonyítva. Ezek az eredmények azt mutatják továbbá, hogy közgazdaságunk erőforrása, — amelyet a szén, a kőolaj és a villanyerő alkot, erősödik és fejlődik. Széntermelésünk ebben az évben kétszer annyi mint 1939-ben volt kőolaj termelésünk pedig összehasonlíthatatlan a háború előttivel, mert a háború előtt mindössze 1000 tonnát termeltünk ki. Villanyerő-termelésünk majdnem 2 és félszer több a háború előttinél, habár a terv szerint elmarad a szén és a kőolaj kitermelés mellett, mert az új, nagy teljesítőképességű villanyerőművek csak az ötéves terv végén kezdenek dolgozni. Az elért eredmények azt mutatják, hogy fejlődik vas és színesfémkohászatunk, amely a következő két évben amikor munkába állítjuk az új magaskohókat, növeljük a meglévő hengerművek teljesítőképességét és újakat építünk, még nagyobb fejlődést ért el. Az elért eredmények azt mutatják továbbá, hogy fém- és villamosiparunk is nő és fejlődik. Gépiparunk már ma előállítja a szükséges gépeknek és berendezéseknek több mint felét, s állandóan újabb termékeket kezd gyártani. A régi Jugoszláviában egyáltalán nem termeltek centont, élelmiszer és vegyipari berendezéseket. Hazánk munkásosztálya ma mindezt előállítja. A magaskohókat és kupolás olvasztókemencéket a régi Jugoszláviában külföldről szerezték a nép kezébe ment át, hogy kialakulóban van egy népi demokratikus állam, mint a proletárdiktatúra új állami formája. A hatalomnak a nép kezébe való átmenetele, ami forradalmi úton, fegyveres harcban történt — a felkeléssel kezdődött és a megszállók és hazaárulók feletti végleges győzelemmel fejeződött be. A hatalom megszerzésével, forradalmunk, amely lényegében proletár forradalom megoldotta az alapkérdést, de tovább kellett haladnia, meg kellett oldania országunk gazdasági kérdéseit. A néphatóságok előtt két út állt, egyik visszafelé, a másik pedig előre a szocializmus felé, a tőkés rendszerből a szocializmusba való átmeneti időszak kérdéseinek megoldása felé vezetett. Néptömegeink a Kommunista Párt vezetésével nem akartak visszafelé haladni, mert nemcsak azért szálltak harcba hogy az országból kiűzzék a megszállókat, hanem hogy véget vessenek a múltnak, hogy leszámoljanak a népellenes rezsimekkel, hogy felszámolják a tőkésrendszert, és elinduljanak határozottan, ingadozás nélkül az új szocialista társadalom felépítésének útján, de. Ma dolgozóink állítják elő. Erősödik és fejlődik autóiparunk. Új gyárainkból olyan mezőgazdasági gépeket kap a falu, amelyeket először készítettünk hazánkban. Megkezdődik a traktorgyártás ami óriási jelentőségű falusi szocialista átalakulása szempontjául. A régi Jugoszláviában nem gyártottak vízturbinákat, vízgenerátorokat, transzformátorokat, vízerőművekhez szükséges felszereléseket. Hazánk munkásosztálya ma nemcsak hogy mindezt előállítja, hanem nagyerejű hidrogenerátorokat, háromfázisú transzformátorokat, valamint mély fúrásokhoz és kőolajkitermeléshez szükséges berendezést gyárt. Először gyártunk hazánkban úthengereket, gőz-kotrógépeket, körforgó talajmarógépeket és sok más terméket. Hogy mennyit fejlődött gépiparunk, világosan bizonyítja az a tény, hogy a régi Jugoszláviában 1939-ben csak 40 tonna szerszámgépet állítottak elő, ezévi termelésünk pedig 2.400 tonna lesz. A régi Jugoszláviában nem voltak korszerű nagy hajógyárak, a mi hajógyárainkból pedig már vízre bocsátottuk az első két óceánjáról és a másik kettő is hamarosan elkészül. . A fém- és villamosipar ilyen fejlődése folytán az ötéves terv végéig munkásaink minden, a közlekedésben szükséges fontosabb gépet és berendezést elő tudnak állítani. Az eddig elért eredmények a textil-, bőr- és lábbelikészítő ipar fejlődéséről tanúskodnak. A textiliparnak minden lehetősége megvan, hogy az ötéves Tervben előirányzott feladatokat 1950-ben megvalósítsa, a bőr- és lábbeli ipar pedig már túlszárnyalta az ötéves Terv feladatait. E két iparág alapvető problémája a hazai nyersanyag, a gyapot, gyapjú és bőr szaporítása. A gyapottermelés növelése tekintetében a régi Jugoszlávia nem fedezte belföldi termelésével a szükséglet egy százalékát sem ez évi gyapottermelésünk pedig már a szükséglet 15 százalékát fedezi. Ez is világosan bizonyítja a gyapottal bevetett földterület hatalmas növekedését. Faiparunk a kivitel és a megnövekedett belföldi fogyasztás folytán túlszárnyalta az ötéves tervben előirányzott feladatokat. Ami a többi iparágat illeti az eddigi eredmények azt mutatták, hogy ezek nagyjából ipari termelésünk fejlődése általános iramának keretei között fejlődnek. Egyes iparágak viszonylag elmaradnak, mint például a nehézipar, vegyi és élelmiszeripar. Az élelmiszeripar gyorsabb fejlődésének kérdése szorosan összefügg mezőgazdaságaink fejlődésével illetve a mezőgazdaság szocialista átalakulásának kérdésével. Csak a szocialista alapra helyezett gazdasági termelés képes elegendő hússal olajos magvakkal és egyéb nyersanyaggal ellátni élelmiszeriparunkat. Egész közgazdaságunk különösen pedig hazánk iparosítása és villamosítása fejlődésének keretében különleges helyet foglalnak el a gazdaságilag elmaradott népköztársadásunk már szokássá vált, hogy november 29-e ünneplése alkalmával visszatekintsünk munkánk eredményeire ez pedig azt jelenti, hogy megnézzük, meddig jutottunk el, mit értünk el eddig új utakon, a szocializmus építésének útján haladva. Az elért eredmények egyúttal munkánk helyességének vagy fogyatékosságának, a szocializmusért vívott harcában elért sikereknek vagy sikertelenségeknek legjobb mértékei. Ezek az eredmények megnyilvánulnak az országunk iparosításáért és villamosításáért tett erőfeszítéseinkben iparunk, mint szocialista ipar fejlődésében a falu szocialista átalakulásáért és a mezőgazdaság fejlesztéséért vívott harcban valamint a kultúra fellendítésében, egyszóval megnyilvánulnak hazánk dolgozóinak erőfeszítéseiben, hogy megvalósítsák azokat a feladatokat, amelyeket az ötéves Terv előirányoz Tekintettel arra hogy az Ötéves Terv harmadik évének végéhez közeledünk, szocialista országépítésünk harcának eredményei tiszta képet nyújtanak hazánk gazdasági erejének növekedéséről egész gazdasági életünk fellendüléséről.ságok: Bosznia és Hercegovina Macedónia és Crna Gora. A bresko-banovicsi és samac szarajevói rendes nyomtávú vasút megépítésével Bosznia elindult az erőteljes ipari fejlődés útjára és erős, iparilag fejlett népköztársasággá, erőforrásaink és nehéziparunk legnagyobb központjává alakul át. Kibővítik a régi szénbányákat és újakat tárnak fel, új vizierőműveket és villanytelepeket építenek, épül a jablanicai óriásvizierőmű, új magas kohókat építenek és kibővítik a vashengerműveket. Bosznia ipari termelése már ebben az évben 5 és félszer nagyobb mint 1946-ban volt. Macedóniában szintén építenek új villanytelepeket, amelyek közül a mavrovói a legnagyobb előkészületek történnek ajatb bányák feltárására, újabb ipari vállaNemcsak minden hónap, hanem úgyszólván minden nap új sikereket hoz dolgozóink megfeszített munkájában, amellyel szocialista hazánkat építik. Erről tanúskodik az a tény, hogy számos vállalat már teljesítette évi tervét.. Erről beszélnek az új objektumok, amelyek holnap és december folyamán megkezdik munkájukat, ezek pedig nem u. n. kis objektumok — amelyek szintén fontosak a szocialista építésben, — hanem az ötéves Terv hatalmas objektumai. Éppen azért, mert ezek szemléltetik legjobban valóságunkat, szükségesnek tartom, hogy néhány szót szóljak róluk. A „Testvériség-Egység“ Autóúton, — amely országunk két legnagyobb központját, Beográdot és Zágrábot köti össze, — befejezéshez közeledik a munka. Hősfiúságunknak és a Jugoszláv Hadseregnek köszönhetjük, hogy az Autóút ilyen rekordidő alatt megépült, mert ifjúsági munkabrigádokkal segítették ennek a hatalmas objektumnak az építését, hogy ebben az évben befejeződjön. Korszerű technikával rendelkező országok számára sem könnyű dolog megépíteni egy 392 kilométeres modern autóutat, de országunk lelkes ifjúsága példátlan munkalendülettel minden akadályt legyőzött és újabb hatalmas objektumot adományozott hazájának. Érdemes volna megállni, és alaposabban ismertetni ifjúságunk munkalendületét, de úgy vélem elegendő csak annyit mondani, hogy az Autóútról több mint 50.000 ifjú tér vissza, mellén a rohammunkás jelvénnyel. A Sabac-Kovilyacsa-Zvornik 74 kilométer hosszú vasútvonalon befejeződtek az utolsó munkálatok, s a vasútvonalat honnan átadják a forgalomnak ami egyben újabb hatalmas hozzájárulás országunk gazdasági felemelkedéséhez. Ezt a vasútvonalat Hadseregünk katonái építették, a frontbrigádok segítségével, s ily módon ismételten megmutatták hogy a Jugoszláv Hadsereg nemes k r. szocialista ,Jugoszlávia őre, hanem aktív építője is. A kosztoláci villanytelep 10 500 kilowattórás első agregátora elkészült, a jövő évben pedig még hálatokat emelnek, hatalmas arányú talajjavító munkákat végeznek és fejlesztik az ipari növények termelését. Macedóniában az ipari termelés ebben az évben nyol és félszer akkora, mint 1916-ban golt, Ugyan ez vonatkozik a Crnagorára is. Feléjük a Niksics-Titogréd -alut a Szkadari-tó medencéjében megkezdő-dtek a nagy lecsapolási munkálatok: vízi erőmű épül a Zetán és Musevitya Rijékén villsfgtelep épül Prevlyenél, szintén Prevlyénél megkezdték egy szén- és ólombánya feltárásának munkálatait. Moykovacnál épülőfélben van egy fakombinátus Cinagóra takitermelése hat és félszer nagyobb mint 1940 ban volt. Szexben a példákban is teljes mértékben kifejezésre jut a szocimizmus gyik elve, és viseáig az hogy fokozatosan eltörölük a fejlett és kevésbé fejlett vidékek közötti különleg eset, nem akadályozva ezzel a fejlettebb vidékek további fejlődését. A gazdaságiig fejlettebb népköztársaságok, — Szerbia, Horvátország és Szlovénia — saját magukat fejlesztve, elősegítik az elmaradottabb népköztársaságok gyorsabb gazdasági fejlődését. Ebben a tekintetben is megnyilvánul népeink testvériségének és egységének nagysági és ereje, amely a háború alatt kovácsolódott ki, és az újjáépítés éveiben elmélyedt és megszilárdult. Népeink előtt világos, hogy gazdaságilag elmaradottabb népköztársaságok fejlesztése, az ország mint egész erősödését, ez pedig egyben a gazdaságilag fejlettebb népköztársaságok erősödését is jelenti. Hazánk ipari fejlődése iramának legjobb kifejezője az iparban és bányászatban alkalmazott munkások száma. A háború előtti létszámot már 1946-ban elértük, ma pedig csak a szövetségi és népköztársasági jellegű iparban alkalmazottak száma, nem számítva a helyi jellegű iparban alkalmazottakat, két és félszer annyi, mint 1939- ben és hónapról-hónapra növekedik. rom agregátort szerelnek fel. Mindegyik 10.500 kilowattórás lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy a villanytelep teljesítőképesége 420 000 ember munkaerejének felel meg. Beográd, amely az utóbbi időben villanyáram-hiánnyal küzdött a kosztoláci telepről kap erősítést, amely Keletszerbia bányáit is ellátja villamos erővel. Az Adria partján holnap helyezik üzembe a „Jugovinil“ plasztikus anyaggyárat, az ötéves Tervben előirányzott hatalmas új objektumot, amelynek évi termelése 5 millió kg plasztikus anyag. Hogy milyen hatalmas ez az objektum, legjobban mutatja az a tény hogy a gyár, valamint a berendezés építése 1 milliárd dinárba került. Zenicán holnap helyezik üzembe az új Stenjus-Martin-kohót. Rövid idővel az első kohó üzembehelyezése után befejeződött a másik kohó is, amellyel fémiparunk j®lentős erősítést kap. Zenicán szintén holnap helyeznek üzembe egy új mélykohót is. Jeszenicen holnap kezdi meg munkáját a kibővített, és teljesem gépesített bádoghengermű, amelynek 260 százalékkal nagyobb a teljesítőképessége az eddiginél E h°n germű készítményeit a hajóáp,t bibén, vasúti hidak, emelő daruk és gőzkatlanok építésében használják fel. A sziszaki vasöntödében holnap helyeznek üzembe egy új magas kohót, amelyet teljes egészben a mi mestereink építettek és amelynek termelése a régi Jugoszlávia 1939 évi nyersvas termelésének majdnem felét állítja elő, és az új magas kohó nagyjelentőségű a vaskohászatban ami pedig azt jelenti, hogy nagyjelentőségű egész iparunk szempontjából Obrenovácon befejeződött legnagyobb középhullámú rádióállomásunk szerelése s holnap üzembe helyezik. Ez a leadó egyike Európa legnagyobb középhullámú rádióállomásainak. Hogy milyen nagyjelentőségű ez a rádióállomás, arra vonatkozólag elég csak annyit mondani hogy a Jugoszláviáéa vonatkozó igazságot nemcsak 20 kilowattos hullámokon hallgathatják (Folytatás a harmadik oldalon) Népi állásaink hat éve Ve'u’ o Vahov'cse'vics, a JSP Központi Vezetsége tagjának beszélpója a belgrádi Nemzeti Szaháztanaron ünnepi disztyűésen Hazánk iparosítása és villamosítása Új gyárak és más hatalmas objektumok Magyar »49. xn. 2.