Magyar Szó, 1950. június (7. évfolyam, 129-153. szám)
1950-06-01 / 129. szám
BALIL A FASIZMUSRA — SZABADSÁG A NÉPNEK! VÉL ÉVFOLYAM, 129 (1688) SZÁM 11 NÖVISZÁD, CSÜTÖRTÖK, 1950. JÚNIUS 1. 11 ARA 2 DINÁR Nekünk incs ups utunk, mint a szocialdmikre vezeti ut —* mondotta TH& marsail*rokumiy&&nsn Utó marsal, Alekszamiar Rankovics, miniszterelnökhelyettes, Petar Szimkolics szerb miniszterelnök, Veljko Mrcsunovics szövetségi miniszter és Szlobodán Pene- Percs szerbiai miniszter kíséretében meglátogatta Prokuplje városát, ahol a nép nagy lelkesedéssel és éljenzéssel fogadta. Prokuplje lakossága és Toplice város képviselői nevében Szteva Jovánovics városi pártvezetőségi titkár üdvözölte Tito marsalt. Utána egy kis pionirlány virágcsokrot nyújtott át Prokuplje pionírjai nevében, Olga Gyorgyevics pedig a toplicei asszonyok nevében köszöntötte Tito marsait. Az összegyűlt nép lelkes ünneplésére válaszolva Tito marsait beszéde közben több ízben félbeszakította a mintegy 30 ezer főnyi ujjongó tömeg. A szocialista Jugoszláviát, a Pártot és Tito elvtársat ünnepelték. Tito marsal a következő szavakkal fordult Prokuplje lakosaihoz és Toplice népéhez:Elvtársak és elvtársnők, szívélyesen köszönöm saját nevemben és ittlévő elvtársaim nevében ezt a nagyszerű fogadtatást. Meg kell mondanom, hogy valóban meglepett az, hogy ilyen szép számban eljöttetek ide, hogy velünk találkozzatok. Én ebben valami mást látok, nemcsak egy közönséges fogadtatást. Azt látom, hogy a toplicei környék népe a felkelés idejéből eredő hagyományaihoz hűségesen megőrizte harciasságát ezekben a legnehezebb háború utáni időkben is, hű maradt a Párt irányvonalához, hazánk szocialista építésének irányvonalához. Nem akarok nektek a múltról, a mi népfelszabadító háborúnkról beszélni, mert azóta már több év múlt el. De mivel ma először vagyok itt a felszabadulás óta, kihasználom ezt az alkalmat és e vidék népének óriási áldozataira, és erőfeszítéseire emlékezve megköszönöm nektek harciasságotokat és áldozatkészségeteket, melyet a háború folyamán, az ország fölszabadításáért vívott harcban, az új szocialista Jugoszlávia megteremtéséért vívott küzdelemben tanúsítottatok (felkiáltások: »Éljen az új Jugoszláviák). Én tudtam, mit cselekedett a toplicai vidék népe egészen kezdettől fogva, 1941 óta Habár nagy terület választott el bennünket, gondolatban mégis veletek voltunk. Habár távol voltunk tőletek, Nyugat-Boszniában és más vidékeken, mégis tudtuk, hogy ti itt nem tántorodtatok meg a Nyugat-Szerbiában elszenvedett vereségünk és boszniai visszavonulásunk után sem. Továbbra is magasan hordoztátok itt a felkelők lobogóját a hazánk felszabadításáért folytatott harcban, melyet a megszállók, a német és bolgár fasiszták ellen vívtunk. Ismerem az első világháború idejéből a ti múltatokat, amikor apáitok és nagyapáitok szabadsághagyományaihoz híven nagy áldozatokat hoztatok a haza szabadságáért. Ezért meggyőződésem, hogy ti, akik híven őrizték az ősi hagyományokat mindig szilárdak lesztek még ezekben a talán jóval nehezebb napokban is, • ha majd bekövetkeznek, abban a szándékban, hogy többi népünkkel együttesen megóvjátok felszabadító harcunk nagy vívmányait, hogy megóvjátok szép hazánkat, az új szocialista Jugoszláviát (felkiáltások- »Éljen a szocialista Jugoszlávia!«, »Titok Párt!«). Nem hallottam arról, hogy a stoplicai környék népe ingadozott volna a hírhedt határozat után s ezért köszönetet mondok elvtársaik és elvtársnők. Az a nép, amely a felszabadító harcban olyan önfeláldozóan és olyan nagy áldozatok árán az utolsó leheletig kitartott, nem hiszem, hogy cserbenhagyná a harcot ás az általa hozott áldozatokat. Ti, akik ebben a harcban részt vettetek és akik szemtanúi voltatok nemcsak itt saját nagyszerű erőfeszítéseiteknek, hanem egész hazánk erőfeszítéseinek, s akik szemtanúi vagytok szocialista építésünk nagy háború utáni eseményeinek, egyben a legjobban tanúskodtak az országunk és vezetői elleni hallatlan valótlanságok és rágalmak képtelehségéről. (Helyeslés). Elvtársak és elvtársnők, amikor 1941-ben felvettük a harcot a Szovjet Szövetség oldalán a fasiszta megszállók ellen, akkor nem tekintve arra, hogy milyen áldozatokat kell hoznunk és, hogy többen életünket adjuk-e a harcban, megértettük, hogy kötelességünk, hogy elsősorban magunk harcoljunk felszabadulásunkért. És harcoltunk. A nagy felszabadító háborúban a négy esztendő folyamán bebizonyítottuk az egész világ előtt, hogy hazánk népei nem ingyen kapták meg szabadságukat, hanem új Jugoszláviánk legjobb fiai és leányai százezreinek véres áldozatával fizettek érte. Ma pedig vannak olyan emberek, akik mindezek után a tények után, mindaz után, amit véráztatta földünk elszenvedett a háború folyamán, szemérmetlenül azt a sértést vágják szemünkbe, hogy mi nem harcoltunk, hanem hogy a német fasiszta megszállók szövetségesei voltunk, akikkel, pedig élethalál harcot, vívtunk s igyekeztünk azt lépten-nyomon megsemmisíteni. Ezek és az ilyen emberek, akik ilyen sértéseket vágnak népeink szemébe, nem érdemük meg többé, hogy szövetségeseinknek nevezzük őket, hanem, hogy legalább is azt mondjuk, hogy nem barátai hazánknak és népeinknek . Mindez elvtársak és elvtársnők meglehetősen ismeretes előttetek. Erről hallottatok és olvastatok és ezért ma nem akarok róla beszélni. Csupán egyet kívánok szivetekre kötni. Nem szabad félnetek semmiféle fenyegetéstől, bármely oldalról is jön. Miért? Azért, mert mi ma erősebbek vagyunk, mint bármikor is voltunk történelmünkben, mert ma Jugoszlávia minden népe, tekintet nélkül nemzetiségére, sziklaszilárdan tömörül egy egységes egészbe és egységes gondolattal harcol a jobb jövő megteremtéséért és védelmezi szép hazáját, szocialista országát, mindenkivel szemben, aki megkísérelné, hogy kezet emeljen rálelkes helyeslés! Nem szabad félnetek a fenyegetésektől, elsősorban azért, mert erőnk népeink egységében és testvériségében rejlik. Erőnk pedig abban rejlik, h""*’ hazánk polgára! tisztában van r * azzal hogy a helyes utón haladunk, a szocializmus utján haladunk, hogy az uj szocialista társadalmat építjük, amely nemcsak hazánk népeinek szebb és boldogabb életét teremti meg, hanem ugyanakkor példát nyújt, minden leigázott és szerencsétlen népnek, hogyan és mennyire fejlesztheti ki egy nép a maga alkotó erőit, amikor saját maga igazgatja sorsát. Elvtársak és elvtársnők! Most, áttérek azokra a feladatokra, amelyek ma állnak előttünk. Tudjátok, hogy mi a háborúból úgyszólván csupaszon kerültünk ki, hogy hazánkat Szlovéniától egész Macedóniáig és Crnagórától egész Vajdaságig feldúlták és romokban hevert. Ami egy államot állammá, tesz. — az úthálózat, gyáripar, és minden egyéb. — az úgyszólván teljesen megsemmisült és mi semmiből kezdtük, hogy saját verejtékünkkel és saját kezünkkel felépítsük hazánkat a romokból, amelyekbe döntöttek bennünket sokan azok közül is, akik ma a Szovjet Szövetség leírna—.Hb barjár :n"1- ■ tettetik magukat. Akkor barátaink voltak és most nem barátaink, de a nekem meggyőződésem, hogy nem * ■ csak nekünk nem barátaink, de nem barátai a Szovjet Szövetség népeinek sem (úgy van — hoszszantartó helyeslés). A háború utáni években nehéz harcot kezdtünk, munkacsatát kezdtünk hazánk újjáépítéséért, hozzáláttunk az ötéves Terv megvalósításához. Miért nem tekintettünk el az Ötéves Tervtől, hogy csak azt foltozgassuk meg, ami rombadőlt? Azért, mert ez a nagyszerű harc amint előbb mondottam nemcsak azért folyt, hogy kiűzzük a megszállókat, hanem azért is, hogy valami jobbat teremtsünk, mint amivel elődeink rendelkeztek, még ha ezért, néhány évig tűrnünk kell is. Csupán annak újjáépítésével és visszaállításával, amivel a régi Jugoszlávia rendelkezett és amit ránk hagyott, nem teremthettük volna meg népeink jobb életét. Népeink újra a belföldi és külföldi tőkések kizsákmányolásának tárgyává váltak volna, és kínlódtak volna, kincseink pedig külföldre kerültek volna. Városaink kicsik és elmaradottak voltak, utaink gyengék maradtak volna. Egyszóval az egész ország olyan volna, mint a régi Jugoszlávia idején Ti pedig tudtátok, milyen volt a régi Jugoszlávia. Amikor hozzáláttunk az ötéves terv megvalósításához, tudatában voltunk annak, mit jelent a harc, melyet elvállaltunk. Nem mentünk valami bizonytalanságba és tudd-'mi vár ránk, tudtuk, hogy nagy nehézségeink lesznek abban, hogy a nagy munkacsatában megvalósítsuk a tervben kitűzött feladatokat. De mi ezt azért tettük hogy ha majd megvalósítsuk az Ötéves Tervet, teljesíthessük népeinknek a boldogabb és jobb élet kiépítésébe irányuló törekvéseit És ma az Ötéves Terv három és fél évének megvalósulása után, már látjuk a dolgozóink által közösen elért nagyszerű eredményeket Mindenütt látjuk ezeket, szerte az egész országban. Nincs egyetlen vidékünk sem, ahol ne lennének út épületek, gyárak, iskolák, vasútvonalak, utak stb. Amit mi három és fél év alatt felépítettünk, azt a régi Jugoszlávia, amilyen az volt soha nem építhette volna fel Miért? Azért, mert nem lett volna neki miből építkeznie, mert a tőkések kezéhez, volt a hatalom, mert az a to-Met, amít a dolgozók teremtet-Ti’ tőké^,‘nV ^ a kül- f ’ tőkések zsebébe vándorolt Ma. azonban, a mi dolgozóink által teremtett többletet ismét ujabb és újabb gyárak, utak, vasutak, lakóépületek és más építmények lé■ etetésére fordítjuk. . Nehézségeink onnan erednek, elvtársak és elvtársnők, hogy nap mint nap'evre ujabb belső források után kell kutanunk és találnunk. Nekünk senki sem ad semmit in «■yen. Ne higyjétek azt, hogy a Szovjet Szövet^^^ BZGTf t&'T*j(5.oft m&g 1 gy bCflTtCH két, mert két kézzel adócatott nekünk, mi pedig talán hálátlanoknak mutatkoztunk. Semmit sem kaptunk tőlük ellenérték nélküli segítség fejében. Mivel pedig nem kaphattunk ssre ilyen sectséget, termeszetesen nem akartunk ennek az úgynevezett idősebbik testvér" nek a kizsákmányolási tárgyá"-á válni. Vajjon van-e különbség a kapitalista, vagy az idősebbik testvér kizsákmányolása között a kizsákmányolt számára? Nincs semilyen kölönbség. A kizsákmánlt egyformán szenved, tekintet nélkül arra, ki vesz el tőle valamit- Mi ezt nem engedhettük meg elvtár- * sek. emögött más dolgok is rejlenek, de ezekről ma nem akarok beszélni. Ezt is, amit mondtam — csak azért eril'hH"« m'^rt. ez kan cm’otban áll «z-Jd-a’ a nag^z-m" «rö'eszítéseket már nehezkmk Öt éves Terv teljesítése közben k?- • folytatása a harmadik oldalon) j Zagrebban fiiszepélyeseivel emeltetik a Párt és a Szál tizenhárom tizénelmi maradványait Zágrábban a dolgozók, munkások, alkalmazottak, parasztok, tanulók, katonák és tisztek tízezrei zarándokoltak el a Munkásotthonnagytermébe, ahol elhelyezték Jugoszlávia munkásosztálya tizenhárom elesett "élharcosának koporsóit, hogy leróják a végtisztességet az elesett hősöknek. Ez idő alatt a párt és szakszervezeti vezetők, a zágrábi gyárak és vállalatok legjobb dolgozói és a Jugoszláv Hadsereg tisztjei álltak díszőrséget a koporsók mellett. Kedden délben pontosan 12.15 órakor belépett a nagyterembe Milován Gyilasz, Jugoszlávia KP KV Politikai Bizottságának tagja, dr. Vladimír Bakancsnak, Horvátország KP KV titkárának s a Horvát Népköztársaság kormánya elnökének kíséretében. Velük együtt léptek be a terembe, hogy leróják a végtisztességet a Központi Pártvezetőség elesett élharcosainak, Vrcko Krsztulovics és Bozsidar Maszlarics, a szövetségi kormány miniszterei, Gyúró Szalai, Jugoszlávia Szakszervezeti Szövetsége központi tanácsának elnöke, a JKP KV tagja, Karlo Mrazovics, Ivan Krajacsics, Antun Biber, Zvonko Brkics, Dragutin Szaili, Dusko Brkics, Rade Zsigics, Marko Belinics, Nikola Szekulics és Mile Pocsucsa, Horvátország KP KV Politikai Bizottságának tagjai, továbbá Horvátország KP Központi Vezetőségének tagjai s a többi köztársaság központi pártvezetőségének képviselői, dr. Zlatan Szremec, a Horvát Népköztársaság Száborának elnöke, Franyó Gazsi, a Horvát Népköztársaság kormányának alelnöke a miniszterekkel, a Jugoszláv Hadsereg tábornokai, élükön Milan Kupresanin altábornaggyal Milijan Neoricsics és Milutin Balkics, Jugoszlávia Népi Ifjúsága Központi Vezetőségének titkárai, valamint a szakszervezetek, a kulturális és tömegszervezetek képviselői. Az ünnepélyes csendben Milovan Gyilasz elvtárs, a JKP KV Központi Vezetősége, dr. Vladimir Bakancs és Karlo Mrazovics elvtárs pedig Horvátország KP KV nevében helyezett el koszorút a koporsókon. Koszorút helyeztek el a többi népköztársaság központi pártvezetőségének képviselői is. 12 óra 30 perckor elfoglalta helyét a díszőrség, amelynek tagjai Milovan Gyilasz, dr. Vladimir Bakancs, Jovan Veszelínov, Hija Dosen és Miliian Neoricsics elvtársak, valamint Lidia Sentjurc elvtársnő voltak. Megjelentek a koporsók előtt a pionírszövetség zágrábi szervezeteinek, és a különböző iskoláknak a képviselői is. Időközben Vicko Krsztulovics, Gyúró Szalai, Karlo Mrazovics, Bozsidar Masztarics és Ivan Krajacsics, a JKP KV tagjai, valamint Vlado Janjics altábornagy vették át a diszőrséget, utánuk pedig Horvátország KP KV Politikai Bizottságának tagjai, Horvátország KP KV tagjai, a többi népköztársaság központi pártvezetőségének tagjai, Jugoszlávia Népi Ifjúsága Központi Vezetőségének tagjai, a Jugoszláv Hadsereg tábornokai és törzstisztjei, a Horvát Népköztársaság kormányának tagjai és a horvátországi néphatóságok és tömegszervezetek legfelsőbb képviselői váltották fel egymást a díszőrségben. Valamivel 16 óra után Milovan Gyilasz és Vladimír Bakancs elvtársak, Horvátország KP KV Politikai Bizottságának tagjaival kivitték a teremből Rade Koncsár és Joszip Kras koporsóit és közös katafaikra helyezték a Munkásotthon előtt, utánuk pedig a többi 11 koporsót is kivitték a teremből a párt- és tömegszervezetek valamint a horvátországi néphatóságok képviselői. Ez idő alatt a katonazene Lenin gyászindulóját játszotta. A Munkásotthon előtti téren Dragutin Szaili, Jugoszlávia Kommunista Pártja Központi Vezetőségének tagja és Horvátország KP KV Politikai Bizottságának tagja mondott beszédet Szaili elvtárs után Milutin Babics, Jugoszlávia Népi Ifjúsága Központi Vezetőségének szervezeti titkára beszélt. A gyászmenet, mintegy 2000 koszorúval az élén, amelyeket a párt szervezetek és munkaközösségek küldtek az ország minden részéből a munkásosztály elesett élharcosai iránti elismerésük és hálájuk kifejezéseképpen, megindult a zágrábi utcákon a Mirogoj felé. Elől mentek a Jugoszláv Hadsereg törzstisztjei és ők vitték Rade Koncsár, Joszip Kras és Voja Kovácsevics néphősök kitüntetéseit. Végesvégig az utcákon, egészen a Mirogojig a zágrábi dolgozók sorfala között haladt a gyászmenet, s a Jugoszláv Hadsereg törzstisztjei képezték a díszőrséget a Jugoszlávia munkásosztálya tizenhárom élharcosának földi maradványait vivő ágyutalpak mellett. Mögöttük haladtak a pártszervezetek és a néphatóságok legfelsőbb képviselői, a hozzátartozók és Zagreb sokezer dolgozója. A Mirogojban a sírnál Milován Gyilasz elvtárs mondott beszédet. A következőket mondotta: Műövén Gyilasz elvtárs beszéde Elvtársak és elvtársnők! Kikisérve ma Jugoszlávia Kommunista Pártja, Jugoszlávia Kommunista Ifjúsági Szövetsége és Jugoszlávia munkás és népi mozgalma vezetőinek földi maradványait, mi nemcsak a kiérdemelt végtisztességet rójuk le, hanem egyúttal magasra emeljük harcos fogadalmukat, és saját lelkiismeretünk és az egész világ előtt tanúsítjuk, hogy magasan és megingathatatlanul leng az a zászló, amelyet ők vittek, amellyel ott harcoltak és dicsőségesen életüket adták. Forradalmárok földi maradványai előtt, — bármennyire fájdalmas is az emlékezés reájuk, mint emberekre és harcosokra, — mindenekelőtt azokra a dolgokra kell gondolni, amelyekért harcoltak. Mert ez az ügy — ők maguk ezenkívül egy más és másfajta életet nem is akartak, nem is ismer- tek. Nemcsak hős elvtársaink földi vannak felőttünk van .••Cryutta? Kommunista Pártja hősies történelmének s a Párt harca és a lazánk munkásosztálya és népe álltal vívott harc történetének eleven és halhatatlan része is. El-,esett elvtársainknak a különböző időszakokból és különböző harcterekről összegyűjtött földi maradványai megmutatják a szüntelen és széttéphetetlen kapcsolatot a Párt és a nép egykori harcai között, s ugyanígy e harcok és azon harc között, amelyet a Párt és a nép ma folytat, semmivel sema kevesebb lelkesedéssel, áldozatkészséggel, hittel és hősiességgel Misics, Debelyák, Oreski, »Aga« és a többi elesett hős hősi halálukkal tettek tanúságot arról, hogy a január 6-i diktatúra sötétsége nem olthatta el azt a fáklyát, amelyet szerte Jugoszláviában a munkásosztálynak a, régebbi ütközetekben nevelkedett, s «éneink szívében, — a Kommunista Pártban m megedződött legjobb fiai vittek és gyújtottak lángra. A történészek kétségtelenül a mozgalom sok hibáját ,és gyengeségét leleplezik ebben az időszakban, de teh ’kihn, hof’v ne szöd. ■.'■■ék le, hofv ezeknek az elvtársiknak és sok más elvtársnak önfeláldozó (Folytatása a második o dktkm}