Magyar Szó, 1951. augusztus (8. évfolyam, 181-206. szám)
1951-08-02 / 181. szám
TOL BVF. m. (2050.) SZAMIJ Csütörtök, 1851 augusztus 2 || ARAB DINAR Különjutalom Nincs annál jobb emberi érzés, mint amikor az embert, odaadó munkájáért megjutalmazzák. Ez az érzés még nagyobb tettekre lelkesít. Mostanában ilyen gondolatokkal foglalkoznak a szövetkezeti tagok is. Itt a félévi közgyűlés, ahol többek között a több termelésért járó különjutalmakat is kiosztják. Nem kisebb dologról van itt szó, mint a csoportok előnyének, életképességének bizonyításáról. A félévi értekezleteken több vágón búza kerül elosztásra, mint külön jutalom. Persze egyes szövetkezetekben, mint a mohos „Vajdaság" is, már zöldéll a búza, mikor beosztották a csoportokat, így a csoportok nem eléggé járulhattak hozzá jó munkájukkal a terméshozam növeléséhez. Aztán, ilyen helyeken nem parcellánként állapították meg a búza terméshozamát, hanem csak az átlagtermést jelölték. Ezért a különjutalom elosztásánál egyes szövetkezetekben feltették a kérdést, hogy várjon jár-e a csoportoknak a különjutalom? Természetesen joguk van hozzá, de az elosztás nem lehet teljesen helyes. Legtöbb helyen úgy oldják meg a kérdést, hogy a külön jutalmat a munkanap száma szerint osztják el mégpedig annak, akinek több munkanapja van, többet adnak, akinek pedig kevés munkanapja van, az nem is részesül különjutalomban. A különjutalom elosztása nagy sikert jelent a szövetkezeteknek, de egyben kézzelfogható bizonyítékot is a csoportrendszer helyességéről. A tagok meggyőződnek arról, hogy a csoportok az alapjai a szövetkezeti munkának. S már az ősszel a tagosítás után kijelölik a parcellákat, amelyeket több éven át ugyanaz a csoport művel meg. Mindenesetre itt aztán már jobban érvényesül a csoportok munkája. Kétségtelen, hogy a külön jutalmazás még jobban emeli a szövetkezeti tagok életszínvonalát s a magánparasztok figyelmét is ezzel magukra vonják. A kikindai járás szövetkezeteinek félévi közgyűlése mindezt beigazolta, mert a közgyűlések után már több magánparaszt érdeklődött a belépés iránt. Nyugdíjas parasztrÓL még nem hallottam, de a jelekből ítélve nemsokára lesz ilyen is, mégpedig a szövetkezetekben. Már a£ idén is, — ha napi is nyugdíj alapon, — de minden munkaképtelen tagnak annyit adnak a szociális alapból, hogy az felér egy szerény nyugdíjjal. Aztán itt van a szociális biztosítás, amelyből kialakul majd a szövetkezeti parasztok nyugdíjalapja. Ilyen intézkedéseket nem hajtanak végre sehol máshol a világon, csak nálunk. Amerikában, a korlátlan lehetőségek hazájában a dolgozó paraszt nem tudja, milyen sorsra jut öregségére. Akárhogy is gyűjtöget, a tehetősebb farmerek könnyen kirántják feje alól a »biztosítékot«. Aztán egyik farmról a másikra kóborolhat munkáért. Vagy nézzük meg a helyzetet ezzel kapcsolatban a Szovjet Szövetségben. Ott nemhogy az idősebbeknek jutna,de az államosított kolhoz vezetők gondoskodnak arról, hogy még a dolgozóknak se jusson elég. Nálunk azonban minél jobban erősödnek, gyarapodnak a szövetkezeteit, annál hamarabb jutunk el a nyugdíjhoz. Kemény meggyőző érvek ellenére sem boldogultak sok helyen a szövetkezetek, amikor új tagok toborzásáról volt szó. »Jó, jó, én belépek a szövetkezetbe, gürcölök, de egyszer mégiscsak megöregszem és akkor kiesek a szövetkezetből. Ha azonban látnám, hogy öreg napjaim biztosítva vannak, azonnal kötélnek állnék«. Így vélekedett több paraszt. Valóban a szövetkezetek azelőtt elég nehéz helyzetben voltak az idős munkaképtelen tagok eltartása terén. Ennek az egyik oka, hogy túlnagy volt az öregek száma a munkaképes tagok számához viszonyítva. Például a topolyai »Dózsa György« szövetkezet 96 idős munkaképtelen tagot tart el. Igaz, tavaly még nem tudták őket ellátni mindennel, de az idén más a helyzet. A szövetkezet megerősödött. Tervbe vette, hogy minden munkaképtelen idős tagnak 200 kg búzát, 35 kg árpát, 6 kg cukrot, 3 kg olajat, 400 kg különböző tűzrevalót, 5000 dinár készpénzt és 2000 bont. A helybeli »Előre«, habár a gyengébb szövetkezetek közül való, még Minél is többet ad az idős munkaképtelen tagoknak. Itt azzal érveltek a tagok, hogyha ők megöregszenek, nekik is jól jön majd, ha elegendő búzát és más cikket kapnak. Ebben a szövetkezetben 60 munkanapot jegyeznek minden idős munkaképtelen tagnak. Ennek az értéke körülbelül 250 kg búza, 10—15 kg cukor, 250—300 kg kukorica, 6—7 kg olaj, tűzrevaló és 10—20.000 dinár készpénz stb. A feketicsi »Marsai Tito« még ennél is többet ad. Egy-egy munkaképtelen idős tag 70—75 munkanapot kap. Ez már igazán felér egy nyugdíjjal. Amikor azután a topolyai »Dózsa György« értesült, hogy az »Előre« és a feketicsi »Tito marsai« másként határozták meg az öregek jutalmazását, ő is eltért tervétől és úgy határozott, hogy 70 munkanapot jegyez minden egyes idős munkaképtelen tagnak. A szövetkezetekben az idén nemcsak a munkaképtelen idős tagokról gondoskodnak így, hanem azokról is, akik valamilyen oknál fogva nem dolgozhattak elég munkanapot. Ilyenek például a nagycsaládi tagok. S azoknak a tagoknak is hozzáírnak munkanapjukhoz, akik testi fogyatékosságuk miatt nem dolgozhattak elég munkanapot. ★ A KEMENCE PADKÁN ülő, nyugodtan pipázgató nyugdíjas parasztról volt szó, így is lesz majd, mert erre az alap már megvan. Minden esetre a szövetkezeti munkából kiöregedett tagok már valóban nyugdíjt élvezhetnek majd. Úgy lesz az, hogy a szövetkezet jövedelmének bizonyos százalékát a szociális biztosításba adja és valamennyi összeggel az állam is hozzájárul ennek az alapnak a növeléséhez. Ebből az alapból aztán ellátják az idős tagokat. A távlat az, hogy a szövetkezeti tagnak majd nem kell addig dolgoznia, míg munkaképtelenné nem válik, hanem ha eléri azt a bizonyos korhatárt, akkor leteszi a kapát és hátralévő napjait nyugodtan, gondtalanul tölti. Fontos tényező ez a szövetkezeti életben. Nemcsak a szövetkezeti parasztok dolgoznak majd nyugodtabban, hanem a kívülálló parasztok is másként néznek a szövetkezetre. S azok, akik eddig emiatt vonakodtak a szövetkezetbe belépni, ezután minden bizonnyal tagjai lesznek a szövetkezetnek. P. E. Most már az idős tag is nyugodtan alhat A nyugdíjas parasztokról — Nem úgy, mint ottan - Nyugodt boldog öregségei ★ Török tiltakozás az amerikai külügyminisztériumnál Washingtonból jelenti az United Press, hogy Erkin washingtoni török követ meglátogatta Macgheet, az amerikai helyettes külügyminisztert, és kormányának felháborodását tolmácsolta azzal kapcsolatban, hogy az Atlanti-egyezmény tagállamai erélyesen tiltakoznak Törökország és Görögország felvétele ellen. A török követ kijelentése szerint Macghee reménykedik abban a lehetőségben, hogy ezt a két országot már a közeljövőben felveszik az Atlantiegyezménybe. Erkin a beszélgetés folyamán még aláhúzta annak szükségességét is, hogy e két ország felvételének kérdését még az Atlantiegyezmény tagállamainak szeptemberi tanácskozásai előtt megoldják. Nemzeti Ünnep Macedónéban ------------_ , illáim szürei térnek a népbiróság elül Szerbó Mihály zrenyan ni niphisről Az USA és Franciaország elitél a magyarországi kitelepítéseket Izrael befogadja az elhurcolt zsidókat Washingtonból jelentik. Acheson amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy azok a kitelepítések, melyeket a magyar kormány hajt végre, hasonlítanak azokhoz a náci kitelepítésekhez, melyek célja a népek leigázása volt. Ezután a külügyminiszter hozzátette, hogy az amerikai kormány tiltakozni fog a magyar kormánynál a kitelepítésük miatt. Egyidejűleg a kormány mindent megtesz, hogy a világot megismertesse ezekkel a kitelepítésekkel. Többek között az UNO 1950 novemberében hozott határozata értelmében értesíti az UNO főtitkárát arról, hogy ezek a kitelepítések az emberi jogokról szóló egyezmény megszegését jelentik. Párisban a francia külügyminisztérium képviselője kijelentette, hogy a francia kormány erélyesen elítélte a magyar kormány által végrehajtott kitelepítéseket és egyben felhívta az USA és Nagy- britannia kormányát, hogy hasonló lépéseket tegyen. A kormány úgy véli, ezek a kitelepítések a békeszerződés, és az emberi jogokról szóló egyezmény megszegését jelentik. Az edigi értesülések szerint a magyar kormány eddig 20.000 embert telepített ksi. Az izraeli kormány már lépéseket tett annak érdeké-ben, hogy befogadja a zsidókat, akik az elhurcoltak többségét képezik. A magyarországi dolgozókat nem érdekli, a tájékoztatóirodás jelszavak Szuboticáról jelentik. Hajdú Rezső a szegedi vasutas szakszervezet politikai osztályának vezetője július 4-én körlevelet intézett a vasúti pártszervezetek titkáraihoz, amelyben követeli, hogy a pártszervezetek irodáiban kihasználatlanul heverő propaganda anyagot osszák ki a vasúti munkások között, és biztosítsák az anyag tanulmányozását. A Szegedről érkező jelentések szerint a körlevél élesen bírálja az agitátorok nemtörődömségét, akik elhanyagolják a szovjet vasutasok gyakorlatáról szóló röpiratok tanulmányozását. Az agitátorok nemtörődömségének példájaként a körlevél a békéscsabai sűtőházat hozza fel, ahol a tervet még megközelítőleg sem teljesítik. A szegedi politikai vezető körlevele nem elszigetelt jelenség Magyarországon. A pártszervezeteknél 1® mindig gyakrabban hallható a propagandamunka elhanyagolását érő »kritika«, ami kétségtelen jele annak, hogy a magyar dolgozók mind kevésbbé érdeklődnek a tájékoztatóirodás jelszavak iránt. Tito marsai jókívánsága Lazar Kolisevszkinek Beográdból jelentik: Tito marsai levelet intézett Lazar Koisevszkijhoz, a Macedón NK naoinászkerelnökélhez, amelyben az Hinderi ünnepségek alkalmából legmelegebb üdvözletét és azt a kívánságát küldi, hogy a Macedón NK továbbra is virágozzék és fejlődjék. ’ Miérüt eldördültek a fegyverek a zrenyapioiemetőben Szonya Marimkovics emlékünnepély Noviszádon Tegnapelőtt Noviszádon a tartományi mezőgazdasági kutatóintézetben bensőséges ünnepséget tartottak, amelyen megemlékeztek Szonya Marinkovics néphősről, aki valamikor ennek az intézetnek munkatársa volt. Az emlékünnepélyen megjelentek a tömegszervezetek képviselői, a városi népbizottság elnöke, a néphős hozzátartozói és tanárai és még számos más vendég. Szonya Marinkovics néphősről ing. Cvjeta Petrik néptársnő emlékezett meg. ... Fiatal volt, alig 25 éves, de már egy éve tagja a tartományi pártvezetőségnek és munkájának javarésze csak ezután következett volna, mert hisz a népfelszabadító harcok éppen csakhogy megkezdődtek. De elfogták és 1941 július 31-én délelőtt 11 óra tájt dördültek el a fegyverek Zrenyanin elhagyatott temetőjében. És Szonya Marinkovics — 90 harcos társával együtt — megvált harcos életétől. Utolsó szavaival is harcolt: Lőjjetek ... Százezrek állnak mögöttünk egy gondolattól vezérelve... Éljen a szabadság! 1916-ban született a szlavóniai Sztrazsevka faluban, de Vajdaság földjén növekedett a Zomborban. Itt végzi el középiskoláit és itt ad kifejezést annak az ifjú leánykori álmának, hogy szeretne piroskendővel bekötött fővel traktorral szántani Vajdaság rónáin. Sokat olvasott és haladó gondolatokkal teli fejjel iratkozott be 1934-ben a mezőgazdasági fakultásra Beográdban, éppen azokban az időkben, amikor az egyetemi ifjúság keményen küzd népellenes zsarnokai ellen. Szonya azonnal világosan kifejezésre juttatta álláspontját: Harc az osztályellenséggel. Sikeresen dolgozott és ezért megválasztották az egyetemi lányok otthonának alelnöknőjévé. A damonsztrációkban mindig ott lehetett látni Szonyát és ezért a rendőrség csakhamar gondoskodott arról, hogy Szonyának ne legyen annyi alkalma tiltakozni az elnyomás ellen, —bezárták. Amint kiengedték az egyetem ,kizárta a fakultásról, de azonnal folytatta tanulmányait és politikai munkáját a zágrábi fakultáson. Egy évig volt Zágrábban, azután ismét Beográdba ment, ahol már várt rá a forradalmi munka. Szünidőben Noviszádon szervezte a haladó ifjúságot, amely megválasztja a vajdasági ifjúsági szervezet első elnökévé. Több elvtárs segítségével lapot szerkesztett és adott ki és ezzel is fejleszti az ifjúság öntudatát. De 1939-ben a noviszádi rendőrség úgylátszik már nagyon veszélyesnek tartotta Szonya tevékenységét, mert kegyetlenül megkínozta... Ezután következik Szonya Letének egyik kiemelkedő pontja: 1940-ben megválasztották a Párt katonai vezetőségének tagjává. Az események gyorsan peregtek, elérkezett 1941, a megszállás és Szonyának az volt a feladata, hogy megszervezze a bánáti ellenállást. Útközben elfogták és 16 nap múlva, július 31-én ott állt 90 társával a zrenyanin elhagyatott temetőben az ellenséges fegyverek előtt... Hősiesen harcolt és hősiesen halt meg. Ezekben a napokban, tíz esztendővel ezelőtt... Újabb vizierőművünk A rálstvaci »Tito« vizierőmű látképe