Magyar Szó, 1959. március (16. évfolyam, 50-75. szám)
1959-03-19 / 65. szám
8. oldal 40000 tengerész temetője Az 1918-as spanyolnátha pusztítása Pulában Robbanás, hajótörés és dics telen tengeri ütközetek hozták ide, az utolsó kikötőbe a világ minden részéről a tengerészek holttesteit. Amikor a pulai kikötőben a spanyolnátha pusztított, egész hajók legénysége került egyszerre a temetőbe — halott tengerészek, halott kapitányok. Veruda. Pula mellett egy kis domb, a tengerparton. Bejáratánál nincs felirat. Nehéz vasajtaja már berozsdásodott. Évek óta nem nyitották ki. Kőfalak közé rejtve ott van ez az egész világon páratlan temető: tengerésztemető. Negyvenezer tengerész utolsó kikötője, ahonnan soha többé nem hajóznak ki a messzi tengerekre. Az öt világrész minden országából, minden népből, minden fajból, minden vallásból. Az eső már rég lemosta nevüket a sírfeliratokról és a sírokat benőtte a tarack és a fa. Amíg a ciprusok szinte kísértetiesen hajladoznak az öreg temetőőr, aki még gyermekkorában kezdte ezt a szokatlan foglalkozást, feleleveníti a letűnt embereket és a letűnt korszakot. Az Osztrák- Magyar Monarchia dicsőségét és nyomorát. Egyik oldalon ott vannak a nagyszerű síremlékek, az idő fogától már kikezdett angyalokkal, versikékkel, porcelán képekkel. Itt nyugszik az úri osztály, amely akkor uralkodott. A másik oldalon pedig apró fakeresztek, névtelen tengerészek sírjai, akiket még itt is feletteseik és uraik alá rendeltek. A fal mellett kétnyelvű feliratos emlékmű Frantisek Koucky és Lyubomir Kraus sírján. Egy cseh, egy jugoszláv. 1918 május 11-én végezték ki őket. Lázadást szítottak az ágyunaszádon, s át akartak állni az szövetségesekhez. Valaki besúgta. A tengerész-börtön udvarán végezték ki tűket, Horthynak, az osztrákmagyar haditengerészet hírhedt parancsnokának jelenlétében. Mennyit mesélhetnének ezek a tengerész sírok. Azokról, akik az osztrák-magyar uralkodó körök nagyzási hóbortjának, a háborúnak áldozatául estek. Mesélhetnének franciákról, angolokról, törökökről, németekről és a világ többi országának tengerészeiről, akiket robbanás, hajótörés és dicstelen tengeri ütközetek hoztak ide az utolsó kikötőbe. A sírok történelmet írnak itt. Radó Danilo temetőcsősz pontosan tud minden részletet minden egyes sírról. Viszszaemlékszik minden apróságra, pedig hosszú évek múltak el az utolsó sírgödör megásása óta. tengernagyot aki amikor egy újfajta ágyút kipróbáltak, három másik tengerészszel együtt az első lövésnél a levegőbe röpült... És itt fekszenek az utolsó áldozatok. Itt hantoltuk el azokat a munkásokat, akik a Puláért vívott harcban meg akarták akadályozni, hogy a fasiszták magukkal hurcolják a villanymalom berendezését. Akkor, amikor Pula Jugoszláviáé lett... Száznegyven éves ez a temető. Viaszszagú, poros, régi könyvek jegyezték fel az eltemetett tengernagyokat, kapitányokat, s egész flották legénységét. — A szegényeket még megmeglátogatja valaki — mondja az öreg csősz. Arra azonban nem emlékszik, hogy valaha is meglátogatta volna valaki a gazdagokat. Mintha senkijük sem volna. Az öreg temetőcsősz mesél nekünk 1918-ról, a szörnyű napokról, amikor a spanyolnátha pusztított Pulában és aratott a halál a tengerészek soraiban, sírgödörbe, egymásra rakva őket, mert nem volt hely. Az emberek féltek egymástól. Elnéptelenedtek a kávéházak és az utcákon nem sétáltak szerelmespárok. Mindenki rettegett, és minden percben feltette a szörnyű kérdést: „mikor kerül rám a sor?” A tengerészeket orvul rohanta meg a betegség: görcsökben fetrengtek, és szörnyű lázban pusztultak el. Orvos nem volt, de úgysem segíthetett volna .. ..A raktárból minden élelmiszert egy hajóra raktak és elsüllyesztették, mert azt hitték, hogy onnan származik a baj. Még ma is valahányszor visszagondolok ezekre a napokra, szörnyű képek vonulnak el előttem. Soha életemben nem fogom elfelejteni, pedig megszoktam foglalkozásomat. Csikorog a nehéz vasajtó, susognak a ciprusok. A falakat nyugtalan hullámok nyaldossák. Csendes és kisérteties itt minden. Itt az utolsó tengeri kikötőben, abban a kikötőben, amely nincs rajta a világ egyetlen tengerészeti térképén se. — Nyilvántartás nélkül is — Régen volt, de azért jól tudom én. Itt nyugosznak pól emlékszem. Egész nap deidéul az 1916. évi lőszerrangoztunk, mégsem tudtunk ezer robbanás áldozatai — hat lég sirgödröt ásni, ötvenen is van férfi és 11 nő. Otthon meghaltak egy éjszaka... tolták el gróf Lanius ellen- Négy-ötöt temettünk el egy A temető berozsdásodott nehéz vasajtaja Az öreg temetőőr MAGYAR SZÓ Újévre többek között barátnőjének férje is megajándékozta, s most születésnapja alkalmából viszonozni szeretné figyelmességét. Mit is vegyen neki? Rövid töprengés után elhatározta, hogy a legalkalmasabb és legegyszerűbb ajándékkal, virággal lepi meg. Nem jól tette. A nő közeli hozzátartozói — apja, férje és fia — kivételével sohase ajándékozzon férfinek virágot. Mondjon le tehát tervéről, és vegyen alkalmasabb dolgot: például egy üveg konyakot, papírvágókést, pipát, kézelőgombot. BAROMFITENYÉSZTŐ • SZÖVETKEZET NOVISZAD Jugoszlovenszke Armije 110 Eladásra kínál: fajtiszta Rhode Island, Newhampshir, Leghorn, Olasz fogoly és Wyandotte csibéket. 798-6 5ZEP AJAK 1 Rouge Bauer * 1 Bézé rúzs) _ 24 MN ÁRNYAIATANAfregyikével. Csütörtök, 1959.,Ш.10. Zeneszekrényt készítünk a legigényesebb zenekedvelők részére minden igényt kielégít 2е1е&тииЉамј& — a.