Magyar Szó, 1960. július (17. évfolyam, 154-178. szám)
1960-07-01 / 154. szám
Péntek, 1960. VÉL 1. MAGYAR SZÓ Gyorsan ítélkezett a rögtönítélő bíróság A mitrovicai hősök temetőjének vasárnapi felavatása elé A mitrovicai hősök temetőjében voltunk. Noha még nem készült el teljesen, mindig vannak látogatói, leginkább idős asszonyok, feketébe öltözött anyák, özvegyek, akiknek legkedvesebbjeik itt nyugszanak a közös sírokban, a hősök temetőjében. Jó volna megkérdezni őket: férjük-e vagy gyermekük nyugszik itt a sírban, azt is szerettem volna megkérdezni, mikor, hol esett el férjük, mikor, hogyan végezték ki gyermekét, testvérét. De itt a temetőben, ezekben a percekben nagyon nehéz szóra binni a gyászba öltözött anyát, feleséget, testvért, ezekben a pillanatokban újból együtt vannak övéikkel, az emlékekkel, és ilyenkor az újságírónak is nehezére esik félbeszakítani emlékezésüket, mert akárkit nézel, mindegyiknek könnyes a szeme, mert a gyászba öltözött anya, feleség, testvér, most nem az impozáns emlékművet látja, a napsütéses nyárra gondol, ők most a negyvenegyes, negyvenkettes éjszakákban élnek, amikor ezen a helyen, ahol most az emlékmű, a hősök temetője áll, kiásott sírgödrök voltak, sortüzek hallatszottak, és most is hallják gyermekük testvérük utolsó sóhaját, jajkiáltását... A rögtönítélő usztasa bíróság kegyetlenkedéseinek gyászos emlékét őrzi ez a környék. Százakat és ezreket küldött ide a sírgödrök szélére, arccal a sírgödör felé fordítva, hogy a tarkólövés után egyenesen a sírba dőljenek. Negyvenegyben, mindjárt a megszállás első heteiben, valamikor június elején vagy közepén az egyik faluban két usztasa le akart tartóztatni egy nyugalmazott csendőrt. A volt csendőr nem ijedt meg, fegyvert rántott, rálőtt az usztasákra, megsebesítette őket, — az egyik később belehalt sérüléseibe — és megszökött. Megtorlásul még aznap kétszáz embert letartóztattak a faluban azzal a céllal, hogy megtizedelik őket. Az utolsó pillanatban szerencsére kitudódott, ki volt tettes, s a letartóztatott embereket szabadon bocsátották. Az öröm azonban nem sokáig tartott, másnap újból letartóztattak harminc embert. A mozgó rögtönítélő bíróságnak ez volt az első tárgyalása és ítélkezése Szerémségben. Harminc ártatlan ember ült a vádlottak padján. A rögtönítélő bíróság villámgyorsan ítélkezett. És kiméletlenül. Mi volt a vád? A tárgyalás előtti napokban a vádlottakat kihallgatták, és erről jegyzőkönyvet vettek fel. A jegyzőkönyv szerint a vádlottak ,,beismerik, hogy államellenes cselekedeteket követtek el.” Hogy mit, azt maguk a vádlottak sem tudták. Csak a tárgyaláson értesültek róla, amikor fölolvasták ezt a jegyzőkönyvet. A vizsgálati fogságban pedig nem sokat kérdeztek tőlük, nem is tudtak mit kérdezni, csak kínozták, verték őket. A tárgyalással egyidőben a város szélén, a temető mellett néhány letartóztatottal sírgödröt ásattak. Az NDH törvényei szerint az ítéletet kihirdetése utáni három órával már végre is hajtották. A mozgó rögtönítélő bíróság más ítéletet nem is mondhatott ki, csak egyet: halál. A harminc vádlott közül tizenötöt halálra ítéltek, és még aznap végre is hajtották az ítéletét. A másik tizenötöt a bíróság fölmentette a vád alól. Valóságos komédia volt a tárgyalás. A hivatalból kirendelt védő a tárgyaláson látta először védenceit, a vádat is csak a tárgyaláson ismerte meg. Az alábbi eset is megtörtént: A rögtönítélő bíróság egy nagyobb „államellenes” csoport felett ítélkezett. A vádlottak között volt egy elmebeteg fiatalember is, akinek semmi sejtelme sem volt arról, hogy mi is az az NDH, mesélik, hogy a tárgyaláson is csak vigyorgott, kinevette a bíróságot, grimaszokat vágott, úgy látszik különösen mulatságos volt neki ez a bírósági komédia. A tárgyalás befejezése után három órával a csoport valamennyi tagját kivégezték, az elmebeteg fiatalembert is. Hiába mutatta fel a védő a fiatalember betegségét igazoló orvosi bizonyítványt, a bíróság meg sem nézte, állítólag azért, mert ciril betűkkel volt kiállítva. Egy más alkalommal a kórházban tartott tárgyalást a rögtönítélő bíróság. A vádlott fejsebbel, eszméletlen állapotban feküdt az ágyon, de ez egyáltalán nem zavarta a bíróságot. A bíróság elnöke és a két esküdt az ágy elé állt, s fölolvasták az úgynevezett vádiratot. A vádlott nem is tudott a tárgyalásról. A kirendelt védőt első mondata után félbeszakították, egyáltalában nem érdekelte őket, hogy mit mond, jelenléte csak azért volt fontos, hogy a jegyzőkönyv ibe bekerüljön: a védő állítását a bíróság nem vehette figyelembe. A legelképesztőbb dolog azonban akkor történt, amikor a tárgyalás alatt belépett a betegszobába a sebesült fiatalember édesapja, aki fiiát jött meglátogatni. Amikor a bíróság elnöke tudomást szerzett kilétéről, így szólt: — A vádat kiterjesztem a vádlott apjára is! Három óra múlva az apa is, a fia is a kiásott sírgödör szélén voltak. A fiú egyáltalán nem tért magához, az apja vitte vállán a sírgödör szélére. Akkor is a karjaiban tartotta, amikor a lövések eldördültek, a sirgödörbe is így átkarolva zuhantak .... Senki sem tudná felsorolni, hány embert küldött a mozgó rögtönitélő bíróság a sírgödör szélére. Ezerkilencszáznegyvenegyben, negyvenkettőben és negyvenháromban a bíróság csaknem naponta ítélkezett. A mitrovicai hősök temetőjében százak, ezrek vannak akiket ez a bíróság ítélt halálra. És hányan vannak, akik felett senki sem ítélkezett, akiket minden vád és ok nélkül — még ilyen koholt vád és ürügy nélkül is — állítottak a sírgödör szélére. Hétezerkilencszázötvenen nyugszanak a mitrovicai hősök temetőjében... ! • Szs. A mitrovicai hősök temetője A temető egyik fáklyája t oldal Biztonságosabb közúti közlekedést A Szövetségi Szkupstina a közúti közlekedés biztonságáról A gazdasági és az általános társadalmi fejlődés gyors ütemével összhangban a legutóbbi néhány évben a közúti közlekedés is gyorsan fejlődött, és elvárható, hogy az ország általános gazdasági fejlődése a közúti közlekedés további rohamos fejlődését vonja maga után. A közlekedés eddig elért fejlettségi foka és továbbfejlődése megköveteli, hogy megfelelő intézkedések történjenek a közlekedés javítására, és külön intézkedések az emberi élet és a vagyon nagyobb biztonságára. A közlekedés biztonsága és fejlesztése általános társadalmi jelentőségű kérdés, és megoldásába be kell kapcsolódnia minden olyan szervnek, intézménynek és szervezetnek, amely bármilyen formában is érdekelve van a közlekedés fejlesztésében. Mindennek alapján a Szövetségi Képviselőház azt javasolja: 1. a Szövetségi Végrehajtó Tanácsnak, hogy minden érdekelt szerv, intézmény és szervezet képviselőinek részvételével alakítson koordinációs testületet, amely egybefogja és irányítja a közlekedés biztonsága érdekében kifejtett munkát. Hasonló közlekedésbiztonsági testületeket kell létesíteni a köztársaságokban, a járásokban és községekben is; 2. a Szövetségi Végrehajtó Tanácsnak és a köztársasági végrehajtó tanácsoknak, hogy gondoskodjanak megfelelő anyagi eszközökről a belügyi szervek közlekedésbiztonsági szolgálatának, káderszükségletének kielégítésére, korszerű járművekkel és műszaki felszereléssel való ellátására. 3. a népköztársaságoknak, járásoknak és községeknek: hogy javítsák a helyes és biztonságos közlekedés feltételeit, létesítsenek elsősegély-, jelző-, telefon-állomásokat a közutak mentén, autóbuszállomásokat, üzemanyag és szervizállomásokat, moteleket, stb. és szervezzék meg a mozgó műszaki szolgálatot a közutakon; — a városrendezési és kommunális terveket egyeztessék össze a biztonságos és akadálytalan közlekedés szükségleteivel, figyelembe véve a közlekedés távlati fejlődését, — a nagyobb városokban építsenek korszerűen felszerelt központokat a gépjárművek műszaki ellenőrzésére, — nyissanak iskolákat és indítsanak tanfolyamokat a gépjárművezetők szakmai képzésére és továbbképzésére, elsősorban az érdekelt gazdasági szervezetek és szakegyesületek keretében; 4. az illetékes állami szerveknek, törekedjenek arra, hogy hatáskörükben minél jobban elősegítsék a közúti közlekedés fejlődését, elsősorban: — megfelelő közlekedési szervezeti és műszaki előírásokkal, elsősorban a közutakról és a közúti közlekedésről szóló törvény sürgős meghozatalára. — a közlekedésbiztonsági szolgálat erősítésével és fejlesztésével, illetőleg a közlekedési műszaki szabályozó szolgálat erősítésével. — a gépjárművezetők kötelező rendszeres képzésének bevezetésével egységes program alapján és a gyalogjárók fokozott védelmére tett intézkedésekkel, elsősorban a városokban, ■— korszerű közlekedéstechnikai megoldások széleskörű alkalmazásával az új utak építésében és a régiek korszerűsítésében, azáltal, hogy a közlekedésbiztonsági és műszaki közlekedésszabályozó szervek képviselőit bevonják az útépítési programok ellenőrzésébe és jóváhagyásába. A közlekedésbiztonsági és közlekedésszabályozó műszaki szakértők kiképzésével és közlekedési tudományos kutatóintézet létesítésével, — az utaknak és az utak felszerelésének karbantartásával, az útjavító szolgálat fejlesztésével, — az iskolás ifjúság közlekedési nevelésével, — a gépjárművezetők egészségi állapotának rendszeres ellenőrzésével, — gyors orvosi segélynyuj- tás megszervezésével a közlekedési baleset áldozatai részére, — a gépjárművezetők túlórázásának és munkafeltételeinek megfelelő szabályozásával. — Az élet- és balesetbiztosítás megfelelő formáinak bevezetésével; 5. az érdekelt szakegyesületeknek és gazdasági szervezeteknek, hogy maguk is, és az illetékes állami szervezetekkel együttműködve teljes gondot fordítsanak gépjármű (Folytatás az 1. oldalról) s dolgozói vámkedvezményben részesülnek-e az új előírások szerint. Nikola Mincsev, a szövetségi pénzügyi államtitkár válaszában közölte, hogy azok a jugoszláv tengerészek, akik egy évnél hosszabb időt töltenek külföldön, nem fizetnek vámot a külföldön vásárolt és az országba behozott gépkocsira és motorkerékpárra, más vámkedvezményben ellenben nem részesülnek. A Szövetségi Végrehajtó Tanács alkalomadtán még egyszer megvitatja ezt a kérdést, és esetleg módosítja a szabályrendeletet. Szvetiszláv Sztefanovics szövetségi belügyi államtitkár Karlelo Budihna képviselő kérdésére adott válaszában közölte, hogy a jugoszláv-olasz határon 92 átjáró van. A szükséges épületek és lakóházak építése 946 700 000 dinár költséget igényel. A tervek elkészültek a szükséges épületek megépítésére, és most egy különbizottság a beruházási programot dolgozza ki. Ezután a Szövetségi Tanács tagjai megvitatták a beterjesztett törvényjavaslatokat. Egyhangúlag elfogadták a gazdasági társulásról és a munkaközvetítő szolgálatról szóló törvényt, és külön törvénnyel becikkelyezték a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és az ENSZ speciális alapja között kötött egyezményt. A külügyi bizottság nevében Janez Sztanovnik ismertette az egyezményt, és közölte, hogy ennek az alapnak létesítését elsősorban a gazdaságilag fejletlen országok szorgalmazták. Jugoszlávia évi 50 millió dinárral járul hozzá az alaphoz, és eddig 905 000 dollárt kapott az alapból. A törvényjavaslatok elfogadása után Vlada Zecsevics megokolta a Szövetségi Képviselőház leiratát a közlekedés biztonságáról. Hangsúlyozta, hogy a közúti közlekedés nagyobb biztonsága érdekében együtt kell működni minden érdekelt szervere és szervezetnekveik műszaki állapotára, elsősorban: — a szervizállomások és javítóműhelyek hálózatának fejlesztésével és bővítésével, — a gazdasági szervezetek szakszerű és műszaki felszereléséről való gondoskodással, hogy rendszeresen karbantarthassák járműveiket; 6. a jugoszláv vasutaknak, hogy az érdekelt szervekkel együttműködve intézkedéseket foganatosítsanak a vasúti átjárók biztosítására, korszerű műszaki megoldások alkalmazásával; 7. minden állami szervnek, intézménynek, gazdasági szervezetnek, szakszervezetnek és más társadalmi szervezetnek, amíg érdekelve van a közlekedésben —, hogy rendszeresen együttműködjenek a közlekedésbiztonság fokozásán, elsősorban pedig a polgárok közlekedési fegyelmének javításán, közlekedési balesetek megakadályozása végett; 8. a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak és a filmvállalatoknak —, hogy rendszeresen támogassák társadalmunk erőfeszítéseit a polgárok közlekedési nevelésére. A leirat elfogadásával a Szövetségi Tanács ülése véget ért. A Termelők Szövetségi Tanácsának ülése is azzal kezdődött, hogy a Szövetségi Végrehajtó Tanács képviselői válaszoltak a ház tagjainak kérdéseire. Emil Kevresan azt a kérdést tette fel, hogy a Szövetségi Tanács mikor hoz rendelkezést a mezőgazdasági munkások lakbértérítményérő. A kérdésre válaszolva Sadija Sentjurc, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja emlékeztetett arra, hogy a mezőgazdasági munkások lakbértérítményének kérdését részletesen megvitatták akkor, amikor a Szövetségi Népszkepszisa törvényt hozott a lakásépítés pénzeléséről. Köztudomású, hogy a mezőgazdasági szervezetek munkásaik személyi jövedelmének 2 százalékát fizették a lakásépítő alapba, a többi gazdasági szervezet viszont 10 százalékot. Ennek folytán a nem mezőgazdaságban allkalmazott dolgozók személyi jövedelmüknek 6,5 százalékát kapják lakbértéri talányként, a mezőgazdasági munkások azonban jóval kevesebbet, mégpedig azért, mert nagyrészt idénymunkások és ideiglenes szálláshelyeken laknak. A Szövetségi Végrehajtó Tanács nem hozhat új rendelkezéseket a mezőgazdasági munkások lakbértérítményéről, mert a törvény nem hatalmazta fel erre. Peko Dapcsevics a Szövetségi Végrehajtó Tanács közlekedési titkára a mosztári bauxit vasúti szállítási lehetőségeiről adott választ egy képviselő kérdésére, Moma Markovics pedig az átalány elszámolású vállalatok társadalombiztosító járulékáról adott felvilágosítást. Ezután a képviselők elfogadták a beterjesztett törvényjavaslatokat és módosító javaslatokat, nemkülönben a Szövetségi Szkupstina leiratát a közlekedés biztonságáról és ezzel a Termelők Szövetségi Tanácsának ülése véget ért. A mezőgazdasági munkások laktérítménye