Magyar Szó, 1960. december (17. évfolyam, 282-307. szám)
1960-12-02 / 282. szám
t. oldal A mérnök felmegy a gát T adományos tetejére és körülnéz Remény a kövek között Szplittől az ódon Klisz váráig még valahogy istenes az út, mondhatnánk azt is, hogy kitűnő ahhoz képest, ami azután következik néhány kilométerrel. Az idegen, amikor a Kozják és a Moszor közötti hágóról utolsót pillant a tengerre, a szép fekvésű kikötővárosra és a lejtőn felfelé kapaszkodó ritkás cipruszerdőre, kicsit úgy érzi, hogy most a civilizációtól, a kényelmes, gondolán élettől búcsúzik el bizonyos időre. Mert a táj, amely ezután fogadja magába az utast, valóban vigasztalan, szinte kegyetlen — ölelése dermesztő. Sivár karszt ez, s az a néhány, kőfallal körülrakott, vörös parcella meg a hegyoldalak csenevész, távolról inkább penészszerű bozótja csak arra jó, hogy mégse nevezhessük sziklasivatagnak a vidéket. Egyedül talán csak az ég kékje válik mélyebbé, biztatóbbá: nemcsak vízszintes, hanem függőleges irányban is távolodunk az Adriától és párás levegőjétől. Most fehér mészkő-tengeren hánykolódik hajónk — az utasokkal teli, kimustrált autóbusz. A vajdasági szem persze egzotikumot lát a környezetben. A bizarr kietlenség megindítja a képzelet láncreakcióját. A szinte kozmikus „tisztaságú” táj és a képzelet egyedülálló élményt szül. És ezért a vadonért évszázadokon át, de még most is, nem olyan régen, sok vér folyt. Idevaló és idegen embervér. Harc folyt érte, olyan kemény, mint ezek a kövek. Olyan kegyetlen, olyan szomjas, olyan tiszta. Gazdasági szempontból passzív terület. Zötyögünk, zötyögünk. De mintha csillogna valami ott a hegyoldalban a sziklák között! Egy, kettő, három, négy, öt... és hat, hét... Hatalmas vasilábakkal keményen, rendíthetetlenül vonul egy menetoszlop fel a gerincre, le a völgybe, azután ismét fel, és a következő völgyben eltűnik — magasfeszültségű távvezeték húzódik egyenes vonalban a hegyek közt. A kietlen táj egycsapásra elveszti egzotikumát, s a szemlélődő hirtelen visszahuppan a mába, az autóbusz zajos jelenébe, a jól ismert valóságba. Az előbbi gondolatfonál fut még egy ideig, de belefonódnak a legújabb benyomások szálai is: „A szülőföld jóságába, gazdaságába vetett, örökölt hit, amely sokáig csak az emberek tudatában, vagy még nélyebben, csak érzelmeiben élt valóságos élettel — a reményben; ma a felszínre hozza a rejtett erőket az eddig csak elképzelt, mesebeli gazdaságot. A szeretetet jórészt csak most váltják majd be kenyérre. A hit most válik valósággá. Vajon itt állnak-e most ezek a kis emlékművek: ezek a csillogó oszlopok, ha népe elhagyta, megtagadta volna ezt a vidéket?”. Azután fölébred az emberben az egészen prózai kíváncsiság: vajon a következő völgyben véget ér-e majd a csillogó menetoszlop? Célba jut-e, vagy pedig tovább halad? Nem, még mindig nincs vége, talán majd a következő völgyben. De azon is csak átlépeget hosszú lábaival. Jobbra lent karsztmező tárul ki. Egy részét víz borítja — különös látvány az előbbi pusztaság után. Távolabb hatalmas, behavazott hegycsúcsok — a Dinári hegylánc emelkedik. A távvezeték hirtelen eltűnik egy újabb magaslat mögött, így érünk be Szinybe, de „legénysége” valószínűleg csak 30 emberből áll majd. Fölértünk ismét a felszíni munkacsarnokba. A technikus itt bemutatott Pávics Péternak, az erőmű leendő igazgatójának. (Azt is megtudtam róla, hogy képviselő a Horvát Száborban.) — Még nem léptem hivatalba — szabadkozik de azért nem utasítja vissza kérdéseimet. — Többféle jelentősége van ennek az ipari objektumnak — mondja. — Kezdjük például az olyan „apróságokkal”, hogy ezen a gáton huzamosabb ideig dolgozott csaknem 3000 környékbeli ember, hogy a mezőgazdaság számára is elegendő vizet biztosítunk a száraz évszakra; amellett, lehet, hogy ez a nagy kiterjedésű tó hatással lesz, bizonyos mértékben, e száraz környék időjárására is, ugyanakkor turisztikai szempontból is sokat jelent . Volt-e valamilyen település a jelenlegi tó fenekén, amelyet ki kellett lakoltatniuk? — Volt itt több kisebb falu is, mert a Cetina völgye ma vélhető föld. Körülbelül tízezer embert lakoltattunk ki, ezek rendes kártérítést kaptak és más vidékekre költöztek, bár nehezen váltak meg szülőföldjüktől... De itt jön már a főmérnököm, ő jobban ért az áramhoz mint én. Vrdolyák mérnök 35 éves színyi születésű ember, arcán látszik, hogy keveset alszik, öltözetén pedig az, hogy éjszakáit is itt tölti a munkacsarnokban, vagy a parancsnoki fülkében. — Ezzel a víztartalékkal annyi áramot fejleszthetünk, amennyi,a régi Jugoszlávia össztermelése volt, vagyis Perucsa az egész szoliti rendszerrel együtt 1 400 000 000 kilowattóra áramot ad majd évente a gazdaságnak. Megemlítem, hogy Jugoszlávia jelenlegi áramtermelése évi 9,5 milliárd kilowattóra. (Persze az új ötéves távlatterv szerint ez a szám kétszeresére növekszik majd.) — A gát építését ötvenhét elején kezdtük és ötvennyolc végén fejeztük be. A gépház hat hónap alatt készült el. A gépek szerelését ez év elején kezdtük és az ünnepre be is fejezzük. Mondhatom, hogy az erőmű felépítése valóságos hőstett, amelyre határainkon kívül is felfigyeltek. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a karszton is lehetséges a víztámlás. Alapos geológiai kutatások előzték meg az építkezéseket, mégis kevesen hittek egy mesterséges tó létesítésének lehetőségében. Ma ez a tó helyenként 50 méteres mélységet is elér. A gát 72 méter magas, és 450 méter hoszszú. Egyik érdekessége, hogy nem betonból építették, hanem, amint láthatta is, kőből. A kő alatt azonban legtöbb az agyag. A gát alatti sziklarétegeket 200 méteres mélységig cementtel injekcióztak, azaz cementet fecskendeztünk le, s ezzel kitöltöttük a hasadékokat, üregeket, így egy különleges betonfüggönyt létesítettünk, amelyen nagyon nehezen hatolhat át a víz. A jablanicai gát magasabb ugyan a miénktől, de az országban nekünk van a legnagvebb víztartalékunk. Erőforrásunk tehát soha sem, még a legnagyobb szárazság idején sem apadhat ki, és számunkra ez a legfontosabb. Sok az adat. Meggyőződésem azonban, hogy Vidolyák mérnök csak a legfontosabbakat mondta el, csak annyit, amennyit egy laikusnak el lehet mondani. Bevallotta, hogy néha még ő is megilletődik, amikor felmegy a gát tetejére és körülnéz, mit is tettek itt az emberek. TOROK Csaba Emberek egymás között Most már elárulhatom, hogy nem ide indultam, mégis itt töltöttem el több mint egy órát A színisektől ugyanis nagyon nehéz megszabadulni. A baj talán ott van, hogy náluk a vendégszeretet régóta féltékélyen őrzött tradíció. A népbizottságban úgyszólva:-!... percek alatt elintézték, hogy ne menjek gyalog és ne menjek egyedül a Színytől 18 kilométerre eső „PERUCSA” v vízierőműhöz. Útitársaim viszont arról gondoskodtak, hogy ne menjek üres gyomorral. A sofőr, aki nem hasonlított a mi vállalati sofőreinkre, közölte a társasággal (velünk jött még egy katonatiszt, akit a többiek őrnagynak szólítottak, és valamiivari tanügyi munás, mindketten eléggé fiatalok és Vilmák, állítólag a legközelbbi, útbaeső faluban volt hivatalos teendőjük) — szóval közölte velünk, hogy előző nap terepjárás közben egy nyulat „lőtt” kocsijával. A vadat odaadta vendéglősbarátjának, hogy tegye eheővé. Meg kellene hát nézni, hogy maradt-e valami abból a nyúlból. Persze, meg volt még teljes egészében, nagyszerűen elkészítve. Asztalhoz ültünk, s a társaság csakhamar kinevezett Lálónak, csupán azért, mert vajdasági vagyok. Tehát ilyen megjegy-zések röpködtek, hogy: „Lá'ó, egyél, mert ilyet otthon '’Hívsem ehetsz. Ez dalmát nyúl, nem akármilyen síksági natkány”. Akkor odaállított a sofőr mellé egy kéregető külsejű, torzonborz emberke, és bizalmasan huncutkodó hanghordozóval rászólt: — Mi az, Ante? Hát már elfelejtettél? Nekem persze nem is adnál ebből a jó kis nyúlból?? Vagy tán nem szolgítam rá? A sofőr csöppet sem lepődött meg. Mint régi ismerős •» szokás, lekeze’t vele, és *zó’t a pincérnek, hogy az ÖT-f»wrrek is hozzon tányért, osztott neki is, sa'átms »ínak pedig egy adag bor kötöt rendelt— azt , hogy 6 evett már el rtv't4+, mi csak föladassuk. Az öreg nem maradt a mi nsjdn'unknál, hanem a sarokh* húzódott, s ott kezdett el "»n csámcsogni. Amikor a pincér (aki— úrvétszik — egy személyben a vendéglő főnöke is) leszedte asztalunkról a tányérokat, valemennyien fizetni akartunk, ő azonban kijelentette, hogy a nyárért nem jár semmi, mert azt a sofőr hozta. Ez csak világos! A sofőr akkor az ő borjúpörköltjét akarta kifizetni, a gazda azonban tőle sem fogadta el. „Tudod, hogy a múltkor is... Szóval, csak azt akarom mondani, hogy nem fogadom el tőled a pénzt. Semmi az egész. Szerencsés utat”. S *azzal már ott is hagyott bennünket. Mindannyian morgolódtunk, hogy hát így mégsem lehet, meg az ital is. . de a főnök nem jelent meg addig, míg be nem ültünk a kocsiba...Akkor kijött,.az ajtó elé és barátságosan integetett utánunk, mintha fejedeki borravalót adtunk volna neki. ............." ’ " MAGIAK SZÓ Emberek és számok Dél felé járt már az idő, amikor az egyik éles kanyarból megpillantottuk az erőmű távolról is monumentálisnak mutatkozó képét a Cetina völgye fölött. Még jó negyedóráig tartott, mire a kanyargós szerpentinről ráfutottunk a duzzasztógát tetején épülőfélben lévő útra. Útitársaim itt elbúcsúztak tőlem, és barátságosan meghívtak a színvialka néven ismeretes vitézi tornájukra. Jövő év augusztusában tartják ezt a történelmi hagyományon alapuló, nálunk bizonyára egyedülálló, rendezvényt Azt mondják, ott láthatom majd csak meg igazán, milyen bátrak, milyen ügyesek a színyi emberek. Megígértem, hogy elmegyek. A látvány valóban lelkesítő. Egy egész folyóvölgyet zárt itt le az ember. A két hegyoldal között feszülő hatalmas kőgát lehet vagy fél kilométer hosszú, és magasabb mint nálunk sok templomtorony. Magasságát, igaz, csak a délnek néző oldaláról mérhetjük le, mert északi oldalán már magasan áll a mesterséges tó vize. A víz szinte tengerkék, s a végét csak sejteni lehet, elvész a hegyláncok között Lent, a gát déli oldalának tövében ott áll a gépház, innen egészen kicsinek látszik, mögötte pedig a szövevényes trafó-berendezés. A déli gátfalon még egy nagy kapu-szerű, betonkeretes nyílás is látszik, ez a levezetőcsatorna, valószínűleg olyan szelepféleség, arra az esetre, ha mondjuk túlságosan megtelik a tó medencéje. A gátőrség tagjai és néhány munkás foglalatoskodik a közelben, tőlük tudom meg, hogy a főmérnök, ing. Drazsan Vrdolják lent van a gépházban. Hegymászói ügyesség kell ahhoz, hogy az ember leereszkedjen a kővel borított gátfalon. A gépházban már élénkebb az élet. Most szerelik a második aggregátot, ellenőrzik az első munkáját, vezetékeket fektetnek le, padlóznak, tapasztanak. Egy fiatal technikus fogad, a főmérnök még nem ér rá. Tőlü» tudom meg a következőket (csak úgy özönlik a sok adat): Az építkezés előkészítő munkálatait még 1953-ban kezdték meg. A jelenlegi víztároló medence 18 kilométer hoszszú és 520 millió köbméter vizet gyűjt össze, szükség esetén még ettől is többet. A víz nemcsak a turbinák meghajtására szolgál majd, hanem a színyi mező öntözésére is. Az erőmű szerves része az épülőfélben lévő „SZPLIT” áramfejlesztő rendszernek. Egyedül a „PERUCSA” erőmű évente 150 millió , kilowattóra áramot fejleszthet. Jelenleg az első agregát dolgozik. Szeptember elején helyezték próbaüzembe, teljesítménye 21 megawatt. A második agregát amelyik majd a köztársaság ünnepén kezd dolgozni, szintén ekkora kapacitással bír. A gát alatt három csatornán keresztül vezetjük le a vizet. Az első a turbinákat látja el, a második a biztosító csatorna, a harmadik pedig, lent egészen a tó fenekén, a medence teljes kiürítésére szolgál. Ezen keresztül folyik most a Cetina. A technikus levezetett a földalatti gépcsarnokba is. Megmutatta a működésben lévő turbinát, a vezetékekkel telezsúfolt folyosókat, majd az ellenőrző és irányító berendezések skálasorozatát. Mindkét agregátnak külön irányító kapcsolótáblája van, a parancsnoki asztal pedig fönn van a földszinten. Pillanatnyilag Színy és Lívno kap tőlünk áramot két 110 kilovoltos vezetékkel. A terv szerint Knintre is küldünk majd áramot, később pedig Szpldten keresztül bekapcsolódunk az általános dalmáciai energiahálózatba. Ha az erőmű teljesen elkészül állan kén. Habár 1950-hez képest 50 százalékkal csökkent, tartományunkban aránylag még mindig magas. A hétszázalékos átlag azt mutatja, hogy minden 14. újszülött hal meg első életévében. Sok más európai országban viszont 100 újszülött közül csak egy hal meg. — Egészségügyi szolgálatunk nagy erőfeszítéseket tesz, néphatóságunk pedig óriási összeget fordít a gyermekhalandóság leküzdésére, és a gyermek egészségvédelemre általában. — A gyermek egészségügy terén elért eredményeket — mondotta dr Nada Micics — elsősorban korszerű diagnózissal és gyógymóddal értük el és csak egész kis százalékben megelőző egészségvédelemmel. Az a tény, hogy egészségi intézeteinkben rendszerint a beteg gyermekeket gyógyítjuk és csak ritkán viszik oda a szülők egészséges gyermeküket is bizonyítja, hogy egészségi kultúránk városon, de főképpen falun még nagyon sok kívánnivalót hagy. Még mindig kísért a múlt, a maradiság, babona, javasasszony stb. Továbbá egészségügyi munkásainkat sem nevelték azelőtt a betegséget megelőző gyógymódra, s emiatt, csak egészen lassan bontakozik ki. Habár évek óta vita folyik a gyermekvédelemben a betegség megelőzésére nem fordítanak rá elég gondot, mert munkával foglalkozik. Elemezni fogja a területi gyermekgyógyintézeteknek betegségmegelőző munkáját. Tanulmányozza a gyermekhalandóság és megbetegedések okát, figyelemmel kíséri a gyermek fejlődését a fogamzástól kezdve nagykorúságáig, azokkal a körülményekkel kapcsolatban, amelyek hatással vannak fejlődésére. A gyermekvédelmi központ ezenkívül összehangolja népjóléti politikánk gyermekvédelmi intézkedéseit a korszerű tudomány vívmányaival. Továbbá feladatául tűzte ki a család, a gyermek és az ifjúság egészségügyi nevelése tanulmányozva a különféle nevelési problémákat, azok okait és más tudományos kérdéseket. — Habár a megelőző szolgálat megalapozását és fejlesztését tartja elsődleges feladatának az új intézmény —■ mondotta végül az igazgatónő — ugyanolyan mértékben foglalkozik a betegek gyakorlati gyógykezelésével is. Új székházában több orvosi szakrendelő fog működni. A járási gyermekvédő központok útján pedig Vajdaság egész területén a néphatóságok támogatásával szervezi a betegséget megelőző szolgálatot a falun, figyelemmel kíséri és állandó fejlesztését és tökéletesítését szorgalmazza. L. S. T. Péntek, 1960. ХП. 2. gyermekvédő központ Noviszádon Beszéktetés dr. Mrcicš Pakvor Náda primáriusszal, az új intézet igazgatójával Noviszádon a Zmaj Ognjena Vuka utcában a napokban készül el a szemléltető gyermekvédelmi központ épülete, amely még 1959 januárjában alakult meg. Beográdban, Zágrábban, Ljubljanában és más nagyobb városokban többnyire már működnek ilyen tudományos intézmények. A noviszádi intézmény, amelyben mintegy 80 szakorvos, segédorvos és ápoló fáradozik majd a gyermekvédelem továbbfejlesztésén és tanulmányozásán, nagy anyagi befektetések és erőfeszítések árán jött létre, és rövidesen megkezdi működését. Az egészségügyi szolgálat új gyermekvédelmi intézetének jelentőségéről és feladatáról elbeszélgettünk dr Micics Pakvor Náda primáriusz szál az újonnan alakult központ igazgatójával, aki ezzel kapcsolatban a következőket mondotta el: — Noviszádon, a noviszádi járásban él, Vajdaság egész területén már eddig is szép eredményt mutat fel az egészségügyi gyermekvédelem. Ezt leginkább a gyermekhalandóság csökkenésével lehet illusztrálni. A felszabadulástól napjainkig a gyermekhalandóság évről évre csaknem hoz gyors és szemléltető eredményt. Természetesen felmerültek objektív akadályok is: az egészségügyi munkások és anyagiak hiánya, a nagyszámú beteg stb. — Hogyan segíti majd elő az új intézmény a megelőző gyógymód kialakulását és állandósítását? — Már az a körülmény, —– mondotta a primárius —– , hogy egészségi intézményeink önállósultak és hogy a társadalombiztosítás kiterjed az egész lakosságra, valamint az egészségügyi munkások új javadalmazása is sokban előmozdítja majd az egészségvédelmet általában, de elsősorban a gyermekek és az ifjúság védelmét. Mostanáig a gyermekvédelmet főképp a gyermekorvosi rendelők végezték nagyon jó eredménnyel. Falun azonban, ahol a legnagyobb szükség van a megelőző szolgálatra, alig lehet ilyenről beszélni. Az új gyermekvédő központ egyik feladata az lesz, hogy szakembereket képezzen ki a betegséget megelőző egészségszolgálat megszervezésére. Az egészségügyi munkások szakképesítésén kívül a gyermekvédelmi központ elsősorban tudományos kutató