Magyar Szó, 1962. január (19. évfolyam, 1-29. szám)

1962-01-01 / 1. szám

HALÄU Ä FASIZMUSRA — SZABADSÁG A NÉPNEK! ч ШлШк §20 XIX. évf. 1. (5239.) szám !!!!!2!aa;aaaaaataaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa Z22222222222!!0 ■•••■•■•■•■«•••■••■■■•■■■•••■•••■■■аааааа •■■■■■■•■•■■■•■•■••••■••■••■■■■•■■•■•■•■* ■■•••■•■••■••■■■•■•■■•■•■■■•■••••■■■■■••• Év végi dialógus Az elmúlt év legszebb eredménye? — Ez csak nyil­vánvaló. Megértük az Új esz­­tendőt, — mondotta valaki. Élve maradtunk. Írhatjuk a vezércikket, bevásárolhat­tunk az ünnepekre, dalikáz­­hatunk hajnalig. Hát ez is valami? Mintha bizony háború dúlna. Mi van hát a nagy emberi ideálok­kal? Fegyveres harc erre csak­ugyan nem volt, de az álta­lános és teljes pusztulás ve­szélye annál inkább a fe­jünk felett lebegett — így a válasz. Berlinben már far­kasszemet néztek egymással a tankok és-t­esszi távolból becélozva ágaskodtak az atombombákkal telített ra­kétakilövő szerkezetek. Csak a gombot kellett megnyomni. Rendben van, de hogyan lesz ebből optimista, szívde­rítő, újévi írás? Miért? Az életnek talán nem lehet örülni? Sőt: mi­nek lehet jobban, mint en­nek? Hogy süt ránk a nap, hogy kezünk, lábunk épség­ben van, hogy nincs semmi baja környezetünknek sem. De mi dolgoztunk is egész éven át. És terveztünk száz évre, küszködve világbeli, országos és magángondokkal. Igyekeztünk össze­barátkoz­­tatni a kis népeket, csinál­juk az új alkotmányt, vet­tünk­ bútort, vagy motorke­rékpárt, gyerekruhát vagy iskolakönyvet, szerettünk és építettünk, örültünk és bús­lakodtunk, mint máskor, hol volt itt nyoma a puszta lé­tért való rettegésnek? Az igaz: ezek az ünnepi sorok szinte megíródhattak volna e szörnyűségek emlí­tése nélkül is. A mi vidé­künk őrizte meg talán leg­inkább nyugalmát, maradt aránylag higgadt, és hiszi és hirdeti a leghangosabban to­vábbra is, hogy még­sem fog elszabadulni a nukleáris po­kol. Mindegy. Az elmúlt évben nem tört ki a világháború és valóban ez a legfőbb, Legyen így az elkövetkező­­ esztendőben is, amelyet most köszöntünk. Új évi kívánságnak, igaz, kicsit szokatlan, nem is sok, de ha jól meggondoljuk, nem is kevés. VÉBEL Lajos " ÁRA 40 DINAR 1962. január 1. Boldog új esztendőt A Szakszervezeti Szövetség központi tanácsának újévi üdvözlete „Ismét elmúlt egy év és mi vállvetve, közös erőfeszítés­sel egy lépéssel közelebb ju­tottunk forradalmi harcunk­ból eredő célkitűzéseink és vágyaink megvalósulásához. Az újévi ünnepek­ alatt ha­zánk minden polgárát öröm­mel és büszkeséggel töltse el az a tudat, hogy sok mindent elértünk az elmúlt évben, de ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy vannak még le nem rótt kötelezett­ségeink önmagunk és egész közösségünk iránt. Az elmúlt évben a munka szerinti jövedelemelosztás kézzelfogható valósággá vált a jugoszláv dolgozók milliói számára. Az ünnepi hangu­latban se feledkezzünk meg szilárd önbizalmunkról, a jö­vő távlatairól és arról a re­ális lehetőségről, hogy az emberek valóra váltsák leg­merészebb célkitűzéseiket és ideáljaikat. Az előttünk álló esztendő újabb örömöket, újabb sike­reket ígér. Az új év küszö­bén reméljük, hogy a jövő­ben is eredményesen folytat­juk megkezdett munkánkat, otthonunkban, munkahelyün­kön és továbbra is a nem­zetközi béke erőteljes építői leszünk. A Jugoszláv Szakszerveze­ti Szövetség központi taná­csa boldog és örömteli új­évet kíván hazánk minden polgárának. Kívánjuk, hogy ez az év újabb sikereket hoz­zon a gyárak és kommunák munkaközösségeinek, a me­­zőgazdasági dolgozóknak és hazánk minden polgárának!’­ Tito elnök újévi köszöntőjét olvassa A békés együttműködés vágyától áthatva... Tito elnök újévi üzenete Jugoszlávia polgárai, elv­társak és elvtársnők! Amikor ma elbúcsúzunk a jubiláris 1961. esztendőtől és új évbe lépünk, meg kell kér­deznünk önmagunktól, vajon a múlt évben teljesítettük-e szocialista polgári kötelessé­geinket? Nem voltak-e mu­lasztásaink, hibáink, és mi­ben nyilvánultak meg? Leg­alább egyszer, az év vé­gén, múlhatatlanul szükséges számot adni, illetőleg vissza­pillantani, hogy ezáltal a kö­vetkező évben kiküszöböljük és elkerüljük a hibákat és szocialista közösségünk belső építésében még jobb eredmé­nyeket érjünk el. Társadalmi fejlődésünk belső síkján nagy sikereket ér­tünk el 1961-ben. A különfé­le objektív nehézségeken de gazdasági tevékenységünk szubjektív fogyatékosságain és hibáin kívül elemi té­nyezők is súlyos kárt okoz­tak gazdaságunknak, mint például a tavalyi aszály és egyéb, elemi csapás. Ez hát­rányos volt egész gazdasá­gunk alakulására és ezzel együtt dolgozóink erőfeszíté­seinek általános eredményé­re is. Azonban az elemi csa­pásokon kívül, más okokat is kell keresni. Ma már elértük a műszaki fejlődésnek és az anyagi lehetőségeknek olyan fokozatát, hogy a kedvezőt­len időjárási viszonyokra és az elemi csapásokra tekintet nélkül, elegendő mezőgazda­­sági termelést biztosíthatunk saját szükségleteink számá­ra. Csak merészebben kell előrehaladnunk mezőgazdasá­gunk fejlesztésében, és nem kell félnünk az újításoktól és a korszerű módszerek meghonosításától. A korsze­rű mezőgazdasági termelési módszerek révén eddig elért eredmények — még azon is, a­­melyeket a tavalyi kedvezőt­len évben értünk el — eléggé meggyőzően mutatják az utat, amelyen haladnunk kell. A korszerű módszerek azonban nagyobb eszközöket is kívánnak és különféle könnyítéseket a mezőgazda­­sági termelők számára. Ugyanis, ha fokozni akarjuk a termelők érdekeltségét, a szocialista mezőgazdasági ter­melést éppen olyan elbánás­ban kell részesítenünk, mint az ipari termelést. Korszerű módszereken azt értem, hogy a szocialista mezőgazdaság nagyüzemi módon termel, mert csak ezáltal biztosítha­tunk elegendő terméket kö­zösségünk számára, és csak­is így termelhetünk jövedel­mezően. Munkaközösségeink tavaly nagy sikereket értek el az iparban, igazolva azt, hogy a szocialista termelés munkás­önigazgatása a leghelyesebb és a leghatékonyabb rend­szer a szocialista társadalmi viszonyokban. Ebben a rend­szerben napról napra mind jobban kibontakozik az e­­gyén és a munkaközösségek alkotó kezdeményezése, ön­­tevékenysége, és ez fontos té­nyező nemcsak a különféle nehézségek leküzdésében, ha­nem a termelés minél gyor­sabb fejlesztésében is, min­den tekintetben. Hangsúlyozni kívánom, hogy ha itt-ott még előfor­dulnak rendellenességek és hibák, egyes személyek, fő­képpen felelős vezető szemé­lyek részéről, a munkaközös­ségeknek joguk és kötelessé­gük, hogy a szabálytalansá­goknak útját állják. Elsősor­ban a kommunistáknak kö­telességük, hogy éberen ügyeljenek a termelők irán­ti helyes viszonyra. Ami az elosztási rendszert és a serkentőbb javadalma­zást illeti, a következő év­ben is elsősorban az legyen mindannyiunknak, a legfe­­lelősebbeknek a gondja, hogy ez a kérdés minél helyeseb­ben megoldódjon minden vál­lalatban. Ezen a téren nem lehet semmilyen ingadozás, mert ahol ez a rendszer már bejáródott, tavaly is szerfö­lött jó eredménnyel járt a termelők és egész közössé­günk javára. Tehát a vezető személyek, a munkaközösségek és egész közösségünk előtt a követ­kező évben is roppant fon­tos feladatok állnak. Első­sorban minél nagyobb gon­dot kell fordítanunk azok­.Folytatása a 16. oldalon) Harminchat oldalas ünnepi számunk ára naptármelléklettel 40 dinár ♦ A Magyar Szó legközelebbi száma csütörtökön jelenik meg MINDEN OLVASÓNKNAK BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK

Next