Magyar Szó, 1962. február (19. évfolyam, 30-57. szám)
1962-02-01 / 30. szám
1 2. oldal Szakképesítés és társadalmi tevékenység A falusi nőknek nem nyújtanak elég támogatást ülést tartott a Nők Országos Testületének Elnöksége Beolfrádban tegnap délelőtt ülést tartott a Nők Országos Testületének Elnöksége. Az ülésen Dobrivoje Vidics, a Szocialista Szövetség végrehajtó bizottságának tagja, és Branka SZAVICS, a gyermekbarát egyesületek tanácsának elnöke is részt vett. Latinka Perovics vitaindító beszámolójának elején kiemelte, hogy a testület nem az egyetlen szervezet, amely foglalkozik a nők szakképesítésével, foglalkoztatásával, a gyermekvédelem és más kérdésekkel. Munkájában feltétlenül számít a Kommunista Szövetség, a Szocialista Szövetség a szakszervezet ifjúsági szervezet és más társadalmi szervezetek segítségére. Ezért nagyon fontos — mondotta Latinka Perovics, hogy a testület vezetőségébe bekapcsoljanak minél több társadalmi munkást, egészségügyi, népjóléti és más intézmények tagjait és minél több gyáripari dolgozót, hogy a problémákat minél sokoldalúbban tanulmányozhassák. A testület legfontosabb feladata továbbra is a nők bekapcsolása a termelésbe és a társadalmi életbe. Nemcsak arról a 270 000 nőről van szó, akiket az ötéves terv szerint 1965-ig be kell vonni a termelésbe, hanem le kell küzdeni számos helytelen felfogást is, amely még ma is akadályozza a nők munkába állítását. Sok helyen még ma is uralkodik az a maradi felfogás, hogy a női munkaerő nem gazdaságos, bizonytalan, mivel gyakran kimarad munkahelyéről a szülés, gyermeknevelés és más okok miatt. Bármennyire is meggyőzők lehetnek ezek az érvek, mégsem fogadhatjuk el, és szükség van az egész társadalom közbenjárására, hogy megszüntessük az ilyen és hasonló felfogásokat. — Kétségtelen — mondotta a továbbiakban Latinka Perovics —, hogy a nők alkalmazásának egyik komoly akadálya a szakképzettség hiánya. Ezért kívánatos, hogy a nők mielőbb szakképzettséget szerezzenek, még mielőtt elfog-lalnák munkahelyüket. Erre van is számos lehetőség. A különféle munkaakciókon egyre több tanfolyamot indítanak, s ezeken különösen a falusi ifjúság könnyen megszerezheti az alacsonyabb fokú szakképzettséget, egyben megismerkedik a szervezett munka különféle formáival. A nőszervezetekmásik nagy feladata az írástudatlanság megszüntetése. A nők 30 százaléka ma is írástudatlan, a falvakban sokan még ma is kimaradnak az elemi iskolából, a különféle tanfolyamokon és szemináriumokon pedig aránylag nagyon kevés a nő. A falusi ifjúság körében szintén nagyon kevés leány tagja a Népi Ifjúság szervezetének, habár éppen az ifjúsági szervezetek tudnának legtöbbet segíteni ebben. Különösen a falusi leányifjúságnak kell sokoldalú támogatást nyújtani, mivel éppen ők maradnak el gyors gazdasági és társadalmi fejlődésünk mögött. Latinka Perovics ezután beszélt a gyermekvédelemről, a nők társadalmi, politikai tevékenységéről és más időszerű kérdésekről. Beszéde végén Latinka Perovics hangsúlyozta, hogy az új alkotmány előkészületeiben a képviselő szervek választásainak előkészületeiben a nőszervezetek széleskörű tevékenységet fejthetnek ki. Törekedni kell arra, hogy minél több nő ismerkedjen meg az új alkotmány tervezetével, és minél több nőt válasszanak be a néphatóságok szerveibe és az önigazgató szervekbe. A gazdasági szervezetekben a közművelődésben, egészségügyi szervezetekben ma nagyon sok nő dolgozik mint szakképzett dolgozó vagy társadalmi munkás, s éppen ez teszi szükségessé, hogy a nők minél nagyobb szerepet kapjanak a néphatóságok szerveiben. Latinika Perovics vitaindító bevezetőjét igen élénk vita követte. A felszólalók elsősorban azzal a kérdéssel foglalkoztak, hogyan lehetne munkafeltételeiket teremteni minél több nő számára. Az ötéves terv szerint évente mintegy 53 000 nőt kellene bevonni a termelésbe, ugyanakkor azonban a lehetőségek jóval kisebbek. A gazdasági szervezetek képtelenek alkalmazni ilyen sok új női munkaerőt, kivált azokat, akiknak nincs semmilyen szakképesítésük. A kérdés megoldására több javaslat hangzott el Többen javasolták, hogy az új gyárakban, szövetkezetekben, műhelyekben alkalmazzanak minél több nőt, a textil-, bőr és fafeldolgozóipar, de más iparágak is foglalkoztathatják a női munkaerőt odahaza is. Természetesen az otthoni munkát éppen úgy kell tekinteni, mint a gazdasági szervezeteik alkalmazottait. Igaz, a házi foglalkoztatást nem lehet végleges megoldásnak tekinteni, mivel nem felel meg társadalmi viszonyainknak és óvakodni kell, nehogy bérmunkává váljon. A gyáraknak és gazdasági szervezeteknek feladata, hogy megszervezzék a nők otthoni alkalmazását, különösen faluhelyen. Az elnökség tagjai egyetértettek azzal, hogy a dolgozó nők gyakran nem találnak kellő megértésre munkahelyükön. Sokan a család, gyermeknevelés és hasonló problémákat ma is úgy fogják fel, mintha az csupán a nők dolga lenne, nem pedig az egész munkaközösség, kommuna, illetve társadalom érdeke. A nők testületének továbbra is hatnia kell a munkaközösségre, lakótestületekre, és más szervekre, hogy a dolgozó nők helyzetét és különféle nehézségeit elsősorban a közösség szemszögéből nézzék. A vitában felszólalt Lidia Sentjure is. A nőik testületeinek egyik fontos feladata, hogy a nők érvényesülésének mindenkor társadalmi és politikai lényeget adjanak, a társadalmi szerveket a dolgozó nő támogatására ösztönözzék. Ha a nők foglalkoztatását úgy tekintik, mint társadalmi érdeket, akkor elsősorban fokozni kell a munkaközösségek társadalmi felelősségérzetét a dolgozó nők iránt. A testület tagjai, akik részt vesznek az önigazgatási szervek, népbizottságok és különféle társadalmi szervezetek munkájában, ne csak úgy lépjenek fel mint a női szervezetek képviselői, hanem úgy is, mint az említett szervek, vagy szervezetek képviselői. A falusi nők helyzetéről szólva Lidia Sentjure megállapította, hogy a falusi nőknek mindeddig nem nyújtottak elegendő lehetőséget sem a szakképzésre, sem a tárrsadalmi felemelkedésre. Csupán a nők felvilágosítására fordítottak gondot, a szakképesítésre már csak elvétve, s ezért a falusi nők legnagyobb része még ma is mint szakképzetlen, kisegítő munkaerő jöhet csak számításba. Dobrivoje Vidics hozzászólásában megállapította,hogy a nők országos testülete igyekezett teljes mértékben teljesíteni az előtte álló feladatokat, és a jövőben is arra kell törekednie, hogy minél több segítséget nyújtson a dolgozó nőknek, kivált a falusi nőknek. A nők testülete a jövőben még jelentősebb társadalmi tényezővé válhat, ha továbbra is igyekszik megvalósítani a rábízott feladatokat. A tegnapi ülés részvevői az ülés végén megállapították, hogy a nők országos testülete tavaly igen hasznosan együttműködött más országok nőszervezeteivel. Csupán az elmúlt évben mintegy ötven nőszervezet küldöttsége járt hazánkban, Európa, Ázsia és Afrika országaiból. Igen sok jugoszláv nő vett részt külföldi tanácskozásokon, s valószínű, hogy a jövőben is bővül ez a nemzetközi együttműködés. (Tanjug) SZEMINÁRIUMOK AZ IFJÚSÁGI VEZETŐK RÉSZÉRE szrbobránban A Népi Ifjúság szrbobráni községi vezetősége többféleképpen gondoskodik az ifjúsági vezetők neveléséről. A napokban ért véget például egy 45 napos politikai jellegű szemináriuma, melyet 54 ifjúsági vezető látogatott. Ugyanilyen szeminárium indul februárban, csaknem 60 ifjúsági vezető részvételével. Ezenkívül az ifjúsági szervezet összes aktíváiban az egész kommunában előadásokat tartanak az ifjúsági szervezetről. Az előadások február első felében kezdődnek és március második felében érnek véget. Az ifjúsági szervezet községi vezetősége több politikai jellegű előadást is szervez a jövő hónapban az ifjúsági aktívákban. Külön tanfolyamot indítanak a munkásönigazgatási szervekben részvevő ifjak részére. MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1962. február 1* Hol mondjuk el, ha nem itt? A Szocialista Szövetség a házitanácsok választásáért Kedden este igen érdekes tanácskozást tartottak Noviszádon, a házitanácsok újraválasztásairól. Az első lakótestület és a Szocialista Szövetség tagozata hívta össze a területén lévő házi tanácsok elnökeit, hogy megbeszéljék a folyamatban lévő tisztújítás részleteit. Mint ismeretes, Noviszádon február végéig új házitanácsokat választanak. A régi tanácsoknak addig el kell készítenük a tavalyi zárszámadást és az idei költségvetési tervet. A tisztújítás módjáról a lakótestületek szabályzatot dolgoztak ki, de segítséget nyújtanak a házi tanácsoknak a Szocialista Szövetség tagozatai is. Kedden este megegyeztek abban, hogy a Szocialista Szövetség tagozatai bizottságokat alakítanak, és a házitanácsok tőlük kapnak meg minden tisztújítással kapcsolatos felvilágosítást és útbaigazítást. A tisztújítás megszervezédisére, amint látjuk, széleskörű akciót indítanak Novijszádon. Tavaly ezt majdnem teljes egészében a népbizottság lakásügyi osztállyá intézte, de nem valami sikeresen. Az I. lakótestület területén például 10 lakóházban egyáltalán nem újították meg a tanácsokat, emiatt az épületek kényszerigazgatás alá kerültek. A kényszerigazgatás természetesen csak a házbért szedi össze, az épület karban tartásával nemigen törődik. A házitanácsok elnökei szerint a tanácsok tekintélye az utóbbi időben sok helyen megingott. Ennek fő oka a pénz. A tanács a lakbérnek csak felét kapja a különféle kiadások fedezésére (szemétkihordás, kéménytisztítás, villanyszámla, stb.), és ebből a pénzből fizetik a javításokat is. A régi épületekben alacsonyabb a házbér, a házi- tanács kevés pénzt kap, a ta-tarozásra viszont gyakran milliók kellenének évente. Sok viszályt és kellemetlenséget okoznak maguk a lakók is, akik nemegyszer csak a saját érdeküket tartják szemük előtt. A vita végül más irányba terelődött: a tisztújítás részleteinek megbeszélése helyett a jelenlévők épületeik számtalan problémáját sorolták fel. — Hol mondjuk el, ha nem itt? — kérdezte egy jelenlévő. — Az illetékeseik eddig gyakorta meg sem hallgattak bennünket. Ez az állítás, sajnos, nem alaptalan. A városban több mint 2000 házitanács van, tizenvalahányezer taggal. Ilyen tömeges önigazgató szervnek bizony jóval több segítséget kell nyújtani, mint eddig. ВДк Tervek és lehetőségek A Potiszjetől a smirglipapírig - A Tisza és a textilüzemek - Vannak gyárak, de nincsen szálloda és klub - Adai beszélgetések Ada huszonkétezer lakosával végeredményben ipari város. A lakosságnak csaknem egynegyede munkaviszonyban van valamelyik vállalattal. — Nem egy ipari vállalatunk van — mondotta Mészáros Sándor népbizottsági elnök és Bakos Pál alelnök. — Az országszerte ismert Potiszje szerszámgépgyáron kívül az adai községben van az Iszkra fémárugyár, a Március 8 vegyipari üzem, a Ge-Ge, a Galeb esernyőgyár, a Tisza készruhagyár, azután van malom, téglagyár, cipőüzem és mintegy négyszáz kisiparos, akik kooperációs viszonyban vannak a legtávolibb vidékekkel is. Adán azonban nincs klubhelyiség, szálloda, megfelelő étterem és egyéb szórakozóhely. Nincs, ami kielégítse a városka általános igényeit, nincs lehetőség arra, hogy az ott élő 80, egyetemet és mintegy négyszáz, középiskolát végzett polgár kulturális igényeit kielégítse. Adán valóban kedvező gazdasági fejlődési lehetőségek vannak. De amikor a további beszélgetésből kiderült, hogy a reális tervek megvalósításához sok, nagyon sok pénz kell, megkérdeztem hogyan próbálják ezt megoldani. Derült arccal folytatták a népbizottsági vezetők, e közben arra is felhívták a figyelmemet, hogy az új gazdasági előírások érzékenyen érintik egyes vállalataikat, elsősorban azokat, amelyek avult felszereléssel és munka módszerrel dolgoznak. Néha már úgy volt, hogy egyik vagy másik kisebb, hiányosan felszerelt üzemet becsuknak, de ilyenkor felülkerekedett a dolgozni akarás, és a munka ment tovább. — Lehetséges, hogy igényeink, terveink nagyobbak a lehetőségeknél. De a Potiszje is kisipari üzemből nőtt gyárrá, s júniusban már új, világos és tágas munkacsarnokba költözik. Bruttó termelése 1947-ben alig volt 66 millió dinár, tíz évre rá elérte a 491 milliót, s tavaly már 1,2 milliárd dinár volt. — Egészen átszerveztük a termelést — mondották a Potiszjében. — A fogyasztók, a piac, a korszerű igények megkövetelték, s a versengés is erre kényszerít bennünket Önműködő szerszámgépeket gyártunk. Most, hogy átköltözünk az új munkacsarnokba, külön termelői üzemcsoportok alakulnak, a termelékenység és a minőség szerint keresnek és valósítják majd meg a tervet. — A Potiszje idei termelési terve 600 tonna szerszámgép és 60 tonna fogaskerék — mondotta Mészáros elnök. — A korszerűsítés második szakaszának befejezése után már 2600 tonna szerszámgépet és 574 tonna fogaskereket gyártunk majd, úgyhogy a bruttó termelés értéke 1967 re elérheti a 6 milliárd dinárt Természetesen a terv megvalósítása a felszerelések és hiteleszközök előteremtésétől függ. Eszközökre körül forog minden Adán. Ha minden tervet megvalósítanak, akkor Ada egészen megváltozik Ezért találjuk ritkán Adán vagy gyári vezetőket. Utaznak a járástól a bankig és a tartományi szervektől a kiviteli vállalatokig. Azt mondták, hogy a kivitel is előtérbe került. A külföldi piacnak termel már a Tisza konfekciós üzem is. Száz varrógépen készíti a tavaszi kabátokat, ingeket és egyéb ruhaneműt a külföldi megrendelésre. Adán nincs elegendő szakképzett és vezető káder, mert gyorsabban halad a fejlődés, mint a káderképzés. A népbizottság területén száz tanulóval már két éve működik egy középfokú műszaki iskola, s az idén 60 képzett dolgozót fog adni a Potiszjenek. Az Iszkrába új gépeket kellene beszerelni, a Március 8 vegyipari üzem is újabb felszereléseket kér, hogy fejlessze üzemét, az Iszkra is fokozni kívánja termelését, a Ge-Ge pedig szerszámgépjavító üzemmé akar átalakulni. Ha sikerül a tervezett eszközöket előteremteni, akkor ... De amíg sikerül a sokféle akadályt leküzdeni, sok via lefolyik a Tiszán. A vállalatok és a község alapjai kicsik, a járás kasszája nehezen nyílik ki, hogy kötelezettségeket vállalt a zentai cukorgyárban. A Potiszje mostani beruházási szakaszának befejezésére több mint háromszázmillió dinár kell. A Külkereskedelmi Bank jóváhagyta a Március 8 behozatali kölcsönét, az Iszkra beruházása terve pedig a pénzintézeti fórumok előtti fekszik. A Ge-Ge valamikor gázgenerátort csinált, azonban beszüntette gyártását, s most, mivel az országban nincsen egyetlen szerszámgépjavító üzem sem, úgy tervezik, hogy a Ge-Gét átalakítják, és a Potiszje gépeit fogja javítani. Végül beszélgettünk a Tisza készruhaüzem vezetőivel is. Tudjuk, hogy modelljeik az összes hasonló üzemek készítményei közül a legsikerültebbek, mégis nehezen tartják fenn magukat. — A divat gyorsabban halad, mint a textilgyárak teljesítménye — mondotta Fehér Ernő kereskedelmi igazgató. — A behozatal pedig korántsem fedezi az igényeket. A jugoszláv konfekcióipar végeredményben a textilipar áldozata. A fogyasztók nagyon jól tudják, mi a legújabb divat, s ezt keresik városban, falun egyaránt, mi azonban csak késedelemmel tudjuk őket kiszolgálni. Nekünk a fogyasztó diktál, mi viszont nem diktálhatunk a textiliparnak. Nem is beszélgettünk a mahali Zora konzervipar lehetőségeiről (az öntözőtelepek és a tiszai árterület kihasználásáról), sem a smirglipapír, a borotvafelszerelések, evőeszközök gyártásáról, az esernyőkészítésrőL, a kesztyűkről, a cserépről, a malomról, pedig mindez a mai probléma. Úgy vélem azonban, találó volt az a megjegyzés, amit a községháza egyik szobájában hallottam: — Talpraesett emberek laknak Adán. Szándékosan keresik a problémákat, mert unalmas volna, ha minden rendben menne. o. i.