Magyar Szó, 1962. május (19. évfolyam, 119-148. szám)
1962-05-01 / 119. szám
1962. május 1ч 2. a további fejldés érdekében A társadalmi önigazgatás rendszere teljes mértékben érvényre jutott mindennapi életünkben, s ma már egymillió ember vesz részt az önigazgatás különféle szerveiben. Benne jut kifejezésre a dolgozó ember szerepe a saját maga termelte javak elosztását illetően, és benne valósul meg a legkövetkezetesebben a szocializmus építésének gondolata. Általa tűnik el fokozatosan a bérmunka felfogás lélektana. Ezért tartjuk az önigazgatás rendszerét forradalmunk legnagyobb vívmányának. Mindez elsősorban a kommunistáktól, de a társadalom más erőitől is megköveteli azt, hogy felfogják és megértsék belső fejlődésünk alapjait, hogy ápolják és serkentsék az ebben a fejlődésben születő újat és haladót, és hogy egységesen, következetesen, szervezetten megvalósítsák és tovább tökéletesítsék társadalmi rendszerünket. Tartalmában és külső formájában mélyen demokratikus rendszerünk csak akkor működhet sikeresen, ha a kommunisták és minden dolgozó állandóan szem előtt tartják a társadalmi érdekeket, ha azon fáradoznak, hogy minél természetesebb összhangba hozzák az általános és az egyéni érdekeket. Az a követelmény tehát, hogy a Kommunista Szövetségnek tagjai megértsék a társadalmi jelenségeket és azokat az összetett folyamatokat, amelyek a közvetlen demokrácia területén lejátszódnak, hogy aktivitásukkal a leghaladóbb törekvések megvalósítását szolgálják, hogy bátran, önállóan és kezdeményezően az újnak, a jobbnak, a tökéletesebbnek hordozói legyenek. Ennek megfelelően kell tehát eszmeileg és politikailag fölfegyverkezniök, mivel az önálló tevékenység és az eszmei-politikai egység, valamint felelősség a feladatok megvalósításában jellegzetes kettős követelmény a mai körülmények között. Ott, ahol a szubjektív erők nem jutnak kifejezésre, ahol nem becsülik társadalmi közösségünk írott törvényeit, lehetségesek, sőt elkerülhetetlenek a különféle deformációk, visszaélések, törvénytelenségek és más fogyatékosságok. Mindezeknek a káros jelenségeknek gyökereit abban kell keresni, hogy egyes közösségekben nem becsülik a közvetlen demokrácia kiépítésének elvét, a társadalmi és önigazgató szervek javaslatait és határozatait, mert megkerülik a politikai harcot, kizárják a közvéleményt a kérdések megoldásából, s ily módon lehetővé teszik az anyagi privilégiumokat és a többi visszaélést. Ezekről a szubjektív fogyatékosságokról és hátrányos jelenségekről régebben is, a JKSZ harmadik plénuma után, de manapság különösen sokat beszélünk a Kommunista Szövetségben. Beigazolódott, hogy mindezek a gyengeségek az iparban, mezőgazdaságban, a kultúrában és az élet más területein, onnan is erednek, hogy egyes kommunisták és vezetőségek nem értették meg szerepüket a szocialista társadalom megépítéséért folyó harcban, és gyakran maguk is részt vettek nem szocialista határozatok kialakításában és meghozatalában. Ezeknek a káros jelenségeknek a gyökere az, hogy a szűk gyakorlatiasság és a rutin gyakran elnyomja a gondolkodást, a politikai megfontoltságot. Ennek következményeként jelentkeznek azután más eltorzulások és káros jelenségek, amilyenek az önző, lokális, partikuláris és nacionalista felfogás, stb. Természetes, hogy mindezek a beteg jelenségek onnan is erednek, hogy nem volt meg sok szervezetben, sem a vezetőség sem a tagság körében határozott ellenállás és következetesség a politikai, eszmei és szervezeti munkában jelentkező fogyatékosságok elleni harcban. Ezek a fogyatékosságok aztán megbontották a Kommunista Szövetség tagjainak munkaegységét, és lehetetlenné tették, hogy megvalósuljon szerepük a szocializmus építéséért folyó eszmei és politikai harcban. A gyöngeségeket és fogyatékosságokat tehát magunkban keressük és találjuk meg. Ám éppen azért a nehézségeket is, amelyek nálunk a belső építésben keletkeztek elháríthatjuk, ha a Kommunista Szövetség egységét szorosabbra fűzzük, és ha a dolgozók nagy segítségére támaszkodunk. Nagy ereje ennek a szervezetnek már maga az a tény is, hogy bátran és nyíltan fölfedte gyengeségeit és fogyatékosságait. Ma megvan az erőnk és képességünk ahhoz, hogy dinamikus és viharos társadalmi fejlődésünket továbbra is megőrizzük. Ehhez azonban szükséges, hogy ugyanakkor amikor bíráló és elemző szemmel fordulunk magunk felé, tovább mélyítsük és fejlesszük a demokratikus viszonyokat és a társadalmi önigazgatást. A kommunisták és a többi haladó tényező nagy szerepe abban van, hogy a további gyors fejlődés útjából elhárítson minden akadályt. FARKAS Nándor és a kislány elseje) ércszörnyetegek orrlyukaiból, taréjáról és lyukacsos oldalából, inkább látszottak az az óriást szolgáló élősdieknek, mint a hatalmas gépek vezetőinek. A végeláthatatlan néptömeg alig észrevehetőleg mozgolódni kezdett, talán attól a borzongató elégedettségtől, ami a szelet és esőt váró, kaszálássam, Szikkadt mezőn hullámzik keresztül. Vasvillával, kiegyenesített kaszával, kovácspuskával, kezdtük, most meg — lám! A háború borzalmainak föltartóztathatatlanul életre kelt kísértetei még nagyobb erőre kaptak a sokat szenvedett városban, amikor hirtelen felbőgtek és elsüvítettek az alacsonyan, közvetlenül a tetők fölött száguldó repülőgépek. Amikor elült a levegő zengése, amikor a hatalmas zúgás elhömpölygött a folyó túlsó partjára, és a harci óriások fenyegető mormolása is elcsendesült, a túlsó oldalról, a drí tömelvénnyel szemközti tömegből, egy vékony hrém harsány kiáltása csendült föl. Az ő magasba emelt kezének intésére tüstént megtorlódtak a hatalmas acélszörnyek és a súlyos hernyótalpaik között óvatosan, szinte kacéran hajlongva, kerülgetve az ormótlan hadigépeiket, egy négy-ötéves kislány igyekezett keresztül az úton. Tiszta fehér ruha volt rajta, arcán már meglátszott a napsütés arany színe, fekete hajában nagy, bíborvörös selyem szalaglepke virított, a kezében meg — károsak egy lámpást — egy vörös rózsából meg fehér violából kötött csokrot tartott. Minden, mindenki megtorpant és elhallgatott, amikor a kislány keresztülsiklott az úton, szemével az ő tekintetét keresve. Egymásra mosolyogtak. És mindez olyan természetes volt. Természetes, ahogyan a Nagy Elvtárs a kislányt várta, és ahogyan miatta leállította a hadigépek felvonulását. Ki tudja, ki mit mondott a kislánynak, amitől nekibátorodott, hogy odajáruljon a Nagy Harcos, a Nagy Béketeremtő elé, s hogy mosolygásukkal, a virágcsokorral legalább egy szempillantásnyi időre elnémítsák a gyilkos szerszámok csörömpölését. És amikor megölelték egymást, és amikor fölharsant az öröm ujjongása meg a tapsvihar, a sok nedves, fátyolos szemben egy kívánság ragyogott. Hogy a béke és a népek együttműködésének fáradhatatlan szószólójának, harcosának sikerüljön — magához ölelve az új nemzedéket — feltartóztatni és mindörökre elnémítani az egész világon a gyűlölet, a gonoszság fenyegető szörnyetegét. Velyko PEROVICS MAGYAR SZÓ 1. oldal A Magyar Szó igazgatója és főszerkesztője Veszelinov elvtárssal Társadalmi rendszerünk és a nemzetek közötti viszonyok A Magyar Szó interjúja Jovan Veszelinov elvtárssal (Folytatás az 1. oldalról) politikánknak óriási jelentőségét, humanista és nemzetközi tartalmát. A szerb kommunistáknak nem szabad megengedniük, hogy „a kisebbségiek” maguk gondoskodjanak magukról, hogy elsősorban ők tűzzék napirendre „saját” kérdéseiket, hanem éppen nekik kell a más nemzetiségűekkel együtt oda hatni, sőt követelni, hogy nemzeti politikánk a gyakorlatban helyesen érvényesüljön az élet valamennyi területén. A szerb kommunistáknak elsősorban a szerb sovinizmus ellen kell küzdeniök, minden ellen, ami legkisebb mértékben is sérti a más nemzetiségűek jogait. A««*»hhség söreiből való kommunisták feladatairól kulturális kérdésekre vonatkoztatva a fentieket. Veszelinov elvtárs megállapította, hogy a nemzetiségek kulturális, közoktatási és politikai élete igen fejlett. Két napilap van, a Magyar Szó és a Rilindja, több hetilap, folyóirat és időnként megjelenő kiadvány, könyvkiadás, két rádióállomás, színház, kulturegyesületek, iskolák, stb. A nemzetiségek soraiból való kommunistáknak a fenti intézmények és szervezetek útján is küzdeniük kell a saját soraikban fellelhető káros jelenségek ellen. Kultúrájuk és műveltségük szakadatlan fejlesztésén kívül fáradhatatlanul kell munkálkodniuk azon is, hogy valamennyi nemzetiség a testvériség és egység szellemében nevelődjék, hogy mindannyiukban erősödjék az az érzés és szemlélet, hogy a jugoszláv szocialista közösség egyenjogú népeinek családjához tartoznak. Az, hogy külön emlegetjük az egyes nemzetiségek közül való kommunisták feladatait nemzeti politikánk érvényesítésében, természetesen nem jelenti a Kommunista Szövetség és szervezetei aktivitásának gyengítését vagy mellőzését. Sőt, a Kommunista Szövetség erőfeszítései a nemzetek közötti viszonyok további elmélyítéséért még jobb eredményekkel járhatnak, ha a kommunisták mindennapi munkájukban — elsősorban azokra gondolnak, akik felelős helyeken dolgoznak — mindig szem előtt tartják társadalmunk különleges érdekeltségét a nemzeti politika helyes megvalósítása iránt. Gondoskodni kell a nemzetiségek jogainak következetes megvalósításáról, állandóan napirenden kell tartani bárhol és bármikor is tárgyalunk azokról a kérdésekről, amelyeket polgáraink felvetnek. Szükségtelen felsorolni azokat a gyakorlati eredményeket, amelyek népeink testvériségének és egységének megvalósítását tükrözik, de megállapítható, hogy a nemzeti viszonyok terén elért fejlődés különösképpen Vajdaságban és Koszovó-Metóhiában szavatolja e viszonyok további elmélyülését. A fejlődés csak ebben az irányban haladhat. A kommunisták és a társadalompolitikai élet más tényezői, elsősorban a Szocialista Szövetség, mindent megtesznek, hogy népeink testvériségének és egységének nagyszerű eszméje az egyenjogúság alapján teljes mértékben megvalósuljon. Az áringadozások ellen Magától értetődik, hogy a beszélgetés során felmerültek gazdasági kérdések is, s köztük a mezőgazdaság problémája is. Veszelinov elvtárs szerint a vajdasági birtokok szépen fejlődtek, de távlatterveik meglehetően ágazók, szétesők és nem látni belőlük, mely pikát szeretnék előbb és t°l jes egészében megoldani. 1 . Végső ideje lenne többek között kielemezni a városok 1 i ellátásának kérdését. Kiküszöbölni például az aring-’-1'' ] ■ zásokat. E tekintetben is történt egy s más, vannak hutóházaink, vállalataink, az ipari központok azonban nincse- 1 ’ nek szervezetten ellátva — i még a nagyobbak sem — a , ■ magánfelhozatal még mindig ’ jelentős. Talán a polgárok 1 . véleményének kikérésével , kellene hozzáfogni a dologihoz. Nincs közvetlen kapcsolat a termelő és a fogyasztó között. Lakosságunk átrétegeződött, több mint fele im- 1g már városban él, ehhez mér j ( ; ten kell változtatni a keres- i . ■ I kedelmen is. Ez is egyik je-I lentős kérdése az életszín- 1 • vonalnak. Hasonlóképpen : I sántít az együttműködés a , t mezőgazdaság és a feldolgo-zó ipar között. Sokat beszél- 1 1 tünk a dologról, de nem 1 : oldottuk meg. Erőszakosan i ; egyesítettek néhol feldolgo- zó üzemeket, de nem oldot- t ták meg a termelők és a feldolgozó ipar kapcsolatát. S , ezt is a fogyasztó sínyli meg. , A kommunista társadalom politikai , munkás I ( . A Kommunista Szövetség fokozott szerepével kapcso- ,latban Veszelinov elvtárs kiemelte a kommunisták egyéni munkáját és feladatait. " Nem lehet valaki csak az alapszervezeti ülésen kommunista: társadalom-politikai munkásként kell működnie azon a helyen, ahol dol ' gozik. Mindenütt és mindenmikor küzdenie kell a helytelen * jelenségek ellen, megvalósítva a megvitatott és elfoga- dott álláspontokat. Mellőzni kellene a jövőben az elvont vitákat és fokozottabban ér- deklődni az emberek és a vállalatok élete iránt. Figyelmeztetett: semmiképpen sem kellene visszakanyarodni az adminisztratí munkamód- * szer felé, hanem felélénkíteni a munkát. Senki sem vitatja már el a Kommunista Szövetségnek jogát és feladatait, hogy irányítson. Ez minálunk már magától értődik. A probléma abban áll,hogy jól irányítson, ez pedig csak a fentebb elmondottak fi- fgyelembe vételével valósít- ható meg. " Átengedtük ! Napjaink témája a kultu-rális és művészeti élet. " Ennélfogva ez sem marad- hatott ki a beszélgetésből. " I Veszelinov elvtárs megjegyezte: ezen a téren voltunk talán legkevésbé aktívak, itt történt a legtöbb rögtönzés. Bármely mezőgazdasági vagy ipari kérdésben kötetekre rugó tanulmányokat gyűjtöttünk össze, és évekig tartó elemzések alapján vitatkoztunk. A kultúra terén más a helyzet: nem tűztük a kérdéseket egyenként napirendre, nem vitatkoztunk róluk eléggé, nem alakítottunk ki határozott álláspontokat, hogy a végsőkig küzdhessünk értük. A marxisták csak ritkán nyúltak a tollhoz, átengedték a teret másoknak. Már-már támadnak is bennünket, és ha olykor hallatjuk a szavunkat, ezt beavatkozásnak minősítik. Jóllehet mások avatkoznak be egyre a mi dolgainkba A jövőben következetesebben kell hadakoznunk a kultúra, művészet, történelem és a szellemi élet minden más terén. Nehéz különválasztani az eszmei frontot a politikaitól, de éppen ezért nem szabad meghátrálni, hanem tisztázni kell ezeket a kérdéseket is, a szellemi teret Mindez a bürokratizmus ellen, az önigazgatást erősítve A szervezetekben és vállalatokban folyó szabad vitákkal kapcsolatban Veszelinov elvtárs megjegyezte: mindez semmiképp sem lehet kárára az önigazgatás rendszerének, ellenkezőleg végső konzekvenciájában ez a törekvés is csak a bürokratizmus ellen irányulhat, s az önigazgatást erősíti. Végül megemlítette, hogy a Kommunista Szövetség üzemi alapszervezetének helye és szerepe további tanulmányozás tárgya lehet. Félő, hogy a munkasejtekre osztott alapszervezet nagyobbára saját problémáival foglalkozik majd, és nehezebben hat majd mint egész. Vannak már jelenségek, hogy a fontosabb vállalati kérdésekben csak a titkárok, elnökök, stb., értekeznek és az alapszervezet tagjai úgyszólván csak a választásokon évi értekezleteken találkoznak. Lapunk képviselői az olvasók nevében megköszönték Veszelinov elvtársnak a szíves fogadtatást, és az interjút.