Magyar Szó, 1962. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1962-07-01 / 179. szám

Vasárnap, 1962. július 1. Kooperáció a végletek között Jó ideje ritkán kerül szóba a földművesszövetkeze­tek és magánparasztok kooperációja. Keveset beszé­lünk róla, kevesebb az agitáció, valahogyan természe­tesebben alakul, fejlődik. Nem szervezik agyon, ha­nem mindenütt a helyi körülményeknek megfelelően ölt sajátos formát. Ez nem baj, de mégsem ártana többet beszélni róla, jobban napirenden tartani, s nem kellene egészen a vé­letlenre bízni. A Kommunista Szövetség községi veze­tőségeinek ülésein szinte kivétel nélkül kifejezésre ju­tott ez a vélemény. Különösen sokat beszéltek róla a palánkai értekezleten. Egy noviszádi tanácskozáson maga Szlávko Komár, a Szövetségi Végrehajtó Tanács mezőgazdasági titkára hozta szóba. Megállapította, hogy a kooperációban na­gyobbrészt a végletek jutottak kifejezésre. Kezdetben akciókat szerveztünk a kooperáció előrelendítésére, szabványosítani akartuk az egész megmozdulást, azaz nem sokat törődtünk a helyi körülményekkel, hanem sablonosan fogtunk a dolgokhoz. Később lassan kiala­kult a helyes út. Igen alaposan, tudományosan tanul­mányozták a kooperációs termelés gazdasági követel­ményeit, s két-három évvel ezelőtt komoly eredmé­nyeket értünk el vele. Az utóbbi időben ismét végletbe kerültünk. A föld­­művesszövetkezetek egy része nemigen igyekszik ko­operálni a magántermelőkkel, ehelyett inkább az más gazdaságosabb lehetőséget keres, még akkor is, ha an­nak semmi köze e termelés előmozdításához. Szlávko Komár az emel­eti ülésen felhívta a szak­emberek, birtok - és szövetkezeti vezetők figyelmét erre a problémára, arra, hogy felül kellene vizsgálni a szervezettebb kooperációban elért eredményeket és hi­bákat, fogyatékosságokat. Meg kellene nézni, mi volt benne jó, mit lehetne és kellene most is alkalmazni, hogy a magánparaszt is elsajátítsa a korszerű terme­lést, mert a termésátlag még mindig elsősorban attól függ, hogy milyen a hozam a magánparasztok földjén, hiszen a terület nagyobb részét ők művelik. A mezőgazdasági szakem­berek, tudományos intézetek és kísérleti állomások néhány évvel ezelőtt kidolgoz­ták a búza, kukorica és még néhány fontosabb növény termeléstechnikai eljárásait, figyelembe véve a koope­ráló szövetkezet és a földműves gazdasági és termelés­technikai lehetőségeit. Ezt alkalmazták is abban az idő­ben. Nem ártana tehát megvizsgálni, mi volt benne a jó, mit kellene kihagyni és ilyen tudományos munka alapján létrejött, majd a termelésben megállapodott termelési módszereket kellene azután a jelenleginél szervezettebben alkalmazni a magánparasztok földjén. Két évvel ezelőtt a földművesszövetkezetek előír­ták a kooperáló magánparasztnak, hogy hektáronként mennyi műtrágyát szórjon. Azok meg is tartották az utasítást, s különféle eredményt értek el. Nem ártana most megnézni, hol hogyan szabták meg a műtrágya­­szükségletet, s milyen eredményt értek el vele. Mert ezeket az adatokat igen jól fel lehetne használni jelen­leg, amikor újabb kooperációs szerződést köt a szövet­kezet. A tapasztalat alapján reálisabban tervezhet, re­álisabban szabhatja meg a helyi körülményeknek leg­jobban megfelelő termelési követelményeket. Ezekre az adatokra nagy szükség lesz az előírt agro­­minimum következetesebb alkalmazásakor is. Márpe­dig biztosra vehető, hogy az elkövetkező években min­denütt jobban ügyelnek majd arra, hogy a magánpa­raszt betartsa legalább a törvényben előírt termelési kötelezettségeket. Mert az idei kedvezőtlen esztendő újra jó iskola lesz. Sajnos, a magunk kárán kell ismét tapasztalnunk, hogy a sekélyebb szántásban, gyengéb­ben ápolt, nem műtrágyázott gabona jóval kevesebbet terem, mint a másik, amely jobban előkészített földbe került, s gondosabb ápolásban részesült. Ezt bizonyítja az, hogy normális években a piaci feleslegnek nem ke­vesebb, mint 70 százaléka a nagyüzemi gazdaságoktól származik. Kedvezőtlen esztendőben nincs piaci feles­legünk, nem azért, mert a birtokokon és szövetkezetek­ben gyenge a termés (habár természetes, hogy ott is gyengébb, mint kedvező­­években), hanem mert a ma­gánparasztok földjén fele annyi sem terem, mint nor­mális években. Ennek elkerülése végett nem ártana, ha a tudomá­nyos intézetek, kísérleti állomások kidolgoznának a kezdetlegesebb termelési körülményeknek megfelelő, de a mostaninál mégis jóval korszerűbb termeléstech­nikai eljárásokat. Előírnák, mit nem szabad semmikép­pen sem elmulasztani, hogy legalább közepesen terem­jen a búza, vagy kukorica, még a kedvezőtlen években is. Néhány évvel ezelőtt a talajelemzés is a kooperáció feltételei közé tartozott, jelenleg egyes szövetkezetek még műtrágyahasználatra sem kötelezik a földművest, amikor magashozamú vetőmagot adnak el neki. Pedig az idei esztendő bebizonyítja azt, amit szakembereink évek óta hangoztatnak. A magashozamú búza csak ak­kor terem jól, ha megkap mindent, amire szüksége van. Kezdetleges termelési körülmények között egyáltalán nem múlja felül a hazai búzát. Az idén ezt meglehe­tősen sokan tapasztalják majd a maguk földjén. L. 1. A félmegoldás nem növeli a termést Több mint egy milliárd dinárral kisebb a jöve­­delmü­k, mert nem tartják be az ag­romínimmmot Láttuk a különbséget búza és búza között MIT KAPNAK TOPOLYÁN AZ ÚJ AGROMINIMUM BETARTÁSÁVAL Hamarjában nem is tud­nám felsorolni azoknak a ne­veit, akiket Topolyán megszó­laltattak az új agrominimum javaslat szerkesztésekor. A nevek nagy helyet foglalná­nak el, ezért inkább a kér­déseket foglalom össze. Az ankét első kérdése ez volt: — Minőségi magot vetett? — Igen. — Honnan vásárolta? A szövetkezettől vagy mástól? Erre a kérdésre már nem kaptunk egyöntetű választ, mert a földművesek egy ré­sze nem a szövetkezettől sze­rezte be a vetőmagot, vagyis a harmadik termelésből vásá­rolt. Ez a mag már nem mi­nőségi vetőmag, és ha nem szelektálják, nem csávázzák, akkor bizony ne számítsa­nak szép termésre. A röpke véleménykutatás meggyőzte az új agromini­­mum-javaslat készítőit, hogy a földművesek többsége ér­tékeli a minőségi magot, sőt sokan nagyon jól tudják azt is, hogy a hozamnövelésben milyen szerepet játszik, meny­nyivel növeli a termést stb. s egyesek mégis kéz alól sze­rezték be. Ezt azzal lehet ma­gyarázni, hogy a földműves­szövetkezetekben kínált ma­got drágállják. A szakembe­rek érveit sem fogadják el. Azt hiszik, csak azért beszél­nek, hogy a mag elkeljen. Azt mondják, fizetik a tan­díjat. Most már látják, hogy mennyit vesztettek azzal, hogy nem minőségi magot, leplombált zsákból vettek. Különösen az idén nagy a különbség. Ékes bizonyíté­kát láttuk a topolyai népbi­zottságban. Néhány csokor búzakalászt állítottak ki a ta­nácsterem előszobájában. Cé­dulát is biggyesztettek rá. Rá­írták, hogy kinek a földjéről vették. A szemlélők ajkáról önkéntelenül felröppent a ki­áltás. — Kié ez a silány búza? Nem kellett kérdezni sen­kit, hiszen leolvashatták a cé­duláról. Ez állt rajta. Kovács Antal sekély szán­tásba vetett búzája. Olasz búza, mégpedig San Pastore. Most bizonyára sa­ját maga is csodálkozik a­­zon, hogy ennek a magasho­zamú búzafajtának ilyen tö­pörödött, csenevész (15 cm magas) ivadéka van. Összehasonlításnak van itt néhány csokorra való a topo­lyai Dózsa György termelő­­szövetkezet búzájából. Ez az­tán a különbség. A céduláról ezt olvassuk le: San Pastore, 32 centi mély­szántásba vetették, egy négy­zetméteren 410 kalász van. Még szebb az Etoile. Ezt szintén mélyszántásba vetet­ték. Holdjára 600—700 kiló műtrágyát szórtak. Egy négy­zetméteren 580 kalász van. Az adatok alapján nem ne­héz felbecsülni a hozamot. A Dózsa György búzájának hek­tárja megadja a 45—50 má­zsát, Kovács­­Antalé pedig jó lesz, ha terem 6—7 mázsát. Most egyébként sem kell meggyőzni valakit a minősé­gi mag előnyéről, hiszen a határ szebben beszél, mint az agronómus. Azt is hirde­ti, hogy félmegoldással még nem növelhetjük a termést A minőségi mag még csak e­­gyik követelmény. Ha cse­kély szántásba került, és nem szórnak rá elég műtrá­gyát, akkor úgy járnak, mint Kovács Antal. A minőségi mag még nem adja meg a 45—50 mázsás termést. S nem keltek meglepetést, ha kimondom, hogy ilyen félmeg­oldások miatt Topolyán egy­­milliárd dinárral kisebb a magángazdaságok jövedelme. Sok pénz ez! Topolyán egyébként van­nak földművesek, akik kor­szerűen művelik a földet, e­­gyüttműködnek a szövetke-­­zettel, mélyszántásba vetik a­ búzát, s éppen olyan szép a termésük, mint a birtokoké.­ Ha Major, Mikuska és még­ néhány száz földműves szép­ termést arat földjéről, akkori szomszédaik és a többi föld-­­­műves is arathat. Felszere­­­lés, eszköz van elég. Ha nek­ kik nincs, akkkor van a szö­­vetkezetnek. Topolyán az agrominimum eddigi alkalmazása eredmény­nyel járt, ha nincs is teljes sikere, de sokan egyik vagy a másik agrotechnikai újítást elfogadták. Akadt azonban néhány földműves, aki nem tartotta be az agrominimu­­mot, például Bélik József és Vanger Mátyás, az ő földjük még május 8-án is parlagon hevert, nem volt felszántva. Kétnapi haladékot adtak ne­kik, de ez idő alatt sem tör­tént semmi. Erre a népbizott­ság gazdasági osztálya a föld­művesszövetkezet segítségét kérte. Mire a traktorok ki­értek, Vanger is ott volt, meghúzta az első barázdát. A gazdasági tanács javaslatára azokat a földeket, amelyeket május 1-én, tehát 10 nappal később a határidőn szántat­­lanul találtak, kényszerigaz­gatás alá helyezték, így Van­ger Mátyásnak 8, Belik Jó­zsefnek pedig két hektár föld­je került háromévi kényszer­igazgatás alá. A topolyaiak, habár egyes földművesek részéről voltak mulasztások, de a termelés növelése érdekében megszi­gorították az agrominimumot és a népbizottság pénteki ülé­sén elfogadta. A régi és az új agrominimum között job­bára az a különbség, hogy nem bocsátkozik részletekbe, csupán a főbb munkákat sza­bályozza, s arra serkenti a földműveseket, hogy a köve­telményeket egy nevezőre hoz­zák, ne a félmegoldásokat vá­lasszák, hanem ennek az ag­rotechnikai minimumnak min­den követelményét betartsák. Az agrominimum többek között kimondja azt is, hogy az aratás után tíz nappal fel kell ugarolni. A szántás mélysége nem lehet kisebb húsz centinél, s ezt a munkát október elsejéig be kell fe­jezni. Az őszi vetés novem­ber elsejétől tovább húzód­hat. A műtrágya kötelező hasz­nálatáról eltérő vélemények voltak. Akadtak, akik amel­lett törtek lándzsát, hogy ne kötelezzék a földműveseket nagy adag műtrágya haszná­latára. A szakemberek azon­ban hangsúlyozták, hogy mű­trágyát orvosság gyanánt nem lehet használni, tehát vagy rendes mennyiséget, vagy pedig semmit. A szak­emberek álláspontja győzött, s valóban helyes, amikor az agrominimumba holdjára 250 kiló műtrágyát irányoztak elő. A műtrágya csakis ilyen mennyiségben hat, növeli a hozamot.­­ A körkérdés a több esz­tendős tapasztalat azt is be­bizonyította, hogy szelektált, csávázott minőségi mag nél­kül nem lehet boldogulni. Az agrominimum előírja, hogy csakis szelektált, minőségi magot vethetnek. Egyébként itt nincs nagy ugrás, mert a földműveseknek többsége ed­dig is magas hozamú búzát ve­tett. Csak az volt a baj, hogy egy részük kéz alól vásárol­ta a magot A téli mélyszántást leg­alább 20 centire, december 31-éig el kell végezni. A ku­korica vetési területnek pe­dig 60 százalékán kötelesek hibrid kukoricát termeszteni. A topolyai agrominimumot a kommuna lehetőségeihez mérték. Tekintetbe vették azt is, hogy a feladatok meg­valósításában mennyit segít a szövetkezet. Noha ezek a kö­vetelmények reálisak, és be­tartásuk nem ütközik nehéz­ségbe, a társadalmi-politikai szervezetekben is beszélget­nek róla, mert nem az az elsődleges, hogy e kötelező agrominimumot jóváhagyják, hanem az, hogy minden föld­műves belássa helyességét, fontosságát. Az új agrominimum jóvá­hagyását egy komoly politi­kai munka követi, hogy a le­szögezett elvek, követelmé­nyek ne rekedjenek meg a papíron. p. E. Rögtönzött mezőgazdasági kiállítás a topolyai népbizottság épületében MAGYAR SZÓ 1 «Mal

Next