Magyar Szó, 1962. július (19. évfolyam, 179-209. szám)
1962-07-01 / 179. szám
Vasárnap, 1962. július 1. Kooperáció a végletek között Jó ideje ritkán kerül szóba a földművesszövetkezetek és magánparasztok kooperációja. Keveset beszélünk róla, kevesebb az agitáció, valahogyan természetesebben alakul, fejlődik. Nem szervezik agyon, hanem mindenütt a helyi körülményeknek megfelelően ölt sajátos formát. Ez nem baj, de mégsem ártana többet beszélni róla, jobban napirenden tartani, s nem kellene egészen a véletlenre bízni. A Kommunista Szövetség községi vezetőségeinek ülésein szinte kivétel nélkül kifejezésre jutott ez a vélemény. Különösen sokat beszéltek róla a palánkai értekezleten. Egy noviszádi tanácskozáson maga Szlávko Komár, a Szövetségi Végrehajtó Tanács mezőgazdasági titkára hozta szóba. Megállapította, hogy a kooperációban nagyobbrészt a végletek jutottak kifejezésre. Kezdetben akciókat szerveztünk a kooperáció előrelendítésére, szabványosítani akartuk az egész megmozdulást, azaz nem sokat törődtünk a helyi körülményekkel, hanem sablonosan fogtunk a dolgokhoz. Később lassan kialakult a helyes út. Igen alaposan, tudományosan tanulmányozták a kooperációs termelés gazdasági követelményeit, s két-három évvel ezelőtt komoly eredményeket értünk el vele. Az utóbbi időben ismét végletbe kerültünk. A földművesszövetkezetek egy része nemigen igyekszik kooperálni a magántermelőkkel, ehelyett inkább az más gazdaságosabb lehetőséget keres, még akkor is, ha annak semmi köze e termelés előmozdításához. Szlávko Komár az emeleti ülésen felhívta a szakemberek, birtok - és szövetkezeti vezetők figyelmét erre a problémára, arra, hogy felül kellene vizsgálni a szervezettebb kooperációban elért eredményeket és hibákat, fogyatékosságokat. Meg kellene nézni, mi volt benne jó, mit lehetne és kellene most is alkalmazni, hogy a magánparaszt is elsajátítsa a korszerű termelést, mert a termésátlag még mindig elsősorban attól függ, hogy milyen a hozam a magánparasztok földjén, hiszen a terület nagyobb részét ők művelik. A mezőgazdasági szakemberek, tudományos intézetek és kísérleti állomások néhány évvel ezelőtt kidolgozták a búza, kukorica és még néhány fontosabb növény termeléstechnikai eljárásait, figyelembe véve a kooperáló szövetkezet és a földműves gazdasági és termeléstechnikai lehetőségeit. Ezt alkalmazták is abban az időben. Nem ártana tehát megvizsgálni, mi volt benne a jó, mit kellene kihagyni és ilyen tudományos munka alapján létrejött, majd a termelésben megállapodott termelési módszereket kellene azután a jelenleginél szervezettebben alkalmazni a magánparasztok földjén. Két évvel ezelőtt a földművesszövetkezetek előírták a kooperáló magánparasztnak, hogy hektáronként mennyi műtrágyát szórjon. Azok meg is tartották az utasítást, s különféle eredményt értek el. Nem ártana most megnézni, hol hogyan szabták meg a műtrágyaszükségletet, s milyen eredményt értek el vele. Mert ezeket az adatokat igen jól fel lehetne használni jelenleg, amikor újabb kooperációs szerződést köt a szövetkezet. A tapasztalat alapján reálisabban tervezhet, reálisabban szabhatja meg a helyi körülményeknek legjobban megfelelő termelési követelményeket. Ezekre az adatokra nagy szükség lesz az előírt agrominimum következetesebb alkalmazásakor is. Márpedig biztosra vehető, hogy az elkövetkező években mindenütt jobban ügyelnek majd arra, hogy a magánparaszt betartsa legalább a törvényben előírt termelési kötelezettségeket. Mert az idei kedvezőtlen esztendő újra jó iskola lesz. Sajnos, a magunk kárán kell ismét tapasztalnunk, hogy a sekélyebb szántásban, gyengébben ápolt, nem műtrágyázott gabona jóval kevesebbet terem, mint a másik, amely jobban előkészített földbe került, s gondosabb ápolásban részesült. Ezt bizonyítja az, hogy normális években a piaci feleslegnek nem kevesebb, mint 70 százaléka a nagyüzemi gazdaságoktól származik. Kedvezőtlen esztendőben nincs piaci feleslegünk, nem azért, mert a birtokokon és szövetkezetekben gyenge a termés (habár természetes, hogy ott is gyengébb, mint kedvezőévekben), hanem mert a magánparasztok földjén fele annyi sem terem, mint normális években. Ennek elkerülése végett nem ártana, ha a tudományos intézetek, kísérleti állomások kidolgoznának a kezdetlegesebb termelési körülményeknek megfelelő, de a mostaninál mégis jóval korszerűbb termeléstechnikai eljárásokat. Előírnák, mit nem szabad semmiképpen sem elmulasztani, hogy legalább közepesen teremjen a búza, vagy kukorica, még a kedvezőtlen években is. Néhány évvel ezelőtt a talajelemzés is a kooperáció feltételei közé tartozott, jelenleg egyes szövetkezetek még műtrágyahasználatra sem kötelezik a földművest, amikor magashozamú vetőmagot adnak el neki. Pedig az idei esztendő bebizonyítja azt, amit szakembereink évek óta hangoztatnak. A magashozamú búza csak akkor terem jól, ha megkap mindent, amire szüksége van. Kezdetleges termelési körülmények között egyáltalán nem múlja felül a hazai búzát. Az idén ezt meglehetősen sokan tapasztalják majd a maguk földjén. L. 1. A félmegoldás nem növeli a termést Több mint egy milliárd dinárral kisebb a jövedelmük, mert nem tartják be az agromínimmmot Láttuk a különbséget búza és búza között MIT KAPNAK TOPOLYÁN AZ ÚJ AGROMINIMUM BETARTÁSÁVAL Hamarjában nem is tudnám felsorolni azoknak a neveit, akiket Topolyán megszólaltattak az új agrominimum javaslat szerkesztésekor. A nevek nagy helyet foglalnának el, ezért inkább a kérdéseket foglalom össze. Az ankét első kérdése ez volt: — Minőségi magot vetett? — Igen. — Honnan vásárolta? A szövetkezettől vagy mástól? Erre a kérdésre már nem kaptunk egyöntetű választ, mert a földművesek egy része nem a szövetkezettől szerezte be a vetőmagot, vagyis a harmadik termelésből vásárolt. Ez a mag már nem minőségi vetőmag, és ha nem szelektálják, nem csávázzák, akkor bizony ne számítsanak szép termésre. A röpke véleménykutatás meggyőzte az új agrominimum-javaslat készítőit, hogy a földművesek többsége értékeli a minőségi magot, sőt sokan nagyon jól tudják azt is, hogy a hozamnövelésben milyen szerepet játszik, menynyivel növeli a termést stb. s egyesek mégis kéz alól szerezték be. Ezt azzal lehet magyarázni, hogy a földművesszövetkezetekben kínált magot drágállják. A szakemberek érveit sem fogadják el. Azt hiszik, csak azért beszélnek, hogy a mag elkeljen. Azt mondják, fizetik a tandíjat. Most már látják, hogy mennyit vesztettek azzal, hogy nem minőségi magot, leplombált zsákból vettek. Különösen az idén nagy a különbség. Ékes bizonyítékát láttuk a topolyai népbizottságban. Néhány csokor búzakalászt állítottak ki a tanácsterem előszobájában. Cédulát is biggyesztettek rá. Ráírták, hogy kinek a földjéről vették. A szemlélők ajkáról önkéntelenül felröppent a kiáltás. — Kié ez a silány búza? Nem kellett kérdezni senkit, hiszen leolvashatták a céduláról. Ez állt rajta. Kovács Antal sekély szántásba vetett búzája. Olasz búza, mégpedig San Pastore. Most bizonyára saját maga is csodálkozik azon, hogy ennek a magashozamú búzafajtának ilyen töpörödött, csenevész (15 cm magas) ivadéka van. Összehasonlításnak van itt néhány csokorra való a topolyai Dózsa György termelőszövetkezet búzájából. Ez aztán a különbség. A céduláról ezt olvassuk le: San Pastore, 32 centi mélyszántásba vetették, egy négyzetméteren 410 kalász van. Még szebb az Etoile. Ezt szintén mélyszántásba vetették. Holdjára 600—700 kiló műtrágyát szórtak. Egy négyzetméteren 580 kalász van. Az adatok alapján nem nehéz felbecsülni a hozamot. A Dózsa György búzájának hektárja megadja a 45—50 mázsát, KovácsAntalé pedig jó lesz, ha terem 6—7 mázsát. Most egyébként sem kell meggyőzni valakit a minőségi mag előnyéről, hiszen a határ szebben beszél, mint az agronómus. Azt is hirdeti, hogy félmegoldással még nem növelhetjük a termést A minőségi mag még csak egyik követelmény. Ha csekély szántásba került, és nem szórnak rá elég műtrágyát, akkor úgy járnak, mint Kovács Antal. A minőségi mag még nem adja meg a 45—50 mázsás termést. S nem keltek meglepetést, ha kimondom, hogy ilyen félmegoldások miatt Topolyán egymilliárd dinárral kisebb a magángazdaságok jövedelme. Sok pénz ez! Topolyán egyébként vannak földművesek, akik korszerűen művelik a földet, együttműködnek a szövetke-zettel, mélyszántásba vetik a búzát, s éppen olyan szép a termésük, mint a birtokoké. Ha Major, Mikuska és még néhány száz földműves szép termést arat földjéről, akkori szomszédaik és a többi föld-műves is arathat. Felszerelés, eszköz van elég. Ha nek kik nincs, akkkor van a szövetkezetnek. Topolyán az agrominimum eddigi alkalmazása eredménynyel járt, ha nincs is teljes sikere, de sokan egyik vagy a másik agrotechnikai újítást elfogadták. Akadt azonban néhány földműves, aki nem tartotta be az agrominimumot, például Bélik József és Vanger Mátyás, az ő földjük még május 8-án is parlagon hevert, nem volt felszántva. Kétnapi haladékot adtak nekik, de ez idő alatt sem történt semmi. Erre a népbizottság gazdasági osztálya a földművesszövetkezet segítségét kérte. Mire a traktorok kiértek, Vanger is ott volt, meghúzta az első barázdát. A gazdasági tanács javaslatára azokat a földeket, amelyeket május 1-én, tehát 10 nappal később a határidőn szántatlanul találtak, kényszerigazgatás alá helyezték, így Vanger Mátyásnak 8, Belik Józsefnek pedig két hektár földje került háromévi kényszerigazgatás alá. A topolyaiak, habár egyes földművesek részéről voltak mulasztások, de a termelés növelése érdekében megszigorították az agrominimumot és a népbizottság pénteki ülésén elfogadta. A régi és az új agrominimum között jobbára az a különbség, hogy nem bocsátkozik részletekbe, csupán a főbb munkákat szabályozza, s arra serkenti a földműveseket, hogy a követelményeket egy nevezőre hozzák, ne a félmegoldásokat válasszák, hanem ennek az agrotechnikai minimumnak minden követelményét betartsák. Az agrominimum többek között kimondja azt is, hogy az aratás után tíz nappal fel kell ugarolni. A szántás mélysége nem lehet kisebb húsz centinél, s ezt a munkát október elsejéig be kell fejezni. Az őszi vetés november elsejétől tovább húzódhat. A műtrágya kötelező használatáról eltérő vélemények voltak. Akadtak, akik amellett törtek lándzsát, hogy ne kötelezzék a földműveseket nagy adag műtrágya használatára. A szakemberek azonban hangsúlyozták, hogy műtrágyát orvosság gyanánt nem lehet használni, tehát vagy rendes mennyiséget, vagy pedig semmit. A szakemberek álláspontja győzött, s valóban helyes, amikor az agrominimumba holdjára 250 kiló műtrágyát irányoztak elő. A műtrágya csakis ilyen mennyiségben hat, növeli a hozamot. A körkérdés a több esztendős tapasztalat azt is bebizonyította, hogy szelektált, csávázott minőségi mag nélkül nem lehet boldogulni. Az agrominimum előírja, hogy csakis szelektált, minőségi magot vethetnek. Egyébként itt nincs nagy ugrás, mert a földműveseknek többsége eddig is magas hozamú búzát vetett. Csak az volt a baj, hogy egy részük kéz alól vásárolta a magot A téli mélyszántást legalább 20 centire, december 31-éig el kell végezni. A kukorica vetési területnek pedig 60 százalékán kötelesek hibrid kukoricát termeszteni. A topolyai agrominimumot a kommuna lehetőségeihez mérték. Tekintetbe vették azt is, hogy a feladatok megvalósításában mennyit segít a szövetkezet. Noha ezek a követelmények reálisak, és betartásuk nem ütközik nehézségbe, a társadalmi-politikai szervezetekben is beszélgetnek róla, mert nem az az elsődleges, hogy e kötelező agrominimumot jóváhagyják, hanem az, hogy minden földműves belássa helyességét, fontosságát. Az új agrominimum jóváhagyását egy komoly politikai munka követi, hogy a leszögezett elvek, követelmények ne rekedjenek meg a papíron. p. E. Rögtönzött mezőgazdasági kiállítás a topolyai népbizottság épületében MAGYAR SZÓ 1 «Mal