Magyar Szó, 1962. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)
1962-08-01 / 210. szám
4. oldal Њ/aratási trükkök Dubrovnikben jegyeztük fel g öreg Neptunus, kit a Љ regevilág fizetési listáján első osztályú tengeristenként tartanak nyilván, ilyenkor kánikulában a legboldogabb és legbüszkébb, mert százezrek zarándokolnak nedvbirodalmának partjaira. Valóságos népvándorlás ez, melyhez képest a húnok, avarok, vizigótok, longobárdok s más kóbor természetű népek egykori mászlsálása csak afféle vidéki búcsújárás. S tengerpartunk mentén egy városunkat sem ostromolják annyian, mint a me Iseszép Ragusát. Annyi itt az idegen, hogy sánta az őslakó érzi magát idegennek. S nyugta sincs, meg otthona sem, mert a vendégnép ki- túrja házából, még ágyából is. Igaz, mindezért kárpótolja a dubrovniki utcákat el-árasztó tömeg zsibongása, a karneváli hangulat, a hétköznapot is ünneppé avató sok látványosság, és a mozgalmas élettel együtt járó rengeteg esemény. Mindenféle emberből van bőven, s a kíváncsi riporternek csak nyitott szemmel és jegyzőfüzettel kell bolyongania, egymás után bukkannak fel az ízes figurák, sorra játszódnak le a rögzítésre méltó jelenetek. Mára elég ... Az utcán egy hordárrá vedlett bennszülött atyafi cipel egy — legalább fél kilós — bőröndöt, s magyalzat nyög hozzá. Mögötte baktat, a messziről jött nyaraló, ki átengedte szerény motyóját, nem mintha jómaga nem bírná vinni, de szüksége van a felfogadott dal- imát segítségére, hogy elve-zesse a megadott című, ám ismeretlen helyű szállására. A kéttagú menet egy felfelé kúszó útig ér, s a hordát szuszogva leteszi a parányi koffért. — Na én tovább nem megyek — jelenti ki határozottan. — Menjen csak ezen az úton, és eljut a célig. Nekem meg fizessen 500 dinárt. — De jóember — tiltakozik munkaadója —, ha már idáig elvánszorgott, miért nem jön tovább, hogy mutassa az utat? — Én csak idáig jöttem s ezért 500 dinár jár. Több nem is kell. Ez mára elég. Megkerestem, amennyire szükségem van, egy lépést sem teszek tovább! Egy lavór víz rosszmájúnk szerint a dubrovniki pincér — akárcsak többi kollégája az Adria szárazabbik részén — előnyben részesíti a külföldieket, s mint a bolha pattan, ha hallja hangjukat. Emiatt a hazai vendégek azt a trükköt alkalmazzák, hogy külföldinek álcázzák magukat, s édes anyanyelvüket megvetve idegenül szólalnak meg. Ennek hatása nem marad el, meggyorsul a kiszolgálás, sőt a vendég nyugodtan vissza- küldheti a rendelt ételt, ha nem nyeri meg tetszését, a pincér nem szór rá szitkokat. Ezt a bevált fogást alkalmazta egy belgrádi turista is, s valamilyen zagyva angol nyelven, kézzel-lábbal magyarázva tette meg rendelését. A pincér kissé csodálkozva vette tudomásul óhaját, de azért meghajolt és szó nélkül távozott. A belgrádi boldog vigyorral várta angol nyelvű utasításainak beteljesülését. Valóban, pillanatok múlva megjelent a pincér és a csodálkozó vendég asztalára tett egy lavór vizet. Bazárosok a strandon Mindennap délután kettőkor, egy svájci órához méltó pontossággal megjelentek az egyik, sziklák közé ékelt dubrovniki szabadstrandon a bazárosok, már ahogy a többi fürdőző elnevezte a mindenféle cókmókokkal megrakott osztrák házaspárt, a bazárosok címet nem véletlenül kapták: hatalmas felszerelést hoztak magukkal valahányszor fürödni jöttek, íme a hozzávetőleges lajstrom: felfújható gumicsónak, mentőöv, gumiheverő, gumipárna, továbbá gumisapka, gumiszőnyeg, gumiuszony, kézipumpa, szétszedhető napernyő, nyugágy, tranzisztoros rádió, battériás magneto- fon, arra az esetre, ha kihagy a rádió, hőpalack, elemózsiás szatyor, Nivea-érem napolaj, távcső, fényképezőgép, szétszedhető fémasztal fürdőköpeny, tartalék fürdő ruha, vízálló óra, mélységmiró, néhány törülköző és miegymás. A szorgos házaspár — miután hosszas keresgélés után kiválasztotta a legmegfelelőbb helyet — munkához látott. Szétrakták a holmit, felállították az asztalkát, a naternyőt, a nyugágyat, felfújták a sok gumiholmit. Egész délután rakodtak rendezkedtek, fújtak, pumpáltak, szereltek s mire elkészültek, a nap a hegyek mögé bújt és alig maradt annyi idejük, hogy megmártózzanak a tengerben. Szamár a lencse előtt az egyik tengerparti is megőrület a fényképezés. Minden második ember kezében ott csillog, kattog a nagylencséjű masina, s mindent lerögzít ami csak „szeme elé” kerül A maszatos utcakölyök éppen olyan közkedvelt fotografálási célpont, mint a népviseletben feszítő idősebb bennszülött. Elképzelhető hát, hogy a fényképező hadat mennyire lázba hozta egy felcicomázott szamár, mely gazdáját szállította a dubrovniki hetivásárra az egyik környékbeli faluból. A párnához kötött equus asinus körül vagy ötven fotoamatőr szorgoskodott. Minden pózában megörökítették, mintha hírneves filmcsillag lenne. Elölről, oldalról, felülről fényképezték, nagyfülű profilját éppúgy célbavették a gépekkel mint bogánccsal tarkított tomporát. Egy bősz fényképész pedig a földre feküdt, hogy alulról is lekapja. Sajnos a legrosszabbkor, mert a jámbor állat a természet utasításának engedelmeskedve egyik nem éppen tetszetős testi szükségletét bonyolította le, s véget vetett a mulatságnak, arra kényszerítette a fényképészeket, hogy fintorogva megfutamodjanak ... VUKOVICS Géza MAGYAR SZÓ Szerda, 1912. augusztus 1. Vonzattévesztések A magyar a becsületére esküszik, a szerb a becsületével, az angol becsülete mellett, a francia becsülete által, a német becsületénél. A magyar valamiről híres, a szerb valamiért, az angol valamiről, a francia és a német valami által. Mindegyik a maga módján. A szavak viszonyításának minden nyelvben megvan a sajátos módja, történelmi fejlődése, belső törvényei és a nyelvszokás szerint, s ezen nem változtathat semmiféle népszavazás, sem nemzetközi egyezmény. Csak a nyelvfejlődés, a nyelvszokás. Egyik mód sem jobb, okosabb, logikusabb vagy kifejezőbb a másiknál, de a maga nyelvében mindegyik egyetlenül szabályos, s egyiket sem lehet fölcserélni a szomszédéval. Diplomáciai viszály ugyan nemszármazik belőle, de nyelvzavar annál inkább. Ritka esetben többféle módja is van a viszonyításnak ugyanabban a nyelvben. Az egyik például úgy mondja: felőlem ugyan elmehetsz, a másik: miattam ugyan elmehetsz, a harmadik: tőlem ugyan elmehetsz. Mind a három járja. Ez azonban kivételes jelenség, többnyire egy állandósult alak uralkodik. Ez már a nyelv ökonómiájához tartozik. Ha a szavaknak ez a viszonya elhalványodik, s bizonytalanná válik a beszélőben, íróban, az már a nyelvérzék eltompulásának a jele. Véletlen nyelvbotlás ugyan megeshet akárkivel, de ha gyakrabban előfordul, akkor nem árt rámutatni, egy kicsit tudatosítani a dolgot a tévesztőben. A kétnyelvűség körülményei között élőknek, a fordítóknak különösen vigyázniok kell, hogy a szomszédba ne tévedjenek, ne gabalyítsák össze a két nyelvet. Az alábbiakban néhány sajtónkban előforduló idegenszerű, helytelen viszonyítással foglalkozunk. — Szülei nem voltak éppen elragadtatva a dzsesszel meg a modern zenével — olvastuk egy riportban. A Képes Sportban pedig ezt: — Nem volt elragadtatva az előadással. — Mi mindeddig így mondtuk: elragadtatva valamitől. Honnan származik ez a helytelen vonzat? A szerbhorvát oduševljen, očaran, zanesen stb. hatottak rá valószínűleg, ezekval,vellel járnak. Nem vagyunk éppen elragadtatva ettől az átvételtől. — Akadnak nézők, aki attól sem átallották, hogy bottal kergessék a rosszul alakító színészeket — olvastuk egy elmefuttatásban. Egy külpolitikai írásban meg ezt: — Nem átallották a túlkapásoktól. — Ez is igen különös viszonyítás. Átall tárgyas ige, leginkább ilyen formában használjuk: átallok (vagyis szégyellek, restellek, vonakodok) valamit megtenni. A szerbhorvát ustrucavati, ustezati, libiti se keveredhetett bele illetéktelenül a fordító vagy író képzetébe, mert ezek nem tárgyas igék, s -tói, -tői a vonzatok. Lehet azonban, hogy a rokonértelmű vonakodik valamitől szókapcsolat hatott rá, tehát belső, nem pedig nemzetközi szókeveredés következménye a tévesztés. Szerbhorvát befolyásnak tudhatjuk be, hogy mindinkább terjed ez a szókapcsolat: megismertet valakit valamivel. — Megismertetik a fiatalokat a szakiskolák feltételeivel. — Megismertetik a munkaközösséget az új szabályzattal. — A szerb úgy mondja: upoznati nekoga s nečim, mi inkább fordítva: megismertet valakivel valamit. Valami nagy félreértés ugyan nem származik belőle, de azért ismertetjük a fordítókkal a hagyományos magyar viszonyítás módját. — Felhívta a külföldi diplomatákat, hogy kormányaiknál járjanak közbe gyorssegély folyósításra — ez szintén vonzattévesztés. Mégpedig annál furcsább, mert az eredeti szerbhorvát kifejezésben is (fordított szöveg ugyanis)ért a vonzat (intervenisati, zalagati se za), akárcsak a magyarban. Mi is valakiért, valamiért járunk közbe, nem valamire. Igen gyakran kinyomozhatatlan egy-egy téves viszonyítás eredete. Honnan szedték vajon ezt: — Jobb, ha a központban betekintésük van az eszközök felhasználásáról? Pedig nem először találkozunk ezzel a suta betekintéssel. Betekintés valamiről? Áttekintés valamiről — ezt mondjuk átvitt értelemben, de betekinteni csak valamibe szoktunk. A következő példa keveredés, szókapcsolat-vegyülés eredménye: — Franciaország, Algéria és a világ érdeke egyaránt megköveteli, hogy Algéria népe maga rendelkezzen sorsáról. — Rendelkezik valamivel — dönt valamiről, ez a két gyakori szókapcsolat gabalyodott öszsze. Hasonló vegyülék az is, amit a 7 napban olvastunk nemrégen: — A fiatalember sokáig számolt, de én nem gyanítottam semmire. — Vagy: nem gyanítottam semmit, vagy: nem gyanakodtam semmire. írója valószínűleg nem gyanította, hogy összekevert valamit. A legtöbb esetben pongyolaság következménye a helytelen vonzat. Újságíró nyelven úgy is mondhatnánk: hanyag viszonyulás a viszonyításhoz és általában az íráshoz. A külpolitikában például egészen meghonosodott már nálunk egy ilyen pongyola és helytelen kapcsolat: megegyezik valamiről. — A leszerelés két pontjáról még nem egyeztek meg. — Megegyeznek valamiben vagy valamire nézve, nem valamiről. — Ki biztosítja őket afelől, hogy elnyerik a függetlenséget. — A biztosít igének kétféle használati módja van: Biztosít valakit jégkár ellen a Biztosító Intézet és átvitt értelemben: biztosítunk valakit valamiről. A vonzattévesztés ellen nincs más biztosíték, mint a gondos írás és átnézés. KOSSA János KÉZIKÖNYV VAJDASÁG IDEGENFORGALMI NEVEZETESSÉGEIRŐL Noviszádon nemsokára megkezdik Vajdaság idegenforgalmi kézikönyvének nyomtatását. Mintegy 10 000 példányt adnak ki szerbhorvát, angol, orosz és más nyelven. A fényképekkel illusztrált vajdasági útikalauz több mint 100 oldalon mutatja be tartományunk természeti szépségeit, kulturális és történelmi, valamint egyéb nevezetességeit. Első részében a Duna-Tisza-Duna csatornával, a Fruskagora nemzeti parkkal, a delibláti homokpusztával, a verseci hegyvidékkel stb. foglalkozik, második része bemutatja Sirmiumot (Szremszka Mitrovicát), a petrovaradini és bácsi erődöt, a Matica Szrpszkát, a Pavle Beljanszki emlékgyűjteményt, több kulturális intézményt és műemléket. Harmadik része a modern vajdasági építészet és Vajdaság néprajzi érdekességeit ismerteti és közli a nevezetesebb idegenforgalmi építmények (szállók, motelek, fürdőhelyek, stb) jegyzékét. KOBALTÁGYÚ A KAIRÓI ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEMEN Az EAK fővárosának orvostudományi egyetemén ünnepélyesen üzembe helyezték a kobaltágyút. Szalah Hedajat, az EAK tudományos kutatásügyi minisztere alkalmi beszédében közölte, hogy az EAK azok között az első afrikai országok között van, amelyek kobaltágyúval gyógyítják a rosszindulatú diaganatokat. JORDÁNIÁBAN BEVEZETIK A MÉTERRENDSZERT A jordániai kormány elrendelte a méterrendszer bevezetését. Kéréssel fordult a külföldi nagykövetségekhez, hogy juttassák el az országukban használatos mértékegységeket az ammani szabványhivatalba.