Magyar Szó, 1962. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1962-09-01 / 241. szám

2.­­ММ Vajdaság az idegenforgalomban a KSZ községi szervezetéből Kü­lönlegességei: a konyha, a halászat és a vadászat téved, akinek az a véle­ménye, hogy Vajdaság meg sem említhető, amikor ide­genforgalomról, turisztiká­ról, látványosságról, vagy különleges érdekességről van szó. Csak tegnap egy egész hajónyi magyarországi ven­dég és egy másfél száz főnyi orosz kiránduló csoport néz­te meg a várost. Ez csupán egyetlenegy nap idegenfor­galmi eseménye, de mennyi látogató fordulhatna meg még itt nyáron meg tavasz­­sza­l, a vásár idején, ősszel, sőt néha télen is. Mennyi kisbaszniáltatlan le­hetőség van, mennyit mu­laszt el a vajdasági Putaik és az egyéb utazási szerve­zetek! Hány külföldi csoport utazik el Noviszád mellett, Vajdaságon át, anélkül hogy megállna, megnézné neve­zetességeit! *S hány kirán­duló érkezik a fővárosba, a­ Mket egy-­két napra fel le­hetne hozni ide, egy kis ki­rándulásra, halpaprikásra, karlócai ürmösre, vagy pali­­csi ezerjóra! Nem kell hozzá más csak az, hogy az idegenforgalom­ban is létrehozzuk az együtt­működést. Ez nemsokára meg is tör­ténik. Egy szervezetbe tö­mörül a beográdi Putnik és Turiszt-Express, a szarajevói Komerc-Turiszt, a vajdasági Futnák (amely már magába olvasztotta a Vojvodina-Tu- Taszt szervezetet) és valószí­nűleg a szkopjei Putnik- Makedonija. Az új szervezet közös nevezőre hozza majd a szerbiai, boszniai és mace­dóniai idegenforgalmi kér­déseket, és eszközeinek egye­sítésével módjában lesz e­­redményes külföldi propa­gandát kifejtenie az idegen­­forgalom fellendítésére, lé­nyegesen több beruházást vé­geznie a nyaralók jobb el­helyezése érdekében. A tömörülő utazási irodák eszközeit mintegy 1 milliárd dinárra becsülik, és ezzel már lehet már kezdeni. Az egyesülés előnyeiből a talán szervezeti gyengeség, vagy az elégtelen hírverés miatt eddig mellőzött Vajdaság is részesül. Az utóbbi időben ugyan járt Noviszádon né­hány külföldi csoport, de a rendszeres idegenforgalmi menetrendből eddig kima­radt. Ha jöttek is idegenek Vajdaságba, csak Noviszádot nézték meg, a várat, a mú­zeumot, és aztán a venaci úton visszatértek Beográdba. Pedig Vajdaság sokkal töb­bet, eredetit és jellegzetest tud nyújtani, csupán meg kell szervezni. Ez azonban eddig senkinek sem jutott eszébe. A vendéglátóipar pél­dául csupán a paprikást a­­jánlotta az atlétikai Európa­bajnokság szervezőinek, ami­kor azok afelől érdeklődtek, hogy milyen különleges éte­lekkel lepjék meg a verseny vendégeit. Senkinek sem ju­tott eszébe, hogy van itt töltött káposzta, túrós csusza pörc­­cel, galuskás csirkepaprikás tejföllel és sok egyéb jelleg­zetes étel. Sok száz és ezer beográdi vagy más városba való lakos például elsősor­ban azért jön el Vajdaság­ba, hogy egy jó halászlét ehessen, vagy karlócai or­most igyon (amit azonban sehol sem lehet kapni). Noha az együttműködés még csak terv, előnyei máris megmutatkoznak. Persze a vendéglátóiparnak is találé­konyabbnak kell lennie, hogy ide csalogassa a vendégeket. Jó étellel és itallal meg ki­fogástalan kiszolgálással kell meglepni őket, hogy aztán hírét vigyék a jó vendéglá­tásnak. Csak hozzáértő em­berekre kell bíz­ni a dolgot. Nem úgy, mint a karlócai halászcsárdában, ahol iszap­­szagú halászlét tálaltak, és az sem jutott eszébe senki­nek, hogy útszéli csárdát ál­lítsanak fel, ahol ürm­öst le­het kapni. A péterváradi étterem ven­dégei gyakran megkérdezik a főpincért, nem adnák-e el a címeres rozsnyica-nyársat, s ha megveszik, kedves em­lékként őrzik vitrinjükben valahol Franciaországban, vagy Hollandiában. Sehol, sincs különleges nyomású ét­lap, sehol sem tálalnak jel­legzetes módon. Legfeljebb néhány halászcsárdában te­szik az asztalra kis bogrács­ban a halászlét. Eredeti, jel­legzetes vajdasági ételeket kevés helyen mérnek, pedig bizonyára nagy érdeklődés­re tarthatnának számot. A noviszádi mezőgazdasági vá­sáron például csak úgy kap­kodták a remek vajdasági érteleket: az erős petrováci kolbászt, komlós kenyeret, főtt kukoricát, malacsültet, stb. Az idegenforgalmi szem­pontból igen csábító édes­vízi halászatra és vadászat­ra is van lehetőség V­ajda­ságban. Az öt utazási iroda egye­sülésével bizonyára megvál­tozik a helyzet, és Vajdaság is bekapcsolódik hazánk ide­genforgalmába. Akkor né­hány év múlva már nem­csak Noviszádra, hanem a Tisza-partra, Palicsra, a Be­ga nádasaiba, Ecsica határá­ba, vagy a bácsi romokhoz­ is mindennap érkeznek külföl­di vendégek. Mez Kirándulók a Vénacon Gyermekdivat-bemutató is lesz az idén Beográdban A beográdi kiállítási csar-­­ nokban már javában készül-­­ nek a harmadik nemzetközi­­ divatbemutatóra. Október­­ 13-ától 21-éig tart. Jasa­­ Rajter, a beográdi kiállítás igazgatója tegnap sajtóérte­kezleten közölte az újság­írókkal, hogy az idén gyer­­mekdivat-bemutatót is tar­tanak. Külön témakörök szerint­­ kerülnek bemutatásra a téli sportöltözékek, estélyiruhák, turista-öltözékek stb. A di­vatbemutató második részé­ben a hazai vállalatok mu­tatják be legújabb női és férfi ruhaújdonságaikat, a harmadik részben pedig a külföldi vállalatok. A beográdi kiállítás igaz­gatósága az idén is több dí­jat oszt ki. Díjazza a leg­szebb modelleket, a minősé­get és a különféle újdonsá­gokat Többek között hét Aranyszarvas díjat osztanak ki, a legszebb ruhamodellre, méterárura, készruhára, gyapjúszőttesre, fehérnemű­re, cipőre és egyéb divatkel­lékekre. A gyermekdivat-bemutató­nak részben bemutató, rész­ben kereskedelmi jellege lesz. Bemutatják a kereske­dőknek és vásárlóknak a legújabb gyermeköltözéke­ket, játékszereket, gyermek­szobabútort, játszótéri fel­szerelésit, st­b. A gyermekdivat-bemutató rendezői a bemutató idején tanácskozást tartanak a gyer­mekek ruházkodásáról és szórakozásáról. (Tanjug) MAGYAR SZÓ 8mM , 1902. szept. L 1 Bi­mkasimák A KSZ zombori községi szervezete elnökségének ülése A zombori kommunisták községi vezetőségének mina­pi ülésén Janyics Zsarko szer­vező titkár­ adott áttekintést a községi szervezet eddigi te­vékenységéről. Megállapítot­ta, hogy elég sok mulasztás történt, néha egyoldalú volt a munka, s egyes értekezle­teken kizárólag némely kom­munisták tapasztaltságának kö­szönhető, hogy némi eredmé­nyek születtek. Mindezen vál­toztatni kell, ezt sürgetik a X­IV. Plénum határozatai is. Az ülésen nagy vonalak­ban meghatározták a KSZ községi szervezet tevékenysé­gének új formáit. Hangsúlyoz­ták, hogy a szervezetnek job­ban be kell illeszkednie a tár­sadalmi-politikai fejlődésbe és a társadalmi önigazgatás követelményeibe, mint eddig. Késedelem nélkül meg kell vitatnia az alapszervezeti ülé­seken hozott határozatokat és a megjegyzéseket, hogy meg­gyorsítsa a problémák meg­oldását. Arra kell törekedni, hogy minél több kommunis­tát vonjon be a munkába, hogy ezáltal felélénkítse tevé­kenységüket, s egyúttal töme­gesítse az aktivistákat. Az új munkaformák egyik legfontosabb mozzanata az, hogy megszüntették az alap­szervezetek irányításával meg­bízott egyéni munkamódszert. E helyett 7—9 tagú bizottsá­gokat választottak, hogy irá­nyítsák és ellenőrizzék a ha­sonló problematikával foglal­kozó alapszervezetek műkö­dését. A határozat értelmé­ben egy csoportba tartoznak azok az alapszervezetek, a­­melyek a fémfeldolgozó ipar­ban, vagy a hozzá hasonló termelési ágazatokban dolgo­zó kommunistákat tömörítik egybe, a másik csoport a sző­lőiparban, a harmadik a köz­lekedési vállalatokban, a töb­bi öt pedig az építkezési, ke­reskedelmi és vendéglátó vál­lalatokban, iskolákban, egész­ségügyi intézményekben, te­rületi szervezetekben és me­zőgazdasági szervezetekben tevékenykedő alapszervezete­ket. A fenti csoportok prob­lémájával azonban nemcsak a kijelölt bizottságok foglal­koznak, hanem, természete­sen a többi kommunista is. A bizottságok elsődleges feladatául tűzték ki, hogy se­gítsenek az alapszervezetek munkamódszerének meghoza­talában. Gondos munkatervet kell kidolgozniuk, s min­den értekezletüket aprólékos gonddal kell előkészíteniük. Nem engedhető meg, hogy az alapszervezet titkára egyedül készítse el a beszámolót. Eb­ben a munkában az alapszer­vezet tagjainak is részt kel venniük. A csoportok, szük­ség esetén együttes értekez­letet is tarthatnak. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kelleténél hosszabbra nyúltak az alapszervezeti ér­tekezletek, s a felszólalók mondanivalója sem volt min­dig tanulságos. Főleg az ró­ható fel, hogy általánosítot­ták a hibákat. Ezért azt is le­szögezték a KSZ községi ve­zetőségének ülésén, hogy minden alapszervezeti érte­kezletet értékelnek a jövő­ben, s tanácsokkal és közvet­len segítséggel igyekszenek emelni az összejövetelek szín­vonalát. Az ülésen továbbá azt is megállapították, hogy hala­déktalanul fiatalítani kell a­­zok­nak a kommunistáknak a sorait, akik már hosszú évek óta tevékenykednek. Az emlí­tett csoportokban máris több fiatal kapott helyett. Az ülés végén Koszta Gu­­cunya, a KSZ községi szerve­zetének titkára az agromini­­mumban megszabott rendele­tek alkalmazásáról beszélt Elmondotta, hogy Zomboron kívül egy helységben sem ha­lad kellőképpen a szerződés­­kötés. Főleg az emberek fel­fogásában van a hiba. A szve­tozármileticsi földművesszö­­vetkezetben például azt vár­ják, hogy hozzájuk jöjjön a magántermelő, ahelyett hogy ők keresnék fel. P-s Drágán adták a műtrágyát a zombori járás egyes földmív­esszö­vetkezetei Az agrominimum-bizottság ülése Nikola Topalovnak, a Szo­cialista Szövetség járási el­nökének elnökletével a na­pokban ülést tartott a zom­bori járási agrominimum-bi­zottság. Többek között jelen volt Sóti Pál, a KSZ tarto­mányi vezetőségének szerve­ző titkára is. A szántóföldek minimális megmunkálásáról szóló rendeletek megvalósítá­sáról és az ezzel kapcsolatos nehézségekről volt szó. A helyzetet Szava Sztani­­szavljevics, a járási gazdasá­gi kamara alelnöke ismer­tette. A búzavetésről elmon­dotta, hogy az idén 60190 hektár búzát vetnek el a já­rásban, 12 ezer hektárral többet a tavalyinál. A búza­­vetési társastermelési terv 10 976 hektár. Kukoricából szintén jóval többet vetnek, mint tavaly. Igen jelentős az is, hogy jövőre 2507 hektár cukorrépát termelnek magán földön. Mind a gazdasági kamara, mind a társadalmi­ politikai szervezetek élénk figyelem­mel kísérik a szerződéskö­tést. Megállapították, hogy a mezőgazdasági szervezetek különféleképp láttak hozzá a­­ munkához. Egyesek véle­­­ménykutatást szerveztek, má­sok viszont rögtön cseleked­tek. Azok a földművesszövet­kezetek, amelyek vélemény­­kutatás nélkül végezték fel­adatukat, jelentősen több tár­sastermelési szerződést kötöt­tek. Mindent összevetve azon­ban közelről sem születtek olyan jó eredmények, mint várható volt. A hódsági kom­munában például 1490 hek­tárra szándékoztak szerző­dést kötni, de eddig mindösz­sze 168 hektárra kötötték meg! A többi kommunában is hasonló a helyzet. Szivá­­con mindössze 13 (!) hektár­ra kötöttek szerződést a ter­vezett 1400-ból. Sztapáron csak 6 hektár, Kulán pedig 727 hektár van lekötve a ter­vezett 2266-ból. Csak Zom­­­­borban jobb az eredmény. A tervezett 3 ezer hektár föld­nek több, mint felét leszer­ződték. A bizottság ülésén részle­tesen elemezték a fenti jelen­ségek okait. A terepben járt szakértők szerint a csonop­­lyai földművesszövetkezet 31 dinárt kér a műtrágya ki­logrammjáért, noha ő 22-ért kapja. De nem ez a szövet­kezet az egyedüli, amely úgy látszik, busás hasznot akar, húzni az agrominimumból. Baj van a búzafelvásárlási árakkal is. Van ahol 39, sőt 43 dinárt is kínálnak kilo­grammjáért. Műtrágya azonban még bor­sós áron sem kapható ele­gendő. A vetési tervek alap­ján 9—10 ezer vagonra len­ne szükség, de a mezőgaz­dasági szervezetek eddig csak 6279 vagonnal rendeltek. Ez pedig még az őszi vetésre sem elegendő. A földművesszövetkezetek azért nem rendelnek több műtrágyát, mert attól tarta­nak, hogy senki sem veszi meg tőlük. Noha ez helyte­len felfogás, lehet hogy né­hol csakugyan nem kel el a műtrágya. Ennek azonban ki­zárólag a földművesszövetke­zetek passzív magatartása, gyenge agitálása és egyéb­­ mulasztás lesz az oka. Ezek után érthető, hogy sok kommuna egy helyben to­­p­og a szerződéskötésben. Van azonban kivétel. A cse­noplyai földművesszövetke­zet például olcsóbban adja a vetőmagot, s jutányosabb á­­ron végzi a szolgál­tást, miért kellene, mégis megta­lálja a számadását, mert el­lenszolgáltatásul meghatáro­zott terményeket vetnek a magántermelők, és ezáltal új társastermelőket is szerez­nek. Jó példa az is, hogy né­hány kommunában már most kötöttek kukoricára szerző­dést, noha csak tavaszra ve­tik. Ez eddig még nem tör­tént meg. Az agrominimum-bizottság ülésén a földek felvásárlá­sáról is beszéltek. Elmondot­ták, hogy 1 milliárd 37 mil­lió dinár áll a mezőgazda­­sági szervezetek rendelkezé­sére. Ezért a pénzért több, mint 9,5 ezer hektár földet vehetnek, de eddig csak 3370 hektárt vásároltak. A legtöbb földművesszövetkezet még csak a tervek kidolgozásánál tart. Az ülés végén leszögez­ték, hogy nemcsak a gazda­sági kamarának, hanem a politikai és társadalmi szer­vezeteknek, valamint a föld­művesszövetkezeteknek is fo­kozniuk kell a tevékenységet az agrominimummal kapcso­latos feladatok megvalósítá­sa érdekében. P­ s

Next