Magyar Szó, 1962. december (19. évfolyam, 331-359. szám)
1962-12-02 / 331. szám
A szkupstina az előzetes alkotmánytervezetben is Magyar Szó számára írta: Vladimir Szimics a Szövetségi Képviselőház alelnöke Tróntartalmunk mind teljesebb demokratizálódásával kapcsolatban—, ami természetesem a politika területére is mindinkább kiterjed — az előzetes alkotmánytervezet fontos újítást tartalmaz hatalmi rendszerünkben, a Szövetségi Szkupstina összetétele tekintetében. A szkupstina nemcsak a legfelső hatalmi szerv, hanem egyúttal társadalmi önigazgató szerv is a Szövetség jogai és kötelességei keretében. A termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele, főképpen pedig társadalmunk alapviszonyainak további demokratizálódása a munkásönigazgatás és a társadalmi önigazgatás bevezetése révén, szükségszerűen megkövetelték a képviseleti testületek eddigi összetételének megváltoztatását is. Ezért az előzetes alkotmánytervezet többek között szkupstinai rendszerünk alaptételeit is megállapítja. Eszerint érmék a rendszernek lényeges tételei: a Szkupstina és a neki felelős szervek politikai hatalmi funkciókat és társadalmi önigazgatási funkciókat gyakorolnak; a Szkupstina megállapítja a politikát, állami szerveket alakít, ellenőrzi munkájukat és általános ellenőrzést gyakorol; • politikaivégrehajtó szervek a Szteupstinának felelnek munkájukért ; a törvényes felhatalmazásuk keretében önálló igazgatási szervek szintén a Szkupstinának felelnek munkájukért, stb. Minden képviseleti testület, vagyis a Szövetségi Szkupstina is és politikai-végrehajtó szervei az Alkotmány és a törvények keretében gyakorolják felhatalmazásaikat. Az alkotmányosság és a törvényesség ellenőrzésére alkotmányvédő bíróságok létesülnek. A szkupstina fenti meghatározása és a képviseleti testületek rendszerének fontos tételei rámutatnak arra, hogy feltétlenül ki kell bővíteni szervezeti összetételüket. Ennek a szükségletnek a teljesítése egyúttal a legfontosabb és a legmesszebbre ható újítás a Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztársaság előzetes alkotmánytervezetében. Röviden szólva, kibővült a termelő fogalma. Már 1953- ban az alkotmányreform alkalmával, amelynek alapján megalakultak a termelők tanácsai — a munkásosztály külön képviseleti testületei széles körű és egyenjogú hatáskörrel a szabályozó funkciókban, főképpen pedig a gazdasági szervezetek munkájának társadalmi ellenőrzése tekintetében — kialakult az a vélemény, hogy a termelők fogalma állandóan bővülni fog, hogy mindinkább felöleli más munkaterületek dolgozóit, a szellemi munkát ,és végül azonosul a legszélesebb értelemben vett dolgozó nép fogalmával. Ez a vélemény főképpen azért alakult ki, mert a termelők tanácsának bevezetése minden képviseleti testületben a községitől a szövetségiig, a munkásosztály külön aktív és passzív választójoga alapján, páratlan, a jugoszláv társadalmi-politikai és gazdasági rendszerre jellegzetes és sajátos jelenség volt, amely majdnem teljes egészében megjelölte utunkat a szocializmus és a szocialista társadalmi viszonyok építésében. Ezért a további fejlődés ebben az irányban alapvető jelentőségű volt ennek a külön útjunknak henltes értékelésére nézve. És most, az előzetes alkotmánytervezetben megvalósul ez a vélemény, amelyet magának a rendszernél a logikája igazolt A termelők fogalmának a bővülése tulajdonképpen munkásosztály, illetőleg a dakozó nép szerepének és jelentőségének megerősödését , megszilárdulását jelenti alkotmányos rendünk és alkotmányos rendszerünk társadalompolitikai és gazdasági szerkezetében. Az előzetes alkotmánytervezet ezt a fogalombővítést úgy hajtotta végre hogy a termelők eddigi tanácsa helyett négy önkormányzati tanács, gazdasági, művelődési-kulturális, népjólétiegészségügyi és politikaiigazgatási tanács alakítását javasolja. Az első palamatban azt a benyomást sz érezhetjük, hogy a képviseleti szerveknek kibővítése a különféle szakmaú és foglalkozású munkaközösségek küldöttségeivel voltaképpen csak szerkezeti változás a szkupszűjében: kétházas rendszer helyett ötházas szkupstinai rendszert vezetünk be. Pedig nemcsak szervezeti tekintetben változik meg a szkupstina összetétele, ez a változás egyúttal azt jelenti hogy szüntelenül erősödik és bővül a társadalmi önigazgatás, és mind nagyobb szerepet kapnak az új társadalmi-politikai és gazdasági kategóriák ebben a rendszerben. Ezért téves és helytelen az a nézet, hogy a változás csak annyi, hogy ötházas szkupstinai rendszert vezetünk be. Téves és helytelen annál az egyszerű okinál fogva, mert a szkupstina mindig és rendszerint az egyik önkormányzati tanács illetékességébe tartozó kérdésről határoz. Akár törvényről, határozatról, leiratról vagy más rendelkezésről tárgyal, a kérdés megvitatásában és megoldásában mindenkor részt vesz egyrészt az illetékes önkormányzati tanács, másrészt a szkupstina Szövetségi Tanácsa, amelynek illetékessége, mint ismeretes, kiterjed minden kérdésre, úgyhogy mindig és mindenkor két házárgyal és határoz. Eszerint jggal állapíthatjuk meg, hogy az előzetes alkotmánytervezet kétházas szkupstinai rendszert irányoz elő. A szkupstinának a Szövetség jogai és kötelességei e legfőbb letéteményesének igen széles jogköre és illetékességi köre van, úgyhogy egy cikkben nem is lehet ismertetni. Az előzetes alkotmánytervezet előirányozza a szkupsztinánnak, főképpen pedig önkormányzati tanácsainak tevékenységét bizonyos megbeszélések, tárgyalások és nem kötelező létrátok tekintetében. Az önkormányzati tanácsoknak ezeket a funkcióit Edvard Kerdely méltán így kommentálja a napetalista Jugoszlávia új alkotmánya c. írásában: "Ez a tevékenység megkönnyíti a szkopetriának, hogy gyakrabban szerepeljenek mint szélesebb körű politikai akciók szervezői a többi érdekelt társadalmi tényezővel együtt... Ez ösztönzésül szolgál. Hogy a szkupszinék mindinkább társadalmi önigazgató szervként lépjenek fel s az állami kényszerintézkedéseket valóban csak arra a területre korlátozzák, ahol a mai időkben még múlhatatlanul szükséges és haladó jellegű“. Vladimír Saim. Nem tervezünk, ha általában azt állítjuk, hogy az ember mindennap köt valamilyen szerződést. Szerződés jön létre akkor is, ha külön nem gondolunk arra, hogy bizonyos cselekvéseinkkel valóban szerződést kötünk. A mindennapi életet szinte el sem lehet képzelni szerződéskötés nélkül. Már reggel megkezdődik a szerződéskötés, amikor a boltban megvásároljuk a kenyeret, tejet, útközben megvesszük az újságot, cigarettát, stb. Mindez tulajdonképp szóbeli adásvételi szerződés. A mindennapi életben előforduló, s rendszerint kisebb jelentőségű szerződések érvényességéhez nem kell írásbeli forma, más szóvel, nem kell őket írásba foglalni. Érvényükhöz elegendő az eladó és a vevő szóbeli megállapodása a szerződés tárgya, s annak ára tekintetében. A szóbeli forma azonban nem mindig elég, a szerződés érvényességéhez. A törvény bizonyos esetben a szerződés írásba foglalásához köti annak érvényét. Az ingatlanforgalmi törvény szerint például a föld és az épület átruházásakor feltétlenül szükséges a szerződés írásba foglalása. Ha nem kötik meg írásban, az ingatlanátruházási szerződésnek egyáltalán nincs jogi hatálya. Hiába az alku, hiába a szóbeli megállapodás, foglaló és előleg, ha elmulasztják írásba foglalni a szerződést. Mint látható, ingatlanátruházáskor az írásbeliség az első, elengedhetettlen érvényességi kellék, vételár és erkölcs A kötelező írásbeli formán kívül az ingatlan-átruházási szerződésben fel kell tüntetni annak tárgyát (lakóház, lakás, szántó, gyümölcsös, stb.), valamint a valóságnak megfelelő vételárat is. Bácskában és Bánátban évtizedeken át kialakult gyakorlat szerint a szerződő felek több esetben nem foglalták írásba a kialkudott vételárat, hanem árunál kisebb összeget tüntettek fel a szerződésben. Ennek leginkább az volt a célja, hogy a felek kijátsszák az átruházási illetékre, az úgynevezett „százalék”-ra vonatkozó jogszabályokhelyes alkalmazását. Azon kívül a vételár csekélyebb összegben való feltüntetésével a felek megtévesztő látszatot kívántak kelteni e vagyoni állapotukról és jövedelmi viszonyaikról. A korábbi bírósági gyakorlat az ilyen mesterkedést nem ellenezte, s a vételár tekintetében megelégedett bármilyen ár feltüntetésével. Ha a vételár összege perre adott okot, a bíróság megállapította a színlelt és a valódi vételár közti különbözetet, sennek megfizetésére kötelezte a vevőt. A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság helytelennek minősítette ezt a korábbi gyakorlatot. Elvi jelentőségű álláspontja szerint az írásbeli szerződésben feltüntetett vételárat a felek között valódinak, igazinak kell tekinteni, s csak a feltüntetett vételár alapján lehet ítélkezni. A szocialista társadalmi erkölcs ezt így rendeli. Társadalmunkban nem alakulhat ki olyan erkölcsi felfogás, melylyel m£g lehetne okolni a vételár színlelését, burkolását és a valóság eltitkolását. Szolgáljon erre példaként az alábbi peres ügy. A felek írásbeli szerződést kötöttek bizonyos ingatlan adásvételéről. A vételár tekintetében 500 000 dinárt foglaltak írásba, holott valóban 650 000 dinárban állapodtak meg, s a vevő szóban ennek a magasabb vételárnak megfizetésére kötelezte magát. Később azonban a vevő csak a szerződésben feltüntetett 500 000 dinárt volt hajlandó megfizetni, az eladó viszont jó 650 000 dinárhoz ragaszkodott. Végül az eladó beperelte a vevőt 650 000 dinárért. Az alsó fokú bíróságok megítélték a 650 000 dinárt Arra hivatkoztak, hogy a szerződő felek valódi akarata a döntő, ez pedig 650 000 dinár volt. Az alsó fokú bíróságok tehát mellőzték azt a körülményt, hogy az írásbeli szerződésben csak 500 000 dijate vett feltüntetve. A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság megdöntötte az alsó fokú bíróság társadalmilag helytelen érvelését A vevőt az adott esetben nem lehet 650 000 dinárra vonatkozó szóbeli megállapodás vagy ígéret teljesítésére kötelezni ERKÖLCSBE ÜTKÖZŐ SZERZŐDÉSI ZÁRADÉK A felek adásvételi szerződést kötöttek. A vevő 20 000 dinár foglalót adott, ezenkívül 80 000 dinárt kifizetett a vételár első részlete fejében. A felek megállapodtak abban is, hogy az eladó elállhat a szerződéstől, s megtarthatja a foglalót is, a törlesztett részletet is, ha a vevő késedelembe esne a további részletek megfizetésével.. A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság határozata szerint a szerződéstől való elállás esetén csak a felvett foglaló megtartása jöhet figyelembe. " Ha az eladó a foglalón felül jogosítva lenne a vételár-részlet megtartására is, indokolatlan vagyoni előnyhöz jutna a vevő hátrányaira. A törlesztett részletfizetés megtartására irányuló szerződési záradék erkölcsbe ütközik, s ezért nem élvezheti a társadalom, illetve a bíróság oltalmát. A szocialista erkölcs sasmilusztijából nem engedhető meg, hogy az eladó az említett módon gazdagodjon a vevő hátrányára. TISZTESSÉG és méltányosság Vince ingatlant szándékozott venni. Mivel ágyban fekvő beteg volt, meghatalmazta Istvánt, hogy mindenben járjon el az adásvétel létrehozása, s az írásbeli szerződés megkötése érdekében. Vince egyúttal átadott Istvánnak 200 000 dinárt a vételár kiegyenlítésére. Istvánnak tehát mint meghatalmazottnak Vince nevében és annak javára kellett volna megkötnie a szerződést. De nem úgy történt. A szerződés megkötésekor István nem Vincét tüntette fel vevőnek, hanem önmagát, noha Vince pénzén fizette ki a vételárat. A Vajdasági Legfelsőbb Bíróság úgy határozott, hogy Vincét kártalanítani kell, éspedig olyképp, hogy őt kell tekinteni a megvett ingatlan tulajdonosának. István tehát nem tekinthető szerző félnek és tulajdonosnak, mert Vince nevében csak mint meghatalmazott járt el, és súlyosan visszaélt a meghatalmazással. Ez a megoldás megfelel a tisztesség és a méltányosság követelményeinek. Dr. GYETVAI Kánig jog és erkölcs Alkotmány vitánkhoz (2) MAGYAR SZÍÓ Vasárnap, 1962. đec. .. 1 Minden községből legalább egy képviselő Rövidesen nyilvános vitára bocsátják Vajdaság statutumtervezetét Értesüléseink szerint a tartományi népszkupszina rövidesen nyilvános vitára bocsátja Vajdaság autonóm tartomány statutumtervezetét A tervezet magába foglalja Vajdaság autonóm tartománynak mint a Szerb Szocialista Köztársasághoz tartozó társadalmi-politikai közösségnek jogait és kötelességeit, egyúttal híven tükrözi mindazokat a társadalmipolitikai és gazdasági változásokat, amelyek az elmúlt kilenc év alatt, az eddig érvényben volt statútum meghozatala óta bekövetkeztek. A statútumtervezet szerint Vajdaság autonóm tartomány szkupstináját a tartományi tanács és a munkaszervezetek tanácsa alkotja. Mind a két tanácsnak 100 képviselője lesz, a képviselőket a községek küldötteiként választják meg. A képviselőket meghatározott számú lakosonként választják, de az előzetes alkotmánytervezet rendelkezést tartalmaz abban a tekintetben, hogy minden községnek, lakosainak számára való tekintet nélkül legalább egy képviselője legyen a tartomány legfelsőbb hatalmi és önigazgató szervében. Erről az előzetes tervezet 41. szakasza intézkedik olyképpen, hogy minden község legalább egy képviselőt választ a tartományi tanácsba és a munkaszervezetek tartományi A statutumtervezet hét szakasza a magyarok, szlovákok, románok, ruszinok és a tartományban élő többi nemzeti kisebbségek jogait tartalmazza, nyelvhasználatuk, kultúrájuk kifejezése és fejlesztése tekintetében. A statútum biztosítja a nemzeti kisebbségeknek azt a jogát, hogy gondolataikat anyanyelvükön fejezhetik ki minden korszerű tájékoztatási eszköz igénybevételével. Törvényes feltételekkel összhangban a statutumtervezet biztosítja a nemzeti kisebbségeknek anyanyelvük használatát a tartományi szervek előtti eljárásokban. A tartománynak azokban a részeiben, ahol nagyobb számban élnek nemzetiségek, joguk van arra, hogy minden tartományi határozatot és más fontosabb általános rendelkezést saját nyelvükön ismerjenek meg, ha ez a polgárok teljes tájékoztatása végett szükséges. A tartományi szervekben és más közhivatalokban feltételeket biztosítanak arra, hogy a tartomány területén élő nemzeti kisebbségek nyelvén vezessék az adminisztrációt. Ha a tartományi képviseleti szervek és társadalmi önigazgató szervek nemzetiségi tagjai kívánják, akkor az illések fontosabb anyagát az illető nemzeti kisebbségek nyelvén is előkészítik. A tartományi szervek és önkormányzati szervezetek a törvénnyel összhangban, a tartomány lehetőségeihez képest segítséget nyújtanak a járási és községi szerveknek és intézményeknek, kisebbségi tannyelvű iskolák, gimnáziumi és szakiskolai tagozatok létesítéséhez. Külön gondot fordítanak a tartományi szervek nemzetiségi tanítók és előadók képzésére és a két tannyelvű iskolák fejlesztésére.