Magyar Szó, 1963. január (20. évfolyam, 1-29. szám)
1963-01-01 / 1. szám
2. olđ«! MAGYAR SZÓ A kultúra a dolgozó ember életének része A legnagyobb beruházások sem helyettesíthetik a szakembereket Beno Zupancsics, Szlovénia kulturális és közoktatásügyi titkára nyilatkozott a Magyar Szónak az alkotmányvitáról összhangban alkotmányos valamennyi emberi tévéj“l kuttrála munkások nézejH rendszerünkkel, szembehekenység szerves összefonó- ГГирапЗига,1^ nyilatkozatát Ben* lyezni a kulturális tevékeny- dása által jutunk el a teljességet a kommunákkal, úgy emberig, az alkotóig. örvendetes Jelenség, hogy a ^ffgi 68 hogy »*.**£* j£S^tottᣔ& politikai tevékenységre ve- £^tetközi versenyre kénysze- ***& « kultúra minden megnyuzetne. mitt gazdasági élet veti föl mind vámltása része legyen a dolgozó a ~ határozottabban és sürgetőbben embernek, s maga a dolgozo ré— Az én elgondolásom sze ^ jalagilk, a tudományos fcutas?ise a kultúrának. Még biztakant a kérdés intézése és meg tás és a kultúrmunka fejleszt- me,rt parancsoló szilkoldása a községi szkriszisének kérdését. Érdekes, de nem segíti a*®?! • hogy éppen a meglepő ez a megállapás, mert a termelte, a kenukra tartozik, semmi esetre nyilvánvaló, hogy a gazdasági venkedelmi verseny igényli az sem rajtuk kívül álló testű életnek szüksége van a kultúra- iskolák, a tudomány, a kutatóletre — folytatta Benő Zura. tudományos munkára, hiszen munka fejlesztését. nancsies __ Csakis írzv való- énekül elmarad, nélküle nem Mindez máris tartozéka, *Ucopancsics. t-sakis így valo- korszerűsitheti a termeket. Nem tóéleme eevre dúsabn^ «okró Sl thatjuk meg szándékunkat, csoda hát, hogy a gazdasági több, szintet* b életünkne^heT ezt, hogy a kultúra a dolgo- szervezetek máris meglehetősen iget kap hát az új alkotmányzó ember mindig és mindé- íy k*n?nek i»if«-" ban’ mert az új alkotmány la zo guroer minaig es manne- iákra te kutatómunkára. Rájött mi vagyunk, szavai a mi gonnott jelenlevő ismérveletek ugyanis, hogy a legnagyobb ddatainkat fejezik ki — újra gyen, gondolkodásmód, mun beruházás sem ragadhatja ki ezt mondom —, mindannyiunk ka módszer. Mert kizárólag »gf “к^Г^еМк a š rtćnek napkövei' Így, az egybenövés útján, magas szakképzettségű te általá- BODRITS István Készül az ország alkotmánya, új szabadságunk új Magna Chartája. Országvezetők és kisemberek dolgoznak rajta, mérlegelik, latolgatják minden szavát, hogy valóban az legyen, aminek szánjuk: új szabadságunk új szabadságokmánya. Sokrétű munka folyik mindenütt, a csúcsokon is, a vállalatokban is. Vitatják, tanulmányozzák az alkotmánytervezetet. Amennyire emberileg lehetséges, tökéletes munkát kell végezni, mert az új alkotmány — jövőnk alapja. Szavai az alapkövek. Latra kell hát vetni minden szót, hogy szilárdan álljon rajta mindaz, ami vagyunk: munkánk, szabadságunk, jogaink, kötelezettségeink — egész életünk. Egész életünk! Munkánk, szabadságunk, kötelezettségeink és — kultúránk. Erről, a dolgozó ember életének mind fontosabb alkotóeleméről eddig kevesebb szó esett, mint a közvetlenebb, sürgősebb és nyomósabb problémákról, beszéljünk hát most róla. Benő Zupancsicsot, szk nevű szlovén írót, a Szlovén Népköztársaság kultúr- és közoktatásügyi titkárát kér tük meg, mutasson rá, mi- lyen utakat nyit, milyen lehetőségeket tár az új alkot-mány , kulturális tevékeny-ség elé. Csak két kérdést intéztünk ; Benő Zupancsicshoz, ezzel - a két kérdéssel azonban keret-be foglaltuk úgyszólván: mindazt, ami az új alkot- t mánytervezethez és a kultú- rához tartozik Megkérdeztük, hogyan fo- lyik az új alkotmánytervezet megvitatása és milyen ered- ményt hoztak a viták. — Az alkotmányviták nagy élénkséget keltettek a szlovén kultúrmunkások között — mondotta Benő Zupancsics. — Mindenekelőtt megismerkedtek az alkotmánytervezettel, azután pedig javaslatokat tettek, kiigazításokat indítványoztak. Már a viták ténye eredménynek számít. A kultúrmunkások szakszervezetének felhívására ugyanis összeültek a Nasa szodobnoszt, a Perszpektive és a Problemi című irodalmi lapok dolgozói, munkatársai (A három lap és köréjük csoportosuló írók, költők, publicisták erősen ellentétes álláspontokat képviselnek. — B. I. megjegyzése.), sok indítványt tettek és javaslataikat alaposan meg is indokolták. Sokan foglalkoztak a kultúrmunka és a kommuna viszonyával, mások pedig a kulturális téren tevékenykedő munkaszervezetek státusát vitatták meg. Több fejlett kommuna kultúrmunkásai a kulturális tevékenység helyét igyekeztek rögzíteni a kommunákban és többféle megoldási lehetőséget javasoltak. Sok szó esett az úgynevezett kultúrtribünökről, amelyeknek az volna a hivatásuk, hogy egybehangolják a kulturális tevékenységet és megvitassák, eldöntsék a kommuna kulturális problémáit. — A viták után — némi általánosítással — a következőket összegezhetjük: A sok vitában.Két uralkodó álláspont alakult ki Az egyik szerint a kultúrmunka különálló tevékenység, külön kell hát vele foglalkozni. Ezt a nézetet talán úgy fogalmaznánk meg legmélyrehatóbban, hogy fenntartja a szellegei és a testi munka kö különbséget úgy vélekedik, hogy a dőlgőző ember mindének előtt „kultúra-fogyasztó” és nem alkotó. A-másik álláspontra kultúr- munkának egyenrangú helyet kell teremteni a társadalomban, hiszen a kultúra oszthatatlan része a társadalmi életnek, amelyben minden tevékenység szervesen összefügg egymással. Természetesen sok ebben a megállapításban a leegyszerűsítés, azonban a községi statútumokat is nagyjából ez jellemzi, sőt egyik-másik odáig megy, hogy a kultúra holmi szükséges rossznak tekinti, dekorációnak, a hagyományos kelléknek, nem pedig az ember szükségletének, holott a kultúra a korszerű termelés egyik nélkülözhetetlen eleme, mert a termelés, iskolák, tudomány, általában kultúra nélkül, elképzelhetetlen. Milyen kérdésekkel foglalkoztak leginkább a kulturmunkások? — Sok szó esett, hosszú vitákat folytattak a nem gazdasági téren működő munkaszervezetekről, egyenjogúságokról a gazdasági téren tevékenykedő munkaszervezetekkel. Legtöbbször akörül folyt a vita — hangsúlyozom, hogy mindenek előtt a szlovén alkotmánytervezet megvitatásáról beszélek —, helyesen oszlanak-e meg a jogok és a kötelezettségek a társadalmi szerv (tanács) és az önigazgatási szerv (igazgató bizottság) között. Nem kell-e a tanácsot is nagyobb hatáskörrel felruházott önigazgatási szervnek tekinteni, annál is inkább, mert munkájában a társadalom képviselői, r érdekel* polgárok is részü.. nek. Elképzelhető-e *olyan nem gazdasági jellegű munkaszervezet, amely önmagát ♦artja 'А te; nem veszi igénybe ? társadalom eszközeit? És ha igen, szükség ,van- s ilyen esetben a tanácsokra! Felmerült az a gondolat, is, hogy ilyen esetekben szerződés útján kellene szabályozni az alapító és az intézetek közötti viszonyt, illetve a munkaszervezet igazgató bizottságába szélesebb körű felhatalmazással bíró képviselőket vagy pedig a társadalmi és a politikai élet képviselőit kell delegálni. — Élénk vita folyt a kommunák kulturális tevékenységéről is. Itt merült föl a kérdés, mi volna, ha a fejletebb kommunákban több tanács működne (tanügyi, kulturális és tudományos tanács). Sokan vetették föl a kérdést, milyen képviseletet kapnak a nem gazdasági tevékenységgel foglalkozó munkaszervezetek a községi szkupstinákban. Arról is sok szó esett, hogy a kultúrtribünök, a mindenfajta kulturális tevékenység szervei kapjanak-e hatósági szereepet. A viták során kitűnt, hogy ez az elgondolás nincs Konyovics Milán: Újévi köszöntő UrrrluzMikor a robbanás történt, és füst lepte el egy pillanat alatt az egész hodályt, még láttuk Nikolást kék mackójában az egyik prés mellett és hallottuk a hangját is, ahogy elbődült. De aztán, hogy kékes lángok csaptak fel itt is, meg ott is, mint amikor a teán meggyújtják a rumot, csak nagyobb lánggal persze, akkor mi már kinn voltunk az udvaron. — Bendegúz! — ordítottuk a nyakigláb tűzoltót keresve, de akkor már ott volt az igazgató is, ugyancsak kieresztve a hanját: — A bőrötöket féltitek? Ez a munkás hősiessége? Vissza! Ez azonban csak néhány pillanatig tartott, az ordítás éppúgy, mint a riadalmunk, botorkáltunk vissza a füstbe az igazgató után, s csatoltuk arcunkra a gázmaszkot, hogy a tüzet oltsuk. Alig volt már mit oltani. Két esztergapadon pörkölődött büdösen a rászáradt olaj s futottak a vékony lángnyelvek ittott, de mintha kimerültek volna ebben a gyors iramban, eltűntek, mint a tiszavirág a vízen. No azért mi fecskendeztünk derekasan jobbra és balra, s mire a telep másik végéből lélekszakadva, csillogó szekercéjével és fényes sisakjában megérkezett a tűzoltó, addigra nekünk már röhögni kellett az egészen. Nem is láttunk belőle mást a sárga gőzben, ahogy a sistergő habból felhősen felszállt a pára, csak ezt az ezüst kakastaréjt a fején s oldalán a fényes baltát, mintha ez lett volna az egész ember, s Bendegúz maga elszelelt volna valami kellemesebb világba. Akkor jutott eszébe valakinek Nikoláj: — A muszka hova lett? Nézzétek meg, nem bújt-e a kocsi alá? — Marha! — felelte a kis Muzsik. — A gáz elől nem fogtok lehasalni. Annyit se tudtok még, hogy ilyenkor az ember csak följebb kapaszkodik? Azon is röhögni kellett, hogy a vajszívű óriás majd a betonhoz lapul félelmében, vagy levegőért kapkodva ágaskodik a magasba. De tényleg, hova lett? Nem volt itt akkora légnyomás, hogy leteríthetett volna egy ilyen lakk embert. Még az ablakok se törtek be mind, némelyiken már felpiroslott a reggeli napsugár. — Hát hol volna, hol volna! — mondta a kis Muzsik. — Kiment a másik ajtón, érdekes! Csak nem hülye negyven métert ügetni utánatok, amikor tőle tíz lépésre ott van a másik kijárat, érdekes! A huzat oly gyorsan száguldott, mint az expressz, még fütyült is hozzá vészesen, ahogy az ember fejét akarta levinni. A füstből már alig maradt valami, szürke foszlányokban szállongott, mint az eltépett zászló. A csillogó csákó s a fényes balta között megint ott volt az égi lajtorja, Bendegúz, akit messziről vetett közénk a titokzatos sors, és most éppen öntelten nézett végig rajtunk, mert ebben az évben először volt dolga s nem egészen hiába fénylett a fején az a kakastaréj. — Nikoláj! — kiáltotta el magát az igazgató s piszkos volt ő is, gondosan fésült haja borzas lett, mint a duhaj legényeké, pirosbabos nyakkendője elcsúszott a kormos, fehér ing gallérjában. — Mi odaállunk oltani a tüzet, mert az ember ilyenkor nem is gondol a vacak életére, ez meg megpucol a másik ajtón, mintha semmi köze se lenne az egészhez. Mintha egy gomb veszett volna el, úgy hajolgattunk a gépek alá és kerestük Nikolást. Dehát hiába kerestük. A másik kijárat nyitva volt És az lett volna a legtermészetesebb, hogy elinduljunk az udvaron át a büfé felé, ahol a kockás abroszokkal leterített asztalnál bizonyára ott ül és iszogatja a teát és fújja a cigaretta füstjét. — Nem jár az a büfébe, — mondta a kis Muzsik. — Hat hónapja dolgozom mellette, hívtam is nem egyszer, sohase jött velem. Csak magában lógatja a fejét a reggeli szünetben. Meghalt a felesége pár hónapja, azért jött ide, azt mondja, nem bírta ki abban a városban, ahol az asszonyt eltemette. Mintha itt könnyebb lenne gyászolni, érdekes! Ezen kicsit eltűnődtünk, és arra gondoltunk bizonyára mindannyian, hogy ez a szerencsétlen, most itt kereste maga is a halált. Pedig nem volt ez olyan nagy robbanás, ettől az ember vígan megléphetett. És mégis valami furcsa szorongás tartott fogva bennünket. — Halló! — kiáltotta a tűzoltó a ruhatár ajtajából könnyedén és fölényesen, mintha ma mindenben ő lett volna az első. — Itt van Nikoláj. A kutyáját eteti. — És úgy elkezdett röhögni, hogy a hasát fogta. És csakugyan ott ült Nikoláj a falhoz lapuló szekrények között ölében kipakolt reggelijével és egy sárgafoltos kiskutyával. A kutya kisebb volt, mint a hurka, amelyből Nikoláj vastag szeleteket vágott a bicskájával. Tompa mosollyal nézett ránk és megtörölte kése pengéjét a nadrágjában, mint aki befejezte a falatozást — Hát maga hol volt eddig? — reccsent rá az igazgató. — Azt hittük, megette a fene ebben a robbanásban. — A kutyám, — mondta Nikoláj s a kis vaksi dögre mutatott, — ott volt a kabátom zsebében. Kihoztam ide. — Nem oltotta a tüzet? — esett le az igazgató álla. — Bejött ide a kutyájával játszani? És minek hozza ide a gyárba?, És ott tartja a munkateremben a kabátját, amikor itt a ruhatár. — Reggel kaptam, mielőtt munkába jöttem, ezt a kis kutyust. Betettem a zsebembe, nem akartam a szekrénybe akasztani. Van egy szög a falon, odaakasztottam, hogy megnézhessem, nincs-e valami baja. Hangja alázatos volt, a tekintete könyörgő. A tűzoltó megpróbált tovább nevetni, de amikor a kis Muzsik megszólalt, lehorgasztotta ő is azt a maskarás fejét. — Nincsen senkid odahaza, ugye, Nikoláj. Azért viszed haza ezt a kutyát, ugye? Csak ha megtűri majd a házigazda. Egy mosókonyhában lakik — fordult az igazgató felé, — és mondom, nemrég temette el a feleségét. De mért akarod hurkával etetni, te marha. Ez még nem tud rágni se. Érdekes! Kis ideig még tanácstalanul álltunk, senki se tudta, mit kell ilyen furcsa helyzetben szólni. De hogy Nikoláj felállt, kabátja zsebébe süllyesztette a kutyát, s nadrágjáról leporolva a morzsát, elindult a munkaterem felé, gondosan tartva kezében a kopott kabátot, mi is visszamentünk és nem szóltunk közben egymáshoz egy szót sem. Pedig a huzat még éleseket fütyült, s még erősen érezni lehetett az égett olaj szagát, ahogy a lángnyelvek fürgén átfutottak rajta. HERCEG János ISeS. Január 1., 2., 3.