Magyar Szó, 1963. március (20. évfolyam, 58-88. szám)
1963-03-01 / 58. szám
14. oldal MAGYAR SZÓ Péntek, 1963. március 1. fi pincér és a borravaló A Fruška Gora vendéglátóipari vállalat szakszervezeti csoportjának évi közgyűléséről Fruska gora néven január elsejéig három Novi Sad-i vendéglátóipari szervezet egyesült egy vállalatba. Az újonnan integrálódott vállalat szakszervezeti csoportja a napokban tartotta évi közgyűlését több mint 200 pincér, szakácsnő, hivatalnok és más vendéglátóipari alkalmazott részvételével. A munkaközösség és szakszervezeti csoport munkáját és eredményeit taglalva a beszámoló pozitívan értékelte mindhárom szakcsoport tavalyi tevékenységét és a szolgáltatási feladatok megvalósítására irányuló munkáját, s leszögezte, hogy a három vállalat egyesülésével egy erős vendéglátóipari szervezet jött létre, amely 15 millió dináros alappal rendelkezik, és megvan a feltétele arra, hogy tartományi fővárosunkban jelentősen továbbfejlessze a vendéglátóipari szolgáltatást. A vállalat az idén helyiségei korszerűsítése mellett még néhány újabb modernül berendezett falatozót is nyit. A beszámoló után a felszólalók főleg az újonnan egyesült vállalat problémáival foglalkoztak. Egyesek kifogásolták, hogy a város társadalmi terve 10 százalékos járulékot irányoz elő a megvalósított jövedelem megadóztatására, ami igen magas arányszám e vállalatra nézve. A Fruska gora vezetői ezért elhatározták, hogy kérni fogják a népbizottságtól e 10 százalék csökkentését. „Mert ha a vállalat társadalmi kötelezettségei most nagyobbak lesznek, mint amilyenek az egyesülés előtt voltak, akkor nem tudjuk megvalósítani a vendéglátóipari helyiségeink tervezett korszerűsítését” — jegyezte meg egy felszólaló. Megemlítették a vállalat egyik vendéglőjének esetét is. A nagypostával szemben levő sarki éttermet tavalyelőtt és részben még tavaly is jelentős kedvezményben részesítette a községi népbizottság azáltal, hogy nem kellett neki olyan nagy társadalmi hozzájárulást fizetni, mint a többi hasonló vendéglátóipari vállalatnak. Ennél fogva azután itt lehet a városban a legolcsóbban ebédelni és vacsorázni. Mivel egy ebéd csak 110 dinárba került, a vacsora pedig 90 dinár volt, naponta mintegy ezer vendég, főleg munkás és kishivatalnok étkezett itt. Tavaly azonban megszűnt a népbizottság kedvezménye, és így az étterem hétmillió dinárt fizetett rá, amiért a 140 dinárba kerülő ebédet és a 122 dináros vacsorát az önköltségi árnál olcsóbban adták. „Az árakat azonban még ma is a régi szinten tartjuk ebben a vendéglőben” — mondotta felszólalásában a vállalat egyik vezetője. Most tehát az a kérdés, hogy ez az új vállalat fedezni tudja-e továbbra is az alacsony étkezési árakból származó veszteséget vagy sem. Mert ha gazdasági árakat vezetünk be, akkor egyből elvesztenénk vendégeink felét”. A vitában ezután legtöbb szó a pincérek és a vendégek közötti viszonyról esett. Kaszás Károly, a vasútállomási étterem pincére ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: — Amikor beszüntettük a borravalót, és bevezettük a szerviz fizetését, mindenki azt mondta, hogy a szolgáltatási díjat ezután is a pincérek kapják meg, csak nem a megalázó borravaló formájában, hanem a személyi jövedelemmel, és ezzel egyúttal elmarad a vendégek személyeskedése is. A gyakorlatban azonban hiába harcoltunk a borravaló elfogadása ellen, a pincérek java része a szerviz mellett még ma sem utasítja vissza. A borravaló illegálisan továbbra is létezik, jobban mondva, a pincérek most is elfogadják, ha a kiszolgált vendég kínálja. Franjo Marold, a Fruska gora igazgatója világította meg talán legjobban ennek a problémának mindkét oldalát: „Azt, amit Kaszás kolléga elmondott a pincérekkel kapcsolatban, valóban áll — mondotta. — Az is igaz, hogy a pincérek se angyalok ám, de a vendégek se jobbak a deákné vásznánnál. Szerintem azonban a baj oka onnan származik, hogy sokan a pincérek közül nem a kifogástalan kiszolgálásra ügyelnek, hanem arra vigyáznak, hogy a szervizen felül minék nagyobb borravalót vágjanak zsebre. Ha azt akarjuk, hogy lekerüljünk a vicclapok oldalairól és a vidámestek műsoráról, akkor teljesen, tetőtől talpig meg kell változtatni a vendégekkel szembeni eddigi viselkedésünket, és az igazi vendéglátó házigazda szerepét kell magunkra vállalni”. Sz. S. Ha a szakszervezet javaslatát megszívlelték volna... A Zombori Mezőgazdasági Kombnát III. intézősége szakszervezeti csoportjának közgyűlése Termelési tanácskozásra hasonlított a Zombori Mezőgazdasági Kombinátharmadik intézősége szakcsoportjának közgyűlése. Egyszerű szavakkal, nyíltan és jóindulatúan feltárták a birtok munkájában észlelt hiányosságokat, és utat kerestek a jobb gazdálkodásra. Minden negyedik jelenlevő felszólalt a vitában, és szavukból kitetszett, ők felfogták, hogy a termelés kifizetődőségétől függ gazdasági helyzetük. Litvai György beszámolójából kitűnt, hogy a szakcsoport tavaly főleg időszerű termelési kérdésekkel foglalkozott. A feltárt fogyatékosságok kiküszöbölésére a szakcsoport javaslatokat terjesztett elő a központi igazgatósághoz. Az igazgatóság azonban ezeket nem vette mindenkor fontolóra, vagy csak néhány hónapos késéssel tett intézkedéseket e tekintetben. A tervet egyes termelési ágakban ezért nem teljesítették. A termelőcsoport nem értett egyet az igazgatóság utasításával, hogy a Saponia tanyacsoport környéki gyenge földbe sűrűn vessék a kukoricát, mert a föld tápereje nem hozhatja meg az előirányzott terméshozamot. A szakcsoport megjegyzését az igazgatóság nem fogadta el, és a termelési tervet ezen a földparcellán csak 76 százalékban teljesítették. A cukorrépavetésre vonatkozó javaslatot az igazgatóság elfogadta, és a termelési tervet 104 százalékban megvalósították. Az önköltség csökkentésére is tett javaslatot a szakcsoport, és ha a birtok központi igazgatósága idejekorán végrehajtja, akkor a jószágtenyésztés kevesebb ráfizetéssel járt volna, így négy hónapi késéssel vezették be a dolgozók által javasolt új jövedelemelosztási rendszert a jószágtenyésztésben. Az ösztönzőbb jövedelemelosztás alkalmazásával a jószágtenyésztők megvalósították a tervezett önköltséget, sőt egyes tenyésztési ágakban anyagmegtakarítást értek el. A malactenyésztés kifizetődőbb lett volna, ha a birtok igazgatósága a jószágtenyésztők javaslatára abbahagyja egy újfajta előtakarmány adagolását, a malacok ugyanis nemigen ették, csak elpocsékolták. A szakcsoport többször rámutatott a fiaztatók építésében észlelt hanyag munkára is és az anyagtékozlásra, a birtok vezetői azonban nem tettek lépést a helyzet javításáért. A rosszul megépített ulakat néhány hét múlva javítani kellett. Mind a beszámoló, mind a felszólalók megjegyezték, hogy a központi igazgatóság és a III. intézőség vezetősége között nem volt együttműködés a munka irányításában, és ezért e két igazgatási szerv gyakran egymásnak ellentétes utasítást adott. A III. intézőség dolgozói ezért nem tudták, hogy melyik feladatot teljesítsék. A nem egybehangolt igazgatás csak a termelés kárára ment. A közgyűlésen ezért megállapították, hogy intézőségüknek nagyobb önállóságot kellene kapnia a központi igazgatóságtól. A vitázók továbbá bírálták a központi igazgatóságot, mert nem ismertette részletesen a munkaközösséggel az új jövedelemelosztási rendszert. Véleményük szerint a jószágtenyésztők helytelenül keresnek havonta átlag 3000 dinárral többet, mint a növénytermesztők és a traktorvezetők, ezek ugyanis jobb eredményt értek el. A korszerű jószágtenyésztésről sem tartottak tavaly egy előadást sem, pedig erre szükség volna a jövedelmezőbb jószágtenyésztés érdekében. A dolgozók politikai és kulturális nevelése terén sem történt semmi. Szükséges volna megfelelő helyiséget adni az előadások megtartására. A szakcsoport saját pénzéből televíziót és könyveket vásárolna, ha a birtok építene helyiséget erre a célra. A közgyűlésen határozati javaslatot fogadtak el, hogy az új statútum kidolgozásakor vegyék figyelembe a szakcsoport és a dolgozók megjegyzéseit és javaslatait. V. J. Vajdaságban nem lesznek különböző villanyárak Kinek kedvez és kinek nem az egységes áramdíjszabás Kisker Észrevétel és kifogás A vajdaságiakat most már nem az érdekli: megtörténhet, hogy tartományunk különböző részein eltérő legyen avillanyár? Villanygazdaságunk várható — és a jelek szerint küszöbönálló — átszervezése után a különböző díjszabásoknak egészen reális alapjuk van. Ennek megértéséhez ismerni kell a villanygazdaság átszervezésére vonatkozó elképzeléseknek alapvető elveit. Lényegében arról van szó, hogy az áramelosztó vállalatokat függetlenítik az áramtermelő vállalatoktól, a jövőben az áramelosztók megveszik majd az áramot a termelőktől, és eladják a fogyasztóknak. Az eddigi elosztóvállalatok tehát a jövőben villanykereskedők lesznek. Mint minden nagykereskedelemnek, ennek is szüksége van kereskedelmi hálózatra és fogyasztókra. A mi esetünkben az előbbi a villanyhálózat. Ennek a minőségétől is függ, hogy olcsóbb vagy drágább lesz-e az áram. A másik tényező: a fogyasztók. Mindenki ismeri azt a kereskedelmi szabályt, hogy minél nagyobb az áruforgalom, annál kisebb az egy cikkre eső rezsiköltség, tehát ezáltal nagyobb a haszon is. Nos, mindez vonatkozik a villanykereskedelemre is. És éppen ez a baj. Mert: a villany esetében ez azt jelenti, hogy a (minőségileg) gyengébb hálózatú, s kisebb fogyasztású (tehát többé-kevésbé elmaradott) vidékek fogyasztói többet fizetnek majd az áramért, mint a jobb hálózatú, iparilag fejlett, tehát nagy fogyasztású országrészek. Az átszervezés ellenzői ezt az érvet tekintik legerősebb adattuknak. Ha mindez így van (illetve lesz), akkor a vajdaságiak valóban indokoltan tehetik fel azt a kérdést: ezek szerint Vajdaságban is különböznek majd az árak. Mert valóban tartományunkban is megtaláljuk mindazokat a tényezőket, melyek a fenti értelemben indokolttá tennék az eltérő árakat. Nos, ez egészen biztosan be is következne, ha önállósulnak az Elektrovojvodina vidéki (például becsei, kikindai, verseci stb.) üzemrészlegei. Az üzemrészlegek elszakadása és önállósulása, úgy látszik, összhangban van villanygadaságunk átszervezésének intencióival, — de csak látszólag — tény ugyanis, hogy az önálló villanykereskedelmi vállalatok szaporodásával növekednének Vajdaságban a rezsiköltségek. Kitűnik ez abból is, hogy az Elektravojvodina fölöslegesnek tartja a becsei, kikindai és verseci üzemrészlegeket, és azon van, hogy a Novi Sad-i, zrenjanini illetve panicsovai elosztóközponthoz csatolja őket. Ezzel az intézkedéssel évi 110 millió dinárt takarítanának meg. Mindazok, akiket kedvezőtlenül érint a fenti egyesítés előállhatnak azzal a követeléssel, hogy a vidéki üzemrészlegek önállóságot kapjanak. Alig hihető, hogy ez valóra válhat, mivel a gazdasági számadások ellene szólnak. Az erősebb ipari központok mindehhez még a következőképpen is hozzászólhatnak: Mivel a mi fogyasztásunk mennyisége és struktúrája olyan, hogy a kilowattonkénti rezsiköltség minimális, nyilvánvaló, hogy a vajdasági villany árának egységesítése a mi kárunkra megy. Ettől függetlenül az Elektrovojvodina úgy készül az átszervezésre, hogy ne legyenek árkülönbségek Vajdaságban, s egyúttal arra is törekszik, hogy a belső (vajdasági) átépítéssel és átszervezéssel megtartsa a jelenlegi villanyárat. Sz. Hárommillió dinár rókairtásra TOVÁBB TERJED A VESZETTSÉG A Novi Sad-i Pasteur-intézet legutóbbi adatai szerint tartományunkban eddig 120 rókán, 24 szarvasmarhán,, 5 kutyán, 5 macskán és egy mezei nyúlon állapítottak meg veszettséget. A járvány, sajnos, tovább terjed, és egyre veszélyesebb az emberre. Ezt bizonyítja az is, hogy a Novi Sad-i belügyi titkárság illetékesei a napokban felhívták a helybeli vadászegyesület figyelmét, hogy a külvárosban veszett kutyákat észleltek, állítólag meg se támadtak néhány járókelőt. Ezért kérték a vadászegyesület sürgős támogatását, a kóbor ebek irtásában. Sajnos, ez a kérés süket fülekre talált, mert a vadászok eddig még nem szervezték meg az ebirtást, noha a kóbor ebek közvetlenül a vadállományra is veszélyesek, még akkor is, ha nem veszettek. A járvány tovább terjedése miatt a Tartományi Vadász Szövetség e napokban a Tartományi Végrehajtó Tanácshoz fordult támogatásért, mivel — mint a múltkor már megírtuk — a Pasteur-intézet kimerítette a rókairtásra szánt alapot, ugyanis jó ideig 3000 dinárt fizetett egy elejtett rókáért. A Végrehajtó Tanács eleget tett a Vadász Szövetség kérésének, és 3 millió dinárt adott a rókairtás serkentésére. Értesüléseink szerint ezt az összeget kizárólag a rókák pusztítására fordítják, és minden példány elejtéséért 1000 dinárral jutalmazzák, tekintet nélkül arra, hogy veszett-e vagy sem. Hogy ez az akció minél sikeresebb és nagyobb méretű legyen, a Tartományi Vadász Szövetség javasolja, hogy a vadászfórumok, tehát a járási és községi szövetségek, továbbá az egyesületek haladéktalanul alakítsanak úgynevezett kártékonyító bizottságot, amelynek egyebek között nyilvántartást kell vezetnie az elejtett rókákról. Ennek alapján fizetik majd később ki az egyesületeknek az esetleges jutalmakat. A pénzt a tartományi szövetség utalja ki. Esetleges visszaélések megakadályozására a járási és a községi szövetségek különbizottsága időnként ellenőrzi a nyilvántartást. Felhívjuk a vadászok figyelmét, hogy a Pasteur-intézet utasításától eltérően ne vágják le a róka fejét, (az intézet ugyanis a múltkor ennek ellenében fizette a díjat), hanem csak farkából vágjanak le egy darabot, hogy igazolhassák elejtését. A róka tetemét el kell ásni mindjárt a helyszínen. A vadászfórumok úgyszintén felhívják az egyesületek figyelmét, hogy haladéktalanul szervezzék meg a kóbor ebek és macskák pusztítását is. Különösen a városok melletti kisebb településeken, külvárosrészekben, és nagyobb tanyacsoportokon észleltek sok kóbor ebet, és ezért először ezeken a helyeken kell pusztítani az ebeket. Javasolják továbbá, hogy az egyesületek lépjenek kapcsolatba a néphatósági szervekkel, elsősorban is a belügyi titkársággal, s azok felügyelete mellett irtsák a kóbor ebeket. Lehetőleg kerülni kell az utcai lövöldözéseket. Ha szükségesnek mutatkozik utcákban is hajtóvadászatot rendezni, akkor ezt lehetőleg éjjel hajtsák végre. Ekkor könnyebben csővégre lehet kapni a kóbor ebet. A napokban például Becsén rendeztek éjjel ilyen hajtóvadászatot, és több mint 80 kutyát agyonlőttek A vadászegyesületeknek kötelessége a néphatóságnál kiharcolni azt is, hogy rendelettel tegyék kötelezővé az ebek közretartását, és büntessék meg a rendelet megszegőit. T. L. i