Magyar Szó, 1963. július (20. évfolyam, 178-208. szám)
1963-07-01 / 178. szám
4. oldal MAGYAR SZÓ Hétfő, 1963. július 1. II szocializmus építése humánus demokratikus viszonyok bevezetését is jelenti TITO ELNÖK РВПВШШМТКОША A SZKUPSTOVBfiN - nél előbb teljes figyelmet kell szentelnünk ennek a problé- mának, mert szorosan összefügg vele a termelők kezdeményezésének fejlesztése, a termelők és a munkaközösségek ösztönzése. Az ilyen javadalmazási rendszer teljes végrehajtása még jobban növelné sok millió dolgozónk munkalendületét, és lehetővé tenné, hogy teljes egészében még gyorsabban fejlődjön. Az adórendszert is ki kell igazítani, mert némelyik adó azésszerűsítésre is kiterjed, és ezzel leszereli azokat a gazdasági szervezeteket és termelőket, amelyek, illetve akik a termelés ésszerűsítésével és más intézkedésekkel jó eredményeket érnek el. Még mindig akadnak emberek, akik azt hiszik, hogy ha valamelyik vállalat vagy általában valamelyik termelő ésszerűsítés, jobb munkaszervezés, takarékosság stb. révén többet keres, akkor többet is kell elvenni tőle, hogy holmi egyenlítősdi alakuljon ki a munkatermelékenységre való tekintet nélkül. Az ilyen eljárások és az ilyen nézetek összeegyeztethetetlenek elvünkkel, a munka szerinti javadalmazás elvével. Az ilyesmi természetesen roppant káros következményekkel is jár. Másrészt egészen természetes az is, hogy nem érthetünk egyet azzal, hogy olyasmi is személyi jövedelmet képezzen, ami nem az egyéni munka eredménye, hanem áremeléssel vagy másmilyen módon jön létre. A felesleges munkaerőt foglalkoztatni lehetne a több váltás bevezetésével A soron következő időszakban mielőbb meg kell szüntetnünk az ésszerűtlen termelést, ami gátolja, hogy még nagyobb és gyorsabb sikereket érjünk el. A termelőeszközök jobb és ésszerűbb kihasználásával, a termelő kapacitások jobb kihasználásval csökkenteni kell a termelési költségeket, és növelni kell a munkatermelékenységet, mert még mindig elegendő számban van olyan vállalat. (Folytatás a: 5 oldalon) (Folytatás a 2. oldalról szolják, hogy eddig helyes úton haladtunk, igazolják társadalmi-politikai és gazdasági rendszerünk életképességét és erejét. Éppen ezek és az ilyen eredmények tették lehetővé, hogy meghozzuk új alkotmányunkat, amely a munkásönigazgatási és társadalmi önigazgatási rendszer teljes érvényesülését jelenti, és erőteljes eszköz szocialista továbbfejlődésünkben. Habár ez csak néhány adat munkánk és fejlődésünk eddigi eredményeiről, mégis dolgozóink erőteljes lendületéről tanúskodik, arról tanúskodik, hogy dolgozóink óriási erőfeszítéseket tettek az új Jugoszlávia életének tizennyolc éves időszaka alatt. Ez nem volt könnyű feladat. Hazánk fejlődése sok különféle nehézségen ment keresztül, hibák és gyengeségek is voltak nem éppen kis számban. A közelmúltban felismertük ezeknek a gyengeségeknek a forrásait, felismertük hogy javarészt különféle szubjektív hibákból erednek. Természetesen még sok mindenre van szükségünk, de már most is csökkenthetjük némileg a beruházások ütemét, hogytöbbet fordíthassunk a dolgozók életszínvonalának emelésére. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az akkumulációt is csökkentenünk kell. Ellenkezőleg, amikor emeljük az életszínvonalat, teljes joggal megkövetelhetjük a munkatermelékenység növelését is, mert az életszínvonal emelése a termelékenység növelésétől és a jobb munkaszervezéstől, a termelőeszközök jobb kihasználásától, a káros hatással voltak fejlődésünkre és társadalmi viszonyainkra általában. Ezeknek a gyengeségeiknek nagy részével igen rövid idő alatt megbirkóztunk és valóban nagy eredményeket értünk el nemcsak anyagi, hanem erkölcsi-politikai tekintetben is. Ez lehetővé tette számunkra, hogy gyorsan leküzdjük a fennálló nehézségeket, és tovább folytassuk közösségünk gyors fejlesztését. Azonban nem szabad megállapodnunk az elért eredményeknél. Merészen tovább kell mennünk, mert még sok olyasmi van, amit helyre kell hozni, amin javítani kell. Dolgozóink ezt el is várják tőlünk, mert tudják, hogy ilyen rövid időszakban nemigen lehetett sokkal többet tenni, főképpen anyagi tekintetben. A soron következő időszakban társadalmi tervünk megvalósításában ezt szüntelenül figyelembe kell vennünk, és mindent meg kell tennünk hogy dolgozónk valóban érezze, hogy az alkotmány rendelkezéseivel összhangban ő a mi legfőbb gondunk, helyesebb elosztástól, a termelés jobb megszervezésétől, a különféle tartalékok felhasználásától stb. függ. Éppen ebben rejlenek anyagi forrásaink nagy lehetőségei, amelyek eddig kihasználatlanul maradtak, nem objektív okokból, hanem szubjektív gyengeségek és hibák miatt. Azt hiszem, ma mindanynyian egyetértünk azzal, hogy a termelők ösztönzése a munkatermelékenység növelésének legfőbb hajtóereje, és eszerint is kell eljárnunk, ha azt akarjuk, hogy a termelők biztosak legyenek abban, hogy a munkatermelékenység növelése életszínvonalunk emelésének legfőbb anyagi forrása. Mi igen sokszor ismételgetjük, hogy vállalataink többségében a munkatermelékenység jelentékeny mértékben az átlagos európai szint alatt van. Ez igaz, de be kell ismernünk azt is, hogy a javadalmazás is az európai szint alatt van nálunk. Azt hiszem, ezt a különbséget igen gyorsan meg lehet szüntetni, ha megteszszük az összes szükséges intézkedéseket, amelyeket fentebb említettünk, és ezeken kívül más intézkedéseket is. Némelyik vállalatunk már a jövedelem alapján szervezte meg munkáját, és ez igen jó eredményekkel járt, mert növekedni kezdett a munkatermelékenység. Azonban, hogy ez nagyobb méreteket öltsön, minél előbb ki kell igazítanunk egyes gazdasági hatóeszközöket, amelyek most gátolják ezt a folyamatot. Mi Csökkenthetjük némileg a beruházások ütemét Petar Stambolic és Aleksandar Rankovic szavaznak a köztársasági elnökre A Szövetségi Képviselőház befejezte első ülésezését (Folytatás az 1. oldalról) választották meg a köztársaság alelnökévé. a köztársaság ELNÖKINEK ÉS ALELNÖKÉNEK ÜNNEPÉLYES BEIKTATÁSA A köztársaság elnökének és alelnökének megválasztása után rövid időre megszakították a Szkupstina tanácsainak együttes ülését és 11 órakor folytatták, amikor is beiktatták tisztségébe Josip Broz Tito köztársasági elnököt, és Aleksandar Rankovic köztársasági alelnököt. Tito elvtárs feleségével valamivel 11 óra előtt érkezett a Szkupstinába. Az épület előtt több ezer belgrádi polgár lelkesen ünnepelte. A Szkupstina bejáratánál Edvard Kardelj elnök, Mijalko Todorović és Zvonko Brkič alelnökök fogadták, és üdvözölték Tito elvtársat, és Edvard Kardelj szerencsekívánatait fejezte ki elnökké választása alkalmából. A Szkupstina öt tanácsa pontosan 11 órakor folytatta együttes ülését. Amikor Tito elvtárs, Kardeli és Rankovic elvtársakkal az ülésterembe lépett, a képviselők felálltak helyükről, és perceikig tartó tapssal üdvözölték köztársaságunk elnökét. Tito elvtárs elfoglalta helyét az elnöki székben, a gyűlésterem közepén az első sorban közvetlenül a Szkupstina elnökségi asztala előtt. Jobbján Rankovic, Pucar és Stambolic elvtársak, balján, Veselinov és Kolisevszki elvtársak foglaltak helyet. Edvard Kardelj, a Szkupstina elnöke ezután a következő szavakkal fordult a Szkupstinához: „Elnök elvtárs, képviselő elvtársak és elvtársnők, ez a Szkupstina megválasztotta a köztársaság elnökét”. Ebben a pillanatban egetverő tapsvihar tört ki. A képviselők lelkes tapsa később is többször megszakította Edvard Kardelj elnöki bejelentését. A Szkupstina elnöksége — folytatta Edvard Kardelj — ötven képviselőtől a Szocialista Szövetség Szövetségi Bizottsága nevében indítványt kapott, hogy a Szkupstina Tito elvtársat válassza a Köztársaság elnökévé. A titkos szavazás után a Szkupstina által választott bizottság megállapította, hogy a jelölés mindenben megfelel az alkotmány rendelkezéseinek és az ideiglenes házszabályoknak 665 képviselő szavazott és mindegyik a javasolt jelöltre adta szavazását. (Nagy taps) A szavazás eredménye és az alkotmány alapján — folytatta izgatottságtól remegő hangon Edvard Kardelj — ünnepélyesen kihirdetem, hogy Josip Broz Tito elvtárs, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke. SZÜNTELEN ÉLJENZÉS, ÜDVÖZLETEK A KÖZTÁRSASÁGOK FŐVÁROSAIBAN Edvard Kardelj szavaira a képviselők felálltak helyükről, és több mint tíz percig szüntelenül éljenezték és lelkesen megtapsolták Josip Broz Tito köztársasági elnököt, ugyanakkor Belgrádban és a szocialista köztársaságok fővárosaiban tizenkét tüzérsségi löveg, 21 üdvlövést ajdott le. A képviselőkkel együtt a diplomáciai kar tagjai és a karzatot zsúfolásig megtöltő közéleti munkások is lelkesen ünneplésben részesítették Tito elnököt. Ezután Ranko- ivic, Veselinov, Kolisevszki, Pucar, Jovanovic, Stambolic, [ Vukmanovic, Babearic, Vlaho ivic, Marinko elvtársak, ,Tomšić elvtársnő, Colakovic és I Ivan Krajačić elvtárs sorban Tito elnökhöz járultak, és szerencsekívánataikat fejezték ki elnökké választása alkalmából. Ezután Tito elnök felment az elnöki emelvényre, kezet fogott és összecsókolódzott Kardelj elvtárssal, Todorovic, Brkic és Gigov elvtárssal, a Szkupstina alelnökeivel. ÜNNEPÉLYES FOGADALOMTÉTEL ! Kardelj elnök ezután felkérte Tito köztársasági elnököt, hogy tegyen ünnepélyes fogadalmat. Tito elnök a szó- s noki emelvényre ment, az összes képviselők felálltak, a teremben mély csend uralkodott, amikor Tito elvtárs az ünnepélyes légkörben izgalomtól remegő hangon felolvasta az ünnepélyes fogadalom szövegét: „Én, Josip Broz fogadom, hogy híven teljesítem a köztársaság elnökének kötelességét, fogadom, hogy megtartom az alkotmányt, a törvényeket és a Szövetségi Szkupstina más határozatait, óvom és megóvom a Jugo Iszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság függetlenségét és szuverenitását, és minden erőmet latba vetem a szocialista társadalom céljainak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság népei és poliugáfjai érdekeinek megvalósításáért.” A fogadalomtételt újabb, percekig tartó tapsvihar követte. Ezután Tito elnök mély megindultsággal megköszön ,te az iránta megnyilvánult határtalan bizalmat: „Elnök elvtárs, elvtársak és elvtársnők, mély megindultságomban nem találok megfelelő szavakat, hogymegköszönjem a nagy bizalmat, amelyet a Szkupstina ezzel tanúsított irányomban, hogy újra Jugoszlávia köztársasági elnökévé választott. Ez nagy megtiszteltetés számomra, és egyben nagy kötelesség is, és — legyenek meggyőződve — igyekezni fogok, hogy igazoljam az irántam megnyilatkozott bizalmat és híven teljesítem kötelességemet szocialista hazánk érdekében (Nagy taps). Az új alkotmány életbelépésével és azáltal, hogy a nép sok új képviselője lett ennek a háznak a tagja, új időszak kezdődik társadalmi életünkben, további munkánkban és hazánk fejlődésében, és mindannyiunknak éreznünk kell, milyen nagy kötelezettségeket vállaltunk, és milyen nagy kötelezettséget kell teljesítenünk a nép nevében, a népért. Elvtársak és elvtársnők, köszönöm a bizalmat.” Tito elnök ezután elmondta programnyilatkozatát. A közel háromnegyedórás nagy tetszéssel fogadott programnyilatkozat után percekig nem ült el a taps és a lelkesedés az ülésteremben. Utána Kardelj elnök bejelentette, hogy mind a 655 jelenlevő képviselő szavazatával Aleksandar Rankovicot választotta meg a köztársaság alelnökévé. A képviselők felálltak és lelkesen ünnepelték Aleksandar Rankovic elvtársat, a köztársasági alelnököt. Megválasztása alkalmával elsőnek Tito és Kardelj elvtárs fejezték ki szerencsekívánataikat, kezet ráztak vele és megcsókolták. A Szövetségi Szkupstina öt tanácsának együttes ült,ő ezzel befejeződött.