Magyar Szó, 1963. december (20. évfolyam, 330-360. szám)

1963-12-01 / 330. szám

АА A FASIZMUSRA — SZABADSÁG A МвРГОИС АВА * MWAB Magyar Sió •■••••••••A 90909090000000900»тттт»т*фв*9»000 лт0т»000 XX. évf. 330. (5928.) szám ффффффффффффффффффшф-------------9 Ф 0 0 0 0 9 9 9 9 0 9 9 0 * ’ Vasárnap, 1963. deč ’• Tito elnök Romániába látogat Teljes egyetértés az együttműködés és a nemzet­­közi helyzet kérdéseiben Aláírták a jugoszláv—román közös közleményt Josip Broz Tito elnök és Gheorghe Gheorghiu Dej, a Román Népköztársaság Ál­lamtanácsának elnöke teg­nap 11.30 órakor a Szövetsé­gi Végrehajtó Tanács épüle­tében aláírta a román álla­mi küldöttség jugoszláviai látogatásáról és a jugoszláv— román politikai megbeszélé­sekről kiadott közös közle­ményt. Ugyanakkor aláírták a djezdapi vízi erőmű és ha­józási rendszer megépítéséről szóló egyezményt. Ez az egyezmény 1960 óta folyó tárgyalások eredményeként született meg és szabá­lyozza az aláíró felek kölcsö­nös jogait és kötelezettsé­geit. Az aláírásnál jelen volt Edvard Kardelj, Petar Stam­­bolić, Mijalko Todorovic, Miloš Riinić- Slobodan Pene­zić és S tőke, más jugoszláv személyiség. Az aláírás előtt a Siva­ta­gi Végrehajtó Tanács egyfele­ben Bogoljub Stojanovic, a Szerb SZK Végrehajtó Ta­nácsának tagja és Nicolae Gheorghiu, a Román NK bá­nyászati és elektroipari mi­niszter-helyettese 12 egyez­ményt írt alá. Ezek az egyez­mények részletesen kidolgoz­zák a djezdapi vízi erőmű és hajózási rendszerről kötött alapegyezmény rendelkezé­seit A jugo­szláv—román meg­beszélésekről kiadott közös közlemény így hangzik: „Josip Broz Titonak, a Ju­goszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnökének és a Jugoszláv Kommunista Szövetség főtitkárának meg­hívására a Román Népköz­társaság állami küldöttsége Gheorghe Gheoghiu Dejnek, az államtanács elnökének és a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kárának vezetésével 1963. no­vember 22-étől 30-áig hiva­talos látogatást tett Jugo­szláviában. A Román Népköztársaság küldöttsége ellátogatott Bel­­grádba, a Jugoszláv Szocialis­ta Szövetségi Köztársaság fővárosába, Szarajevóba, Mosztárba, Zenicára, Zágráb­ba, és Ljubljanába, megte­kintett néhány ipari válla­latot, mezőgazdasági birto­kot, kulturális és tudományos intézményt, találkozott­­a köz­társasági és helyi szervek társadalmi szervezetek kép­viselőivel, a dolgozókkal és megismerkedett a szocializ­mus építésének jugoszláviai sikereivel. A látogatás alatt a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Román Népköztársaság állami kül­döttsége megbeszélést foly­­tatott a két szomszédos or­szág és együtt­működ­ési* továbbfejleszté­sének távj­a,tairo •J|^kalom mal aláírtai!; a JSZSZK es a Román NK e^ezmenyei a djerdapi vízi erőmű el, aj°~ zási rendszerről. Ezen,'lvul a küldöttségek véleményt cse"'­zéltek a nemzetközi helyzet­ről, napjaink legidőszerűbb kérdéseiről és a nemzetközi munkásmozgalom problémá­iról. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság álla­mi küldöttségének tagja volt: Josip Broz Tito köztársasági elnök, a Jugoszláv Kommu­nista Szövetség főtitkára; Edvard Kardelj, a Szövetsé­gi Szkupstina elnöke, Petar Stambolic, a Szövetségi Vég­rehajtó Tanács elnöke. Mi­­loš Minic, a Szövetségi Vég­rehajtó Tanács alelnöke. Ko­ca Popovic külügyi államtit­kár, Marin Cetinic szövetségi közlekedési titkár. Kiro Gli­­gorov szövetségi pénzügyi tit­kár, Bogdan Cmobraja, a köztársasági elnök főtitkára, Mirko Tepavac külügyi ál­lamtitkár-helyettes, és Arso Milatovic, a JSZSZK nagy­követe a Román NK-ban. A Román Népköztársaság állami küldöttségének tagja volt: Gheorghe Gheorghiu Dej, az államtanács elnöke, a Román Munkáspárt közpon­ti bizottságának első titkára; Ion Gheorghe Maurer, a mi­nisztertanács elnöke, a Ro­mán Munkáspárt politikai bi­zottságának tagja; Emil Bod­naras, a minisztertanács al­­elnöke, a Román Munkás­párt politikai bizottságának tagja; Alexandru Brladeanu, a minisztertanács alelnöke és a Román Munkáspárt politi­kai bizottságának póttagja; Cornelia Manescu külügymi­niszter és Aurel Málnáson, a Román Népköztársaság nagy­követe a JSZSZK-ben. (Folytatása a 8 oldalon) Az AVNOJ IL ülése húszéves forradalmi fejlődésünk tükrében A Szövetségi Szkupstina és a Szocialista Szövetség Szövetségi Bizottságának együttes ünnepi ülése Két idézetet közlök az alábbiakban a köz­társaság napi ünnepek alatt elhangzott híranyagból. Az első Mijalko Todorovic beszámolójából való. A köz­ponti díszülésen mondotta többek között: „Az egyik legjelentősebb tény a nemzeti kérdés meg­oldása a népek teljes egyen­jogúsága és önrendelkezése alapján, amelyet az a hatá­rozat fejez ki, hogy az új Ju­goszlávia föderatív elvekre épül. Ma, a szabad szocialista­­ közösségben való húsz esz­tendei együttélés, közös harc és közös munka után ne­künk, de főképpen az ifjabb nemzedékeknek egészen ter­­­mészetesnek, magától értődő­nek és egyszerűnek tű­nik népeink közös éle­te, testvérisége és egysége, úgy tűnik, hogy soha nem is volt és nem is lehetett más­képpen. Igaz ugyan, hogy az AVNOJ II. ülésszakán Jajce­­ban a név képviselői nem so­kat tárgy­altak, nem sokat al­kudoztak akörül, hogy közös államban fognak élni és a közös államot egyenjogú né­pek testvéri közösségeként kell felépíteni. A kétéves kö­zös harc tüzében már kiko­­vácsolódott a nézetek egysé­ge, kikovácsolódott a sorskö­­zösség és az a meggyőződés, hogy az új közösségnek szo­cialista társadalmi alapokon kell fejlődnie. Az a tény, hogy minden jugoszláv nép felkelt a megszállók ellen és , a Jugoszláv Ko­­munista­­ Párt egységes­­ vezetésével­­ fegyveresen harcolt szabad­ságáért és jobb jövőjéért egy­úttal azt jelentette, hogy eb­ben a harcban minden nép már kivívta szuverén jogát a teljes egyenjogúságra; az összes jugoszláv népek test­vériségért és egységért vívott kétéves harcának tapasztala­tai már bebizonyították, hogy a testvéri szolidaritás és az egység feltétele a győ­zelemnek és biztosítéka a függetlenségnek és a jobb é­­letnek minden egyes nép szá­mára és közösen mindnyá­juk számára. Ami a kommunistákat il­leti, ők már előbb, a háború előtti súlyos forradalmi har­cokban és az illegalitás körül­ményei között megvalósítot­ták és kikovácsolták a pro­letár szolidaritás és testvéri­ség elveit az egységes Jugo­szláv Kommunista Pártban. Jugoszlávia megszállása, és feldarabolása után valójában a Jugoszláv Kommunista Párt volt az egyetlen egységes ju­goszláv szervezet, amelyet senki, még a fasiszta meg­szállók sem zúzhattak szét. De e tény, történelmi, mond­hatnám sorsdöntő jelentősé­gének megértése végett em­lékeztetni kell azokra a kö­rülményekre és viszonyokra, amelyek megelőzték, és ame­lyek még akkor is fennálltak ott, ahol megmaradt a cset­­n­ik, usztasa, fehérgárdista és más reakciós soviniszta befolyás. Emlékeztetni kell arra, hogy a régi Jugoszlávia húsz éve olyan időszak volt, amikor az uralkodó burzsoá­zia és más reakciós körök megmérgezték népeink viszo­nyát, és bizalmatlanságot szí­tottak népeink között. Em­lékeztetni kell arra, hogy 1941-ben csak romhalmaz maradt a közös államból, hogy a megszállók teljesen feldarabolták Jugoszláviát, és testvérgyilkos irtó háborút szítottak. Sokan közülünk még ma is emlékeznek az 1941. és 1942. évi rémtettekre, amikor csetnikkések metszet­ték el ártatlan muzulmán ag­gastyánok torkát, és usztasa gonosztevők kanállal vájták ki pravoszláv gyermekek sze­mét. Milyen messzehatóan és életmentően visszhangzottak akkor Tito szavai a testvéri­­s­égről-egységről, amelye­ket misszionáriusi türe­lemmel, kitartással terjesz­tettek napról napra a harcosok és a többi haladó szellemű ember. Mennyi par­tizánvért kellett ontani né­peink pokoli megsemmisíté­sének megállítására, amelyet­ a Pavelié, Nédié, Mihajlović, Rupnik támogatta megszállók szerveztek és szítottak.” Egyszer már leírtam vala­hol: ha semmi mást, csak a nemzeti kérdést oldja meg a várt és Tito, akkor is elkö­telezett volna életem végéig. És tudom, nemcsak én va­gyok ezzel így. Az ifjú nem­zedék itt, a soknemzetiségű­­ Vajdaságban is, már beleszü­­­­letett a testvériségbe, és a­­ mai perspektívából talán ne­hezen is hiszi el, mi minden I történt errefelé a századok­­ és évtizedek folyamán. Hogy I egyáltalán képes volt olyas-­­­mire valaki. És ez egy kis lélektani bizonyíték, hogy az­­ AVNOJ ülése óta eltelt húsz , esztendő alatt az ember és a­­ róla alkotott nézetek is meg-­­ változtak. / £ —0— 1 A másik idézet a Reuter­s jelentéséből való. Még min­­­­dig erősen foglalkoztatja a­­ közvéleményt világszerte az­­ USA-beli merénylet és elgon­dolkodtató körülményei, nem lesz érdektelen ideírni. Az új elnök kijelentette a hálaadás napján mondott rádió- és te­levízióbeszédében: „Kennedy meggyilkolása nagy megpró­­báltatás az Egyesült Államok népe és rendszere számára”. Ha csak abból a szempont­ból értékeljük, folytatja-e majd Johnson elődje politi­­­káját, a mondat biztató. Lerin azonban, bizonyára akit ki­ábrándít. Az amerikanizmus feltétel nélküli imádóit pél­dául. Mentségükre legyen, hogy ők kevésbé ismerik az ottani körülményeket, mint a Fehér Ház új lakója. V. L. Pénteken Belgrádban leleplezték Boris Kiđrič emlékművét a szövetségi tervhivatal épülete előtt Tito elnök és Gheorghiu Dej a díszütésen MIJALKO TODOROVIC BESZÁMOLÓJA Belgrádból jelenti a Tan­jug. A Szövetségi Szkupstina és a Szocialista Szövetség szö­vetségi bizottsága a köztár­saság napján együttes ülést tartott a belgrádi szakszer­vezeti otthon nagytermében a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács II. ülés­szakának és hazánk szocia­lista fejlődése megindulásá­nak 20. évfordulóján. Az ülésen részt vett Josip Broz Tito köztársasági elnök továbbá Gheorghe Georghiu Dej, a Román KP első titkára és a Román Államtanács el­nöke, a román állami küldött­ség hazánkban tartózkodó tag­j­aival. Abban a pillanatban, ami­kor Tito elnök a terembe lé­pett, a jelenlevők felálltak he­lyükről, és hosszan tartó taps­sal üdvözölték. Az ünnepi ülés elnöki asz­talánál Edvard Kardelj, a Szövetségi Szkupstina elnöke, Lazar Kolisevszki, a Szocia­lista Szövetség elnöke és Ivan Ribar az AVNOJ elnöke foglaltak helyett. Az első sorban ültek Alek­sandar Rankovic, a köztár­saság alelnö­ke, Blaža Jovano­vic, a Jugoszláv Alkotmány­­védő Bíróság elnöke, Veljko Vlahovic, Franc Leskošek, Svetozar Vukmanovic, Jovan Veselinov, Vladimir Bakaric, Miha Marinko, Đuro Pucar és Ivan Gošnjak, a JKSZ Végre­hajtó Bizottságának tagjai. A karzaton a szövetségi titká­rok, a Jugoszláv Néphadse­reg tábornokai és más magas rangú állami- és politikai ve­zetők foglaltak helyet. Ven­(Folytatása a 2. oldalon)

Next