Magyar Szó, 1964. január (21. évfolyam, 2-30. szám)
1964-01-03 / 2. szám
2. oldal MAGYAR SZÓ A 4600 gyermekáldozat kötelez bennünket A gyerekeket meg kell tanítani arra, hogy ne féljenek a járművektől Közforgalmi értekezlet Suboticán Suboticán a belügyi titkárság közlekedési osztályának kezdeményezésére járási jellegű értekezletet tartottak a napokban. Részt vettek rajta a közlekedési osztály képviselői, a járás iskoláinak küldöttei, a gépkocsivezetők egyesületének, továbbá a társadalmi szervezetek képviselői is. Az összejövetel annak a nyomasztó érzésnek a hangulatában zajlott le, amit a beszámoló adata keltett: az utóbbi öt évben országszerte 4612 gyermek esett áldozatul a közforgalomban. Az áldozatok közül sokan meghaltak, sokan pedig egész életükre nyomorékok maradtak. A gondosan összeállított beszámolóból az is kitűnt, hogy a suboticai járásban az utóbbi öt évben 3659-ről 9076-ra növekedett a járműtulajdonosok száma. Ezzel párhuzamosan emelkedett a balesetek száma 1959-ben a járásban 200 közlekedési szerencsétlenség történt, az idén pedig 11 hónap alatt 317. Az utóbbi öt évben összesen 1112 könynyebb vagy súlyosabb kimenetelű szerencsétlenség volt. A belügyi titkárság forgalmi osztályának szervei részletes tervezetet dolgoztak ki, hogy ezáltal serkentsék az elemi iskolásokat a közlekedési jelek és szabályok elsajátítására. A tervezet készítői felkérték a tanügyi szervek képviselőit, találjanak módot arra, hogy a tervezetet beiktassák a tanterv keretébe. A felszólalók példákkal igyekeztek rámutatni, hogy miként fordul elő a legtöbb olyan közlekedési szerencsétlenség, amelynek kiskorú gyermekek esnek áldozatul. — Olyan napokon, amikor legélénkebb a forgalom, többször is megálltam a város egy-egy forgalmasabb pontján, s figyeltem a járművek között átsiető emberek csoportját — mondta egy felszólaló. — Többször is tapasztaltam, hogy az apa vagy anya így szól gyermekéhez: — Siess kisfiam, nehogy megállj az úton, mert elüt az autó! Az ilyen biztatás után a gyermek futólépésben megy át az úttesten. Természetesen nem is néz körül, mert erre nem figyelmeztették. Ily módon belerögződik, hogy sietnie kell, s később, amikor már iskolába jár, úgy fog közlekedni, ahogy a felnőttektől megtanulta. A baleset okát boncolgató adatokból kitűnik, hogy leginkább azok a gyermekek esnek áldozatul, akik félnek a járművektől. Mennyivel nyugodtabban és magabiztosabban jár-kel az a gyermek, akit szülei így figyelmeztetnek: — Kisfiam, mielőtt átmennél a túloldalra, jól nézz körül! Ha közel van az autó vagy a motorkerékpár, várd meg, amid elhalad előtted, s csak azután menj tovább! Ha a gyermeket ily módon szoktatjuk rá az önállóságra, körültekintő lesz, megáll a járda szélén s fel tudja mérni, hogy a közeledő jármű előtt veszély nélkül átvágható, vagy meg kell várnia, amíg az elhalad előtte. Az egyik külteleki iskolában — ahova a gyerekek többsége autóbuszon jár —, a közlekedési osztály alkalmazottai megkérdezték az egyik osztály tanítóját, hogy miként intik óvatosságra az autóbuszról le- vagy felszálló gyermekeket. — Azt mondom nekik, hogy vigyázzatok, gyerekek — felelte röviden a tanító. Mennyivel hatásosabb és célszerűbb lenne, ha a tanító azt mondaná a gyerekeknek, hogy ne az autóbusz mögül lépjenek ki az útra, mert így nem láthatják meg a szembe jövő járművet, s elütheti őket. — Sok kerékpározó gyermek is szerencsétlenül jár — mondotta a következő felszólaló. — Szerintem ennek az az oka, hogy ezek a kiskorúak nem ismerik a legelemibb közlekedési szabályokat sem. Kerékpáraink évente több ezer gyermekkerékpárt állítanak elő. Számolnunk kell tehát az ilyennemű veszélyekkel is. Szerintem helyes lenne, ha az illetékes szervek csak azoknak a gyermekeknek engedélyeznék a forgalmasabb utakon a kerékpározást, akik az iskolai oktatás keretében megtanulták a közlekedési szabályokat. Ez már csak azért is sürgős feladat, mert Vajdaságban alig van olyan 8 osztályt végzett tanuló, aki nem tudna kerékpározni. De a felnőtt kerékpározók és a fogatos kocsik vezetői is járatlanok a forgalmi szabályokban. Ezek a személyek egy-egy közlekedési szerencsétlenség alkalmával azzal mentegetőznek, hogy nem ismerik a szabályokat. Részben igazuk is van, hiszen mindeddig semmilyen rendelet nem kötelezi őket arra, hogy kötelesek valamilyen vizsgát tenni. A felszólalók még jó néhány olyan fogyatékosságot említettek meg, amelyek arra intenek, hogy a kiskorúak védelme érdekében sürgős módosításra szorul az elemi iskolákban történő, eddigi közforgalmi oktatás, amelyre főként az aránytalanság jellemző. A járás egyes iskoláiban ugyanis 30 órát is tartanak közforgalmi ismeretekből, másokban viszont csak alig 5 órát. Mivel az elemi iskolák képviselői arra hivatkoztak, hogy tanulóik így is túlságosan meg vannak terhelve a tananyaggal, s a kötelező forgalmi oktatás óraszámainak növelése újabb teher lenne, az értekezlet részvevői javasolták, hogy alakítsanak egy bizottságot forgalmi szakértőkből, gépkocsivezetők egyesületének tagjaiból, az iskolák, ifjúsági és pionírszervezetek, továbbá a társadalmi szervezetek képviselőiből. Egyébként ez a bizottság fogja majd felülvizsgálni s bizonyos módosítás után beiktatni a nyolcosztályos iskolák tantervébe a belügyi titkárság közlekedési osztálya által készített tervezetet, amely lényegesen csökkenti majd a közlekedési szerencsétlenségek gyermekáldozatainak a számát. Befejezésül idézzük az egyik felszólaló szavait: — Lássunk komolyan munkához. A 4612 áldozatul esett gyermek kötelez erre bennünket. A. Tito elnök, felesége és legközelebbi munkatársai jó hangulatban búcsúztak az óesztendőtől. Tito elnök felvételt készít Tito elnök és felesége Shonin várta az újévet (Folytatás az 1. oldalról) ahol a szkopjei polgárok és építőmunkások kihasználták minden férőhelyet. A munkaközösségekben, társadalmi helyiségekben külön ünnepséget rendeztek a gyermekeknek. Ünnepi hangulatban várták az újévet az amerikai műszaki egységek tagjai is, akik már több mint egy hónapja építik az új montázslakásokat Szkopje polgárainak. Az amerikai katonákat meglátogatta az újév reggelén a földrengésben árván maradt szkopjei gyermekek egy 25 tagú csoportja és köszöntötte őket az újév alkalmából. A katonák díszebédet rendeztek a gyermekek számára és gazdagon megjutalmazták őket. Rijekában mintegy 3000 hazai és külföldi vendég meg körülbelül 2000 jugoszláv és külföldi tengerész vett részt az újévi ünnepségeken. Igen sok vendég érkezett Olaszországból, Ausztriából, Nyugat-Németországból és más európai országokból. Az ünnepség idején megteltek az opatijai, lovrani, lošinji és más nyaralóhelyek. Az elmúlt napokban ezen a vidéken gyönyörű napsütéses idő volt, s a vendéglátó ipar is kitett magáért. Mali Lošinjon megrendezték a hagyományos újévi víz alatti sporthalászatot. A rijekai kikötőben szerdára virradóra mintegy ötven hajó horgonyzott, a hajók legénysége, személyzete és utasai, akik csak tehették, mind a rijekai és környékbeli szórakozóhelyeken várták be az új esztendőt. A vajdaságiak legnagyobb része a mulatóhelyeken, vállalatokban és más társadalmi helyiségekben nagyobb társaságban várta az új esztendőt. Mintegy 1500 munkaszervezetben rendeztek ünnepélyes újévvárást. Igen élénkek és hangulatosak voltak a kirándulóhelyek és ismert vajdasági vadászotthonok is. Ljubljanában az idén is megrendezték a hagyományos újévi vásárt, s díszes kivilágítás és alkalmi műsor keretében felvonult a Télapó és kísérete. Az iskolákban és számos társadalmi szervezet helyiségeiben fogadást rendeztek az óvodások és iskolásgyermekek számára. Rengeteg ajándékot, szeretetcsomagot adtak a gyermekeknek, a városokban és falvakban pedig a nagyobb munkaközösségek megajándékozták a közlekedési milicistákat. A zágrábiak szokásukhoz híven főképp a kirándulóhelyeken töltötték az újévi ünnepségeket. Több mint százezer polgár utazott vonaton, autóbuszon vagy autón a környékbeli kirándulóhelyekre és szállodákba. Legtöbben két napot töltöttek a környékbeli szórakozóhelyeken. (Tanjug) Péntek, 1964. január 3. Félmillió hektár öntözése Kedvező lehetőségek takarmánynövények termesztésére A Tartományi Gazdasági Kamara üléséről dik (a kiscsatornák és az öntözőhálózat is), s aztán térül vissza a befektetés, is. Igen fontos az öntözőhálózat építésének hitelkérdése, illetve az érdekelt beruházások részesedése. A bank eddig 50 százalékos részesedést követel, és már tanulmányozzák e kérdés módosítását, olyképpen, hogy az érdekelt beruházók mindössze 30, esetleg 20 százalékos részesedéssel kapják az öntözőberendezésekre kiírt hitelt Eigyes fejlett mezőgazdasági országokban a részesedés 10 százalék, hogy miinél gyorsabban megépíthessék az öntözőcsatorna-hálózatot, és utána minél gyorsabban kihasználhassák. A DTD hálózatiból közvetlenül 360 000 hektárt lehet majd öntözni, egyéb lehetőségek pedig további 140 000 hektár öntözését teszik lehetővé. Az öntözés távolabbi bővítése újabb műszaki berendezéseket kíván, mivel szivattyúzással kell a vizet magasabb szintre emelni. Ha az öntözésre szolgáló vízmennyiséget sikerül 30 méterre felemelni, az öntözés megvalósítható lesz Észak- Bácskában és a Tarecsckám is, tehát mintegy 240 000 hektáron, s Dél-Bánátban mintegy 140 000 hektáron. Szerámségben gyűjtőmedencék, kutak felhasználásával szintén öntözhetünk 120 000 hektár földet. Az öntözésnek különös jelentősége van a jószágtenyésztés fejlesztésére és az élelmiszeripar megítélő nyersanyagellátására — mondotta Cirok Sándor tanácstag. — Az öntözés alá kerülő területnek legalább 30 százalékán e termés letakarítása után takarmányfélét lehet termeszteni, s tudjuk, hogy az állattenyésztés fejlődése elsősorban a megfelelő takarmányozástól függ. A beszámoló külön kiemeli, hogy az öntözés jóval emeli e cukorrépahozamot, a répatermelő körzetet tehát szűkebbre lehet vonni a cukorgyárak köré, s ezáltal nemcsak a szállítási költségek csökkennek, hanem meggyorsul a répáé látás is. Vajdaság élelmiszeripara eddig aligha használhatta ki termelési lehetőségét, elsősorban az elégtelen nyersanyag miatt. Vonatkozik ez nemcsak a nagyipari vágóhidakra, hanem a konzervgyárakra is. A rendszeres öntözés biztosítja a kellő takarmány és zöldségféle termesztését. Ez azután külkereskedelmi mérlegünkön is megmutatkozik. Vajdaság kivitelében az idén az élelmiszeripar 21 százallékkal szerepel. Tehát az öntözés folytán a hús- és konzerváru kivitele is jóval emelkedik majd. A beszámolóval kapcsolatban felmerült az öntözési illetékek kérdése is. Ez végeredményben egyszerű kalkuláció dolga. A nagyobb hozam kényelmesen fedi az évi vízilletéket, úgyhogy a birtokok, szövetkezetek és a magántermelők is megtalálják számadásukat, a beruházási eszközöket pedig társadalmi úton kell biztosítani. Az öntözési körzetekben szakmailag képzett káderre van szükség. Ezért szabályzatot írnak ki harminc agronómus kiképzésére, és tapasztalatszerzésre a már működésben levő öntözőtelepekre osztják be őket. Az öntözési tervvel párhuzamosan felmerült a megfelelő felszerelések biztosítása is. Szó van arról, hogy egy vajdasági üzem bekapcsolódik a csőhálózatgyártásba, sőt arról is szó van, hogy a jövőben — ha a kísérletek teljesen beválnak — műanyag csöveket használnak. o. i. A hétéves terv jelentős fejlődést irányoz elő a vajdasági öntözőhálózat alkalmazására is. A tartományi mezőgazdasági titkárság beszámolója szerint 1970-ig félmillió hektár föld öntözését tervezik; Bácskában 250 000, Bánátban 170 000 és Szerénységben 80 000 hektárt. S hét év múlva további félmillió hektár öntözése jöhet számításba. Vajdaság művelhető területe 1 millió 850 hektár. Hét év múlva tehát csaknem egyharmada függetlenítheti magát a csapadéktól. Legfontosabb azonban az eredmény. Vajdaság ugyanis az ország területének mindössze 8,4 százaléka, búzatermésének viszont 33 százalékát, azaz az ország piaci feleslegének 55 százalékát adja. A termés azonban ingadozó, és az öntözőhálózattal az eltéréseket a minimumra csökkenthetik. Ez csak az egyik feladat. A másik pedig az, hogy rendszeres öntözéssel jóval növeljük az átlaghozamot, hogy lényegesen csökkentsük a búzabehozatalit. A harmadik meg, hogy élelmiszeriparunkat elegendő, jobb minőségű nyersanyaggal lássák el. — Az öntözés Vajdaság egyik legfontosabb gazdasági kérdése lesz — mondotta beszámolójában Dusán Ilijevic mérnök, tartományi mezőgazdasági titkár — mint a többtermelésért folytatott harc legjelentősebb eszköze. A DTD csatornahálózat építését tehát sürgetni kell elsősorban Bácskában, s ennek érdekében gondoskodni az anyagi eszközökről. A csatorna eddigi építése 42 milliárd dinárba került. Természetesen ez eredmény csakakkor mutatkozik majd meg, ha a csatornahálózat építése befejező-