Magyar Szó, 1964. március (21. évfolyam, 60-90. szám)
1964-03-01 / 60. szám
Vasárnap, 1964. március – MAGYAR SZÓ Két munkástanács — kétféle zárszámadásvita tehet, hogy fölösleges, két hét után a zárszámadásról írni. Mert tudjuk, hogy február 15-ére minden vállalat zárszámadása kész volt, addig kellett ugyanis átadni a bankoknak. Ezért előtte — már kinél mikor és hogyan — megtárgyalták, s miután a munkástanács elfogadta, a zárszámadás a banbra került. Tehát ma minden szó, minden fejtegetés vagy bírálat szószaporításnak, meddő ismételgetésnek tűnhet. Mégis írunk róla. Miért? Tollunkra kívánkozik a téma abból a szempontból, hogy miképp tárgyalta a munkástanács a zárszámadást. A munkaközösség vitájáig ebben az írásban nem jutunk el, mert már az a módszer, ahogy a mérleg a munkástanácson és az igazgató bizottságon „átjutott”, nagyobbára érzékelteti a további fejleményeket is. Elöljáróban hangsúlyozzuk, hogy több nagy vállalat munkástanácsának elnökével beszélgettünk erről. Összegezve a véleményeket, sűrítve a hallottakat, megpróbálunk kétféle zárszámadásvitát bemutatni, íme az egyik: Félórai késés után nagy nehezen összesereglik a munkástanácstagok fele. Senki sem hinné, hogy ilyen kevés munkástanácstag van jelen, mert a szakapparátus betölti az üres helyeket. Megkezdődik a zárszámadás ismertetése. Vagy két órán át egymást váltják a szakemberek beszámolóikkal, röpködnek a számok, a milliók, a milliárdok, a százalékok stb. A beszámolók végén már mindenki belefáradt, nehéz eligazodni a számrengetegben. A szünet után vita. De felszólaló nemigen akad, vagy ha igen, valamilyen mellékes kérdést vet fel, amely a saját munkahelyének vagy osztályának szemszögéből érdekli. Mivel már másnap át kell adni a banknak a zárszámadást, lényegében nem is lehet változtatni rajta. Tudják ezt a munkástanácstagok is, és részben ezért, részben azért, mert a zárszámadás az előző éjjel készült el, tehát áttanulmányozni sem tudták, nem tartják érdemesnek a vitát. Különben is nehéz a több mint százoldalas zárszámadás számrengetegében eligazodni, így válik formasággá a munkaközösség legfelsőbb testületének értekezlete és a zárszámadás jóváhagyása is. Sajnos nem egy vállalatban még ilyen formaság a zárszámadás vitája, holott egy egész év eredményeit kellene mérlegelni. De igaza van annak a munkástanácselnöknek is, aki ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy ezért nem a munkástanácsot kell okolni, hisz nem lehet három óra alatt egy év eredményeit és fogyatékosságait felmérni. A szakapparátusnak legalább kéthárom héttel előbb kellene elkészíteni a zárszámadást azután részletekben feldolgozni az önigazgató szervek ülésein. Fölösleges ez a temérdek adat az üléseken. A banknak küldjenek olyan jelentést, amilyet követel. De az önigazgató szerveknek csak azok az adatok szükségesek, amelyek rávilágítanak egyes problémákra, amelyek alátámasztanak egy-egy állítást. Két nagy Novi Sad-i gyárban — a Pobedában és a Kábel-gyárban — így szervezik meg az önigazgató szervek üléseit. Megpróbálunk most a kettőnek a gyakorlata alapján felvázolni egy ilyen munkástanács ülést is. A terem a pontos időre megtelt, a több mint hatvantagú munkástanácsból csak négyen hiányoznak. A falakon grafikonok piros, kék görbéje mutatja a tavalyi tervet és a megvalósítást. Külön táblákon körökben különböző színekkel érzékeltetik az üzemrészlegek eredményeit és arányait a vállalat keretében. Az egyik üzemrészleg kék színe alatt hatalmas kérdőjel, ott ugyanis az anyagi költségek indokolatlanul magasak. Máshol egy felkiáltójel rikít a sárga színű üzemrészleg alatt: nagy anyagi megtakarítást értek el. Amott szintén egy kérdőjel a színek és a számok alatt: aránytalanul nagy a kéziszerszám-fogyasztás. És így tovább. Nem ismeretlenek a grafikonok, hiszen már három hete tárgyalják a zárszámadás egyes részleteit, és a grafikonok is erre az alkalomra készültek. De még most is nézegetik, magyarázzák, vitatkoznak róluk. Az ülésre megérkeztek az üzemegységek elnökei és az osztályvezetők is. Egyrészt, hogy hallják a véleményeket, másrészt, hogy a kérdésekre azonnal válaszolhassanak. Az ülés megkezdődik. Érdekes, nem a zárszámadást vitatják, hanem azt, hogy mit kell tenni, hogy a kimutatott és a felvetett problémákat megoldják. A termelési problémák és a fennmaradt tiszta jövedelem sorsa kerül napirendre. Kinek az érdeme ez a jövedelem, és mire fordítják. Ezután több bizottságot alakítanak. A zárszámadás ugyanis több problémát vet föl. A bizottságok kivizsgálják az okokat és az okozókat. Például a normák nem reálisak, látszik ez a zárszámadásból is. Tehát az üzemegységek tanácsai — szakembereikkel — keressék meg a legjobb módot a normák kiigazítására. A félkész árut készítő üzemrészleg előnyösebb helyzetbe került, mint a terméket befejező részleg. Hol a megoldás? Késő este fejezték be az ülést. A vita tovább folyik hazafelé, majd másnap a munkahelyeken is. Érdekes, ezekben a munkaközösségekben soha sincs kvórumhiány, sem a munkástanács, sem az igazgató bizottság, sem a többi önigazgató szerv ülésein. Lehet, hogy egyesek szemünkre vetik, miért nem írtuk le minden üzem nevét, ahol jártunk. Nem hiszszük, hogy ha mind feljegyezzük, segítettünk volna. Mert a vázolt két munkástanácsülés sok-sok vállalatra vonatkozik, vonatkozhat, s nem csak egyes munkaközösségekre jellemző. Elgondolkodhatunk rajta, mert felismerhetjük magunkat vagy az egyik vagy a másik képben. S ha írásunkkal elértük azt, hogy egyesek elgondolkodjanak munkamódszerükön, s esetleg új és jobb munkaformák bevezetését indítványozzák, nem volt szószaporítás ez az írás. VARGA Matild Rátermett embereket az üzemek élére Beszélgetés Bálint Imrével,a suboticai járási szkupstina elnökével Megkértük BÁLINT IMRÉT, a suboticai járási szkupstina elnökét, mondja el véleményét arról, hogy az idén milyen alapvető feladatok, problémák előtt áll a járás gazdasága. A suboticai járás gazdasága szembeötlő eredménynyel zárta az elmúlt évet, vagyis 22 százalékkal, azaz 37 milliárd dinárral növelte az összbevételt, 29 százalékkal többet szállított ki az előző évinél, a gyáriparba pedig 22 százalékkal ruházott be többet, mint tavaly. Ehhez képest az idei járási terv az össztermelésnek csaknem 10 százalékos növelését irányozza elő, a kivitel 43 százalékkal lesz több, a beruházás meg 22 százalékkal. Ez kétségtelenül nagy és összetett feladatot ró a munkaszervezetekre, kommunákra. Egyik legnagyobb problémánk gazdaságunk alacsony felhalmozóképessége. Tavaly munkaszervezeteink dolgozói számottevően növelték az anyagi termelést, az összbevételt, az általános gazdasági eredményeket azonban nem követi az akkumulációképesség, amely nálunk 2,6 százalék, egy helyben áll, sőt tavaly a csaknem 20 milliárdos ipari többtermelésben 1,2 százalékra esett. Ez a helyzet aggasztó, és sürgős közbelépést kíván. Megoldása viszont nemcsak tőlünk függ. Véleményem szerint a munkaszervezetekben az idén különös figyelmet kell szentelni a jobb gazdálkodás, az üzleti érzék fejlesztésének. Vonatkozik ez a vállalatvezetőkre és az önkormányzati szervekre is. Járásunkban bizonyos vállalatok nagyobb rátermettséggel, jobb üzleti érzékkel még többet adhattak volna a termelőképesség nagyobb arányú kihasználása, az előállítási költségek csökkentése, a kivitel növelése, a termelékenység fokozása által. Úgy vélem, a piaci és termelési feltételek között a jó gazdálkodás hiánya vállalataink általános problémája. Ezt nem lehet máról holnapra megoldani, hosszú lejáratú és rendszeres munkát kíván a szakkáder felerősítése, továbbképzés, a megfelelő vállalati szolgálatok létesítése és kialakítása végett. Ehhez kapcsolódik következő problémánk, a megfelelő képzés, szakmai jártasságú és rátermettségű vezető káder hiánya. Nem elegendő az, ha „jó” elvtárs áll a vállalat élén, de a mai összetett és nehéz feltételek között nem tudja előbbre lendíteni a termelést, ügykezelést. Olyan vezetőkre van szükségünk, akik szakismeretükkel, haladó elgondolásaikkal és ötleteikkel az új, korszerű termelés és ügykezelés hordozói lesznek. Szerintem a vállalatokban, kommunákban sokkal bátrabban kell támaszkodni a fiatal emberekre. Ha eddigi munkájukkal bebizonyították rátermettségüket, merészebben kell őket vezető munkahelyre beosztani. Vállalatainkban, kommunáinkban megvan ez a káder, de nem tesszük pozícióra, felelősebb munkahelyre, ahol elképzeléseiket érvényesíteni tudják é..Ebből látható, hogy ezt a problémát nem a vidékről ide csalogatott szakemberekkel kell megoldani, hanem a már itt levő káder továbbképzésével, az irántuk való nagyobb bizalommal. Nem zárkózom el az elől sem, hogy vidékről toborozzunk szakembereket, de azok nagy kapacitásúak legyenek. Embereink továbbképzésére az anyagi alap , is bővült. Elítélendő azonban az, hogy a vállalatok a meglevő és rendel- t kezésre álló pénzt sem használták föl. Úgy létszik, baj van a felfogással. Nem tudatosodott, még eléggé, hogy a káderekbe is invesztálni kell. A gazdasági kamarával együtt azon fáradozunk, hogy gyorsabb utat találjunk dolgozóink továbbképzésére. Ezzel idei társadalmi tervünk is foglalkozik. — Fontosmunkánk lesz a szakosítás, a termelési együttműködés a termelőképességek jobb kihasználása végett, de, még inkább a munkamegosztásban. Megtörténik ugyanis, hogy több vállalatunk egyazon cikk előállítását veszi tervbe, s ehhez újabb beruházásokhoz folyamodik, habár antig elegendő csak az egyik termelőképessége. Változtatnunk kell a mindenes termelésen is. Az említett problémákról most készülnek az elemzések, a gazdasági kamarában. Az idén rengeteg munka vár ránk, az egyes gazdasági és iparágak helyzetének tanulmányozása terén. Gazdaságunk összetétele olyan, hogy termékeinek nagy részét rögzített áron kell eladnia, a nyersanyagot, a reprodukciós anyagokat viszont szabadon vásárolja. Elemezni fogjuk az ilyen tárgyi adottságok miatt előállt helyzetet, megtesszük a tőlünk telhetőt a megoldás érdekében, és ez irányú követeléseinket eljuttatjuk az illetékes szervekhez is. Szerintem ugyanis tarthatatlan az a helyzet, hogy egyes vállalatoknak, mintpéldául a Metalia, le kell mondaniuk egyes a bel- és külföldi piacon keresett cikkek gyártásáról, azért, mert a nyersanyag ára állandóan növekszik, az ő eladási áruk viszont rögzített, s így veszteségbe rohannak. — Gazdaságunk számára külön teher a rövid lejáratú rekonstrukciós hitelek törlesztése. Ez nehéz helyzetbe juttat sok munkaszervezetet, s külön problémát fakaszt Csak az egyiket, de valószínűleg a legérzékenyebbet erőlítem meg — az alacsony személyi jövedelmet. Nálunk az alacsony keresetek ma már a többtermelés, a gazdaságosabb ügykezelés, a termelékenység fokozása előtt emelnek gátat. Változtatni kell ezen a helyzeten, részben a termelékenység további fokozásával, részben meg öntudatosan az alapok terhére. Habár az alacsony személyi jövedelmekről többet kellene szólni, ezt most mellőzöm, mivel múlt vasárnap a Magyar Szó kerekasztal értekezlete alkalmával én is és elvtársaim is részletesen beszéltünk róla. .. Befejezésül rá akarok mutatni arra, hogy az idén a kivitel növelése is munkaszervezeteink egyik alapvető feladata lesz. Annál is inkább, mert az elkészített áru értékesítése csak a kivitel növekedése által lehetséges. Beruházási politikánkban tovább folytatjuk a régi ipar megújítását. Arra összpontosítjuk erőnket, hogy az elmúlt évben megkezdett létesítményeket mielőbb befejezzük. De nem feledkezhetünk meg az adottságainknak megfelelő új létesítmények építésének megkezdéséről sem. Dióhéjban ennyit mondhatok a járás gazdasága előtt álló alapvető feladatokról. A mezőgazdaságot külön nem érintettem, habár gazdaságunknak e területe éppen külön problémái miatt tevékenységünk központjába kerül. Sz. G. Bálint Imre A korszerű történelemkönyv több technikai kivitelezést, több művelődéstörténetet A Köztársasági Tankönyvkiadó Intézet, a történelemkönyvek szerzői és a gyakorló pedagógusok tegnap délelőtt folytatták a Novi Sadon szervezett kétnapos tanácskozást a történelemkönyvekről. Ezúttal a középiskolás történelemkönyvek kerültek terítékre. A felszólalók szerint e tankönyvek nagy része elfogadható, közel áll a korszerű tankönyv ismérveihez. Vagyis: a feldolgozott anyagok tudományos és helyes eszmei beállítottsága nyilvánvaló, az áttekinthetőség, a nyelvi hozzáférhetőség szintén az általános és a nemzeti történelmek tárgyalási aránya helyes stb. Minthogy azonban mindez a korszerű tankönyv követelményének csupán egy részét teszi, nem maradtak el a bíráló megjegyzések sem. A tanácskozás részvevői többek között kifogásolták, hogy a középiskolás történelemkönyvekből úgyszólván kivétel nélkül hiányzanak a művelődéstörténeti részek, a nagyobb alapegységek után a szintézisek, a tanulókat gondolkodásra serkentő kérdések; továbbá, hogy a népfelszabadító háború leírása sok helyütt hűvös, adatszerű; az események sablonos, fekete-fehér feldolgozása pedig gyakori stb. Az illusztrációkat, a térképeket, a grafikonokat stb. is keveselték a történelemkönyvekben, végül pedig a könyvek nyomdatechnikai, esztétikai kivitelezését is hiányosnak mondták. A tanácskozás résztvevői emellett azért is síkraszálltak, hogy a nyelvi, irodalmi olvasókönyvek mirhájára adjanak ki mielőbb történelmi olvasókönyveket is. A kiadó mindezt tudomásul vette s ígéretet tett, hogy a tankönyvek újabbi kiadásainál igyekezni fog az észrevételek szellemében eljárni Ezzel egyetemben bejelentette, hogy márciustól kezdv folyóiratot indít, melyben az oktatási és nevelési problémák további elemző taglalására adnak módot. (Sz-cs) A tankönyvkiadó képviselői az egyik felszólaló véleményét hallgatják X «MM