Magyar Szó, 1965. január (22. évfolyam, 1-29. szám)
1965-01-10 / 8. szám
S. oldal A mai világ nyolcadik csotdájának nevezik a New York-i Verrazazo függőhidat. November végén adják át a forgalomnak és Brooklynt köti össze State Islanddel. Ez a világ leghosszabb hídja, 18 méterrel hosszabb mint a San Franciscó-i Aranykapu. A munkálatokat, dr. Othmar H. Amman svájci származású építészmérnök irányításával 1959-ben kezdték meg. A szerelőmunkálatok 1960 januárjában kezdődtek, amikor a tíz emelet magasságú betonoszlopokra ráerősítették a 91 centiméter vastag tarlóhuzalokat. Ezek az acélhuzalok tartják a híd szerkezetét, és a képen is jól látszanak. A középső két fillér magassága megfelel két hetvenemeletes felhőkarcoló magasságának. Ezek építését 1962-ben fejezték be. A szerelőmunkálatokat mohawk indiánok végezték, Kanadában toborozták őket erre a munkára. Amerika-szerte ugyanis magas épületeken csak ők végeznek szerelőmunkát. Néhány műszaki adat a hídról: szerkezetébe 135 000 tonna betonvasat építettek be. Összesen 850 000 tonna betont használtak fel. A kolosszus ára 350 millió dollár. A híd szerkezetét a 91 centiméteres átmérőjű huzalon összesen 230 000 kilométer hosszú, ceruza vastagságú acéldrót tartja. A híd középső két pillére közötti távolság 1298 méter. A járda anynyira rugalmas, hogy három méterrel emelkedik vagy süllyed, attól függően, hogy tél van-e vagy nyár. Szintje 68 méter magasban van, úgy hogy alatta a világ legnagyobb óceánjárói is áthaladhatnak. És végül még egy adat: Dr. Othmar H. Amman, a Verrazano függőhíd tervezője az idén lesz 86 éves. MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1965. január 19. Amit az amerikaiak nem tudnak megérteni... Az USA és Ázsia Állandó tudósítónk telefonjelentése New York, január" Az elmúlt évtizedben számtalan sort írtak le abból a célból, hogy megkíséreljenek megmagyarázni valamit, ami az egyszerű amerikai számára szinte felfoghatatlan: hogyan lehetséges az, hogy az amerikaiak olyan nagyméretű részvétele, s a saigoni kormány harcosainak nagy számbeli fölénye ellenére sem lehet megnyerni a vietnami „dzsungelháborút”? Úgy látszik, hogy a sok közül két válasz igen közel áll az igazsághoz, s ez a két válasz együtt csaknem fedi a teljes igazságot. Az első választ egy Vietnamban tartózkodó amerikai laptudósító adta meg, aki a nyáron többek között ezt írta: „Megfigyelők véleménye szerint, ha mindezt összegez- czük egy kísérlet eredményét kapjuk, amelynek célja az, hogy egy bomlófélben levő „ ázsiai társadalomra rákényszerítsék az amerikai stílust ... Az a vélemény uralkodik itt, hogy az amerikaiak alapvető hibát követtek el akkor, amikor feltételezték, hogy a vietnami nép elsődleges érdeke azonos a Vietnamban levő amerikai misszió elsődleges érdekével”. A másik magyarázatot Walter Lippmann adta, aki annak idején ezt írta: ,,Az amerikai nemzet előtt leplezik azt az igazságot, hogy a saigoni kormány talán a nép egyharmadának a támogatását sem élvezi, s még nappal semellenőriz többet az ország területének egynegyedénél” " Reménytelen háborúzás A modern világ minden összetűzésének „örökös sark, igazságát” fejezték ki a kö vetkezőképpen: semmilyen háborút sem lehet megnyer- ni, ha a harcosok mellett nem áll a nép, világunk és céljai más-más helyről tekintve másmilyenek. Ez anynyira egyszerűnek és érthe-tőnek látszik, hogy néha fölfoghatatlan, miért nem tudják ezt megérteni sok hellyen. Igaz, talán gyakran nem is akarják megérteni, mert nem felel meg a meg-hirdetett érdekeknek. A jelek szerint, úgy látszik, ez vonatkozik az amerikaiakra is Délkelet-Ázsiában. Azt sem lehet mondani, hogy az amerikaiak a közel-múltban nem láttak szinte ugyanilyen eseteket, amelyek durván figyelmeztethették őket arra, hogy az ilyen dzsungelháborúk céltalanok , és elvesztettek, ha az idege- nek céllal ellentétesek az ot- tani lakosság törekvéseivel. Ilyen például szolgálhatott nemrégen a Malájföldön le- folyt háború is. Noha az angolok túlnyomó többségben voltak, végül mégis elálltak a háborútól. Az eddigi példák merikaja alapján az amerikaiaknak is ezt kellene tenniük Vietnamban. Mi minden történik azon a távoli vidéken — ez ritkán jut el az átlagos amerikai tudatába. Vagyis, pontosabban, eljut, a napi hírekkel, amelyek önmagukban véve felaprózva keveset mondanak, de egybefűzve elmondják egy céltalan háborúzás egész történetét. Lényegében véve ez a lehetséges és a lehetetlen, a megértett és most nem értett története — írta az egyik brit tudósító. Rirgi és új háborúzás A tudósító leírásai rendkívül kifejezőek. Az egyik oldalon egy frontális háborúra kiképzett reguláris hadsereg áll, a másik oldalon pedig egy forradalmi háborút vezető gerillahadsereg. Az egyik oldalon az a régi elmélet van érvényben, hogy a terület meghódítása fontosabb a nép megnyerésénél, a másik oldalon pedig az a felfogás, hogy az első a második nélkül nem ér semmit. Az egyik oldalon a gyors fordulat és a siker eszméivel terhelt stratégia, amely gyújtóbombával pusztulást okoz, gyűlöletet kelt, a másik oldalon a türelem és megértés stratégiája, amely elsősorban nem az ellenséges katonák elpusztítására irányul, hanem harci kedvük megsemmisítésére. ..Az amerikaiak lehetetlen szószban vannak” — írta az angol. „Végeredményben a legnagyobb bajuk az, hogy ők idegenek a Vietkong harcosai pedig nem. Azt várni, hogy az amerikaiak megnyerik a vietnami parasztok bizalmát, miután a dél-vietnami vezetőknek ez nem sikerült — ugyanazt jelenti, mintha valaki a Holdat szeretné megfogni. A dolgok logikája folytán mindazért, ami nem megy, ami rosszul sikerült, ami téves, az amerikaiakat hibáztatják. .” Jó néhány évvel ezelőtt, a perzsiai válság idején Nagy- Britannia is távozóban volt egy régi birtokáról, s többé már nem ábrándozott arról, hogy erejének fitogtatásával meg tudja őrizni felbomlott gyarmati birodalmát. Az USA, Délkelet-Ázsiában modern nagyhalálort, amelye a Vörös veszélytől való védelem világmissziójával terhelte meg magát, s amely éppen ezen az ázsiai vidékenszeretné megmutatni a kínaiaknak, hogy hatalma és ereje nem ..papírtigris”. A mindenáron győzni akarás nagyon csábító, de a kockázat is nagy: új csapatok bevonásával és a háború északra való kiterjesztésével mári is elismerhetnék a politikai és diplomáciai vereséget ezenkívül Kínával is összeütközésbe kerülhetnének. És végül ez az irányvonal is kudarchoz vezetne, függetlenül attól, belépnének-e a kínaiak a háborúba vagy sem, mert még ha Hanoit is bombáznák, és ha ismét el is foglalnák Dien Bien Fut, a Vietkong és a Vietmin megmaradna. A katonai meg- toldás továbbra is lehetetlen maradna, a politikai megoldás pedig jó néhány évvel elodázódna. Lippmann véleménye Ha Washingtonban a „katonáknak” nagyobb szavuk lenne a „civileknél”, a háborút már régóta kiterjesztették volna. A távoli fronton elszenvedett veresége miatt azonban állandóan az a ve- I szély fenyeget, hogy végül nem tudnak ellenállni a csá- I bításnak. Washingtonban ugyanis az illetékesek előtt állandóan felmerül az elkerülhetetlen kérdés: mi a megoldás? Nagyon nem amerikai I dolog lenne elfogadni, hogy gyors megoldás nincs, vagy hogy egyáltalán nincs megoldás az amerikaiak részéről. Ezért eddig még senki sem merte a hivatalos személyek közül nyíltan kimondani azt, amit nem hivatalosan lassan már belátnak. A kellemetlen igazságok nyílt kimondása egyelőre csak a Lippmannhoz hasonló újságírók bátorsága. Lippmann abból a megál■lapításból indul ki, hogy a háború utáni időben szétestek a régi gyarmati birodalmak, s hogy a „színes kontinenseken” űr keletkezett. Az ismert kommentátor ezután a következőképpen elemzi az amerikai politikátés stratégiát: ...... Megengedtük, hogy a két kontinensen levő „légüres tér” beszippantson bennünket. Ezt a legmagasabb rendű indítékok meghirde- tésével tettük, és megengedtük azt, hogy a hidegháborús ideológia felülkerekedjen nemzeti érdekeinken. Tekin- s télyünket, nagy pénzösszegeket és sok amerikai életet fektettünk abba, hogy olyan kormányokat állítsunk fel, amelyek ellenállnak majd a fejletlen világot hódító for- radalmaknak. Az eredmény az, hogy túlságosan megter- s heltük magunkat olyan vidék I békén, ahol nincsenek igazi létérdekeink. Annyira szétforgácsoltuk segélyünket, hogy mindenkit segíthetünk egy kissé, de senkit sem eléggé. Mi több, nem tartalékoltunk elegendő pénzt, energiát és időt sem arra, hogy gondoskodjunk saját létérdekeinkről. Ezzel a globalizmussal és szétforgácsoltsággal elkeseredést, felháborodást váltottunk kiés Amerika-ellenességet”. . .Afrikát és Ázsiát nem rendezhetjük be saját elképzeléseink szerint. Kellemetlenségeink vannak ezeken a vidékeken, mert túlságosan felaprózódunk, és mert olyan problémákkal találjuk magunkat szemben, amelyek megoldására nincsen eléggé begyakorolt és tapasztalt személyzetünk. Ezt a vállalkozást a nemzet valójában nem támogatja, s ezért nézpünk joggal nem akarja sorsát ezekhez a vállalkozásokhoz kötni.” Miroslav RADOJČIĆ'i Másfél milliárd lírás közlekedési baleset Olaszországban Az Il Sole autóúton Mode Ina és Bologna között tegnapra virradóra éjszaka a nagy ködben hét közúti szerencsétlenség történt, amelyben több mint negyven teherautó és személykocsi ütközött össze. Tizenheten megsebesültek, hárman pedig életüket vesztették. A kocsikon esett kár körülbelül 300 millió líra. Tegnapelőtt Róma közelében történt az év legdrágább közlekedési szerencsétlensége. Egy nagy teherkocsi belefutott egy hatalmas teherszállító konvojba, amelyen az Olivetti gyár készítette legkorszerűbb elektronikus számológépet szállítottak Vajikánba. Az összeütközésben öt sofőr megsérült, az értékes és felette érzékeny elektronagyak pedig teljesen tönkrementek. Hozzávetőleges számmítás szerint a kár meghaladja a másfél milliárd lírát. Tomislav Badovinac előadása Novi Sadon Tomislav Badovinac, a Jugoszláv Ifjúsági Szövetség Központi Vezetőségének elnöke tegnap este Novi Sadon az ifjúságnak a JKSZ VIII. kongresszusa utáni feladatairól tartott előadást. Beszédét mintegy 500 ifjúmunkás és diák hallgatta végig. Az Ifjúsági Szövetség elnöke több kérdésre válaszolt. Január 15-én tartják Szerbia KSZ Központi Vezetőségének plénumát Szerbia Kommunista Szöv Ivetsége Központi Vezetőségének plénumát január 15-én tartják Belgrádban. A plénum megvitatja a JKSZ VIII. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásával kap-csolatos feladatokat és a Szerb KSZ V. kongresszusának előkészületeit. A pléjnum január 15-én délelőtt és fél tízkor kezdődik a Köz- társasági Szkupstina termében. . . Petar Stambolic fogadta A Jugoszláv Rádió és Televízió képviselőit Petar Stambolic, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke tegnap fogadta a Jugoszláv Rádió és Televízió igazgató bizottságának tagjait és a többi rádióállomások képviselőit. Szó volt a rádió és televízió időszerű problémáiról. A beszélgetésben részt vett Vilko Winterhalter szövetségi tájékoztatásügyi titkár is. BELGRÁD. — Vladimir Popovic, a Szövetségi Szkupstina Szövetségi Tanácsa külügyi bizottságának elnöke a jugoszláv parlamentáris küldöttség élén tegnap este repülőgépen kelet-afrikai körútra indult. A küldöttség ellátogat Etiópiába, Tanzániába, Kenyába, Zambiába és Ugandába. (Tanjug) MOSZKVA. — Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke tegnap fogadta a Szovjet Szövetségben tartózkodó Alain Peyrefitte francia tájékoztatásügyi minisztert. A találkozón, amelyen részt vett Philippe Bandet, Franciaország Moszkvai nagykövete is, a szovjet—francia kapcsolatokról volt szó. (TASZSZ) WASHINGTON. — A jövő hét elején amerikai—román diplomáciai megbeszélések kezdődnek, amelyen megtárgyalják annak lehetőségét, hogy Románia nagykövetséget nyisson Chicagóban és Detroitban. (Tanjug) ÚJ-DELHI. — Tegnap hivatalosan közölték, hogy Harold Wilson brit külügyminiszter meghívta Shastri indiai miniszterelnököt, vegyen részt a Commonwealthországok miniszterelnökeinek londoni értekezletén, jupejjet június végén vagy július elején tartanak. BUENOS AIRES. — Arthuro Ilka Argentína elnöke tegnap délelőtt fogadta Svetozar Vukmanovicot, a JSZSZ Központi Tanácsának elnökét és szívélyesen elbeszélgetett vele a Jugoszláva és Argentína közötti kapcsolatok bővítésének lehetőségeiről. (Tanjug) BELGRÁD. — Zágor György Magyarország belgrádi nagykövete tegnap meglátogatta Vujo Skendžićet, a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsának főtitkárát és huzamosabb ideig elbeszélgetett vele. (Tanjug) (AFP)