Magyar Szó, 1965. május (22. évfolyam, 119-147. szám)

1965-05-01 / 119. szám

BALAU A FASIZMUSBA­N SZAB­ADSÁG A NÉPNEK ABA­SI DINA» XXII. évf. 119. (6437.) szám 1965. május 1. 2, 3.­­ Olvasóinknak, munkatársaink­nak, terjesztő­inknek kellemes májusi ünnepeket kívánunk Tőle itthon Viszontlátásra Jugoszláviában! — ezekkel a szavakkal búcsúzott elnökünk A japán császár köszönete elnökünknek Hirohito japán császár tegnap táviratban mondott köszönetet Tito elnöknek a születésnapja alkalmából küldött jókívánságokért. Vasszertől A szakszervezet az önigazgatás iskolája Május elseje újabb ösztönzést ad a munkás­­osztály egységének megszilárdítására Tito elnök nyilatkozata egy algériai szakszervezeti lapnak Mai 32 oldalas ünnepi számunk ára 30 dinár Lapunk legközelebb kedden reggel a rendes időben jelenik meg. Josip Broz Tito elnök Algériában és az Egye­sült Arab Köztársaságban tett hivatalos látogatá­sa után tegnap délután 13 óra 30 perckor vissza­érkezett Belgrádba. Vele együtt érkezett Jovan­­ka Broz és a jugoszláv küldöttség tagjai. Algírból jelenti a Tanjug: Josip Broz Tito köztársa­sági elnök a következő nyi­latkozatot adta a Révolution. et Travaille című algériai szakszervezeti lapnak: „Megelégedéssel fogadtam el az Önök szerkesztőségé­nek kérését, és május 1., a munka nemzetközi ünnepe alkalmából meleg üdvözle­teimet és jókívánságaimat küldöm a baráti Algéria szak­­szervezeti tagjainak és min­den dolgozójának. Május elsejének a megün­neplése az idén az Önök or­szágában azért is jelentős, mert közvetlenül az algériai szakszervezetek II. kongresz­­szusa után kerül rá sor, amely meghatározta a szak­­szervezetek szerepét hazájuk fejlődésének jelenlegi sza­kaszában, és kitűzte a konk­rét feladatokat. A szocialista fejlődés út­ján haladó Algériában a szakszervezetek szerepe, ter­mészetesen, hasonló a szocia­lista országok szakszerveze­teinek szerepéhez. Különö­sen a mi két országunk szakszervezetei között van­nak hasonlóságok, a jugo­szláviai és algériai önigaz­gatási rendszer hasonlósága folytán. A kapitalista országokban­­ működő szakszervezeti moz­­­­galmaktól eltérően, az amelyek a társadalmi igazságtalansá­gok és a kizsákmányolás­­minden formája ellen küz­denek, országaink szakszer­vezetei nemcsak a dolgozók életkörülményeiről kötelesek ! " (Folytatása a 18. oldalon) Elnökünket mindjárt a re­pülőgépnél Aleksandar Ran­­kovic, a JSZSZK alelnöke, Edvard Kardeij, a Szövetségi Szkupstina elnöke, Petar Stambolic, a Szövetségi Vég­rehajtó Tanács elnöke, Ivan Gošnjak hadseregtábornok, a Jugoszláv Néphadsereg fő­parancsnok-helyettese, Velj­­ko Vlahovic, a JKSZ KV tit­kára és Koča Popovic, a JKSZ KV tagja üdvözölte. Elnökünk elvonult a dísz­­zászlóalj előtt, majd a repü­lőtér­­ épületében fogadta a többi jugoszláv személyiség és a diplomáciai kar tagjai­nak üdvözlését. A jugoszláv RTV hálózat számára adott rövid nyilat­kozatában elnökünk átadta Algéria és az EAK népének üdvözletét, beszélt arról, hogy minden várakozást fö­lülmúlott az a fogadtatás, amelyben a jugoszláv kül­­l­döttséget ebben a­ két or­szágban részesítették. Mind­ez a három ország népének­­szoros barátságáról tanúsko­dik. Elmondta azt is, hogy a megbeszéléseken azonos ál­láspontra jutottak, ami ért­hető is, hisz a három ország közös célokra törekszik. Vé­gül kifejezte meggyőződését, hogy ezek a látogatások és a megbeszélések hozzájárulnak az eredményesebb béke­harchoz. Elnökünk különrepü­lőgépe 9.30 órakor indult el a kai­rói repülőtérről. Elnökünk­től és a jugoszláv küldött­ség tagjaitól Nasszer elnök, Hakim­ Amer marsall, első alelnök, El Safei alelnök és Ali Sabri miniszterelnök bú­csúzott. „Viszontlátásra Jugoszlá­viában” — elnökünk ezekkel a szavakkal meleg baráti kézfogással búcsúzott házi­gazdájától, Nasszertől, az EAK elnökétől. (Folytatás a 18. oldalon) Tito elnök tegnap hazaérkezett nagy jelentőségű algériai és EAK-beli látogatásáról. A suréini repülőtéren legközelebbi munkatársai, több más jugoszláv személyiség és a diplomáciai kar tagjai üdvözölték A líbiai király köszönete Idrisz líbiai király távirat­ban mondott köszönetet Tito elnöknek azokért a jókíván­ságokért, amelyeket Líbia felett átrepültekor küldött neki. Májusi üdvözlet Szocialista Jugoszlávia dolgozó népe! Üdvözlünk május elsején, a munka, és a munkás­­osztály nemzetközi szolidaritásának ünnepén. Ezt a napot, a huszonegyedik május elsejét szabad szocialista országunkban, a társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésünk útján elért sikerek jegyében ünnepeljük. Húsz év telt el Jugoszlávia munkásosztályának és népeinek a fasizmus feletti győzelme óta. A népfel­szabadító háborúban és a szocialista forradalomban, szabad és független fejlődésükért harcolva, népeink óriási áldozatokat hoztak emberéletben és anyagiak­­­­ban. Nagy mértékben hozzájárultak a fasiszta katonai­­erő letöréséhez, amely veszélyeztette az emberi civi­lizáció vívmányait és megkísérelte, hogy az emberiség történelmét a legsötétebb rabság felé fordítsa. Húsz évvel ezelőtt a májusi napokat feldúlt, de szabad országban ünnepeltük. Hatalmas alkotói erő­feszítések időszaka állt előttünk. Gyökeresen meg kel­lett változtatnunk a gazdaság és a társadalom addigi szerkezetét. Az öröklött általános elmaradottság gyors leküzdé­sével, erős gazdaság teremtésével, az életszínvonal emelésével, a tudomány, a művelődés és a közoktatás fejlesztésével megkezdtük egyre erősebb szocialista, szabad és demokratikus társadalmi közösségünk épí­tését. Ebben az időszakban a JKP a munkásosztály tö­rekvéseivel összhangban merészen utat nyitott az új szocialista társadalmi viszonyoknak, a közvetlen ter­melők önigazgatásának. A legnagyobb forradalmárok, Marx, Engels és Lenin eszméi valósággá válnak. Az önigazgatás és a munka szerinti elosztás alapjain, a mi feltételeink között megkezdtük egy olyan szocialista közösség építését, amelyben kiegyenlítődik minden dolgozó ember társadalmi és anyagi helyzete, amely­ben egész társadalmi-gazdasági fejlődésünk politiká­jának hordozója és megvalósítója a dolgozó em­ber lesz. Anyagi termelésünk és társadalmi életünk eddigi lendületes fejlődési eredményei bizonyítják, hogy ez az irányvonal biztos alapot nyújt a dolgozó emberek és népek még szabadabb, még humánusabb, még egy­ségesebb jugoszláv szocialista közösségének megvaló­sításához. Napjainkban, két évtized után ez még mé­lyebb értelmet ad népeink szocialista forradalmának és fegyveres népfelszabadító harcának. Ezért a Jugoszláv Kommunista Szövetség VIII. kongresszusának határozataiból kiindulva — amelyek lényege, az önigazgatási rendszerünkön alapuló szo­cialista társadalmi viszonyaink jelenlegi fejlődési fo­kán jelentkező összes nehézségek kiküszöbölése, — mindannyian együtt még határozottabban harcoljunk: — gazdaságunk megszilárdításáért, a termelés és a fogyasztás viszonyában előállott zavarok elhárításáért; gazdasági rendszerünk tökéletesítéséért; intenzívebb gazdálkodásunk folyamatának meggyorsításáért, a munka termelékenységének növeléséért, a jugoszláv gazdaság egyesítéséért, a nemzetközi munkamegosz­tásba való bekapcsolódásért,­­ a demokratikus viszonyok erősítéséért és bőví­téséért társadalmi életünk minden területén, a bőví­tett újratermelésnek az önigazgatás területére való át­viteléért, a dolgozó embereknek a jövedelemelosztás­sal, az életszínvonallal, a művelődéssel, oktatással és népjóléttel összefüggő kérdésekben való közvetlenebb határozási jogáért, s a társadalmi-politikai közösségek munkájába való, még erőteljesebb bekapcsolásukért. Társadalmi és anyagi fejlődésünk érdekében az e feladatok megvalósításáért folytatott küzdelem hazánk minden dolgozójának, társadalmi és társadalmi-politi­kai szervezetének önigazgatási közösségének és azok szerveinek kötelessége. Dolgozók! A szocializmus, mint társadalmi és gazdasági világ­folyamat a legváltozatosabb formákban egyre inkább tért hódít és szűkíti az imperializmus és a neokolonia­­lizmus befolyásának övezetét. Az erőpolitika hívei meg akarják akadályozni a haladó szellemű folyamatok terjedését és semmilyen eszköztől, még a katonai beavatkozástól sem retten­nek vissza. A mi szocialista közösségünk szakadatlanul arra törekszik, hogy a világ minden demokratikus és béke­­szerető erejének együttes erőfeszítéseivel megakadá­lyozza a nemzetközi helyzetnek a világbékét közvet­lenül veszélyeztető romlását. A világméretű nukleáris összecsapás megakadályo­zásának egyetlen lehetősége az aktív, békés koegzisz­­tencia. Ez az egyetlen lehetséges reálpolitikai irány­zat, amelynek kereteiben sikeresen megoldhatók az égető problémák, kielégíthetők a mai emberiség szük­ségletei. A béke és a békés koegzisztencia mindaddig (Folytatása a 3. oldalon) A JUGOSZLÁV KOMMUNISTA SZÖVET­SÉG KÖZPONTI VEZETŐSÉGE A JUGOSZLÁV DOLGOZÓ NÉP SZOCIA­LISTA SZÖVETSÉGÉNEK SZÖVETSÉGI BIZOTTSÁGA­­ A JUGOSZLÁV SZAKSZERVEZETI SZÖ­VETSÉG KÖZPONTI TANÁCSA A JUGOSZLÁV IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG KÖZPONTI VEZETŐSÉGE

Next