Magyar Szó, 1965. június (22. évfolyam, 148-177. szám)
1965-06-01 / 148. szám
l oldal A jemeni kérdés továbbra is nyílt Nem sikerült megoldást találni az arab miniszterelnökök értekezletén Kairóból jelenti a Tanjug. Tegnapelőtt Kairóban befejeződött a második arab miniszterelnöki értekezlet, anélkül, hogy rendezték volna a Jemen Szaúd-Arábia felöli határvidékének békéjével kapcsolatos kérdést. Az arab országok tavaly január óta e kérdésben nem tudtak haladást elérni. Az értekezleten többször is igyekeztek rábírni Szaúd- Arábiát, hogy fogadja el a jemeni kormány békefelhívását, illetve szüntesse be El Bádr volt jemeni király támogatását. A király egységek Szaúd-Arábia területéről támadják Jement. A jemeni miniszterelnök felszólította az arab országokat, különösen pedig Szaúd-Arábiát, hogy tegyenek újabb lépéseket az ország északi részében folyó ellenségeskedés beszüntetésére. Szaúd-Arábia kivételével minden küldöttség elfogadta a felhívást. Szaúd- Arábia képviselője kijelentette, hogy a Jemen északi részében folyó háborúnak semmi köze a szaúd-arábiai kormánypolitikához. Szudán küldöttsége egy közvetítő bizottság megalakítását javasolta, de ezt Szaúd- Arábia tartózkodó magatartása miatt nem fogadták el. Az Arab Liga keretében ugyanis csak egyhangúlag lehet határozatot hozni. Jemen egyébként az utóbbi időben igyekezett rendezni a belpolitikai helyzetet. Numan miniszterelnök megalakította új kormányát, majd megtartották a nemzeti értekezletet, amelyen a lakosság képviselői támogatták és arra kérték a köztársasági kormányt, hogy tegyen meg mindent a határvidéken folyó ellenségeskedés beszüntetésére. Egyúttal közkegyelmet hirdettek azoknak, akik eltávoznak a királypárti zsoldosok kötelékeiből. A jemeni kormány közvetlen tárgyalásokat javasolt Szaúd-Arábiával, amely ezt elutasítja. Jemennel való megbékélés előfeltételeként Szaúd-Arábia követeli, hogy vonják ki a külföldi beavatkozás ellen harcoló egyiptomi csapatokat Jemenből, és alakítsanak új kormányt a megdöntött királyság képviselőinek részvételével. Hivatalos kairói körök szerint a Nyugat, különösen Nagy-Britannia és az USA támogatja a jemeni belügyekbe való beavatkozást, ami megnehezíti az ország belső helyzetének megszilárdítását, károsan hat a délarábiai felszabadító mozgalom kibontakozására, ráz EAK-ot pedig igen nagy áldozatokra kényszeríti. Ha Szaúd-Arábia elismerné a Jemeni Köztársaságot és abbahagyná El Badr volt király támogatását, többé nem lehetne szó a külföldi beavatkozás folytatásáról. Előreláthatólag több arab ország — köztük Algéria és Irak — újabb lépéseket tesz Szaúd—Arábiánál. A harmadik arab csúcstalálkozót szeptemberben tartják meg Marokkóban. Cenhov, május Az út jobbszélén egy tábla állt a következő felirattal: Cenhov. Pontosan 53 évvel ezelőtt, egy májusi napon e kis falu vasútállomásán tizenhat társával együtt leszállt a vonatról a húszéves Josip Broz. A kis csehszlovák falu meglepően hasonlít Tito szülőfalujához, Kuitszovechez. A gyárban természetesen már nincs egyetlen munkás sem azok közül, akik abban az időben ott dolgoztak. Csak hárman vannak még életben, három nyugdíjas: Peter Vesely, Jozef Burgesstein és Antonin Lene. Mindhárman nagyon jól emlékeznek Josip Brozra. Peter Vesely volt Tito legjobb barátja. Egész idő alatt együtt dolgoztak a redőnyzárak készítésén. Csak ők ketten végezték ezt a munkát. Ez a munkahely már régóta nem létezik. Az egykori kis fémipari gyár korszerű katonai vállalattá nőtt, amely polgári használatra mezőgazdasági eszközöket is gyárt. Két év múlva a gyár megünnepli századik jubileumát. De még ma is ott áll az a ház az út mentén, amelyben Tito lakott, a kis hídon túl pedig az a vendégfogadó, ahová sörre tért be munka után, és az a kis tisztás, a folyó melletti dombon, ahol többi honfitársával együtt esténként sétálgatott. Cenhovban lakik még manapság is az elhunyt Bjelohlavkova legidősebb lánya — Bjelohlavkovánál lakást Tito — aki főzött neki. A čenhovi gyár irattárában igen gondosan őrzik azoknak a munkásoknak a névsorát, akik„Josef Broz”zel együtt dolgoztak. Ez egy nagy vastag, kemény kötésű könyv, amelyben a B. kezA közép-csehországi hegyek egy festői szépségű völgyében fekszik, Prágától 59 kilométerre délnyugatra, s mindenünnen zöld tisztások veszik körül. A Litavka folyócska bal partján fekvő Cenhov valóban a zagorjei Kumrovecre emlékeztet A falu egykori kis fémipari gyárában, 1912-ben három és fél hónapig dolgozott Josip Broz.dőbetű alatt a 13. rovatban ez áll: „Broz Jozef, 1892, Kumrovec, Sisak, 10. V. 1912, Humel 23—VIII—1912”. Ezek a név után szereplő adatok a fenti sorrend szerint a következőketjelzik: születési év, hely, a munkakönyv kiadásának helye, a munkáiba állás napja, Josip Broz mesterének neve és Josip Broz gyárból való távozásának időpontja. A könyvben megtalálhatjuk Josip Broz minden társának nevét, akik abban az időben vele együtt a csehszlovák gyárban dolgoztak. Tizenhatan voltak: Alojzij Cebulj (született 1883-ban), Faiméből, Anton Fajdiga (1892) Kamuikból, Franc Fajt (1891), Brezovecből, Rudolf Pisek (1891), Rétjéből, Karol Potokar (1892) Karmukból, Janez Potokar (1891) Perovoból, Peter Salter (1886) Ljubljanából, Leopold Sterle (1887) Karmukból, Viktor Subic (1891) Vevceből, Richard Tvrdi (1890) Ljubljanából, Franc Vrhovnik (1887) Tunjicból, Anton Vamlek (1886) Star Antonból, Konrad Kljun (1890) Verőéből, Alizi Koch (1892) Križből, France Kotnik (1885) Poliji Potokból és Anton Lombergar (1893) Perovóból. „Szeretném megölelni” Peter Vesely, Tito akkori legjobb barátja ma hetvenöt éves, 1960 óta nyugdíjas, Cenhovtól két kilométerre, és,kis faluban él házacskájában. Alacsony, szelíd, kék szemű, még mindig élénk, szerény ember. — Kérem mondja el, mi mindenre emlékszik még Josip Brozzal kapcsolatban ! — kértük Peter Veselyt. — Az öreg Vesely kihúzta magát, kissé nekitámaszkodott a gyárigazgató íróasztalának mert Vladimir Polman, az igazgató irodájában ültünk —, és bizonytalan hangon beszélni kezdett. —• Azt hiszem, eddigi életemben még nem volt ilyen nehéz feladatom. Tudja Bjkoz ma Mégis szakítottunk magunknak annyi időt, hogy meglátogassuk a hatvannyolc éves Jozefina Ljeskova-Bjelohlavkovát. Jóllehet szívbeteg, mégis felkelt az ágyból és szívélyesen fogadott bennünket. — Látják, itt az asztal fölött a falon volt Tito marsall nagy képe néhány évig a háború után — mondta, amikor beléptünk. — Szeretném, ha megint volna egy képem róla, de olyan amit valamelyik jugoszláv ajándékoz nekem, amikor elnökük itt lesz Csehszlovákiában. Jozefa Ljeskova-Bjelohlavkova úgy emlékszik Titóra és barátaira, mint vidám, jól nevelt, figyelmes fiatalemberekre. — Nem szerették a gombócot, ez volt az egyetlen hibájuk — mondta az öregasszony és megemlítette, hogy emiatt anyjával sokszor törnie kellett a fejét, mit is főzzön nekik. — Még emlékszem arra, hogy egyszer csendőrök jöttek ide, sokáig kutattak már nagy és híres ember, jugoszláv elnök, akkor pedig „egyszerű volt”, mint mi. „ Szinte nem is tudom, fontos-e az, amit most majd elmesélek. ’ — Ön a húszéves Josip Broz barátja volt, meséljen tehát róla. — Sovány, de jó alakú fiatalember volt. — kezdte el az öreg, minden szavát mérlegelve. — Kabátzsebe mindig tele volt horvát újságokkal. Világosszürke köpenyt viselt. Gyakran kért tőlem olvasásra cseh könyveket, ugyanis én voltam a szakszervezeti könyvtáros. Mindig idejében visszaadta a kölcsön kért könyvet... Gyakran megkérdezte, hogy mondják ezt vagy azt csehül, s azután ezt magyarázgatta társainak. Az öreg Vesely egy pillanatra elhallgatott, majd mosolyogva folytatta: — Emlékszem, hogy heves vérmérsékletű volt, sőt talán lobbanékony is. De tudom, szerettük és társaim is szerették, mert igazságos volt. Nem állhatta ki, hogy meg ne mondja, ha valami nem volt ínyére. Például egyszer színjátszó csoportunk próbája után magához intett a sörözőben. Teletöltötte a söröspoharat, és úgy letette, hogy a fele sör kifolyt. „Pjotr, idd meg ezt, bocsáss meg, de annak az elvtársnak nem lett volna szabad ...” — mondta.. Már nem is emlékszem arra, hogy miért volt dühös ... — Elmondhatom, hogy kezdetben a munka nem ment éppen jól. Együtt préseltük a redőnyzárakat, és Broz akkor még nem szokta meg ezt a munkát. Humel mester ezért eleinte nem volt vele nagyon megelégedve. Egyszer, amikor a mester durván rászólt, ő kalapácsával az asztalra ütött és olaszul elkáromkodta magát. Bizony, ezután a mester is óvatosabban bánt nemcsak vele, hanem a többiekkel is. Egyébként jól keresett, két hét alatt hatvan koronát. Annak idején ez a legnagyobb fizetések közé tartozott. A jugoszlávok közül Brozzal és velem csak Richard Tvrdi dolgozott időnként. Vesely abbahagyta egy pillanatra. Kérdőn ránk nézett, majd az igazgatóra pillantott és folytatta: — Általában véve a jugoBroz és a többiek szobájában. Ha jól emlékszem, akkor az egyiküket — Franc Fajtot —, le is tartóztatták. Egy hónap múlva tért viszsza. Ezután legtöbbször a mi fiunkhoz, Brozhoz, látogatott el. Mit lehet tudni, talán Broz már akkor is főnökük volt — fejezte be Ljeskova. Úgy hagytuk el a kis Cenhovot, mintha olyan helységből távoznánk, amelyet már régóta ismerünk. A cenhoviaktól, mint régi jó ismerősöktől és barátoktól váltunk el. Titóra itt még jól emlékeznek. A čenhoviakkal beszélgetve tapasztaltuk, hogy itt már régóta meghonosodtak az olyan kifejezések, mint „Tito gyára”, „Broz háza”, „A jugoszláv fiatalok tisztása”, és „Broz vendégfogadója”. Távozásunkkor ezt üzenték a čenhoviak: „Viszontlátásra itt, Titóval írják meg, hogy így kísértük ki önöket”. Ljubomir RAJINANI szlávok vidám legények voltak. Munka után minden este összegyűltek ott fenn az uhlirži dombon és horvát dalokat énekeltek. Broz volt közöttük a legvidámabb természetű. Amikor közvetlenül a háború után megtudtam hogy a híres partizán marsall éppen a mi „Pepikánk”, határtalanul büszke lettem. A megszállás alatt állandóan hallgattuk a híreket a jugoszláv partizánokról, hogyan verik puszta kézzel a felfegyverzett németeket, hallgattuk a híreket parancsnokukról, de azután egyszerre minden rosszra fordult. No, de hagyjuk ezt, ezt önök jobban tudják. Most minden rendben van. Mégis ha megérkezik, a nagy öröm mellett egy kicsit kellemetlenül fogom érezni magam emiatt. Pedig nekem kellene a legkevésbé így éreznem. — Ez az, amire emlékszem — fejezte be a hetvenötéves Peter Vesely. — Ha maguk úgy gondolják, hogy ebből egyes dolgokat nem illik megírni, mivel egykori barátom, Broz, ma jugoszláv elnök, olyan ember, akit a kommunisták és a többi ember is az egész világon, úgy hiszem, különösen tisztel és becsül, akkor azt hagyják ki. Még egy kérdéssel fordultunk az idős jenhovi munkáshoz: Vesely elvtárs, szeretnénk még öntől egy nyilatkozatot kapni Tito elnök mostani csehszlovákiai látogatása előtt. — Nagyon boldog volnék, ha személyesen láthatnám, mégpedig ha lehet, éppen itt, Cenhovban. Valóban, ha ifjú korom emlékeit idézem, sehogyan sem tudom mellőzni Brozt. Ha óhajom, személyesen látni őt, és — ha egyáltalán lehet egy elnököt — megölelni, mint egykori barátomat és mint a mostani nagy forradalmárt és elnököt. — Van még valami mondanivalóm — jutott eszébe Veselynek. — Családomban sokat tudnak Tito elvtársról. Fiam gyárunk kovácsműhelyének technológusa. Én mesélek neki Brozról, a barátomról, ő pedig nekem a marsallról, az elnökről. Kevés időnk maradt arra, hogy a többi emberrel is beszélgessünk, de ők megértették: Vesely Broz barát ■ ja volt. Tito egykori csehszlovákiai munkahelyén Látogatás Čenhovban A Tanjug tudósítójának levele Tito neve a gyár nyilvántartásában Vidám fiatalemberek voltak Fényképmásolat a čenhovi gyár ötvenhárom évvel ezelőtti munkásainak névjegyzékéről. A nyíllal megjelölt helyen Josip Broz adatai 400 áldozata volt az indiai bányaszerencsétlenségnek 40 kilométerre elhallatszott a robbanás India történelmében eddig a Bihar állambeli Dóri szénbányában történt szerencsétlenség volt a legnagyobb. Legfrissebb hivatalos értesülések szerint több mint 270 bányász életét vesztette. A szakszervezeti vezetőség azonban azt közölte, hogy a szerencsétlenségnek négyszáz áldozata van. A szerencsétlenséget feltehetőleg bányalégrobbanás okozta. A katasztrófa éjjel egy órakor történt, épp abban a pillanatban, amikor új váltás ereszkedett a tárnákba. Az első robbanás negyven kilométerre is hallható volt. Ezután még három robbanás következett. Mintegy nyolc négyzetkilométer területen, a föld felszínén is nagy kárt okozott. A felszínen is 16 munkás súlyosan megsebesült. A bányában tovább pusztít a tűzvész. Nagy távolságból is látható a hatalmas füstfelhő. Harmincöt csoport dolgozik a tűz megfékezésén . Indiai lapok szerint aligha remélhető, hogy a tárnákban valaki még életben van. A kormány bizottságot alakított azzal a feladattal, hogy vizsgálja ki a katasztrófa okait. Kádár János befejezte moszkvai megbeszéléseit Budapestről jelenti a TASZSZ. Kádár János magyar miniszterelnök, az MSZMP első titkára és Biszku Béla, az MSZMP politikai bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, tegnapelőtt este Moszkvából visszautazott Budapestre. A Szovjetunióba, a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására utaztak. A MAGYAR SZÓ lapterjesztő osztálya Bački Vinogradbra azonnali belépéssel FELVESZ • százalékra dolgozó újságárust Szociális biztosítás van. ☆ Érdeklődni személyesen, vagy írásban a MAGYAR SZÓ szabadkai kirendeltségében, Đuro Đaković utca 1. (a vasútállomással szemben). 353-1 MAGYAR SZŐKEđđ, 1965. június 1.1 Koszigin megbeszélése a norvég miniszterelnökkel Moszkvából jelenti a TASZSZ. Einar Gerhardsen norvég miniszterelnök, aki a Szovjetunióban tartózkodik hivatalos látogatáson, tegnap a Kremlben Koszigin szovjet miniszterelnökkel tárgyalt. A tárgyaláson jelen volt Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter is.