Magyar Szó, 1965. augusztus (22. évfolyam, 209-239. szám)
1965-08-01 / 209. szám
4. oldal Megjelentek a tankönyvek A FÓRUM könyvesboltjaiban kaphatók A kellemes nyári vakáció még javában tart, a gyerekek, a középiskolások nagy része még a tengeren, a hegyekben nyaral, de egy valami mégis elodázhatatlanul közeleg: a szeptember, a tanítás kezdete. Ez pedig azt jelenti, hogy a jó diák, a jó szülő gondolataiban máris helyet kapott az iskola, helyesebben az, hogy a tanév kezdetéig mit is kell előkészíteni, beszerezni. Házi- és kézitáskák, íróeszközök kerülnek ilyenkor szóba, ám leggyakrabban mégis a tankönyvek. Ezekkel volt ugyanis eddig a legtöbb baj, fennakadás, úgyhogy természetes, ha az érdeklődés ezúttal is a tankönyvek iránt a legnagyobb. Nos, a szülők, a diákok megnyugtatására örömmel újságolhatjuk, hogy — legalábbis ezt illetőleg — különösebb aggodalomra nincs ok. A tankönyvek, ha nem is kompletírozva, de megjelentek. Néhány nap óta a Fórum valamennyi könyvesboltjában kaphatók. PATAKI Margittól, a Fórum Novi Sad-i könyvesboltjának üzletvezetőjétől kapott értesüléseink szerint a vidéki érdeklődőknek egyéni és kollektív (iskolai) megrendelését is fogadják. A tankönyvek szállítását kívánság szerint végzik, a fizetés utánvétellel vagy pedig csekkel a bankok által történik. Az iskolák folyószámlára is fizethetnek. Ennyi lenne tehát a rövid, bár úgy hisszük, igen fontos bejelentés, és a tankönyvek vásárlásával kapcsolatos tudnivaló. Persze azzal, hogy írásunk záradékában az 1965/66. Iskolaévre szóló tankönyvek jegyzékét is közzétesszük, méghozzá azt, amelyet a Tartományi Oktatásfejlesztő Intézet is láttamozott és jóváhagyott. Íme tehát, osztályonként milyen tankönyveket szerezhetnek be, vagy rendelhetnek meg az elemisták, vagy az iskolák. T. OSZTÁLY: Első füzetem (1965) 400 din; Millé—Sárosi: Első gyakorlófüzetem (110); A gyermek a közlekedésbenaz el. iskl. I. II. és III. oszt. számára (320); Balázs Anna —Balázs Pál: Betűország (1965); Berkes—Horváth: Napsugár — olvasókönyv ( 1935) és Brunet: Priručnik za učitelje 2. kiadás (1965) című könyv sajtó alatt. II. OSZTÁLY: J. Bukša: Szülőföldem (képes olvasókönyv, 1963)) 490 din; S. Bükié: Lakóhelyem és környezetem— munkafüzet 1964 (90); Mitlé—Sárosi: Második gyakorlófüzetem (190); Serpes— Foky: Gyöngyvirág — olvasókönyv 1965, sajtó alatt. III. OSZTÁLY: Branet Elemér: Ujimo sprskohrvatski (180); Győré—Szurc: Szülőföldem élete — term. és társadalmi ismeret 1964 (180); Sárosi Károly: Harmadik gyakorlófüzetem (100); Bajié- Számtan III (110); Fehér— Živojević—Szűcs: Aranykapu — olvasókönyv 1965, sajtó alatt. IV. OSZTÁLY: Szarvas János: IV. olvasókönyv (320); Brunet: Udibenik smskog jezika za IV. r. 1963 (180); Stanko Prvanovic: Számtan IV. (1963) 120 din; Stefanovié—Đorđević: Természetismeret 1965 (440); Rudié—Simre—Stefanovic: A természet világa, munkafüzet 1965 (90); S. Bükié: Népeink élete és munkája — munkafüzet 1965 (90); V. OSZTÁLY: Szarvas János: Olvasókönyv 1964 (320); I. Rackov: Udžpenik srpskohrvatskog jezika 1962 (150); C. M. Jovanovic: Természetismeretek 1964 (220); M. Zivkovic: Aritmetika (130 din); R. Obradovic: Mértan 1903 (100 din); D. Petkovic: Angol nyelvkönyv 1962 (210 din); L. Razboršek: Német nyelvkönyv 1962 (170 din); Manevic—Vasiljev: Orosz nyelvkönyv 1963 (160). VI. OSZTÁLY: I. Rackov: Udžbenik srpskohrvatskog jezika (180 din); D. Petkovic —K. Trbojevic: Angol nyelvkönyv, 1962 (140); L. Razboršek: Német nyelvkönyv 1962 (160); N. D. Obradovic: Francia nyelvkönyv 1964 (220); Manié—Vasiljevic—Stanojevié Orosz nyelvkönyv 1963 (130 din); Jovan Nešić: Történelem 1963 (150); O. Hajrié— J. Granov: Az általános földrajz alapjai és Európa földrajza 1964 (240); Huszágh Erzsébet: Háztartástan (180); F. Dolenec: A természet világa 1965. sajtó alatt. VII. OSZTÁLY: Mira Kekic: Angol nyelvkönyv 1963 (140 din); Dr. E. Horeczky— Z. Zagoda: Francia nyelvkönyv 1964 (390); Manevic— Vasiljev—Stanojevic: Orosz nyelvkönyv 1963 (140); L. Razboráek: Német nyelvkönyv (töv); M. Zivkovic: Algebra 1965 (200 din); Tőke István: Olvasókönyv 1965, sajtó alatt. VIII. OSZTÁLY: Sárosi Károly: Olvasókönyv 1965 (350); Mira Kekic: Angol nyelvkönyv 1963 (200); dr. E. Horeczky—Zagoda: Francia nyelvkönyv 1963 (160); Manevic—Vasiljev—Stanojevic: Orosz nyelvkönyv 1963 (150); M. Grubac: Történelem (160); Milošević—Mihajlovic: Jugoszlávia földrajza (200); Stevanovic: Az ember szervezete (220); Miroslav Zivkovic: Algebra 1965 (180); Velimir Telebakovic: Fizika VIII. (260); Vladislav Ivanček: Vegytan 1965, sajtó alatt Az elemisták számára szükséges háziolvasmányok nagy része szintén beszerezhető a Fórum könyvesboltjaiban. (Sz) Befejezés előtt az aratás (Folytatás az 1. oldalról) még kitettek magukért, egyeseknél hektárján átlag 42 mázsa búza termett, ez több sok szövetkezet, birtok átlagánál. A zrenjanini földművesszövetkezet gazdaságán "hektárjáról 45 mázsa, Eleméren 43 mázsa búzát kaptak. A szakembereket főleg az örvendeztette meg, hogy a vetőmagnak termesztett új hazai búzafajták is igen jól fizetnek. A végleges eredmények még nem ismertek, azonban a Bácska, a Duna és a többi fajta hektárján 52—54 mázsát, termett, a szem minősége is kiváló. Mindez azzal biztat, hogy belátható időn belül a hazai búza legalább részben felváltja az egyes külföldi fajtákat. A búza felvásárlása a vártnál gyengébben halad, ezt azonban azzal magyarázzák, hogy a termelők az új árat várták, s csak ezután adják át a termést. Vajdaságban július közepéig 42 400 tonnát vásároltak fel, 21-éig ez a mennyiség már 136 300 tonnára növekedett. A piaci fölösleget egyébként 350—360 000 tonnára becsülik. S. Z. Kétszáz dinárral többe kerül a menü a Palics hotelban Az árdrágulás nem kerülte el a vendéglátóipart sem. Szabadkán a Palics hotelban átlagban 200 dinárral emelték a menü árát. Most is három féle menü kapható: 650, 800 és 950 dináros áron. Kétségtelen, hogy kénytelen volt emelni az ételek árát a vendéglátóipari vállalat, azonban a fogyasztók véleménye szerint egy kicsit eltúlozták a dolgot, annál is inkább, mert a menü sokban kislimházik a megrendelhető többé készételtől. MAGYAR SZÓ Tegnap délután 3 óraikor Novi Sadon üzembe helyezték a városközi önműködő •zrntot. Az előfizetőknek tegnap ismertetőt osztottak ki, amelyben fel ns: _ az a 69 helység, amelyet az adott szám feltárcsázásával közvetlen fel lehet, hívni, valamint további 40 helység, amelyet a 902-es szám rögtön kapcsol. Képünkön: Tallós Brigitta elsőnek kezdett dolgozni az új központban. CSÖKKENT a HASZONULCS A zrenjanini községi szkupstina tegnapi üléséről A zrenjanini községi szkupstina tegnapi értekezletén meghatározták az élelmiszer és tüzelőanyag legmagasabb fogyasztási árát, valamint a kommunális szolgáltatások új árait. A gazdasági és áruforgalmi tanács javaslatára a szkupszinatagok elfogadták a kiskereskedelmi haszonkulcs új változatát, mivel az előbbi megállapításnál indokolatlan emelés volt észlelhető. Több mint négyórás vita után elfogadták az új élelmiszerárakra vonatkozó határozati javaslatot, azzal, hogy a jelenlegi áremelés csak ideiglenes, mert az élelmiszer-feldolgozó vállalatok a kalkulálásban nem vették figyelembe a tartalékerők kihasználását. A jelenlegi árak tehát október elején ismét a szkupstina elé kerülnek, s akkor a munkaszervezetek új kalkulációkkal indokolják a magas árakat. Mától kezdve a következő árváltozások lépnek életbe: C minőségű lisztből készített barna kenyér 126 dinár, félbarna 152, a fehér kenyér kilója 184. B minőségű lisztből készített barna kenyér 132 dinár, félfehér 162 dinár, fehér kenyér 194 dinár. A tej literenként 135 dinár. Húsárak: sertéshús kilója 1180 dinár, marhahús 1200, üsző 1350, birkahús 850 kilogrammonként. A bárányhúsnál a kínálat szabadon alakul, kereslet szerint. A kristálycukor kilónként nem lehet drágább 256 dinárnál, a kockacukor pedig 290 dinárnál. A szén ára, nem számítva a szállítási költségeket, 11800 és 15 760 dinár között mozog. A tűzifa köbméterenként 11650—13 750 dinár. A szkupszinatagok egyhangúlag efogadták egyes cikkek kiskereskedelmi haszonkulcsának csökkentését, mely átlag 10 százalékkal lesz alacsonyabb. Kp. Vasárnap, 1965. augusztus 1. Három eset egy szentencia 1. — Kérem szépen, ekkor és ekszor táviratilag szobát rendeltem a ljubljanai Unijon szállóban. Tízszavas vá- I laszsürgönyt is fizettem, de nem kaptam meg. Ellenőrizzék, hogy címem elkerült-e a címzetthez — erre a beszélgetésre lettem figyelmes a Novi Sad-i 2. számú postán. A címet nem számította be a tisztviselő, s ennek folytán nem is kaphatta meg az Union. — Miért nem mondta, hogy azt is számítsam — kérdezi kakaskodva a hivatalnok - És mit gondol, cím nélkül hogyan jut hozzám a választásirat? — kérdezte viszsza a fél. Előkerült az ellenőr is, rövid magyarázgatás után egy kicsit megdorgálta a tisztviselőt, majd közölte, nincs más hátra új táviratot kell meneszteni. — Igen, de ez nekem újabb 300—400 dináromba kerül — bosszankodott a feladó. — Ó, nem, csak 250-be, — nyugtatta meg az ellenőr. 2. Szokásos kínos várakozás után a Novi Sad-i Dunav vállalatban rendelő ortopéd orvos kiadja az igazolást, hogy az őszre iskolába induló kisfiúnak, magas szárú, betétes cipőre van szüksége. Mamája megkéri a szomszéd szobában levő cipészt, hogy vegyen mértéket. — Nem tehetem meg a társadalombiztosító láttamozása és engedélye nélkül — ezt a választ kapja. — De ha már itt vagyok, tegye meg ezt nekem. Nem arra kérem, hogy mindjárt vegyék munkába, csak arra, hogy mértéket vegyen, hogy ebben a forróságban ne kelljen még egyszer magammal cipelni a gyereket — próbálkozik szép szóval még egyszer az asszony. Most már ridegebben hangzik a válasz: — Nem lehet, értse meg. 3. Olvasom egy belgrádi újságban, hogy egy 45 éves leskovaci lakos, miután ösztöndíjjal befejezte a közigazgatási főiskolát, jelentkezett a községi szkupstinában, de ott közölték vele, hogy nem veszik vissza, mert munkahelyét betöltötték. Más kiút nem volt, minthogy megpályázza az újságokban hirdetett munkahelyeket. Tíz hónap alatt több mint 10 kérvényt írt, de csak 12 vállalattól kapott indoklással ellátott elutasító választ — mint ahogy azt a törvény is előírja — mintegy 40 röviden és szárazon közölte vele, hogy nem vették fel. A többi szóra se méltatta. Egy napon gyűjtöttem csokorba a hivatalnokszellemnek eme vad hajtásait. Nem kutatom, magyarázom az esetek okait, mert ezek ismertek, nagyobbrészt visszavezethetők az anyagi érdekeltség hiányára. Nem lepődök meg azon sem, hogy ebben a mi társadalmunkban is lépten-nyomon beleütközünk a közöny falába, amely elválasztja az embert az embertől. Még csak nem is lázadozok azok ellen, akik felelőtlenül játszanak mások idejével, idegeivel és pénzével, mert ugye hangoskodással, még senki sem váltotta meg a világot. Ezekkel az esetekkel kapcsolatban csak csendesen megjegyzem, hogy hosszú az út a megértéshez, az emberibb viszonyok kialakításához. Hosszú és sok türelmet, kitartó fáradozást igényel, de érdemel is. K. Z. Egy háborús és egy mai téma Puriša Djordjević és Branko Bauer filmje az Arénában Kiküldött munkatársunk pulai telefonjelentése Puriša Đorđević A lány című művéről a fesztivál előtt is nagyon sok szó esett: nem a minőségéről vitáztak, hanem arról, hogy ki is tulajdonképpen a producere. A filmet ugyanis a Beograd amatőrfilmező klubban kezdték el forgatni, de az Avala vállalatban fejezték be. Az amatőr filmesek végül is a bírósághoz fordultak, s megszületett a döntés: mind a két producer nevét fel kell tüntetni a főcímen. A lány háborús témájú film. A forradalmi múzeumban a 26. számú fotó egy ismeretlen fiatal lány képe. Ki ez a lány, mi történt vele, mi történt azokkal, akik ismerték: a fényképésszel, a német altiszttel, a fiatal partizánnal, aki szerette? Erről szól ez a lírai hangú, érdekes és (sajnos csak) részleteiben kiváló film. Bár több hibája is van, mint kísérlet mégis figyelmet érdemel, s nem lehet egyoldalúan elmarasztalni. A rendező elképzelése a stilizálás volt, de nem tudta következetesen végigvezetni a filmen. Realista jeleneteket is beleszőtt, s ez gyakran megzavarja a stílustisztaságot. A költőiség kedvéért lemondott az I egyenletességről, jeleneteket ismételt, sokat lövöldöztetett a szereplőkkel, közben I nem világlott ki minden I esetben teljesen, miért is teszi mindezt. A filmet rengeteg szöveg kíséri. A pártbeszédek és a magyarázó szöveg szintén poétikus szándékkal íródott, sokszor azonban édeskésen hatott. A debütálló Branko Perak operatőr első filmjében jól vizsgázott. Képei érdekesek, szuggesztívak, s jól kifejezték a mondanivalót. A lányt Milena Dravic alakította, s még egyszer meggyőzött bennünket, hogy milyen sokoldalú színésznő. Környezetéhez képest azonban egy kissé városiasan előkelően hatott. Ljubiša Samarđžić mint mindig, ezúttal is kiváló volt. A többi szereplő Rade Markovic, Siniša Ivetic és Mija Alekšić méltó tagjai voltak a szereplőgárdának. Az est másik filmjét adj Jönni és itt maradni című,! ! filmet Branko Beuer rendidezte. Három paraszt, egy öreg (Vojo Mičović alakította) egy fiatal (Dragomir Bojanjc) és egy kölyök (Kolej Angelovski) Belgrádba utaznak munkát keresni. Keserves életükről, az új környe- zetbe való beilleszkedésükről szól ez a film. Bemutatja, hogy milyen nehezen tudják feltalálni magukat a városban, (az öregnek nem is sikerül és végül hazautazik), hogyan változnak meg régi szokásaik, felfogásuk. Mindezt hosszadalmasan mondja el a rendező. Nemegyszer átcsap a nyers (hogy ne mondjuk az ízléstelenséghez közel álló naturalizmusba. A film kissé eltúlozta a falusiak naivitását, néha úgy tűnt, mintha soha életükben nem jártak volna városban, amit végeredményben mégsem lehet feltételezni róluk. A fiatalember, Dragomir Bojanic, átváltozása városi polgárrá ment a legsimábban, s talán meglepően is. Beiratkozott egy szakképesítő tanfolyamra, és egyszeriben igazi szocrealista bőrsapkás munkássá vedlett, olyanná, mint ahogy 20—30 évvel ezelőtt ábrázolták őket. A későbbiekben pedig már olyan külsővel jelenik meg a vásznon, mintha legalábbis hivatalnok volna. A téma érdekes és időszerű, de a cselekmény üteme túl vontatott, s ezt a kiváló színészek játéka sem tudta feledtetni a nézővel. LADI István