Magyar Szó, 1966. február (23. évfolyam, 30-57. szám)
1966-02-01 / 30. szám
4. oldal A Kócos hajú huligánok 1966. január 7 -én Zentán jártam, és dolgaim végeztével az állomásra mentem. A kanizsai szerelvény már beállt, és a vasúti személyzet jóvoltából már az indulás előtt beszállhattunk a jól fűtött kocsiba. Amennyire jól esett ez a figyelmesség az utazó közönségnek, olyan rossz volt látni, hogy mi történt a vonat indulásáig. Velünk együtt szállt fel egy magánosan utazó, iskolából hazatérő 15—16 éves diáklány, majd közvetlenül utána nagy lármával betódult a fülkébe egy héttagú kócos hajú csoport és irgalmatlan lármával kártyázni kezdtek. Olyan tűrhetetlenül viselkedtek, hogy már azon gondolkoztunk, hogy elhagyjuk a fülkét. Kellemetlen volt hallani trágár beszédüket, és azokat a parázna kifejezéseket, amelyekkel a magányos kislányt illették. Körülülték, ráncigálták és durván molesztálták. Nem tűrhettem tovább viselkedésüket, a lány védelmére keltem, de ennek az lett a vége, hogy én húztam a rövidebbet. Így tartott ez a vonat indulásáig, amikor a csoport szétrebbent, de kettőt közülük még Kanizsán is láttunk, amint az egyik vagonból a másikba ugrált. Arra kérjük az illetékeseket, hogy fékezzék meg ezeket a kócos hajú huligánokat. FODOR Erzsébet Kanizsa, Petőfi utca 55. MAGYAR SZÓ Többet számoltak és megsétáltattak Csöveket vásároltunk Suboticán a Meteor vaskereskedelmi vállalat Celtic üzletében. Én hat méter, kétcolos csövet vettem a kúthoz, és 27 kg-al többet számoltak, mint amennyi az áru súlya volt. Négyszáznegyven dinárjával ez elég nagy összeg. Vettem még hat méter ötnegyedes csövet, melynek kilója 460 dinár, de ennél az árunál is hat kilogrammal többet számoltak. Reklamáltam, és az üzletben elismerték a tévedést, s 14 640 dinárt, amenynyivel többet fizettettek velem, visszakaptam. Nemcsak én jártam így, hanem szomszédom, Baka Menyhért is. Neki a 440 dináros árut 460 dinárban számolták el. Szomszédom is visszament az üzletbe és ő is visszakapta a különbözetet. A harmadik eset a lányommal, Gulyás Andrásnéval történt meg. Edényt vásárolt, összeszámolták neki, hogy mennyit kell fizetnie, és ő a pénztárnál ki is fizette az öszszeget. Amikor otthon kicsomagolták az edényt, egy lábossal kevesebb volt. Visszament az üzletbe és megkapta a lábost. Itt nálunk, Hajdukovon elég rossz híre van a Meteor üzletének. Talán úgy gondolják az üzletben, hogy tél van, hadd sétáljon a falusi ember. Persze én tudom, hogy nem a mi sétáltatásunk miatt teszik ezt, így is lehet „többet termelni”. Még csak annyit, mit szól ehhez a kereskedelmi felügyelőség? Nem jelentettük fel, de azért végezhetnének ilyen irányban is olykor ellenőrzést. Ha nem tudják hogyan kell, a megsétáltatott falusi ember majd megmondja nekik. MAGYAR Ferenc Hajdukovó, Negyedik utca 12. Fél méterre arrébb , 20 000 dinárral drágább Furcsa levél fekszik előttem: a szabadkai városrendészeti intézet küldte D. A.nak. Számot is adtak neki: 1740/1., keltezett 1966. január 4-én. Külalakra nézve tehát elfogadható a levél, de a tartalma elgondolkoztatja az embert, és óvatosságra inti. D. A. múlt év szeptemberében kéréssel fordult a városrendészeti intézethez, hogy az új épületek mellett felépítendő garázsok egyikének típus-tervrajzát megvegye, azaz, előfizethessen annak kidolgozására. Közölték is vele, hogy amint befizet 24 000 dinárt, azonnal eleget is tesznek kérésének. A helyszíni szemle alkalmával a társtulajdonosok (összesen talán heten vannak) tudtára adta D. A.-nak, hogy ők csak 5500 dinárt fizettek ugyanazért a tervért... Ekkor kezdődött meg az érdeklődés, az utánjárás, a telefonálgatások. Az említett levél világos magyarázatot ad. Az intézet közli, hogy még szeptember végén is 5500 dinárért lehetett megvásárolni a garázsépítés jogát, de minthogy az intézet tanácsa időközben másmilyen értelmű határozatot hozott, D. A.-nak (fél méterrel arrább) már 24 000 dinárt kell megváltás címén befizetnie. Hiába minden érvelés, az emberek mértani haladvány szerint alakuló árak szerint jutottak a garázsok tervrajzához. SOMOGYI Róbert Keresem hozzátartozóimat Édesapám, Demmer János Péterváradon a Preradovié HOZ, AZ ÚJSÁGÁRUS? ... Pacséron valamikor a dohányárusító boltban lehetett újságot venni. Jelenleg a kora reggeli órákban a kocsmában árusítják az újságot. Később az elárusító a falu utcáit járja. Nem ártana, mondják a pacsériak, ha a délelőtti vagy délutáni órákban is tudnák hol van az újságárus vagy legalábbvolna egy hely, ahol egész nap, mint régen, árusítanának újságot. SZŰCS Lajos, Pacsér utca 27. számú házban lakott, innen vitték el a lágerba, ahol meghalt. Bátyám, Demmer Antal szintén Péterváradon lakott, egy pékségben dolgozott. Most 52 éves, és úgy tudom, három-négy családja van. Régóta nem jelentkezik. Leveleimet visszakapom azzal, hogy a címzett ismeretlen. Kérem bátyámat, hozzátartozóit és azokat akik esetleg tudnak valamit róluk, jelentsék címemre. Előre is hálás köszönetet. Csongrádiné, Demmer Etel, Budapest, Apály u. 2/e. Hatan tizenkilenc éviegyházat kaptak Elítéltek egy betörőbandát Novi Sadon és környékén garázdálkodtak A tartományi székváros kerületi bírósága tegnap ítéletet mondott egy betörőhatos bűnperében. Az esküdttanács Borivoj Nikolicot ötévi, Petar Pejčinovićot négy és fél évi, Spasoje Markovot négyévi, Stevan Vagnert négy és fél évi szigorított fogházbüntetésre ítélte. Stevan Petlek ötödrendű vádlott öthavi, Polender Ambrus Erzsébet, pedig, a társaság egyedüli nőtagja kilenchavi fegyházat kapott. A fiatalemberek Vajdaság különböző helységeiből valók, de tanyájukat Novi Sadon ütötték fel. A kerületi ügyész ötüket többrendbeli betöréssel, gépkocsilopással és tolvajlással vádolta. A hatodrendű vádlott, Polender Ambrus Erzsébet orgazdaság miatt került a vádlottak padjára. Ő értékesítette a lopott holmit. Öszszesen tizenhárom bűncselekményt követtek el. A szabadkai VÁROSI KÓRHÁZ PÁLYÁZAT ÚTJÁN meghatározott időre felvesz TÜDŐSZAKORVOST. Jelentkezhetnek szakvizsgázott orvosok. A kérvényeket a kórház igazgatóságára kell beküldeni. A pályázat a megjelenéstől számított 15 napig érvényes. 1151 Tavaly augusztus 13-án kezdtek garázdálkodni, de nem egész három hét múlva már rendőrkézen voltak. Ez idő alatt hét személygépkocsi ajtaját törték fel, és ruhaneműt, fényképezőgépet, szerszámot stb loptak. Több külföldi turistát is megkárosítottak. Egy nyugatnémet állampolgár autójából félszázezer régi dinár értékű horgászfelszerelést emeltek el. Egyebek között ellopták Bogomil Karlavaris Novi Sad-i festőművész személygépkocsiját. A lopott autóval kirándultak Pancsovára és Belgrádba. Útközben nem mulasztottak el betörni egy trafikba, ahonnan néhány doboz cigarettát és egyéb apróságot vittek el. Nem kímélték a Fruska gora-i csősz- és víkendházakat sem. Időről időre itt húzódtak meg, és amikor távoztak, magukkal vitték az értékesebb ruhaneműt. A lopott holmit aztán a banda nőtagja a Temerini úti ócskapiacon és Šangajban eladta. A vádlottak közül hárman (a legidősebb 25 éves) már büntetve voltak. Betörésért, lopásért és rablótámadásért hosszabb időt töltöttek börtönben. (ek) Minden vasárnap SZORÍFOGIBÍS Mit beszélnek a hegyek?N em vagyok szakember vulkánban, tűzokádót, működő tűzokádót is, csupán egyszer csodáltam meg életemben, az is a cirkuszban produkálta magát és mindössze ember volt, akár jómagam. A hangosan beszélő hegyek forró titka mindazonáltal, világéletemben izgatott. S most hogy a szűnni nem akaró Etna, ott a Természetnek ama klasszikus talaján, ahol az emberféreg már a napfényes ókorban hallotta, értette a fa, a patak, az erdő, a tenger és a hegy beszédét, most, hogy ott Szicíliában immár harmadik esztendeje, egymásután szólaltatja meg lávariadóját az Etna, a hírek olvastán ismét elfog a borzongó panteizmus. A hangoshegyek — mondogatom magamnak, ime, megint belebeszélnek a földalatti fegyverkezési kísérletekbe. Mintha csak azt akarnák orrunk alá füstölni, hogy na, na emberraj, jó lesz vigyázni a Méllyel! Tanácsos lesz felhagyni a földméh-kaparással, különben, Plútó-uccse, kipusztultok! Mert odaalul robbantani, látjátok, mi is tudunk egy kicsikét és mibennünk, még mindig van, marad valami kiszámíthatatlan, elektronikusan is kiszámíthatatlan, a számotokra, ostobák! Igen, ilyesmi motoszkált agyamban ismét amikor az Etna újbóli hozzászólását méltatták lávától ömlengő újságriportok. Az Etna előadássorozata különben is, különös. Legkülönösebb talán azért, mert a Három Nagy, A Vezúv, Etna és Stromboli közül, éppen ő a legidősebb. Geológiai férfikorból immár geológiai deresedésre hajlik a feje, mégis ő az aktivista, az öntevékeny, ő a jó anyagmozgató. Úgy látszik, tisztes kora ellenére se szenved meg ütőér-elbazaltozódásban, van ereje, kedve, újra, meg újra figyelmeztetőn szónokolni. Unokaöccse, a Vezúv, aki hozzá képest suttyó legényke, hiszen csak a múlt héten, időszámításunk után 79-ben rúgta ki széles jókedvében a pompeji csárda oldalát és verte be Herculánumban, meg Stabincban az egykorú ablakokat, bizonyára Irigykedve nézi a fáradhatatlan nagybácsit. Lám, az öreg ma is jobb svádájú nála, pedig alig néhány évezrede hiányzik a nyugdíjhatárhoz. A nemzetség legfiatalabb tagja, a nála is pelyhedzőbb lankájú, ifjú óriás, a Stromboli pedig álmélkodva látja el kráterét, látván, hogy a családfő milyen könnyedén tárja fel az alsó tartalékokat. Igaz, az egészsége nem olyan makk többé, mint a történelem előtti, szép időkben, amikor még molett brontosaurusok sétálgattak előtte, Policastro sziklapartjain. A komoly dohányzásról is több évszázada lemondott. Rég nem cigarettaparazsas hamuesőt szór abba a művészi, kivitelű, nagy hamutartóba, aminek Szicília a neve, hanem csak fülledt mérgű, lassan, öregesen zsörtölődő lávát ereget tajtékzó kráterpipából. De hegyi beszédnek, izgága emberférgek elgondolkoztatására ennyi is, túlontúl elég.... A hangja viszont — így állítják akik hallották — a hangja ahogyan a figyelmeztetéseit festi alá, az azután évről évre iszonyatosabb Homérosz, a Természet nagy hallója tudott talán csak ilyen hádeszi hatásfokú üvöltést hallatni hősei torkából. Olvastam, hogy az etnai csillagvizsgáló alkalmazottai közül a gyengébb idegzetűek gyakorta kénytelenek idő előtt megválni magas pozíciójuktól. Nem a gázoktól, vagy a lávától, való tényleges veszély félelme miatt, hanem egyszerűen azért, mert a fülnek is van fala és az Etna fortisszimóiba, ha huzamosan hallgatja az ember, állítólag bele kell őrülni. Lehet hogy az alvilág isteneitől hallott nemrég valami bőszítőt az emberféreg földalatti robbantási kisérletei körül támadt huzavonáról és most különösen mérges az öreg... DEBRECZENI József Kedd, 1966. február . Veszélyes olvadás Emberek, vigyázat! Nem vagyok meteorológus, de annyit azért megállapítok, a saját bőrömön, hogy déli szelek lehelik a havat, ami nem éppen kellemes állapot. Már annál az egyszerű oknál fogva sem üdvözlendő a dolog, hogy a nyalás más, mint a lehelés. Ha a szelek nyalnák a havat, akkor nem volna aggodalomra ok, de mivel csak lehelik, így hát csak szétfolyik a víz a földön, és nem ivódik föl a magasságba. Ennél fogva pedig csőstül jön a baj, különösen az alacsonyabb helyeken. A földből vert és vályogból épített házak nagyon panaszkodnak az oldalaikra. Különös hideglelésekre, csúzokra (jobban mondva csúszásokra) panaszkodnak sok helyen a falak. Sok házban nagy nyögések észlelhetők az éjféli csöndességben a tetők felől, ami úgy hangzik, mint a hajdankori kísértetek sóhajtozásai. Jó lesz egy kicsit vigyázni, nehogy úgy járjunk, mint a Bika Pali, akit éppen akkor nyomott le a fal, amikor azt csinálta, amit a tizennyolc éven aluliaknak tiltanak, a hatvan éveseknek meg hiába parancsolják ... Egyszóval körül kell nézni a falak alját. Több felől házösszeomlásokról adnak hírt az emberek, ami nem is csoda, ebben a mostoha időjárásban. A csatornázás, ami a városunkban nincs befejezve, de még megkezdve sem, nem tudja levezetni a rengeteg hólevet, ami pedig olyan huncut nedvesség, hogy minden kis rést megtalál, ahol csak rombolni lehet. Jómagam is egy tíz méter magas fal alatt lakom, ami szelíden hajol fölém, mint sírhant fölé a szomorúfűz, és állandóan azt lesem, hogy mikor sivalkodhatom el magamat. Egyelőre még áll, jobban mondva görnyed, fönntartja a lakóközösség imádsága, de hogy meddig, azt csak a buga tehén meg a titkár úr tudja. Naponta többször végignézek rajta, és áldom a gondviselést, ami kiterjeszti szárnyát csatornáink, utaink, tetőink és falaink fölé. CSÉPE Imre IDEÁLIS VAJPÓTLÓ