Magyar Szó, 1966. szeptember (23. évfolyam, 239-268. szám)

1966-09-01 / 239. szám

Csütörtök, 1966. szept. 1. Meg kell menteni a bő termést 2800 vagonnal több kukorica a szabadkai határban Szerdán délelőtt Szabadkán megbeszélést tartott a községi szkupstina mezőgazdasági tanácsa és a mezőgazdasági szervezetek képviselői. A kukorica, a napraforgó és a többi termény betakarításával kapcsolatos teendőkről tárgyaltak. Megállapították, hogy a birtokok és szövetkezetek tárolói a termés kis részét képesek csak befogadni. Ugyanis nemcsak az idei gabonanemű, hanem a tavalyi kukorica egy része is raktáron van még, így több ezer vagon új kukoricának, napraforgónak és egyéb terménynek kell helyet találni. A tanácskozás során elhangzott javaslatok alapján legcélszerűbb lenne, ha igénybe vennék a magántermelők felesleges helyiségeit — padlást, górét. A szövetkezetek ismerik kooperánsaikat, s megbeszélhetnék velük, milyen mértékben számíthatnak segítségükre. A másik javaslat szerint sürgősen meg kell szervezni a kukoricakivitelt. Erre vonatkozólag az a megállapítás hangzott el, hogy a kukorica külföldön való értékesítése egy kiviteli vállalaton keresztül és egységes áron történjék, nehogy a bő termés folytán megnövekedett kínálat révén egyik-másik mezőgazdasági szervezet ráfizessen a külföldi üzletkötésre. A rendkívül bő kukoricatermés megmentése érdekében üzemképessé kell tenni minden szárítóberendezést, hogy a hamarosan megkezdődő kukoricaszüret idején teljesen ki lehessen használni kapacitásukat. Ezenfelül pénzt kell teremteni montázs tárolóhelyek építésére, ami egyébként egyik-másik birtokon, mint például az Agrokombinátban már folyik. A mezőgazdasági tanács, a birtokok és a szövetkezetek képviselői néhány napon belül újabb tanácskozást tartanak, hogy megbeszéljék a további sürgős teendőket, hiszen a tavalyi termésnél mintegy 2800 vagonnal több morzsolt kukoricát kell elhelyezni. Leszántják a káposztát Jövőre nem ültetünk — mondják a termelők Kora tavasszal a Neretvába dobtak néhány vagon vevőre nem talált üvegházi káposztát. A folyó vizén úszó termés mintegy előre jelezte, hogy bőséges termést remélhetünk, de egyben azt is, milyen nehézségekbe fog ütközni a zöldségféle értékesítése. Ebben a rekordtermésű évben kereskedőink még egy rekordot állítottak föl, méghozzá a szerződésszegések tekintetében. Legalább három-négy évre visszamenőleg nem bontottak fel enynyi szerződést — okkal vagy ok nélkül, magyarázattal vagy csak ötszavas táviratban. Nem sokat használtak a minimális védőárak, sőt a szavatolt árak meghozatala sem, hiszen nem áll mögöttük senki. A városi kockázati alapok megszűnése után a városellátó kereskedelmi vállalatok is többnyire minden szerződést semmisnek tekintenek. Régi igazság: hogyha kevés a zöldségféle, mindenki szalad utána, ha pedig sok van belőle, a kutyának sem kell. Megbizonyosodtak erről az ország összes zöldségtermelői. A Mostar környéki, zöldségtermesztésükről híres mezőgazdasági szervezetek a napokban közölték a nyilvánossággal, hogy csak a szerződött, de át nem adott paprikán és paradicsomon több mint százmillió dinárt veszítenek. Közelebbi példa az újvidéki földművesszövetkezet esete, a belgrádi Smederevka vállalattal. Harminc vagon káposzta szállítására kötöttek szerződést, a vevő negyven dinárt fizetett volna kilójáért. A napokban azonban a vagonok helyett távirat érkezett a szövetkezetbe, melyben a Smederevka értesíti ügyfelét, hogy szántsa le a káposztát, neki nem kell, tizennégy dinárt kifizet a földbe szántott káposztáért. A Smederevka legalább valami kártérítést adott, mások még azt sem teszik. A futaki szövetkezetnek, illetve a vele kooperáló földműveseknek ötven vagon korai burgonyájuk ment veszendőbe, a jobbik esetben a jószággal etették föl. Most a nyári káposzta rohad a földeken, és körülbelül ezer vagon őszi káposzta vár bizonytalan vevőkre. Június elseje óta többet üléseznek, mint termelnek Futakon a termelők és a szövetkezet szakemberei. Nehéz eldönteniük, ki menynyi terményt adjon át, és mennyit hagyjon a földben. Nem pénzt, hanem igazságot osztanak a társastermelőknek. Pedig a futakiak már tíz dináért is odaadnák a káposztát, csak vigye el valaki. Sajnos, vevő sehol, jóllehet az ország nem egy városának piacán szívesen látnák a háziasszonyok az olcsó káposztát. Lesz még ennek böjtje — jósolják a bennfentesek — nem is olyan sokára: jövőre. Hadd közöljük: a mostari Hercegovka kombinát munkástanácsa úgy határozott, hogy jövőre egy ágyas zöldségfélét sem palántál. Hasonlóképpen nyilatkoznak a vajdasági és a szerbiai termelők is. S. Z. MAGYAR SZÓ MAJÁLIS, TÁBOROZÁS, KIRÁNDULÁS... Hol van már a tavalyi hó? Mi is énekelhetjük Adyval, hogy ..beszökött’’ az ősz, vám ha nem is maga az ősz, akkor a kisöccse, de nem Párizsba, hanem ide mihozzánk, mert találkoztunk vele tegnap Novi Sadon, a sugárúton, amint éppen esőhozó felhőket kergetett a város fölé. Lehet, hogy kimegyünk az idén még egyszer-kétszer fürödni is, napozni is de ez az idill, a kirándulásosé idillié, már a múlté. ’ jgj ’ Fegyverszünet Néhány nappal ezelőtt az együttműködésről és a munkamegosztásról tárgyaltak a vajdasági kendergyárak képviselői a gazdasági kamarában. A megbeszélés a teljes egyetértés jegyében folyt le. A hódsági, bácspalánkai, celarevói és bácsi gyárak vezetői egyaránt az együttműködés szükségessége mellett emelték fel szavukat, és a munkamegosztás hasznát bizonygatták. Pedig egy héttel ezelőtt még egészen , más húrokat pengettek ugyancsak ezeknek a kendergyáraknak a vezetői. A múlt heti megbeszélésen, amelyet azért hívtak össze, mert egyes nagyobb gyárak abból a célból, hogy több nyersanyaghoz jussanak, a megbeszéltnél magasabb átvételi árat kínáltak a kenderért, nyílt összeütközés történt az egymással versengő gyárak között. Napvilágra kerültek az eddig lappangó ellentétek. Nevezetesen az, hogy az erősebb, korszerűsített gyárak a szabad verseny hívei, és szeretnék lerázni magukról a községi határok béklyóit. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a kisebb, a gazdasági versenyre képtelen gyáracskák ragaszkodnak a község védőhatáraihoz és az egységes átvételi árhoz, mert csak ez teszi lehetővé számukra, hogy elegendő nyersanyaghoz jussanak és továbbra is fennálljanak. A nagyok kimutatták a foguk fehérjét, de a többség és a kamarai vezetők nyomására beleegyeztek, hogy továbbra is betartják a megbeszélt árat, azaz nem kezdenek nyílt harcot versenytársaikkal. A kamara véleménye szerint ugyanis a nyílt versengés felesleges. A nagyobb gyárak — mondják a kamarában — a munkamegosztás segítségével is kiharcolhatják maguknak az elsőséget, a kicsik pedig — teszik hozzá — az együttműködés révén megerősödhetnek, és az életképesebbek a nagyok méltó partnereivé válhatnak. Ezzel magyarázható a minapi kamarai ülésen észlelt egyetértés. Az erősebb gyárak bíznak benne, hogy a munkamegosztás kedvez nekik, korszerűbb termelésük folytán olcsóbb áruval hagyják le vetélytársaikat. A kisebbek pedig örülnek, hogy egy kicsit ismét elodázták az elkerülhetetlent, a nyílt és kérlelhetetlen gazdasági törvényeken alapuló versengést, amelyben nyilván nem tudnának helyt állni. A kamarában tehát tulajdonképpen fegyverszünetet kötöttek a kendergyárak. A gazdasági kiválasztódás folyamata azonban nem állt meg, legfeljebb finomodott. P. GY. MÁTÓL KEZDVE: Készpénzfölcsön a banktól Tíz hónap alatt kell törleszteni Mától kezdve százezer régi dináros készpénzkölcsönt adnak a bankok. A Jugoszláv Nemzeti Bank ugyanis úgy döntött, hogy legfeljebb százezer régi dinárig készpénzkölcsönt folyósít a polgároknak, tízhónapos letörlesztésre. A JSZSZK Hivatalos Lapjában tegnap jelent meg az idevágó határozat, s ma lép érvénybe. Százezer régi dináros készpénzkölcsönt kaphatnak mindazok a polgárok, akik a meglevő előírások alapján jogosultak vásárlói kölcsönre. A készpénzkölcsönt igénylő nem köteles a kért összeg 20 százalékát befizetni. A vásárlói kölcsön és a készpénzkölcsön összege nem haladhatja meg a 600 000 régi dinárt. A Jugoszláv Nemzeti Bank a helyi bankokra bízza, hogy megszabják a készpénzkölcsön felső határát és a törlesztési határidőt, a kamat azonban legfeljebb 8 százalék lehet. Ez azt jelenti, hogy egyes helységekben a bankok rövidebb törlesztési határidőt szabhatnak, és százezer dinárnál kisebb öszszeget is adhatnak. 3. oldal Minden árvíz Vajdaságba vezet Kongassunk-e vészharangot, vagy egyszerűen csak konstatáljuk: a Duna-töltések nem nyújtanak biztos védelmet?! A tavalyi katasztrófa, hatása alatt élünk, még ez a rideg megállapítás is hátborzongató. A minap elhangzott Palánkon: — Az esős, áradásos évet mindig másik két, ugyancsak áradásos év követi. Így volt 1924-ben, 1925-ben és 1926-ban, majd 1940-ben, 1941-ben és 1942-ben, azután 1954-ben, 1955-ben és 1956-ban, s valószínűleg így lesz a tavalyi és az idei után is. 1886 óta jegyzik a vízszakértők ezeket az adatokat. Hozzáteszik még, hogy a Duna töltéseit a tőlünk feljebb eső szakaszon alaposan megerősítették azok, akiket eddig is szorongatott a folyam. Északi szomszédainknál, valamint Csehszlovákiában és Ausztriában óriási munkálatok folynak. Hatalmas töltések épülnek végesvégig, hasonló méretűek, mint amilyent a mi szakértőink javasolnak. Csakhogy arrafelé jóval többet tettek már, mint nálunk, a munka jobban halad, tehát biztonságosabb a védőrendszer. Annál nagyobb a veszély nálunk! Az ott megzabolázott folyó ugyanis itt most majd nagyobb erővel tombol: nem számíthatunk arra, hogy a felső szakaszon gátszakadás történik, s az árhullám már ott szétfolyik, mint tavaly történt Csehszlovákiában, tehát ily módon nem enyhül majd a mi helyzetünk. A töltések közé szorított folyó teljes erejével ránk zúdítja a vizét. Senki sem állíthatja, hogy vízszakértőink az elmúlt év alatt ölbe tett kézzel ültek és várták, hogy mit hoz a sors. Erejükhöz képest mindent megtettek: befoltozták a réseket a gátakon, elkészült a terv a védelem újjáépítésére, megállapították, mire van szükségünk: erősebb töltésekre, kotróhajókra, jégtörő-tojókra, cölöpverő- és más töltéserősítő gépekre, előrejelző szolgálatra és rendszeres medervizsgálatra. Itt aztán megálltak. Nem azért, mert nem tartották fontosnak, hogy tovább menjenek egy lépéssel, hanem azért, mert mindennek megvalósítása olyan erőfeszítést igényel, amely — akárcsak a tavalyi védekezés — meghaladja tartományunk, sőt, köztársaságunk erejét is: kereken 110 milliárd régi dinárra van szükség! Tudjuk, hogy az idén vagy jövőre ennyit nem fordíthat az ország a védelemre. De azt is tudjuk, hogy valamennyit okvetlenül elő kell teremteni, hogy hozzákezdhessünk a fentebb említett terv megvalósításához. Képviselő-testületeink a nyári szünet után most kezdik majd meg munkájukat. Rájuk hárul a feladat, hogy jó megoldást találjanak: az elkövetkező időszakban ne az árvízkárosultak megsegítésére, hanem az árvédelemre áldozzunk. Mert áldozni kell, hiszen — mint egyik szakértőnk mondja — nálunk szinte minden árvíz Vajdaságba vezet, induljon az ki akár a Dráva, a Tisza, a Száva vagy a Morava vízgyűjtő területéről. MATUSKA Márton Nagyszabású közművesítő munkálatok Belgrádban A belgrádi közművesítő vállalat szakértői úgy számítják, hogy a Zeleni Venae városnegyed újjáépítésének alapvető munkálatai november végéig elkészülnek. Felépül majd a föld alatti gyalogos átkelőhely, egy új trolibusz-végállomás és egy korszerű váróterem. A váróterem előtt hat kioszk lesz és négy telefonfülke, valamint a közvetlen közelben egy expressz-falatozó is. Az egész munka jövő tavasszal befejeződik. Majd nyolcmillió új dinárt fordítanak rá. Ezenkívül a Teraziján, a város szívében, több föld alatti gyalogos átkelőhelyet építenek mozgólépcsővel felszerelve. (Tanjug) MINDENÜTT NIŠI CIGARETTA Változatos műsor, nemes versengés A Rádióiskola műsora az űj tanévben Még néhány nap és megkezdődik a tanítás. Ebben a fáradságos, de szép munkában immár hosszú évek óta a Rádióiskola szerkesztősége is kiveszi a részét. Hogy milyen elképzeléseket igyekeznek megvalósítani, és milyen műsort állítottak össze az idén — erről beszél Korom Tibor, a Rádióiskola szerkesztője. — Programunk kidolgozását — mondja —■ ezúttal is a gyakorló pedagógusokkal folytatott széles körű megbeszélések, tanácskozások előzték meg, s adásaink az itt leszűrt megállapításokat tükrözik. Mindhogy e megbeszéléseken és korábban is meggyőződtünk, hogy az elemi iskolák felső tagozatai számára sugárzott sorozatok k iránt kisebb az érdeklődés, néhány műsort megszüntettünk. Ugyanakkor azonban az alsó tagozatoknak új sorozatokat iktattunk be, elsősorban a szerbhorvát nyelv tökéletesebb elsajátítása céljából, s ezáltal programunk az idén is éppoly változatos, mint az előző években. — Mind a nyelvi, mind az irodalmi, zenei, történelmi és földrajzi tárgykörű adásokat igyekezünk a lehető legkorszerűbb módszertani eljárásokkal, eszközökkel feldolgozni. Elsősorban a gyerekek értelmi szintjére, a közvetlenségre ügyeljünk, másodsorban pedig arra, hogy az elhangzott adás egyegy meghatározott (tantervben is szereplő) módszertani egységhez kapcsolódjék, és minél tartósabb, színesebb élményt jelentsen a hallgatóknak. — Időtartamuk szerint a szerbhorvát nyelvű adások mindössze tízpercesek, és a többi sorozat is legfeljebb tizenöt—húsz, illetve harminc perces. Ezt a kurtítást két okból tartjuk fontosnak. Egyrészt, mert semmiképp sem akarjuk megterhelni a diákokat, másrészt azért, mert célunk nem a tanító, s "a tanár előadásainak helyettesítése, hanem az iskolában tanultaknak kiegészítése, új oldalról való bemutatása. Jóllehet ez nem tartozik szorosan vett feladatunk közé, műsorainkat igyekeztünk különféle vetélkedőkkel, versenyekkel is érdekesebbé, változatosabbá tenni. A magyar nyelvi adások keretében például megszervezzük a legszebb fogalmazó pajtások versenyét, az iskolák vetélkedőjét a diákkönyvtárak rendezésében, a helyes beszéd vetélkedőjét stb. A zenei adások keretében a zenei ismeretekből, a földrajzi és történelmi jellegű adások keretében pedig ezekből az ismeretekből rendezünk versenyt. Természetesen, mint minden évben, a Rádióiskola adásait legrendszeresebben felhasználó pedagógusokat és iskolákat is versenyreszólítjuk, és erejünkhöz mérten jutalomban, elismerésben részesítjük. Sz. I.