Magyar Szó, 1966. november (23. évfolyam, 300-327. szám)
1966-11-01 / 300. szám
4. oldal A fehér arany Messziről úgy tűnik, mintha egy pompás kert közepébe a mitológiai istenek, játékos kedvükben, óriási tarkabarka kockákat dobáltak volna, örül az ember lelke, ha látja. Közelről még szebb. A rózsasövénnyel szegélyezett, szemerkélő őszi esőtől tükörfényes sugárutakon percenként traktorok meg tehergépkocsik haladnak el. A répával megrakott pótkocsik kígyózva futnak utánuk. Megállás nélkül hordják a fehér aranyat. De ne legyünk titokzatosak. A zentai cukorgyárban vagyunk. A napokban küldöttség járt ott. Azok, akik évente sorra járják hazánk valamennyi cukorgyárát. Azt mondották, olyan cukorgyár, mint a zentai, az egész országban nincs. Mintha skatulyából húzták volna ki. És minden bizonnyal így is van. ■ Az ember naphoszszat járhatja a gyártelepet, ahova naponta 600 vagon répa érkezik, és ahol a tervezett napi 200 vagon helyett — mert annyi a gyár kapacitása — átlag 220—230 vagon répát dolgoznak fel, fikarcnyi szemetet sem talál. Az óriási munkacsarnokban, amelynek egyik végén 65 nap óta megállás nélkül ömlik be a répa, a másik végén pedig futószalagon fut ki a kristálycukor, mindöszsze néhány ember dolgozik. Tulajdonképpen nem is dolgoznak. Legalábbis látszatra nem csinálnak semmit. Csak sétálnak a halkan zümmögő, fényes gépek között. Megmegállnak, hol az egyiknél, hol a másiknál, beszélgetnek és teáznak. Sok teát isznak. Mert a teremben meleg van. Még ingujjban is. Csúzdi Zitát keressük. — Az előbb ment el zuhanyozni — mondja Nagy Lukács, aki Zita helyett ügyel a cukorlét szűrő masinára. Egyébként cukorfőző ember. Kanizsai. De már ürüs . BOROTVÁLKOZÁS UTÁN , 1960 óta Zentán él. Házat is épített. Eredetileg vízvezeték-szerelő volt. A kollégáknak délutánonként ő szereli a fürdőszobákat, azok meg a házépítésnél segédkeztek neki. Mert saját rezsiben a legolcsóbb a lakásépítés. Amíg azonban a répa feldolgozása tart, nincs második műszak. Délután, majd ha hazamegy, pihen meg füvet szed a nyulaknak. Sok nyula van, mert nagyon szereti a nyúlhúst. Szeptemberben 180 000 dinárt vitt haza. Közben megérkezik Zita is. — Ha tudom, hogy jönnek, később is megfürödhettem volna — mondja szabadkozva. Zita öt évvel ezelőtt került a gyárba, akkor, amikor az óriási munkacsarnok még csak alakulófélben volt. A gépek is akkor kezdtek érkezni. — Akárhogy is magyarázták — meséli Zita —, hogy itt majd a répából cukrot csinálunk, sehogy sem tudtam, megérteni. Az első hónapokban ő is meg a többi is egyebet sem csinált, mint naphosszat söpört, súrolt, egyszóval takarított. Azután elvégezte a technológiai munkások kétéves szakképesítő tanfolyamát és ma, 26 éves létére munkavezető. Szeptemberben 140 000 dinár volt a borítékban. Ha majd hazamegy — délután — birsalmasajtot készít, és átnézi kislányának, az elsőelemista Anikónak a füzeteit. A gyár személyi adatait Morvai Gyula főmérnöktől és Bogdan Lučić igazgatóhelyettestől tudtuk meg. A gyár eddig 15 000 vagon répát dolgozott fel, 2100 vagon cukrot állított elő, mégpedig a szokásos „nagytakarítás", azaz a két-három napos javítás nélkül. A korábbi években egy szuszra hathétezer, tavaly pedig tízezer vagonnal dolgoztak fel. Még mintegy tízezer vagon répára számítanak. Naponta 600 vagonnal vesznek át. A ha■zánkban egyedülálló léghűtéses tárolókban az idénmár 5000—6000 vagonnal raktározhatnak. Más szóval, a répát november közepéig átveszik, tehát a földeken az őszi mélyszántást a termelők még idejében elvégezhetik. A répa cukortartalma a tavalyinál valamivel alacso- Inyabb. Tavalyi átlag 17,5 százalék volt, az idén 16,5százalék. Ezzel szemben a hektáronkénti átlaghozam legalább 30 mázsával több. — Úgy volt — mondja Morvai mérnök —, hogy a répa korlátlan átvételét már október elején megkezdjük. Az elmúlt száz évben — legalábbis a meteorológusok szerint — az ideihez hasonló meleg ősz nem volt. A répát viszont csak akkor raktározhatjuk, ha a tárolókban, az éjszakai levegő, amit közé fújatunk, legalább 10 fokra lehűl. A tárolókat tovább építjük, és ha minden jól megy, 1968-ban már tízezer vagonnal raktározhatunk. Ez nagyon fontos. Nemcsak azért, hogy a szántók hamarabb felszabaduljanak, hanem azért is, mert ha a répát csak egyszerűen prizmába rakjuk, 1,5 százalékot veszíthet cukortartalmából, a tárolókban viszont legfeljebb 0,3 százalékot. Az óriási virágoskert közepén elterülő zentai cukorgyárról még sok mindent lehetne mondani. Azt is, hogy munkásétkezdéje, labdarúgócsapata, orvosi rendelője van. A tágas öltözőkben minden dolgozó külön szekrényben tartja holmiját, és nincs munkás lakás nélkül. Ha minden jól megy, a százezer dináros keresetek mellett az idén csaknem egymilliárd kerül az alapokba. KERESZTÉNYI József Az is baj, ha alacsony a víz Két hónap alatt 4,7 métert apadt a Duna Szeptember elején még aggódva vártuk a vízállásjelentéseket, mert a töltések kezdtek már lazulni, a megáradt Duna ismét kiöntéssel fenyegetett. Szerencsére nem történt baj. Azóta keveset hallottunk a Dunáról, mert leapadt. Mostanában azonban, ismét mind gyakrabban emlegetik, csakhogy most az a baj, hogy alacsony a víz. Szeptember 4-én és 5-én még 626 centimétert mutattak Novi Sadnál a vízmérőlécek, a napokban pedig 158-at! Két hónap alatt tehát 4,7 métert apadt a víz! Az ilyen méretű apadás várható is volt, mert a Duna vízállása októberben és novemberben a legalacsonyabb. Nagy áradások után a hajósoknak mindig bajuk van a vízzel, mert megváltozik a folyók sodorvonala, új homokpadkák képződnek, a régiek eltűnnek, vagy alakjuk megváltozik. A hajósok tehát nem tudják, merre irányítsák az uszályokat, hogy elmehessenek a padkák között. Mint a Novi Sad-i révkapitányságon hallottuk, több hajó és uszály megfeneklett már emiatt, szerencsére azonban eddig nem történt súlyos baj. Min Villanófényben ................................................ Ami a levélből kimaradt Z. M. Novi Sad-i fiatalember rövidesen elektromérnöki oklevelet szerez. Szabad idejét azonban nem akarta haszontalan dologra pazarolni, ezért munka után nézett. Jobb híján megpályázta B. község elemi iskolájának egyik betöltetlen szakelőadói munkahelyét. Képesítése ugyan nem felelt meg teljes egészében a pályázati feltételeknek, de mások példájából kiindulva, nem tartotta lehetetlennek, hogy kedvez neki a szerencse. Később, amikor megérkezett az iskolaigazgató aláírásával ellátott pecsétes levél, mégsem az lepte meg, hogy R. M.-et tőle megfelelőbbnek tartják a munkahely betöltésére, őt pedig elutasítják, hanem az, ami a levélből kimaradt. Az iskola tisztviselője tudatta ugyan vele, hogy a döntést nyolc napon belül megfellebbezheti, de arról már nem tett említést, hogy a kedvezőbb elbírálásban részesített R. M-et miért tartják megfelelőbbnek. Enélkül pedig Z. M., mégha szándékában is lett volna, nem fellebbezhette meg az iskola tanácsának döntését. (ek) MAGYAR SZÓ Kedd, 1966. november 1. A kisiparosok adójáról Mindannyiunk érdekében Nemsokára két éve lesz, hogy életbe lépett a nagy reményekkel várt törvény a kisiparosok megadóztatásáról Az előző időszakban a kisiparosokat túlnyomórészt tényleges jövedelmük alapján adóztatták meg, két évvel ezelőtt aztán az új törvény bevezette az átalánykivetés különféle formáit. Az új rendszer egyik célja, hogy rugalmasságával elősegítse a kisipar talpraállását. Erre nagy szükség volt, mert például 1962-ben a már ismert tényezők hatására 7000-rel csökkent köztársaságunkban a kisiparosok száma. Az eltelt két év eredményeiből kiviláglik, hogy az új adópolitika elérte célját, de az is, hogy vidékenként nagy eltéréssel alkalmazzák. Az elemzések szerint, azok a kisiparosok, akiknek adóját tényleges jövedelmük alapján állapítják meg, (az idén a kisiparosok 27,6 százaléka), aránylag Vajdaságban fizetik a legtöbb adót, s ez nagyjából megfelel a vidék kisipara fejlettségének. A kisiparosok 44,7 százalékára az idén átalányban vetették ki az adót. Ezeknek átalányadója is jóval nagyobb Vajdaságban, ahol az átlag 418 új dinár, a köztársasági átlag viszont 328 új dinár. A köztársasági átlag 20,7 százalékos emelkedést mutat a tavalyihoz képest, ezt azonban nem tartják nagynak, mert a kisipari szolgáltatások ára nagyobb arányban növekedett. Vajdaságban különösen a vendéglősök, fuvarosok, malmosok és hasonló kisipari szolgáltatást végzők jövedelme van erősen megterhelve. Vajdaságban átlag 1127 új dinár egy-egy kisiparos adója, Szerbiában viszont csak 450. Az átalányban megadóztatott vendéglősök és fuvarosok fejenkénti kötelezettsége között még nagyobb az eltérés. A vajdasági 1596 dináros átlag mellett, a köztársasági 446, a szorosan vett szerbiai pedig 374 új dinár. Persze ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy sajnálni kell a magánkocsmárosokat, mert tönkremennek. Ettől nyilván nem kell tartani, hiszen számuk az idén jelentősen megnövekedett. Maga az a tény, hogy 1966-ban a kisiparosok túlnyomó többségének adókötelezettségét átalányban állapították meg, nagyban hozzájárult biztonságérzetükhöz. Némely vélemények szerint esetleges módosítással még rugalmasabbá kell tenni az eddig is kedvezőnek, előnyösnek bizonyult adótörvényt. Kedvező hatását bizonyítja még, hogy a tavalyihoz képest, az idén jóval több munkás és tanuló dolgozik a kisipari műhelyekben, noha számuk aránylag még így is kicsi. Átlag öt iparosra jut egy munkás és kilencre egy tanuló. Az elemzés megállapítja, hogy Vajdaságban némileg nagyobbak a kisiparosok adóterhei, ez azonban állítólag megfelel a vidék fejlettségének. Ebben lehet is némi igazság. Azonban meg kell jegyezni, hogy az 1959-es átlaghoz képest, a kisiparosok nemzeti jövedelme 1966-ig a köztársaságban 113, a fővárosban 118, Vajdaságban pedig csak 82 százalékkal növekedett. A három közül tehát a tartományi átlag a legalacsonyabb. Ugyanakkor már tavaly is, az idén pedig még inkább, éppen tartományunkban a legnagyobbak a kisiparosok jövedelmére kivetett terhek. A köztársasági 11,6 és a belgrádi 11,5 százalékkal szemben 16,1 százalék. Érdemes még megemlíteni, hogy Belgrádban, Kragujevacon és még néhány szerbiai városban ez a százalék a tavalyihoz képest csökkent. Persze csak átlagos képet mutathatnak ezek a számok, de így, egymás mellé állítva, összehasonlításra adnak módot, a kellő következtetések levonása pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy a jövő évi adómegállapítások még reálisabbak legyenek. Azt hiszem, nem kell külön magyarázni, ez nemcsak a kisiparosokat érinti, hiszen szolgáltatásaikra mindanynyiunknak egyre inkább szükségünk van. BURÁNY Nándor Egy elkésett levél a postának Még a régi Babilónia utain is ott csattogott a leveleket, üzeneteket vivő futárok talpa. Később a postaszolgálatnak ez az ősi formája korszerűsödött: lovas futárok vágtattak szélsebesen, hogy a sürgős üzeneteket minél gyorsabban kézbesíthessék. A következő újdonság a postakocsi volt. Váltott lovakkal robogott, nagy porfelhőket kavarva az utakon. A múlt században azután a vasút és a gőzhajó térhódításával hatalmas gyorsasággal szállította már a posta a leveleket. Napjainkban az írott betű a hangsebességgel versenyezve jut el a címzetthez. A posta néha már fékezi ezt a nagy tempót. Budapestről először, mondjuk Berlinbe küldi a Novi Sadra címzett levelet, ne érjen túl hamar rendeltetési helyére. Nem kell az embereket elkényeztetni. Hát, a vajdasági posta nem is kényezteti őket. Nemrég Bačko Gradiáteből jött levelezőlap Harmath Konrád címére. Novi Sadra. Talán inkább úgy mondhatnánk, mászott. Ugyanis október 13-án adták föl és 21-én kézbesítették. Kerek nyolc napig tartott, amíg a Novi Sad-i tizenkét emeletes márványpostából megindult a levélhordó a Car Dušan utca felé, hogy az egyébként igen fontos lapot átadja a címzettnek. Mivel a postán nem tudtak semmilyen magyarázatot fűzni az esethez, kénytelenek vagyunk találgatásokba bocsátkozni. A posta, tudvalévően, egy idő óta kifizetődően akar dolgozni. A közeljövőben a Novi Sad-i márványposta tetején és oldalain nagy világítóreklámok fogják a vállalatokat propagálni. A posta ezenkívül tervbe vette a telefonreklámozást is. A városközi automata telefonvonalakon az idő alatt, amíg nem kapjuk meg az összeköttetést, kellemes női hang emlékeztet majd arra, hogy — ha már mosakszunk — használjunk Merima szappant. A kifizetődés felé vezető kies utakat tanulmányozva, a posta alkalmazottai nyilván a posta történetét is fellapozták, s feltételezhető, hogy rájöttek, a régi babilóniai posta azért dolgozott ráfizetés nélkül, mert gyalogos postásokat alkalmazott. Hogy erre még senki sem gondolt! Hát van ennél egyszerűbb? A Bačko Gradište-i lap valószínűleg azért késett, mert a posta nyugdíjasokat alkalmazott gyalogos futárnak. Ezek pedig nem sietnek, a napidíj meg úgyis jár a gyaloglás idejére. Útközben pedig reklámcédulákat osztogatnak, ne vesszen kárba az idő. Van egy javaslatunk. Ha a posta már reklámozással is foglalkozik, ültesse nyugállományos futárait mikrofonnal fölszerelt autóba. A falvak, városok főterén aztán jó öblös hangon tudtára adhatják országnak-világnak, hogy ha fáj a torkunk, szopogassunk Silver pengét, s mintha elvágták volna. Mellékesen a levelek is gyorsabban jutnának rendeltetési helyükre. (csergő)