Magyar Szó, 1967. szeptember (24. évfolyam, 240-269. szám)

1967-09-01 / 240. szám

Péntek, 1967. szeptember 1. 1 f~­*' A minőségre nincs panasz Ma nyílik az újvidéki zöldség- és gyümölcskiállítás Ma délelőtt tizenegy óra­kor Újvidéken megnyílik a IV. országos zöldségféle- és gyümölcskiállí­tás. A csar­nokokban 5000 négyzetméte­ren a szabad ég alatt 2000 négyzetméteren 150 hazai és külföldi kiállító mutatja be termékeit és áruját. A je­lentkezők számát tekintve eddig ez a legnagyobb ilyen rendezvény az országban. Még ennél is többet mond, hogy az ország minden ré­széből részt vesznek a zöld­ség-, gyümölcs- és szőlőter­mesztéssel foglalkozó nagy­­gazdaságok, például a vin­­kovci Borinci, az Indjija bir­tok, a krskói Agrokombinát, továbbá a korai kerti vete­­mény termesztéséről híres macedóniai és dalmáciai ter­melők, valamint a nagy, ju­goszláv ügyviteli szövetsé­gek, közöttük az újvidéki Produktive, a szkopjei Ag­­romakedonija, a szarajevói Agrarija, a mosztári Medi­­teran, a celjei Styria, a belg­rádi Granexport és Vocar. Az élelmiszeripart számos nagy hazai konzervgyár kép­viseli. Néhány hazai és kül­földi részvevő a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesz­tésben és feldolgozásban használatos kisgépeket, szer­számokat és felszerelést ál­lít ki. Csomagolóanyag-ki­­állítás is lesz. Külön csar­nokban mutatják be a mű­anyag csomagolóanyagot. A hazai tudományos és ku­tatóintézetek az új növény­fajtákon keresztül ismerte­tik több éves munkájuk gyü­mölcsét, a faiskolák, pedig bemutatják szaporító anya­gukat. A kiállítást a vető­magtermesztő , és a növény­védő szereket gyártó válla­latok részvétele egészíti ki. Mint minden évben, né­hány kereskedelmi vállalat és mezőgazdasági szervezet jóvoltából, a látogatóik jutá­nyos áron vásárolhatnak télirevalót. A kiállított termények minőségét bíráló bizottságok befejezték munkájukat Tegnap délelőtt beszélget­tünk dr. Dragoljub Slovic­­tyal, a gyümölcsöt és szőlőt osztályozó bizottság elnöké­vel. Elmondotta, hogy a bizott­ságnak nehéz dolga volt, míg a sok, valóban kiváló minő­ségű termény közül kitün­tetésre javasolta a legjob­bat. Különösen arra a körül­ményre hívta fel a figyel­met, hogy az idén még egy­szer annyi árut küldtek a kiállításra mint tavaly, és az aránylag kedvezőtlen időjá­rás ellenére is a gyümölcs minőségével elégedettek le­hetünk. A bizottsági tagok egybehangzó véleménye sze­rint az alma, a körte, az őszibarack és az asztali szőlő minősége a nagy ül­tetvényeken európai szín­vonalat ért el, és kiállják a versenyt bármelyik ország termékeivel. S. Z. Befejezték a gyümölcs osztá­lyozását Zsarolók Különböző változatokban gyakran hall­hatunk egy szomorú történetet Persze, ha a fehér asztal mellett halljuk, és olyan valakitől, akit az eset nem érint, hanem inkább csak úgy mellékesen, pletyika for­májában adja elő, akkor nem is hangzik annyira szomorúnak. Végighallgatjuk, és mivel nem tudjuk egészen összeegyeztetni társadalmi viszonyainkkal, hitetlenkedve fogadjuk, homlokunkat ráncolgatjuk, végül is legyintünk egyet, és vidámabb témát keresünk... Ugyanezt az esetet hallottuk most nem­rég szerkesztőségünkben, új változatban, egy anya szájából. És bizony egyáltalán nem hangzott fecsegésnek, pletykának. Olyan becstelen, hogy még azt is felhábo­rítja, akinek semmi köze hozzá.­­ Zsarolásról szól az eset, azoknak a nők-­­ nek megzsarolásáról, akik munkát keres­nek és eközben sokféle megaláztatásnak vannak kitéve. Azokról szól, akik társadal­mi pozíciójukkal visszaélve, megalázó, becstelen feltételekhez kötik a munkát kereső nők alkalmazását. Egyes emberek gátlástalanul ki a­karják elégíteni szenvedélyüket, s a legmegalá­­zóbb hangnemben beszélnek a munkára jelentkező nőkkel. Már már addig merész­kednek, hogy „nyílt kártyákkal játsza­nak” a kiszemelt áldozataikkal. Azt mond­ják, rendben van, kapsz munkát, de esté­re gyere el ide meg ide... Mások mézes­mázos szavakkal leplezik galád szándéku­kat, s amikor elérték céljukat, lelketlenül „lerázzák nyakukról” áldozatukat, hogy másiknak csináljanak helyet... Az említett anya elbeszélése annál is megrendítőbb, mert az eset még nem fejeződött be, és világosan meglátszott raj­ta belső ingadozása, tanácstalansága, rá­beszélje-e leányát a kikötött feltételek el­fogadására. De magatartása azt is elárul­ta, mennyire érzi, hogy a leányt az ellen­kezőjéről kellene meggyőznie. — Mit tegyek?­ — kérdezte. — Mond­jam a lányomnak, hogy fogadja el a fel­tételeket ... ? Utána, nem is egészen kérdés formájá­ban, hozzáfűzte: — Hát valóban így kell ennek lennie? Mi sodorta ezt az anyát a szakadék szé­lére, mi sodorta egészen addig, hogy már­­már belenyugszik olyasmibe, ami mély­ségesen sérti anyai és emberi mivoltát, méltóságait? És mit válaszoljunk utolsó mondatára, arra, hogy „hát valóban így kell ennek lennie?” Ez a mondat súlyos szemrehányás a társadalom rovására. A kétségek között vergődő anya nemcsak azokat tekinti bű­nösnek, akik ilyen zsarolásra képesek, ha­nem mindenkit, aki közömbös, aki legfel­jebb vállat von, ha ilyesmiről értesül. Mindenekelőtt azokat a társadalmi fel­tételeket kellene bonokés alá venni, ame­lyekből ezek a zsarolók erednek. Akkor meggyőződhetnénk arról, hogy az esetek többségében a munkaeszközök birtoklása és a munkaviszony körüli rendellenességek játszanak közre. A lapok az utóbbi idő­ben elég sokszor foglalkoztak a magán­iparosoknak alkalmazottaik iránti bánás­módjával... A zsarolókat azonban nem­csak a magániparosok, a magánmunka­­adók között kell keresnünk. Sokkal veszé­lyesebb és ártalmasabb, hogy ilyen zsa­rolókat a társadalmi szektorban is talál­hatunk ... Egyes személyek ott is úgy vi­selkednek, mintha a vállalat az ő tulaj­donuk lenne, és azokat az erkölcsi szabá­lyokat sem tartják be, amelyeket még a magántulajdonosok is betartanak. Épen ezért végső ideje már, hogy nyíl­tan megnevezzük azokat, akik nem buj­kálnak barlangokban, nem húzódnak rej­tekhelyekre rablók és útonállók módjára, de erkölcsük, e­kölcsi színvonaluk talán még alacsonyabb, és cselekményük még veszélyesebb, mert sok esetben társadal­mi rangot is viselnek. M. K. MAGYAR SZÓ S. oldal A nemzetiségek érvénye­sülésének folyamata írta: Dr. Rehák László Dr. Rehlík László cikkét — doktori disszertációjának részletét — a Socijalizam című folyóirat ez évi 7—8. számá­ból vettük át. Disszertációja — A kisebbségek Jugoszláviá­ban címmel — a Forum kiadásában rövidesen könyvalak­ban is megjelenik. A nemzeti kisebbségek lé­tezése igen elterjedt jelen­ség, és nem szorítkozik a vi­lág bizonyos részeire vagy meghatározott társadalmi rendszerű államokra. Nem csekély azoknak a problé­máknak és jelenségeknek a száma, amelyek közösek mindazokban az országok­ban, ahol nemzeti kisebbsé­gek élnek. Azonban ha a szocialista Jugoszlávia nem­zeti kisebbségeit jellemző sa­játosságokat kívánjuk ki­emelni, elsősorban azoknak a folyamatoknak a dinamiz­musára kell rámutatnunk, amelyek maguknak a nem­zetiségeknek, mint nemzeti közösségeknek keretében, és többnemzetiségű társadalmi közösség keretében a nemze­tiségek más nemzeti egyedek iránti viszonyaiban leját­szódnak. Az önigazgatási szocialis­ta társadalmi viszonyok fej­lődése és e viszonyok anyagi alapjának, a társadalom gazdasági erejének erősödé­se oda hatottak, hogy Jugo­szláviában főleg két irány­ban bontakozott ki és fejlő­dött a nemzetiségek érvé­nyesülésének folyamata. He­lyesebben: oda hatottak, hogy a nemzetiségek érvé­nyesülésének egyébként egységes társadalmi folya­mata, nálunk főleg két for­mában nyilatkozik meg. A mélyreható társadalmi változások folyamata, szocia­lista fejlődésünk hangsúlyo­zott humanizmusával, a nemzeti kisebbségek sorai­ban is szükségszerűen azokat az alapvető tömegeket he­lyezte aktív tényezőként a történések középpontjába, amelyekre azelőtt súlyos szociális és nacionális igaz­ságtalanságok nehezedtek. Ilyen helyzetben arra voltak és most is arra vannak ösz­tönözve, hogy kifejtsék, fej­lesszék és érvényesítsék in­dividualitásukat és alkotó erejüket. Sajátosságaik fej­lesztésével és kinyilvánítá­sával egyidejűleg, a nemze­tiségek, mint nemzeti közös­ségek, és tagjaik, mint egye­dek, leküzdötték a világban annyira jellegzetes „kisebb­ségi elzárkózást”, közremű­ködtek a Jugoszlávia más nemzeteivel és nemzetiségei­vel való kapcsolatok erősíté­sében és sokasításában, és kezdeményezték ezt. Nemze­ti érdekeik és osztályérde­keik felismerése késztette őket erre, annak a tudatá­ban, hogy érvényesülésük — akár mint nemzeti egyedeké, akár mint dolgozó embereké — a legszorosabban össze­függ a közös szocialista kö­zösség nemzeteinek és nem­zetiségeinek együttműködé­sével, kölcsönös egymásra utaltságával és a szocializ­mus Jugoszláviában való fejlődésével. Ezáltal a tár­sadalmi fejlődés, a sajátos jugoszláviai feltételek között, roppant erőteljes módon igazolta azt, amit fél évszá­zaddal ezelőtt Lenin így fe­jezett ki: „Amíg különböző nemzetek egy államban él­nek, millió meg milliárd gaz­dasági, jogi és az életmódból adódó kapocs fűzi össze őket.”­ A társadalmi fejlődés ju­goszláviai útja megmutatja, hogy a „millió meg milliárd” kapocs hogyan fejlődhet úgy, hogy érvényesítse a nemze­tiségek és nemzetek nem­zeti individualitását és egy­úttal erősítse egyenjogúsá­gukat és a közös több nem­zetiségű szocialista közösség kohézióját.­­ Lenin művei, 19. kötet, Szik­­ra kiadás, Budapest, 1955. 507—508. oldal. Az alábbiakban igyek­szünk bemutatni nemzetisé­geink társadalmi érvénye­sülési folyamatának egyes jellegzetességeit. A nemzeti érdek, a re­gionális érdek és a nem­zeti kisebbségek Vizsgálatainkhoz nincs szükség arra, hogy részlete­sebben foglalkozzunk a nemzeti kérdés elméletével és különféle vonatkozásai­nak elemzésével. Csak az a szándékunk, hogy felhasz­náljuk a korszerű elmélet­nek ezen a téren elért je­lentős eredményeit, és rá­mutassunk, milyen mérték­ben képesek és milyen mér­tékben nem képesek tükröz­ni a nemzeti kisebbségekkel általában, de különösképpen a jugoszláviai nemzeti ki­sebbségekkel kapcsolatos fo­lyamatok társadalmi tartal­mát és irányzatait. Annál is inkább, mert a nemzeti viszonyok kidolgozásához a jugoszláviai marxista tudo­mány kétségtelenül sokban hozzájárult. A jugoszláviai tudomány eredményei természetesen nem önmaguktól jöttek lét­re. Mint E. Kardell hangsú­lyozza, Marx és Lenin rámu­tattak arra, hogy a nemzeti kérdés fő jellegzetessége a társadalmi-gazdasági vetü­­let. Lenin egész vitája az ausztromarxistákkal és a nemzetközi munkásmozga­lom hasonló irányzataival alapjában véve annak a bi­zonyítására szorítkozott, hogy a nemzeti kérdés első­sorban gazdasági és politi­kai kérdés, és nem korlá­tozható egyszerűen kulturá- I lis autonómiára, vagy más hasonló kérdésre. Lenin ép­pen ezekre a tételekre ala­pozta a népek önrendelke­zési jogáról való elképzelé­sét. Ha abból a tudományos felismerésből indulunk ki, hogy „amióta munkatöbblet létezik, nemcsak osztálydif­ferenciálódás és belső tár­sadalmi ellentmondások lé­teznek, hanem harc is a tör­zsek, népek és nemzetek kö­zött ezért a munkatöbble­tért”­, és hogy „maga a tár­sadalmi munkamegosztás fejlődési foka határozta meg a munkatöbblet körüli harc kereteit”­, akkor a nemzeti érdekek fogalmát nem értel­mezhetjük másként, mint úgy, hogy elsősorban közös anyagi szükségletekkel töb­­bé-kevésbé szorosan egysé­ges egészbe fűzi össze egy nemzet tagjait, mégpedig éppen a nemzetek közötti vi­szonyok szabályozásának te­rén. Ez még nem jelenti azt, hogy a nemzeti érdek megsemmisíti az olyan más érdekeket, amelyek valami­lyen más alapon (helyi ér­dek, regionális érdek) egye­sítik vagy (osztályérdek) el­választják az embereket, már azért sem, mert éppen az osztályharc adta meg az emberiség eddigi történel­mének fő jellegét. A nemzeti érdek nem más, mint a dolgozók társadalmi érdekeinek fontos összetevő­je, mégpedig a dolgozók olyan érdekeinek összetevő­je, amelyek meghatározott mértékben, nemzeti keretek között, gazdasági, politikai, kulturális és más adottsá­g E. Kardelj Sperans, A szlo­vén nemzeti kérdés fejlődése, Novi Sad, 1961. 69. oldal.­goktól függnek. A nemzeti érdek megnyilvánul a tár­sadalmi élet minden terü­letén, a felépítmény terén is, a társadalmi tudat külön­féle formáiban, de a gazda­sági viszonyokban való meg­nyilvánulása döntő, mert a nemzet lényeges történelmi funkciójának társadalmi-gaz­dasági jellege van. Sok okunk van azt állí­tani, hogy ami érvényes a nemzetre, ami megjelöli a nemzet társadalmi-gazdasá­gi lényegét, „nem érvényes” a nemzeti kisebbségre, ille­tőleg, hogy a nemzeti ki­sebbségnél jelentősen módo­sult ez a társadalmi-gazda­sági jelleg. A nemzeti kisebbségi ér­dekre, a kisebbségi tudatra, például a jugoszláviai ma­gyar nemzeti kisebbség ér­dekére és tudatára lényegte­len, hogy milyen helyzetben van a magyar nemzet több­sége (mégpedig túlnyomó többsége), illetőleg milyen helyzetben van a Magyar Népköztársaság, milyen si­kerrel jár az a törekvése, hogy fejlessze anyagi terme­lőerőit, milyen mértékben rendelkezik szabadon meg­valósított termékeivel és mi­lyen helyzetet vívott ki ma­gának az EKG-ben, és álta­lában a nemzetközi cseré­ben és a társadalmi munka­­megosztásban. A nemzeti kisebbségek ér­dekeinek megvalósítása gaz­dasági, politikai, kulturális és más körülményektől függ, de nem annak a nemzetnek a körülményeitől, amelyhez eredetüknél fogva tartoznak, hanem az országétól, amely­ben élnek. Ezért szükségszerűen fel­vetődik a kérdés: ha nem a nemzeti érdek, akkor mi az, ami a nemzeti kisebbségek­ben meghatározza a társa­dalmi tudat különféle for­máit? Milyen érdekek nyi­latkoznak meg a tudat kü­lönféle formái által? Mi dön­tő? Hol van az az anyagi ér­dek, amely alapjában véve meghatározza a nemzeti ki­sebbség társadalmi és poli­tikai magatartását? Ugyanis a gazdasági viszo­nyok, vagyis a végső fokon döntő anyagi viszonyok a nemzeti kisebbségekben nem a nemzeti érdek, hanem a regionális érdek által jutnak kifejezésre, amely alapjában éppen annyira anyagi, s amely megnyilvánul a tár­sadalmi élet különféle terü­letein, felépítményeiben, a társadalmi tudat különféle formáiban is. Amikor röviden összefog­lalva megmagyaráztuk a nemzeti érdek megnyilvánu­lását, és rámutattunk társa­dalmi-gazdasági tartalmára, hangsúlyoztuk, hogy ez nem az egyetlen érdek és nem semmisíti meg az adott tár­sadalomban fennálló más ér­dekeket. Hogy vannak más érdekek, amelyek területi alapon egyesítik az embere­ket, ezt a nemzet mellett vagy annak keretei között megnyilvánuló számos té­nyező bizonyítja: a munka­­közösség, a kommuna, a köz­társaság, a szövetség stb. Ezek az érdekek szabály sze­rint mindig fennállnak és a helyzet, s az általános fel­tételek szerint többé vagy kevésbé intenzív formában nyilvánulnak meg. (Folytatjuk) * I. Stanojéié, Povodom izla­­ienja Xardeljeve knjige „Raz­­voj slovenaékog nacionalnog pitanja”, Socijalizam, 1958. évi 1. szám, 85. oldal.

Next