Magyar Szó, 1967. szeptember (24. évfolyam, 240-269. szám)
1967-09-01 / 240. szám
Péntek, 1967. szeptember 1. 1 f~*' A minőségre nincs panasz Ma nyílik az újvidéki zöldség- és gyümölcskiállítás Ma délelőtt tizenegy órakor Újvidéken megnyílik a IV. országos zöldségféle- és gyümölcskiállítás. A csarnokokban 5000 négyzetméteren a szabad ég alatt 2000 négyzetméteren 150 hazai és külföldi kiállító mutatja be termékeit és áruját. A jelentkezők számát tekintve eddig ez a legnagyobb ilyen rendezvény az országban. Még ennél is többet mond, hogy az ország minden részéből részt vesznek a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztéssel foglalkozó nagygazdaságok, például a vinkovci Borinci, az Indjija birtok, a krskói Agrokombinát, továbbá a korai kerti vetemény termesztéséről híres macedóniai és dalmáciai termelők, valamint a nagy, jugoszláv ügyviteli szövetségek, közöttük az újvidéki Produktive, a szkopjei Agromakedonija, a szarajevói Agrarija, a mosztári Mediteran, a celjei Styria, a belgrádi Granexport és Vocar. Az élelmiszeripart számos nagy hazai konzervgyár képviseli. Néhány hazai és külföldi részvevő a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztésben és feldolgozásban használatos kisgépeket, szerszámokat és felszerelést állít ki. Csomagolóanyag-kiállítás is lesz. Külön csarnokban mutatják be a műanyag csomagolóanyagot. A hazai tudományos és kutatóintézetek az új növényfajtákon keresztül ismertetik több éves munkájuk gyümölcsét, a faiskolák, pedig bemutatják szaporító anyagukat. A kiállítást a vetőmagtermesztő , és a növényvédő szereket gyártó vállalatok részvétele egészíti ki. Mint minden évben, néhány kereskedelmi vállalat és mezőgazdasági szervezet jóvoltából, a látogatóik jutányos áron vásárolhatnak télirevalót. A kiállított termények minőségét bíráló bizottságok befejezték munkájukat Tegnap délelőtt beszélgettünk dr. Dragoljub Slovictyal, a gyümölcsöt és szőlőt osztályozó bizottság elnökével. Elmondotta, hogy a bizottságnak nehéz dolga volt, míg a sok, valóban kiváló minőségű termény közül kitüntetésre javasolta a legjobbat. Különösen arra a körülményre hívta fel a figyelmet, hogy az idén még egyszer annyi árut küldtek a kiállításra mint tavaly, és az aránylag kedvezőtlen időjárás ellenére is a gyümölcs minőségével elégedettek lehetünk. A bizottsági tagok egybehangzó véleménye szerint az alma, a körte, az őszibarack és az asztali szőlő minősége a nagy ültetvényeken európai színvonalat ért el, és kiállják a versenyt bármelyik ország termékeivel. S. Z. Befejezték a gyümölcs osztályozását Zsarolók Különböző változatokban gyakran hallhatunk egy szomorú történetet Persze, ha a fehér asztal mellett halljuk, és olyan valakitől, akit az eset nem érint, hanem inkább csak úgy mellékesen, pletyika formájában adja elő, akkor nem is hangzik annyira szomorúnak. Végighallgatjuk, és mivel nem tudjuk egészen összeegyeztetni társadalmi viszonyainkkal, hitetlenkedve fogadjuk, homlokunkat ráncolgatjuk, végül is legyintünk egyet, és vidámabb témát keresünk... Ugyanezt az esetet hallottuk most nemrég szerkesztőségünkben, új változatban, egy anya szájából. És bizony egyáltalán nem hangzott fecsegésnek, pletykának. Olyan becstelen, hogy még azt is felháborítja, akinek semmi köze hozzá. Zsarolásról szól az eset, azoknak a nők- nek megzsarolásáról, akik munkát keresnek és eközben sokféle megaláztatásnak vannak kitéve. Azokról szól, akik társadalmi pozíciójukkal visszaélve, megalázó, becstelen feltételekhez kötik a munkát kereső nők alkalmazását. Egyes emberek gátlástalanul ki akarják elégíteni szenvedélyüket, s a legmegalázóbb hangnemben beszélnek a munkára jelentkező nőkkel. Már már addig merészkednek, hogy „nyílt kártyákkal játszanak” a kiszemelt áldozataikkal. Azt mondják, rendben van, kapsz munkát, de estére gyere el ide meg ide... Mások mézesmázos szavakkal leplezik galád szándékukat, s amikor elérték céljukat, lelketlenül „lerázzák nyakukról” áldozatukat, hogy másiknak csináljanak helyet... Az említett anya elbeszélése annál is megrendítőbb, mert az eset még nem fejeződött be, és világosan meglátszott rajta belső ingadozása, tanácstalansága, rábeszélje-e leányát a kikötött feltételek elfogadására. De magatartása azt is elárulta, mennyire érzi, hogy a leányt az ellenkezőjéről kellene meggyőznie. — Mit tegyek? — kérdezte. — Mondjam a lányomnak, hogy fogadja el a feltételeket ... ? Utána, nem is egészen kérdés formájában, hozzáfűzte: — Hát valóban így kell ennek lennie? Mi sodorta ezt az anyát a szakadék szélére, mi sodorta egészen addig, hogy mármár belenyugszik olyasmibe, ami mélységesen sérti anyai és emberi mivoltát, méltóságait? És mit válaszoljunk utolsó mondatára, arra, hogy „hát valóban így kell ennek lennie?” Ez a mondat súlyos szemrehányás a társadalom rovására. A kétségek között vergődő anya nemcsak azokat tekinti bűnösnek, akik ilyen zsarolásra képesek, hanem mindenkit, aki közömbös, aki legfeljebb vállat von, ha ilyesmiről értesül. Mindenekelőtt azokat a társadalmi feltételeket kellene bonokés alá venni, amelyekből ezek a zsarolók erednek. Akkor meggyőződhetnénk arról, hogy az esetek többségében a munkaeszközök birtoklása és a munkaviszony körüli rendellenességek játszanak közre. A lapok az utóbbi időben elég sokszor foglalkoztak a magániparosoknak alkalmazottaik iránti bánásmódjával... A zsarolókat azonban nemcsak a magániparosok, a magánmunkaadók között kell keresnünk. Sokkal veszélyesebb és ártalmasabb, hogy ilyen zsarolókat a társadalmi szektorban is találhatunk ... Egyes személyek ott is úgy viselkednek, mintha a vállalat az ő tulajdonuk lenne, és azokat az erkölcsi szabályokat sem tartják be, amelyeket még a magántulajdonosok is betartanak. Épen ezért végső ideje már, hogy nyíltan megnevezzük azokat, akik nem bujkálnak barlangokban, nem húzódnak rejtekhelyekre rablók és útonállók módjára, de erkölcsük, ekölcsi színvonaluk talán még alacsonyabb, és cselekményük még veszélyesebb, mert sok esetben társadalmi rangot is viselnek. M. K. MAGYAR SZÓ S. oldal A nemzetiségek érvényesülésének folyamata írta: Dr. Rehák László Dr. Rehlík László cikkét — doktori disszertációjának részletét — a Socijalizam című folyóirat ez évi 7—8. számából vettük át. Disszertációja — A kisebbségek Jugoszláviában címmel — a Forum kiadásában rövidesen könyvalakban is megjelenik. A nemzeti kisebbségek létezése igen elterjedt jelenség, és nem szorítkozik a világ bizonyos részeire vagy meghatározott társadalmi rendszerű államokra. Nem csekély azoknak a problémáknak és jelenségeknek a száma, amelyek közösek mindazokban az országokban, ahol nemzeti kisebbségek élnek. Azonban ha a szocialista Jugoszlávia nemzeti kisebbségeit jellemző sajátosságokat kívánjuk kiemelni, elsősorban azoknak a folyamatoknak a dinamizmusára kell rámutatnunk, amelyek maguknak a nemzetiségeknek, mint nemzeti közösségeknek keretében, és többnemzetiségű társadalmi közösség keretében a nemzetiségek más nemzeti egyedek iránti viszonyaiban lejátszódnak. Az önigazgatási szocialista társadalmi viszonyok fejlődése és e viszonyok anyagi alapjának, a társadalom gazdasági erejének erősödése oda hatottak, hogy Jugoszláviában főleg két irányban bontakozott ki és fejlődött a nemzetiségek érvényesülésének folyamata. Helyesebben: oda hatottak, hogy a nemzetiségek érvényesülésének egyébként egységes társadalmi folyamata, nálunk főleg két formában nyilatkozik meg. A mélyreható társadalmi változások folyamata, szocialista fejlődésünk hangsúlyozott humanizmusával, a nemzeti kisebbségek soraiban is szükségszerűen azokat az alapvető tömegeket helyezte aktív tényezőként a történések középpontjába, amelyekre azelőtt súlyos szociális és nacionális igazságtalanságok nehezedtek. Ilyen helyzetben arra voltak és most is arra vannak ösztönözve, hogy kifejtsék, fejlesszék és érvényesítsék individualitásukat és alkotó erejüket. Sajátosságaik fejlesztésével és kinyilvánításával egyidejűleg, a nemzetiségek, mint nemzeti közösségek, és tagjaik, mint egyedek, leküzdötték a világban annyira jellegzetes „kisebbségi elzárkózást”, közreműködtek a Jugoszlávia más nemzeteivel és nemzetiségeivel való kapcsolatok erősítésében és sokasításában, és kezdeményezték ezt. Nemzeti érdekeik és osztályérdekeik felismerése késztette őket erre, annak a tudatában, hogy érvényesülésük — akár mint nemzeti egyedeké, akár mint dolgozó embereké — a legszorosabban összefügg a közös szocialista közösség nemzeteinek és nemzetiségeinek együttműködésével, kölcsönös egymásra utaltságával és a szocializmus Jugoszláviában való fejlődésével. Ezáltal a társadalmi fejlődés, a sajátos jugoszláviai feltételek között, roppant erőteljes módon igazolta azt, amit fél évszázaddal ezelőtt Lenin így fejezett ki: „Amíg különböző nemzetek egy államban élnek, millió meg milliárd gazdasági, jogi és az életmódból adódó kapocs fűzi össze őket.” A társadalmi fejlődés jugoszláviai útja megmutatja, hogy a „millió meg milliárd” kapocs hogyan fejlődhet úgy, hogy érvényesítse a nemzetiségek és nemzetek nemzeti individualitását és egyúttal erősítse egyenjogúságukat és a közös több nemzetiségű szocialista közösség kohézióját. Lenin művei, 19. kötet, Szikra kiadás, Budapest, 1955. 507—508. oldal. Az alábbiakban igyekszünk bemutatni nemzetiségeink társadalmi érvényesülési folyamatának egyes jellegzetességeit. A nemzeti érdek, a regionális érdek és a nemzeti kisebbségek Vizsgálatainkhoz nincs szükség arra, hogy részletesebben foglalkozzunk a nemzeti kérdés elméletével és különféle vonatkozásainak elemzésével. Csak az a szándékunk, hogy felhasználjuk a korszerű elméletnek ezen a téren elért jelentős eredményeit, és rámutassunk, milyen mértékben képesek és milyen mértékben nem képesek tükrözni a nemzeti kisebbségekkel általában, de különösképpen a jugoszláviai nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos folyamatok társadalmi tartalmát és irányzatait. Annál is inkább, mert a nemzeti viszonyok kidolgozásához a jugoszláviai marxista tudomány kétségtelenül sokban hozzájárult. A jugoszláviai tudomány eredményei természetesen nem önmaguktól jöttek létre. Mint E. Kardell hangsúlyozza, Marx és Lenin rámutattak arra, hogy a nemzeti kérdés fő jellegzetessége a társadalmi-gazdasági vetület. Lenin egész vitája az ausztromarxistákkal és a nemzetközi munkásmozgalom hasonló irányzataival alapjában véve annak a bizonyítására szorítkozott, hogy a nemzeti kérdés elsősorban gazdasági és politikai kérdés, és nem korlátozható egyszerűen kulturá- I lis autonómiára, vagy más hasonló kérdésre. Lenin éppen ezekre a tételekre alapozta a népek önrendelkezési jogáról való elképzelését. Ha abból a tudományos felismerésből indulunk ki, hogy „amióta munkatöbblet létezik, nemcsak osztálydifferenciálódás és belső társadalmi ellentmondások léteznek, hanem harc is a törzsek, népek és nemzetek között ezért a munkatöbbletért”, és hogy „maga a társadalmi munkamegosztás fejlődési foka határozta meg a munkatöbblet körüli harc kereteit”, akkor a nemzeti érdekek fogalmát nem értelmezhetjük másként, mint úgy, hogy elsősorban közös anyagi szükségletekkel többé-kevésbé szorosan egységes egészbe fűzi össze egy nemzet tagjait, mégpedig éppen a nemzetek közötti viszonyok szabályozásának terén. Ez még nem jelenti azt, hogy a nemzeti érdek megsemmisíti az olyan más érdekeket, amelyek valamilyen más alapon (helyi érdek, regionális érdek) egyesítik vagy (osztályérdek) elválasztják az embereket, már azért sem, mert éppen az osztályharc adta meg az emberiség eddigi történelmének fő jellegét. A nemzeti érdek nem más, mint a dolgozók társadalmi érdekeinek fontos összetevője, mégpedig a dolgozók olyan érdekeinek összetevője, amelyek meghatározott mértékben, nemzeti keretek között, gazdasági, politikai, kulturális és más adottság E. Kardelj Sperans, A szlovén nemzeti kérdés fejlődése, Novi Sad, 1961. 69. oldal.goktól függnek. A nemzeti érdek megnyilvánul a társadalmi élet minden területén, a felépítmény terén is, a társadalmi tudat különféle formáiban, de a gazdasági viszonyokban való megnyilvánulása döntő, mert a nemzet lényeges történelmi funkciójának társadalmi-gazdasági jellege van. Sok okunk van azt állítani, hogy ami érvényes a nemzetre, ami megjelöli a nemzet társadalmi-gazdasági lényegét, „nem érvényes” a nemzeti kisebbségre, illetőleg, hogy a nemzeti kisebbségnél jelentősen módosult ez a társadalmi-gazdasági jelleg. A nemzeti kisebbségi érdekre, a kisebbségi tudatra, például a jugoszláviai magyar nemzeti kisebbség érdekére és tudatára lényegtelen, hogy milyen helyzetben van a magyar nemzet többsége (mégpedig túlnyomó többsége), illetőleg milyen helyzetben van a Magyar Népköztársaság, milyen sikerrel jár az a törekvése, hogy fejlessze anyagi termelőerőit, milyen mértékben rendelkezik szabadon megvalósított termékeivel és milyen helyzetet vívott ki magának az EKG-ben, és általában a nemzetközi cserében és a társadalmi munkamegosztásban. A nemzeti kisebbségek érdekeinek megvalósítása gazdasági, politikai, kulturális és más körülményektől függ, de nem annak a nemzetnek a körülményeitől, amelyhez eredetüknél fogva tartoznak, hanem az országétól, amelyben élnek. Ezért szükségszerűen felvetődik a kérdés: ha nem a nemzeti érdek, akkor mi az, ami a nemzeti kisebbségekben meghatározza a társadalmi tudat különféle formáit? Milyen érdekek nyilatkoznak meg a tudat különféle formái által? Mi döntő? Hol van az az anyagi érdek, amely alapjában véve meghatározza a nemzeti kisebbség társadalmi és politikai magatartását? Ugyanis a gazdasági viszonyok, vagyis a végső fokon döntő anyagi viszonyok a nemzeti kisebbségekben nem a nemzeti érdek, hanem a regionális érdek által jutnak kifejezésre, amely alapjában éppen annyira anyagi, s amely megnyilvánul a társadalmi élet különféle területein, felépítményeiben, a társadalmi tudat különféle formáiban is. Amikor röviden összefoglalva megmagyaráztuk a nemzeti érdek megnyilvánulását, és rámutattunk társadalmi-gazdasági tartalmára, hangsúlyoztuk, hogy ez nem az egyetlen érdek és nem semmisíti meg az adott társadalomban fennálló más érdekeket. Hogy vannak más érdekek, amelyek területi alapon egyesítik az embereket, ezt a nemzet mellett vagy annak keretei között megnyilvánuló számos tényező bizonyítja: a munkaközösség, a kommuna, a köztársaság, a szövetség stb. Ezek az érdekek szabály szerint mindig fennállnak és a helyzet, s az általános feltételek szerint többé vagy kevésbé intenzív formában nyilvánulnak meg. (Folytatjuk) * I. Stanojéié, Povodom izlaienja Xardeljeve knjige „Razvoj slovenaékog nacionalnog pitanja”, Socijalizam, 1958. évi 1. szám, 85. oldal.