Magyar Szó, 1968. október (25. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-01 / 271. szám

2. oldal Milyen lesz a kukorica ára? A terménytőzsdei helyzet elemzése AZ ÚJVIDÉKI termény­tőzsde eddigi idei áruforgal­mának értéke meghaladta már a 400 millió új dinárt, mintegy húsz százalékkal több, mint a tavalyi azonos időszakban volt. Ennek leg­jelentősebb hányadát a ga­bonafélék képezik, elsősor­ban a kukorica, amely idei áralakulásával meglehetős meglepetést idézett elő. Ér­demes a kukorica idei árát összehasonlítani a tavalyi szeptemberi árakkal. A tavalyi szemes kukorica ára már hetek óta szilárdan 0,84—0,85 dináros szinten van a tőzsdén, tavaly viszont 0,74—0,78 dinárt fizettek. Az idei szárított szemes ku­koricát két héttel ezelőtt 0,70 dináros szinten ajánlot­ták, de fokozatosan lemor­zsolódott, s az utóbbi tőzsdei összejöveteleken már csak 0,65—0,66 dinárt kértek, ok­tóberi szállításra, tavaly pe­dig 0,73—0,74 dinárt fizettek. Tehát tavaly a két termésből származó kukorica ára nagy­jában egy szinten mozgott az idén viszont kereken 1 di­nár a különbség. Érdemes azt is megemlí­teni, hogy amíg az idei csö­ves kukoricáért mindössze 0,34 dinárt kínáltak, tavaly a kínálat ennél csupán egy árnyalattal (0,35—0,36) volt nagyobb. Habár nemrégen a Tartalékalap Igazgatósága 0,70—0,73 dináros áron je­lentősebb tétel idényszáraz szemes kukoricát bocsátott eladásra, ez azonban nem befolyásolta a tavalyi ter­mésű szemes kukorica árá­nak alakulását.­­ Ha most ehhez hozzá­fűzzük még azt is — mon­dotta Lazar Preradov, a ter­ménytőzsde igazgatója —, hogy a kukorica pillanatnyi világpiaci ára mintegy 0,63 dinár körül mozog, s a csök­kentett jószágállomány miatt a fogyasztás is alacsonyabb, számíthatunk azzal, hogy a kukorica ára a mai szint alatt fog alakulni. Tény, hogy a tavalyi kukorica kereslete csökken, s az idei kukorica kínálata emelkedik, de az is biztos, hogy az idei kukorica minősége gyengébb lesz, mint a korábbi években, s alacsonyabb hozammal kell számolni. A vajdasági kuko­rica hozamát az idén mint­egy 233 700 vagonra becsü­lik, ami a tavalyi szint alatt marad. A Legkisebb eltérést a búzá­nál találhattuk. Annak ellenére, hogy az idén nagyobb kereslet volt acélos búzából, az ára 1,05— 1,06 dináros szinten, körülbelül a tavalyi szinten mozgott, míg a lágy búza ára, a nagyobb kí­nálat és kisebb kereslet miatt, a tavalyi 0,93—0,95 dinár helyett az idén 0,90—0,92 dináros szinten alakult. Ezzel szemben a többi gabonaféle — a rozs kivételével — az idén, a fokozott kereslet miatt, magasabb árat ért el, így a takarmány árpáért 0,84—0,85 dinárt (tavaly 0,69—0,70), a sör­árpáért 0,80—0,90 (tavaly 0,80— 0,84) dinárt, s a zabért 0,82—0,85 (tavaly 0,62—0,68) dinárt fizetnek. A rozsért viszont tavaly 1,00— 1,05 dinárt fizettek, az idén mindössze 0,91—0,02 dinárért kí­nálják, kereslet nélkül. Ami a jószágot illeti, a sertés­árak alakulása nagyjában azonos a tavalyi szinttel, amikor a hiz­laldas hússertésért az idei árak­kal teljesen azonos ellenértéket 5,50—5,60 dinárt fizettek. A szarvasmarha ára tavaly szep­temberben magasabb szinten mozgott, jelentősebb érdeklődés mellett, így az I. osztályú hízó tisztért tavaly 8, sőt 9 dinárt is fizettek, az idén szavatolt ár­szinten kínálják, míg a vágó­marháért tavaly 4,50—5,00 dinárt kértek az idén pedig 3,00—3,70 dinárt, kereslet nélkül. A terménytőzsdén kialakult helyzettel kapcsolatosan érdemes még megemlíteni, hogy az idén jóval nagyobb a magbúza kíná­lata, de csak acélos magbúzát keresnek, tavaly viszont az olasz mag iránt nagyobb érdek­lődés volt. Ennek egyik oka, hogy a birtokok a szükséges magszükségletüket saját ter­mésből fedezik, de várható, hogy az őszi munkálatok kése­delme miatt, az érdeklődés nö­vekedni fog. Végül megjegyez­zük, hogy az idén nagyobb a különféle takarmányfélék kíná­lata, de csak az olcsó répaszele­tet és a minőségi napraforgó­darát keresik — főleg a takar­mánykészítő üzemek. hez Jól érzi magát az első jugoszláv újszívű Jugoszláv kardiológus megy Houstonba? A 16 éves Dušan Vlago, az első jugoszláv újszívű álla­pota egyre javul. Az üveg­szobából már áthelyezték egy másik helyiségbe, de ott is állandó orvosi felügyelet alatt van. Anyja, Duranka Vlaco eleméri tanítónő úgy­szólván éjjel-nappal fia kö­zelében tartózkodik, akár­csak dr. Jagodic ljubljanai szakorvos, aki közreműkö­dött a szívátültetésben. A napokban Ivana és Oli­­vera Vlačo levelet kaptak anyjuktól Houstonból. — A levél nagyon megör­vendeztetett bennünket — mondta Ivana Vlnco, a zre­­njanini kórház tisztviselő­­nője. Csak most tudtuk meg, hogy öcsénk szeptember 12-én, hat nappal a szívmű­tét előtt hirtelen szívroha­mot kapott, s majdnem be­lehalt. A kórház kiváló kar­diológusai azonban meg­mentették az életét, s hat nap alatt előkészítették a műtétre. Tegnap ismét levelet kap­tak Houstonból. Anyjuk köz­li velük, hogy öccsük most már véglegesen kikerült az elszigetelt szobából, és na­gyon jól érzi magát. Jó ét­vágya van, erősödik, jól al­szik, és gyakran elbeszélget az orvosokkal. Minden szer­ve jól működik, érvelése 70 —80. Arca már nem kék, mert új szíve jól működik. Még egy érdekes részle­tet tudtunk meg: dr. DeBakey szerint ajánlatos, hogy Houstonba menjen egy jugoszláv kardiológus, meg­ismerje a kezelési módot, hogy Dusán Vladót hazaté­rése után Jugoszláviában kezelhesse. I. V. MAGYAR SZÓ Utólagos beiratkozás az újvidéki bölcsészkaron Az Újvidéki Egyetem Bölcsészkarának nyolc tanszékén, köztük a Ma­gyar Tanszéken is, októ­ber 1-étől 4-éig utólagos beiratkozások lesznek az első évfolyamra. A Magyar Tanszék 25 hallgatót vesz fel az első évre, de eddig csak 20 iratkozott be. A beiratkozás a koráb­bi feltételek alapján tör­ténik. A pályázat ma jelent meg. Kedd, 1968. október 1. A gazdaság tehermen­tesítése után - fellendülés Megkezdődött a költségvetési vita a köztársasági képviselőházban a télen bekövetkezett meg­torpanás után az utóbbi hó­napokban a köztársaság gaz­dasága túlteljesítette elő­irányzott feladatait, a kilá­tások pedig olyanok, hogy a termelés növekedésének üteme az év végéig még len­dületesebb lesz. A személyi jövedelmi járulék százalék­számának csökkentése után a gazdaság további tehermen­tesítésére tett intézkedések voltaképpen csak most kez­dik éreztetni hatásukat, a készülő intézkedések p­edig minden bizonnyal még job­ban meggyorsítják ezt a ked­vező folyamatot. Mint isme­retes, a minimális személyi jövedelmet fizető vállalato­kat mentesítették a személyi jövedelmi járulékok fizetésé­től, s a községi szkupstinák mentesíthetik azokat a mun­kaszervezeteket is, amelyek­ben az átlagkereset nem ha­ladja meg a havi 500 dinárt. A kedvezőbb hitelfeltételek is beletartoznak a gazdasá­got tehermentesítő intézke­dések láncolatába. A járulékok százalékszá­mának csökkentése és a töb­bi intézkedés bővítette a többtermelés és a jobb gaz­dálkodás előfeltételeit. A gazdaság busásan visszatéríti a közösségnek a nála hagyott összegeket, egyszerűen azért, mert a pénzt csakis a gazda­ság tudja kamatoztatni. A dazgaság sohasem volt és so­hasem lesz adósa a közös­ségnek. Szs. — A köztársaság idei költségvetése sikeresen és fegyelmezetten alkalmazko­dik a gazdaság erejéhez és helyzetének alakulásához — mondotta expozéjában dr. Stanoje Aksic, a végrehajtó tanács alelnöke, a szerb képviselőház köztársasági és politikai­ szervezési tanácsá­nak tegnapi együttes ülésén. — Habár a személyi jöve­delmi járulék 27-ről 26 szá­zalékra csökkent, a köztár­saság úgyszólván minden­ben teljesíti költségvetési kötelezettségeit. Beigazolódott, hogy első­sorban a gazdaság határo­zott és fokozott tehermente­sítésével lehet a fejlődést a legcélszerűbben biztosítani. E politikának köszönhető, hogy a termelés fellendült. Két jótékonysági intézmény a földmű­vesek biztosító közössége Jegyzetek a tartományi közgyűlésről Az első félévben a földmű­vesek betegségi biztosító kö­zösségének bevétele kisebb, kiadása pedig nagyobb volt a tervezettnél. Ez már meg­szokott dolog, mint az is, hogy az évi hiányt mindig a következő évben kell fedez­ni, tehát minden évben az előző évi tartozásokat kell ki­fizetni. Viszont megszokott do­log az is, hogy a földműve­sek késve fizetik a biztosí­tási járulékot, hiszen csak az év vége felé jutnak pénzhez, amikor betakarít­ják a termést, s értékesítik termékeiket. Ezért a félévi elszámolás néha bonyolul­tabbnak mutatja a helyzetet, mint amilyen valójában. Mégsem árt már az év kö­zepén résen lenni, felülvizs­gálni a kiadásokat, s fonto­lóra venni, hogyan, mi mó­don lehetne okosabban gaz­dálkodni a betegségi bizto­sítási alappal. A tartományi biztosítási közösség tegnapi közgyűlése is ebből a szempontból volt érdekes: a biztosított földművesek képviselői nem is annyira a számadatokon töprengtek, hanem általá­nosságban tárgyalták meg a közösség ügyeit. A közgyű­lésnek mégis volt egy sajá­tos hangneme: parasztembe­rek beszélgettek saját érde­keikről, saját pénzükről. — Hányan veszik igénybe az egészségügyi intézménye­ket, a mi alapunk terhére, s nem fizetik a járulékot — tették szóvá. Nem azok el­len emeltek kifogást, akik nem kapták meg a szövetke­zettől a terményeikért járó pénzt, és nem tudták min­dig időben kifizetni a járu­lékot. Jól tudják a község­ben, ki az aki rendesen fizet — legfeljebb néha ké­sik — és ki az aki vala­milyen módon kibújik köte­lezettsége alól. Vannak olyan iparosok, akik egy­két hold földön gazdálkod­nak, csak azért, hogy cse­kély járulék fejében bizto­sítva legyenek, s ne az ipa­rosok kötelező járulékát fizessék.­­ Néhol a szociális ese­teket úgy oldják meg, hogy a mi biztosító közös­ségünk költségére gyógyít­ják azokat is, akik nincse­nek biztosítva. Ez nem he­lyes. A mi közösségünk nem jótékonysági intézmény! Meg van annak a módja hogyan segítsünk az elesetteken. — Közösségünk a szolidari­tás elvére épül — mondot­ta egy másik földműves. — Ugyanolyan joga van annak is, aki két hold föld jöve­delme után fizeti a biztosí­tási járulékot, mint annak, aki ötször nagyobb terüle­ten gazdálkodik és ötször többet fizet. De az már nincs rendjén, hogy az egyik ember dolgozik, vigyáz ma­gára, vigyáz az egészségére, a másik meg állandóan a kocsmában ül, onnan viszi a mentőautó a kórházba, hó­napokig gyógykezelik, s ami­kor meggyógyul, megint csak részegeskedik, újra megbetegszik, a közösség pe­dig fizetheti a költségeket. Egy ilyen felelőtlen egyén több pénzbe kerül a bizto­sítónak, mint húsz másik. A földművesek az idén rosszabbul állnak jövedelem dolgában, mint tavaly — mondották a közgyűlésen —, ezért nem szabad könnyelműs­ködni, hogy azután pót járu­lékot kelljen kivetni a hi­ány fedezésére. K. E. Paladiumot és platinát állítottak elő Borban A bori rézbánya techno­lógusainak kétévi labora­tóriumi kutatás után sike­rült a kibányászott ércből paladiumot és platinát előállítani. Ez azért jelen­tős, mert ezeket a nemes­fémeket eddig külföldről hozták be. A Borban előállított pa­­ladium és platina minősé­ge megfelel az ipar szük­ségleteinek. Úgy tervezik, hogy jövőre már megkez­dik e fémek ipari terme­lését. Magyarországi tsz-vezető­k küldöttsége Becsén A Dél-Békési TSZ-ek Te­rületi Szövetségének mint­egy 70 tagú küldöttsége, Báli István elnök és Hor­váth Pál titkár vezetésével hétfőn, vajdasági körútjá­nak első napján, ellátoga­tott Becsére. A vendégeket a Becej kombinátban töb­bek között Majorosi Imre mérnök, a községi szkupsti­­na alelnöke, Radovan To­­palski, a Zivinopromet igaz­gatója fogadták. Stevan Uhlar­c, a Becej kombinát vezérigazgatója tájékoztatta őket a nagy gazdasági szer­vezet felépítéséről, tevékeny­ségéről, és válaszolt kérdé­seikre. A fogadás után a vendégküldöttség ellátoga­tott a kombinát gazdaságai­ra és megtekintette a kuko­rica és a cukorrépa beta­karítását. S. O. Vicces halhatatlanságM­ inden visszatér! — mondja a műveit fran­cia. Igaz, a bölcs axiómát az első szere­lem emlékére érti, mely a nőnél, szerinte, még axi­ómama korban is egzisztál. Szóval: bölcsőtől koporsóig. A „minden visszatér” ál­talános alanya azonban másra is talál. Min­denre. Az önmagába visszatérő körmondatot, mint alkalmazott természettudományt, ezért bá­torkodom most saját első szerelmem, a költé­szet természetéhez alkalmazni. Titkos, de pokoli elégtétellel tapasztalom tudniillik, hogy megint kezd divatba jönni a reklámversike. Teret hó­dít újfent az ízletes szokás, hogy a kelendővé teendő árucikket édes rímekkel sózzák a vá­sárlókra. Újfent — mondom —mert a reklám­­vers akár a cifra szűr-realista hangvétel, olyan spanyolviasz, amit már rég felfedeztek. De — minden visszatér, és most újra felfedezik. A reklám lélektana időtlen ideje tanítja, hogy a fogyasztónak nem elég a szemébe tűnni. A fülébe kell mászni neki. A fülbemászó versike, a rím­be szedett dicsériáda mindenféle eladó holmi leghatásosabb hírverési módja. A kádencia ra­gad, mint a csiriz, és ha elég hülye, esetleg elég ötletes hozzá, vaskos prospektusok jelző­­tömegét pótolhatja egyetlen rövidke rigmus. Tu­dunk a reklám, történetében mondókákról, me­lyeket betéve fújt a kor.­­Legalább annyira is­merték őket, mint a klasszikus közkincs-stró­­fákat. De most, hogy a leveskivonatot, cipőpasztát meg hashajtólabdacsot megint felfedezték a költészetnek, szakmai illem alapokmánya írja elő annak beismerését, hogy bizony, igazi ala­nyi költőknek, íróknak, újságíróknak, szóval: hivatásos elemeknek is elég dolguk akadt ez­zel a vicces halhatatlansággal. Jóllehet a mű­faj zömét dilettánsok, ambiciózus kettősköny­velők, szép lelkű cégvezetők, sőt külön reklám­osztályok termelték, mindig akadtak igényesebb vállalatok, melyek ragaszkodtak hozzá, hogy ha lúd, legyen kövér, és ha vers, legyen poé­tától. Ilyenkor aztán a hirdetést közlő újság kiadóhivatala költői versenyre adta fel a té­mát a szerkesztőségnek. Petőfi, Tompa és He­rényi az „Erdei lak”-ot énekelték meg egy­mással vetélkedve, a kései epigonok az Erdei­féle lakkot. Esetleg kencét. És most lehet kacarászni, nem is olyan köny­­nyű mesterség ám ez! Itt nincs mese. Semmi modernizmus, halandzsa, lila gőz. Itt pontos, kemény, maratoni rímek kellenek. Kínrímek, ha úgy tetszik. De kellett beléjük valami, ami főbe bólint, hogy a vásárlónak a rokon kínrím-pár jusson eszébe: még egy ilyen adomát s a rend­őrnek adom át . . . Tehát: vérfagyasztót a fo­gyasztónak. Szójáték szintén kellett bele, minél rosszabb, annál jobb. És még sok minden. Ha­tásos reklámverset faragni majd olyan nehéz, mint azt a bizonyos pénztermő giccset, sikeres slágerszöveget például. .. Mert — tessék csak nyugodtan meglepődni megint — az se köny­­nyű. A siker, elterjedés vé­gső fokon mégsem a mű erényeitől, inkább a hirdető bugyelláris nyito­­gató áldozatkészségétől függött. Ha a versike igazán tetszett a gyárosnak, és tűzzel-vassal, pénzzel gyomrozta újságban, plakáton, mozi­ban, rádióban a fogyasztóközönségbe, akkor szükségszerűen került a nép szájára a remek. A legsikeresebbek éppenséggel egyenesen a társasági bemondás sokáig emelkedtek népsze­rűségben. Amikor úgy harminc esztendővel ez­előtt a magyarországi teny­észhalászat a tönk szélére került, a tógazdaságokat a végső csőd­től két bárgyú sor mentette meg. — Mondja, marha, mert oly hús? — Olcsóbb a ponty, mint a hús! Ezt mondta a könnyező marha az öles pla­kátokon, azt harsogta a rádió, ettől nem lehe­tett élni. De a halfogyasztás az valóban fel­lendült tőle. Hazaffy — Veráit megszégyenítő kínrímének köszönte szállóigévé üdvözülését a másik nagy telitalálat is. — Jó tatánk magáért kitett, Ajándéka, jó tatai brikett! A korral haladó Vánca-sütőport meg talán ma is idézik némelyek, ugyanúgy, ahogy mi­lóban sokáig él a csalóka sorsjegy-epitáfium: „Török, szerencséje örök!” Akadtak azután még igényesebb hirdetők. Megkövetelték, hogy a szerző, ha már honorál­ják, írja is alá művét, teljes névvel méghozzá. Hirdető parancsol, ügynök engedelmeskedik, és ekként került hosszú időtartamra egy nagy gra­mofongyár, meg egy nagy író közös jóvoltából, tarka színházi műsorfüzetek címlapjára a mottó­­szerű rigmus: Szemfedő, amit a múltra fon: Korunk beszélőgépe „Ultraphon” Karinthy Frigyes. Spy! Ám hadd dicsekedjem el, hogy ezen az egy­kor oly költőietlennek csúfolt, zsíros bácskai tájon is akadtak azért mecénások. Legalább­is: reklámversnek voltak bőkezű rendelői. A hajdani szabadkai napilap szerkesztőségében néha ízletes hentesáruk tömegét fogyasztotta uzsonnára a munkaközösség. A kolbászfélét hirdető cégek küldték honorárium fejében. A reklámvers hagyományaihoz tartozott ugyanis, hogy a tiszteletdíjat természetben illendő le­róni. Egyszer egy egész láda pezsgő érkezett a következő költeményért: Meggyőz erről bárkit Egy kicsiny pohárrca: Kraljevbrégi pezsgő A vezető márka! Ez volt aztán a folyószámla! . . . DEBRECZENI József Bizakodóbb becslés A Szövetségi Statisztikai Hivatal legújabb becslése szerint az idei kukoricater­més 6,9 millió tonna lesz, csak 4 százalékkal keve­sebb, mint 1967-ben. A ko­rábbi becslés ennél sokkal kedvezőtlenebb volt. Becslések szerint Vajda­ságban az idei kukoricater­més 9 százalékkal lesz keve­sebb a tavalyinál. Nagy kü­lönbség mutatkozik majd a társadalmi és a magángaz­daságok termésében. A tár­sadalmi szektor a tavalyi­nál 4 százalékkal több ku­koricát vár, a magángazda­ságok viszont 13 százalékkal kevesebbet. A Bane Sekulis fémárugyár kiviteli csúcseredménye A brnói nemzetközi ipari kiállításon a zombori Bane Sekulis fémárugyár termékei felkeltették több külföldi cég figyelmét. A csehszlovákiai kereskedelem 60 000 dollár értékű hengerzárra és épü­letvasra kötött szerződést, magyarországi vállalatok 10 000 dollár értékű árut hajlandók venni, lengyel és szovjet cégek is érdeklődnek a Bane Sekulic termékei iránt. A fémárugyár augusztus­ban 86 000 dollár értékű áru­ra kapott megrendelést Csehszlovákiából. Ezzel idei árukivitele megközelítette a félmillió dollárt. Valószínű, hogy az albánok is vesznek hengerzárakat, 70 000 dollár­­ értékben. V. J.

Next