Magyar Szó, 1969. június (26. évfolyam, 148-177. szám)
1969-06-01 / 148. szám
Vasárnap, 1969. Јбпћк I. MAGYAR SZÓ Szélcsend Egy hét a világpolitikában Számunkra az elmúlt hét legjelentősebb nemzetközi eseménye a 79 éves Nenni, az olasz külügyminiszter háromnapos belgrádi látogatása volt. Ezzel egyszersmind azt is elmondhatnánk, hogy a nemzetközi színtéren nem történt más szenzációs esemény. Úgy látszik a világpolitikában már megkezdődött az uborkaszezon, és egyelőre még nem tudni, hogy lesz-e valahol „forró nyár". Az elmúlt napokra a tanácskozások és a politikai tevékenység jellemzők. A két legveszélyesebb ponton, Vietnamban és a Közel-Keleten viszonylagos nyugalom volt, nem érkezett hír a harcok fellángolásáról, vessünk tehát egy futó pillantást a fontosabb politikai eseményekre. Koszigin szovjet miniszterelnök Afganisztánban és Pakisztánban, Fock Jenő magyar miniszterelnök pedig Bécsben tárgyalt. A NATO-hadügyminiszterek Londonban az atomfegyverekről tanácskoztak, Rogers amerikai külügyminiszter ázsiai körúton volt. Izgalmas események vannak kibontakozóban Latin- Amerikában, fokozódik az USA-ellenes hangulat. Napirenden vannak a véres zavargások. Nelson RockefelAz európai népek összetartozásának gondolata nem újkeletű. Már sokan fölvetették, a közelmúltban De Gaulle volt francia elnök látnoki erővel hangoztatta a tömbhatárokat nem ismerő európai összefogás szükségét. A napokban, Nenin külügyminiszter belgrádi látogatása alatt is, hazánk és lett, Nixon elnök személyes megbízottját, latinamerikai körútja során mindenütt heves tüntetésekkel fogadják. A franciák megtették az utolsó előkészületeket a mai elnökválasztásokra, de különösebb izgalomra nincs ok, bizonyosra vehető Pompidou végleges győzelme. Ma Lengyelországban is szavaznak, parlamenti képviselőválasztások lesznek. Csehszlovákiában a pártvezetőség fontos plenáris ülést tartott a hét végén. Részletekről még nem érkezett hír, az ülésről hétfőn adnak ki közleményt A világ közvéleménye a Szíriai kormányváltozás, s méginkább a szudáni állami csíny utáni fejlemények iránt érdeklődik. Az alábbiakban röviden felidézzük Nenni külügymi-1niszter látogatását, és dióshéjban foglalkozunk a szudáni eseményekkel is. Olaszország kapcsolatainak elemzése során, szakadatlanul érezhető volt az európai országok közti közeledése és együttműködés ügyének előmozdításáról való gondoskodás. Változnak a nemzetközi erőviszonyok, a tömbökhöz tartozó országok népei is érzik, hogy a tömbpolitika nem lehet teljes megoldás napjaink égető kérdéseire, a népek együttműködését akadályozó okok leküzdésére. A két különböző társadalmi rendszerű, de példás együttműködést folytató ország egyik legfontosabb céljának tartja hozzájárulni az önálló európai gondolkodás kialakításához. Mini a római Avanti írja, ez csöppet sem könnyű feladat, mert még mindig kétségek A szocializmus erőinek Egy héttel ezelőtt Szu-dánban államcsíny történt, s új forradalmi tanács és kormány alakult. Az államcsínyt — úgy látszik — alaposan előkészítették, hiszen eddigi értesüléseink szerint vérontás nélkül, teljes sikerrel hajtották végre. Az ország lakossága a jelek szerint megelégelte az évek óta tartó politikai mesterkedéseket, a korábbi kormányok tétlenségét. Az ország élére most szocialista eszméket hirdető fiatal tisztek és politikusok kerültek. Harcot indítanak a kizsákmányolás, a társadalmi egyenlőtlenség, zsarolás, megvesztegetés ellen, sőt egyes hírek szerint a lakosság bizonyos köreiben a bankok, a külkereskedelem, a külföldi vállalatok és a sajtó államosítását, valamint a földreform megvalósítását követelik. Szudán új vezetői — úgy látszik — a pillanatnyi helyzet tárgyilagos felméréséből indulnal ki, nem akarnak szakítani az ország hagyományos nyugati kapcsolataival, ugyanakkor azonban igyekeznek közeledni Kelet-Európa felé is, bejelentették hogy felveszik a cikkel, gyűlölettel és gyanakvással teli világban élünk, amelyben imperialista ízű elméletek érvényesülnek a kis államok rovására, Így" tehát a Varsói Szerződés tagállamai által javasolt európai biztonsági értekez-et, amelyet másutt is tá-mogatnak" valószínűleg ked-vező alkalmat nyújt, hogy valamennyi ország kinyilvánítsa szándéka őszinteségét, előretörése Szudánban romáciai kapcsolatokat az NDK kormányával. Folytatni akarják az eddig vallott el nem kötelezett politikát , közeledni kívánnak az évek óta elszigeltségben élő Szíriához. Eddigi értesüléseink alapján úgy látszik, hogy a közeljövőben szorosabbra fűzik Szudán és az EAK kapcsolatait is. Az ország fiatal vezetői ma iden bizonynyal közeledni akarnak Naszszer elnökhöz, ami kétségtelenül hatással lesz az arab világ belső erőviszonyainak alakulására. A végleges kibontakozás azonban csak ezután következik, hiszen a hatalmuktól megfosztott politikusok még nem ocsúdtak fel meglepe-; tésükből, s kérdés, hogy az új vezetőségnek lesz-e lehetősége és ereje határozottan és eredményesen rendezni a súlyos gazdasági és politikai gondokkal küzdő ország lakosságának legfontosabb problémáit. TÓTH László Jugoszlávia és Olaszország Európa felé fordul Az USA hadigépezete a vietnami hínárban Erejüket próblják a francia elnökjelöltek (Weltwoche) Az okmányoknak is van évfordulójuk gy évforduló kapcsán, 1955. június 2-ára emlékezve, a minap kérdést intézek Külügyi Államtiitlkárságukjv szóvivőjéhez, aki válaszában leszögezte, hogy változatlanul érvényesnek tekintjük a belgrádi nyilatkozatot, amellyel jugoszláv és szovjet részről majd másfél évtizeddel ezelőtt írtak alá. — A belgrádi nyilatkozatba fogdast elvek képezték és képezik az egyedüli alapot, amelyen Jugoszlávia és a Szovjetunió kapcsolatai és sikeres együttműködése meg velesufíthat — szögezte le a szóvivő. Ha megemlítették ezt az évfordulót, ne feledkezzünk meg egy másik nyilatkozatról sem, amely egy évvel később, szintén júniusban született. A belgrádi kormánynyilatkozatot 1956-ban egy Moszkvában aláírt pártközi nyilatkozat követte. Ha bár évek múltak el azóta, csak hasznos lehet, ha felidézzük a két okmányban foglaltaikat, hisz a szocialista államok és a kommunista pártok viszonyát taglalják, amelyeket hullámhegyek és még több hullámvölgy jellemezett, nemcsek az elmúlt tizenöt, hanem az utóbbi húsz év folyamán. Ne sajnáljuk a fáradságot, és elevenítsük fel a két nyilatkozat legfontosabb megállapításait. A belgrádi okmányban a szovjet és a jugoszláv kormány hitet tett a következő elvek mellett: „A szuverenitás, függetlenség, integritás és az államok közötti egyenrangúság tiszteletben tartása az egymás közti és más országokkal való kapcsolataikban.” Tovább idézünk: „A kölcsönös bizalom és a belső ügyekbe való be nem avatkozás elvének tiszteletben tartása, amelynek értelmében a különböző társadalmi rendszerek belső berendezésének és a szocializmus fejlődése különböző formáinak kérdése kizárólag az egyes országok népeinek ügye ... Minden agresszió és minden olyan kísérlet elítélése, hogy más országokra politikai és gazdasági fennhatóságot kényszerítsenek.” Az évforduló második ünnepeltje, a moszkvai pártnyilatkozat, a következőket tartalmazza: „A szocialista fejlődés útjai más-más országokban és körülmények között különbözőek; a szocializmus fejlődési formáinak gazdagsága hozzájárul a szocializmus erősödéséhez ... Mindkét féltől távol áll az a szándék, hogy a maga véleményét helyezze előtérbe a szocialista fejlődés útjainak és formáinak meghatározásában ... A két fél megegyezett abban, hogy a fent említett együttműködésnek a teljes mérvű önkéntességen és egyenjogúságon, a baráti bírálaton és a két párt vitás kérdéseiről folytatott véleménycsere elvtársi jellegén kell alapulnia.” A nyilatkozatot idézve, folytatjuk: „A kapcsolatoknak egyenjogúaknak, nyíltaknak, demokratikusaiknak és a világközvélemény számára hozzáférhetőeknak kell lenniük ... Hozzá kell járulniuk a kölcsönös megértéshez, az eltérő álláspontok és nézetek türelmes magyarázata útján. Ez magában foglalja az együttműködés minden részvevőjének akciószabadságát, fejlődésének feltételeivel és az általános haladó célokkal összhangban.** A moszkvai nyilatkozatban a két párt megállapodott, hogy együttműködésüknek ezen elveit kiterjesztik a többi kommunista és a más haladó jellegű párttal és mozgalommal való érintkezésükre is. Alig ült még el a pora ledöntött Sztálin szobrok romjai fölött, amikor megfogalmazták ezeket a nagy horderejű elveket. Azóta scikszzac mementóként kellett volna ismételgetni őket, hogy csak egy esetet említsünk, 1960-ban is, amikor a kommunista pártok Moszkvában tartott értekezletén, hatalmi kompromisszumok érdekében, az elfogadott elvek meghazudtolásával érdemtelenül másokon ütöttek__ A visszaesések és a tántorgások ellenére, az idézett elveik fokozatosan mégis tért hódítanak, és az erőszakpolitiika feltörései mellett mind több kommunista és munkáspárt sorakozik fel mellettük, hisz politikai harciakban és adott társadalmi helyzetükben tudatosan rájuk irányítódnak, máskor rájuk kényszerülnek. Nem egyenes irányúan, inkább csigavonalú mozgásban, lassan, de mégis felfelé halad a nagyon megosztott munkásmozgalom. A felgyülemlett solk negatívum mellett mind több fejlemény és jelenség tanúskodik arról, hogy nem lehet tartósan feltartóztatni az életből adódó eszmék és megoldások megvalósulását , amelyek immár másfél évtizeddel ezelőtt szabatosan megfogalmazott nyilatkozatokban láttak napvilágot. STEINITZ Tibor K A HÉT PORTRÉJA Pietro Nenni EVÉS KÜLPOLITIKAI ESEMÉNY keltett hazánkban az utóbbi időben akkora érdeklődést, mint Pietro Nenni olasz külügyminiszter e heti belgrádi látogatása. A jugoszláv sajtó nem fukarkodott sem a hellyel, sem a szavakkal a belgrádi megbeszélések ,jelentőségének méltatásában. S most már bízvást mondhatjuk, hogy az érdeklődés, a figyelem, amely az olasz diplomácia vezetőjének látogatását kísérte, nem volt alaptalan. A belgrádi találkozó az elmúlt két hét megrázkódtatásai és kiábrándulásai után kiindulópontja lehet egy új fejezetnek kontinensünk biztonságának és békéjének megteremtésében. Az olasz— jugoszláv együttműködés mindenesetre — a legkisebb szerénytelenség nélkül mondhatjuk — példaként szolgálhat. Minderről azon- ban a héten már eleget írtunk. Talán csak azzal maradtunk adósak, hogy bemutassuk magas rangú vendégünk, az olasz politikai élet veteránjának, az „örökifjú aggastyánnak” viharos életútját. Pietro Nenni 1891-ben született Faenzában. Édesapja napszámos volt Ginasi gróf birtokán, édesanyja pedig tejesasszony. Korán megissmerte a szegénység minden keserűségét. A gróf papot akart nevelni belőle, s egy katolikus intézetbe küldte. Nenni azonban tizenhat éves korában otthagyta a papneveldét, s mint keramikus kezd dolgozni. Már ekkor részt vesz az antiklerikális tüntetésekben és emiatt letartóztatják. A republikánus pártban kapcsolódik be először a politikai életbe, majd 1921-ben átlép a szocialista pártba. Szembeszáll Mussolinival. Fasizmus elleni gyűlölete Spanyolországba viszi, ahol a Garibaldi-brigád politikai biztosaként harcol Franco diktatúrája ellen. Amikor 1938-ban visszatér Franciaországba, gyűjtőtáborba kerül, ahonnan a Gestapo 1943-ban Németországba viszi. Auschwitzben elveszíti legfiatalabb lányát, őt pedig kiszolgáltatják Mussolini rendőrségének. A Ponza-ságeti börtönbe internálják. Néhány hónappal később — amikor fogolyként ugyanerre a szigetre kerül Benito Mussolini is — Nenni kiszabadul, Rómába megy, s ott felújítja a szocialista párt tevékenységét. 1945-ben a párt főtitkárává választják. Miniszterelnök-helyettes lesz a háború utáni első olasz kormányban, majd De Gasperi kabinetjének külügyminisztere. A szociáldemokratáknak a pártból való kiszakadása és a nemzeti koalíciós kormány felbomlása után ellenzékbe kerül. A kommunistákkal együtt harcol az ötvenes években egymást váltogató olasz centrista kormányok ellen. Az 1956-os magyarországi események nagy kiábrándulást jelentettek számára, visszaadta a Lenin-díjat s felbontotta a kommunistákkal kötött politikai házasságot. Ekkor kezdett munkálkodni nagy életművén, az úgynevezett „apperturán”, hogy a baloldallal való szövetkezésre késztesse a kereszténydemokrata pártot. Ez sikerült is neki és 1963-ban a szocialisták bekerültek az úgynevezett balközép kormánykoalícióba. Saragat szociáldemokratái visszatértek a pártba, s Nenni lett az Egyesített Szocialista Párt elnöke és a kormány miniszterelnök-helyettese. Az 1968-as választások után felújított balközép kormányban 78 éves kora ellenére megkapta a kulcsfontosságú külügyminiszteri tárcát. 3. oldal