Magyar Szó, 1969. szeptember (26. évfolyam, 241-270. szám)

1969-09-01 / 241. szám

2. oldal Ez a téma sem kimeríthetetlen Olaszországban csökken az érdeklődés a pornográf kiadványok után i A n­agy kavarodást kel­let tett az olasz szeex­­sajtó berkeiben, ami­kor néhány hete letartóztat­ták Romano Cant­ovét, az ABC című milánói hetilap igazgatóját. A letartóztatás oka: a büntető törvény­könyv 528. paragrafusának megsértése, szemérem elleni bűncselekmény. A lap ugyanis néhány obszcénnek számító képet közölt az „Oh, Calcutta!” című szín­darab New York-i előadásá­ról. Úfrábban nyugalom honolt a­z erotikus sajtó berkeiben, és ez a nyugalom egyre in­kább unalomba fulladt. Most aztán alaposan megrémültek az erotikus kiadványok tu­lajdonosai — nem elég, hogy a közönség egyre inkább rá­­unt kiadványaikra, még a­­cenzúra is zaklatja őket! Olaszországban jelenleg 50 kiadvány jelenik meg „fér­fiak számára”, ebből 35 Milánóban. Két nagy nyom­dában készül hetenként 10 000 tonna papíron ez a sajtó amely meztelen (és nem min­dig valódi) svéd hölgyek többé-kevésbé izgató fényké­peivel szándékozik gerjedel­­met ébreszteni az olasz fér­fiakban. Tíz az efféle sajtótermé­kekre egyre rosszabb idők járnak. Mióta a letartózta­tások és elkobzások viharos ideje elmúlt, a cenzúra új módszereket talált. A legfon­tosabb a tömegek mozgósítá­sa. Vignettából naponta tucat­jával érkeznek a feljelenté­sek a „felnőtt-magazinok” felelős szerkesztői ellen. Gyűjtik az­ aláírásokat a bű­nös sajtó ellen. Van azután más, hatékony fegyver is. A cenzúra csök­kenteni igyekszik a kiadók profitját. Az elkobzás egy kiadó számára a példányok 20—50 százalékának elvesz­tését jelenti. A másik támadás az áru­sítás vonalán halad. A nagy­hatalmú SAF utasellátó tár­saság úgy döntött, hogy 250 kioszkjában nem árusítja többé az erotikus lapokat. Az offenzíva terjed. Egész városok: Genova, Lecco, Sondrio határoztak úgy, hogy eltiltják a szex-folyóiratok árusítását. A dolog Genová­ban kezdődött, ahol tavaly novemberben az árusokat feljelentették obszcén sajtó­termékek árusításáért. A szex-folyóiratok szer­kesztőségében szentül állít­ják, hogy a cenzúra nem az olaszok erkölcsét védi. Can­­tore letartóztatásának igazi oka nem az „Oh, Calcutta" pucér szereplőinek fényké­pe volt, hanem az, hogy az ABC néhány héttel koráb­ban határozottan állást fog­lalt a válási törvény mel­lett. A plébániák sem azért gyűjtenek aláírásokat a szex-sajtó ellen, hogy a por­nográfia ellen tiltakozzanak, inkább a válási népszavazás főpróbájának szánják a dol­got. Mindehhez hozzájárul, hogy a közönség egyszerűen ráunt a szex-kiadványokra, így aztán a becslések szerint a szex-folyóiratok fele még az idén egyszerűen megszű­nik. Egyszerűen nem megy többé ez a műfaj — mondja Balzarini, egy híres milánói szex-kiadó. — De hát kit is érdekeljen? Lényegében már nem lehet újat adni. (L’Europeo) A világűr békés fel­használására vonat­kozó szerződés, amely 1967-ben lépett érvénybe, kiterjed az űr meghódítása korai szakaszának min­den technikai lehetőségeire. A szerződés lefekteti, hogy a Holdon vagy más égites­teken, amelyeket csak „bé­kés célokból” szabad feltár­ni, nem lehet nemzeti igényt támasztani a szuverenitásra. A szerződő felek­­kinyilvání­tott célja, hogy nemzetközi kooperációt alakítsanak ki az űrkutatásban, és a szer­ződés olyan kereteket bizto­sítson, hogy­­később ha szük­ség lesz rá, kiterjeszthető és módosítható legyen. Egy további megállapodás­ban, amely a múlt év de­cemberében lépett érvénybe, a szerződő felek (köztük az Egyesült Államok és a Szov­jetunió) megegyeztek, hogy segítséget nyújtanak a bajba jutott asztronautáknak és a tulajdonosinak visszaszolgál­tatnak minden olyan űrku­tatási tárgyat, amely a te­rületükre esik. Tíz vagy húsz évig még talán nem merülnek fel ko­moly problémák. De ha sem­mit nem tesznek, baj lesz. Elsősorban a Hold okozza majd a bajt, mert az 1967. évi egyezmény a Holdnak kevesebb védelmet biztosít Egyes cikkelyei speciálisan a Holdra és más égitestekre vonatkoznak, de az a mon­dat, amelyben benne van a katonai támaszpontok és bármiféle kísérleti fegyve­rek betiltása, kizárólag az égitestekre utal A Holdon végzett tevé­kenységre vonatkozó legfon­tosabb korlátozást ez a zá­radék tartalmazza, amely lefekteti, hogy a Holdat csak békés célokra szabad fel­használni. De egy találékony jogász már azzal érvelhet, hogy ez ,,nem agresszív” cé­lokat jelent, tehát törvé­nyesnek tekintendő, ha vé­delmi fegyvereket helyeznek el a Holdon. Ezt a kérdést tisztázni kell, még mielőtt technikailag lehetővé válik, hogy a Holdon fegyvereket helyezzenek el vagy támasz­pontokat létesítsenek. Erre persze csak néhány év múl­va kerülhet sor. De bőven van olyan kér­dés, amelyeket rendezni kell, s ezek közül a legfontosabb a Holdon elhelyezett állandó építmények jogi problémája. Ahhoz, hogy ezekben hosszú ideig élni lehessen, mester­séges atmoszférát kell terem­teni, amelyet óriási boltozat alatt tartanának. A kupo­lával fedett város felépítése nyilvánvalóan megváltoztat­ná a hely arculatát is. O­lyan nemzetközi szer­vezetre van szükség, amely el fogja dönte­ni, miilyen változásokat sza­bad és nem szabad végezni, amikor a Holdat és a boly­gókat lakhatóvá teszik és feltárják erőforrásaikat. A Tudomá­nyos Szövetségek Nemzetközi Tanácsainak (ICSO) van egy űrkutatási bizottsága, amelyben képvi­selve van az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió, de a bizottság nem közvetlenül felelős a kormányoknak. A bizottság sok jelentékeny beszámolót produkált az űr­­kutatási tevékenység lehe­tőségeiről és veszélyeiről. Ha a bizottság megkapná a szük­séges felhatalmazást, kitűnő felügyeleti testületté válhat­na. A tengerre vonatkozó jog hasonlítható talán össze leg­inkább az űrkutatási nem­zetközi jogszabályokkal. A tenger rendes körülmények között szabad terület min­denki számára, de egyes or­szágok ideiglenesen kisajá­títják a tenger bizonyos te­rületeit céljaikra, például atomfeísérletekre. Hasonló helyzet alakulhat ki, amikor a Holdon megépítik az első épületeket. Egyéb jogi problémák is felmerülhetnek. Példá­ul, mi­lyen kártérítést kell adni azoknak, akik bajba kerül­nek azáltal például, ha egy rakéta elpusztít egy keringő mesterséges bolygót, vagy ha egy űrlaboratórium kizökken pályájáról. Az űrkutatás jogi vonatkozásait felül kell vizs­gálni, még mielőtt a problé­mák a világűrben éleződnek ki. Nem szabad beszennyez­ni a bolygókat, amint a Föl­det szennyezetté tették, és nem szabad lehetőséget hagy­ni arra, hogy századunkban égi háború törjön ki. (THE ECONOMIST) Amíg nem késő. Tisztázni kell az űrkutatás jogi problémáit MAGYAR SZÓ Hétfő, 1969. szeptember 1. A segítséget a párttól várják Az önigazgatás h­elyzete Algériáb­an Hosszabb szünet után, a jelenlegi politikai vezető­­ség hatalomra jutásának negyedik évfordulója alkal­mából, megjelent az Algériai Nemzeti Felszabadítá­­si Front sajtószervének, a Revolution africaine-nek egy rendkívüli száma. Ebből vettük át H. Risseau cikkét, amely az algériai mezőgazdaság önigazgatásá­nak fejlődéséről és problémáiról ad újabb értékelést. Több mint kétmillió hek­tár föld, két és fél ezer gaz­daság, 190 000 állandó és ugyanannyi idénymunkás, több milliárdos államsegély, a szőlő- és gyümölcster­mesztés legnagyobb része ven az örtigazg­atású birto­kok­­kezében. A mezőgazda­ságnak ez a szektora jelen­tős tényező az ország szociá­lis, gazdasági és politikai éle­tében. Az önigazgatás tehát az egész algériai nép ügye. Nagy lehetőségeket tár fel, de nagy felelősséget is. Az egész ország tekintete az ön­igazgatás felé irányul, tehát a legkisebb elhajlás, a leg­kisebb valóság vagy vélt hi­ba óriási károkat okozhat. Hogyan történhetett meg mégis, hogy a társadalmi mezőgazdaságii termelés — amely nagyjából önigazgatá­sa — a gyarmati mezőgaz­dasághoz képest jelentősen csökkent. Igaz, a szalakáder­­hiány folytán a termelés 15 —20 százalékos csökkenését normális jelenségnek lehet­ne­­mondani az adott körül­mények között. Az önigaz­gatás azonban nemcsak ilyen természetű nehézségekkel küzd, hanem igen nagy el­lentmondásokkal is. Az önigazgatás helyzeté­re mindenképpen hatottak azok a körülmények, ame­lyek között kialakult, nem­­­kevésbé hatottak a törvény­kezés hiányosságai, vala­mint a gazdaság korlátolt keretei. Az ellenség fegyvert cserélt Az önigazgatás rendkívüli körülmények között alakult ki a gyarmati tulajdonosok tömeges távozása után, s el­sősorban a gazda nélkül ma­radt föld kollektív kisajátí­tásában nyilvánul meg. A föld az algériai parasztok számára szent, el sem tud­ják képzelni, hogy megmű­­veletlen maradjon. Kezükbe vették hát a földeket, anél­kül, hogy tisztában lettek volna azzal, hogy önigazga­tás-e ez vagy valami más. A márciusi dekrétumok csak szentesítették azt, amit a paraszttömegek végrehajtot­tak. A munkások és parasz­tok igazgatásra való képte­lenségének mítosza ezzel teljesen szétfoszlott. Az addig lenézett enac munkások és parasztok be­bizonyították, hogy ha tár­sulnak, semmi sem lehetet­len számaikra. A dolgozók mindezek a rendelkezésük­re álló eszközökkel és mó­dokon, igyekeznek az ön­igazgatást, mint a mezőgaz­dasági fejlődés egy eredeti formáját megfosztani tar­talmától, s mindent elkövet­nek, hogy belülről bomlasz­­szák a mozgalmat. Hogyan akarják ezt elérni? Igyekez­nek viszályt támasztani a­­kollektívákban a becsempé­szett igazgató bizottsági el­­­nökök révén, bizalmatlansá­got kelteni a dolgozók kö­zött, érdekcsoportokra osz­tani a munkásságot. Az igaz­g­ató bizottsági elnökök (akik gyakran nem választott, ha­nem­­kijelölt személyek) tel­jesen alárendelik magukat a felsőbb szerveknek — ame­lyek jóhiszeműségük ellené­re nem mentesek bizonyos bürokratikus hajlamoktól —, nem kevésbé a helyi hatal­masságoknak. Az önigaszgaltású birtok ily módon jótékonysági intéz­ménnyé és a helyi kicsikirá­­lyok prédájává válik. Ki a hibás ebben, ki felelős ezért? A mezőgazdasági mun­kás-e, aki megengedte, hogy idáig fejlődjenek a dolgok, vagy a helyi hatóság képvi­selője, akit ingyen ellátnak gyümölccsel, kerti vetemény­­nyel, tejtermékekkel? A párt munkás-e, aki megfeledke­zett feladatairól, vagy a szak­­szervezeti vezető, aki be­hunyta a szemét a törvény­telenségek, a népvagyon széthurcolása fölött? Nyílban meg kell mondanunk, vala­mennyien felelősek érte. A helyi hatóságok tisztában vannak azzal, hogy mi törté­­nik, de nem lépnek közbe, s mindenkinek szeme láttára történnek lopások, sikkasz­ hozzá nem értéséről szóló le­genda a burzsoázia elavult fegyvereinek múzeumába került. Amikor aztán a mun­kásosztály és a parasztság ellenségei látták, milyen eredményeket ér el e­z ön­igazgatás a mezőgazdaság­ban, fölcserélték fegyverei­ket,­­minthogy nem hivat­kozhattak az önigazgatás kudarcára, igyekeztek gátol­ni fejlődését. Kik a munkásságnak és a parasztságnak ezek az ellen­ségei? Elsősorban a nagy­­birtokosok, akik az utóbbi időben szemet vetettek a társadalmi tulajdonban levő földekre is, ezután a hazai kapitalisták, akiknek a szá­mára a földtulajdon még ma is igen jövedelmező üzlet, végül az algériaiaknak egy bizonyos kategóriája, amely­ről igen gyakran megfeled­kezünk: azok a tisztviselők, akik odaadó hívei ugyan az ügynek, de egyúttal az eta­­tizmus rabjai is, Mások, és egyéb törvényte­lenségeik. Ilyen körülmények között valóban művészet rentábili­sa­n gazdálkodni. Különösen, ha tudjuk, hogy az értéke­sítés, a keres­k­edelem igen kezdetleges és szervezetlen. Várható-e vajon, hogy az ön­­igazga­tású birtok jövedelme­zően gazdálkodjon, ha a narancsért kilónként mind­össze 4 centime-ot (mintegy­ tíz párát) kap? A birtokok munkásai meg szeretnének­­ szabadulni az úgynevezett drága kultúráktól (narancs, mandarin, krumpli, paradi­csom), mert bármennyire ellentmondónak hangzik is, termesztésük nem kifizető­dő. Megtörténik, hogy az ér­tékesítő szövetkezet értesíti a birtokot, hogy termékeit nem tudta megfelelő áron el­helyezni külföldön, és fel­szólítja, hogy fizesse ki a szál­lítási költségeket. Intézkedések a válság áthidalására Nagy nehézségeket okoz a munkaerő-fölösleg is az ön­igazgatású birtokokon, mert itt nagyszerű alkalom kínál­kozik arra, hogy a vezetőik elhelyezzék a sógorság-ko­­maságot. Az önigazgatási Hier vak ú­j­ra választása fo­lyamán, amelyet nemrégen a párt szervezett, sok fogya­tékosság, visszaélés, tör­vénytelenség napvilágra ju­tott Kiderült például hogy a volt harcosok közül aki­ket az önigazgatási appará­tusban helyeztek el, alig dolgozik valaki, hogy né­melyek közülük száz kilo­méterre laknak munkahe­lyüktől, s csak fizetéskor mu­tatkoznak a birtokon. Egyes alkalmazottak elmentek vas­utasnak, egészségügyi mun­kásnak, de nevük továbbra is ott szerepel a birtok fize­tési listáján. A sok protek­cionizmusnak, bürokratiz­musnak, törvénytelenségnek természetes következménye aztán a munkások érdekte­lensége a termelésben. Az utóbbi időben azonban javult a helyzet. Az önigaz­gatási alapszabályzat, ame­lyet a párt dolgozott­­ki a múlt év decemberében közzé tett rendelkezések és az 1969 februári dekrétumok, nem kevésbé az önigazgatási szervek említett megújítása sokban hozzá­járultak ahhoz, hogy az önigazgatás kiemel­kedjen a válságból és új len­dületet­­kapjon. A mezőgazdaság munká­soknak segítséget kezd nyúj­tani a helyi hatalmasságok elleni küzdelemben. Ez első­sorban a párt feladata, de ezt a feladatát csak akkor teljesítheti, ha maga is meg­szabadul a kétes, opportu­nista, haszonleső elemektől. A pártnak mindenképpen többet kell foglalkoznia az önigazgatású birtokokon dolgozó munkásokkal, mert a mezőgazdaság önigazgatá­si szektora­i dolgozóinak számánál, fiatalságának és potitikai öntudatánál fogva — a haladás egyik legjelen­tősebb hordozója. (Komun­ist) Visszaélések és bürokratikus elhajlások Algír Esik az arany ára Két hónap óta először fordult elő, hogy a londo­ni börzén az arany értéke unciánként 41 dollár ár alá süllyedt. A Financial Ti­mes ennek kapcsán azt ír­ja, hogy az árcsökkenést a dél-afrikai aranykínálat okozta. A Dél-afrikai Köztársa­ság ugyanis néhány hete nagyobb mennyiségű ara­nyat árul a londoni tőzs­dén. Hétfőn egy uncia arany 40,95 dollárba ke­rült, tehát egy dollárral olcsóbb volt, mint ahogyan az arany árát három sváj­ci bank az idén megszab­ta. „Zürich aggódik, nem­csak az arany árának in­gadozása miatt, hanem azért is, mert London megengedte a dél-afrikai arany eladását” — írja az újság.

Next