Magyar Szó, 1969. szeptember (26. évfolyam, 241-270. szám)
1969-09-06 / 246. szám
I ★ Nekrológ helyett Ezekben a nehéz pillanatokban felelevenednek az emlékek Milka Agbaba egyik harcostársában, Arsa Budovalcevban. Crnát egy plakáton láttam először életemben, azon a plakáton, amelyen bpiller, a hírhedt bánáti náci hóhér magas vérdíjat tűzött a fejére. Abban a pillanatban rendkívüli nőt láttam benne, olyan, amilyennel ritkán találkozik az ember az életben. Később, valamikor 1944 júniusában, amikor egy éjszaka, illegális pártmunkások és SKÜJ-istik, először találkoztunk vele, láttam, hogy éppen olyan mint bármelyik más nő, de tulajdonságaival, jellemvonásaival messze kimagaslik közülük: bátor, határozott, az emberekkel való érintkezésben egyszerű, közvetlen. A belőle áradó határozottsággal, fellépésével, magatartásával hitet öntött belénk, a forradalom győzelmébe vetett hittel telített bennünket. Úgy éreztük, mintha már nagyon, nagyon régen ismernénk. Hittünk neki, bíztunk benne, s elszántan végrehajtottuk a feladatokat, amelyekkel megbízott bennünket: a mozgalom bővítését, fiatalok és nők bevonását. ■ Örökre emlékezetembe vésődött egy eset, amely leírhatatlan hidegvéréről és bátorságáról tanúskodik. 1944 augusztusában, egy forró nyári délután, végigment a Csóka melletti Crna Bara főutcáján. A központban, az artézi kútnál nyugodtan megállt és vizet kért az asszonyoktól, közben néhány méterre tőle, a községháza előtt, rendőr állt, s mögötte a falon körözvény függött Milka Agbaba és Milan Pribic-Djokica arcképével. Amikor egy óra múlva elmesélte nekünk az esetet, meghalt bennünk a vér, ő azonban csak nevetett. — Azt hiszitek — mondotta —, hogy a nácik képesek feltételezni rólam akkora merészséget és arcátlanságot, hogy megjelenek előttük? Jól szervezett és sűrű hálózata volt munkatársaiból Közép- és Észak-Bánátban, s bázisa, búvóhelye majd minden faluban. Óriási összeget tűztek ki fejére, mégsem árulta el senki. A pádéi lebukás után, amikor 30—40 harcost, közöttük sok fiatalt kivégeztek. Crna már harmadnap ott volt, és rövid idő alatt átszervezte, megerősítette az ellenállási mozgalmat. Fantasztikus érzéke volt az ellenség megsejtésére. Ennek köszönheti, hogy Spiller egyik legjobb kopója, a kikindai Grujic sem tudta elfogni. Milka Agbaba Crna talpig ember volt, és kitartó, hű, avatott pártmunkás. Bírált és segített. Nem szakította meg kapcsolatait Bánáttal akkor sem, amikor a kötelesség Újvidékre szólította. Úgy is mint pártmunkás, úgy is mint képviselő állandó és szoros kapcsolatot tartott fenn e vidék lakosaival, egyszerű embereivel, munkásaival, háziasszonyaival, tehát nemcsak vezetőségével. Azért is tudott mindenkor talpig emberként tenni és cselekedni, mert megértette mások problémáit, kétségeit, egyszerű emberi gondjait. Életének utolsó pillanatáig az maradt, ami a harc idejében volt: megalkuvást nem ismerő, elszánt, határozott harcos, s egyben másokkal együttérző s megértő ember. S most elvesztettük életerejének teljében. V. M. :______________ 4. oldal MILKA 3600 Milka Agbaba 1921. november 24-én született Banatsko Karadorilevón. Politikai főiskolát végzett. Már 1941-ben csatlakozott a partizánokhoz, 1942 januárjában tagja lett a JKP- nek. A háború idején a legismertebb észak-bánáti politikai munkások, harcosok és szervezők közé tartozott. Titkára volt a SKOJ járási bizottságának, tagja a SKOJ kerületi bizottságának, majd elnöke az USAOV kerületi bizottságának. A felszabadulás után a következő tisztségeket töltötte be: tagja volt a SKOJ vajdasági tartományi bizottsága irodájának, vezetője a tartományi pártbizottság politikai-szervezési titkársága káderügyi bizottságának, egy ideig tagja volt a tartományi végrehajtó tanácsnak, 1963 és 1967 között pedig a köztársasági szakszervezeti tanács titkári tisztségét töltötte be. Tagja volt a Szerb KSZ Központi Bizottságának, a Szocialista Szövetség köztársasági főbizottságának, a Szerbiai Harcos Szövetség főbizottságának, valamint elnöke a tartományi gyermekgondozási tanácsnak. Több alkalommal megválasztották a tartományi és a Szövetségi Szkupstina tagjává. 1967 és 1969 között tagja volt a Szövetségi Szkupstina Népek Tanácsának. Munkásságáért több magas kitüntetésben részesült, 1841. évi partizánemléklapja is volt. MAGYAR SZÓ Szombat, 1969. szept 6. Épülnek a szolidaritási lakások Újvidéken A házkezelőség már csak a szakszervezet határozatára vár Bojko Petrov, a házkezelőség igazgatója nyilatkozik Itt a szeptember, és az újvidéki vállalatok dolgozói mind türelmetlenebbül kérdezik, mi lesz a szolidaritási lakásokkal, mi lesz a csaknem egy évvel ezelőtt megindított akció eredménye? Csengnek a telefonok a szakszervezetben, ahol az elosztási mércéken dolgoznak és a házkezelőségben, ahol majd a szerződéseket kell megkötni. A napokban több vállalat igazgatója személyesen jelentette be a vállalat igényeit. Érdeklődésünkre Boško Petrov, a házkezelőség igazgatója türelmesen tájékoztatott bennünket a fejleményekről, annál inkább, mivel a házkezelőség ebben az akcióban a reá eső feladatot már elvégezte. — Csak a szakszervezetre várunk — mondotta —, arra, hogy a kialakított mércék és szempontok alapján kiossza a lakásokat a vállalatok között. Azután azonnal megkezdjük a szerződéskötéseket. Eddig 180 lakást vet ,tünk, s ezek remélhetőleg a jövő év végéig elkészülnek. A Közművesítő Intézettel újabb házhelyek megvételéről tárgyalunk, hogy 1970 végéig legalább 400 lakásra köthessünk szerződést. . — A terv szerint — úgy tudom — évente 390 lakás megvételét irányozták elő... — Igen, de azóta 70 000 dinár átlagról 85 000-re ugrott a lakás ára. — Mit értenek az átlaglakás fogalmán? — Kétszobás, 50 négyzetméter területű lakást. A megvásárolt 180 lakás nem felel meg ugyan a kívánalmaknak, mert már épülőfélben levő lakótömböket voltunk kénytelenek megvásárolni. A limáni épületben igen sok a három és fél szobás lakás, s ezek a magas lakbér miatt nem felelnek meg azoknak, akiknek tulajdonképpen vásárolták őket, az 1000 új dinárnál kevesebbet kereső családoknak. De véleményünk szerint ez nem okoz problémát, mert a vállalatokon belül majd elcserélik a lakásokat. — Ki mivel járul hozzá a szolidaritási akcióhoz? — A községi szkupszina egyelőre a lakások értékének 5 százalékát adja, a kommunális intézet a telek előkészítéséért mindössze 100 dinárt számol négyzetméterenként. A vállalatok vételkor mindössze 30 százalékos hozzájárulást fizetnek. Ezek a kedvezmények . Az összeg többi részét a házkezelőség és a bank adja. A bank 25— 30 évi törlesztésre 3 százalékos kamattal folyósítja a lakás értékének 50 százalékát. Ezenkívül felkértük az újvidéki vállalatokat, hogy szolidaritásból adják , át a bankban levő lakásépítsi alapjuk kamatját. Noha ezek kis összegek, számításaink szerint mégis legalább 50 000 új dinár gyűlik így össze. Terveink szerint évente legalább 20 millió dinárra lesz szükség ahhoz, hogy megvehessük évente a 300 lakást. — Milyen kedvezményt élvez az a kis keresetű család, amely a lakásba költözik? — Semmilyent. Épp úgy fizeti a lakbért és egyéb költségeket, mint mások. — Ez túl nagy megterhelés lehet a számukra ... — Téves felfogás uralkodik nálunk. Sokan úgy vélik, hogy a kis keresetű családnak elég az is, ha fedél van a feje fölött, mert nem bírja el a nagyobb komfortos lakás költségeit. Az érdekelt munkások azonban úgy vélik, hogy anyagilag kedvezőbb helyzetbe kerülnek, mint eddig, amikor albérleti lakásukért havonta 300—400 dinárt is fizetnek. Úgy hírlik, hogy a nagypénzű vállalatok, például a Norkabel és az Albus is számítanak ezekre a lakásokra. Nem csapnak-e le a több pénzűek ezekre a lakásokra, s jut-e majd belőlük a szegényebb vállalatok, a textil- és a faipar dolgozóinak? — Mindannyiuknak van pénzük erre a célra, sőt jóval több mint gondoljuk. Szerintem a nagyobb vállalatok épp oly joggal számíthatnak ezekre a lakásokra, mint a szegényebbek. A Kábelgyár és az Albus dolgozói éveken át minden pénzüket a vállalat korszerűsítésére, illetve az új gyár építésére fordították. Nem volna igazságos megvonni tőlük a kedvezményes lakásvásárlás jogát a rosszul vagy gyengébben dolgozó vállalatok miatt. Nagy a kedvezményes lakásvétel iránti érdeklődés, s az érvek, ellenérvek hullámai már most magasra csapnak. A szakszervezetnek nem lesz könnyű meghatározni az előnypropozíciókat. A házkezelőség igazgatója szerint nem késő, ha a lakásoknak a vállalatok közötti elosztását a szakszervezet a hónap végéig elvégzi. VARGA Matild Boško Petrov Emlékezés Csáth Gézára Halálának 50. évfordulója alkalmából szobrot emelnek, szülőházán emléktáblát lepleznek le és utcát neveznek el Szabadkán Szabadka város művelődési életében jelentős esemény lesz szeptember 11-én. Az elmúlott öt évtized alatt ebben a városban csak az utóbbi években állítottak szobrot Kizur István, Lazar Nešić és Matko Vukovic forradalmárok emlékének. Ezeknek a szobroknak a végleges elhelyezése a Munkásotthon befejezésétől függ. Az egészségügyi intézet előtti parkban több világhírű orvos mellszobra kapott helyet. Az Életjel szerkesztőségének sokoldalú tevékenysége közé tartozik az itteni magyar irodalom ismertetése, az elhunyt írók hagyatékának felkutatása, számontartása és az alkotóművészek emlékének ápolása. A munkásegyetem és az Életjel szerkesztőségének kezdeményezésére kerül sor szeptember 11-én Csáth Géza (1887—1919) szabadkai születésű író, kritikus, zeneesztéta szobrának leleplezésére és irodalmi emlékünnepségekre. Szeptember 11-én délelőtt fél 10-kor megkoszorúzzák Csáth Géza síremlékét a Bajai úti temetőben. Emlékbeszédet Turbán János mond, majd verseket és énekszámokat adnak elő. Fél likőr, a Kertvárosban, az újonnan elnevezett Csáth Géza utcában lesz ünnepség, Király Imre mond beszédet. Emléktáblát lepleznek le Csáth Géza szülőházán a Petőfi Sándor utca 7. szám alatt 11 órakor. Beszédet mond Herceg János és Lazar Markovic. Fél 12-kor a városháza melletti parkban leleplezik az író mellszobrát, Almási Gábor szobrászművész alkotását. Ünnepi beszédet mond Bangi Károly, Szabadka város elnöke és Melanija Canak, a Művelődési Közösség elnöke. Közreműködik a Pro musica Kamarakórus Égető Gabriella vezényletével és a Lányi Ernő Művelődési Egyesület énekkara Varga Péter vezényletével. Verseket szavalnak: Bóka Zsuzsa és Brusznyai Erzsébet, közreműködik a Szabadkai Filharmónia Milan Asié vezényletével. 18 órakor a Csáth Géza Művészetbarátok Kör emlékműsort tart a Szabadkai Zeneiskola hangversenytermében. Csáth Géza műveiből ad elő: Takács Éva, Dudás Judit, Vajda Ernő és Muszin Imre. Ady, Kosztolányi, Caesare Campos megzenésített verseit énekli V. Franzer Anasztázia, zongorán kísér Vadné Dorman Manci, rendező Muszin Imre, konferál Bambach Róbert. Este 8 órakor emlékest lesz a Népszínház kistermében. Ennek keretében dr. Szeli István, A modern magyar irodalom előfutárja címen, Dér Zoltán pedig Az árny zarándoka címen méltatja Csáth Géza munkásságát. Kosztolányi Dezső versét elmondja Horváth Emma, Bartók Béla-zeneművet ad elő Molter Mátyás, verset Kollár Ilona szóval. Kasza Éva pedig elmondja Karinthy Frigyes Csáth-búcsúztatóját. Az esti előadás egyik fő eseménye Lévay Endre Félálom után című monodrámájának ősbemutatója. Szereplők: Barácsus Zoltán, Pataki László, Kama Margit, Apró Ernő. Rendező Pataki László, díszlettervező Petrik Pál. A Népszínház előcsarnokában ez alkalomból kiállítás nyílik Csáth Géza műveiből. Az Életjel szerkesztősége a Csáth-emlékünnep alkalmából a Miniatűrök sorozatban megjelentette Dér Zoltán Az árny zarándoka és Lévay Endre Félálom után című művét. Csáth Géza mellszobrának felállítása után az elgondolások szerint a városháza melletti parkban fel fogják állítani Kosztolányi Dezső és Boza Sareevic írók, valamint Lányi Ernő zeneszerző mellszobrát is. A Csáth Géza-emlékünnepre számos hazai és külföldi közéleti személyiséget és írót várnak Szabadkára. A város elnöke, Bagi Károly ez alkalomból fogadást rendez. n. PANORÁMA ha a csatorna közelebb volna a tengerhez Vojislav Bulatović, a Duna—Tisza—Duna Vízgazdálkodási Vállalat vezérigazgatója közölte, hogy új csatornaflotta készül a legnagyobb jugoszláv csatornán való áruszállítás lebonyolítására. A hazai hajói gyárak a következő két évben mintegy tízezer tonnás teherbírású hajót építenek a vállalat részére. A zrenjanoni hajógyár hamarosan be is fejezi az első két uszályhajót. Ha kiépül a csatamaflottta, a csatornán az áruforgalmat 400 000 tonnáról 2 000 000 tonnára emelik évente. Ezek a hajók főleg a különféle mezőgazdasági ipari termékeket szállítanak, so Zsitorban e nagygazda-ágok, a műtrágyagyárak és az élelmiszeripari gyárak veszik majd igénybe őket. A Duna—Tisza—Duna Vízgazdálkodási Vállalat a Jugoszláv Gazdasági Banktól és részben saját eszközeiből mintegy 35 millió dinárt biztosított a csatorna mentén 23 kikötő építésére. Kár, hogy Vajdaság és mezőgazdasági kombináljainincsenek közelebb a tengerhez, mert akkor valószínűleg találhatnának valamilyen hitelt a hazai tengeri flotta kiépítésére is. Mi lesz a szilvával? Az idén annyi szilva termett ez országban, mint még talán soha. A szilvatermő vidékeiken egy régi babona szerint a bő termés nem vezet jóra. Az a helyzet ugyanis, hogy az utóbbi néhány évijemn egyre kevesebb szilvát tudunk eladni az európai piacon. A magyar és a román szilva ugyanis jobb minőségű, jobban van csomagolva, és olcsóbb i is. Münchenben, például — ezt a várost egyfajta ,,szilvabörzének” tartják —, a jugoszláv sziilva már régóta mellékszerepet játszik. Az idén azonban egész Európában rossz volt a szilvatermés, nálunk viszont, mint említettük, szinte hihetetlen mennyiség termett. Tehát nagy esélyünk van arra, hogy visszaszerezzük elvesztett pozícióinkat az európai piacon. Hogy a sziilvávitel minél eredményesebb legyen, már folynak az előkészületek. A külkereskedelmi vállalatok megállapodtak, hogy egységesen lépnek fel a külföldi piacon. A jelek szeriint azonban a bő szilvatermés számos kellemetlenséget fog hozni. Uljannk környékén, például, nem tudják elhelyezni a szilvát. Forián viszont nincs elég szárító és így feltevések szerint, a termés feléből pálinka lesz. Derventán még nem tudják, hogy ki vásárolja fel a szilvát, és ha idejében nem szervezik meg a felvásárlást, nagy menynyiségű gyümölcs a szemétdombra ikerül.