Magyar Szó, 1969. december (26. évfolyam, 330-360. szám)

1969-12-31 / 360. szám

44. oldal MAGYAR SZÓ­­m, Újévi szám Miért érdemes A vásárló Bement a temerini atya­fi Újvidékre, bútort vásá­rolni. Úgy határozott a fele­ségével, hogy ha már áldoz­nak az új lakásra, ne ve­gyenek akármilyen berende­zést, majd szétnéznek a vá­rosban és a sokféléből vá­lasztják ki a megfelelőt. Tér­dig kopott a lábuk mire kö­rüljárták az összes bútorüz­letet és eldöntötték, melyik szekrény, ágy, heverő és szék lesz az a megfelelő, amelyet szégyenkezés nélkül betehet­nek az új lakásba. Már csak a hazaszállítás volt hátra. A bútorüzletben ugyanis arra hivatkoztak, hogy Temerin az már más község, egy ki­csit messze esik, nekik meg sok a dolguk, nem szívesen szállítanak olyan messzire. Végül ebben is megegyeztek és a vásárló boldogan uta­zott haza, azzal a tudattal, hogy megvette az ország egyik legnagyobb bútorüzle­tének legszebb bútorát. Csak akkor képedik el, amikor a szállítómunkások megérkez­tek hozzá a kiválasztott holmival. Amint az egyik darabot leemelik az autóról, az alján meglátta a bútor készítőjének címkéjét: JÁ­VOR TEMERIN. — No én is nagy szamár vagyok — ütött a homloká­ra emberünk. — Elmentem Újvidékre bútorért, de leg­alább ne a falumban gyár­tottat találtam volna meg­venni. Nem tehetett róla, hogy az tetszett neki legjobban. Abban viszont igaza volt, hogy azért a bútorért nem kellett volna messzire utaz­nia, hiszen a Jávor saját üz­letet tart a falu központjá­ban, ahol nyilván olcsóbban megkaphatta volna ugyan­azt az árut. A jó asztalosok tradíciója Bútorgyára sosem volt Te­merinnek, de évtizedekkel ezelőtt is messze környéken híresek voltak asztalosaik. A mesterek azonban nem tud­ták tartani a versenyt a bú­torgyárakkal és az ötvenes évek közepén elhatározták, megalakítják a község első bútoripari szövetkezetét, a mai JÁVOR bútorgyár ősét. Némi állami támogatással ala­kult az új üzem, hanem csak az összefogó mesterek adomá­nyaiból, ki-ki az­t adott be, amije volt: gyalupadot, gya­­lut, szerszámot. Az összeadott leltárt számba vették, az üze­met megterhelték vele azzal, hogy záros határidőn belül letörleszti a tulajdonosnak. A kisipari termelési szel­lem azonban csak ideig-órá­­ig­­tudta versenyképessé ten­ni az új üzemet, néhány év múlva át kellett állni a gyár­ipari termelésre. Megrázkód­tatással járt ez persze, amit végül is a sokszor elmarasz­talt kizipari szorgalommal si­került szerencsésen átvészel­ni. S e szorgalom, valamint az új termelési módszer el­sajátítása eredményeként ma elmondható, hogy a falu egyik legerősebb üzeme, a JÁVOR bútorgyár, nemcsak Temerinben, s nemcsak Vaj­daságban, hanem az egész ország területén ismert bú­tortermelővé vált. Mi sem jellemzőbb erre a szorgalom­ra, mint a nyári tragédia, amelynek során a gyár tel­jesen leégett, az idei terme­lési tervüket mégis sikerült teljesíteni. — Nem volt szabad meg­engedni, hogy elveszítsük üzletfeleinket, le kellett szál­lítani a lekötött bútort Csak a munkások a meg­mondhatói annak, milyen erőfeszítésbe került ez: dol­goztak látástól vakulásig, munkacsarnok híján sátor alatt, fészerben, sőt a szabad ég alatt is. Országos hálózat Nemrégen megkérdezte egyik üzletfele Nagy Józse­fet, a JÁVOR igazgatóját: — Mondd, miinek köszön­­hetitek, hogy a sosem tapasz­talt versengés ellenére sike­rült országos eladási hálóza­tot kiépítenetek? — Azt hiszem, az üzleti politikánknak. Abból a meg­gondolásból indultunk ki, hogy nekünk csak azok az üzletfelek a jók, amelyek jól fizetnek, tehát mi is csak akkor vagyunk jóik, ha jól fi­zetünk. Persze hiába fizet­nénk mi akármilyen ponto­san is, ha silány és drága áruval állnánk versenybe. Bútoraink védjegye azonban szavatolja a jó minőséget és az alacsony árat. Ahhoz, hogy egy vállalat jól fizessen elsősorban tehát jó áru és pénz kell. Az áru az megvolt, a pénzt pedig összeadták a JÁVOR mun­kásai. Néhány éven át nem osztottak többletet, hanem a pénzt befizették a bankba, a bank pedig ennek fejében kölcsönt folyósított Ez volt az az üzleti fogás, amellyel mindenki jól járt: a munkás, mert dolgozhatott és keres­hetett a bank mert gyarapo­dott nála a betét, a JÁVOR mert volt forgóeszköze és a vásárló, mert kölcsönre kap­hatott jó minőségű bútort. Íme azoknak a helységek­nek a névsora, amelyekben a temerini JÁVOR termékei kaphatók: Belgrád, Szaraje­vó, Banjaluka, Mostar, Livno, Duvno, Rijeka, Celje, Viro­­vitica, Maribor Dravograd, Csáktornya, Eszék, Szlavón­­bród, Dj­akovo, Kragujevac, Smedenevo, Szkopje, Delcse­vo és a vajdasági városok. A JÁVOR különféle fokú és méretű együttműködésiben áll a verbászi becsei, apa­­tini, törökkanizsai és moholi bútorgyárakkal, illetve üze­mekkel, nemrégen pedig egyesült a zsablyai üzemmel. A JAVOR-na­k saját eláru­sító üzlete van Temerinben és Etonji Miholjacon, tavasz­ra valószínűleg megnyílik Zsablyán, utána pedig No­va Gradiskán és Kutinán. Új gépek, új műhelyek Az üzem korszerűsítése elmaradhatatlan velejárója a termelési eljárás tökéletesíté­sének. Tervben volt már az év elején új gépek vásárlása és munkacsarnokok építése. A tűzvész azonban arra kész­tette a dolgozókat, hogy az új gyár a tervezettnél előbb felépüljön. Rövid két év alattt — az 1969-es és 1970-es esz­tendőben — 1 milliárd régi dinár beruházással a lehető legmodernebb gépekkel fel­szerelt üzemmé válik a te­merini JÁVOR. — A beruházás nem fogja olyan mértékben növelni a termelési értéket, mint a felületes szemlélő gondolná. Eddig évi termelésünk értéke körülbelül másfél milliárd dinár volt. 1970-ben kétmil­liárdra tervezzük. Hogy még­is érdemes volt belemenni a nagy befektetésekbe, azt a kitermelt bútorok minőségé­vel tudjuk csak igazolni. A nagyipari bútortermelés egyik legtöbbször kifogásolt hibája, hogy a bútordarabok nem tartósa­k, a borítólemez — rkxxanyelveti fumár — nincs tökéletesen ragasztva, hogy a fényezett bútor fénye nem tartós. A mai igénye­ket főleg a stílbútorral lehet kielégíteni. Hogy a kifogá­soknak elejét vegyük, hogy stílbútort is gyárthassunk, új, modern gépeket kellett vennni. Ha mindezt figyelembe vesszük, valóban megállapít­hatjuk, hogy helyesen dön­tött a temerini JAVOR mun­­kaközössége, amikor arra határozta el magát, hogy a gyárat nemcsak újjáépíti, hanem a legmodernebb gé­pekkel is ellátna, amelyekkel — ha a jól felkészített JÁ­VOR szakmunkások kezelik — bátran kiállhatják az élet­­re-halálra folyó kereskedel­mi versenyt. Ezek után már megérthet­jük­ a temerini atyafi bosz­­szankodását is és örömét is. Bosszantotta, hogy messzire utazott a jó bútorért, de örült, hogy mégis megtalálta a jót. Aki pedig meggondolja, hogy mire költi pénzét, az a fentiekből megérti, miért ér­demes temerini gyártmányú JÁVOR bútort vásárolni. JÁVOR TEMERIN

Next