Magyar Szó, 1970. február (27. évfolyam, 30-57. szám)
1970-02-01 / 30. szám
oldal Még tart a feszültség Honduras és Salvador határán Köteszeűsen egymást vádolja a két ország • Harminc salvadori katona elestéről szól a hondurasi közlemény Honduras és Salvador határán az elmúlt napokban ismét incidensek történtek. Fennáll a veszély, hogy újra fellángol az ellenségeskedés a két középamerikai köztársaság között. A Hondurasban kiadott hivatalos jelentés szerint az incidensekért Salvadort terheli a felelősség, mert katonái átlépték a hondurasi határt. Csak négyórás csata után tudták őket visszaverni A harcban, a közlemény szerint, 30 salvadori katona elesett. Alig egy órával a támadás után salvadori repülőgépek hondurasi célpontokat bombáztak. Hondurasi jelentés szerint ezt követően a salvadoriak egy újabb incidenst követtek el: átkeltek a határon és elhajtottak egy marhacsordát A Reuter San Salvador-i jelentése szerint Salvadorban a hondurasi határon történt incidensek után készültségi állapotot rendeltek el. A salvadori kormány döntése idején a két szomszédos ország képviselői a semleges Costaricában áthidaló megoldást igyekeztek találni az ellenségeskedésre. Francisco Jose Guerrero salvadori külügyminiszter kijelentette, hogy a costaricai tárgyalásokat az újabb incidensek ellenére is folytatják. Salvador Hondurast vádolja agresszióval. Hivatalos jelentés szerint minden felelősség a hondurasi kormányra hárul. A jelentés megállapítja, hogy pénteken, Las Táblás város közelében négy hondurasi repülőgép hatolt be Salvador légiterébe. Шт A nap nyáron sőt, a Lifam télen fut Az USA fizessen kártérítést a My Lai-i vérengzés áldozatainak — követelik a dél-vietnami buddhisták Saigonban betiltották a Life legújabb számának terjesztését Phnom Penhből jelenti a Tanjug. Az Ang Quang saigoni buddhista templom keretében működő buddhista intézet polgári pert indított Amerikában. A buddhista papok követelik, hogy az USA fizessen kártérítést a My Lai faluban történt tömegmészárlás idején meggyilkolt emberek hozzátartozóinak. Tien Hoa buddhista főpap adatokat közölt a tömegmészárlásról: az amerikai csapatok 570 öreget, nőt és gyermeket öltek meg. A főpap szerint az anyagi károk is tetemesek. A beszámoló azonos a DNFF rádióállomása közölte jelentéssel. A buddhista intézet Paul Parkin Hayden Lake-i ügyvédet bízta meg a polgári per elindításával, mert az intézet nem bízik a diplomáciai intézkedésekben és a kormányadminisztráció hathatóságában. Érthető az intézet álláspontja, hiszen Nguyen Van Thieu dél-vietnami elnök a My Lai-i tömegű mészárlást szokványos katonai intézkedésnek nevezi. Az amerikai kormány pedig semmit sem tesz a bűnösök megbüntetése és a My Lai-i bűntettek felderítése érdekében. A saigonikormány minden módon igyekszik elkendőzni az esetet Betiltotta a saigoni és az amerikai újságok terjesztését, amelyek a tömegmészárlással foglalkoznak és adatokat közölnek. A Life című amerikai újság legújabb számát sem szabad árusítani Saigonban, mert nem akarják, hogy az amerikai katonák és tisztek értesüljenek róla, hogyan vélekedik a közvélemény a történtekről. A katolikus egyház 1964 és 1969 között 12000 lelkészt veszített, a papság 3 százalékát. A kilépő papok közül sokakat átokkal sújtott a pápa, másoknak viszont csak hűtlenségét, álüthetattenságát vetette szemére. Most az a veszély fenyegeti a pápát, hogy egy egész ország papsága megtagadja az engedelmességet. Az ügyben folyó évszázados harc folyamán először történt meg, hogy egy hivatalos egyházi gyülekezet szembehelyezkedett a pápa döntéseive. A holland papi konzílium január eleji értekezletén 90 szavazattal, 6 ellenében és 10 tartózkodó szavazat mellett úgy döntött, hogy házas embereket ás pappá lelhet szentelni, 86 szavazattal, 8 ellenében pedig kimondta, ћ-оет e felszentelt papok is megnősülhetnek és tovább gyakorolhatják hivatásukat. A tanácskozás befejeztével a siabal papok örömükben egy „kemenyasszonyt” gyúrták a gyűlésterem kijárata előtt, és nyakába a következő feliratú táblát akasztották: .Kedvesem, örvendem, holnap már megesküdhetünk!” A Monsignore húsz kilót fogyott Új fejezet kezdődött ezzel az egyház történetében. A püspökök minden országban válaszút elé kerültek: vagy engedelmeskednek a pápa útmutatásainak, és elvesztik népszerűségüket a híveik között, vagy követik a nyáj akaratát, akkor viszont a pápával kerülnek elilemtétbe. A holland papok máris arról beszélnek, hogy az elszakadástól sem kell visszariadni, s hogy erre ne kerüljön sor. Alfánk holland érseknek ugyancsak igyekezniekell, hogy áthidalhassa a Vatikán és a holland papság, illetve hivak közötti egyre mélyülő ellentéteket. Az érsek még mindig bízik benne, hogy sikerül visszaállítani a jó viszonyt országa és ez örök város között, hogy a Vatikánnal közösen sikerül megoldást találni a vitás kérdésekre, és ily módon megakadályozni a kitörőben levő nyílt lázadást. A holland papok szinte egyöntetűen és világosan kimondták, ami eddig világszerte sok pályatársuk problémája volt, s amillen egyétemként fel is lázadtak, vállalva a nem épp könnyű következményeket. Pártütők persze nemcsak az úgynevezett alsóbb papság saradban akádnak, e cölibátusnak igen magas rangú hívei is varrnak: a pápai trón körül gyülekező kiválasztottak közül is többen vállalják a házasság édes igáját Péter apostol trónszékének őrzése helyett. A Szentszékhez legközelebb állók közül senki sem tett szert akkora hírnévre szökésével, mint a tavaly megházasodott Monsignore Giovanni Musante. Ötvenegy éves korában hagyta ott a pápai „családot” és alapította meg sajátját. Negyed évszázadon át állt e Vatikán szolgálatában, azok közé a kiváltságosok közé tartozott, akik ünnepnapokon a pápát gyaloghimtalán a Szent Péter bazilikába vihették. Egyebek között az ő feladata volt az örök város papságának magaviseletére ügyelni. Amikor közölte feletteseivel, hogy ki akar lépni a papi rendből, maga a pápa mentette föl, megáldotta és 10 000 dollár végkielégítést adott neki. Esküvőjét egy római templomban tartották meg, e bejárat előtt néhány száz korabiniek tartotta fenn a rendet. Újságírók és tv-riporterek rohanták meg a templom ajtaján kilépő új párt. Mindmáig titok maradt azonban, hogy hol ismerkedett meg, és hol találkozgatott Monisignore Musamte és a római rossznyelvük álltal Monsignarinának elkeresztelt hölgy az esküvő előtt, talán magában a Vatikániban, vagy — uram bocsá’ —, Musamte lakosztályán. Mindenesetre a rossznyelvek azt is tudni vélik, hogy ő Monsignore még a frigy megkötése előtt, vagy 20 kilót lefogyott. S AZ ÉDES BŰN ! Katolikus papok. Világszerte egyre elkeseredettebb vita folyik a katolikus egyház kebelében arról, hogy nősüljenek-e a papok, vagy sem. VI. Pál pápa konokul védelmezi a „szent cölibátus” intézményét, kockáztatva ezzel, hogy megmaradt tekintélyét is eljátssza. A Der Spiegel című hamburgi hetilap evvel kapcsolatos cikkét folytatásokban közöljük. Egy a sok közül — egy katolikus pap családja körében (Folytatjuk) MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1970. febr. 1. Érkezik a segély a volt Bíafra lakosságának Génfből jelenti az AFP. Panajotisz Sztaniszisz, a Vöröskereszt megbízottja, aki nemrég tért vissza Lagosból, kijelentette, hogy a volt Bíafra lakosságának segélyezése jó ütemben halad. A szállítás problémáját már megoldották, az első élelmiszerküldemények megérkeztek, illetve útban vannak Nigéria felé. Sztaniszisz hangoztatta, hogy a Nigériai Vöröskereszt fokozta tevékenységét a volt Biafra területén, s hogy a szervezet naponta 1000—2000 kalória értékű fejadagokat oszt szét a lakosság között. Január 30-án 19 000 tonna élelmiszer volt raktáron a Nigériával határos országokban. Sztaniszisz véleménye szerint a mennyiség mintegy három hónapra elegendő. A gépkocsipark teherbíró képessége 400 tonna, de újabb 50 tehergépkocsi érkezését várják. A volt Biafrában 25 orvosi csoport tevékenykedik négy kórházban és 17 rendelőben. es Határozott politika a külföldi beavatkozás Az évek óta tartó ciprusi feszültség az utóbbi hetekben hatványozódott, és okkal tartanak attól, hogy az 1967. évi eseményekre emlékeztető robbanáshoz vezet. Makariosz érsek kéthetes afrikai körútja alatt vége szakadt a nagyon is viszonylagosnak mondható szélcsendnek, átmeneti békeállapotnak. Nikóziában és más városokban ismét bombák robbantak, álarcos terroristák törtek be a rendőrlaktanyákba, fegyvert raboltak, szabotázscselekedeteket hajtottak végre stb. A fejlemények aggasztóak, ugyanis immár tizennyolc hónapja folynak a sziget lakosságát képező két népcsoport, a görögök és törökök képviselőinek tárgyalásai. Igyekeznek mindkét fél számára elfogadható megoldást találni, véget vetni az évtizedes torzsalkodásnak, türelmetlenségnek, meg nem értésnek. A merényletek, orvtámadások, robbantások pedig semmiképpen sem lendítenek a belső szilárdság, a béke és megnyugvás ügyén, sőt elmérgesítik az amúgy is súlyos állapotokat. Jelen esetben azonban bizton mondható, hogy nem a régi nemzeti viszály elevenedett meg, bár a háttérben megbúvó fölforgató erők mindent megtesznek, hogy ez megtörténjen. De most nagyobb tétre megy a játék; az erőszakhullám jobbára az ország külpolitikája, sőt a köztársasági elnök személye ellen irányul. Makariosz érsek hazaérkezése után egy óra leforgása alatt öt plasztik bomba robbant a ciprusi városokban, s eluralkodott a bizonytalanság, a rettegés. Az elnök első intézkedése az volt, hogy mozgósította a rendőrséget és a nemzeti gárdát, általános házkutatást rendelt el. Elsősorban a tavaly nyáron betiltott Nemzeti Front volt tagjainak otthonát kutatták át, fegyvert keresve. Mert az illegalitásba vonult szélsőjobboldali szervezet korántsem adta fel a harcot, csápjai messzire nyúlnak, pártfogói erősek és nem ülnek ölbe tett kézzel Jelszavuk: „Vissza Görögországhoz!”, s érthető, hogy törekvéseik útjában egy ember áll szilárd politikai elképzeléseivel és tetteivel: Makariosz. Bizonyos, hogy az athéni junta érdekei is megkívánják, hogy Ciprus előbbutóbb megszűnjön önálló, független állam lenni. A Nemzeti Front és a görög tábornokok közötti „suba alatti” együttműködés valószínű, és biztos, hogy nemcsak a ciprusi görögök visszatérését szolgálja az „anyaország kebelébe”. Makariosz érsek a múltban és a jelenben azt a nézetet vallotta és vallja, hogy az egységes ország megteremtésének előfeltétele megvalósítani a nép egységét. A szélsőséges elemek éppen a szoros együttműködésre irányuló törekvéseket, a megértést, a megbékélés szellemének diadalát kívánják aláásni, meghiúsítani, csírájában elfojtani. Cipruson „Az összefogásban az erő” jelszó nem puszta szólam, továbbjutási lehetőség, eredménynyel kecsegtető vállalkozás. A torzsalkodást, viszályt elutasító, egységbe tömörült lakosság fölépítheti magának a haladó, erős államot, amely sikerrel dacol a szuverenitásra törő külföldi érdekekkel, a külső politikai és gazdasági nyomással. Ez szúr szemet a belső reakciónak és a külső érdekek képviselőinek. Makariosz érsek külpolitikája a szigorú el nem kötelezettség elvein alapul. A kormány az utóbbi időben több ízben komolyan fontolóra vette, hogy a következetes politika elvét vagy a gazdasági érdekeket helyezze-e előtérbe. Pontosabban : a brit támaszpontok felszámolásáról folyt a vita, habár a bázisok nagy bevételt jelentenek Ciprus számára. (Ciprus függetlenségének kikiáltása után Nagy- Britannia megtartotta arcrotini támaszpontjait.) A líbiai államcsíny, a királyság megbuktatása után lényegesen megváltozott az erőegyensúly a Földközitenger térségében, az USA és Nagy-Britannnia igen fontos hadászati gócot volt kénytelen föladni. Washingtonban és Londonban úgy vélték, hogy nincs még minden veszve, Görögország, Törökország és főleg Ciprus, ha előretolt védőbástya, pótolják a hiányt, kedvező földrajzi helyzetüknél fogva a NATO továbbra is megőrizheti befolyását a Közel-Keleten. Ciprus viszont „akadékoskodik”. Makariosz afrikai körútja olaj volt a tűzre. Tanzánia, Kenya és Zambia elnökeivel a többi között az el nem kötelezettségről és e politika döntő fontosságáról tárgyalt — tehát megintcsak azt bizonyította, hogy „kerékkötője a nagyhatalmi tervek kibontakozásának”. A ciprusi helyzet, a jelekből ítélve, mégsem fajulhat súlyos válsággá, hiszen a lakosság 90 százaléka az 1968- ban tartott elnökválasztásokon Makariosz érsekre szavazott, tehát fölzárkózott melléje, helyesli munkáját, elveit, elképzeléseit. A szélsőséges kilengések szítei a történelmi szükségszerűség folytán, az ország haladásának érdekében kudarcra vannak ítélve. JAKOBSZ István