Magyar Szó, 1970. április (27. évfolyam, 89-117. szám)
1970-04-01 / 89. szám
2. oldal Egyenletes nemzetközi fejlődés nélkül nincs biztonság Tito elnök külpolitikai expozéja a Szövetségi Szkupstinában (Folytatás az 1. oldalról) ban a függetlenség és a szuverenitás. Egyben azt is bizonyítja, hogy mennyire indokolt az újonnan felszabadult országoknak az az igyekezete, hogy megőrizzék és még inkább megszilárdítsák függetlenségüket. Az afrikai országok nagy lemondások árán érték el sikereiket közös vonásuk, hogy határozottan igyekeznek átalakítani társadalmukat. Szervezett társadalmi erők működnek bennük — a legszélesebb alapon —, s minden erejüket latba vetik, hogy megszüntessék a törzsi különbségeket, megteremtsék az ország és a nemzet egységét. A politikai szervezetek — például a Tanzániai Afrikai Nemzeti Unió (TANU), a Zambiai Egyesült Nemzeti Függetlenségi Párt, a Kenyai Afrikai Nemzeti Unió (KANU) és az Ugandai Nemzeti Kongresszuspárt — erőteljes mozgalmak, haladó társadalom- és nemzetfejlesztő távlati terveik vannak, amelyek tökéletesen megfelelnek országuk szükségleteinek és sajátosságainak. Az említett országok megkezdték a gazdasági fellendülésüket szolgáló nagy létesítmények tervezését és építését. Sok ugyan a gondjuk — kezdve azzal, hogy nincs elég beruházási tőkéjük egészen addig, hogy nagy a szakemberhiány —, vezetőik azonban határozottan és reálisan tekintenek ezekre a nehézségekre. Eltökélték, hogy a legnagyobb erőfeszítés árán is meggyorsítják a gazdasági fejlődést, megvetették a saját szakembereikre épülő modern gazdaság alapjait és ezzel megteremtették a gazdasági érvényesülés és az életszínvonal-emelés feltételeit. Törekvéseiket az egész nép messzemenően támogatja. Alkalmunk volt közvetlenül is megismerkednünk egyes eredményeikkel, amelyeket áldozatos munkával, nagy-nagy lemondások árán értek el az infrastruktúra építése, a mezőgazdaság korszerűsítése, az energiaipar létrehozása, a közlekedés és hírszolgáltatás építése, a korszerű ipar alapjainak lefektetése stb. terén. Tanzániában például nagy, megműveletlen területek meghódítását és megmunkálását, továbbá az ipar alapjainak megteremtését tervezik. Zambiában ellátogattunk egy rézércben gazdag területre, ahol a nemzeti ipar egyre nagyobb mértékben vesz részt a föld kincseinek kitermelésében, ezenkívül megnéztük az épülő kafuai vízi erőművet is, amely az energiát szolgáltatja majd az ország további fejlesztéséhez. Az erőmű építése valóban szép példája a zambiai és az ott dolgozó mintegy hétszáz jugoszláv munkás és szakember viszonyának. Ott egyebek között azt is tapasztaltuk, hogy a zambiai munkások gyorsan és könnyen tanulják meg a modern technika ismereteit. Kenya nagy sikereket ért el a modern mezőgazdasági termelés és az állattenyésztés szervezésében, s nagy erőfeszítéseket tesz az ipar fejlesztéséért is. Rendkívüli természeti szépségeiknél és éghajlati körülményeiknél fogva, az említett országoknak jó lehetőségeik vannak a napjainkban egyre fontosabb gazdasági ággá váló idegenforgalom fellendítésére is. Etiópiában is tájékozódtunk a gazdasági fejlődés eredményeiről és a további tervekről. Etiópia vezetői kifejezték kívánságukat, hogy Jugoszlávia működjön közre az ország fejlesztési tervének megvalósításában, néhány nagy létesítmény építésében stb. Ezzel kapcsolatban szem előtt kell tartanunk, hogy Etiópia a legkevésbé fejlett afrikai országok közé tartozik, s eszerint kell együttműködnünk. Szudánban nagy mozgalom kezdődött az aszály ellen. Az ország népe és gazdasága hatalmas területeken küzd vízhiánnyal. Szükségtelen hangsúlyozni, milyen fontos ez a mozgalom Szudán további fejlődése szempontjából. Valóban nemzetközi segítséget és támogatást érdemel. Mi már megadtuk szerény házValamennyi említett ország egyik legnagyobő gondja, hogy nincs szakembere. Most mindent megtesznek, hogy mielőtt kitanuljanak ebből a helyzetből, s máris meglehetősen szép eredményeket értek el, amit a Dar es -alaam-i és a nairobi egyetem, valamint több más intézmény megha togadásakor is tapasztalhatunk.Nagy előrehaladást értek el az írástudatlanság megszüntetése, az oktatási rendszer fejlesztése és szakemberképző intézmények létrehozása terén. Mégis még sokáig szükségük lesz más országbeli szakemberekre is. Ahol csak jártunk, mindenütt kérték, hogy segítsünk rajtuk szakemberekkel, mert minden tekintetben megbíznak dolgozóinkban. Helyenként panaszkodtak, hogy túl hamar visszarendeljük egyes szakembereinket, pedig nem tudnak meglenni nélkülük. Véleményem szerint e tekintetben kissé rugalmasabbnak kell lennünk, ne hívjuk hát vissza szakembereinket, akikre ott még egy ideig szükség van. Nagyon örülök, hogy egyes gazdasági létesítmények építésében igen sok vállalatunk, szakemberünk és dolgozónk működik közre. Sok elismerő szót hallottunk róluk, munkájukról és magatartásukról, s a helyszínen is meggyőződtünk róla, hogy hozzáállásukkal, iparkodásukkal nagy tekintélyre tettek szert. Ez nagyon fontos országunk részére is, mert újabb lehetőségek adódnak az együttműködésre és gazdaságunk fokozottabb igénybe vételére. Elvtársaim! Bizonyos, hogy az említett országok sokkal gyorsabban haladhatnának előre, ha megszűnne a neokolonialista kizsákmányolás és hatékony segítséget kapnának a világ fejlett részétől. Ezt a segítséget joggal várják el. A gyarmati sors csökevényei, a neokolonista beszivárgás és kizsákmányolás különféle formái, és az általában is kedvezőtlen nemzetközi gazdasági viszonyok, amelyek mind-mind sújtják a fejlődő országokat — még mindig nagyon hátráltatják az említett országok gazdasági életét és fejlődését. Ezek az országok az utóbbi időben mindinkább a saját erejükre, az egymás közti együttműködésre, a regionális társulási formák létrehozására, közös közlekedési létesítmények megteremtésére kezdenek támaszkodni. Magától értetődik, hogy ez roppant fontos fejlődésük szempontjából, mert sikeresebben ellenállhatnak a sokféle nyomásnak, a belügyeikbe való beavatkozásnak és azoknak a kísérleteknek, melyeknek célja az, hogy gazdasági nehézségeiket kizájárulásunkat, és a jövőben is segíteni fogunk. Az Egyesült Arab Köztársaságban megnéztük a csodálatra méltó asszuáni gátat és a befejezés előtt álló vízi erőművet. Döntő fontosságú létesítmény ez az ország további fejlődése számára. Líbia arra törekszik, hogy természeti kincseit, elsősorban kőolaját, minél inkább hasznosítsa az ország és a nép javára. Az ország vezetői sokoldalú együttműködésre kértek fel bennünket Líbia gazdasági fejlesztése ügyében. Ott is dolgozik már néhány vállalatunk, több mint háromezer szakemberrel és munkással használva, politikai engedményekre kényszerítsék őket. Azok a körök, amelyeknek nem érdekük az említett országok erősödése és önállósulása, s amelyek még mindig nem mondtak le imperialista vágyaikról, természetesen akadályokat gördítenek a társulási irányzatok elé. Rugalmasabbá kell tennünk gazdasági együttműködésünket az afrikai országokkal Az említett afrikai országok azonban — nagy erőfeszítéseik és számottevő gazdasági kincseik folytán — mégis egyre nagyobb mértékben vesznek részt a nemzetközi gazdasági életben. Mind tevékenyebbek a nemzetközi árucserében, s a mi gazdaságunknak is fontos üzletfelei. Barátaik lévén, minél élénkebb együttműködést, segítséget és megértést várnak tőlünk, s ez nekünk is érdekünk. Az eddigi gazdasági együttműködéssel máris sok mindent megtettünk. Ez a véleménye a meglátogatott országok vezetőinek is. Meggyőződtünk róla, hogy a gazdasági rendszerünkben a reform bevezetése után bekövetkezett változások ezen a téren is jó eredményeket Gazdasági kapos a politika Valóban igen sok kihasználatlan lehetőség van még. Eddig túl kevés érdeklődést és hajlandóságot mutattunk, hogy jobban megismerjük egymást és mélyrehatóbban tanulmányozzuk az említett piacokat. Érződnek még annak a régebbi korszaknak következményei is, amikor az afrikai országok még másoktól függtek. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy gazdasági szervezeteink még mindig nem elég szervezetten és egységesen lépnek fel ezekben az országokban, s hellyel-közzel vétenek is az üzleti erkölcsök ellen. Emiatt gyakran magunk romboljuk le azt, amit már sikerült elérnünk. Ez persze árt a tekintélyünknek. Hosszabb távú együttműködést kell kifejlesztenünk. Tény és való, hogy gazdasági kapcsolataink lemaradtak a politikaiak mögött. Ideje, hogy határozott lépéseket tegyünk a szervezettebb tevékenység felé. Ezt nyilvánvalóan itthon kell megoldanunk. A szervezettségen termékeink és szolgáltatásaink szolid értékesítését és az ő termékeik vásárlásának hosszú távú tervezését kell érteni. Ez az egyik legidőszerűbb feladata gazdasági szervezeteinknek, bankjainknak és kamaráinknak, önigazgatási megállapodással, üzleti megegyezéssel kell teljesíteni. Egyetemeinknek és egyéb tudományos intézményeinknek hozzá kell látniuk e kérdéscsoport tanulmányozásához hoznak, és gazdasági együttműködésünk az említett országok közül egyesekkel sokat fejlődött a korábbi időszakhoz képest, önigazgatási rendszerünkben ugyanis mindinkább a gazdasági szervezetek a gazdasági együttműködés hordozói, ők maguk élvezik gazdálkodásuk gyümölcseit, de viselik hibáik következményeit is. Ez a minőségbeli változás pedig arra készteti őket, hogy reálisabban bírálják el az együttműködés szükségét és lehetőségeit, megalapozottabb, jobb gazdálkodást folytassanak és hosszabb távú távlatokat nyissanak ezeken a piacokon. Országközi gazdasági kapcsolatainkban tehát ezt az irányvételt kell támogatnunk, mert ez ad jó eredményeket. Egyben azonban meg kell akadályozni a helytelen hozzáállást is, amire szintén volt példa. A kedvező eredmények és a rossz tapasztalatok tanulságának levonása után rugalmasabb politikával kell bővítenünk gazdasági együttműködésünket. Annál is inkább ilyen politikára kell törekednünk, mert az említett országok gazdasági fejlődésének meggyorsítása semmiképpen sem tér el saját érdekeinktől, nem ütközik vele. Ellenkezőleg: érdekünk, hogy országaink gazdasága kiegészítse egymást. Jóllehet látogatásunknak nem az volt a célja, hogy részletesen megbeszéljük az együttműködés különféle formáit, a meglátogatott országok képviselőivel folytatott táryalásaink során konkrétan is rámutattunk azokra a területekre, amelyeken tovább fejleszthetjük és bő- svíthetjük az együttműködést. Megállapítottuk, hogy a klasszikus árucserén és felszerelés-szállításon kívül lehetőség van az együttműködés bővítésére a mezőgazdaságban, a geológiai kutatásokban, a réz- és olajbányászatban, a kikötő-, út-, köz- és lakóépület-építésben, az idegenforgalom fejlesztésében stb. Flataink lemaradtak lak mögött ! Amellett, hogy nem becsüljük le az árucsere fellendítésének jelentőségét — hiszen az említett országokban az eddiginél sokkal több terméket adhatunk el — nagy lehetőségek vannak a gazdasági együttműködés egyéb formáira is. Erről is meggyőződtünk látogatásunk al- I kalmával. Máris sok vállalatunk dolgozik nagy munkálatokon: vízi erőművet építenek Zambiában, utakat Kenyában, egész telepeket és utakat Líbiában, kórházakat és kikötőket Egyiptomban. Hajókat szállítanak Szudánnak és együttműködnek vele a tengerhajózás terén, mezőgazdasági együttműködést folytatnak Tanzániával, ipari kooperációt az EAK-kal, víz után kutatnak Szudában, az EAK-ban és Líbiában stb. Lehetőségek vannak komplex munkák vállalására, a kutatástól és tervezéstől kezdve a létesítmények teljes befejezéséig. Elég erőnk és kapacitásunk van, hogy nagy munkákat vállaljunk ezekben az országokban. Megannyi létesítményen bebizonyult, hogy ha szervezetten és becsületesen fogunk hozzá a dologhoz, sikeresen be is fejezhetjük. Reális lehetőségeinkből kiindulva, a gazdasági indokoltság alapján kellene egyes országokban munkákat vállalnunk, nem pedig úgy, hogy mindenütt mindenre törekszünk. Meg kell válogatnunk. Az effajta üzleti vállalkozások megítélésekor megkülönböztetett figyelmet érdemel a pénzelés reális és konkrét lehetőségeinek felmérése. Mivel mi is fejlődő ország vagyunk, és roppant erőfeszítéseket teszünk avégett, hogy mielőbb a fejlettség magas szintjére jussunk, számunkra is nagy gondot jelent az anyagi eszközök előteremtése. Akár a többi ország, mi is kénytelenek vagyunk továbbra is hitelezni a berendezés-kivitelt, ezt azonban csak lehetőségeinkhez mérten csinálhatjuk. A gyakorlat megmutatta, hogy az effajta üzletek sokkal sikeresebben valósulnak meg, ha gazdasági szervezetek kezdeményezik őket, s nem az általános államközi hitelegyezmények alapján folynak. A jövőben tehát előnyben kell részesíteni a gazdasági szervezetek által megkötött üzletek hitelezését. Úgyszintén serkenteni kell gazdasági szervezeteinket, hogy ezekben az országokban bekapcsolódjanak a közös vállalkozásokba. Más országok ajánlatai alapján olyan lehetőségeink is vannak, hogy velük együttműködve, a mi operatívánkkal működjünk közre a nagyszabású létesítmények építésében. Egyes országokban alkalmas és kecsegtető formának bizonyult a vegyes vállalatok megalakítása, különösen azért, mert ily módon nagyobb lehetőségek nyílnak a piackutatásra, a piac megismerésére és a már említett komplex vállalkozások elvégzésére. E tekintetben kedvező tapasztalatokat mutatott fel a ZECCO nevű zambiai vegyes vállalat, amely sikeresen működik, valamint még néhány vállalat más országokban. Természetesen a vegyes vállalatokon kívül még sok más jó formá-ja van az együttműködés előmozdításának, amelyeket ki kell aknázni. Röviden: fejlesztenünk kell az együttműködésnek mindazokat a nemeit, amelyek elfogadhatók az említett országok számára és megfelelnek lehetőségeinknek. A jövőben is igen fontos helyet kell kapnia a tudományos és műszaki együttműködésnek, különösen a káderképzés terén. Abból indulunk ki, hogy a mi érdekünk is mielőbb és minél jobban felfejleszteni a kádereket azokban az országokban, amelyek partnereink. Az említett országok kormányaival együtt meg kellene határoznunk a műszaki együttműködés programjait, összhangban az illető országok fejlesztési tervével. Véleményem szerint látogatásunk a vártnál nagyobb lehetőségeket tárt fel a gazdasági együttműködésre és sokszempontból rámutatott az együttműködés tartalmára, a megfelelőbb megoldásokra, amelyekért valamenynyiünknek síkra kell szálnunk. Elsősorban a munkaszervezetek kötelessége reálisan felmérni a lehetőségeket és élénkebb tevékenységet folytatni, a társadalmipolitikai szervek, különösen pedig a Szövetségi Szkupstina és a Szövetségi Végrehajtó Tanács feladata pedig az, hogy gazdaságpolitikai intézkedésekkel még inkább serkentsék ezt a munkát. Az effajta irányvételnek megfelelő helyet kell kapnia Jugoszlávia küszöbönálló társadalmi fejlesztési tervében is. Hangsúlyozni szeretném, mint igen fontos szükségletet, hogy a Szövetségi Végrehajtó Tanács külön szervet alakítson, amely hoszszabb távon, politikai és gazdasági alapon foglalkozik az afrikai és ázsiai földrész iránti viszonyainkkal és az említett kontinenseken való fellépésünkkel kapcsolatos kérdésekkel, és amely általában véve minderről gondot visel. Elvtársak és elvtársnők! A fejlődő országok egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek társadalmi és gazdasági megújhodásukért. A fejlett iparú és a fejlődő országok közötti szakadék azonban továbbra is mélyül, s ez kiélezi a nemzetközi gazdasági helyzetet. Tanúi vagyunk a kizsákmányolás új formáinak is. Ennek egyik új példája az úgynevezett technológiai gyarmatosítás. A fejlődő országoknak nem ajándékokra van szüksége Az ilyen állapotok és a neokolonializmus miatt az országok többsége nem képes sokoldalúan fejleszteni termelőerőit, s emiatt egyszersmind lehetetlen a világ egyes részeinek harmonikusabb fejlődése is. Mindez beláthatatlan következményekkel járhat. Ezek az egész világ szempontjából nagy horderejű problémák nem oldhatók meg csupán ajándékokkal, vagy időnkénti segélynyújtással, hanem csak olyan intézkedésekkel, amelyek az egyenjogú együttműködésen és mind a fejlett, mind a fejlődő országok érdekeinek hosszú távú felmérésén alapulnak. Köztudomású, hogy mi már évek óta hangoztatjuk a szóban forgó problémák megoldásának szükségességét. Politikánk, az aktív koegzisztencia politikája, abból a mély meggyőződésből fakad, hogy az említett országok gyorsabb ütemű fejlődése és általában az egyenletes nemzetközi fejlődés nélkül nincs biztonság senki számára, így hát számunkra sem. Az afrikai országokban tett látogatásaink során ismételten meggyőződtünk róla, hogy ezek az országok gazdaságfejlesztési terveiket saját erőik mozgósítására és természeti kincseik maximális kiaknázására alapozzák. A felszabadult nép mozgatóereje a nagyszabású, dinamikus akciókban jut kifejezésre. De csak az ő erőfeszítéseik nem elegendőek ahhoz, hogy gazdasági fejlődésük meggyorsuljon. A fejlett iparú országok, tekintettel gazdasági lehetőségeikre és felelősségükre, eddig igen keveset tettek a fejlődés problémáinak megoldására. Jó néhány határozat született, a bennük foglalt serkentő javaslatok azonban nemigen válnak valóra. Vegyük csak például a protekcionalizmusban, valamint a nemzetközi árucsere-forgalomban megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetés különféle nemeivel kapcsolatos javaslatokat, valamint azt, amely szerint a társadalmi bruttó termelés egy százalékát a fejlődő országok gyorsabb ütemű fejlesztésének pénzelésére kell fordítani. Aggodalmat kelt az a tény, hogy még mindig nem tapasztalható megértés ezen a téren és hogy a fejlődés legfonto s Folytatása a 3. oldalon) Sok elismerő szót hallottunk szakembereink munkájáról mire vállalkozunk. A szervej tartalma és formája lesz, s tett munkának ilyenformán reális anyagi alapon fog nyitminden országban megfelelő godni. Hasznosak a vegyes vállalatok MAGYAR SZÓ Szerda, 1970. április 1