Magyar Szó, 1970. április (27. évfolyam, 89-117. szám)

1970-04-01 / 89. szám

2. oldal ­ Egyenletes nemzetközi fejlődés nélkül nincs biztonság Tito elnök külpolitikai expozéja a Szövetségi Szkupstinában (Folytatás az 1. oldalról) ban a függetlenség és a szu­verenitás. Egyben azt is bi­zonyítja, hogy mennyire in­dokolt az újonnan felszaba­dult országoknak az az igye­kezete, hogy megőrizzék és még inkább megszilárdítsák függetlenségüket. Az afrikai országok nagy lemondások árán érték el sikereiket közös vonásuk, hogy hatá­rozottan igyekeznek átalakí­tani társadalmukat. Szerve­zett társadalmi erők működ­nek bennük — a legszélesebb alapon —, s minden erejüket latba vetik, hogy megszüntes­sék a törzsi különbségeket, megteremtsék az ország és a nemzet egységét. A politikai szervezetek — például a Tan­zániai Afrikai Nemzeti Unió (TANU), a Zambiai Egyesült Nemzeti Függetlenségi Párt, a Kenyai Afrikai Nemzeti Unió (KANU) és az Ugandai Nemzeti Kongresszuspárt — erőteljes mozgalmak, haladó társadalom- és nemzetfej­lesztő távlati terveik vannak, amelyek tökéletesen megfelel­nek országuk szükségleteinek és sajátosságainak. Az említett országok meg­kezdték a gazdasági fellen­dülésüket szolgáló nagy léte­sítmények tervezését és építé­sét. Sok ugyan a gondjuk — kezdve azzal, hogy nincs elég beruházási tőkéjük egészen addig, hogy nagy a szakem­berhiány —, vezetőik azon­ban határozottan és reálisan tekintenek ezekre a nehéz­ségekre. Eltökélték, hogy a legnagyobb erőfeszítés árán is meggyorsítják a gazdasági fejlődést, megvetették a sa­ját szakembereikre épülő modern gazdaság alapjait és ezzel megteremtették a gaz­dasági érvényesülés és az életszínvonal-emelés feltéte­leit. Törekvéseiket az egész nép messzemenően támo­gatja. Alkalmunk volt közvetle­nül is megismerkednünk egyes eredményeikkel, ame­lyeket áldozatos munkával, nagy-nagy lemondások árán értek el az infrastruktúra építése, a mezőgazdaság kor­szerűsítése, az energiaipar létrehozása, a közlekedés és hírszolgáltatás építése, a kor­szerű ipar alapjainak lefek­tetése stb. terén. Tanzániában például nagy, megműveletlen területek meghódítását és megmunkálá­sát, továbbá az ipar alapjai­nak megteremtését tervezik. Zambiában ellátogattunk egy rézércben gazdag terület­re, ahol a nemzeti ipar egyre nagyobb mértékben vesz részt a föld kincseinek kiter­melésében, ezenkívül meg­néztük az épülő kafuai vízi erőművet is, amely az ener­giát szolgáltatja majd az or­szág további fejlesztéséhez. Az erőmű építése valóban szép példája a zambiai és az ott dolgozó mintegy hétszáz jugoszláv munkás és szakem­ber viszonyának. Ott egye­bek között azt is tapasztal­tuk, hogy a zambiai munká­sok gyorsan és könnyen ta­nulják meg a modern tech­nika ismereteit. Kenya nagy sikereket ért el a modern mezőgazdasági termelés és az állattenyész­tés szervezésében, s nagy erő­feszítéseket tesz az ipar fej­lesztéséért is. Rendkívüli természeti szép­ségeiknél és éghajlati körül­ményeiknél fogva, az emlí­tett országoknak jó lehetősé­geik vannak a napjainkban egyre fontosabb gazdasági ággá váló idegenforgalom fellendítésére is. Etiópiában is tájékozód­tunk a gazdasági fejlődés eredményeiről és a további tervekről. Etiópia vezetői kifejezték kívánságukat, hogy Jugoszlávia működjön közre az ország fejlesztési tervének megvalósításában, néhány nagy létesítmény épí­tésében stb. Ezzel kapcsolat­ban szem előtt kell tarta­nunk, hogy Etiópia a legke­vésbé fejlett afrikai országok közé tartozik, s eszerint kell együttműködnünk. Szudánban nagy mozgalom kezdődött az aszály ellen. Az ország népe és gazdasága ha­talmas területeken küzd víz­hiánnyal. Szükségtelen hang­súlyozni, milyen fontos ez a mozgalom Szudán további fejlődése szempontjából. Va­lóban nemzetközi segítséget és támogatást érdemel. Mi már megadtuk szerény ház­Valamennyi említett ország egyik legnag­yobő gondja, hogy nincs szakembere. Most mindent megtesznek, hogy mielőtt kitanuljanak ebből a helyzetből, s máris meglehe­tősen szép eredményeket ér­tek el, amit a Dar es -a­­laam-i és a nairobi egyetem, valamint több más intéz­mény megha toga­dásakor is tapasztalha­­tunk.­­Nagy elő­rehaladást értek el az írás­­tudatlanság megszüntetése, az oktatási rendszer fejlesz­tése és szakemberképző in­tézmények létrehozása te­rén. Mégis még sokáig szük­ségük lesz más országbeli szakemberekre is. Ahol csak jártunk, min­denütt kérték, hogy segít­sünk rajtuk szakemberekkel, mert minden tekintetben megbíznak dolgozóinkban. Helyenként panaszkodtak, hogy túl hamar visszaren­deljük egyes szakemberein­ket, pedig nem tudnak meg­lenni nélkülük. Véleményem szerint e tekintetben kissé rugalmasabbnak kell len­nünk, ne hívjuk hát vissza szakembereinket, akikre ott még egy ideig szükség van. Nagyon örülök, hogy egyes gazdasági létesítmé­nyek építésében igen sok vállalatunk, szakemberünk és dolgozónk működik közre. Sok elismerő szót hallot­tunk róluk, munkájukról és magatartásukról, s a hely­színen is meggyőződtünk ró­la, hogy hozzáállásukkal, iparkodásukkal nagy tekin­télyre tettek szert. Ez na­gyon fontos országunk ré­szére is, mert újabb lehető­ségek adódnak az együtt­működésre és gazdaságunk fokozottabb igénybe vételé­re. Elvtársaim! Bizonyos, hogy az emlí­tett országok sokkal gyor­sabban haladhatnának elő­re, ha megszűnne a neoko­­lonialista kizsákmányolás és hatékony segítséget kapná­nak a világ fejlett részétől. Ezt a segítséget joggal vár­ják el. A gyarmati sors csö­­kevényei, a neokolonista be­szivárgás és kizsákmányolás különféle formái, és az ál­talában is kedvezőtlen nemzetközi gazdasági viszo­nyok, amelyek mind-mind sújtják a fejlődő országokat — még mindig nagyon hát­ráltatják az említett orszá­gok gazdasági életét és fej­lődését. Ezek az országok az utób­bi időben mindinkább a sa­ját erejükre, az egymás közti együttműködésre, a regio­nális társulási formák létre­hozására, közös közlekedési létesítmények megteremté­sére kezdenek támaszkodni. Magától értetődik, hogy ez roppant fontos fejlődésük szempontjából, mert sikere­sebben ellenállhatnak a sok­féle nyomásnak, a belügye­­ikbe való beavatkozásnak és azoknak a kísérleteknek, melyeknek célja az, hogy gazdasági nehézségeiket ki­zájárulásunkat, és a jövőben is segíteni fogunk. Az Egyesült Arab Köztár­saságban megnéztük a csodá­latra méltó asszuáni­ gátat és a befejezés előtt álló vízi erő­művet. Döntő fontosságú lé­tesítmény ez az ország továb­bi fejlődése számára. Líbia arra törekszik, hogy természeti kincseit, elsősor­ban kőolaját, minél inkább hasznosítsa az ország és a nép javára. Az ország veze­tői sokoldalú együttműkö­désre kértek fel bennünket Líbia gazdasági fejlesztése ügyében. Ott is dolgozik már néhány vállalatunk, több mint háromezer szakember­rel és munkással­ használva, politikai enged­ményekre kényszerítsék őket. Azok a körök, ame­lyeknek nem érdekük az említett országok erősödése és önállósulása, s amelyek még mindig nem mondtak le imperialista vágyaikról, természetesen akadályokat gördítenek a társulási irány­zatok elé. Rugalmasabbá kell tennünk gazdasági együttműködésünket az afrikai országokkal Az említett afrikai orszá­gok azonban — nagy erőfe­szítéseik és számottevő gaz­dasági kincseik folytán —­ mégis egyre nagyobb mér­tékben vesznek részt a nem­zetközi gazdasági életben. Mind tevékenyebbek a nem­zetközi árucserében, s a mi gazdaságunknak is fontos üzletfelei. Barátaik lévén, minél élénkebb együttmű­ködést, segítséget és meg­értést várnak tőlünk, s ez nekünk is érdekünk. Az eddigi gazdasági együtt­működéssel máris sok min­dent megtettünk. Ez a véle­ménye a meglátogatott orszá­gok vezetőinek is. Meggyő­ződtünk róla, hogy a gazda­sági rendszerünkben a re­form bevezetése után bekö­vetkezett változások ezen a téren is jó eredményeket Gazdasági kapos a politika Valóban igen sok kihasz­nálatlan lehetőség van még. Eddig túl kevés érdeklődést és hajlandóságot mutattunk, hogy jobban megismerjük egymást és mélyrehatóbban tanulmányozzuk az említett piacokat. Érződnek még an­nak a régebbi korszaknak következményei is, amikor az afrikai országok még má­soktól függtek. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy gazdasági szervezeteink még mindig nem elég szervezet­ten és egységesen lépnek fel ezekben az országokban, s hellyel-közzel vétenek is az üzleti erkölcsök ellen. Emiatt gyakran magunk romboljuk le azt, amit már sikerült el­érnünk. Ez persze árt a te­kintélyünknek. Hosszabb tá­vú együttműködést kell ki­fejlesztenünk. Tény és való, hogy gazdasági kapcsolataink lemaradtak a politikaiak mö­gött. Ideje, hogy határozott lépéseket tegyünk a szerve­zettebb tevékenység felé. Ezt nyilvánvalóan itthon kell megoldanunk. A szervezett­ségen termékeink és szolgál­tatásaink szolid értékesítését és az ő termékeik vásárlásá­nak hosszú távú tervezését kell érteni. Ez az egyik leg­időszerűbb feladata gazdasá­gi szervezeteinknek, bank­jainknak és kamaráinknak, önigazgatási megállapodás­sal, üzleti megegyezéssel kell teljesíteni. Egyetemeinknek és egyéb tudományos intéz­ményeinknek hozzá kell lát­niuk e kérdéscsoport tanul­mányozásához­ hoznak, és gazdasági együtt­működésünk az említett or­szágok közül egyesekkel so­kat fejlődött a korábbi idő­szakhoz képest, önigazgatási rendszerünkben ugyanis mindinkább a gazdasági szervezetek a gazdasági együttműködés hordozói, ők maguk élvezik gazdálkodá­suk gyümölcseit, de viselik hibáik következményeit is. Ez a minőségbeli változás pedig arra készteti őket, hogy reálisabban bírálják el az együttműködés szükségét és lehetőségeit, megalapozot­tabb, jobb gazdálkodást foly­tassanak és hosszabb távú távlatokat nyissanak ezeken a piacokon. Országközi gazdasági kap­csolatainkban tehát ezt az irányvételt kell támogat­nunk, mert ez ad jó eredmé­nyeket. Egyben azonban meg kell akadályozni a helytelen hozzáállást is, amire szintén volt példa. A kedvező ered­mények és a rossz tapaszta­latok tanulságának levonása után rugalmasabb politiká­val kell bővítenünk gazda­sági együttműködésünket. Annál is inkább ilyen poli­tikára kell törekednünk, mert az említett országok gazdasági fejlődésének meg­gyorsítása semmiképpen sem tér el saját érdekeinktől, nem ütközik vele. Ellenkező­leg: érdekünk, hogy orszá­gaink gazdasága kiegészítse egymást. Jóllehet látogatásunknak nem az volt a célja, hogy részletesen megbeszéljük az együttműködés különféle for­máit, a meglátogatott orszá­gok képviselőivel folytatott tár­­yalásaink során konkré­tan is rámutattunk azokra a területekre, amelyeken to­vább fejleszthetjük és bő- s­víthetjük az együttműködést. Megállapítottuk, hogy a klasszikus árucserén és fel­szerelés-szállításon kívül le­hetőség van az együttműkö­dés bővítésére a mezőgazda­ságban, a geológiai kutatá­sokban, a réz- és olajbányá­szatban, a kikötő-, út-, köz- és lakóépület-építésben, az idegenforgalom fejlesztésé­ben stb. Flataink lemaradtak lak mögött ! Amellett, hogy nem becsül­jük le az árucsere fellendíté­sének jelentőségét — hiszen az említett országokban az eddiginél sokkal több termé­ket adhatunk el — nagy le­hetőségek vannak a gazda­sági együttműködés egyéb formáira is. Erről is meg­győződtünk látogatásunk al- I kalmával. Máris sok vállala­tunk dolgozik nagy munkála­tokon: vízi erőművet építe­nek Zambiában, utakat Ke­nyában, egész telepeket és utakat Líbiában, kórházakat és kikötőket Egyiptomban. Hajókat szállítanak Szudán­nak és együttműködnek vele a tengerhajózás terén, mező­­gazdasági együttműködést folytatnak Tanzániával, ipa­ri kooperációt az EAK-kal, víz után kutatnak Szudában, az EAK-ban és Líbiában stb. Lehetőségek vannak komplex munkák vállalására, a ku­tatástól és tervezéstől kezd­ve a létesítmények teljes be­fejezéséig. Elég erőnk és ka­pacitásunk van, hogy nagy munkákat vállaljunk ezek­ben az országokban. Meg­annyi létesítményen bebizo­nyult, hogy ha szervezetten és becsületesen fogunk hoz­zá a dologhoz, sike­resen be is fejezhetjük. Reá­lis lehetőségeinkből kiindul­va, a gazdasági indokoltság alapján kellene egyes orszá­gokban munkákat vállal­nunk, nem pedig úgy, hogy mindenütt mindenre törek­szünk. Meg kell válogatnunk. Az effajta üzleti vállalko­zások megítélésekor megkü­lönböztetett figyelmet érde­mel a pénzelés reális és konkrét lehetőségeinek fel­mérés­e. Mivel mi is fejlődő ország vagyunk, és roppant erőfeszítéseket teszünk avé­gett, hogy mielőbb a fejlett­ség magas szintjére jussunk, számunkra is nagy gondot jelent az anyagi eszközök előteremtése. Akár a többi ország, mi is kénytelenek vagyunk továbbra is hite­lezni a berendezés-kivitelt, ezt azonban csak lehetősé­geinkhez mérten csinálhat­juk. A gyakorlat megmutat­ta, hogy az effajta üzletek sokkal sikeresebben valósul­nak meg, ha gazdasági szer­vezetek kezdeményezik őket, s nem az általános államközi hitelegyezmények alapján folynak. A jövőben tehát előnyben kell részesíteni a gazdasági szervezetek által megkötött üzletek hitelezé­sét. Úgyszintén serkenteni kell gazdasági szervezetein­ket, hogy ezekben az orszá­gokban bekapcsolódjanak a közös vállalkozásokba. Más országok ajánlatai alapján olyan lehetőségeink is van­nak, hogy velük együttmű­ködve, a mi operatívánkkal működjünk közre a nagysza­bású létesítmények építésé­ben. Egyes országokban alkal­mas és kecsegtető formának bizonyult a vegyes vállala­tok megalakítása, különösen azért, mert ily módon na­gyobb lehetőségek nyílnak a piackutatásra, a piac megis­merésére és a már említett komplex vállalkozások el­végzésére. E tekintetben ked­vező tapasztalatokat muta­tott fel a ZECCO nevű zam­biai vegyes vállalat, amely sikeresen működik, vala­­­­mint még néhány vállalat más országokban. Természe­­­­tesen a vegyes vállalatokon­­ kívül még sok más jó form­á-­j­­a van az együttműködés elő­mozdításának, amelyeket ki kell aknázni. Röviden: fej­lesztenünk kell az együtt­működésnek mindazokat a nemeit, amelyek elfogadha­tók az említett országok szá­mára és megfelelnek lehető­ségeinknek. A jövőben is igen fontos helyet kell kapnia a tudo­mányos és műszaki együtt­működésnek, különösen a káderképzés terén. Abból in­dulunk ki, hogy a mi érde­künk is mielőbb és minél jobban felfejleszteni a ká­dereket azokban az orszá­gokban, amelyek partnere­ink. Az említett országok kormányaival együtt meg kellene határoznunk a mű­szaki együttműködés prog­ramjait, összhangban az il­lető országok fejlesztési ter­vével. Véleményem szerint láto­gatásunk a vártnál nagyobb lehetőségeket tárt fel a gaz­dasági együttműködésre és sok­­szempontból rámutatott az együttműködés tartalmá­ra, a megfelelőbb megoldá­sokra, amelyekért valameny­­nyiünknek síkra kell szál­nunk. Elsősorban a munka­­szervezetek kötelessége reá­lisan felmérni a lehetősége­ket és élénkebb tevékenysé­get folytatni, a társadalmi­politikai szervek, különösen pedig a Szövetségi Szkupsti­­na és a Szövetségi Végre­hajtó Tanács feladata pedig az, hogy gazdaságpolitikai intézkedésekkel még inkább serkentsék ezt a munkát. Az effajta irányvételnek megfe­lelő helyet kell kapnia Ju­goszlávia küszöbönálló tár­sadalmi fejlesztési tervében is. Hangsúlyozni szeretném, mint igen fontos szükségle­tet, hogy a Szövetségi Vég­rehajtó Tanács külön szer­vet alakítson, amely hosz­­szabb távon, politikai és gaz­dasági alapon foglalkozik az afrikai és ázsiai földrész iránti viszonyainkkal és az említett kontinenseken való fellépésünkkel kapcsolatos kérdésekkel, és amely álta­lában véve minderről gon­dot visel. Elvtársak és elvtársnők! A fejlődő országok egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz­nek társadalmi és gazdasági megújhodásukért. A fejlett iparú és a fejlődő országok közötti szakadék azonban továbbra is mélyül, s ez ki­élezi a nemzetközi gazdasági helyzetet. Tanúi vagyunk a kizsákmányolás új formái­nak is. Ennek egyik új pél­dája az úgynevezett techno­lógiai gyarmatosítás. A fejlődő országoknak nem ajándékokra van szüksége Az ilyen állapotok és a neokolonializmus miatt az országok többsége nem ké­pes sokoldalúan fejleszteni termelőerőit, s emiatt egy­szersmind lehetetlen a világ egyes részeinek harmoniku­sabb fejlődése is. Mindez be­láthatatlan következmények­kel járhat. Ezek az egész vi­lág szempontjából nagy hord­erejű problémák nem old­hatók meg csupán ajándé­kokkal, vagy időnkénti se­gélynyújtással, hanem csak olyan intézkedésekkel, ame­lyek az egyenjogú együtt­működésen és mind a fej­lett, mind a fejlődő orszá­gok érdekeinek hosszú távú felmérésén alapulnak. Köztudomású, hogy mi már évek óta hangoztatjuk a szóban forgó problémák meg­oldásának szükségességét. Po­litikánk, az aktív koegzisz­­tencia politikája, abból a mély meggyőződésből fakad, hogy az említett országok gyorsabb ütemű fejlődése és általában az egyenletes nem­zetközi fejlődés nélkül nincs biztonság senki számára, így hát számunkra sem. Az afrikai országokban tett látogatásaink során ismétel­ten meggyőződtünk róla, hogy ezek az országok gaz­daságfejlesztési terveiket sa­ját erőik mozgósítására és természeti kincseik maximá­lis kiaknázására alapozzák. A felszabadult nép mozgató­ereje a nagyszabású, dina­mikus akciókban jut kife­jezésre. De csak az ő erőfeszítéseik nem elegendőek ahhoz, hogy gazdasági fejlődésük meg­gyorsuljon. A fejlett iparú országok, tekintettel gazda­sági lehetőségeikre és fele­lősségükre, eddig igen keve­set tettek a fejlődés problé­máinak megoldására. Jó né­hány határozat született, a bennük foglalt serkentő ja­vaslatok azonban nemigen válnak valóra. Vegyük csak például a protekcionalizmus­ban, valamint a nemzetközi árucsere-forgalomban meg­nyilvánuló hátrányos meg­különböztetés különféle ne­meivel kapcsolatos javasla­tokat, valamint azt, amely szerint a társadalmi bruttó termelés egy százalékát a fejlődő országok gyorsabb ütemű fejlesztésének pénze­lésére kell fordítani. Aggo­dalmat kelt az a tény, hogy még mindig nem tapasztal­ható megértés ezen a téren és hogy a fejlődés legfonto­­ s Folytatása a 3. oldalon) Sok elismerő szót hallottunk szakembereink munkájáról mire vállalkozunk. A szerve­­j tartalma és formája lesz, s tett munkának ilyenformán­­ reális anyagi alapon fog nyit­­minden országban megfelelő­­ godni. Hasznosak a vegyes vál­lalatok MAGYAR SZÓ Szerda, 1970. április 1

Next