Magyar Szó, 1970. április (27. évfolyam, 89-117. szám)
1970-04-12 / 100. szám
Vasárnap, 1970. ápr. 12. MAGYAR SZÓ Az első hely kérdése nem vitás! A Proleter és a Crvenka otthon játszik Véleményünk szerint a 2. liga északi csoportjában az első hely kérdése nem vitás. A selejtező-mérkőzéseken az első ligába való jutásért, majdnem biztos, hogy az Osijek együttese játszik, azonban a második helyért nagy harc folyik a Crvenka és a Proleter között, mert kilátás van arra, hogy a liga második helyezettje is selejtezőt játszik. A Crvenka a Vožđovačkit fogadja saját pályáján, de nem lesz könnyű dolga, mert a belgrádiak már több esélyes csapatnak szereztek kellemetlen pillanatokat. A Proleter az eszéki Metalaccal mérkőzik meg, s a papírforma szerint nagy esélyese a találkozónak. Ha véletlenül a Crvenka kisiklik, akkor a Proleter már ebben a fordulóban megelőzi. A Spartacus, szerintünk, megtartja veretlenségét a tavaszi idényben, mert jó formában van, jóllehet, a Radnički nem könnyű ellenfél. A Novi Sad hét közben, lejátszotta bajnoki mérkőzését Eszéken és 1:0- ra vesztett. MICIC, ж Proleter csatára is. SOHASEM TAGADTUK, hogy az óvatos Petroszjánról világbajnok korában sem volt valami nagy véleményünk, mégsem hittük volna, hogy a világmérkőzésen szinte szánalmassá zsugorodhat. Először önként vállalkozott, hogy rábírja Larsent a második tábla vállalására, s amikor megtudta, hogy menthetetlenül Fischerrel kell megküzdenie, a szó szoros értelmében halálra rémült. Ijedtében beteget szeretett t volra jelenteni, az orvos azonban, megvizsgálása után, közölte vele, hogy a nagyfokú idegességen kívül kutya baja sincs. Mindezek után az első játszmában fejvesztetten húzogatta bábjait és ellenállás nélküli vereséget szenvedett; a másodikban világos sereggel is erőtlennül hadakozott; a harmadikban és a negyedikben pedig sem tudása sem bátorsága nem akadt győzelemig fokozni jobb hadállásait. Szégyelletes veresége nem Fischer kiválóságáról, hanem a volt világbajnok kishitűségéről győzött meg bennünket. Fischer félelmét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még közvetlen az első játszma kezdete előtt is talált valami kifogásolni valót. Maga Gligorié szaladt el közeli lakására egy olyan, sakkozás nélküli sakk-készletért, amely nem veri vissza a fényt, és csillogásával nem zavarja az önmaga árnyékától rettegő amerikai bajnokot. A két első játszmában mégis nagy erőbevetéssel küzdött, összeroppantotta a halálra vált volt világbajnokot. A harmadik küzdelem előtt azonban mintha egyszerre eszébe villant volna, hogy Petroszján még mindig kiegyenlítheti a végeredményt. Már a második húzásán jó negyedórát töprengett, bizonytalanul vonult fel seregével, és gyanús hadállásba szorult. Talán még ki is kapott volna, ha maga a volt világbajnok nem ajánlja fel a döntetlent. Nem sokkal jobban játszott a negyedik öszszecsapásban sem, valóban nem őrajta, hanem a még jobban rettegő Petroszjánon múlt, hogy olyan meggyőző eredménnyel fejezte be a viaskodást.★ , FELAJZOTT REMÉNYEKKEL vártuk valamennyien napjaink legfélelmesebb versenyjátékosának, a rettegett Korchnojnak a rohamait. S ha a mérkőzés előtt maga is kijelentette, hogy ezúttal is életre-halálra fog küzdeni, Portischsal szembekerülve már az első viaskodásban meghunyászkodott. Világos bábjai ellenére is egy biztonsági változat mellett döntött, a magyar bajnoknak engedte át a kezdeményezést, és a játszma megszakításakor vesztett hadállásba szorult. Hasonló ismétlődött meg a második játszmában is, és a rettegett Korcsnoj csak a harmadik összecsapásban szánta el lelkét a megalkuvás nélküli küzdelemre. Valóban, most ő vívott ki fölényes, szinte már nyert hadállást a megszakításig; maga Portisch is reménytelennek látta a további küzdelmet. S ekkor következett be a legnagyobb kiábrándulás. A hatalmas szovjet nagymester a folytatás során, minden tüzetes elemzés ellenére, időzavarba szorult, több hibát vétett, és a győzelem helyett csúfos vereséget szenvedett. Talán éppen Korcsnoj.játékából világlott ki a legfélreérthetetlenebbül, hogy a feltétlen kiválóbbaknak vélt szovjet bajnokok nagyobb része szorongva várta a világmérkőzés óráját. Portisch nagymester azzal az érzéssel ült le a Világválogatott harmadik táblája mellé, hogy jó eredménynek tekintheti, ha sikerül a döntetlen végeredményt kiharcolnia, így aztán kis győzelme láttára is a boldogságban úszott az erőpróba befejezésekor. Annál is inkább örülhetett, mert hiszen ezúttal sikerült először páros mérkőzésben térdre kényszerítenie egy szovjet nagymestert. S ha fölényesebb győzelmének elmaradását talán, megmagyarázza a szovjet sakkozók hírnevének a káprázata, végső fokon mégis az eredményével elégedetlenkedőknek van igazuk. Kivívott hadállásaiból valóban nagyobb győzelmet kellett volna kicsikarnia. A hősi jellemvonás, a kockáztatás elszántsága azonban nem a tökéletességre törekvő Portisch nagymester erényei közé tartozik. ★ AZ EURÓPAI SAKKOZÁS legnagyobb ígérete, a keménykötésű, huszonhat éves Hort nagymester is kiábrándított bennünket szerénységével. Beérve az első játszmában kivívott, szép győzelmével, a harmadik összecsapásban, világos bábokkal és jobb hadállásban, alig tizenegy húzás után elfogadta ellenfele döntetlen ajánlatát. Ez volt az egész Világmérkőzés egyetlen, igazibb harc nélküli játszmája. Ellenfele, Polugajevszkij nagymester viszont ki sem ábrándíthatott bennünket valami nagyon, hiszen alig is vártunk tőle valami nagyszerűt. A másik k öt tábláról még kevesebb szépet mondhatunk. A veterán kor határához érkezett Gligorie nagymester minden akaratereje ellenére sem győzhette le hatalmasabb és fiatalabb ellenfelét, bár a világbajnok-jelölt Geller sem erőlködött valami nagyon. Harmadik küzdelmükben, világos bábokkal és egy árnyalattal jobb hadállásban, úgy ajánlotta fel a döntetlent, mint aki nem akarja kihívni a sorsharangot. A veterán Reshevskynek, nem kis meglepetésre, a harmadik játszmában sikerült ugyan egyenlítenie, a döntő összecsapás elől azonban ő is megfutamodott. Ellenfele, az egykori hatalmas Szmiszlov, inkább csak kiartóan, mintsem erőteljesen hadakozott. Amikor két gyalogos hátránnyal, a két első játszmában tehetetlenül küzdő Uhlmann nagymester harmadik veresége is megpecsételődött, az öntelten sétálgató szovjet nagymester packázta el a biztos győzelmet. A könnyelműségből született döntetlen Tajmanov önbizalmát is megingatta, s a negyedik játszmában elbukva, be kellett érnie a legszerényebb győzelemmel. Matulovic remegő szívvel vívta meg harcait nagynevű ellenfelével. Súlyosabb vereségét csak azért kerülte el, mert a veterán Botvinniknak két folytatás során is elfogyott a testi ereje. A hatvanéves Najdorf és a harminchárom éves korára kiégett Tál küzdelme inkább megindítóan, mintsem lelkesítően hatott. Egy-egy győzelem után, a döntetlen végeredmény mindkettőjüket nagyon kielégíthette, mert a negyedik viaskodást ők is a kellős közepén szakították meg.★ ÍGY ÉRKEZÜNK el az utolsó tábláig, ahol Ivkov nagymester várakozáson felüli, kemény ellenállást tanúsított; napjaink legragyogóbb sakkóriásának szép játéka és rendületlen biztonsága előtt azonban meg kellett hajolnia. Ha húsz közül több nem is akadt, az egyetlen Kérész nagy játéka mégis megvigasztal bennünket: s emeli magasra ezt a sokféle nyomorúsággal vemhes, első világmérkőzést. (VEGE) Nagy kiábrándulás KOMÁROMI JÓZSEF SÁNDOR SAKKLEVELE A mai labdarúgó-műsor Országok közötti mérkőzés: Jugoszlávia—Magyarország (18,15 0Г4), Jugoszlávia—Magyarország ifjúsági válogatottak (16,30). II. liga, északi csoport: Crvenka—Voždovački, Bačka—Dinamo (P), Spartacus— Radnički, Dinamo (V)—Borovo, Proleter—Metalac (E), Jedinstvo—Belišće, Metalac (V)—BSK (16,00 órakor). Vajdasági liga: Slavija— Hajdúk (10), Odred—Vršac, Zenta—Polet, Tekstilac—Rád nički (Zr), BAK—CSK, Bečej—Bačka, Radnički (Z)— Mladost, Sloven—ZAK, Srem \-Topolya (14,30). Bánáti liga: Krajina—Radnički (S), HIP—Jedinstvo (NB), Jedinstvo (K)—Vojvodina, Mladost—Kozara, Slavija—Proleter, Rađnički (K) -—Sloboda, Rusanda—Banat, Spartacus—Brätstvo (16,00). Bácskai liga: Potisje—Pannónia, Njegoš—Obilić, Jedinst vo—Polet, Radnički—ZAK, Sport—Partizán, AFK—PIK (14,30). Ujvidéki-szerémségi liga: Sremac—Vrbas, Mladost (BJ)—Mladost (BP), Mladi Borac—Radnički (Š), Cement —LSK, Sutjeska—Podrinje, Sloga—Jedinstvo (M), Radnički (NP)—Radnički (SM) Jedinstvo (SP)—PK Indjija, (15,45). Szabadkai liga: Sloga—Par tizan, Proleter (Nj)—Proleter (Cs), Kristal—Palics, Vinogradar—Horgos, Csantavér— Jadran, (14,30), November 29 —Radnički (10,00). Hiffer: A jugoszláv válogatott tapasztaltabb Milic: Ismerem a magyar tatárállat A jugoszláv—magyar mérkőzés 18.15 órakor kezdődik, közvetíti a televízió is M A 18,15 órakor a Jugoszláv Néphadsereg stadionjában barátságos találkozón a jugoszláv válogatott a magyar válogatottal mérkőzik meg. A szarajevói balsiker után a mérkőzés iránti érdeklődés mérsékelt, jóllehet sokan bíznak abban, hogy játékosaink feledtetni fogják az osztrákok elleni rossz játékukat, minthogy a csapat tagjai arra fogadkoznak, hogy lelkesen, szívvel lélekkel küzdenek a győzelemért. S HOFFER József, magyar szövvetségi kapitány, amikor az újságírók megkérdezték, melyik válogatott az esélyesebb, a következőket mondta: — A jugoszláv labdarúgó-válogatott tapasztaltabb, sőt egységesebb s ezért, továbbá mivel hazai pályán játszik, valószínűleg megnyeri a találkozót. A jugoszláv labdarúgók közül egy sem merte még kijelenteni, hogy hazai győzelem születik, de ez mindig így volt, amikor egymás ellen játszottunk: mi félünk a jugoszlávoktól, ők pedig mitőlünk. Én a támadó játék híve vagyok, és csapatomat ezzel a jelszóval küldöm a pályára. Az eredmény nem nagyon érdekel, de nagyon örülnék annak, ha játékosaim lelkesen harcolnák végig a találkozót. A VÁRHATÓ csapatösszeállítás: Tamás (Rothermel), Vellai, Páncsics, Fejes (Konrád), Halmosi, Vidáts, Pusztai, Fazekas, Bene, Dunai A., Somogyi (Karsai). RAJKÓ MITIC ezekben a napokban kerülte az újságírókat, de azok a JLSZ székházában mégis elcsípték. Hosszadalmas magyarázkodás után a következőket mondta: — Én nagyon jól ismerem a magyar labdarúgók képességét. Mindig nagy veszélyt jelentettek a számunkra de különösen most tartunk tőlük, mert egy egészen új együttessel lépnek pályára. Senkit sem vezethet fétre az a tény, hogy a magyar labdarúgók nem jutottak be a mexikói labdarúgó-világbajnokság tizenhatos döntőjébe. Nagyon tudnak játszani! A JUGOSZLÁV csapatban a mai mérkőzésen néhány új játékos jut szóhoz. Mivel Petkovic az OFK Beograd kiváló szélsője sérült, helyette Mujkic vagy Cerček játszik, ha pe- A magyar labdarúgó válogatott Kapolcsi edzővel HOFFER JÓZSEF Angol labdarúgó kupadöntő LONDON: Chelsea—Leeds 2:2 (1:1) A kétszer 15 perces hosszabbításban nem eset gól, ezért április 29-én Manchesterben egy újabb mérkőzésen döntik el ki lesz a győztes. A magyar válogatottal 1920 óta összesen 23 mérkőzést játszott válogatottunk, ötször győzött, hatszor döntetlenre játszott, 11-szer vesztett, a gólarány 31:44 a magyar válogatott javára. Míg Paunović sem vállalja a játékot, akkor Bajic lesz a középfedezet. A csapatból kimarad Bukal és Becejac, a balfedezet szerepében Holcer játszik, a balösszekötő feladatát pedig Piriére vagy Jerkovicra bízza a szövetségi kapitány, Djordjevic lesz a jobbfedezet. Minden jel arra mutat, hogy a válogatott ebben az összeállításban lép pályára: Mutibarić, Tešan (Gracanin), Stepanovic, Djordjevic, Paunovic, (Bajic), Holcer, Mujkic, Musemic, Bajevic, Pirié (Jerković), Džajić. Az A-válogatottak találkozója előtt 16:30 órai kezdettel a két ország ifjúsági válogatottja mérkőzik meg. Az A-válogatottak mérkőzését Marschal osztrák bíró irányítja, a tévén is közvetítjük. Le A JLSZ Végrehajtó Bizottsága tegnap Belgrádban ülést tartott és a labdarúgósport legidőszerűbb kérdéseit tűzte napirendre, sajnos azonban egy érdemleges határozatot sem hozott, olyat, amely esetleg kilátásba helyezi, hogy labdarúgó sportunkban a jövőben tervszerűbb és alapos munka folyik majd. Ezt azt bizonyítja, hogy a JLSZ képtelen megtalálni a kiutat ebből a válságos helyzetből és véleményünk szerint, hamarosan meg kellene tartani a rendkívüli közgyűlést. ÉRDEMLEGES HATÁROZAT NÉLKÜL A JLSZ Végrehajtó Bizottságának belgrádi üléséről Jugoszlávia—Magyarország 1927—1970 1927. Budapest 0:3 (0:2) 1927. Zágráb 5:1 1928. Budapest 1:2 1931. Belgrád 3:2 (1:1) 1937. Budapest 1:1 (1:0) 1939. Belgrád 0:2 (0:1) 1940. Budapest 0:0 1941. Belgrád 1:1 (1:1) 1947. Belgrád 2:3 (1:1) 1952. Helsinki 0:2 (0:0) 1956. Budapest 2:2 (1:1) 1956. Belgrád 1:3 (1:2) 1958. Budapest 0:2 (0:1) 1958. Zágráb 4:4 (1:1) 1959. Budapest 0:4 (0:1) 1959. Belgrád 2:4 (2:2) 1960. Budapest 1:1 (0:1) 1961. Belgrád 2:4 (1:2) 1962. Budapest 1:0 (0:0) 1963. Belgrád 2:0 (2:0) 1964. Budapest 1:2 (0:2) 1906. Zágráb 2:0 (1:0) 1967. Budapest 0:1 (0:1) 27. oldal Az ezüst és az arany között BARNA Viktor, a heves asztalitenisz-szakértő a moszkvai EB-ről adott nyilatkozatában többek között ezeket mondta: — Nagyon sok, csaknem egyformán kiváló játékos felvonult az idei EB-n, de egy biztos: taktikában Alser jóval felülmúlt mindenkit. Hogy mennyire igaza van, azt mi is tapasztalhattuk, a tévé képernyőjén kísértük az EB-t, de legjobban a nagy vetélkedés főszereplői — elsősorban Korpa István — tudják ezt. Amikor már-már úgy látszott, hogy eléri az aranyat, be kellett érnie az ezüstéremmel. — Nagyon örülök az ezüstnek is — mondta hazaérkezése után —, mert eddig Európa-bajnokságon még az első nyolc közé sem jutottam be soha egyéniben, most meg mégiscsak a dobogón álltam. Korpa Istvánt nem kell külön bemutatnunk. A mostani EB alkalmából meg már korábban is, számtalanszor megírtuk mi is, mások is, hogy igazi sportember, a szerénység mintaképe. Közöttünk nőtt fel, a szemünk láttára fejlődött a kis, alig pingpongasztal magasságú Pityukából immár komoly családapává, s ha Ljubljanában is él feleségével és kisfiával, továbbra is mindanynyian a magunkénak érezzük, vele együtt örülünk a nagy sikernek, büszkék vagyunk rá. Moszkvában egy táviratot kapott ezekkel a szavakkal: „Szívből gratulálunk az ezüstérmekért — Egész Vajdaság.” A saját szemünkkel is láthattuk, milyen keményen helyt kellett állnia döntőbe jutásáig. Újra térdre kellett kényszerítenie azokat a kiválóságokat, akiket a csapatversenyek során egyszer már legyőzött: Amelint, Schölert, Johanssont. Hasonló fegyvertényre alig akadt példa, neki mégis sikerült. Igaz, hatalmas küzdelemben, mert Amelint 3:2-re, Schölert Síire, Johanssont 3:2-re verte, és így jutott az arany közelségébe. A méltatást, a mérkőzések zajlását már közöltük. Ezúttal inkább azt szeretnénk olvasóink elé tárni, mit érzett, mit gondolt, hogyan élte át többszörös bajnokunk az Európa-bajnokságot. — Miután legyőztem Johanssont az elődöntőben, alig kétórai pihenő állt a rendelkezésemre. A legfőbb tennivalóm az volt, hogy mielőbb kitöröljem az agyamból előző meccseimet, és csak Alserra összpontosítsak. Átgondoltam eddigi találkozóinkat. Sokszor legyőzött, de én még többször megvertem őt. Még hatvanháromból tudom, mi mindenre képes, milyen jól taktikázik. Minden eszközt megragad a győzelem érdekében. Pillanatok alatt vált ritmust, rendkívül ügyesen megpörgeti a labdát, de a következőt már simán adja vissza: kiszámíthatatlanul váltogatja a hosszú és a rövid labdákat. Gondolatban lejátszottam az egész mérkőzést, tudtam, hogy csak óriási küzdelemben, hosszú harcban győzhetek. A csapatversenyen is 21:19-re nyertem a döntő szetet ellene. — Ha már kevés pihenőre futotta a két mérkőzés között, miért nem fogadták el a svédek javaslatát, hogy előbb játsszák le a párosok döntőjét, és aztán az egyénit? — kérdeztük értetlenül. — Most hallok róla először, hogy ilyesmi is szóba került. Engem meg sem kérdezett senki. — Milyen taktikát dolgoztak ki Alser ellen? — Ma már nem sokat ér az előre elkészített haditerv, mert az ellenfél gyorsan reagál, újít. Különösen Alser, akinek valamennyi asztaliteniszező közül leggyorsabban vált az agya. Poénról poénra változtat, mesterien kihasználja ellenfele gyengéit. Minden húzására tüstént kell reagálni. Persze, a kispadról az edző sokkal jobban láthatja, mikor, hogyan és mit, kell tenni. A küzdelem közbeni szaktanácsoknak manapság óriási jelentőségük van egy-egy győzelem kivívásában. — Alser ellen ez sem segített? — Sajnos, csak általános utasításokat kaptam a szövetségi edzőtől, ez azonban Alser ellen édeskeveset ért. Egészen a döntőig egykori edzőm, meg a válogatott segédedzője irányítottak. Remekül együttműködtünk . . . — Idegesítette-e a sok csusza az első szetben? — Különösebben nem, csak 20:19-nél hozott ki a sodromból az a festéksúroló labda. Mégis bíztam, hogy a második szetet megnyerem, s akkor maratoni meccsen — amire fel is voltam készülve — talán nekem lett volna nagyobb esélyem. Sajnos, a második szetet is elvesztettem 21:18-ra, és aztán már nem lehetett semmit tenni. — Milyen érzés volt 0:3 után a dobogóra állni? — Először lesújtott a vereség, de miután lehiggadtam, a győztesek kihirdetésén már boldogan vettem át az ezüstérmet. Csak egy lépés választotta el Korpa Istvánt az aranyéremtől. Hisszük, lesz még alkalma és ereje megtenni ezt a hatalmas, aranyat érő lépést is. PISZÁR József