Magyar Szó, 1970. április (27. évfolyam, 89-117. szám)

1970-04-12 / 100. szám

Vasárnap, 1970. ápr. 12. MAGYAR SZÓ Az első hely kérdése nem vitás! A Proleter és a Crvenka otthon játszik Véleményünk szerint a 2. liga északi­ csoportjában az el­ső hely kérdése nem vitás. A se­lejtező-mérkőzéseken az első ligába való jutásért, majdnem biztos, hogy az Osijek együttese játszik, azonban a második he­lyért nagy harc folyik a Crven­ka és a Proleter között, mert kilátás van arra, hogy a liga második helyezettje is selejte­zőt játszik. A Crvenka a Vožđovačkit fo­gadja saját pályáján, de nem lesz könnyű dolga, mert a belg­rádiak már több esélyes csapat­nak szereztek kellemetlen pil­lanatokat. A Proleter az eszéki Metalaccal mérkőzik meg, s a papírforma szerint nagy esélyese a találkozónak. Ha véletlenül a Crvenka kisiklik, akkor a Pro­leter már ebben a fordulóban megelőzi. A Spartacus, szerin­tünk, megtartja veretlenségét a tavaszi idényben, mert jó for­mában van, jóllehet, a Radnički nem könnyű ellenfél. A Novi Sad hét közben, lejátszotta baj­noki mérkőzését Eszéken és 1:0- ra vesztett. MICIC, ж Proleter csatára is. SOHASEM TAGADTUK, hogy az óvatos Pet­roszjánról világbajnok korában sem volt va­lami nagy véleményünk, mégsem hittük volna, hogy a világmérkőzésen szinte szánalmassá zsu­gorodhat. Először önként vállalkozott, hogy rábírja Lar­­sent a második tábla vállalására, s amikor megtudta, hogy menthetetlenül Fischerrel kell megküzdenie, a szó szoros értelmében halálra rémült. Ijedtében beteget szeretett t volra je­lenteni, az orvos azonban, megvizsgálása után, közölte vele, hogy a nagyfokú idegességen kívül kutya baja sincs. Mindezek után az első játszmában fejvesztet­ten húzogatta bábjait és ellenállás nélküli ve­reséget szenvedett; a másodikban világos se­reggel is erőtlennül hadakozott; a harmadikban és a negyedikben pedig sem tudása sem bátor­sága nem akadt győzelemig fokozni jobb had­állásait. Szégyelletes veresége nem Fischer ki­válóságáról, hanem a volt világbajnok kishitű­ségéről győzött meg bennünket. Fischer félelmét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még közvetlen az első játszma kezdete előtt is talált valami kifogásolni valót. Maga Gligorié szaladt el közeli lakására egy olyan, sakkozás nélküli sakk-készletért, amely nem veri vissza a fényt, és csillogásával nem zavarja az önmaga árnyékától rettegő amerikai bajnokot. A két első játszmában mégis nagy erőbeve­téssel küzdött, összeroppantotta a halálra vált volt világbajnokot. A harmadik küzdelem előtt azonban mintha egyszerre eszébe villant volna, hogy Petroszján még mindig kiegyenlítheti a végeredményt. Már a második húzásán jó ne­gyedórát töprengett, bizonytalanul vonult fel se­regével, és gyanús hadállásba szorult. Talán még ki is kapott volna, ha maga a volt vi­lágbajnok nem ajánlja fel a döntetlent. Nem sokkal jobban játszott a negyedik ösz­­szecsapásban sem, valóban nem őrajta, hanem­ a még jobban rettegő Petroszjánon múlt, hogy olyan meggyőző eredménnyel fejezte be a vias­­kodást.★ , FELAJZOTT REMÉNYEKKEL vártuk vala­mennyien napjaink legf­élelmesebb versenyjáté­kosának, a rettegett Korchnojnak a rohamait. S ha a mérkőzés előtt maga is kijelentette, hogy ezúttal is életre-halálra fog küzdeni, Por­­tischsal szembekerülve már az első viaskodás­­ban meghunyászkodott. Világos bábjai ellenére is egy biztonsági változat mellett döntött, a magyar bajnoknak engedte át a kezdeménye­zést, és a játszma megszakításakor vesztett hadállásba szorult. Hasonló ismétlődött meg a második játszmá­ban is, és a rettegett Korcsnoj csak a harma­dik összecsapásban szánta el lelkét a megalku­vás nélküli küzdelemre. Valóban, most ő ví­vott ki fölényes, szinte már nyert hadállást a megszakításig; maga Portisch is reménytelen­nek látta a további küzdelmet. S ekkor kö­vetkezett be a legnagyobb kiábrándulás. A ha­talmas szovjet nagymester a folytatás során, minden tüzetes elemzés ellenére, időzavarba szorult, több hibát vétett, és a győzelem helyett csúfos vereséget szenvedett. Talán éppen Korcsnoj­­.játékából világlott ki a legfélreérthetetlenebbül, hogy a feltétlen ki­válóbbaknak vélt szovjet bajnokok nagyobb része szorongva várta a világmérkőzés óráját. Portisch nagymester azzal az érzéssel ült le a Világválogatott harmadik táblája mellé, hogy jó eredménynek tekintheti, ha sikerül a dön­tetlen végeredményt kiharcolnia, így aztán kis győzelme láttára is a boldogságban úszott az erőpróba befejezésekor. Annál is inkább örül­hetett, mert hiszen ezúttal sikerült először pá­ros mérkőzésben térdre kényszerítenie egy szovjet nagymestert. S ha fölényesebb győzelmének elmaradását talán, megmagyarázza a szovjet sakkozók hír­nevének a káprázata, végső fokon mégis az eredményével elégedetlenkedőknek van igazuk. Kivívott hadállásaiból valóban nagyobb győzel­met kellett volna kicsikarnia. A hősi jellem­vonás, a kockáztatás elszántsága azonban nem a tökéletességre törekvő Portisch nagymester erényei közé tartozik. ★ AZ EURÓPAI SAKKOZÁS legnagyobb ígére­te, a keménykötésű, huszonhat éves Hort nagymester is kiábrándított bennünket sze­rénységével. Beérve az első játszmában kiví­vott, szép győzelmével, a harmadik összecsapás­ban, világos bábokkal és jobb hadállásban, alig tizenegy húzás után elfogadta ellenfele döntet­len ajánlatát. Ez volt az egész Világmérkőzés egyetlen, igazibb harc nélküli játszmája. Ellenfele, Polugajevszkij nagymester viszont ki sem ábrándíthatott bennünket valami na­gyon, hiszen alig is vártunk tőle valami nagy­szerűt. A másik k öt tábláról még kevesebb szépet mondhatunk. A veterán kor határához érkezett Gligorie nagymester minden akaratereje elle­nére sem győzhette le hatalmasabb és fiatalabb ellenfelét, bár a világbajnok-jelölt Geller sem erőlködött valami nagyon. Harmadik küzdel­mükben, világos bábokkal és egy árnyalattal jobb hadállásban, úgy ajánlotta fel a döntet­lent, mint aki nem akarja kihívni a sors­harangot. A veterán Reshevskynek, nem kis meglepe­tésre, a harmadik játszmában sikerült ugyan egyenlítenie, a döntő összecsapás elől azonban ő is megfutamodott. Ellenfele, az egykori ha­talmas Szmiszlov, inkább csak kiartóan, mint­sem erőteljesen hadakozott. Amikor két gyalogos hátránnyal, a két első játszmában tehetetlenül küzdő Uhlmann nagy­mester harmadik veresége is megpecsételődött, az öntelten sétálgató szovjet nagymester pac­kázta el a biztos győzelmet. A könnyelműség­ből született döntetlen Tajmanov önbizalmát is megingatta, s a negyedik játszmában elbukva, be kellett érnie a legszerényebb győzelemmel. Matulovic remegő szívvel vívta meg harcait nagynevű ellenfelével. Súlyosabb vereségét csak azért kerülte el, mert a veterán Botvinniknak két folytatás során is elfogyott a testi ereje. A hatvanéves Najdorf és a harminchárom éves korára kiégett Tál küzdelme inkább meg­­indítóan, mintsem lelkesítően hatott. Egy-egy győzelem után, a döntetlen végeredmény mind­kettőjüket nagyon kielégíthette, mert a negye­dik viaskodást ők is a kellős közepén szakítot­ták meg.★ ÍGY ÉRKEZÜNK el az utolsó tábláig, ahol Ivkov nagymester várakozáson felüli, kemény ellenállást tanúsított; napjaink legragyogóbb sakkóriásának szép játéka és rendületlen biz­tonsága előtt azonban meg kellett hajolnia. Ha húsz közül több nem is akadt, az egyet­len Kérész nagy játéka mégis megvigasztal bennünket: s emeli magasra ezt a sokféle nyo­morúsággal vemhes, első világmérkőzést. (VEGE) Nagy kiábrándulás KOMÁROMI JÓZSEF SÁNDOR SAKKLEVELE A mai labdarúgó-műsor Országok közötti mérkőzés: Jugoszlávia—Magyarország (18,15 0Г4), Jugoszlávia—Ma­gyarország ifjúsági váloga­tottak (16,30). II. liga, északi csoport: Crvenka—Voždovački, Bač­­ka—Dinamo (P), Spartacus— Radnički, Dinamo (V)—Boro­­vo, Proleter—Metalac (E), Jedinstvo—Belišće, Metalac (V)—BSK (16,00 órakor). Vajdasági liga: Slavija— Hajdúk (10), Odred—Vršac, Zenta—Polet, Tekstilac—Rád nički (Zr), BAK—CSK, Be­­čej—Bačka, Radnički (Z)— Mladost, Sloven—ZAK, Srem \-Topolya (14,30). Bánáti liga: Krajina—Rad­­nički (S), HIP—Jedinstvo (NB), Jedinstvo (K)—Vojvo­dina, Mladost—Kozara, Sla­vija—Proleter, Rađnički (K) -—Sloboda, Rusanda—Banat, Spartacus—Brätstvo (16,00). Bácskai liga: Potisje—Pan­nónia, Njegoš—Obilić, Jedinst vo—Polet, Radnički—ZAK, Sport—Partizán, AFK—PIK (14,30). Ujvidéki-szerémségi liga: Sremac—Vrbas, Mladost (BJ)—Mladost (BP), Mladi Borac—Radnički (Š), Cement —LSK, Sutjeska—Podrinje, Sloga—Jedinstvo (M), Rad­­nički (NP)—Radnički (SM) Jedinstvo (SP)—PK Indjija, (15,45). Szabadkai liga: Sloga—Par tizan, Proleter (Nj)—Proleter (Cs), Kristal—Palics, Vinog­­radar—Horgos, Csantavér— Jadran, (14,30), November 29 —Radnički (10,00). Hiffer: A jugoszláv válogatott tapasztaltabb Milic: Ismerem a magyar tatárállat A jugoszláv—magyar mérkőzés 18.15 órakor kezdődik, közvetíti a televízió is M A 18,15 órakor a Jugoszláv Néphadsereg stadionjában ba­rátságos találkozón a jugoszláv válogatott a magyar válogatot­tal mérkőzik meg. A szarajevói balsiker után a mérkőzés iránti érdeklődés mérsékelt, jóllehet sokan bíznak abban, hogy já­tékosaink feledtetni fogják az osztrákok elleni rossz játéku­kat, minthogy a csapat tagjai arra fogadkoznak, hogy lelke­sen, szívvel lélekkel küzdenek a győzelemért. S HOFFER József, magyar szöv­­­vetségi kapitány, amikor az új­ságírók megkérdezték, melyik válogatott az esélyesebb, a kö­vetkezőket mondta: — A jugoszláv labdarúgó-vá­logatott tapasztaltabb, sőt egy­ségesebb s ezért, továbbá mi­vel hazai pályán játszik, való­színűleg megnyeri a találko­zót. A jugoszláv labdarúgók közül egy sem merte még ki­jelenteni, hogy hazai győzelem születik, de ez mindig így volt, amikor egymás ellen ját­szottunk: mi félünk a jugo­szlávoktól, ők pedig mitőlünk. Én a támadó játék híve vagyok, és csapatomat ezzel a jelszóval küldöm a pályára. Az ered­mény nem nagyon érdekel, de nagyon örülnék annak, ha já­tékosaim lelkesen harcolnák végig a találkozót. A VÁRHATÓ csapatösszeál­lítás: Tamás (Rothermel), Vellai, Páncsics, Fejes (Konrád), Hal­­mosi, Vidáts, Pusztai, Fazekas, Bene, Dunai A., Somogyi (Kar­sai). RAJKÓ MITIC ezekben a na­pokban kerülte az újságírókat, de azok a JLSZ székházában mégis elcsípték. Hosszadalmas magyarázkodás után a követ­kezőket mondta: — Én nagyon jól ismerem a magyar labdarúgók képességét. Mindig nagy veszélyt jelentet­tek a számunkra de különösen most tartunk tőlük, mert egy­ egészen új együttessel lépnek pályára. Senkit sem vezethet fétre az a tény, hogy a magyar labdarúgók nem jutottak be a mexikói labdarúgó-világbajnok­ság tizenhatos döntőjébe. Na­gyon tudnak játszani! A JUGOSZLÁV csapatban a mai mérkőzésen néhány új já­tékos jut szóhoz. Mivel Petko­­vic az OFK Beograd kiváló szélsője sérült, helyette Muj­­kic vagy Cerček játszik, ha pe- A magyar labdarúgó válogatott Kapolcsi edzővel HOFFER JÓZSEF Angol labdarúgó kupadöntő LONDON: Chelsea—Leeds 2:2 (1:1) A kétszer 15 perces hosszab­bításban nem eset gól, ezért április 29-én Manchesterben egy újabb mérkőzésen döntik el ki lesz a győztes. A magyar válogatottal 1920 óta összesen 23 mérkőzést játszott válogatottunk, ötször győzött, hatszor döntetlenre játszott, 11-szer vesztett, a gólarány 31:44 a magyar vá­logatott javára. Míg Paunović sem vállalja a já­tékot, akkor Bajic lesz a kö­zépfedezet. A csapatból kima­rad Bukal és Becejac, a balfe­dezet szerepében Holcer játszik, a balösszekötő feladatát pedig Piriére vagy Jerkovicra bízza a szövetségi kapitány, Djordjevic lesz a jobbfedezet. Minden jel arra mutat, hogy a válogatott ebben az összeállításban lép pá­lyára: Mutibarić, Tešan (Graca­­nin), Stepanovic, Djordjevic, Paunovic, (Bajic), Holcer, Muj­­kic, Musemic, Bajevic, Pirié (Jerković), Džajić. Az A-válogatottak találkozója előtt 16:30 órai kezdettel a két ország ifjúsági válogatottja mérkőzik meg. Az A-válogatot­­tak mérkőzését Marschal oszt­rák bíró irányítja, a tévén is közvetítjük. Le A JLSZ Végrehajtó Bizottsága tegnap Belgrádban ülést tartott és a labdarúgósport legidősze­rűbb kérdéseit tűzte napirendre, sajnos azonban egy érdemleges határozatot sem hozott, olyat, amely esetleg kilátásba helyezi, hogy labdarúgó sportunkban a jövőben tervszerűbb és alapos munka folyik majd. Ezt azt bi­zonyítja, hogy a JLSZ képtelen megtalálni a kiutat ebből a vál­ságos helyzetből és véleményünk szerint, hamarosan meg kellene tartani a rendkívüli közgyűlést. ÉRDEMLEGES HATÁROZAT NÉLKÜL A JLSZ Végrehajtó Bizottságának belgrádi üléséről J­ugoszlá­via—Magyarország 1927—1970 1927. Budapest 0:3 (0:2) 1927. Zágráb 5:1 1928. Budapest 1:2 1931. Belgrád 3:2 (1:1) 1937. Budapest 1:1 (1:0) 1939. Belgrád 0:2 (0:1) 1940. Budapest 0:0 1941. Belgrád 1:1 (1:1) 1947. Belgrád 2:3 (1:1) 1952. Helsinki 0:2 (0:0) 1956. Budapest 2:2 (1:1) 1956. Belgrád 1:3 (1:2) 1958. Budapest 0:2 (0:1) 1958. Zágráb 4:4 (1:1) 1959. Budapest 0:4 (0:1) 1959. Belgrád 2:4 (2:2) 1960. Budapest 1:1 (0:1) 1961. Belgrád 2:4 (1:2) 1962. Budapest 1:0 (0:0) 1963. Belgrád 2:0 (2:0) 1964. Budapest 1:2 (0:2) 1906. Zágráb 2:0 (1:0) 1967. Budapest 0:1 (0:1) 27. oldal Az ezüst és az arany között BARNA Viktor, a heves asztalitenisz-szakértő a moszk­vai EB-ről adott nyilatkoza­tában többek között ezeket mondta: — Nagyon sok, csaknem egyformán kiváló játékos fel­vonult az idei EB-n, de egy biztos: taktikában Alser jó­val felülmúlt mindenkit. Hogy mennyire igaza van, azt mi is tapasztalhattuk, a té­vé képernyőjén kísértük az EB-t, de legjobban a nagy vetélkedés főszereplői — első­sorban Korpa István — tudják ezt. Amikor már-már úgy látszott, hogy eléri az ara­nyat, be kellett érnie az ezüstéremmel. — Nagyon örülök az ezüst­nek is — mondta hazaérke­zése után —, mert eddig Európa-bajnokságon még az első nyolc közé sem jutottam be soha egyéniben, most meg mégiscsak a dobogón álltam. Korpa Istvánt nem kell kü­lön bemutatnunk. A mostani EB alkalmából meg már ko­rábban is, számtalanszor megírtuk mi is, mások is, hogy igazi sportember, a szerénység mintaképe. Közöt­tünk nőtt fel, a szemünk láttára fejlődött a kis, alig pingpongasztal magasságú Pityukából immár komoly családapává, s ha Ljubljaná­ban is él feleségével és kis­fiával, továbbra is mindany­nyian a magunkénak érez­zük, vele együtt örülünk a nagy sikernek, büszkék va­gyunk rá. Moszkvában egy táviratot kapott ezekkel a szavakkal: „Szívből gratulá­lunk az ezüstérmekért — Egész Vajdaság.” A saját szemünkkel is lát­hattuk, milyen keményen helyt kellett állnia döntőbe jutásáig. Újra térdre kellett kényszerítenie azokat a ki­válóságokat, akiket a csapat­­versenyek során egyszer már legyőzött: Amelint, Schölert, Johanssont. Hasonló fegy­vertényre alig akadt példa, neki mégis sikerült. Igaz, ha­talmas küzdelemben, mert Amelint 3:2-re, Schölert Síi­re, Johanssont 3:2-re verte, és így jutott az arany közel­ségébe. A méltatást, a mérkőzések zajlását már közöltük. Ezút­tal inkább azt szeretnénk olvasóink elé tárni, mit ér­zett, mit gondolt, hogyan élte át többszörös bajnokunk az Európa-bajnokságot. — Miután legyőztem Johanssont az elődöntőben, alig kétórai pihenő állt a rendelkezésemre. A legfőbb tennivalóm az volt, hogy mi­előbb kitöröljem az agyam­ból előző meccseimet, és csak Alserra összpontosítsak. Át­gondoltam eddigi találkozóin­­­kat. Sokszor legyőzött, de én még többször megvertem őt. Még hatvanháromból tudom, mi mindenre képes, milyen jól taktikázik. Minden esz­közt megragad a győzelem érdekében. Pillanatok alatt vált ritmust, rendkívül ügye­sen megpörgeti a labdát, de a következőt már simán ad­ja vissza: kiszámíthatatlanul váltogatja a hosszú és a rö­vid labdákat. Gondolatban le­játszottam az egész mérkő­zést, tudtam, hogy csak óriási küzdelemben, hosszú harcban győzhetek. A csapat­­versenyen is 21:19-re nyer­tem a döntő szetet ellene. — Ha már kevés pihenőre futotta a két mérkőzés kö­zött, miért nem fogadták el a svédek javaslatát, hogy előbb játsszák le a párosok döntőjét, és aztán az egyé­nit? — kérdeztük értetlenül. — Most hallok róla először, hogy ilyesmi is szóba került. Engem meg sem kérdezett senki. — Milyen taktikát dolgoz­tak ki Alser ellen? — Ma már nem sokat ér az előre elkészített haditerv, mert az ellenfél gyorsan reagál, újít. Különösen Alser, akinek valamennyi asztali­teniszező közül leggyorsab­ban vált az agya. Poénról poénra változtat, mesterien kihasználja ellenfele gyen­géit. Minden húzására tüs­tént kell reagálni. Persze, a kispadról az edző sokkal jobban láthatja, mikor, ho­gyan és mit, kell tenni. A küzdelem közbeni szaktaná­csoknak manapság óriási je­lentőségük van egy-egy győ­zelem kivívásában. — Alser ellen ez sem se­gített? — Sajnos, csak általános utasításokat kaptam a szö­vetségi edzőtől, ez azonban Alser ellen édeskeveset ért. Egészen a döntőig egykori edzőm, meg a válogatott se­gédedzője irányítottak. Re­mekül együttműködtünk . . . — Idegesítette-e a sok csusza az első szetben? — Különösebben nem, csak 20:19-nél hozott ki a sodrom­ból az a festéksúroló labda. Mégis bíztam, hogy a máso­dik szetet megnyerem, s akkor maratoni meccsen — amire fel is voltam készülve — talán nekem lett volna na­gyobb esélyem. Sajnos, a második szetet is elvesztet­tem 21:18-ra, és aztán már nem lehetett semmit t­enni. — Milyen érzés volt 0:3 után a dobogóra állni? — Először lesújtott a vere­ség, de miután lehiggadtam, a győztesek kihirdetésén már boldogan vettem át az ezüst­érmet. Csak egy lépés választotta el Korpa Istvánt az­ arany­éremtől. Hisszük, lesz még alkalma és ereje megtenni ezt a hatalmas, aranyat érő lépést is. PISZÁR József

Next